Lélekerősítő - Próbálj könyörületes lenni akkor is, ha nem szeretnél

Aubrey Sampson

„Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: „Ne félj!” Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet. Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot!” Siral 3,57-59

Jó volna beszámolni arról, milyen érett módon reagáltam. De sajnos, nem ez volt a helyzet.
Évekkel ezelőtt egy idősebb kolléganőm megvádolt, hogy a háta mögött kibeszélem. Nem szelíd korholás volt ez részéről, hanem keserű, sértő, destruktív megnyilvánulás. Ellenséges üzeneteket küldött nekem a szociális médiában, és igyekezett aláásni jó híremet.
Ez volt az első alkalom, hogy igazságtalanul megvádolt valaki, először hibáztattak valamiért, amit nem követtem el, és először sározták be a nevemet.
Legalább huszonöt sértő választ írtam neki, de Istennek hála még elküldés előtt töröltem őket. Napokig dühöngtem, sírtam, nem tudtam aludni. Képzeletbeli beszélgetésekbe bonyolódtam ezzel a nővel, mindenfélének elhordtam magamban, csakhogy helyre tegyem. Odáig mentem, hogy mikor egyedül ültem a kocsiban, hangosan elő is adtam ezeket a párbeszédeket – ahogy Isten méltóságteljes leányához illik….
Így folytattam mindaddig, míg rá nem ébredtem, mennyi energiát pazarolok erre az igazságtalanságra. Hagytam, hogy megfosszon örömtől, kreativitástól, tönkretegye gondolataimat, imaéletemet, hangulatomat. Mindezeken túl, képtelen voltam előretekinteni. Gondolatban a gonosz megtestesítőjeként néztem erre az asszonyra, nem láttam meg benne az emberi lényt, aki talán szintén komoly nehézségekkel küzd.
Nem éreztem és nem is mutattam részvétet, nem akartam Isten képmására teremtett embernek látni, akinek ugyanúgy szüksége van Jézusra, mint nekem, aki épp úgy rászorul fájdalma enyhítésére, mint bárki más.
Jeremiás Siralmaiban visszhangra talált a lelkem. Jeremiás is az Úrhoz kiált az őt megvető, szidó, nevetségessé tevő emberek ügyében
Jeremiás panaszkodása nyers és nagyon valóságos. De ebben a nyers fájdalomban is tud részvéttel lenni azok iránt, akik bántják.
Sebzett egója nyalogatása helyett felemeli a tekintetét, és szenvedélyesen közbenjár népéért. Mások szenvedéseit siratja, és közben saját félelmét, aggódását, szenvedését lerakja az Úr elé.
Sosem adja meg magát az égető vágynak, hogy megvédje saját hírnevét (arról nem is beszélve, hogy nem játszik el nevetséges beszélgetéseket a kocsijában).
Ha épp valami konfliktust élsz át, te is felveheted Jeremiás álláspontját: „Nem félek. Isten közel van. Kézbe veszi ügyemet. Nála jó helyen van.”
Az a meg nem érdemelt könyörület, amit Isten mutatott irántunk Jézusban, adjon erőt, hogy kövessük Jeremiás példáját, és ugyanazt a természetfölötti részvétet nyújtsuk másoknak – főleg azoknak, akik nem érdemlik meg.
Kevéssé valószínű, hogy valaha is jó barátnők leszünk a vádaskodóval. Egyik védekezési módom a bántás ellen épp az, hogy igyekszem egészséges határokat kiépíteni. Ugyanakkor eldönthetem, hogy részvéttel fordulok felé, és megkérem Istent, segítsen meglátnom, milyen fájdalmak mozgatják. Imádkozhatom érte, és sirathatom.
Remélhetem, hogy Isten hatalmas, könyörülő szeretete elegendő mindkettőnk ügyére.
Ha szenvedsz most, jusson eszedbe, hogy Isten közel van azokhoz, akik Hozzá kiáltanak (Jak 4,8). El tudja venni félelmünket. A legnehezebb helyzetekbe is reményt tud szivárogtatni. Isten azon munkálkodik, hogy mindent megújítson, meggyógyítson – még a mi kapcsolati fájdalmainkat is. És megpróbáltatásainkon keresztül irgalmasan átformál minket.
Isten könyörületének diadalmas, mindent megújító éneke hangosabban szól bármilyen nehézségnél, amivel szembesülünk.

Istenem, dicsőítelek könyörületességedért. Köszönöm, hogy mindig közel vagy, amikor úgy érzem, összetört a szívem. Bevallom, előfordul, hogy amikor bántanak, néha átadom magam az önsajnálatnak és a rettegésnek. Nyújtsd felém kegyelmedet és erődet, hogy tudjak könyörületes lenni a körülöttem élőkkel, és éljek félelem nélkül, tudva, hogy Te kézben tartod ügyemet. Köszönöm, hogy látsz engem, s hangod erősebb fájdalmam zajánál. Jézus nevében, Ámen.

