2014. augusztus 28., csütörtök

Lélekerősítő levelek 158

Sérült világban élünk
Tracie Miles

„Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” Zsolt 10,1


Mire hazaértem, olyan izgatott voltam, hogy alvásról szó sem lehetett.
Hat órán át vezettem, és elkövettem azt a baklövést, hogy a szokásos keresztény zenei adó helyett a híreket hallgattam a rádióban. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem, mialatt egyik rossz hír követte a másikat. Az elmémben gondolatok, a szívemben érzelmek kavarogtak.
Legerősebben a szomorúságot éreztem, amit a nyers valósággal való szembesülés okozott: mennyire megromlott a világunk.
Erőszak, halál, katasztrófák, politikai korrupció, a tisztesség általános hiánya – mindenhonnan erről szóltak a történetek. Néha úgy tűnik, az Istennel szembenállók hangja és akarata erősebb, mint azoké, akik szeretik és hirdetik Őt és az Ő útját. Megrémít, hogy a dolgok a jó helyett a rossz irányába tartanak.
Államközi határokon át vezettem zakatoló elmével, a szívem elnehezült. Azon gondolkoztam, vajon mit válaszolna Isten, ha megkérdezhetném: „Uram, mondd már, mi zajlik ebben a világban? És mikor leszel hajlandó végre közbelépni?”
A 10. zsoltárban Dávid ugyanezt a zaklatottságot fejezte ki. Megkérdezte az Urat, miért tűnik úgy, mintha nem törődne a világ gonoszságával, mintha nem tudná befolyásolni az országban dúló kegyetlenséget, erőszakot és igazságtalanságot. Rákérdezett, miért ússzák meg a gonosz emberek az elkövetett gaztetteket.
Dávid tudni szerette volna, mikor lép már közbe Isten, mikor tesz már valamit. Bármit. Kétségbeesetten imádkozott, könyörögve Isten közbeavatkozásáért.
Talán te is érezted már így magad. Talán nehéz helyzetben vagy, küzdesz, és úgy érzed, Isten nagyon messze van, nem lép közbe, nem segít. Isten útján járva botladozol, míg mások, akik más utakon járnak, sikeresen haladnak előre. Vagy talán téged is világunk állapota és haladási iránya aggaszt.
Ezt érezte Dávid is, de azt látjuk, hogy a Zsolt 10,16-18a verseknél hirtelen reményre vált a borúlátásból: „Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét”. Dávidot megnyugtatta annak tudata (emlékei és hite alapján), hogy Isten vele van, és mikor eljön az ideje, közbelép.
Dávid imádságban adott hangot legmélyebb félelmeinek, legőszintébb érzéseinek. Isten bölcsességéhez folyamodott magyarázatért, de alázatosan bízott benne, hogy Isten lát mindent, tud mindenről, és a megfelelő időben beavatkozik.
Világunk romlásnak indult a bűn miatt, de rajtunk áll, hogy erre hogyan reagálunk. Ne hagyjuk, hogy a kétségbeesés eltávolítson Istentől, hogy megingassa jóságába vetett bizalmunkat, helyette hagyatkozzunk hitünkre, és húzódjunk közelebb Istenhez, ahogy Dávid is tette.
Hirdessük hát ma is, hogy Isten uralkodik, bízzunk döntéseiben, legyünk igazságának szócsöve akkor is, ha közben a szívünk szakad meg a hírek hallatán.

Uram, segíts, hogy ne felejtsem el: Te uralkodsz világunk fölött akkor is, amikor látszólag minden széthullik. Add, hogy szilárd elhatározással Rád támaszkodjam, történjék bármi a hírekben vagy saját életemben, és bízzam Benned teljes szívemmel. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2014.03.28.
Tracie Miles: Living in a World Gone Wrong
www.proverbs31.org


A megpróbáltatásnak célja van

Wendy Blight

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” (Jak 1,2-4)

Sikítást hallottam a nappaliból. Beléptem, és rájöttem, hogy a tévéből hallatszott. A képernyőn egy férfi épp megtámadott egy nőt. Normál esetben ösztönösen a távirányító után nyúltam volna. Most viszont megkövülten álltam, tekintetem a jelenetre tapadt.
Visszarepített 26 évvel korábbra az egyetemi albérletembe. Arra a rémes pillanatra, mikor egy maszkos, fegyveres férfit találtam megbújva a lakásomhoz vezető lépcső tetején. Minden előjel nélkül felfakadtak bennem az akkori érzések, a félelem, amit átéltem.
Valami visszarepített az időben, hogy megmutassa, honnan indultam, és hova jutottam azóta.
A képernyőn zajló erőszakos jelenetben sok-sok év előtti önmagamat láttam.
Majd újra a filmbeli valóságra figyeltem, ahol az előbbi jelenet áldozata hazatérve lakását bűnügyi helyszínként látja viszont.
Ez megint visszarepített a múltba, én is értem úgy haza, hogy a lakásom tele volt nyomozókkal, helyszínelőkkel, akik mindent összeporoztak ujjlenyomatok után kutatva, különböző tárgyakat zacskóztak, címkéztek, személyes holmijaimat egyenként módszeresen átvizsgálták. Először fizikai jellemzőkkel bíró, pótolható tárgyak kerültek sorra: a fürdőruhám, lepedők, a paplanom, törülközőm. Majd személyes, látszólag pótolhatatlan dolgok: a méltóságom, a biztonságom, az értékem, az önértékelésem.
Megtámadásom napjától fogva a félelem börtönbe zárt, és fogva tartott majdnem 15 éven át.
De Istennek hála, amikor azt a tévébeli jelenetet néztem, a félelem már nem tudott magával ragadni.
Régen, ha felidéződtek a régi érzések, pánik tört rám, s addig futottam, míg találtam egy helyet, ahol nem vagyok egyedül bénító félelmemmel. De most nem. Kikapcsoltam a tévét, bátran és magabiztosan felmentem az emeletre, lezuhanyoztam, és ledörzsöltem magamról minden régi érzést.
Utána mintha az Úr ezeket a mondatokat súgta volna a szívembe: Emlékezz az ígéretemre. Állhatatos voltál, gyermekem. Az állhatatosság elvégezte munkáját.
Isten mai igénk, a Jak 1,2-4 szavaival szólt hozzám. Néha Isten megengedi, hogy megpróbáltatások teszteljék hitünket. A megpróbáltatások, bár lehetnek mérhetetlenül nehezek és fájdalmasak, elindítanak egy folyamatot, ami megtanít kitartani, az állhatatosság pedig úgy mélyíti és érleli hitünket, ahogy semmi más nem tudja.
Bizonyság erre az én életem. Isten nemcsak meggyógyított abból a sok-sok év előtti szörnyű napból, de bizonyságtétellé is alakítja azt, amit átéltem, hogy reményt adhassak másoknak, és Istenre irányítsam tekintetüket.
Ha épp megpróbáltatást élsz át, bátorítani szeretnélek, drága barátnőm. Alapigénk tanítása szerint Isten ezáltal is érlelni, tökéletesíteni akar téged. Azt is ígéri, hogy diadalmaskodni fogsz Krisztussal, aki szeret téged. Figyelj ezekre a szavakra: nem csak túljutunk a bajon, de „diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Mialatt ezeket az igazságokat végiggondoltam, Isten a következő üzenetet adta a szívembe:
Wendy, ez a megpróbáltatás nemcsak hogy nem fog elszakítani tőlem, hanem ha kitartasz, és nem veszed le rólam a tekintetedet, nem vonod meg tőlem a bizalmadat, akkor általa foglak azzá az emberré alakítani, akinek látni szeretnélek. Wendy, általam diadalmaskodni fogsz, hogy - érettebben - készen állj mások vigasztalására és bátorítására is.
Mielőtt tovább haladsz a levélben, olvasd el újra az előző bekezdést, a nevem helyére beillesztve a magadét. Engedd, hogy Isten ígérete átjárja lelkedet. A megpróbáltatásodnak célja van. Erősebbé teszi Istennel való kapcsolatodat, a Tőle való függésedet. Próbára tesz. Átgyúr téged, átalakít, talán azért, hogy túlélőként hathatós bizonyságot tegyél.
A megpróbáltatások azért jönnek, hogy Isten bennük és általuk átalakítson minket, és aztán felhasználjon, hogy reményt és gyógyulást vigyünk szenvedő népe számára.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy megpróbáltatásomnak célja van. Nyisd meg a szememet, hogy lássam kezed munkáját, és adj bátorságot, hogy kitartsak, s ezáltal tudj azzá az emberré alakítani, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: Trials Come So That…
Encouragement for today, 2014.03.31.
www.proverbs31.org


