Lélekerősítő levelek 156

Ne mondd nekem, ha nem gondolod komolyan
Lysa TerKeurst

„Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Péld 25,11

Nemrég Valaki számon kérte rajtam üres szavaimat. Olyan szavak ezek, amik a beszélgetés kedvéért, a feszültség pillanatnyi oldásáért hangzanak el. De komolyan gondolom-e, amit mondok?
Üres szavak az apró ígéretek is, amivel valakit biztatni akarunk az adott pillanatban. De ha nem gondolom át, hogy meg is valósítsam az ígéretemet, akkor van-e alapja?
Nem arról van szó, hogy ezek a szavak rosszak, helytelenek, bántó szándékkal mondjuk őket. De legjobb esetben is üresek, legrosszabb esetben pedig fájdalmat is okozhatnak. Az emberek, akik részei az életemnek, ennél jobbat érdemelnek.
Szeretném úgy példázni Isten Szavát, hogy megtartom a magamét. A Szentírás egyértelműen tanítja, hogy szavaink fontosak; szavainknak súlyuk van. Így fogalmaz a Péld 25,11: „Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.” Szavaink ajándékok.
De ha kijelentéseinket nem követi semmi, sértők lehetnek. Olyan, mint mikor megmutatunk egy ajándékot, de nem adjuk oda.
Következzék három üres szólam, amit nem akarok használni többé, ha nincs mögöttük szilárd valóság:
1. Imádkozni fogok érted.
Persze, hogy akarok imádkozni másokért. És gyakran, ha kimondom ezt a mondatot, nagyon is komolyan veszem. Máskor viszont megfeledkezem az ígéretemről.
A komoly szándék még nem komoly ima.
Azért lehetőleg vagy ott helyben imádkozzam az illetőért, vagy tartsak magamnál egy jegyzetfüzetet imaszándékaim listájával, amire rögtön felvezetem őt is.
2. Jöjjünk össze valamikor.
Vagy vegyem elő azonnal a határidőnaplómat, és jelöljek be egy időpontot, vagy őszintén mondjam el, mennyire szoros az időbeosztásom. Nehezen vállalom ezt fel, mert igyekszem mindig kedvében járni az embereknek.
Ám ha valaki azt mondja nekem, hogy jöjjünk össze valamikor, vagy hogy fel fog hívni, és aztán nem történik semmi, nagyon rosszul tud esni. Arra nincs lehetőségem, hogy mások szokását megváltoztassam, de a magam részéről elhatározhatom, hogy nem ígérgetek felelőtlenül.
3. Köszönöm, jól vagyok, és te?
Természetesen van olyan helyzet, amikor ez így helyes, egy udvariassági formula, amit találkozáskor mondunk. De gyakran mondom olyanoknak is, akikkel nyugodtan lehetnék nyílt és őszinte.
Gyakran ódzkodom attól, hogy akár a legjobb barátaimnak is beszéljek a „jól vagyok” mögött bugyborékoló gondokról, bajokról.
Ha bátrabb és nyíltabb lennék, ezzel mintegy engedélyt adnék arra, hogy ők is megnyíljanak.
Itt vannak tehát. Három üres kijelentésem, és a szándékom, hogy ezentúl jobban teljesítek: azt mondom, amit gondolok, és azt gondolom, amit mondok.
Határozzuk el, hogy szavatartók leszünk. Mostantól. Nemcsak a barátságainknak tesz majd jót, hanem hitelesebb lesz az Istennel való kapcsolatunk is, amikor az Ő Szava szerint élünk.


Köszönöm, Uram, hogy figyelmeztettél üres kijelentéseimre. Szavaim hatékony eszközök lehetnek, és én a Te céljaidra szeretném használni őket. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Don’t Say You’ll Pray for Me
Encouragement for today, 2014.03.06.
www.proverbs31.org


