2018. június 26., kedd

Lélekerősítő - Mondjunk le miértjeinkről


Lysa TerKeurst

„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” Jn 9,3

Kérdezted-e már Istentől: „Miért engedted, hogy ez megtörténjék?”
Én igen.
Az utóbbi években egyik nehézség jött a másik után. Néha azt sem tudtam, hogy fogok velük megbirkózni. Nehéz szilárdan bízni Isten jóságában, mikor a körülmények mind ellenünk esküdtek.
Néha azt képzeljük, hogy ha tudnánk a választ a miértre, az egész értelmet nyerne. Főleg ha fájdalommal, szenvedéssel találkozunk.
Egy ilyen helyzetben találjuk az apostolokat János evangéliuma kilencedik fejezetében, ők is választ várnak a miértre. Vándorlásuk során Jézus és tanítványai meglátnak egy születésétől fogva vak embert. E látvány hatására kérdezik meg Jézustól: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” (Jn 9,2b).
A tanítványok valakire rá akarták kenni a szerencsétlenséget. Úgy képzelték, ha választ kapnak a miértre, elviselhetőbb lesz ennek az embernek a szenvedése.
Jézus idejében sokan úgy gondolták, hogy a vakság a bűnös élet jele. Épp ezért nem sok segítségre számíthatott egy vak ember. A környezet szemében nem csak vak volt, hanem bűnös is, akit Isten ítélete sújtott. Jézus megfordította ezt az összefüggést, amikor kijelentette, amit alapigénkben olvasunk: „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk” (Jn 9,3).
Az ember azért vak, hogy mások csodálhassák Isten hatalmát. A testi betegség meggyógyítása lelki látást ad a szemlélőknek. Rávilágít Arra, aki kijelentette magáról, hogy azért jött, hogy ő legyen a világ Világossága.
Szomorú, hogy azok közül, akik látták ennek az embernek a meggyógyítását, nem mindenki volt nyitott a jézusi igazságra. Sőt, botránynak számított a farizeusok szemében, akiknek az élete pontosan tükrözi, hogy nem kell fizikailag vaknak lenni, hogy állandó sötétségben éljünk.
A farizeusok mindent tudtak a messiási jövendölésekről. De mikor Jézus színre lépett, nem ismerték fel. Ismerték a pontos válaszokat, de döntésük helytelen volt.
Itt megtorpan a szívem. Én mit akarok? Mire van szükségem? Válaszokra – vagy Jézusra?
Bármennyire szeretném is tudni a válaszokat mindarra, ami összetöri a szívemet, rájöttem, hogy amit igazán akarok, amire még inkább szükségem van, az a lelki látás. Úgy szeretném megközelíteni a reménytelennek látszó helyzetet, hogy lássam benne a lelki potenciált. Olvasni akarom Isten igéjét, és szeretném tisztán érteni, mit közöl vele Isten. Mindenre úgy akarok reagálni, hogy az Krisztus dicsőségét szolgálja. Ugye te is ezt szeretnéd?
Hogyan jutunk hát el a lelki látásra? Kérjük Istentől. Folyamatosan. Ez néha azt jelenti, hogy lemondunk miértjeinkről, és helyette azt kérdezzük: „Segítesz, Uram, hogy meglássalak Téged? Még ebben is?” Csak Ő tudja megvilágítani számunkra a sötét helyeket. Egyedül az Ő jelenléte tud békét adni a megválaszolatlan kérdések között is.
Vigyázzunk hát, hogy ne ragadjunk le a miértjeinknél. Ne engedjük, hogy vakká tegyenek Isten jelenlétére, az Ő jóságára, az Ő hatalmára, és a reményre, ami a miénk Őbenne. Ne legyünk olyanok, mint a farizeusok, akik testi szemükkel láttak, de vakon néztek a Megváltóra, aki ott állt előttük.
Hidd el, tudom, hogy nem könnyű. Voltam már úgy, hogy könyörögtem Istenhez válaszért. És Ő Önmagát adta. Megmutatta az utat Hozzá, az Egyetlenhez, aki már rég megoldotta az egészet. Az Egyetlenhez, aki ráébreszt, hogy nem kell ismernem az Ő válaszait ahhoz, hogy megtapasztaljam vigasztalását.