Rajtam a kamera?
Chrystal Evans Hurst

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket.” Mt 6,1a


Nagyobbik fiam nemrég lett kilencéves. Mint minden gyerek, ő is izgatottan vette tudomásul, hogy még „nagyobb” lett. Az ő különleges napján kidüllesztett mellkassal, emelt fővel járkált.
Miután egész nap indokoltan a figyelem középpontjában volt, este közölte velem, hogy mivel már kilencéves, ő akar mosogatni.
Legalábbis azt, amit ő használt.
Odament a mosogatóhoz, megragadta mosogatószert, és egy jó adagot rányomott egy koszos tányérra. Aztán nekilátott vadul dörzsölni a szivaccsal.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és a pultnak dőlve figyeltem, hogyan ügyeskedik szülinapos gyermekem. Több mint egy percen át sikálta a tányért.
Az a porcelán nemcsak tiszta volt, de biztosan steril is.
Ekkor drágalátos gyermekem felém fordult, kihívóan oldalra billentett fejjel, kicsit zavart képpel megkérdezte: „Anya, nem készítesz rólam egy képet, hogy feltedd az Instagramra?”
Majdnem kiesett a pohár a kezemből a nevetéstől - és a döbbenettől.
A fiam valami jót tett, és arra vágyott, hogy ezt mindenki lássa. „Jóságában” nagy szerepe van annak, hogy „rajta van a kamera”.
Néhány percet rászántam, hogy elmagyarázzam neki, hogy a jó dolgokat önmagukért végezzük, nem azért, hogy mások tapsoljanak nekünk.
Egyszerre rájöttem, hogy magamról mondok ítéletet.
Mert bizony gyakran én is ezt teszem.
Hányszor előfordult már, hogy nemcsak azért vállaltam el a szolgálatot, mert úgy volt helyes, hanem mert önérzetemet simogatta, hogy a többiek elismerően néznek rám!
Hányszor előfordult, hogy a gyülekezetben nagyobb erőfeszítéssel igyekeztem kedves és együttérző lenni, mint saját otthonom falai között!
Hányszor igyekszem kiválóan teljesíteni, mert tudom, hogy valaki néz, ugyanakkor elfelejtek tartósan törekedni a kiválóságra, pedig tudom, hogy Mennyei Atyám tekintete mindig rajtam van.
És Őt mindig érdeklem.
A Biblia egyértelműen tanít. Isten nem azt akarja, hogy a nézők tapsáért tegyem a jót. Ő tiszta szívet szeretne látni bennem, és olyan motivációt, mely a Neki tetsző élet vágyából fakad.
Akkor is, ha senki sem néz.
Mikor kicsi fiam mosogatni akart, a szívem ujjongott, azt hittem, úgy szeretné megmutatni érettségét, hogy valami jót tesz azért, mert az jó és helyes.
Mikor a valódi ok kiderült, tudtam, hogy van még bőven nevelői munkám vele. Van még mit fejlődnie, és ez egyáltalán nem baj.
És nem baj az sem, ha nekem és neked is van még fejlődni valónk.
A jó hír az, hogy meg tudok változni, mialatt növekedem Krisztusban.
Isten szerető Szülő, akit érdekel a szívem állapota, és nem sajnálja az időt a nevelésemre, a tanításomra. Hajlandó velem tartani, és helyes irányba terelni a lelki felnőttéválás útján.
Kisfiammal való esetem önvizsgálatra késztetett.
Amikor senki sem lát, amikor „nincs rajtam a kamera”, akkor is figyelnem kell, mit árulnak el lelkem állapotáról a cselekedeteim.

Uram, tiszta szívet szeretnék és tiszta motivációkat, de ha őszintén magamba nézek, be kell vallanom, hogy gyakran célt tévesztek. Tudatosítsd bennem, hogy Te mindig jelen vagy, és segíts úgy élnem, mintha mindig néznél engem. Ha előfordul, hogy csak a látszatért, a „közönség kedvéért” teszek valamit, segíts megértenem és aszerint élnem, hogy Egyetlen közönség számít. Jézus nevében, Ámen.

Chrystal Evans Hurst: Am I On Camera?
Encouragement for today, 2014.04.01.
www.proverbs31.org


Szabaduljunk meg a bűntudat keltette kételkedéstől

Renee Swope

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” Zsid 4,16

Azt mondta anyukám, hogy nem lesz otthon egész nap, menjek át hozzájuk felkészülni. Egy csendes házban nagyobb eséllyel tudom összeszedni a gondolataimat, és befejezni a gyülekezetünk női lelkigyakorlatának bevezető előadását.
A tervek szerint anyu délután 5 körül ér haza. Utána J.J., a férjem, fél 6-kor megérkezik a fiúkkal. A gyerekek nagyival maradnak, míg mi ketten elmegyünk egy meglepetéspartira.
Anyukám háza épp az a tanuláshoz, íráshoz való környezet, amire akkora szükségem volt. Tökéletes helyszín volt a munkához – míg ő haza nem érkezett: két órával hamarabb!
Cement burkolólapokat hozott, lerakta őket a padlóra. Visszament a kocsihoz, majd hatalmas bevásárlószatyrokkal jelent meg a konyhában. Ott, ahol dolgoztam. Mindez nagyon szép lett volna, ha már befejeztem volna a munkát. De az idő telt, és tudtam, már nem lesz elég, hogy végére érjek. Pánik kerülgetett.
Mindennek a tetejébe, ahogy leraktam a jegyzeteimet az asztalra, felborítottam egy pohár vizet, ami ráömlött a laptopomra. Megkövülten álltam, könny szökött a szemembe. Tökéletesnek indult napom teljes káoszba készült fordulni.
Felitattam a vizet, s elkezdtem készülődni a bulira, hogy indulhassunk, mikor megjön J.J. De nem jött. Fél 6, háromnegyed 6, semmi. Nem vette fel a mobilját sem. Nem akartam elrontani a meglepetéspartit azzal, hogy elkésünk, így 6-kor kimentem, hogy anyám kocsijával elinduljak egyedül, s majd ott találkozunk a férjemmel.
Alig indultam el, mikor felbukkant az autónkkal. Nyoma sem volt rajta a sietségnek. Sőt, először hatéves kisfiam szállt ki, odajött hozzám, s így szólt:
- Apu azt mondta, őrjöngeni fogsz!
Az nem kifejezés! A dühtől alig látva, úgy döntöttem, hogy folytatom az utat. De mikor mellé értem, a férjem odakiáltott:
- Meg se vársz?
- Nem!- üvöltöttem. - Mert egy nagy – [sípolás] – vagy!!
Nyolcéves kisfiam felém fordult:
- De anyu! Épp [sípolás]-nak hívtad aput!
Hirtelen elöntött a bűntudat és az általa keltett kételkedés – többek közt abban, hogy alkalmas vagyok-e egyáltalán egy lelkigyakorlat levezetésére. Nem vagyok odavaló. Nem vagyok elég jó. Félreértettem Isten hívását. Nem közvetíthetek egy olyan üzenetet, amihez nem tudok méltóan viselkedni.
Végül együtt mentünk el a buliba, arcunkon a „minden rendben van” álmosollyal. De másnap reggel bementem a gyülekezeti házba, egyenesen a szolgálat vezetőjéhez, bevallottam, mi történt, és közöltem, hogy nem vállalhatom a lelkigyakorlat vezetését. Válasza megdöbbentett:
- Renée, valóban nem volnál alkalmas, ha neked magadnak nem lenne szükséged erre a tanításra. De mert szükséged van rá ugyanúgy, mint nekünk, nagyon jól fogod közvetíteni. Isten meghívott és felkent erre.
Sosem tapasztaltam meg így Isten irgalmát.
Ez a válasz megéreztette velem, mit jelent a biztatás: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk” (Zsid 4,16).
Nehéz elhinni, hogy Isten fel tud használni minket, mikor egy zsák szerencsétlenségnek érezzük magunkat, de a Biblia tele van olyan férfiak és nők történeteivel, akiket elbukásaik ellenére nagyszerűen használni tudott Isten.
A vége az lett, hogy megtartottam a lelkigyakorlat bevezető előadását, és azzal kezdtem, hogy megosztottam a hallgatósággal, mi történt. Féltem, hogy néhány nő elítél majd, de nem ez történt, szeretetet kaptam, elfogadtak úgy is, hogy nem vagyok tökéletes.
Lehet, hogy a bűntudattól mi megvetjük magunkat, de Isten nem teszi. Ő készen áll rá, hogy fogja azt, ami látszólag tönkrement, és beépítse az útba, amit nekünk készített.
Ha megvalljuk helytelen gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, és megkapjuk Isten bocsánatát, szívünk felszabadul a bűntudat-keltette kételkedéstől, és megtelik irgalomtól átitatott önbizalommal.

Uram, irgalomért jövök ma Hozzád, segítő kegyelmedre van szükségem. Kérlek, önts lelkembe irgalomtól átitatott önbizalmat a bűntudat keltette kételkedés helyébe. Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: No More Guilt-Induced Doubt
Encouragement for today, 2014.04.02.
www.proverbs31.org


Nem vesznek észre? Nem értékelnek?

