2014. május 17., szombat

Lélekerősítő levelek 151

Megtart
Leah DiPascal

„Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.” Zsolt 94,18-19

Alig pár éve voltunk házasok, mikor a férjem, Keith meglepett egy síeléssel összekötött üdüléssel a hegyekben. Még soha életemben nem láttam igazi havat, az ötlet ezért különösen izgalmasnak és kalandosnak hangzott.
Heteken át készülődtem, meleg, vízhatlan öltözéket vásároltam, oktató cikkeket olvastam, elképzeltem, milyen lehet lefelé suhanni a havas hegyoldalon. Csodálatos lesz. Legalábbis így gondoltam. Később derült ki, hogy álmodozásaimat a téli csodáról nem mindenben fedte a csodamentes valóság.
Ahelyett, hogy együtt suhantunk volna, én más kezdőkkel együtt a sítanfolyamon bukdácsoltam, mialatt Keith egyedül síelt.
Több időt töltöttem a fenekem, mint állva. Már a horzsolódásaim is lehorzsolódtak, gyermekkorú tanulótársaim sokkal ügyesebbnek bizonyultak nálam.
Egy vereségekkel teli nap után úgy döntöttem, otthagyom a tanfolyamot, felülkerekedek a félelmemen, és megpróbálok a magam módján boldogulni. Szorongásom az egekbe szökött, ahogy felérve a hegytetőre síléceim megcsúsztak a jeges havon.
Újra meg újra fenékre estem. Végül elhajítottam a botokat, a síléceket, a védőszemüveget. Szörnyen éreztem magam, kész voltam feladni az egészet.
Eleredtek a könnyeim, de Keith átölelte a vállam, s azzal biztatott, hogy biztonságban le fogunk érni a völgybe. Szorosan mellettem maradt. Amikor kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat, azonnal megfogott, megtartott.
Lassan, de biztosan visszatért az önbizalmam, és mire leértünk, szívem ujjongott az örömtől.
„Bevállalsz még egyet?”- kérdezte Keith. Bár nem voltam még kész az újabb próbálkozásra, férjem szerető hűsége feltöltött bátorsággal. Tudtam, nem hagy magamra, ott lesz, ha elesem, és ettől minden megváltozott.
Évek múltak el havas kalandunk óta. Ám az élet lejtőin azóta is újra meg újra érzem, hogy megcsúszom, hogy megbillen az egyensúlyom. Zavaró körülmények, váratlan történések felizgatnak, kiborítanak, kész vagyok feladni – épp úgy, mint akkor ott a hegyen.
Talán ismerős neked is. Van valami, ami hegynél is magasabban tornyosul eléd? A „mi lesz, ha…” kérdések kiszívják az erődet, kész vagy feladni? Valamilyen csapás ért, amitől elveszítetted a lelki egyensúlyodat, s úgy érzed, a szilárd talaj kifut a lábad alól?
Nagy hálával olvasom Isten ígéretét a 94. zsoltár 18-19-ben, hogy biztosan megtart, ha meginog a lábam. „Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.”
Amikor az élet útjai síkossá válnak, odakiálthatunk az Úrnak segítségért. Szeretete nem hanyatlik, mindig ott van, hogy megtartson, ha lábunk csúszni kezd. A kihívások, a megpróbáltatások elbizonytalaníthatnak, de Isten hűségesen megtart, ha bízunk Benne.
Megfog szeretettel, és mi biztonságban siklunk az élet lejtőjén. Álljunk meg néha, és visszatekintve a megtett útra, adjunk hálát Istennek, aki ilyen messzire elsegített. Lépésről lépésre.

Uram, köszönöm, hogy megtartottál szilárd szereteteddel, mikor lábam megcsúszott az élet sípályáján. Segíts, hogy bízzam benne, hogy mindig ott leszel, hogy elkapj. Vigasztalják lelkemet biztató szavaid, mikor aggódni kezdek és elbizonytalanodom. Jézus nevében, Ámen.

