Megtört szíve gyötrelme

Max Lucado

Jöjj el velem egy percre a történelem talán leghomályosabb éjszakájába. A jelenet egyszerű, hamar rá fogsz ismerni. Csavarodott olajfák ligete. Nagy kövek szétszórva a földön. Alacsony kőkerítés. Sötét, sötét éjszaka.
Most nézd meg közelebbről a képet. Less át a lombokon. Látod azt az embert? Azt a magányos alakot? Mit csinál? Hason fekszik a földön. Az arca sártól, könnytől maszatos. Öklével a kemény földet veri. Szemét bódító félelem nyitja tágra. Haja verejtéktől tapad a fejéhez. Az ott a homlokán vér?
Ő Jézus. Jézus a Getszemáni kertben.
Talán ismered a klasszikus képet Jézusról a kertben. Egy nagy szikla mellett térdel, köntöse hófehér. Kezét békésen imára kulcsolja. Tekintete derűs. Feje fölött glória. Egy mennyei fénysugár hull aranybarna hajára.
Nos, én nem vagyok művész. De egy dolgot mondhatok. Aki azt a képet festette, nem Márk evangéliumából merített ihletet. Mikor Márk beszámol arról a fájdalmas éjszakáról, ilyen kifejezéseket használ: „Remegni kezdett és gyötrődni.” „„Halálos szomorúság fogta el lelkemet.” „egy kevéssé előre menvén, a földre esett, és imádkozott”.
Egy jámbor Jézus képe ez Atyja tenyerén? Aligha. Márk fekete színt használt a lefestéséhez. Halálos gyötrelemben vergődő Jézust látunk. „A fájdalmak férfiját” (Iz 53,3). Egy férfit, aki küzd a félelemmel, a hivatásával, szabadulni szeretne.
A megtört szív sötétjében látjuk Jézust.
A zsidóknak szóló levél szerzője később így írt: „Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól” (Zsid 5,7).
Micsoda kép! A szenvedő Jézus. Jézus a félelem állapotában. Nem a szentségébe, hanem az embervoltába burkolózott Jézus ez.
Ha legközelebb elborít a homály, emlékezz Jézusra a kertben. Ha legközelebb úgy érzed, senki sem ért meg, olvasd újra Márk evangéliumának 14. fejezetét. Ha legközelebb az önsajnálat vesz erőt rajtad, mert senki sem törődik veled, látogass el a Getszemáni kertbe. És ha legközelebb azon gondolkodol, vajon látja-e Isten a szörnyűséget, ami a világban történik, hallgasd őt, ahogy a csavarodott fák között nyüszítve könyörög.
Ha legközelebb szenvedned kell, figyelj. Talán most kerültél legközelebb Istenhez. Ha erősen nézed, talán meglátod a szögek ütötte sebhelyeket a kézen, ami kivezet a sötétségből.

From The Great House of God
© (Thomas Nelson Publishers, 2009) Max Lucado
https://www.crosswalk.com/devotionals/upwords/

Lélekerősítő - Az Ellenség terve megrontásodra

Lysa TerKeurst

„mivel minden, ami a világban van - a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége - nem az Atyától van, hanem a világból”. 1Jn 2,16

Az egyik dolog, amiért rendszeresen imádkozom, hogy tegyen éberré Isten az ellenség mesterkedéseire. Fel akarom ismerni a csapdáit, hogy el tudjam kerülni őket.
Hiszem, hogy Isten válaszához tartozott, amit felismertem egy nap Éva megkísértésének történetét (Ter 3) és mai alapigénket tanulmányozva: „mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2,16).
Összehasonlítottam ezt a két részletet a Bibliából, és igazi megvilágosodást éltem át arról, hogyan környékez meg minket a Sátán. Három megközelítési tervvel dolgozik szívünkön. És ugyanezt a tervet használta akkor is, amikor Jézust kísértette meg a pusztában a Mt 4,1-11 szerint! Mindez azt mutatja, hogy bár az ellenség hatalmas, támadása előrelátható, kiszámítható.
Nézzük meg közelebbről, hogy működött Éva történetében és Jézus esetében:

1. Érd el, hogy vágyakozzanak valami testi kielégülés után oly mértékig, hogy ez lefoglalja őket. Legyen az szex, drogok, alkohol vagy táplálék.