Lysa TerKeurst

„(Saul) elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.” ApCsel 13,22


Előfordul, hogy morcosan ébredek reggel. Minden kezdődik elölről. Bevásárolok, elkészítem, megeszik. Kimosom a ruhát, újra összekoszolják. Felseprek, egy óra múlva újra tele morzsával a padló.
Ennyi az életem? Napi feladatok újra meg újra?
Mielőtt nekilendültem volna a napnak, ma reggel elidőztem Jézusnál. És nagy igazságokra jöttem rá, miközben olvastam a Bibliámat, és Dávid életéről elmélkedtem. Függetlenül attól, milyennek látták mások, mennyire hajlott a bűnre, mennyire számított a családban, Dávid drága biztosítékot kapott Istentől. És ez elég volt.
Mindenki átlépett rajta, de Isten felszedte.
Idősebb testvéreinek nyűg volt. Apja, Izáj a legkisebbnek látta. A kívülállók egy pásztorfiúnak tartották. De Isten a leendő király sorsát szánta neki. És nem akármilyen királyét. Az ő vérvonalából fog származni Jézus.
Mindenki átlépett rajta, de Isten felszedte.
Dávid felkenésének napja is beszédes történet. Az 1Sám 16-ban Isten közli Sámuellel, hogy elvetette Sault, s helyébe Izáj egyik fiát választotta királynak.
Gondold végig, milyen királyi tulajdonságok sorjázhattak Sámuel fejében: magas, jó kiállású, szép beszédű, bátor, ápolt, jó modorú, született vezető alkat. Ezek egy részét Eliábban, Dávid bátyjában vélte felfedezni Sámuel. „Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: ’Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet’” (1Sám 16,7).
Mindenki átlépett rajta, de Isten felszedte.
Sámuel utasította Izájt, sorakoztassa fel a fiait. Mindegyiket meg kellett néznie. Dávidot viszont nem hívta be Izáj a legelőről. Felületességből? Előfeltevés volt? Ítélkezés? Szándékos választás?
Mindenki átlépett rajta, de Isten felszedte.
Sámuel végignézi Izáj fiait, majd megkérdi: „Mind itt vannak a fiaid?” Elképzelem Izáj ajkbiggyesztő mosolyát, ahogy válaszolt: „A legkisebb nincs itt – a nyájat őrzi” (1Sám 16,11). Csak nem bízzák a nép gondját olyanra, aki egész nap állatok gondját viseli?!
Mindenki átlépett rajta, de Isten felszedte.
Ahogy megpillantotta Dávidot, Sámuel tudta, hogy ő lesz az. Felkente királlyá. De Dávid még nem foglalta el a trónt. Sok év telik még el, mire a világ felismeri Dávidot. Hova ment hát, miután királlyá kenték? Valami előkelőséget oktató iskolába? Kormányakadémiára? Katonai főiskolára? Dehogy.
Visszament a legelőre a nyájhoz. Egy király, aki alacsonyrendű munkát végez. Egy király, akinek a jellemét a legelőn töltött mindennapok csiszolták, és készítették fel a hivatása betöltésére.
Így van ez velünk is. Bűzös pelenkák, koszos edények, taknyos orrok, rossz helyre rakott kulcsok, lejárt könyvtári könyvek és számlák, a szülinapi ajándék, amit még mindig nem küldtünk el nagyinak – ez is felkészítés. Jellemépítés zajlik. Hozzáállás-alakítás. Lélekfinomítás. Amire mind szükség van, hogy azzá legyünk, akinek Isten látni akar.
Van, hogy úgy érzed, átlép rajtad a világ? Bátorság! - Isten felszed minket.
Nem egyszerűen feladatokat végzek. Építem az örökséget. Isten országát alakítom. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én biztos más fényben látom most már a mindennapi tennivalókat – beleértve a büdös szennyest is.

Uram, hálás vagyok, hogy mikor úgy érzem, átlépnek rajtam, akkor is biztos lehetek benne, hogy Te felszedsz engem. Segíts, hogy az Egyetlen közönség kedvéért éljem az életemet. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: If You’re Feeling Overlooked and Unappreciated
Encouragement for today, 2014.04.03.
www.proverbs31.org


Minden lében kanál vagyok

Lynn Cowell

„Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éljetek, a magatok dolgával törődjetek, s a két kezetekkel dolgozzatok, ahogy a lelketekre kötöttük.” 1Tessz 4,11

Újra elkövettem. Beleszóltam valamibe, amihez semmi közöm nem volt. Meggyőztem magam, hogy segítenem kell, pedig ez nem az én dolgom volt. Vissza is ütött – szokás szerint. Mikor este végiggondoltam, mi történt, Jézus szólt hozzám. Na nem szó szerint értve, hanem a lelkemben éreztem, mit üzen nekem. Lynn, mindenbe beleütöd az orrodat, és ezt abba kell hagynod. Amikor ezt teszed, nem bízol bennem. Amikor beavatkozol valamibe, ezzel azt üzened, hogy én nem tudom elintézni. De ugye tudod, hogy ez nem igaz? Hagyd hát abba. Egyszer s mindenkorra.
Minden lében kanál vagyok. „Majd én elintézem”. Így szoktam mondani, de ez igazából csak egy szebb megfogalmazása ugyanannak.
Nem pletykálásról van szó. Az pletykál, aki szándékosan szét akar választani valakiket. Az én lelkemben ennek nyoma sincs. Én segíteni akarok. Komolyan.
Minden lében kanál vagyok. A szótár szerint az ilyen ember: „fontoskodva, kéretlenül beleszól olyan dolgokba, amik nem rá tartoznak, amihez sem joga nincs, sem felkérést nem kapott rá”.
Jog és felkérés nélkül. Hát igen. Ha látok egy boldogtalan, egészségtelen vagy istentelen helyzetet, abból indulok ki, hogy ha tudomást szereztem róla, ez azért van, mert nekem kell intézkednem.
De többnyire nem nekem kell. Íme, mit ír a tesszaloniki levél: „Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy csendben éljetek, a magatok dolgával törődjetek, s a két kezetekkel dolgozzatok, ahogy a lelketekre kötöttük” (1Tessz 4,11).
Az én dolgom az, hogy csendben legyek, és imádkozzam. De ehelyett intézkedni akarok, befolyásolni, beleszólni az ügyekbe.
Más szóval, beleütni az orrom.
Hát ez van. Most, hogy már annak látom, ami, felelős vagyok azért, hogy változtassak. Ehhez arra van szükség, hogy mielőtt bármit tennék vagy mondanék, csendesedjem el. Kérdezzem meg magamtól: ez a te dolgod, vagy csak beleütöd az orrod a máséba?
Fogok-e még kísértést érezni rá? Hát persze, nap mint nap. Be fogok avatkozni, ha kell, ha nem? Remélem, hogy nem, de valószínű, hogy igen. Esendő ember vagyok. Pedig szeretnék csak a magam dolgával törődni, és minden mást Jézus elé vinni. Nem azért fogok imádkozni, hogy adjon szavakat, amikkel intézkedhetem, hanem hogy adjon szavakat az imádsághoz.
Nagyon nehéz lesz a változás. De tudom, hogy Jézus komolyan gondolja, amit a mások dolgába való beleszólásról mond. A Péld 26, 17 így ír erről: „Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik.” Egyszóval nagy ostobaságot követ el. Én viszont okos szeretnék lenni.
Van itt valaki, aki szintén minden lében kanál? Van olyan emléked, amikor beavatkoztál valamibe, amibe nem kellett volna? Főleg amikor Jézus azt akarta volna, hogy imádkozz, és csak imádkozz? Gyere, imádkozzunk egymásért, és kérjük Jézust, nyissa meg a szemünket, és hagyjuk rá az intézkedést.

Jézusom, nagyon szeretem más problémáit megoldani. De igazából ez nem az én dolgom, hanem a Tiéd. Kérlek, nyisd meg a szemem, mielőtt beavatkoznék valamibe, ami nem rám tartozik, és adj erőt, hogy ellenálljak a kísértésnek, ha kell. Taníts meg imádkozni a beavatkozás helyett. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: I’m a Medler
Encouragement for today, 2014.04.04.
www.proverbs31.org

2014. augusztus 13., szerda

Lélekerősítő levelek 157

Jézus veled gyászol
Suzie Eller

„Jézus könnyekre fakadt.” Jn 11,35

Színes lufik, hatalmas gerberák töltötték meg a színpadot. Amber mindenkit arra kért, hogy valami élénkszínű ruhát viseljen, olyat, aminek örülne vidám, gyönyörű nyolcéves kislánya – ha jelen lenne.
De Callie nem volt ott. Mikor ez a drága gyermek meghalt, Amber szívének egy része vele ment. Esténként néha maga is csodálkozott, hogy végig tudta csinálni ezt a napot is.
Jó szándékú ismerősök azt tanácsolták, lépjen tovább, vagy hogy legyen hálás a szép pillanatokért, amiket Callie-val tölthetett. De minél inkább igyekezett elnyomni a bánatát, annál inkább előbukkant a legváratlanabb, számára is érthetetlen időpontokban és helyzetekben.
A Bibliában is olvashatunk mély gyászról. A János 11 elmeséli nekünk, mennyire szenvedett Márta és Mária, mikor elvesztették fivérüket, Lázárt. Négy nappal később azt hallják, hogy Jézus és a tanítványok közelednek a városkapuhoz.
Márta azonnal elrohan, hogy találkozzon Jézussal. Mária marad.
Jelentősége van annak, hogy Mária nem ment rögtön Jézushoz. Mária, aki Jézus lábánál ült nemrég, és itta minden szavát. Mária, aki testvéreként szerette Jézust, de mint Urára nézett fel rá.
A Szentírás nem magyarázza meg, miért maradt hátra Mária, de lelkiállapotáról mégis képet kapunk. Mikor végül odaért Jézushoz, leborult a lába elé. Onnan tette fel Neki gyötrő kérdéseit, kételyeit, nyújtotta felé fájdalmát.
És a Biblia azt mondja, hogy Jézus sírt.
Egyik kommentár úgy értelmezi Jézusnak ezt a Mária fájdalmára adott válaszát, mint az „isteni választ az emberi lélekre”. Jézust megrendítette Mária és a körülállók fájdalmának a mélysége, Isten szíve leért a földre, és együtt sírt velük.
Nem is olyan sokkal a Máriával való találkozás után Jézus olyan szenvedést élt át, amilyet még soha senki. Az Iz/Ézs 53,4 előre megjövendölte: „Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.” Jézus a kereszten nemcsak testi szenvedést élt át, a lelki ugyanolyan fájdalmas volt.
A síró Jézus megértette Mária fájdalmának súlyát. Nem mondta neki, hogy lépjen tovább. Vagy hogy nem így kellene éreznie. A belső gyötrelemre Jézus belső békét nyújtott azzal, hogy együtt sírt Máriával.
Talán olyan helyzetben vagy, hogy megérted Amber fájdalmát. Teljes életet szeretnél élni, de kitöltetlen, fájdalmas űrt hordasz magadban.
Szeretnék egy vigasztaló gondolatot megosztani veled. Jézus jelenlétében nem kell megjátszanod magad. Nem kell elnyomnod, félretolnod a fájdalmadat, nem kell menekülnöd tőle. Mennyei Atyád nem várja ezt. Ahogy Jézus fogadta Máriát, úgy fogad téged is Megváltód egy biztonságos helyen a lelkedben, ahol nem kell félni, ha fáj. Ez egy biztos menedékhely, ahol elkezdődik szíved gyógyulási folyamata, ahol megoszthatod fájdalmadat Azzal, akit megsebeztek és összetörtek, és aki magán hordva szíved fájdalmát felvitte azt a keresztre.
Két éve hagyta el Callie a földi világot. Amber azt mondja, gyógyulása azon a napon kezdődött, mikor megérezte, hogy őszintén gyászolhatja drága Callie-ját Megváltója előtt, aki őt a legjobban szerette. Hogy érzi-e még Callie hiányát? Persze, mindig is érezni fogja. Callie ott lesz a szívében, amíg él. De amikor újra rátör a fájdalom – és lesznek ilyen napok –, tudni fogja, hogy van egy biztonságos hely a lelkében, aminek ha megnyitja az ajtaját, Krisztus belép, hogy együtt gyászoljon vele.