Leah DiPascal: Get a Grip
Elcouragement for today, 2014.01.06.
www.proverbs31.org


Mikor a kutya megeszi vendégeid vacsoráját
Sharon Glasgow

Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” 1Pt 4,11b

Heteken át imádkoztam, hogy jól sikerüljön ez a vacsora. Meghívtunk egy házaspárt, akiknek Jézusra volt szükségük. Vörös bársonyszőnyeges, királyi vacsorát akartam – Isten a tudója, mennyire szükségük van egy hatalmas adag szeretetre Tőle.
Az idő túl gyorsan telt – kitakarítottam a házat, elkészítettem a desszertet. Még el kell futnom a henteshez szeletelt borjúbélszínért. Igen, tudom, drága mulatság, de a pénzt nem kímélve királyi vacsorát akartam adni vendégeimnek!
Visszatérve, leraktam a zacskókat a bejárat mellé, s kirohantam, hogy meggyújtsam a szenet a grillezőben. Alig félóra múlva itt vannak a vendégek! Rohanás vissza a hússzeletekért – a zacskó üres. Nézem a többit – azok is üresek. Ne már, mi történt?
Ekkor sompolygott be a kutyám leszegett fejjel. Anélkül, hogy rám nézett volna, bebújt a dívány mögé. Utánamentem, de sehol semmi nyoma a húsnak – csak egy bűnbánó kutyát találtam. Megtette máskor is, egész pizzákat, tortákat, teljes grillcsirkét fogyasztott már el az utolsó morzsáig. Az egész lénye azt sugározta: „bűnös vagyok”.
Míg ott álltam fejemet csóválva, kopogtattak. Korábban érkeztek a vendégek.
Szerencsére eszembe jutott, hogy van egy csirke a fagyasztóban, meg egy tál pörkölt is galuskával. Bekapcsoltam a sütőt, mindent behajigáltam, elnézést kértem, hogy a fürdőbe kell mennem, becsuktam magam mögött az ajtót, és imádkozni kezdtem, mert eszembe jutottak Péter szavai az első leveléből: „Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1Pt 4,11b).
„Segíts, Jézusom. Segítsd elengednem az elvárásaimat, amiket ehhez az estéhez kapcsoltam. Hetek óta kérem, hogy szeretetedet áraszd erre a párra. Ehhez nincs szükséged borjúszeletre. Jöjj, és töltsd meg jelenléteddel ezt a helyet. Add erődet, hogy szeressek és szolgáljak. Segíts, hogy úgy szeressek, ahogy Te. Adj, kérlek szavakat, és erőt, hogy megszólaljak. Átadom Neked ezt az estét. Váljék a Te dicsőségedre. Köszönöm, Jézusom.”
Visszamentem a vendégekhez, azzal a megújult felismeréssel, hogy a vendégfogadás nem a tökéletes menüről, a gyönyörűséges dekorációról, a tiszta házról vagy saját vendéglátó képességeimről szól, hanem arról, hogy úgy szeressem a vendégeimet, mint Jézus, teljes odafordulással. Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, nem foglalkoznak azzal, mit kapnak enni, vagy milyen a környezet, ahol fogadjuk őket.
Végül csodásan sikerült az este. Nem a csirke meg a pörkölt jó íze miatt. Vagy mert csinos a nappalink. Hanem Isten szeretetének hatalmától.
Amikor nem magunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy szeressük vendégeinket, csökken a szórakoztatással járó feszültség. Ha alkalmatlannak érezzük magunkat, kérjük, és Jézustól megkapjuk a képességet, hogy szeressük a másik embert. Nem a mi erőfeszítéseinkről szól ez az egész, hanem Róla.