Mennyei Atyám! Talán nem tudok minden választ küzdelmeim során, de tele vagyok reménnyel. Jézus az én Világosságom. Neki köszönhetően a legsötétebb éjjelek sem olyan nyomasztók és zavarba ejtők. Juttasd mindig eszembe, hogy a mai nap is hordozza jelenlétedet, áldásaidat, vigasztalásodat. Adj Téged látó szemet, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Surrendering Our Whys
Encouragement for today, 2018.06.21.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/21/surrendering-our-whys

2018. június 19., kedd

Lélekerősítő - Törődik velem Isten egyáltalán?


Glynnis Whitwer

„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” Mt 10,29


Egyik barátnőm még kislány volt, mikor édesapja elhagyta őket. Emiatt állandó gondot okoz neki, hogy Istenre Atyaként tekintsen. Egy másik barátnőmnek rideg, kritikus apja volt. Évekbe telt, míg átérezte, hogy Isten feltétel nélkül szereti őt.
Ifjú keresztényként hálás voltam, hogy nekem nem volt bajom az édesapámmal. Igaz, nem volt keresztény, de hagyta, hogy édesanyánk vasárnaponként templomba vigyen minket. És bár sosem hallottam tőle, hogy „szeretlek”, és nem jött el az iskolai szerepléseimre, tudtam, hogy szeret a maga módján. Jó ember volt az édesapám, szorgalmas, és hűséges a családjához. De tény, hogy nem vett részt az életemben.
Ha valami bajom volt, édesanyámhoz fordultam. Ha történt velem valami, őt hívtam fel. Ha tanácsra volt szükségem, sejtheted, kihez fordultam. De ez így volt természetes.
Évekig meg voltam elégedve magammal, amiért ilyen simán elfogadom édesapám távolságtartó természetét. Tudtam jól, hogy sokkal rosszabb is lehetett volna, és hálát adtam Istennek a boldog gyerekkoromért.
Annakidején sokan hozták szóba, olyanok is, akiknek szuper apukájuk volt, hogy saját földi (alapból bűnre hajló) édesapjuk miatt nehéz nekik Istenre apaként tekinteni. Nem akartam ezzel foglalkozni, de végül úgy döntöttem, megvizsgálom a kérdést. Rám is igaz lehet? Hiányzik valami az Istennel való kapcsolatomból?
Ahogy mélyebbre ástam, rájöttem, hogy bár biztos voltam Isten szeretetében, igazából nem bíztam abban, hogy ott van a nehéz pillanatokban. Közbelépne, ha bajba kerülnék? Vajon törődik velem Isten egyáltalán?
Minden felvetülő kérdés ugyanarra a zavaró igazságra mutatott rá: valójában, amúgy igazán, szívből, nem bízom Istenben. Hogy hiszek-e benne? Igen. Szeretem? Igen. De … bízom-e Benne? Szavak szintjén ment, de a szívem nem rezonált rá.
Ez a felfedezés sok apró gondra rávilágított, amit korábban nem tartottam figyelemre méltónak. Például, hogy nehezen tudok magamért imádkozni. Vagy hogy miért féltem annyira magamat és a gyermekeimet, és miért nem fordulok Isten bölcsességéhez tanácsért egy-egy döntés előtt.
Úgy tűnik, az én Istennel való bensőséges viszonyomnak is ártott a földi édesapámmal való kapcsolat. Nem tudom, milyen az, hogy van egy édesapám, akihez jóban-rosszban fordulhatok. De meg akarom tanulni. Borzasztóan szerettem volna Istent tökéletes Apaként megismerni.
Így hát, bár eleinte idegenkedtem ettől, egy-két dolgon változtattam.
Szándékosan személyesebbé tettem az imádságot, néha „”Apának”, „Apukámnak” szólítottam Istent (Mk 14,36). Döntések előtt, még ha kevésbé voltak jelentősek is, Istenhez fordultam tanácsért (Jak 1,5). Amikor kezdett eluralkodni rajtam a félelem, például repülőgépen, így szóltam magamban: „Nem a pilótában bízom, nem a szerelőkben, akik összerakták a gépet, nem az időjárásban, hanem Benned, Uram!” ( Zsolt 91).
Hitem és bizalmam lassacskán növekedni kezdett. A kételkedő gondolatokat elkaptam (2Kor 10,5), és tudatosan lecseréltem arra, hogy Istenre segítségére mindig számítani lehet a bajban.
Mostani alapigénket is szívembe véstem: „Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” (Mt 10,29). Évekbe telt áthuzalozni a gondolkodásomat azzal az igazsággal, hogy Isten képes és akar is az én mennyei édesapám lenni. Az igazat megvallva, még mindig dolgozom rajta.
Mikor visszacsúszom a független döntések útjára, újra meg újra oda kell állnom az igazság mellé: van egy Mennyei Édesapám, aki az én hősöm, bajnokom, védelmezőm és bizalmasom akar lenni – csak hagynom kell.