Szerető Megváltóm, aki azt ígérted, mindig velem maradsz, soha nem hagysz el, viseled a terhet, amit hordozok, ma arra kérlek, gyere, és sírj velem. Örömmel tölt el, hogy Hozzád jöhetek, s feléd nyújtott tenyerembe átvehetem tőled megújuló életemet, mialatt együtt gyászolsz velem. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Jesus Morns With You
Encouragement for today, 2014.03.20.
www.proverbs31.org


Többet kellene lazítanom
Glynnis Whitwer

„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” Jn 15,11-12

Miért olyan nehéz leállnom a munkával, s lazítani egy kicsit?
Sok embernek ez könnyen megy. Minden alkalmat megragadnak, amikor eldobhatják a portörlőt, ott hagyhatják a mosatlant, kikapcsolhatják a gépet, és irány a park! Vagy egy film. Vagy egy kirándulás. És sok-sok nevetés.
Szeretnék jobban hasonlítani hozzájuk.
Nem lehetne, hogy a személyiségtesztek egy időn túl már ne mindig ugyanazt az eredményt hozzák? Sajnos állandóan ugyanaz a konklúzió, amit a családom nagyon is jól ismer: felelősségteljes, komoly egyéniség vagyok. Olyan, aki vendégségben is nekiáll összeszedni a poharakat, tányérokat. És mindig az órát lesi, hogy időben történjenek az események. Az a típus vagyok, aki szerint első a kötelesség, s csak ha minden munkát elvégeztünk, akkor jöhet a szórakozás.
Csakhogy a munkát nem lehet bevégezni. Alig fejezem be az egyiket, már vár rám a következő feladat. Mindig volna még mit tenni. Ezért állandó hamis bűntudatom van. Örökösen.
Minden erősségünknek van jó és rossz oldala. A felelősségteljes személyiség jó oldala – hát az, hogy felelősségteljes vagyok. Ha valamire kimondom, hogy meglesz, biztos lehetsz benne, hogy elkészülök vele.
A rossz oldala viszont az, hogy úgy érzem, az egész világ súlya nyomja a vállamat. Bele lehet bolondulni, ha állandóan számon akarsz tartani mindent: azt is, ami rád tartozik – meg azt is, ami nem. Képtelen vagyok lazítani. Ráadásul még neheztelek is azokra, akik nem hajlandók velem együtt cipelni a világ súlyát. Hogy tudnak ennyi időt elvesztegetni?!
Hogy mi a valóság? Az, hogy nem az én dolgom mindent elintézni.
Az, hogy többet vállalok, mint ami az én feladatom, azt jelzi, hogy hiányzik belőlem a bizalom: Istenben – hogy jól végzi a dolgát, és másokban - hogy ők meg a magukét.
Nem hiszem, hogy Jézus ilyen csupa-munka-semmi-lazítás életet szánt nekem, mint tanítványának. Hogy én vigyem a terhét annak is, ami nem az én dolgom. Hogy a képernyő előtt üljek ahelyett, hogy másokkal találkoznék.
A Biblia méltányolja a szorgalmas munkát, de Jézus üzenete egyértelmű: szeresd Istent. Szeresd az embereket.
A János 15,11-12-ben így szól Jézus: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.”
Jézus, akinek több elvégeznivalója volt aktív szolgálata három évében, mint nekem egy élet alatt, nem veszítette szem elől fő feladatát: azt, hogy szeresse az embereket. Ez néha tanításban nyilvánult meg. Máskor szolgálatban. Megint máskor együtt barangolt velük. Együtt vacsorázott velük. Lakodalomba ment velük. Magához vonta a gyermekeket. Ezek a munka nélkül töltött időszakok nem voltak üresek. Értéküket az adta, hogy ilyenkor Jézus más módon tudta kimutatni szeretetét.
Szerethetjük Istent és az embereket, amikor dolgozunk. És akkor is, amikor lazítunk, és jól érezzük magunkat.
Olyan igazság ez, amit gyakrabban kéne alkalmaznom saját életemre. Azt szoktam gondolni, hogy azzal mutatom ki a szeretetemet az emberek iránt, ha szolgálom őket. Pedig van, aki akkor érzi, hogy szeretem, ha egyszerűen csak együtt vagyok vele. És ez gyakran nem egy feladat közös elvégzését jelenti, hanem felszabadult együttnevetést, együttszórakozást.
Ez nekem kihívást jelent. Hogy akarjam jól érezni magam. Hogy akarjak együtt lazítani másokkal. Hogy igent mondjak a meghívásokra. Hogy kilépjek komfortzónámból. És hogy elengedjem a részleteket, az időbeosztást.
Munka mindig lesz. Emberek, akik velem akarnak lenni, nem biztos.
Isten elég jól ért a világ folyásának intézéséhez. Ráhagyhatom. Inkább fogjak kézen valakit, és hozzunk létre egy közös emléket, ami nem csak egy pipa a tennivalóim listáján.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy úgy alkottál minket, hogy tudunk nevetni. Köszönöm, hogy belénk oltottad a vágyat, hogy élvezni akarjuk az életet. Segíts, kérlek, hogy tudjak lazítani, és ki tudjam mutatni szeretetemet mások iránt anélkül, hogy közben az órámra néznék. Bocsásd meg, hogy sajnáltam az időt és figyelmet valakitől, akinek szüksége volt rám, mert ezzel elvont a munkámtól. Segíts, hogy ezentúl másként legyen. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: I Really Should Have More Fun
Encouragement for today, 2014.03.21.
www.proverbs31.org


A szentség bennünk
Amy Carroll

„Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.” Tit 2,3-5

Nem tudta, hogy figyelem. Pedig ezt tettem. És amit tapasztaltam, megváltoztatott engem is meg a házasságomat is.
Barátnőimtől hallottam, hogy Deborah, gyülekezetünk egyik tagja, elhatározta, hogy sosem mond rosszat a férjéről. Igazán szeretem a férjem, meg vagyok vele elégedve, még ha nem tartom is tökéletesnek. Akkoriban nem találtam semmi kivetnivalót abban, ha néha panaszkodom róla a barátnőimnek, kolléganőimnek. Ők is állandóan ezt tették.
Amit Deborah-ról hallottam, kihívást jelentett. Figyelni kezdtem őt és a férjét, hogy észrevegyem, mi más bennük. Feszülten lestem, hogy Deborah kitart-e elhatározása mellett. Igen, kitartott, és ennek eredménye nyilvánvaló volt.
Deborah és John sokkal régebb óta voltak házasok, mint mi, és három gyönyörű gyermeket neveltek. Ezzel együtt úgy viselkedtek, mintha a nászútjukon lennének. Egymás iránti odaadásukat nem szennyezte be az ítélkező lélek és panaszkodó száj okozta bizalmatlanság és keserűség.
A különbség hatására, amit náluk megfigyeltem, kezdtem azonnal észrevenni, mikor készülök kiengedni a gőzt, és kezdek panaszkodni a férjemről. Arra gondoltam, milyen szörnyű lenne benyitni egy szobába, és meghallani, hogy ő negatív dolgokat mond rólam. Elkezdtem követni Deborah-t.
Nem sok idő telt el, és már megtapasztaltam a gyümölcsöket a házaséletemben. Sokféle gyümölcsöt! Minél több jót mondtam a férjemről, annál több jót gondoltam felőle. A jó benne messze felülmúlta a tökéletlenségeket. Azzal, hogy dicsértem a férjem a barátnőimnek, növekedett a szerelmem iránta. Ráadásul sosem aggódtam, vajon mi jut vissza hozzá abból, amit mondok.
Egyre erősebben hinni kezdtem a bennünk lévő szentségben. A férjem és köztem lévő kötelék erősebb, mint ami bárki máshoz köt. Vannak dolgok, amik csak kettőnkéi.
Nagyon szeretek beszélgetni, de ez nem jelenti azt, hogy mindig mindent el kell mondanom másoknak. Ha valami gond van köztünk, kiönthetem szívemet Isten előtt, a Biblia biztat is erre. Ápolom a kapcsolatot olyan barátnőkkel, akik egyformán szeretik a férjemet és engem testvérekként Krisztusban. Ők meghallgatnak, tanácsot adnak, azonnal szólnak, ha nincs igazam. Keress magad köré olyan asszonyokat, akikről a Titus-levél 2,3-5 ír, ha valamilyen problémát kell megoldanod, vagy ha imára van szükséged egy helyzettel kapcsolatban.
Tudtán kívül, Deborah sok házasságot változtatott meg a gyülekezetben. Próbáljunk Deborah-kká válni közösségünkben, környezetünkben. Szeretném, ha szavaimnak, tetteimnek ilyen hatása lenne – erősítené a házasságomat, bátorítana másokat, dicsőségére válna Istennek.