Uram, segíts, hogy meghívjak másokat magunkhoz. A szeretetre akarok figyelni, és nem otthonom szépségére vagy főzési tudományomra. Használj, Uram, a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: When the Dog Eats Your Company’s Dinner
Encouragement for today, 2013.01.08.
www.proverbs31.org


Ki ül szíved trónusán?
Wendy Blight

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.” 1Kor 13,4

Nehéz időszakban kezdtük házasságunkat Monty-val. Tizenegy hónappal az esküvőnk előtt szörnyű támadás áldozata lettem. Kevesen éltek meg olyan félelmet és kétségbeesést, ami a szívemben lakott.
Nehezemre esett az intim együttlét. Iszonyatos emlékeket ébresztett. Próbáltam „jó feleség” lenni, boldoggá tenni a férjemet, de egyszerűen képtelen voltam.
Ám szükségem volt Monty-ra. Emésztett a rettegés. Ő volt a biztonságom. Borzasztóan féltem egyedül otthon. Amikor tehát elment kosarazni vagy egy étterembe a barátaival, mindig gyötörtem miatta, sírtam, és számon kértem, miért nem rak engem az első helyre.
Komoly veszélybe sodortam ezzel a házasságunkat. A nappalok nehezek voltak, az éjszakák túl hosszúak. Elkezdtem gyanakodni, hogy Monty másutt keres vigasztalást, társaságot. Feltámadt lelkemben a féltékenység, és minden távol töltött percéről tudni akartam, hol volt, kivel volt. Amikor nem sikerült elérnem, bepánikoltam. Mindenféle helyeket és helyzeteket képzeltem el, amiket nem kellett volna. A féltékenység át meg átszőtte a szívemet.
Tudtam, hogy ez így nem helyes. Sőt romboló. De nem tudtam úrrá lenni rajta. Ahogy a féltékenység gyökeret eresztett, rögeszmémmé vált, és ontotta elmémbe a hazugságokat.
Férjemmel eltávolodtunk egymástól. Végső kétségbeesésemben térdre estem, és könyörögtem Istenhez, segítsen rajtam.
Neki hála, megmutatta a megoldást, hogyan szabadulhatok meg a féltékenység kötelékéből: úgy, hogy Őt fogom szeretni. Ahogy egyre közelebb kerültem Istenhez, a féltékenység fokozatosan engedett.
Isten felnyitotta szememet, hogy másként tekintsek Jézusra: Szabadítómként és „első szerelmemként”. Mindaddig Monty-ban találtam meg a szerelmet és a biztonságot. Olyan kétségbeejtően szükségem volt rá, hogy tőle vártam, hogy szabadítóm legyen, védelmezőm a világban lévő rossz ellen. Mindennél jobban kellett nekem, és csak mellette éreztem biztonságban magam.
Ebből egy nagyon egészségtelen kapcsolat született. Soha nem lenne szabad azt éreznünk, hogy „kell” a férjünk, a gyerekünk vagy bárki más, hogy nagyobb szükségünk van rájuk, mint Krisztusra. Az már kész irónia, hogy elvesztésétől való félelmemben úgy viselkedtem, amivel kiválthattam volna, hogy elhagy. Soha senki ezen a földön nem lehet a megmentőnk. Egyetlen Megmentőnk van, akinek a neve Jézus.
A gyógyulás akkor jött el, mikor megismerkedtem „első szerelmemmel”, védelmezőmmel, menedékemmel, erős bástyámmal. Ez a felismerés helyre tette a házasságomat. Ahogy Isten elfoglalta az őt megillető helyet szívem trónusán, Monty is elfoglalta a neki járó helyet. Drámai fordulat következett be a házasságunkban.
Természetesen, soha nem akarom elveszíteni Monty-t, de megtanultam, hogy képes lennék nélküle élni, mert Isten ott ül az Őt megillető helyen, szívem trónusán. Ő az első szerelmem. Férjem és gyermekeim az Ő nagylelkű, csodálatos ajándékai számomra.

Mennyei Atyám, köszönöm hatalmas szeretetedet és hűségedet. Add, hogy vegyem észre, ha van valaki vagy valami, aki elfoglalja a helyet, ami Neked jár a szívemben. Segíts Szentlelked erejével, hogy Téged, és csak Téged helyezzelek az első helyre. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében kérem ezt Tőled, Ámen.