Mennyei Atyám, te mindenben tökéletes vagy. Igéd szerint szerető apa vagy, és én így szeretnék tekinteni Rád. Csak te ismered igazán, milyen hiányosságok jellemzik tökéletlen tudásomat Rólad. Kérlek, mutass rá ezekre, segíts dolgoznom rajtuk. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Does God Even Care About Me?
Encouragement for today, 2018.06.15.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/15/does-god-even-care-about-me


2018. június 16., szombat

Lélekerősítő - Ha elutasítással találkozol


Lysa TerKeurst

„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.” Zsolt 34,20

Ashley lányommal letelepedtünk az étterem egyik félreeső zugában. Két napja küldték el neki az első félévi eredményeit az egyetemről, és nem volt hajlandó megnyitni az üzenetet. Elhatároztuk, hogy együtt fogjuk megnézni egyik kedvenc éttermünkben.
Együtt könnyebb szembesülni valamivel, ami esetleg ki fog borítani.
A tanulás sosem ment könnyen Ashley-nek. Nyolcadikos korában behívtak minket, szülőket az iskolába. Döbbenten hallgattuk, hogy Ashley szinte minden tárgyból bukásra áll.
Nem az igyekezet hiányzott. Speciális fejlesztésre lett volna szüksége, amit az iskola nem tudott biztosítani.
Rögtön tudtam, hogy ez így nem fog menni. Tudták a tanárai is, ezért felajánlották, hogy segítenek átiratkozni egy másik iskolába.
Nem elutasításnak szánták, de Ashley érzékeny szíve annak vette.
Aztán lassacskán, apró sikerek nyomán az új iskolában, visszatért annyira az önbizalma, hogy már remélni kezdte, mégsem fog megbukni. Az év végén igazgatói dicséretet kapott. Gimnázium vége felé csupa jó jegyet szerzett, és végül dicséretes érettségit tett, és bejutott az egyetemre.
A vezetőtanár, akit választott, nagyon szigorúan osztályozott. Ashley teljes erőbedobással készült a vizsgákra, mert nagy súllyal estek latba az éves eredményében. Fogalma sem volt, hogy sikerültek. Hiába volt messze már a nyolcadikos elutasítás, a félelem még működött benne.
Ellenségünk előszeretettel használja fel a minket ért elutasításokat, hogy nyers, irracionális félelemmé alakítsa, elhitetve, hogy Istennek rólunk szóló terve nem is jó nekünk.
Romboló társként csatlakozik hozzánk ez a félelem. Átveszi az igazság helyét, és elhiteti velünk, hogy reménytelen hazugság, amiben bíztunk. Sátán tudja, hogy ha emészt valami, az uralkodik rajtunk. Minél jobban emészt a félelem az elutasítástól, annál jobban tudja irányítani érzéseinket, gondolatainkat és tetteinket.