Uram, segíts, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen. Segíts, hogy dicsérjem a férjemet, ahelyett, hogy kritizálnám és panaszkodnék róla. Összetűzés esetén juttasd eszembe, hogy először mindig Hozzád forduljak. Add, hogy olyan barátnők kerüljenek körém, akik mellém állnak ebben a feladatban, akikkel kölcsönösen támogatni tudjuk ebben is egymást. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: The Sacred Us
Encouragement for today, 2014.03.17.
www.proverbs31.org


Öt szentírásalapú imádság fiadért
Brooke McGlothlin

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a jelen sötétségnek kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” Ef 6,12

Vasvillatekintettel néz rám. Tudom, ha most kijelenteném, hogy „az ég kék, mikor süt a nap”, mindent megtenne, hogy bebizonyítsa, nincs igazam.
Néha már úgy érzem, hogy a fiam és én nem egy oldalon állunk, és ettől megszakad a szívem.
Ilyen napokon, mikor mindennel vitatkozik, amit mondok, és igyekszik a maga nyolcéves mindentudásával intézni a dolgait, úgy érzem, harcban állunk egymással, háború zajlik az otthonomban köztem és a kisfiam közt, és bármit megtennék, hogy megszűnjék az egyre mélyülő szakadék közöttünk.
Pedagógiai ismereteim alapján tudom, hogy a leszakadás folyamata természetes. A fiúk függetlenedni akarnak anyjuktól, és úgy érzik, bátran elindulnának oda, ahol a madár se jár. Erősek akarnak lenni, kinyilvánítani véleményüket, megvalósítani saját ötleteiket.
Mi most sajnos abban az átmeneti időszakban vagyunk, amikor az ötletek már felmerülnek, de kisfiam még nem elég érett hozzá, hogy vállalja megvalósításukért a felelősséget.
Így hát egymásnak feszül a homlokunk.
Néha hagyom, hogy a kialakult feszültség elhitesse velem, hogy a fiam ellenség, aki ellen harcolnom kell. De aztán eszembe jut az Ef 6,12: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a jelen sötétségnek kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.”
Amikor hosszúnak tűnnek a napok, és kimerít az anyaszerep, s mikor legszívesebben bezárnád a fiadat a szobájába, s eldobnád a kulcsot, jusson eszedbe: a fiad nem az ellenséged. De van ellenség.
Igen. Fiainknak van ellenségük, olyan, aki meg akarja lopni, meg akarja ölni, el akarja pusztítani őket (Jn 10,10). Szerencsére ennek az ellenségnek Isten Igéje szerint van egy ellenfele, aki szembe tud vele szállni.
Te magad.
És én. És minden anya, aki hajlandó térdre borulni és Istenhez kiáltani gyermeke lelkéért. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” – olvassuk a Jak 5,16b-ben. A legjobb módja a küzdelemnek fiainkért, ha térdre borulunk. Kezdjük is el azonnal. Íme öt szentírásalapú imádság, amit használhatsz máris a harcban fiad lelkéért:
1. Teremts fiamban tiszta szívet, Istenem, újítsd meg benne az erős lelket!(Zsolt 51,12).
2. Add, Uram, hogy Téged kövessen a fiam, Téged féljen, tartsa meg parancsaidat. Hallgasson szavadra, imádjon Téged, és ragaszkodjon Hozzád! (5Móz 13,5).
3. Add, Uram, hogy fiam bátor legyen és erős! Ne féljen, és ne rettegjen! Tudja, hogy Te, Uram, vele vagy mindig, nem hagyod el, nem hagyod cserben (5Móz 31,6).
4. Add, Uram, hogy a fiam a színed előtt járjon, mint Dávid király, tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, tegyen meg mindent, amit kívánsz tőle, teljesítse parancsaidat és törvényeidet! (1Kir 9,4.)
5. Add, Uram, hogy mint Timóteus, fiam is legyen mások példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban (1Tim 4,12).

Mennyei Atyám, hálát adok Neked, hogy Igédben és az imádság által eszközt adsz a kezünkbe, amivel harcolhatunk fiaink lelkéért. Segíts, hogy mindig észrevegyem, ki a valódi ellenség, amikor konfliktusba kerülök a fiammal. Add, hogy minden, amit mondok és teszek, a Te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

Brooke McGlothlin: Five Scriptural Prayers for Your Son
Encouragement for today, 2014. 03.18.
www.proverbs31.org


Öt imádság a lányodért
Lysa TerKeurst

„…éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” Iz 55,11

Rájöttem, hogy van valami, amitől őrizkednem kell anyai mivoltomban. Néha Isten akarok lenni a gyermekeim életében.
Én akarom megírni az élettörténetüket.
Én akarom felállítani jövőjük pályáját.
Én akarom meghatározni, mi a legjobb nekik.
Én akarom megóvni őket minden fájdalomtól.
Én akarok a gondviselőjük és védelmezőjük lenni.
És én akarok nekimenni mindenkinek, aki bántani merészeli a gyermekeimet.
Ismerős? Gondolom, igen. El sem tudtuk volna képzelni régen, mennyire fogjuk szeretni ezeket az emberkéket, akiket Isten a gondunkra bízott. Akkor is, ha csecsemőkorukban nem alszunk miattuk, ha hisztiznek a dackorszakban, ha szemforgatással jelzik véleményüket kamaszként, majd később, ha olyan döntéseket hoznak, amiktől megszakad a szívünk – mieink ők. Hogy szeressük őket. Hogy vezessük őket. Hogy útjukra eresszük őket.
És mindezt jól akarjuk csinálni.
De aztán olyasmi történik, ami kívül van a mi felségterületünkön, ami fölött nem rendelkezünk, és rájövünk, hogy nem mi vagyunk Isten. És nem tehetünk úgy, mintha az lennénk.
Mit tehetünk hát azzal az űrrel, ami anyai lehetőségeink vége és Istenben való bizalmunk kezdete között van? Ha a gyermekeimről van szó, mindent Istenre akarok bízni, ami túl van az én hatáskörömön. De ez annyira félelmetes. Olyan kockázatosnak tűnik.
A félelmetes és a kockázatos két olyan szó, amit anyai szívünk nem akar hallani gyermekeinkkel kapcsolatban.
Mit tehetek, hogy mélyüljön Istenbe vetett bizalmam? Hogyan békülhetek ki saját korlátaimmal, azzal, hogy nincs rálátásom mindenre, nincs hatalmam minden rossztól megvédeni őket? Mihez kezdjek aggodalmaimmal, amiktől jó esetben nem tudok aludni, rosszabb esetben pánikrohamot kapok, és úgy érzem, megőrjít a rettegés?
Egyetlen dologgal tudjuk betölteni az űrt, ami saját korlátaink és Istenbe vetett bizalmunk között tátong: imádsággal.
Tudom, tudom. Kegyes keresztény közhelynek hangzik. Tipikusnak. Hiperspirituálisnak. Nem ezt a választ szeretnénk hallani.
Pedig hát az imádság az egyetlen valós lehetőség.
Brooke McGlothlinn barátnőm tegnap írt egy elmélkedést szentírásalapú imádságokról fiainkért. Ez ihletett meg, hogy én is kössek csokorba szentírásalapú imádságokat, ezennel lányainkért.
Íme öt hathatós imádság a lányodért:
1. Add, hogy megtanulja minél hamarabb, hogy akkor élheti azt az életet, amire szíve mélyén vágyik, ha engedelmeskedik Neked, Uram (1Sám 15,22).
2. Add, hogy biztonságban érezze magát, tudva, hogy Te, Uram, lenyúlsz érte, megragadod, és kimented az élet mély habjaiból (2Sám 22,17-20).
3. Add, hogy bízzon Benned, Istenem, mert a nehéz időkben, amikor nem tudja, mit tegyen, elég, ha szemét Rád emeli (2Krón 20,12-17).
4. Add, hogy tudjon uralkodni magán, és ne robbanjon, ha emberek vagy események felbosszantják (Péld 29,11).
5. Add, hogy Tőled kapott értékeinek tudatában élje az életét. Adj neki erős munkamorált és egészséget, hogy elvégezze minden feladatát. Adj neki olyan szívet, mely odafordul a rászorulóhoz. Őrizd őt egy jó férj számára, akire felnézhet. Add, hogy nevetős, vidám asszony váljék belőle, akinek szépsége Krisztus-központú lényéből fakad (Péld 31).
Ezeket szoktam imádkozni, és megtapasztaltam, milyen hatásuk van lányaim életére.
Persze továbbra is idegeskedem és aggódom értük, és hajlandó vagyok nekimenni bárkinek, aki keresztbe tesz nekik.
A lányaim továbbra is követnek el tévedéseket, továbbra is áthágják néha a korlátokat, és okot adnak rá, hogy osztályfőnökük behívjon az iskolába.
De hol tartanánk vajon, ha nem járná át életünket Annak hatalma, aki meghallgatja imádságunkat?
És vajon milyen hatással van imádságom lányaim jövőjére, milyen lenne az életük nélküle? Igen, az imádság az egyetlen valós lehetőség. És ezzel elérkezem oda, hogy ki tudjam mondani: „Szia, én Anya vagyok. Nem Isten”.