Hogyan váljak a legjobb baráttá
Micca Campbell

„Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” 1 Sám 18,1b

Fiatal koromban legjobb barátnőm mindent tudott rólam. Tudta, melyik fiú tetszik, mi a kedvenc számom, és mik az álmaim. Ismerte e titkaimat is, hogy például ki csókolt meg a korcsolyapályán. Ma már ritka az ilyen barátság, és néha nagyon szeretném, ha lenne egy ilyen barátnő mellettem.
Állandó mozgásban lévő társadalmunkban egyre nehezebb tartós barátságra lelni. Nem mintha nem vágynánk rá, de az emberek jönnek-mennek, költözködnek, nincs lehetőség hosszantartó kapcsolatok kialakítására.
De másról is szó van. Néha azért tartunk kartávolságnyira magunktól mindenkit, mert valaki nagyon megbántott egyszer, vagy csalódtunk valakiben. Talán volt egy jó barátnőd, akiben megbíztál, de neki eljárt a szája. Hátad mögött kifecsegte a titkaidat. Úgy érezted – joggal –, hogy elárultak. Most bánatos vagy, nem tudsz megbocsátani és bizalmatlan lettél.
Csábító gondolat arra számítani, hogy Isten majd elém hoz egy jó barátnőt, de Ő inkább arra kér, előbb próbáljak meg én a legjobb barátja lenni valakinek. Jöjjön hát a Biblia, mutassa meg nekem, milyen az igaz barátság.
Isten tudja, mennyire fáj egy tönkrement kapcsolat, és azt is, mekkora szükségünk van istengyermekségünkhöz méltó szerepmintákra. Ezért van lehetőségünk bepillantani két bibliai szereplő életébe, akik hosszantartó, mély barátságot ápoltak egymással. A két barát neve: Dávid és Jonatán.
Történetük az 1 Sámuel 18-19-ben olvasható. Saul király fia, Jonatán, Dávid legjobb barátja volt. A király gyűlölte Dávidot egyre növekvő népszerűségéért, és azért, mert Isten őt kente fel királynak – Saul fia helyett. Sault mindez feldühítette, és parancsot adott szolgáinak és Jonatánnak, hogy pusztítsák el Dávidot. Jonatán, aki szerette barátját, visszautasította, hogy elárulja őt.
Az igaz barátságnak nem a szeretet az egyetlen gyümölcse. Áldozattal is jár. Jonatán az áldozatkészség példája. Levette köntösét, és Dávidnak adta páncéljával, kardjával, íjával és övével együtt. Jonatán lenne a királyi trón törvényes örököse, de ő feláldozza saját jövőjét, és átadja a királyságot Dávidnak. Jonatán cselekedetei megtanítanak rá, hogy az igaz barát kész áldozatot hozni barátjáért. Azt jelenti, hogy a másik szükségleteit, vágyait és akaratát a magunké fölé helyezzük.
A hűség is az igaz barátság jellemzője.
Tudjuk, hogy Jonatán apja elé járult, és csupa jót mondott Dávidról. Emlékeztette a királyt, hogy Dávid semmi rosszat nem követett el. Sőt, kifejezetten hűséges volt Saulhoz.
Nagy hatással van rám Jonatán. Nehéz dió mindig a helyes utat választani, és szembe szállni a hatósággal. Azt példázzák Jonatán döntései, hogy az igaz barát hűségesen védelmez másokkal szemben, és nem beszél rólad rosszat, mikor nem vagy jelen. Az igaz barátok vállvetve küzdenek, és védik egymást mások támadásai ellen.
Végül pedig az igaz barátok bíznak annyira a másikban, hogy mindig önmaguk lehessenek előtte.
Mikor Jonatán közli Dáviddal, hogy az apja meg akarja öletni, a két barát el kell, hogy váljon egymástól. Az 1Sám 20,41-ben azt olvassuk, hogy együtt sírtak. Ez olyan szép és megrendítő.
Amikor megsebzik a szívedet, összeomolhatsz, de egy jó barát megérti ezt. Nem próbál jótanácsokat osztogatni, nem biztat, hogy szedd össze magad. Az igaz barátok hagyják sírni egymást. Együtt sírnak. Meghallgatják egymás félelmeit. Elfogadnak, melletted maradnak. Hagyják, hogy önmagad légy – bármilyen legyen is az épp aktuális „önmagad”.
Jonatán és Dávid történetével Isten arra hív, hogy jobb barát legyek. Megvizsgálom a szívemet, valóban hűséges, szerető szívű, önzetlen és megbízható vagyok-e, kérem Istent, hogy ruházzon fel ezekkel a tulajdonságokkal, amik a jó barát ismérvei, és aztán ajándékozzon meg engem egy ugyanilyen baráttal.
A jó barátság kialakulásához idő kell. Ha megrendül barátságotok, ne lépj ki azonnal belőle. Dolgozz rajta. Adj időt a kapcsolatotoknak, hogy fejlődni tudjon, mert az igaz barát ritka és értékes ajándék.