Mit tehet hát az összetört szívű ember? Vegye vissza az irányítást attól, aki erre sosem volt hivatott, és jelentse ki, hogy Isten az Úr. Ahhoz, hogy ezt életbe léptessük, amikor az elutasítástól való félelem el akar uralkodni rajtunk, jegyezzük meg ezt a három dolgot, ami segíteni fog.
1. Egyetlen elutasítás nem jelenti azt, hogy ez a jövőben mindig így lesz
Ismerjük el az érzéseinket, a fájdalmat, de ne hagyjuk, hogy állandó akadállyá váljék. Lépjünk tovább az elutasítás forrásától, ne hagyjuk, hogy foglyává tegyen. Eleget elrabolt már a jelenünkből, ne engedjük, hogy a jövőnkbe is beférkőzzön.
Hagyd abba a negatív beszédet és gondolatokat, amik akadályt állítanak eléd, ehelyett dicsőítsd Istent, aki ki fog szabadítani ebből a helyzetből.
2. Minden elutasítás egyúttal meg is véd téged valamitől
Nehéz ezt elhinni, feldolgozni, különösen, ha friss az elutasítás. De ha visszanézek a múltbeli elutasításokra, amiket megtapasztaltam, azt látom, hogy Isten az én védelmemre hagyta, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy alakultak.
Irgalma engedte, hogy megtörténjenek.
3. Ez csak egy rövidtávú megtorpanás, nem állandósuló állapot
Mostani erős érzelmeink idővel enyhülni fognak. Csak figyeljünk oda, hogy gondolkodunk, és hogy beszélünk az elutasításunkról. Ha hatalmat adunk neki arra, hogy meghatározzon minket, sokáig üldözni fog. De ha csak annyira engedjük hatni, hogy nevelni tudjon, a gyógyulás megkezdődik.
Ahogy beszélgettünk Ashley-vel, segítettem neki, hogy félelmét áteressze az igazság szűrőjén, és bátorságot kapott abból, hogy mindegy, mi történik, jó vagy rossz, mindig számíthat Isten jóságára.
Végül megnyitotta az emailt a vizsgaeredményekkel. Nemcsak hogy átment, de felkerült a legjobbak dékáni listájára. Sírtunk mindketten.
Olyan hálás voltam aznap, amiért könnyei örömkönnyek voltak! Tudom ugyanakkor, hogy a későbbiekben másként is alakulhatnak a dolgok. A kisebb-nagyobb elutasítások árapályként kísérik életünket. A bajok ránk találnak. De nem csak néhány szenvedésből szabadít ki Isten: mai alapigénk biztosít, hogy mindegyikből! „Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja” (Zsolt 34,20).
Nagy-nagy ÁMENt mondok erre az igazságra!

Mennyei Atyám, nem mindig tudom a választ a miértekre. De tudom, jóságod ott van minden helyzetben. Segíts, hogy az emésztő félelem helyét vegye át lelkemben igazságod. Tudom, hogy szeretsz, tudom, hogy értem munkálkodsz, és teljes szívemből bízhatom Benned. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Three Things You Must Remember When Rejected
Encouragement for today, 2018.06.14.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/14/three-things-you-must-remember-when-rejected