Uram, tudom, hogy Igéd nem tér vissza dolgavégezetlenül, és ezért hiszek lányaim nagyszerű jövőjében. Add, hogy növekedjünk Veled való kapcsolatunkban. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Five Prayers for Your Daughter
Encouragement for today, 2014.03.19.
www.proverbs31.org


Te rendben leszel
Jennifer Rothschild

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” Siral 3,22

Megkövülten álltam. Más hírben reménykedtem.
- ADH-ja van: atípusos ductalis hyperplasia – mondta az orvos. Elmagyarázta, hogy az ADH a tejutakban található sejtburjánzás.
- Kétoldali lumpectomiára, göbkimetszésre van szüksége minél hamarabb – döntötte el.
Első gondolatom ez volt: „ez most komoly? Nem elég szenvedés, hogy vak vagyok, most még ez is?”
Igen, az első gondolatom ez volt, de aztán kezdődtek a Mi van, ha-kérdések. Ismered őket, ugye? Mi van, ha kiderül, hogy rák? Mi van, ha félreismerték? Mi van, ha sugarazást kapok? Mi van, ha ez még csak a kezdet, és sokkal rosszabb jön?
A szívem vadul kalapált, közben Phil, a férjem, PhD-agya számításokat végzett.
- Minden rendben lesz – törte meg a csendet.
Egyáltalán nem éreztem, hogy minden rendben lenne. Talán mert valójában nem tudhatjuk, hogy rendben lesz-e. Soha senki nem tudhatja, hogy minden rendben lesz, ugye? Az élet bizonytalan.
Szeretnénk olyan életet élni, aminek értelme van. Szeretjük, ha a verssorok rímelnek, ha a rejtvényeknek van megoldásuk. Akarjuk, hogy minden rendben legyen. De valójában sohasem tudhatjuk, hogy minden rendben van-e, rendben lesz-e.
Az orvos telefonhívása után csak ültünk csendben Phillel. Lelkemben kavarogtak az érzelmek. Mivel nem állt össze minden, eláradt bennem a félelem. Ám ahelyett, hogy megfojtott volna, kitisztult tőle az agyam, és egy életbevágó igazságra jöttem rá: Lehet, hogy nem lesz minden rendben velem – de én rendben leszek.
Mély belső meggyőződést éreztem, hogy a bizonytalanság közben is biztos lehetek valamiben: Isten velem van, és gondja van rám.
Műtét közben az orvos két teniszlabda nagyságú daganatot távolított el belőlem. B méretről összementem 34-re. Lehet ez a kelleténél több információ, de végülis mindannyian ennyivel kezdtük, nem? (Szabad vigyorogni.) A műtét után pár nappal jelenésünk volt az orvosnál az eredményekért. Jóindulatú! Hál’ Istennek, ez a része a történetemnek valóban rendben van.
A bizonytalanság időszakában félelem és hit, béke és pánik között ingadoztam. Bár a helyzet kimenetele bizonytalan, a lelkem rendben volt. Miért? Talán mert akkora nagy a hitem? Bíztam Istenben, de ugyanakkor rettegtem is. Nem a hitemen múlott, hanem Isten mérhetetlen szeretetén, hogy nem estem kétségbe, „mert nem fogyott el irgalma” (Siral 3,22).
Drága barátnőm, te sem fogsz kétségbeesni, mert nagy az Ő szeretete. A félelem, düh, bizonytalanság, tehetetlenség nem fog felemészteni. Irántad való irgalma nem hagy el. Gyötrelmed közben is körbeölel az Irgalom. Védett vagy, mint a magzat az anyaméhben.
Ezért vagy rendben, barátnőm, függetlenül a körülményektől.
Ha bízunk Isten irgalmában, a gondok és a félelmek nem fognak felemészteni. Szeretetének és irgalmának köszönhetően, nem maradunk a porban.
Szerencsésnek éreztem magam, mert egyike vagyok a 70%-nak, akiknek a daganatáról műtét után kiderül, hogy jóindulatú. Sokan vannak, akik rossz eredményt kapnak. El sem tudom képzelni, milyen lehet biopsziák, műtétek sorát elviselni, csak hogy kiderüljön, újabb műtétre vagy sugarazásra van szükség. Pedig nagyon sokan ezt élik át. Istenem, mennyire együtt érzek velük!
Talán te is közéjük tartozol. Vagy ismered és szereted egyiküket. Vajon Isten irgalma megszűnik, ha rossz az eredmény? A pozitív diagnózis Isten szeretetének végét jelzi?
Nem.
A műtét lehet sikertelen, de Isten irgalma nem múlik el.
A kezelés lehet, hogy nem hoz eredményt, de Isten irgalma nem múlik el.
Egy kapcsolat tönkremehet, de Isten irgalma nem múlik el.
Egy álom szertefoszolhat, de Isten irgalma nem múlik el.
Drága barátnőm, akármit élsz is át, Isten törődik veled, és hordoz téged. Lehet, hogy nem lesz minden rendben, de te rendben leszel, mert Isten szeret téged.

Uram, vegyél ölbe engem. Mutasd meg, hogy gondomat viseled. Ha úgy érzem, nem bírok felállni a teher alatt, ölelj át békességeddel, jelenléteddel. Éljem át a biztonságot, hogy bármi lesz is, én rendben leszek. Jézus nevében, Ámen.

Jennifer Rothschild: You WILL be OK
Encouragement for today, 2014.03.25.
www.proverbs31.org

2014. augusztus 1., péntek

Lélekerősítő levelek 156

Ne mondd nekem, ha nem gondolod komolyan
Lysa TerKeurst

„Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Péld 25,11

Nemrég Valaki számon kérte rajtam üres szavaimat. Olyan szavak ezek, amik a beszélgetés kedvéért, a feszültség pillanatnyi oldásáért hangzanak el. De komolyan gondolom-e, amit mondok?
Üres szavak az apró ígéretek is, amivel valakit biztatni akarunk az adott pillanatban. De ha nem gondolom át, hogy meg is valósítsam az ígéretemet, akkor van-e alapja?
Nem arról van szó, hogy ezek a szavak rosszak, helytelenek, bántó szándékkal mondjuk őket. De legjobb esetben is üresek, legrosszabb esetben pedig fájdalmat is okozhatnak. Az emberek, akik részei az életemnek, ennél jobbat érdemelnek.
Szeretném úgy példázni Isten Szavát, hogy megtartom a magamét. A Szentírás egyértelműen tanítja, hogy szavaink fontosak; szavainknak súlyuk van. Így fogalmaz a Péld 25,11: „Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Szavaink ajándékok.
De ha kijelentéseinket nem követi semmi, sértők lehetnek. Olyan, mint mikor megmutatunk egy ajándékot, de nem adjuk oda.
Következzék három üres szólam, amit nem akarok használni többé, ha nincs mögöttük szilárd valóság:
1. Imádkozni fogok érted.
Persze, hogy akarok imádkozni másokért. És gyakran, ha kimondom ezt a mondatot, nagyon is komolyan veszem. Máskor viszont megfeledkezem az ígéretemről.
A komoly szándék még nem komoly ima.
Azért lehetőleg vagy ott helyben imádkozzam az illetőért, vagy tartsak magamnál egy jegyzetfüzetet imaszándékaim listájával, amire rögtön felvezetem őt is.
2. Jöjjünk össze valamikor.
Vagy vegyem elő azonnal a határidőnaplómat, és jelöljek be egy időpontot, vagy őszintén mondjam el, mennyire szoros az időbeosztásom. Nehezen vállalom ezt fel, mert igyekszem mindig kedvében járni az embereknek.
Ám ha valaki azt mondja nekem, hogy jöjjünk össze valamikor, vagy hogy fel fog hívni, és aztán nem történik semmi, nagyon rosszul tud esni. Arra nincs lehetőségem, hogy mások szokását megváltoztassam, de a magam részéről elhatározhatom, hogy nem ígérgetek felelőtlenül.
3. Köszönöm, jól vagyok, és te?
Természetesen van olyan helyzet, amikor ez így helyes, egy udvariassági formula, amit találkozáskor mondunk. De gyakran mondom olyanoknak is, akikkel nyugodtan lehetnék nyílt és őszinte.
Gyakran ódzkodom attól, hogy akár a legjobb barátaimnak is beszéljek a „jól vagyok” mögött bugyborékoló gondokról, bajokról.
Ha bátrabb és nyíltabb lennék, ezzel mintegy engedélyt adnék arra, hogy ők is megnyíljanak.
Itt vannak tehát. Három üres kijelentésem, és a szándékom, hogy ezentúl jobban teljesítek: azt mondom, amit gondolok, és azt gondolom, amit mondok.
Határozzuk el, hogy szavatartók leszünk. Mostantól. Nemcsak a barátságainknak tesz majd jót, hanem hitelesebb lesz az Istennel való kapcsolatunk is, amikor az Ő Szava szerint élünk.


Köszönöm, Uram, hogy figyelmeztettél üres kijelentéseimre. Szavaim hatékony eszközök lehetnek, és én a Te céljaidra szeretném használni őket. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Don’t Say You’ll Pray for Me
Encouragement for today, 2014.03.06.
www.proverbs31.org