Uram, segíts, hogy olyan barát legyek, mint Jonatán. És áldj meg engem is egy ugyanilyen baráttal. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbel: Three Ways to Be the Best Friend Ever
Encouragement for today, 2014.03.07.
www.proverbs31.org


Jól végzed a dolgod
Wendy Blight

„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” Jn 14,13

Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
Lendyt még az egyetemről ismerem. A diploma után egy darabig dolgoztunk is együtt. Amikor tehát a férjem azt javasolta, hogy legyen a születésnapi ajándékom egy Lendyvel töltött hétvége, nagyon megörültem.
Mindig csodáltam Lendy kapcsolatát Istennel, szerettem volna, ha olyan hitem lenne, mint neki. Amíg el nem költöztünk, Lendy végig szelíden támogatta hitbeli fejlődésemet. A vele való együttlét az, amire a legnagyobb szükségem van most, gondoltam.
Egyik sétánk közben Lendy megkérdezte, engedem-e, hogy imádkozzon fölöttem. Mekkora ajándék! A legnagyobb örömmel fogadtam.
Lendynek fogalma sem volt, mennyire kellett nekem az imádságos segítség. Nem beszéltem neki a szorongásról, ami egyfolytában rágott belülről. Évek óta tartok bibliaórákat, de az utóbbi időben az alkalmatlanság érzése eluralkodott a lelkemen. Miért engem hívott el Isten erre a feladatra? Nincs semmi végzettségem. Nem jártam szemináriumba. Igazolható biblikus tanulmányaim sincsenek. Én csak egy egyszerű jogtanácsos vagyok!
Mégis minden héten ott álltam és tanítottam, és nem osztottam meg bizonytalanságomat senkivel, még a férjemmel sem. Attól féltem, a csoportom tagjainak bizalma megrendülne a tanárukban, ha tudnák, hogy alkalmatlannak érzem magam. Isten viszont tudott a vívódásaimról. Meghallotta szívem kiáltását, és kegyelemmel, szeretettel válaszolt rá.
Sétánk végén Lendy elvezetett egy csendes helyre, kezét a vállamra tette, és imádkozott fölöttem. A házasságomért, a családomért. Aztán mikor a bibliaoktatói tevékenységemért imádkozott, a kezét felemelte a vállamról, a fejemre tette, és megkent valamilyen illatos olajjal, amit magával hozott. Szavai gyógyító balzsamként hullottak rám:
„Wendy, jól végzed a munkád.”
Eleredtek a könnyeim. Ő újra meg újra megismételte:
„Alkalmas vagy.”
Szaporodtak a könnyek.
Tenyerébe vette az arcomat, erősen a szemembe nézett, és utoljára is elismételte:
„Alkalmas és értékes vagy.”
Isten tudott lelkem fájdalmáról, arról, mennyire várok valami megerősítést, hogy jól végzem a munkám, hogy alkalmas vagyok, és hogy az Ő akarata, hogy Igéjét tanítsam másoknak. Isten megrendezte ezt a hétvégét, hogy valaki, akit szeretek, akiben megbízom, újra életet leheljen a szolgálatomba. Isten élettel töltötte meg számomra az igét: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13).
Azóta nagyobb önbizalommal tanítok és írok, minden üzenetet Istenre bízok. Ő válaszolt az imádságomra, új életet lehelt a szolgálatomba, hogy az Ő dicsőségére tanulmányozzam és tanítsam az Igét, és osszam meg a reményt Jézusban.
Kedves barátnőm, te is azért olvasod ezt az áhítatot, mert Isten meghallotta szíved kiáltását. Azért szól hozzád, hogy Igéje bátorítson, alakítsa életedet, ahogy az enyémet alakította.
Isten meghallja kiáltásunkat, válaszol könyörgésünkre, hogy megdicsőüljön abban, ahogy növekedünk az Igében és az Érte szentelt életben.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy meghallottad szívem kiáltását. Köszönöm, hogy válaszoltál rá, hűen ígéretedhez. Segíts, hogy meghalljalak és engedelmeskedjem, hogy Tiéd legyen minden dicséret és dicsőség, tisztelet és hála. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: You Are Worthy
Encouragement for today, 2014.03.10.
www.proverbs13.org