Wendy Blight: Who Sits ont he Throne of Your Heart?
Encouragement for today, 2014.01.10.
www.proverbs31.org


Hogy ne botoljon meg a lelkünk
Tracie Miles

„'Gyere!' – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: 'Uram, ments meg!'” Mt 14,29-30

Kivert a víz a rémülettől, ahogy meghallottam a fentről jövő nagy zajt és visítást.
Ébredés után úgy döntött a lányom, hogy fut néhány kilométert a futópadon.
Minden rendben ment, aztán megtörtént a legrosszabb.
Nem figyelt oda, megbotlott, elvesztette az egyensúlyát. A futópad levetette magáról, a padlóra esett a gép és a fal közé. Kiszabadította magát, de a lába, háta, karja tele lett karcolásokkal, zúzódásokkal.
Miután a könnyek felszáradtak, és tapasz került minden sebre, megkérdeztem, hogy történt a baleset. Kiderült, hogy sok minden közrejátszott. Figyelme megoszlott, mert ment a tévé, jöttek az sms-ek, amiket nem lehetett olvasatlanul és megválaszolatlanul hagyni, kioldódott a cipője, és a lába már nagyon fáradt volt.
Túl sokfelé figyelt, ettől elvesztette egyensúlyát, s nem volt ereje azt visszanyerni. Akkor és ott megfogadta, hogy soha többé rá nem áll egy futópadra. Soha.
Hasonló balesetek Krisztuskövető utunkon is előfordulnak. Elhatározzuk, hogy Krisztusra figyelünk, de az élet történései magukra vonják tekintetünket, elgáncsolják hitünket, s úgy elgyengíthetnek, hogy azt érezzük, már sosem tudunk talpra állni.
A Máté 14,29 leírja, hogyan járta meg Péter, mikor figyelme irányt váltott. Ő és a tanítványok a viharos tengeren hánykolódtak, mikor meglátta Jézust a vízen közeledni. Ő is a vízen akart járni. Lássuk, mi történik: „’Gyere!’ – felelte /Jézus/. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: ’Uram, ments meg!’” (Mt 14,29-30).
Amikor a félelem, a bizonytalanság, a csüggedés vagy a stressz csapkodnak bennem és körülöttem, én is könnyen megtántorodom. Figyelmemet rájuk fordítom, ahelyett hogy Jézuson tartanám. Ha így teszek, biztos süllyedni kezdek a körülmények súlya alatt, vagy elbotlom és elesek. Hogyan nyilvánul meg az „esésem”? Imádkozás helyett édesapám halálán szomorkodom. Ahelyett, hogy dicsőíteném Istent, és Hozzá fordulnék gondoskodásért, a számlák kifizetése aggaszt. Ahelyett, hogy az Ő segítségében bíznék az aktuális feladat elvégzésénél, azon szorongok, hogy képtelen leszek mindennek eleget tenni. Ezek az elterelődések lehúznak, hitemet eltántorítják Jézustól.
De nézd, mit tesz Jézus. Mikor Péter süllyedni kezdett, Jézushoz kiáltott szabadításért. És Jézus megtette, amit kért. Ahogy Ő nem tétovázott kihúzni Pétert az őrjöngő hullámok közül, ugyanúgy visszahúz minket is, ha kérjük.
Az életnek vannak viharos időszakai. Váratlan orvosi diagnózis, gyermekek, akik évekig kerülik Jézus követését, göröngyös szakaszok házasságunk útján – ezek mind felkorbácsolják a kételkedés, a stressz, az aggódás, a félelem hullámait. Kibillentenek egyensúlyunkból, s elesünk, ha csak őket tartjuk szem előtt.
Figyelmünk számára a legjobb irány Jézus. Ő a békességünk, reményforrásunk, az Egyetlen, aki mindig ott van nekünk. Ha esünk, és Hozzá kiáltunk, biztosan felemel.

Drága Jézus, bevallom, figyelmem gyakran lesiklik Rólad, miközben az élet napi történései között rohangálko. Sokszor elestem már. Segíts, hogy bízzam és higgyek Benned, és ne engedjem, hogy az élet elterelje igazságaidról a figyelmemet. Ámen.