2018. június 12., kedd

Lélekerősítő - Gyógyszer a fáradt léleknek


Alicia Bruxvoort

„Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” Zsolt 8,4-5

Épp szedtük le az asztalt vacsora után a hátsó teraszon, mikor kisfiam tekintete a kezében lévő dinnyeszeletről átsiklott a lazacszínű csíkra az alkonyati ég alján.
„Nagyon szép lesz ma a naplemente” – közölte legkisebb gyermekem.
„Ühüm” – dünnyögtem, mialatt a koszos tányérokat, gyűrött szalvétákat, üres tejespoharakat és ragacsos evőeszközöket szedegettem össze az asztalról.
„Elkapjuk, anya?” – kérdezte könyörögve Joshua. – „Lehet?”
Az egész napom azzal telt, hogy elkaptam a gyerekeket az udvaron, az elkószált kutyát a szomszéd kertben, kerestem a hiányzó kulcsot, a széthajigált cipőt – és időben elkaptam már-már elvesztett türelmemet. Semmi mást nem szerettem volna már elkapni, csak egy kis békességet és nyugalmat.
A testem fáradt volt, a lelkem, mint egy kifacsart citrom. De egy pillanatra a kezemben lévő koszos edényről felpillantottam a ragyogó alkonyati égre, és eszembe jutott, mire tanított Isten nem is olyan rég:
a bámulatra méltó Isten úgy teremtett minket, hogy tudjunk ámulva gyönyörködni. Mikor megnyugvásra vágyunk, talán csak az elámulás hiánya fáj.
Beraktam hát az edényeket a mosogatóba, s odafordultam várakozó kisfiamhoz: „Igyekezzünk. Hamar lemegy a nap.”
Bepattantunk az autóba, és elvezettem a sűrű fasor végéhez, ahol kitárul előttünk az ég. Egy rövidke pillanatra nem a fáradt édesanya vagyok, akit egy halom mosatlan edény vár haza, hanem csodaváró lelkülettel emelem fel tekintetemet a mindennapi tennivalókról az isteni felé.
Mélyet lélegzem, és hagyom, hogy a menny csendje szétáradjon kiszikkadt szívemben. Kicsi fiam boldogan sóhajt, és apró kezével megfogja az enyémet. „De jó, anya, hogy elkaptuk a naplementét!” – suttogja. – „Mert ezt így kell.”
Lassan sötétbe borul az ég, de én végre biztosan tudom, hogy a bámulat a fáradtság ellenszere. Mint a víz a szomjazó testet, úgy éleszti fel a lankadt lelket az elámulás, a gyönyörködés.
Persze, nem én vagyok az első, aki rájött erre. Dávid király is tudta. Egy nemzet sorsa nyomta a vállát azon túl, hogy gondoskodott a családjáról, súlyos döntéseket hozott, érzékeny konfliktusokat kezelt, ám mégis újra-meg újra fel tudta emelni szemét a napi feladatokról, hogy ámuljon Isten dolgain.
Ujjongott, látva Isten keze munkáját saját életében (139. zsoltár), bámulta Isten alkotásait a környező világban (8. zsoltár), áldotta Isten útmutató szavait (119. zsoltár), magasztalta tetteit (145. zsoltár).
Így írt Dávid a 8. zsoltár 4-5. versében: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?”
Nem tudjuk, miért volt a szabadban Dávid azon a réges-régi éjszakán, de tudjuk, mi történt a csillagok alatt: a bámulat nemcsak felüdítette, de át is alakította a lelkét. Mialatt alkotásait csodálta, Isten lelkének nagyságával találkozott. És ez történik velünk is.
A bámulat azért tartja fent lelkünket, mert térdre kényszerít. Eszünkbe juttatja, mily nagy Isten, és milyen kicsik vagyunk mi. Nem nekünk kell a világ súlyát vállunkon hordanunk, mert Ő már a tenyerén tartja a világot.
Keressük hát a csodát, testvérem. Nézzünk fel, nézzünk magunk köré. Figyeljük, hallgassuk, és köszönjük meg.
És ha a kavicsszemek közt megcsillan Isten dicsőségének szikrája, álljunk meg, és csodáljuk. Mert a bámulatraméltó Isten gyermekeinek „ezt így kell.”

Drága Jézus, néha egyáltalán nem látom csodálatraméltónak az éltemet. Egyhangú inkább, fárasztó és nehéz. De lelkemet ámulatra alkottad. Segíts, hogy mindig meglássam dicsőséged jeleit a mindennapokban, és egyre jobban megismerjem szívedet, mialatt műveidben gyönyörködöm. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: The Antidote for A Weary Soul
Encouragement for today, 2018.06.11.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/11/the-antidote-for-a-weary-soul