Aubrey Sampson: Responding with Compassion (When You’d Rather Not)
Daily Devotion, 2019.02.11.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/02/11/responding-with-compassion-when-youd-rather-not

Lélekerősítő - Mást se hallok, csak fújolást

Ann Wilson

„Minden utadon Őrá figyelj, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,6

Már megint az volt, ami az utóbbi időben annyiszor: magány és csüggedés uralta a lelkemet. Dagonyáztam az önsajnálatban, s esélyem sem volt, hogy elaludjam.
Gyakran éreztem így magam, mikor fáradtan, kimerülten bebújtam az ágyba Dave, a férjem mellé, akinek fogalma sem volt arról, mi zajlik bennem.
Elégedett és boldog lehetnék, szidtam magam. Jámbor férjem van, és három fiam, akik ellátnak tennivalóval. De szeretném, ha a férjem többet segítene, gyakrabban meghallgatna, lelki fejlődésemben vezetne, és általában jobban odafigyelne rám.
Többre, jobbra vágytam. Igen, Uram, többre van tőle szükségem! – gondoltam.
Mindent én csinálok, és senki sem veszi észre, senkit sem érdekel, főleg a férjemet nem. Úgy aludtam el, hogy közben terveket szőttem, hogyan tudnám megváltoztatni Dave-et.
Másnap délelőtt fiatal édesanyáknak tartottunk előadást. Dave lendületesen magyarázni kezdte, mit élhettek át a férjek felnőtté válásukig.
„Amikor férjetek kisfiú volt, valószínű volt egy édesanyja vagy édesapja, vagy egy rokon, aki szurkolt neki, s megdicsérte minden kis teljesítményért: „Ügyes vagy!”. Később volt egy edzője, tanára vagy mentora, aki kiemelte, ha jó volt valamiben, és az az edző vagy tanár a tapsával arra ösztönözte, hogy még jobban teljesítsen.”
Dave teljesen belemelegedett a szónoklatba. Előbb még ott ült mellettem, de aztán annyira fellelkesedett, hogy állva folytatta mondandóját.
Elmesélte, hogy mikor hátvédként játszott az egyetem csapatában, az edzője és a szurkolók harsányan biztatták: „Szép volt, David Wilson!” Mikor ezt mondta, lelkesen tapsolni kezdett. Energiája betöltötte a termet, mindenki ráfigyelt, osztozott az örömében. Aztán tovább magyarázott. Mikor megkérte a kezemet, és én igent mondtam, mintha belekiáltottam volna a nagyvilágba: „Te vagy a legjobb férfi az összes közül!” Mikor ezeket a szavakat harsogta, egyenesen rám nézett, és tekintete azt közölte, én voltam a legjobb szurkolója.
Aztán hirtelen alábbhagyott a lelkesedése.
„Ám hölgyeim, házasságunk egy későbbi szakaszában – mondta szomorúan -, mi férjek hazaérünk egy hosszú, ledolgozott nap után, és mást se hallunk, csak azt, hogy „Pfúj!”.
Megállt bennem az ütő. Mit mond? Hogy állandóan fújolom? Éreztem, hogy fülem tövéig elvörösödöm, miközben újraindult a szívverésem.
Hazafelé védekező módba kapcsoltam. „Szerinted ellendrukkered vagyok? – kérdeztem. – Én nem fújolok, hanem segítek neked!”
„Nem segítségnek érzem” – válaszolt David csendesen.
Nem volt dühös, nem védekezett, és ez zavart, mert mintha feladta volna.
Letörtsége bántott, és elgondolkoztatott: Valóban én fogtam ki a szelet a vitorlájából?
„Lehet, hogy szó szerint nem fújolsz, de állandóan kritizálod, amit mondok vagy teszek. Kijavítod, amit én már megcsináltam, például a gyerekek ruházatát, miután én felöltöztettem őket. Megmondod, mit kellett volna vagy nem kellett volna mondanom családtagoknak, barátoknak. Úgy érzem, semmi sem jó neked, amit csinálok. Nem hallok mást, csak azt, hogy PFÚJJJ!”
Csend borult ránk az autóban. Megdöbbentett, amit hallottam. Fogalmam sem volt róla, hogy így érez.
Hazaérve egyenesen a szobámba mentem, letérdeltem, ahogy szoktam mély beszélgetésekben Istennel. Úgy tűnt, nagyon régen volt már, amikor legutóbb így voltam Előtte.
Imádságaimban többnyire a férjem alulteljesítéséről fecsegtem, aki nem képes észrevenni, mire volna szükségem.
Most viszont, ahogy elöntötte lelkemet a felismerés, úgy éreztem, teljesen le kell borulnom a padlóra.
„Valóban így van, Uram? David legerősebb szurkolójából legnagyobb bírálójává lettem?”
Jézus csöndesen válaszolt: „Igen… Azt hitted, ha Dave-et megváltoztatod, boldog leszel. De Dave nem arra született, hogy téged boldoggá tegyen. Arra csak én vagyok képes.”
Beláttam, hogy Dave-et és a házasságunkat Istennel való kapcsolatom elé helyeztem. És amit első helyre teszünk a fontossági sorrendben, az válik örömünk forrásává.
Dave elragadó fickó, de istenként nem állja meg a helyét!
„Minden utadon Őrá figyelj, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,6).
Ahogy akkor visszahelyeztem Istent az őt megillető helyre, szeretet és hála töltött el Dave iránt, úgy, mint régen. És ahogy újra szurkolni és biztatni kezdtem, a szemem előtt alakult át egy nagyon kivételes emberré és férjjé.
El nem tudjuk képzelni, mit tud tenni egy emberrel egy kis dicséret és biztatás.
Próbáld ki!

Atyám! Szeretnélek mindig Téged rakni az első helyre. Add, hogy a Te szíveddel szeressem a férjemet. Jézus nevében, Ámen.

Ann Willson: All I Hear Is Boo
Daily Devotion, 2019.02.03.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/02/04/all-i-hear-is-boo