Tracie Miles: Avoiding a Spiritual Stumble
Encouragement for today, 2013.07.26.
www.proverbs31.org


Három szóból álló imádság, amit szeret Isten
Stormie Omartian

„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt 51,12

Michaellel való házasságunk elején, mikor összekülönböztünk, nem az imádkozás volt az első gondolatom. Inkább utolsó menedéknek számított. Előbb más módszerekkel próbálkoztam: vitatkoztam, könyörögtem, nem hallottam meg, elkerültem, szembeszálltam, veszekedtem, na és persze alkalmaztam az örökké népszerű csenddel büntetést. Az eredmény? Egyáltalán nem meglepő módon, szinte semmi.
Ha imádkoztam, gyakran megzavarta Istennel való kommunikációmat a neheztelés, a harag és más, jámbornak nem nevezhető érzések. Bár megvolt az alapjuk, imádságom miattuk nem fakadhatott igaz szívből. Arról nem is beszélve, hogy azért imádkoztam, hogy férjem idomuljon az én eszményképemhez. Arra kértem Istent, alakítsa őt olyanná, amilyennek én szeretném.
Ám ahogy napról napra Isten elé járultam imádságban, valami szokatlan változás ment végbe – bennem. Isten először rajtam kezdett dolgozni, nem a férjemen. Gyengéden kezdte meglágyítani a szívemet. Alázatosabbá tenni. Átgyúrni. És újraépíteni. Ezalatt lassan kitörölte belőle a keserűséget és a neheztelést, ami hatott a viselkedésemre, és ártott a házasságomnak.
Így fedeztem fel a három szóból álló imádságot, amit szeret Isten: Alakíts engem, Uram.
Lassan rájöttem, hogy nem tudok teljes odaadással Michaelért imádkozni, ha nem vizsgálom meg előbb a szívemet.
De nemcsak a férjemmel való kapcsolatom igényelte ezt a hatékony háromszavas imát. Ezt kívánta a fiammal és lányommal való kapcsolatom is. A barátaimmal és ismerőseimmel való kapcsolatom is. Megváltozott a gondolkozásom. Megváltozott a hozzáállásom. Megváltozott az életem.
Most, ha kicsit is hasonlítasz hozzám, már szinte felrobbansz. „Tessék? – kérded. – De hát nem nekem kell megváltoznom!”
Ám Isten azt is látja, amit mi nem. Ő tudja, mely területeken tudunk még fejlődni. Nem sokáig kell keresgélnie, hogy rátaláljon azokra a szokásokra és attitűdökre bennünk, amelyek kívül vannak az ő tökéletes szándékán.
Néha Isten bűnt fed fel a szívünkben. Ezt nagyon fontos beazonosítani, mert elválaszt Tőle, és elzárja imádságaink útját Isten felé. „Ha szívemben gonoszság van, nem hallgat meg az Úr” (Zsolt 66,18 alapján). Isten azt kívánja, hogy szívünk igaz legyen, hogy ne kompromittálja semmi a válaszát kéréseinkre.
Házasságunk elején tudtam, hogy fontos imádkoznom a férjemért. Három háromszavas imádságom is volt, amiket ismételgettem: Védelmezd őt, Uram. Őrizd meg házasságunkat. Alakítsd őt, Uram. Biztos voltam benne, hogy ez a helyes imádság, közös célom van Istennel: egy megváltozott férj, aki megfelel igényeimnek. De Isten útja gyakran nem a mi utunk. Isten nem volt hajlandó azokat a kezdeti átalakításokat véghezvinni a férjemben. Úgy döntött, engem alakít inkább.
Egyik legnagyobb ajándék, amit Michaelnek adhattam, az én kiteljesedésem volt. Az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy ő megváltozzon, ha én magam változom meg.
Bíznod kell abban, hogy Isten mindezt véghez tudja vinni. És még ennél is többet. Megtanultam egy új imádságot: Bármit, amit szeretnél, Uram. Mutasd meg, és én megteszem. Alakíts engem, Uram.

