2020. január 31., péntek

Lélekerősítő - Kegyelem a túlterhelt időszakokban


Shala W. Graham

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” Zsid 4,16

Úgy érzem, állandóan túlhajszolt vagyok.
Rajtam a sok családi, munkahelyi, iskolai gond, anyagi problémák, kötelezettségek, és ezek sokszor mind együtt. A legnehezebb, hogy az ilyen időszakok elkerülhetetlenek, és nem tehetek mást, mint hogy töröm magam előre, remélve, hogy értelme van. De megtaláltam a módját, hogyan támaszkodhatom közben a kegyelemre.
A 142. zsoltárt alapján úgy érzem, Dávid megért engem. Ezt a zsoltárt Dávid egy barlangban írta, ahova Saul és emberei elől menekült. Dávid belefáradt az állandó hajszába, amiben élt, és Istenhez kiáltott, valahogy így: Uram, elfáradtam! Lesnem kell a csapdákat, amiket ellenségeim állítanak nekem, és nincs, kire támaszkodnom. Jobbra nézek, hátha látok egy baráti arcot, hallok egy bátorító szót, de egyedül vagyok. Senki sem törődik velem. Miután mindezt átérezte, végül kijelenti, hogy az Úr az ő menedéke és osztályrésze.
Bűnös természetem megnyilvánul a túlterhelt időszakokban. Minden olyan ködös, hogy nem látom Jézust. Türelmetlenné, ingerültté válok a családommal. Kötelezettségeimet félvállról veszem, ahelyett, hogy teljesíteném, amit megígértem, és mindig találok mentséget rá. Gyakran elvétem a Szentlélek ritmusát: nincs bennem szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önzetlenség (Gal 5,22).
Amikor annyira túlhajszolt és fáradt vagyok, mint Dávid, kegyelemre van szükségem. Meg kell tapasztalnom Isten kegyelmét, meg kell, hogy erősítsen Isten kegyelme, és motivációt kell kapnom Isten kegyelméből. De ehhez oda kell járulnom a kegyelem trónusához!
„Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk” (Zsid 4,14-16).
Bátorítást kapok abból, hogy Jézus együtt érez velem gyengeségemben. Jézus is volt letört, kimerült. Tudja, milyen kísértésbe esni, de ő nem követett el bűnt. Van tehát egy szent Főpapom, aki odahív a kegyelem trónusához, életem ostobaságai ellenére. Jézusban megbocsátott nekem Isten, irgalomra találok és kegyelmet kapok Nála! Oda mehetek Istenhez, és biztos lehetek abban, hogy nem fog elítélni a túlhajszoltság alatt tanúsított hibás magatartásomért, tévedéseimért, melyek miatt vétkesnek érzem magam. Irgalom és kegyelem az osztályrészem. És ez jár neked is!
Amikor túlterhelnek a gondok, Istennel fogok dicsekedni:
Túlhajszolt és kimerültnek vagyok – de Isten soha!
Úgy érzem, bekattanok – de Isten megszabadít!
Egyedül vagyok – de Isten a barátom!
És a gyengeség hirtelen átvált erővé a kegyelemben. Már ellen tudok állni annak, hogy túlterhelt életemre hivatkozva lemondjak Isten szeretetének hajszolásáról.

Atyám! Amikor túlterhelt vagyok, juttasd mindig eszembe, hogy Te látsz engem, és tróntermedbe hívsz, hogy megkapjam irgalmadat és segítő kegyelmedet. Adj bátorságot és önbizalmat, hogy merjek Hozzád húzódni akkor is, amikor ösztöneim azt súgják, fussak és bújjak el. Jézus nevében kérem, Ámen.

Shala W. Graham: Grace in the Overwhelm
Daily Devotion 2020.01.27.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/01/27/grace-in-the-overwhelm

2020. január 27., hétfő

Lélekerősítő - Nem elég az, hogy igazam van


Kelly Barbrey

„Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” Jak 4,10

Jólesik, amikor igazam van. De ki az, aki nem így érez?
Ugyanakkor szeretném hinni, hogy képes vagyok belátni, ha tévedek. Könnyen elismerem az apró hibákat, és bocsánatot kérek. Amikor például beraktam a szárítóba a férjem ingét, amit lógatva kellene szárítani. Vagy amikor kevéssel túllépek egy határidőt a munkahelyemen. Ezeket könnyen belátom.
De mi van akkor, ha tényleg nekem van igazam?
Amikor a legkisebb kétség sem fér hozzá. Amikor egyszerűen nem értem, hogy lehet, hogy a másik nem látja az igazamat? Amikor úgy érzem, minden ismerősömnek el kell mondanom, mert ők biztos egyetértenek, és ezzel megerősítik, hogy igazam van.
Amikor abszolút biztos vagyok az igazamban, az a dolgom, hogy csökönyösen kitartsak benne, nem?
Van egy sajátos helyzet az életemben egy ideje, sokat gondolkozom és imádkozom róla. Egyike azoknak az állapotoknak, amikor egyszerűen tudom, hogy nekem van igazam. Egyik reggel szokás szerint imádkoztam ezzel kapcsolatban, kiöntöttem a szívemet Isten előtt. Kértem, segítsen a tisztázásban, a megoldásban. Nem gyakran szoktam ezt tenni, de most eszembe jutott a lelkészünk tanácsa, ezért miután kiöntöttem szívemet imádságban, csendben maradtam, s figyeltem a halk hangra, mely talán válaszol.
Az igevers, ami felötlött a gondolataimban, nem az volt, amire számítottam.
A Jak 4,10 jutott eszembe: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” Nem erre a tanácsra voltam felkészülve. De megértettem.
Olyan sok időt töltöttem igazam csökönyös bizonygatásával, hogy minden voltam, csak alázatos nem. Hagytam, hogy beivódjanak lelkembe az ige szavai, elolvastam a szövegkörnyezetet. Jó volt tudni, hogy Jakab a Jézussal töltött mindennapok alapján ír természetes társas konfliktusokkal küszködő embereknek. Igen, gőgös voltam. És a büszkeséggel megtelt lélek nem alkalmas összetevő a megoldáskeresés receptjében.
Még nem vagyok túl az említett szituáción, még mindig foglalkozom azzal, hogyan illesszem be küzdelmeim szövegkörnyezetébe az idézett igét, de megalázva magam Isten előtt tudom, hogy a megfelelő időben jót fog kihozni ebből a helyzetből is (Róm 8,28).