A szeretet helyes sorrendje
Lynn Cowell

„Jézus ezt felelte: ’Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.’” Mt 22,37-39

„Bárcsak lenne egy fiú, aki szeret!” – sóhajtott.
Ismerem ezt a vágyakozást. Ültem az asztalnál kiscsoportom tagjaival, gimnazista korú lányokkal, és megint rájöttem, hogy van, ami sosem változik.
Mind vágyunk arra, hogy valaki vágyjon ránk. Fiatal lányként talán azt reméljük, hogy osztálytársunk elhív randira, később egy barátunkról vagy munkatársunkról ábrándozunk. Ugyanaz hajt: szeretnénk, ha szeretnének. Hogy számítsunk valakinek. Hogy minket válasszon valaki.
Jó az, ha vágyunk arra, hogy vágyjanak ránk. Ez nem eltúlzott igény. Normálisak vagyunk. Ami azt illeti, Isten teremtett minket ezzel a vággyal. Kettős célja volt vele:
1/ Hogy vágyjunk a Vele való kapcsolatra.
Isten a szeretetkapcsolatért teremtett minket. Annyi szeretet van Benne, amit meg akar osztani! Kapcsolatban akar lenni velünk. Kiválasztott minket. Most mi választjuk Őt.
2/ Hogy vágyjunk a másokkal való kapcsolatra.
Isten belénk teremtette a vágyat, hogy megosszuk életünket másokkal, hogy családunk és barátaink legyenek.
Könnyen zavarossá, nehézzé tesszük az életünket, ha megcseréljük e vágyak sorrendjét – ez pedig gyakran előfordul.
Megtelik gonddal az életünk, ha előbb akarjuk, hogy a barátunk, egy barátnő vagy akár a férjünk szeressen minket, ha arra vágyunk, hogy a nagy ő töltse be minden szükségünket, mielőtt az Egyetlenbe beleszeretnénk.
Mai alapigénk Mátétól igazolja ennek a sorrendnek a fontosságát. Egy törvénytudó kérdezi meg Jézust, mit tart a legfontosabb parancsnak. Jézus így válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39).
A sorrend egyértelmű. Az első parancs, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel az Urat szeressük. Azután szeressük a többieket.
Isten nem azt akarja, hogy emberek töltsék be szívünket szeretettel. Még ha megpróbálnák, sem volnának képesek rá! Nem kaptunk elég felszerelést ekkora munkához, mert Isten sosem akarja, hogy más foglalja el az Őt megillető helyet.
Ha először egész lényünkkel Isten szeretjük, szeretetünk kitágul, megsokszorozódik, és jutni fog belőle másoknak is. És az egészséges szeretet lesz, mert lelkünk szükségleteit Isten kielégítette.
Ha viszont megfordítjuk az Isten szándéka szerint való sorrendet, és Ő elé helyezünk másokat, szeretetünk forrása és tisztasága csökkenni fog. A szeretet énközpontúvá válhat, egészségtelenné akár, mert az Isten által teremtett vágyaink nem elégültek ki. Isten olyan szeretet-teret alkotott belénk, amit csak Ő tud kitölteni. Ha másokat saját emberi szeretetünkkel akarunk szeretni, könnyen kiürül szeretetraktárunk. Egy idő múlva már csak elvárásaink lesznek másoktól, ahelyett hogy mi tudnánk adni nekik önmagunkból.
Isten sorrendje a legjobb. Először töltekezz fel Belőle. Azután ezt továbbadhatod másoknak.