Uram, teremts bennem tiszta szívet, és igaz lelket Előtted. Add, hogy másokhoz való hozzáállásom megújuljon, legyen pozitív, örömteli, szeretetteljes és megbocsátó. Ha bárminek meg kell változnia bennem, kérlek, tedd lehetővé, hogy megtörténjen a változás. Jézus nevében, Ámen.

Stormie Omartian: The Three-Word Prayer God Loves
Encouragement for today, 2014.01.13.
www.proverbs31.org


A támadható erő
Suzie Eller

Ha csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, miért vártok jutalmat? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” Lk 6,32

Ha megtámadnak, visszatámadsz, és ezzel úgy érzed, az erődet bizonyítod? Velem néha megtörténik, s aztán oda jutok vele, ahova sosem akartam kerülni.
Nemrég egy barátnőm közölte, hogy valaki továbbadta a titkát, és megkérdezte, tudom-e, ki volt az. Mondtam, hogy nem tudom, de újra megkérdezte. Aztán megint. Végül rájöttem, hogy engem gyanúsít.
Először meglepődtem, aztán mérges lettem.
Ha valóban ismernél, tudhatnád, hogy nem adom ki mások titkait.
Nem követtem el semmit.
Már többször megmondtam. Miért kérded még mindig?

Sokféleképpen reagálhattam volna, de akkor a magam igazának hangoztatása tűnt a legfontosabbnak. Nem emeltem fel a hangomat, de a pillantásom és a tömör válaszom egyértelműen jelezte, hogy haragszom.
Pár perccel később a Szentlélek kezdte kitágítani a képet. Barátnőm kérdése idegességből és félelemből fakadt, mert a titok nyilvánosságra kerüléséből baja lehet. Sajnos, beszélgetés helyett visszatámadtam.
Sajnos, hasonló szituációkban védekezésképpen agresszióval válaszolunk az agresszióra, és ez bizony véteknek számít. Odaszúrni egyet, ha úgy érezzük, belénk szúrtak szavakkal vagy passzív agresszióval.
De ilyenkor valóban erősek vagyunk?
A Lk 6-ban Jézus egy kemény igazságra mutat rá. Az élet nem mindig barátságos. Előfordul, hogy alaptalanul megvádolnak. Fájó töviseket szerzünk. Egy barát ellenségnek bizonyul, s ez nem tölt el örömmel.
Nyugis helyzetekben, kedves emberek felé könnyű szeretettel reagálni. De mi van a nehezebb helyzetekben? Jézus rávezeti tanítványait, hogy nem csak támadó, hanem támadható erő is létezik, mely el tudja simítani a konfliktust.
A támadható erő nem támad verbálisan. Kimondod ugyan az igazságot, de inkább hagyod beérkezni, nem igyekszel bekalapálni.
A támadható erő nem fejezi ki magát érzelmi kirobbanással. Igyekszik a másikkal együtt feldolgozni a félreértést.
A támadható erő nem marad egyik oldalon, megpróbál egy pillanatra a másik fél helyébe lépni, az ő oldaláról megérteni a konfliktust.
Nehéz dió. Továbbra is érni fognak verbális támadások, továbbra is előfordul, hogy megharagudtok egymásra valakivel. A támadható erő nem garantálja a happy endet.
De ha agresszíven reagálunk az agresszióra, biztos, hogy lesznek sérülések.
A támadható erő csökkenti ezek lehetőségét, és megnyitja az utat a békülésre. De ha nem sikerül is, „a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt” (Lk 6,35b).
Nem kár lenne, ha életünk végéig csak azokat szeretnénk, akik szeretnek minket? Ki tudja, mit hagynánk ki, ha elkerülnénk hitünknek ezeket a próbatételeit. Ahogy viszonyulásomat a helyzethez át tudtam állítani a támadó erőről a támadható erőre, barátnőmmel sikerült tisztáznunk azt a fájdalmas beszélgetést. A Szentlélek indításának köszönhetően kaptam egy lehetőséget, amikor ahelyett, hogy azt nézném, miben hibázott a másik, arra fordíthatom a figyelmemet, mi az, amiben én javulni tudnék.