Évát a Sátán gyümölccsel kísértette meg, „amit jó volna enni …” (Ter 3,6b).
Jézust kenyérrel kísértette meg böjtölés közben (Mt 4,3-4).
A Sátán bármelyik érzékszervünket meg tudja kísérteni, amivel többet foglalkozunk – az ízlelést, szaglást, hallást, érintést vagy látást. Isten azt mondja, hogy az érzékelés jó. Azért adta, hogy örömet okozzon – Isten akaratán belül. De kalandozzunk csak Isten szándékán kívülre, és érzékszerveink arra csábítanak, hogy ne Isten akarata szerint elégítsük ki szükségleteinket.

2. Annyira vágyjanak a birtoklásra, hogy végül boruljanak le az anyagiasság istene előtt.

Évát úgy kísértette a Sátán, hogy felhívta figyelmét valamire, „ami csábítja a szemet, és kívánatos” (Ter 3,6).
Jézusnak megmutatta és felajánlotta neki birtoklásra a világ országait (Mt 4,8-10).
A Sátán felvillantja szemünk előtt az újabb, nagyobb, látszólag jobb dolgokat, és próbálja felkelteni bennünk a vágyat a birtoklásukra. Arra csábít, hogy azt gondoljuk: „Teljesebb lesz tőle az életem. Boldog leszek tőle.” Aztán a megszerzett dolog elhasználódik, eltörik, megöregszik, és kiderül, milyen múlandóak az anyagi dolgok.

3. Váljanak büszkévé arra, amit megszereztek, vagy amit tesznek. Foglalkozzanak a társadalmi státuszukkal, nyűgözze le őket saját fontosságuk. Gőgjük csápjain át szívd ki belőlük az életet.

Sátán tudást ígért Évának, amivel Istenhez válik hasonlóvá (Ter 3,4-5).
Jézust azzal csábította, hogy vesse le magát a templom tetejéről, és parancsolja meg az angyaloknak, hogy őrizzék meg, ne essék bántódása (Mt 4,5-7). Nagyon hatásos mutatvány lesz, Jézus rangja és jelentősége nagyot fog nőni a világ szemében.
Ugyanígy minket is csábít, hogy mások fölé helyezzük magunkat. Helytelenül úgy gondoljuk, fontossá kell válnunk, számítanunk kell a világ szemében. Emiatt igyekszünk kitűnni, figyeljenek fel ránk, dicsérjenek, hódoljanak nekünk az emberek, simogassák büszkeségünket. És nem átallunk dicsekedni nagyságunkkal.
Ó, drága testvérem, ideje megállnunk, és tudomásul vennünk, hogy nincs szükségünk a Sátán bilincseire. Fölötte állunk mesterkedéseinek. Az ellenség hatalma semmivé foszlik Isten szabadság-ígéreteinek fényében.
Óriási különbség van abban, ahogy Éva és Jézus válaszolt a Sátánnak. Éva beszélgetni kezdett vele, és hagyta, hogy mesterkedéseinek hálójával körbefonja. Jézus ellenben minden egyes kísértésre Mózes 5. könyvéből idézett: „meg van írva…”, és Isten igazságával befogta a Sátán száját.
Mi hogyan válaszolunk?
Rajtunk áll.
Percről percre, döntésről döntésre, lépésről lépésre Isten mindennél nagyobb igazságához fordulunk, vagy hagyjuk, hogy a Sátán megkötözzön hazugságaival?

Uram, köszönöm, hogy feltártad előttem az ellenség stratégiáját. Lehet bármilyen gonosz, nem győzhet az életem fölött. Nem, ha segítesz, hogy az igazságban és világosságban járjak. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Enemy’s Plan Against You
Daily Devotion, 2019.03.14.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/03/14/the-enemys-plan-against-you

Lélekerősítő - Erre lettél teremtve

Jennie Allen

„De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. Ura meglátta, hogy az Úr vele van, és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog,” Ter 39,2-3