Uram, könnyebbnek tűnik, ha a körülöttem lévőktől várok szeretetet, azoktól, akiket látok, akiket meg tudok érinteni. Segíts, hogy meg tudjam tartani a sorrendet, először Téged szeresselek egész lényemmel, és aztán hagyjam, hogy ez a szeretet túlcsorduljon mások felé. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: The Right Order of Love
Encouragement for today, 2014.03.11.
www.proverbs31.org


Remény, amikor mindenfelől szorongatnak
Sharon Glasgow

„ Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.”
2Kor 4,7-9

Néztük, ahogy egyetlen autónkat felrakták egy autómentő-vontató hátuljára. Hogy leszünk meg nélküle?
Bölcsen akartunk gazdálkodni a pénzünkkel, ezért a környék legolcsóbb szerelőműhelyét választottuk. De múltak a hetek, és az autó nem készült el.
Végre felhívtak a műhelyből. A remény és a megkönnyebbülés azonnal elszállt, mikor a szerelő közölte: „Nem, a kocsi nincs kész.” Menjünk oda, mert még rá kell fizetnünk, ugyanis van rajta egy lyuk. Nem értettem, mikor elvontatták, még nem volt lyukas.
Amikor a parkolóba érkeztünk, sokkoló látvány fogadott: a lyuk volt a legkisebb probléma! Három ablak a négyből ki volt törve! A kocsink vandalizmus áldozata lett, és a műhelynek nem volt biztosítása rá. Mi? Tessék? Hogyan? Ezt ne!
Mindennek a tetejébe kiderült, hogy a mi biztosításunk is kimerült már, nem fedezi az új ablakokat. Égető szükségünk volt egy működő kocsira, megrendeltük, és zsebből fizettük ki az ablakokat. Nem mondom, a sok késéssel és a betört ablakokkal távolról sem ez volt a legolcsóbb szerelőműhely!
És még nem volt vége. Az ablakos felhívott, hogy ilyen még nem fordult elő náluk, de a megrendelt ablakok mindegyike törötten érkezett a raktárba!
Talán megértitek, mennyire enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy mindez - a késedelem, az újabb és újabb gondok - nyomasztólag hatott rám. Mintha minden szétesne bennem és körülöttem. Tudtam, hogy mielőtt ez megtörténne, meg kell nyomnom a megszakításgombot, és valami kapaszkodót kell találnom.
Erre nekem egyetlen módszerem van már jó ideje: amikor valami nehézséggel kerülök szembe, megpróbálom Isten Igéjének fényében szemlélni. Mikor megpróbáltatások jönnek – és mindig jönnek -, segít, ha az Ige pajzsával magam előtt szembesülök velük. Enélkül nagyon nehéz elkerülni az elkeseredést, a dühöt, az aggódást.
Az Ige eszünkbe juttatja, hogy Istent semmi sem éri meglepetésként, és semmi sem tudja legyőzni. A 2Kor 4,7-9 mindig alkalmas igehely, ha bátorítást keresünk:
„ Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.”
A „kincs a cserépedényben” Isten bennünk tárolt Igéje. A Biblia lapjain talált igazság, amiben hiszünk, távlatot, reményt, biztatást ad, amikor úgy érezzük, mindenfelől szorongatnak, össze fognak zúzni, bizonytalanságban élünk, közel járunk a kétségbeeséshez.
Én határozottan mindezt éreztem: hogy szorongatnak, összezúznak, bizonytalanság vesz körül, kétségbeejtő a helyzet. Hogyan jutnak el családom tagjai oda, ahova menniük kell, ha nem tudom őket fuvarozni? Betegség, halmozódó gyógyszerszámlák tetézték az egészet. De Isten Igéjét pajzsként magam elé tartva újra éreztem Isten gondoskodásának biztonságát (Mt 6,26: „Nézzétek az ég madarait…”), azt, hogy nem kell aggódnom (Fil 4,6-7: ”Ne aggódjatok semmi miatt, hanem…"). Bizalmam Isten ígéreteiben megóvott a kétségbeeséstől.
Életünk során újra meg újra szorongató helyzetekbe kerülünk. De az összezúzó percekben Isten mindent felülmúló hatalma közbe fog lépni. Olyan jó ezt tudni a megpróbáltatások idején. Ha a kétségbeesés kerülget, szálljunk szembe vele az Ige pajzsával. Ha ezt tesszük, le fogjuk győzni!