Drága Mennyei Atyám! Segíts, hogy le tudjak térdelni eléd, és le tudjam rakni lábaidhoz küzdelmeimet. Adj világosságot és alázatot, hogy ne egyoldalúan lássam a konfliktusos helyzeteket. Adj együttérzést, hogy meg tudjam érteni mások nézőpontját, adj képességet és energiát ahhoz, hogy a te tetszésed szerint végződjék konfliktusunk. Jézus nevében, Ámen.

Kelly Barbrey. The Wrong Way to Be Right
Daily Devotion 2020. 01. 24.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/01/24/the-wrong-way-to-be-right

2020. január 13., hétfő

Lélekerősítő - Meglepő kedvesség a szerető feleségtől


Lisa Jakobson

„Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.” Péld 31,26

Fura, hogy az egész egy vadidegennel kezdődött.
Sürgetett az idő, ideges voltam, és sikerült a leglassabban haladó sorba beállnom az áruházban. Láthatóan rossz napja volt a pénztárosnak, és ezt nem is rejtette véka alá.
Egyre jobban háborogtam magamban.
De aztán gondolkozni kezdtem: Légy vele kedves, Lisa. Nem tudhatod, mi minden történt vele, talán te vagy ma az egyetlen, aki egy pillanatra a keresztény irgalmat sugározhatod felé.
Hála Istennek, mire a pénztárhoz értem, ura voltam magamnak, és mosolyogva üdvözöltem a pénztárosnőt. Motyogott valami olyasmit, hogy ma minden balul sül el, én meg kedvesen annyit mondtam, ne törődjön vele, mindenkivel megesik.
Csodálkozva pillantott rám, más reakcióra számított.
Itt akár vége is lehetne a történetnek.
De valami még következik.
Miután később hazaérkeztem egy eléggé stresszes nap után, felhívott a férjem, és közölte, hogy késésben van, minden összejött, mégsem tudjuk nyélbe ütni a tervezett közös esti programot.
Megint elindult lelkemben a háborgás.
Hogy teheti? Én mint egy őrült száguldottam végig a feladataimon, hogy időben végezzek – és mindezt semmiért.
Mélységes felháborodás lett úrrá rajtam.
És akkor beugrott: „Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén” (Péld 31,26).
Minden volt a nyelvem hegyén, csak kedvesség nem. Úgy oda akartam mondani neki! Csak hogy fogja fel, mekkora csalódást okozott, és hogy összekuszálta az esti terveimet.
Ahogy visszagondoltam a napra, eszembe jutott, hogy egy vadidegennel szemben legyőztem a dühömet.
Az ő kedvéért türelmes, megértő, és jóságos akartam lenni.
Kedves szavaimmal meglepetést okoztam neki.
Miért volna ez másként azzal az emberrel, akinek örök szeretetet fogadtam?
Ja, az örök ítélkezés.
Olyan sokáig hallgattam, hogy férjem megkérdezte, ott vagyok-e még.
Nagy levegőt vettem, és gyöngéden, megértően válaszoltam – a csípős, neheztelő szavak helyett, amik már a nyelvemen voltak.
Meglepődött kedvességemen.
Nos, testvérem, hát nem érdekes, hogy keresztény irgalmat akarunk mutatni barátaink, szomszédaink, de még egy vadidegen felé is, és –eléggé el nem ítélhető módon – nehezünkre esik ugyanezt a férjünk felé nyújtani?
Talán azt gondoljuk, ő elviseli. Vagy hogy vele őszinték vagyunk. Meg hogy végülis nem vagyunk tökéletesek. Ezek az önigazolások mind megfordulnak az én fejemben is.
De akkor mi lesz az Efézusi levél 4,32 ben kapott paranccsal, hogy legyünk jóságosak, könyörületesek? Ez nemcsak a kívülállókra vonatkozik, hanem legközelebbi hozzátartozóinkra is.
Kezdve azzal, aki az oldalamon áll.
Kérjük hát az Úr segítségét, hogy legyünk kedvesek férjünkkel – szavainkban, a vele használt hangnemben és minden cselekedetünkben.
Mert a szeretet jóságos.

Drága mennyei Atyám, bevallom, nem vagyok mindig olyan kedves, amilyen lenni szeretnék. Bocsáss meg, Uram, és segíts, hogy több kedvességgel forduljak a férfi felé, akivel összeházasodtam. Türelmes és megértő szeretnék lenni vele, ahogy Te is hihetetlenül jó vagy hozzám. Jézus nevében, Ámen.

Lisa Jakobson: The Surprising Love of a Kind Wife
Daily Devotion, 2020.01.13.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/01/13/the-surprising-love-of-a-kind-wife