Könnyen eltöprenghetünk azon, nem mulasztunk-e el valami titokzatos, értékes, nemes célt, ami talán felvillan a mindennapi életünkben. Úgy érezzük, egyhelyben járunk. Vagy unatkozunk. Ilyeneket gondolunk. Itt vagyok belül, körbevesz Isten. De hogyan tovább? Mit akar tőlem, mit tegyek?
Isten célja az életünkkel, hogy teljesen adjuk át neki magunkat, és csak Tőle függjünk. Úgy alkotott meg, hogy szükségünk legyen Rá. És irgalma mindig, bármi áron, megmutatja nekünk, hogy szükségünk van Rá. Misszióban élni a világegyetem teremtőjével a legcsodálatosabb, legfontosabb dolog, amit tehetünk rövid földi tartózkodásunk alatt. A célunk: ismerni és ismertté tenni Istent. Az Ő történetét olvasva a Szentírásban, megtudjuk, hogy szeretnünk kell tétovázás nélkül minden embert, aki az utunkba kerül. És szeretnünk kell Istent mindenekfelett.
Keresed az élethivatásod? Ha most ezt az írást olvasod, a lábad előtt hever a szolgálat lehetősége, és nem kell hozzá elköltöznöd vagy változtatnod bármit. Túl rövid az élet ahhoz, hogy azon töprengjünk, a föld melyik sarkán kellene élnünk. Ahogy a nagy misszionárius-mártír, Jim Elliott mondja: „Bárhol vagy is, legyél ott egészen”.
Ne bénítson meg a félelem, hogy talán maradnod kéne, és te tovább mész, vagy menned kéne, és te maradsz. Imádkozz, és add át utadat az Úrnak. Aztán menj, és tegyél valamit!
Isten úgy hív akarata teljesítésére, mint mikor az édesapa a medencében hívja gyermekét, hogy ugorjon be. Akár messzire ugrik a gyermek, akár közel a medence széléhez, az apa úgy mozdul, hogy elkapja. Ne félj hát. Isten akarata mozdul, nekünk csak ugornunk kell, és el fog kapni.
József ezt olyan szépen csinálta! Isten megmutatta neki, hogy bámulatos dolgokat fog véghezvinni, és ahelyett hogy aggodalmaskodott volna fogolyként a börtönben vagy rabszolgaként Potifár házában, József nagy dolgokat vitt véghez Istennel, bárhol volt is. Ott tehetsz nagy dolgokat, ahol éppen vagy. De ugyanígy, ne félj elindulni – és ne félj maradni sem.
A mennyben nem egy adott földrajzi helyért fognak jutalmat kapni a legnagyobb kalandokat átélt misszionáriusok sem. Engedelmességük és hitük jutalmát kapják majd meg. És mellettük állva megkapják koronájukat azok is, akik egy cellában, vagy egy kocsisorban araszolva töltötték életük nagy részét. Nem küldetésünk helye számít elsősorban, hanem az, hogy mit teszünk ott, ahol vagyunk.
József részéről határozottságra, és önmaga akaratának tudatos alávetésére volt szükség, hogy teljesítse hivatását, és megvalósítsa Isten célját az életére. Mindenét odaadta, hogy jól szolgáljon, rabszolgaként is, igaztalanul megvádolt fogolyként is. A Teremtés könyve 39,2-3-ban ezt olvassuk: „az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog”.
Ha tudjuk, hogy nincs az a hely, állás, házasság, gyermek, aki tökéletesen kielégíthet minket, abbahagyhatjuk a harcot a boldogságért, és küzdhetünk helyette Isten dicsőségéért. Elszántság kell ahhoz, hogy bízz Istenben, mikor még mindig egyhelyben vagy, s látszólag csak az élet mindennapi feladataival vagy elfoglalva. Ismerjük fel, hogy amíg lélegzünk, célja van annak, hogy ott vagyunk, ahol. Mindegyikünknek, akik levegőt tudunk venni, van még tennivalónk a földön.

Istenem, köszönöm, hogy részt vehetek a világot megújító művedben. Segíts, hogy meglássam az embereket magam körül, és észrevegyem a cselekvési lehetőségeket, amiket Te előkészítettél nekem. Jézus nevében, Ámen.

Jennie Allen: You Were Made for This
Daily Devotion 2019.03.12.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/03/12/you-were-made-for-this

Lélekerősítő - Katasztrófa a kételkedés, vagy hitünk katalizátora?