Uram, nyisd meg szememet, hogy lássam Igéd csodálatos bátorítását a megpróbáltatás idején. Segíts szemlélnem dicsőségedet és hatalmadat. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: Hope for When You Feel Hard Pressed
Encouragement for today, 2014.03.12.
www.proverbs31.org


Három kérdés, amit tegyél fel magadnak, mielőtt reagálsz
Lysa TerKeurst

„A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.” Péld 15,1

Vadul verni kezdett a szívem, mikor megláttam a hívó számát a mobilomon. Semmilyen porcikám nem kívánta ezt a beszélgetést. Vérig sértett, vagy még azon is túl. Megbántott. Feldühített. És belefáradtam az állandó félreértésekbe.
Két dolog sarkallt, amikor válaszoltam a hívásra: hogy bebizonyítsam, nekem van igazam, és azt is, hogy neki meg nincs.
Szerinted jó volt ez a beszélgetés?
Nem igazán.
Öt évvel ezelőtt volt ez a konfliktus, az akkori nyers érzelmek már megszelídültek, és már látom, mennyire helytelen volt a hozzáállásom. Tanultam abból a konfliktusból. Remélhetőleg minden konfliktusból tanulok – főleg a reakcióimban szeretnék fejlődni. Sok sikálnivaló van még a glóriámon…
De fejlődöm.
Ha egy nézeteltérés felmerül, első gondolatom most is az, hogy „majd én megmutatom, kinek van igaza”, de már eljutottam oda, hogy a reagálásomba nem szivárog be ez a hozzáállás.
Hogyan sikerül visszatartanom magam?
Megtanultam, hogy tegyek fel magamnak három kérdést, mielőtt reagálnék.
1. Mi az én szerepem a konfliktus létrejöttében?
Minden vitának két oldala van. És egyik oldal sem tökéletesen igaz vagy teljesen téves. Ha a beszélgetés előtt tisztázom a saját szerepemet és azt, amiért nekem kell bocsánatot kérnem, nagyobb eséllyel maradok higgadt, amikor sor kerül a beszélgetésre. Alapigénket fejből tudom, és nagyon sokszor mondom magamnak. „A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot”(Péld 15,1).
2. Hogyan lágyíthatnám meg a szívemet, hogy tisztelni tudjam az illetőt függetlenül a reakcióitól?
Ez nehéz. Nagyon nehéz. De tudom, hogy a megbántott emberek adják tovább a bántást.
Az illetőnek, akivel a konfliktusom van, lehet valami a múltjában vagy a jelenében, ami táplálja az indulatait, és rávetül a reakcióira. Könnyen lehet, hogy ennek nincs is hozzám semmi köze, de hatására az illető a köztünk lévő ellentétet is túlreagálja.
Könnyebb meglágyítanom a szívem, ha arra gondolok, hogy az illetőt bántja valami, még ha nem is tudom, mi az. Ha sikerül félretennem a büszkeségemet, tiszteletben lesz részem. „Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi” (Péld 29,23).
3. Ha tudnám, hogy felveszik a beszélgetést, és olyan embereknek játsszák le, akikre felnézek, másként beszélnék?
Mi lenne, ha a bibliaórán, amin én is részt veszek, a lelkészünk mindenkit a képernyő elé hívna, hogy megmutasson egy példát a helytelen reagálásra? És megjelenne a saját arcom. Ne. Kérlek. Kegyelmezz. Én. Most. Biztos. Elájulok.
Azzal együtt, hogy igencsak valószínűtlen, hogy felvegye valaki a beszélgetésünket, hogy lejátssza másoknak, többnyire mégis van, aki hallja-látja. A gyermekeink. Munkatársaink. Barátaink. És van egy fültanú, aki biztosan hallja, és ettől összeszorul a szívem: Jézusom biztosan jelen van. A Filippi levél figyelmeztet: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,5).
Minden konfliktusnak lehetnek olyan változói, amikre oda kell figyelni mindezeken túl is. Előfordulhat, hogy annyira elmérgesedik, hogy szakember segítségét kell igénybe venni. Gondoljátok és imádkozzátok át mindig az ilyen helyzeteket.
Ami a mindennapi nézeteltéréseinket illeti, ezek a kérdések segíthetnek. Ha rövidtávon odafigyelünk a reakcióinkra, nem kell hosszútávon lelkiismeretfurdalást éreznünk miattuk.

Uram, légy velem, kérlek, és segíts szelídíteni reakcióimat. Segíts olyan szavakat használnom, úgy viselkednem, ami méltó Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Three Questions You Must Ask Before Reacting
Encouragement for today, 2014.03.13.
www.proverbs31.org