Hogyan váljak a legjobb baráttá
Micca Campbell

„Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” 1 Sám 18,1b

Fiatal koromban legjobb barátnőm mindent tudott rólam. Tudta, melyik fiú tetszik, mi a kedvenc számom, és mik az álmaim. Ismerte e titkaimat is, hogy például ki csókolt meg a korcsolyapályán. Ma már ritka az ilyen barátság, és néha nagyon szeretném, ha lenne egy ilyen barátnő mellettem.
Állandó mozgásban lévő társadalmunkban egyre nehezebb tartós barátságra lelni. Nem mintha nem vágynánk rá, de az emberek jönnek-mennek, költözködnek, nincs lehetőség hosszantartó kapcsolatok kialakítására.
De másról is szó van. Néha azért tartunk kartávolságnyira magunktól mindenkit, mert valaki nagyon megbántott egyszer, vagy csalódtunk valakiben. Talán volt egy jó barátnőd, akiben megbíztál, de neki eljárt a szája. Hátad mögött kifecsegte a titkaidat. Úgy érezted – joggal –, hogy elárultak. Most bánatos vagy, nem tudsz megbocsátani és bizalmatlan lettél.
Csábító gondolat arra számítani, hogy Isten majd elém hoz egy jó barátnőt, de Ő inkább arra kér, előbb próbáljak meg én a legjobb barátja lenni valakinek. Jöjjön hát a Biblia, mutassa meg nekem, milyen az igaz barátság.
Isten tudja, mennyire fáj egy tönkrement kapcsolat, és azt is, mekkora szükségünk van istengyermekségünkhöz méltó szerepmintákra. Ezért van lehetőségünk bepillantani két bibliai szereplő életébe, akik hosszantartó, mély barátságot ápoltak egymással. A két barát neve: Dávid és Jonatán.
Történetük az 1 Sámuel 18-19-ben olvasható. Saul király fia, Jonatán, Dávid legjobb barátja volt. A király gyűlölte Dávidot egyre növekvő népszerűségéért, és azért, mert Isten őt kente fel királynak – Saul fia helyett. Sault mindez feldühítette, és parancsot adott szolgáinak és Jonatánnak, hogy pusztítsák el Dávidot. Jonatán, aki szerette barátját, visszautasította, hogy elárulja őt.
Az igaz barátságnak nem a szeretet az egyetlen gyümölcse. Áldozattal is jár. Jonatán az áldozatkészség példája. Levette köntösét, és Dávidnak adta páncéljával, kardjával, íjával és övével együtt. Jonatán lenne a királyi trón törvényes örököse, de ő feláldozza saját jövőjét, és átadja a királyságot Dávidnak. Jonatán cselekedetei megtanítanak rá, hogy az igaz barát kész áldozatot hozni barátjáért. Azt jelenti, hogy a másik szükségleteit, vágyait és akaratát a magunké fölé helyezzük.
A hűség is az igaz barátság jellemzője.
Tudjuk, hogy Jonatán apja elé járult, és csupa jót mondott Dávidról. Emlékeztette a királyt, hogy Dávid semmi rosszat nem követett el. Sőt, kifejezetten hűséges volt Saulhoz.
Nagy hatással van rám Jonatán. Nehéz dió mindig a helyes utat választani, és szembe szállni a hatósággal. Azt példázzák Jonatán döntései, hogy az igaz barát hűségesen védelmez másokkal szemben, és nem beszél rólad rosszat, mikor nem vagy jelen. Az igaz barátok vállvetve küzdenek, és védik egymást mások támadásai ellen.
Végül pedig az igaz barátok bíznak annyira a másikban, hogy mindig önmaguk lehessenek előtte.
Mikor Jonatán közli Dáviddal, hogy az apja meg akarja öletni, a két barát el kell, hogy váljon egymástól. Az 1Sám 20,41-ben azt olvassuk, hogy együtt sírtak. Ez olyan szép és megrendítő.
Amikor megsebzik a szívedet, összeomolhatsz, de egy jó barát megérti ezt. Nem próbál jótanácsokat osztogatni, nem biztat, hogy szedd össze magad. Az igaz barátok hagyják sírni egymást. Együtt sírnak. Meghallgatják egymás félelmeit. Elfogadnak, melletted maradnak. Hagyják, hogy önmagad légy – bármilyen legyen is az épp aktuális „önmagad”.
Jonatán és Dávid történetével Isten arra hív, hogy jobb barát legyek. Megvizsgálom a szívemet, valóban hűséges, szerető szívű, önzetlen és megbízható vagyok-e, kérem Istent, hogy ruházzon fel ezekkel a tulajdonságokkal, amik a jó barát ismérvei, és aztán ajándékozzon meg engem egy ugyanilyen baráttal.
A jó barátság kialakulásához idő kell. Ha megrendül barátságotok, ne lépj ki azonnal belőle. Dolgozz rajta. Adj időt a kapcsolatotoknak, hogy fejlődni tudjon, mert az igaz barát ritka és értékes ajándék.

Uram, segíts, hogy olyan barát legyek, mint Jonatán. És áldj meg engem is egy ugyanilyen baráttal. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbel: Three Ways to Be the Best Friend Ever
Encouragement for today, 2014.03.07.
www.proverbs31.org


Jól végzed a dolgod
Wendy Blight

„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” Jn 14,13

Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
Lendyt még az egyetemről ismerem. A diploma után egy darabig dolgoztunk is együtt. Amikor tehát a férjem azt javasolta, hogy legyen a születésnapi ajándékom egy Lendyvel töltött hétvége, nagyon megörültem.
Mindig csodáltam Lendy kapcsolatát Istennel, szerettem volna, ha olyan hitem lenne, mint neki. Amíg el nem költöztünk, Lendy végig szelíden támogatta hitbeli fejlődésemet. A vele való együttlét az, amire a legnagyobb szükségem van most, gondoltam.
Egyik sétánk közben Lendy megkérdezte, engedem-e, hogy imádkozzon fölöttem. Mekkora ajándék! A legnagyobb örömmel fogadtam.
Lendynek fogalma sem volt, mennyire kellett nekem az imádságos segítség. Nem beszéltem neki a szorongásról, ami egyfolytában rágott belülről. Évek óta tartok bibliaórákat, de az utóbbi időben az alkalmatlanság érzése eluralkodott a lelkemen. Miért engem hívott el Isten erre a feladatra? Nincs semmi végzettségem. Nem jártam szemináriumba. Igazolható biblikus tanulmányaim sincsenek. Én csak egy egyszerű jogtanácsos vagyok!
Mégis minden héten ott álltam és tanítottam, és nem osztottam meg bizonytalanságomat senkivel, még a férjemmel sem. Attól féltem, a csoportom tagjainak bizalma megrendülne a tanárukban, ha tudnák, hogy alkalmatlannak érzem magam. Isten viszont tudott a vívódásaimról. Meghallotta szívem kiáltását, és kegyelemmel, szeretettel válaszolt rá.
Sétánk végén Lendy elvezetett egy csendes helyre, kezét a vállamra tette, és imádkozott fölöttem. A házasságomért, a családomért. Aztán mikor a bibliaoktatói tevékenységemért imádkozott, a kezét felemelte a vállamról, a fejemre tette, és megkent valamilyen illatos olajjal, amit magával hozott. Szavai gyógyító balzsamként hullottak rám:
„Wendy, jól végzed a munkád.”
Eleredtek a könnyeim. Ő újra meg újra megismételte:
„Alkalmas vagy.”
Szaporodtak a könnyek.
Tenyerébe vette az arcomat, erősen a szemembe nézett, és utoljára is elismételte:
„Alkalmas és értékes vagy.”
Isten tudott lelkem fájdalmáról, arról, mennyire várok valami megerősítést, hogy jól végzem a munkám, hogy alkalmas vagyok, és hogy az Ő akarata, hogy Igéjét tanítsam másoknak. Isten megrendezte ezt a hétvégét, hogy valaki, akit szeretek, akiben megbízom, újra életet leheljen a szolgálatomba. Isten élettel töltötte meg számomra az igét: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13).
Azóta nagyobb önbizalommal tanítok és írok, minden üzenetet Istenre bízok. Ő válaszolt az imádságomra, új életet lehelt a szolgálatomba, hogy az Ő dicsőségére tanulmányozzam és tanítsam az Igét, és osszam meg a reményt Jézusban.
Kedves barátnőm, te is azért olvasod ezt az áhítatot, mert Isten meghallotta szíved kiáltását. Azért szól hozzád, hogy Igéje bátorítson, alakítsa életedet, ahogy az enyémet alakította.
Isten meghallja kiáltásunkat, válaszol könyörgésünkre, hogy megdicsőüljön abban, ahogy növekedünk az Igében és az Érte szentelt életben.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy meghallottad szívem kiáltását. Köszönöm, hogy válaszoltál rá, hűen ígéretedhez. Segíts, hogy meghalljalak és engedelmeskedjem, hogy Tiéd legyen minden dicséret és dicsőség, tisztelet és hála. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: You Are Worthy
Encouragement for today, 2014.03.10.
www.proverbs13.org


A szeretet helyes sorrendje
Lynn Cowell

„Jézus ezt felelte: ’Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.’” Mt 22,37-39

„Bárcsak lenne egy fiú, aki szeret!” – sóhajtott.
Ismerem ezt a vágyakozást. Ültem az asztalnál kiscsoportom tagjaival, gimnazista korú lányokkal, és megint rájöttem, hogy van, ami sosem változik.
Mind vágyunk arra, hogy valaki vágyjon ránk. Fiatal lányként talán azt reméljük, hogy osztálytársunk elhív randira, később egy barátunkról vagy munkatársunkról ábrándozunk. Ugyanaz hajt: szeretnénk, ha szeretnének. Hogy számítsunk valakinek. Hogy minket válasszon valaki.
Jó az, ha vágyunk arra, hogy vágyjanak ránk. Ez nem eltúlzott igény. Normálisak vagyunk. Ami azt illeti, Isten teremtett minket ezzel a vággyal. Kettős célja volt vele:
1/ Hogy vágyjunk a Vele való kapcsolatra.
Isten a szeretetkapcsolatért teremtett minket. Annyi szeretet van Benne, amit meg akar osztani! Kapcsolatban akar lenni velünk. Kiválasztott minket. Most mi választjuk Őt.
2/ Hogy vágyjunk a másokkal való kapcsolatra.
Isten belénk teremtette a vágyat, hogy megosszuk életünket másokkal, hogy családunk és barátaink legyenek.
Könnyen zavarossá, nehézzé tesszük az életünket, ha megcseréljük e vágyak sorrendjét – ez pedig gyakran előfordul.
Megtelik gonddal az életünk, ha előbb akarjuk, hogy a barátunk, egy barátnő vagy akár a férjünk szeressen minket, ha arra vágyunk, hogy a nagy ő töltse be minden szükségünket, mielőtt az Egyetlenbe beleszeretnénk.
Mai alapigénk Mátétól igazolja ennek a sorrendnek a fontosságát. Egy törvénytudó kérdezi meg Jézust, mit tart a legfontosabb parancsnak. Jézus így válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39).
A sorrend egyértelmű. Az első parancs, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel az Urat szeressük. Azután szeressük a többieket.
Isten nem azt akarja, hogy emberek töltsék be szívünket szeretettel. Még ha megpróbálnák, sem volnának képesek rá! Nem kaptunk elég felszerelést ekkora munkához, mert Isten sosem akarja, hogy más foglalja el az Őt megillető helyet.
Ha először egész lényünkkel Isten szeretjük, szeretetünk kitágul, megsokszorozódik, és jutni fog belőle másoknak is. És az egészséges szeretet lesz, mert lelkünk szükségleteit Isten kielégítette.
Ha viszont megfordítjuk az Isten szándéka szerint való sorrendet, és Ő elé helyezünk másokat, szeretetünk forrása és tisztasága csökkenni fog. A szeretet énközpontúvá válhat, egészségtelenné akár, mert az Isten által teremtett vágyaink nem elégültek ki. Isten olyan szeretet-teret alkotott belénk, amit csak Ő tud kitölteni. Ha másokat saját emberi szeretetünkkel akarunk szeretni, könnyen kiürül szeretetraktárunk. Egy idő múlva már csak elvárásaink lesznek másoktól, ahelyett hogy mi tudnánk adni nekik önmagunkból.
Isten sorrendje a legjobb. Először töltekezz fel Belőle. Azután ezt továbbadhatod másoknak.