2018. június 6., szerda

Lélekerősítő - Mezítelenül, szégyenkezés nélkül


Jessica Thompson

„Az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat.” Ter 2,25

Milyen szoktál lenni, mikor először találkozol valakivel?
Ha hasonlítunk, akkor te is igyekszel kedvesnek, szeretetreméltónak, izgalmasnak, bölcsnek és gondoskodónak látszani – legjobb énedet mutatod.
Nem beszélsz arról, hogy reggel kiabáltál a gyerekekkel, hogy az autód belseje olyan, mintha egy tornádó haladt volna végig rajta, és hogy már megint valami nasival kezdted a reggelt.
És a hozzád közelállók mit látnak belőled? Hogy viselkedsz azokkal, akik kitartanak melletted, bár jól ismerik a dolgaidat?
Ők azok, akik látják a koszt a kocsidban, ismerik egészségtelen függőségeidet, és türelmetlenségedet a családtagjaiddal. Sokat tudnak rólad, de nem mindent.
Elrejtjük, hogy milyen kicsinyes ok dühített fel, nem tárjuk fel a bizonytalanságainkat, kételyeinket s azt a bizonyos bűnt, amit úgysem értenének meg. Szégyelljük igazi valónkat, és biztosra vesszük, hogy aki felfedezné, többé nem szeretne minket.
Amit a Ter 2,25b-ben olvasunk, szöges ellentétben áll mindezzel. Ádám és Éva „mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat”. Ez a hat szó leírja, milyen volt az igazi kapcsolat a bűnbeesés előtt.
Nemcsak testileg voltak meztelenek, hanem lelkileg is. Nem volt takargatnivalójuk. Nem voltak vétkeik, amiket el akartak volna rejteni. Testük egyetlen darabkájáról sem gondolták, hogy nem megfelelő. Személyiségük egyik oldalát sem vetették meg.
Ez az állapot ment tönkre nagyon gyorsan, mikor Ádám és Éva megcselekedték az egyetlen dolgot, amit Isten megtiltott nekik. Azzal a falattal örökre megváltozott az egész teremtés.
Belépett a világba a szégyen, és azóta is folytatja pocsék munkáját minden egyes ember életében. Naponta, néha óránként támad ránk. Ahogy Ádám és Éva azonnal befedték magukat, és elbújtak Isten elől, az ember azóta is folyamatosan rejtőzködik.
Ám aztán jött Jézus. Ő elveszi mindenfajta szégyenünket, legyen az szexuális, érzelmi vagy testi, és közli, hogy Valaki szeret és elfogad minket.
Keresztáldozatával visszavisz a Kertbe. Visszavisz oda, ahol „mezítelenek vagyunk, mégsem szégyenkezünk”. Ahogy a kereszten függött, minden szégyenünket magára vette.
A kereszten átvette szégyenünket, és a maga szégyen nélküli életének bizonylatát adta át helyette.
Jézus áldozatának köszönhetően, amikor Isten ránk néz, Jézus bennünk lévő művét és életét látja.
Míg itt a földön csak részlegesen tapasztaljuk meg a szégyen alóli felszabadulást, egyszer majd teljesen át fogjuk élni. Egyszer majd visszanézve a múltunkra nem fogunk érezni semmi fájdalmat vagy szomorúságot. Egy nap majd Isten keze letöröl szemünkről minden szégyenkönnyet.
Addig pedig a kapott irgalomba kapaszkodunk. Ebben a pillanatban is keményen küzdünk azért, hogy elhiggyük, Valaki valóban szeret, elfogad és megbocsátott. Most is ezt az örömhírt igyekszünk megosztani másokkal. Szavainkkal szeretetet, megbocsátást, elfogadást nyújtunk. És a Szentlélek működésének köszönhetően bízunk abban, hogy ezek a szavak fölöttünk is elhangzottak.

Mennyei Atyám! A szégyen túl sokáig tartott sötétségben, megakadályozta, hogy azzá váljak, akinek Te szeretnél látni. Köszönöm, hogy szégyenemet felvitted a keresztre, és ezzel megszabadítottál tőle. Segíts, hogy szavaimmal és tetteimmel a szeretetet, megbocsátást és elfogadást, amit Tőled kaptam, közvetíteni tudjam mások felé.

Jessica Thompson: Naked and Unashamed
Encouragement for today, 2018.06.05.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/05/naked-and-unashamed