Uram, sokszor elítélem, amit mások mondanak és tesznek, ahelyett, hogy a Te szemeddel nézném őket. Támadó erővel reagálok, legyen az bár passzív, odacsapó vagy kirekesztő. Segíts, hogy azokat, akik nem tűnnek szeretni valónak, támadható erővel szeretni tudjam. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Vulnerable Strength
Encouragement for today, 2014.01.14.
www.proverbs31.org

2014. május 13., kedd

Bátor Kicsi Lelkek

A facebook-on találtam egy történetet, amit szeretnék megőrizni magamnak, és talán ti is szeretni fogjátok. Egy amerikai 8 éves kisfiú szülei írták, aki nemrég halt meg rákban. A facebookra magyarul egy másik házaspár tette fel, akik nemrég vesztették el ugyanígy kislányukat, Bogikát. Bejegyzésük nyilvános, ezért merem megosztani itt is.
https://www.facebook.com/bogikagyogyulasaert?fref=ts

Kedves Barátaim (for English, please scroll down),
néhány napja egy Csodálatos Kisfiú követte Bogikát a Mennyországba. Ethen (Richardson) 8 éves amerikai kisfiú ugyanazokkal a bajkeverőkkel küzdött, mint Bogika ... Ethen Édesanyja és Édesapja egy gyönyörű történetben írta le ezeknek a Kicsi Lelkeknek a küldetését, melyet magyarra fordítva az alábbiakban olvashattok. Köszönet érte!
Köszönettel, Tisztelettel, Szeretettel és végtelen Hittel,
Bogika, Zsuzsi, Attila

“Nem is olyan régen, volt egy Kicsi Lélek a Mennyországban aki újra és újra rácsodálkozott a Világra. Különösen a Szeretet tetszett neki, és ezt gyakran el is mondta Istennek. Egy napon viszont a Kicsi Lélek szomorú volt, ezen a napon a Kicsi Lélek szenvedni látta a Világot. Elment Istenhez és megkérdezte: "Miért történnek a rossz dolgok, miért szenved a Világ?" Isten elgondolkodott egy pillanatra, majd így válaszolt: "Kicsi Lélek, ne szomorkodj! A szenvedés amit látsz, megnyitja a Szeretetet az emberek szívében." A Kicsi Lélek összezavarodott, "Mire gondolsz?" kérdezte. Isten így válaszolt: "Észrevetted, hogy a Jóság és a Szeretet a szenvedésből gyökeredzik? Nézd csak meg, hogy mennyi és mennyi ember fog össze, félretéve különböző érdekeiket és mutatják ki Szeretetüket, együttérzésüket azok iránt, akit szenvedni látnak. Minden eltűnik és csak a Szeretet marad." A Kicsi Lélek kezdte megérteni, és figyelmesen hallgatta Isten szavait, "A szenvedő lelkek megnyitják a Szeretetet az emberek szívében, sokkal inkább mint ahogy nap és az eső megnyitja a virágot a magból. Én minden embert végtelen Szeretettel teremtettem, de sajnos a legtöbben bezárják ezt a Szeretetet szívükbe és nehezen osztják meg. Félnek megosztani a Szeretetük ragyogását, mert félnek, hogy megsérülnek. De a szenvedő lélek megnyitja ezt a Szeretetet. El kell hogy mondjam Neked, hogy ez a legnagyobb Csoda. Sok bátor lélek választotta, hogy elmegy a Világba és vállalja a szenvedést azért, hogy megnyissa a Szeretetet, hogy megteremtse ezt a Csodát az egész emberiségnek."