Uram, könnyebbnek tűnik, ha a körülöttem lévőktől várok szeretetet, azoktól, akiket látok, akiket meg tudok érinteni. Segíts, hogy meg tudjam tartani a sorrendet, először Téged szeresselek egész lényemmel, és aztán hagyjam, hogy ez a szeretet túlcsorduljon mások felé. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: The Right Order of Love
Encouragement for today, 2014.03.11.
www.proverbs31.org


Remény, amikor mindenfelől szorongatnak
Sharon Glasgow

„ Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.”
2Kor 4,7-9


Néztük, ahogy egyetlen autónkat felrakták egy autómentő-vontató hátuljára. Hogy leszünk meg nélküle?
Bölcsen akartunk gazdálkodni a pénzünkkel, ezért a környék legolcsóbb szerelőműhelyét választottuk. De múltak a hetek, és az autó nem készült el.
Végre felhívtak a műhelyből. A remény és a megkönnyebbülés azonnal elszállt, mikor a szerelő közölte: „Nem, a kocsi nincs kész.” Menjünk oda, mert még rá kell fizetnünk, ugyanis van rajta egy lyuk. Nem értettem, mikor elvontatták, még nem volt lyukas.
Amikor a parkolóba érkeztünk, sokkoló látvány fogadott: a lyuk volt a legkisebb probléma! Három ablak a négyből ki volt törve! A kocsink vandalizmus áldozata lett, és a műhelynek nem volt biztosítása rá. Mi? Tessék? Hogyan? Ezt ne!
Mindennek a tetejébe kiderült, hogy a mi biztosításunk is kimerült már, nem fedezi az új ablakokat. Égető szükségünk volt egy működő kocsira, megrendeltük, és zsebből fizettük ki az ablakokat. Nem mondom, a sok késéssel és a betört ablakokkal távolról sem ez volt a legolcsóbb szerelőműhely!
És még nem volt vége. Az ablakos felhívott, hogy ilyen még nem fordult elő náluk, de a megrendelt ablakok mindegyike törötten érkezett a raktárba!
Talán megértitek, mennyire enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy mindez - a késedelem, az újabb és újabb gondok - nyomasztólag hatott rám. Mintha minden szétesne bennem és körülöttem. Tudtam, hogy mielőtt ez megtörténne, meg kell nyomnom a megszakításgombot, és valami kapaszkodót kell találnom.
Erre nekem egyetlen módszerem van már jó ideje: amikor valami nehézséggel kerülök szembe, megpróbálom Isten Igéjének fényében szemlélni. Mikor megpróbáltatások jönnek – és mindig jönnek -, segít, ha az Ige pajzsával magam előtt szembesülök velük. Enélkül nagyon nehéz elkerülni az elkeseredést, a dühöt, az aggódást.
Az Ige eszünkbe juttatja, hogy Istent semmi sem éri meglepetésként, és semmi sem tudja legyőzni. A 2Kor 4,7-9 mindig alkalmas igehely, ha bátorítást keresünk:
Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.”
A „kincs a cserépedényben” Isten bennünk tárolt Igéje. A Biblia lapjain talált igazság, amiben hiszünk, távlatot, reményt, biztatást ad, amikor úgy érezzük, mindenfelől szorongatnak, össze fognak zúzni, bizonytalanságban élünk, közel járunk a kétségbeeséshez.
Én határozottan mindezt éreztem: hogy szorongatnak, összezúznak, bizonytalanság vesz körül, kétségbeejtő a helyzet. Hogyan jutnak el családom tagjai oda, ahova menniük kell, ha nem tudom őket fuvarozni? Betegség, halmozódó gyógyszerszámlák tetézték az egészet. De Isten Igéjét pajzsként magam elé tartva újra éreztem Isten gondoskodásának biztonságát (Mt 6,26: „Nézzétek az ég madarait…”), azt, hogy nem kell aggódnom (Fil 4,6-7: ”Ne aggódjatok semmi miatt, hanem…"). Bizalmam Isten ígéreteiben megóvott a kétségbeeséstől.
Életünk során újra meg újra szorongató helyzetekbe kerülünk. De az összezúzó percekben Isten mindent felülmúló hatalma közbe fog lépni. Olyan jó ezt tudni a megpróbáltatások idején. Ha a kétségbeesés kerülget, szálljunk szembe vele az Ige pajzsával. Ha ezt tesszük, le fogjuk győzni!

Uram, nyisd meg szememet, hogy lássam Igéd csodálatos bátorítását a megpróbáltatás idején. Segíts szemlélnem dicsőségedet és hatalmadat. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: Hope for When You Feel Hard Pressed
Encouragement for today, 2014.03.12.
www.proverbs31.org


Három kérdés, amit tegyél fel magadnak, mielőtt reagálsz

Lysa TerKeurst

„A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.” Péld 15,1

Vadul verni kezdett a szívem, mikor megláttam a hívó számát a mobilomon. Semmilyen porcikám nem kívánta ezt a beszélgetést. Vérig sértett, vagy még azon is túl. Megbántott. Feldühített. És belefáradtam az állandó félreértésekbe.
Két dolog sarkallt, amikor válaszoltam a hívásra: hogy bebizonyítsam, nekem van igazam, és azt is, hogy neki meg nincs.
Szerinted jó volt ez a beszélgetés?
Nem igazán.
Öt évvel ezelőtt volt ez a konfliktus, az akkori nyers érzelmek már megszelídültek, és már látom, mennyire helytelen volt a hozzáállásom. Tanultam abból a konfliktusból. Remélhetőleg minden konfliktusból tanulok – főleg a reakcióimban szeretnék fejlődni. Sok sikálnivaló van még a glóriámon…
De fejlődöm.
Ha egy nézeteltérés felmerül, első gondolatom most is az, hogy „majd én megmutatom, kinek van igaza”, de már eljutottam oda, hogy a reagálásomba nem szivárog be ez a hozzáállás.
Hogyan sikerül visszatartanom magam?
Megtanultam, hogy tegyek fel magamnak három kérdést, mielőtt reagálnék.
1. Mi az én szerepem a konfliktus létrejöttében?
Minden vitának két oldala van. És egyik oldal sem tökéletesen igaz vagy teljesen téves. Ha a beszélgetés előtt tisztázom a saját szerepemet és azt, amiért nekem kell bocsánatot kérnem, nagyobb eséllyel maradok higgadt, amikor sor kerül a beszélgetésre. Alapigénket fejből tudom, és nagyon sokszor mondom magamnak. „A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot”(Péld 15,1).
2. Hogyan lágyíthatnám meg a szívemet, hogy tisztelni tudjam az illetőt függetlenül a reakcióitól?
Ez nehéz. Nagyon nehéz. De tudom, hogy a megbántott emberek adják tovább a bántást.
Az illetőnek, akivel a konfliktusom van, lehet valami a múltjában vagy a jelenében, ami táplálja az indulatait, és rávetül a reakcióira. Könnyen lehet, hogy ennek nincs is hozzám semmi köze, de hatására az illető a köztünk lévő ellentétet is túlreagálja.
Könnyebb meglágyítanom a szívem, ha arra gondolok, hogy az illetőt bántja valami, még ha nem is tudom, mi az. Ha sikerül félretennem a büszkeségemet, tiszteletben lesz részem. „Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi” (Péld 29,23).
3. Ha tudnám, hogy felveszik a beszélgetést, és olyan embereknek játsszák le, akikre felnézek, másként beszélnék?
Mi lenne, ha a bibliaórán, amin én is részt veszek, a lelkészünk mindenkit a képernyő elé hívna, hogy megmutasson egy példát a helytelen reagálásra? És megjelenne a saját arcom. Ne. Kérlek. Kegyelmezz. Én. Most. Biztos. Elájulok.
Azzal együtt, hogy igencsak valószínűtlen, hogy felvegye valaki a beszélgetésünket, hogy lejátssza másoknak, többnyire mégis van, aki hallja-látja. A gyermekeink. Munkatársaink. Barátaink. És van egy fültanú, aki biztosan hallja, és ettől összeszorul a szívem: Jézusom biztosan jelen van. A Filippi levél figyelmeztet: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,5).
Minden konfliktusnak lehetnek olyan változói, amikre oda kell figyelni mindezeken túl is. Előfordulhat, hogy annyira elmérgesedik, hogy szakember segítségét kell igénybe venni. Gondoljátok és imádkozzátok át mindig az ilyen helyzeteket.
Ami a mindennapi nézeteltéréseinket illeti, ezek a kérdések segíthetnek. Ha rövidtávon odafigyelünk a reakcióinkra, nem kell hosszútávon lelkiismeretfurdalást éreznünk miattuk.

Uram, légy velem, kérlek, és segíts szelídíteni reakcióimat. Segíts olyan szavakat használnom, úgy viselkednem, ami méltó Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Three Questions You Must Ask Before Reacting
Encouragement for today, 2014.03.13.
www.proverbs31.org