Kara Powell

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.” (Róm 5,3-4)

Csodálatos testi gyógyulásért imádkoztak a gyermekeim, és aztán ünnepelhettek. Egy sor kísérleti kemoterápiás kezeléssel Isten meggyógyította legjobb barátnőmet, Chrissy-t a végstádiumú rákból. A hozzátartozókkal együtt boldogan ölelgettük Chrissy-t, a két lábon járó csodát.
Négy nagyszerű hónapon át.
Aztán egy szombat délután, mikor a kék fotelben ült a nappalinkban, Chrissy elvesztette az eszméletét. Három napra rá érkezett a szörnyű hír, az agyában és végig a gerince mentén számtalan rákos sejtburjánzást találtak. Csak idő kérdése volt, mikor hagyja el a földi világot, hogy Jézussal legyen.
Chrissy halálhíre után pár órával megosztottuk a hírt a gyermekekkel. Kettőjükre csak megrázóan hatott, de a harmadik kétségbe esett, kitört belőle a zokogás, és felszaladt a szobájába.
Utánamentem, sírva járkált körbe-körbe. Leültem az ágya szélére, és vártam, mikor tud mellém telepedni, hogy beszélgessünk. „Anya, hogy volt képes Isten meggyógyítani őt, és aztán hagyni, hogy meghaljon? Egy ember ilyet nem tenne, Isten akkor miért?”
Doktoráltam gyakorlati teológiából. 26 osztályban tanítottam. De gyermekem kérdése Istenről és a szenvedésről letaglózott.
A válaszom ugyanaz a három szó volt, amit újra és újra kimondtam, mikor egy fiatal - vagy kevésbé fiatal valaki – feltett egy kérdést Istenről, amire nem tudtam válaszolni. „Nem tudom, de …”
Néha úgy folytatom, hogy megkérem az illetőt, találkozzunk még, és folytassuk a beszélgetést. Most viszont a Szentírásból vett idézethez folyamodtam: „Nem tudom, édesem, de van egy mondása Pál apostolnak, ami nekem reményt ad a szenvedésben: „De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység” (Róm 5,3-4).”
Jézus követőiként hisszük, hogy nem a szenvedésé és halálé az utolsó szó. Bizonytalanságunk, küszködésünk közben „nemtudomjaink” a feltámadt Jézusnál vannak, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végéig. Ettől nem múlik el a fájdalom, de könnyebb együtt viselni az élet kihívásait, tudva, hogy:
1. A kételkedés hozzátartozik a hithez, nem áll szemben vele.
Az ifjúságra vonatkozó kutatások igazolják, hogy ha a fiataloknak lehetőségük van kimondani és kutatni kételyeiket, növekszik a hitük. Más szóval, a kételkedés nem mérgezi a hitet – a csend viszont igen. Az őszinte kérdések Istenről – vagy a lelkünkről, a gyermekeink, unokáink, szomszédaink lelkéről – nem jelentenek katasztrófát a hit számára, hanem katalizátorként működnek.
2. A hit nemcsak főnév, igei alakja is van.
Teológiai szempontból a „hinni” főnév és ige is egyben. Valami, amit gyakorolnunk kell, hogy növekedjék. Nem csak „van hitünk”, hanem „hiszünk”. Ez azt jelenti, hogy keressük Istent az élet bonyolult összetettségében. Hiszünk, és Isten közben építi bennünk az állhatatosságot, az erényt és a reményt – ígéri Pál apostol. A hit nem egy helyes válasz, hanem egy bátor folyamat, mely által Isten átalakít bennünket.
3. Isten elég nagy ahhoz, hogy kezelni tudja kemény kérdéseinket.
Isten nem lenne szent és tökéletes, ha mi emberek meg tudnánk érteni Őt. Isten nem lehetne Isten, ha nem volnának megmagyarázhatatlan dolgai. Ha félénken megpróbáljuk eltagadni megválaszolhatatlan kérdéseinket, megfosztjuk magunkat a lehetőségtől, hogy megértsünk másokat, hogy hagyjuk összetörni szívünket szeretteinkért és a világért, amit szeretünk. Vigaszra lelhetünk C. S. Lewis mondásában is: „Örömeinkben Isten suttogva szól hozzánk – a fájdalmainkban kiabál.”

Uram, hálát adok nagyságodért, amellyel képes vagy kezelni a legnagyobb kérdéseket is, amiket mi vagy azok, akiket szeretünk, eléd tárunk. Kérlek, adj olyan szemet, mely meglátja, hogyan növeli a szenvedés bennünk és a körülöttünk élőkben az állhatatosságot, az erényt és a reményt. Jézus nevében, Ámen.

Kara Powell: Doubt: A Faith Catastrophe or Catalyst?
Daily Devotion, 2019.03.05.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/03/05/doubt-a-faith-catastrophe-or-catalyst