Hirtelen a Kicsi Léleknek csodálatos dolog jutott az eszébe, amit alig bírt magában tartani. Szárnyacskáival izgatottan verdesett és így szólt Istenhez: "Én is bátor vagyok, hadd menjek a Világba! El szeretnék menni a Világba, vállalni a szenvedést, hogy megnyissam a Szeretetet és a Jóságot az emberek szívében! Én is véghez szeretném vinni ezt a Csodát!" Isten elmosolyodott és így szólt: "Bátor Kicsi Lélek vagy tudom, ezért teljesítem a kérésed. És bár nagyon bátor Kicsi Lélek vagy, egyedül ezt nem tudod megcsinálni. Én a kezdetektől tudtam, hogy Te ezt fogod kérni tőlem, ezért én gondosan kiválasztottam számos lelket, akik gondoskodnak rólad az utadon. Ezek a lelkek segítenek majd neked véghezvinni a Csodád, habár ők is osztozni fognak a szenvedésedben. Különösen két lélek fog gondoskodni rólad mindenek felett, segíteni téged és különösen ez a két lélek fog a leginkább szenvedni együtt veled, messze túl a többieken. Ők már választottak nevet is neked." Isten és a Kicsi Lélek egymásra mosolygott, majd átölelték egymást.

Búcsúzóul Isten így szólt: "Ne felejtsd el Kicsi Lélek, hogy én mindig veled leszek. Habár Te választottad ezt a szenvedést, az én erősségem mindig veled lesz. És ha úgy érzed, hogy eljött az idő és eleget szenvedtél, mond ki a szót, gondolj rá és azonnal meggyógyulsz." Ennélfogva a Kicsi Lélek megszületett a világban és szenvedésein keresztül, Isten erősségével, megnyitotta a Szeretetet és a Jóságot az emberek szívében. Sok-sok ember tette félre különböző érdekeit, fogott össze és mutatta ki Szeretetét. Mindenki egyért küzdött, mindenki a Szívéből adott. Akik állandóan elfoglaltak voltak, találtak időt. Sokan rátaláltak az igazi értékekre, sokan újra megtalálták elveszettnek hitt hitüket - sokan visszatértek Istenhez. Az Anyák és az Apák szorosabban ölelték meg Gyermekeiket. Családok és barátok közelebb kerültek egymáshoz. Régi barátok újra egymásra találtak és új barátságok szövődtek. Elvált családok újra egyesültek és minden család több időt töltött egymással. Mindenki imádkozott. Szeretet és Béke uralkodott. Az Életek örökre megváltoztak. És ez jó volt. A Világ jobb lett.

A Csoda megtörtént. Isten elégedett volt.

Bogika véghezvitte a Csodát”

2014. május 2., péntek

Lélekerősítő levelek 150

Egy csendes hely, ahol megpihenhetünk
Karen Ehman

Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Mk 6,31

- Mézet kérek a teámba! Meg citromot! És kaphatom a dédi csészéjében? Lécci anya, nagyon fogok vigyázni rá…! – kérlelt ötéves kislányom, egyik szokásos anya-lánya alkalmunkon.
Mikor mindkét öccse aludt, mi ketten szertartásosan együtt teáztunk délutánonként. Előszedtem két porcelán teáscsészét a gyűjteményemből, szürcsölgettük a herbateát, és mesét olvastam a kislányomnak.
Ezen a bizonyos délutánon egy olyan csészét kért, ami része volt az örökségemnek, és anyáról leányra szállt nemzedékeken át a családunkban. Tudtam, hogy nagyon óvatosan fog bánni a fehér-rózsaszín porcelánnal, kis tenyerével majd körbeöleli, mégis volt valami, amiért meg kellett tagadnom a kérését. Igyekeztem úgy magyarázni, hogy megértse.
- Édesem, tudom, hogy nagyon vigyáznál rá, de abba a csészébe nem önthetünk forró teát. Repedések vannak rajta, látod?
Megmutattam neki a csésze füle körüli hajszálvékony pattogzásokat a festéken. Nem volt végighasadva, de ha forró víz érné, a repedés végigfuthatna a csészén, és leválhatna a fül (már jártam így…).
Nem tehettünk semmit, hogy megóvjuk a csészét, csak védenünk kellett a forró víztől.
Ilyen az érzelmi életünk is. Az élet stressze, feszültségei, milliónyi kis hajszálrepedést okoz rajta, és ha nem hagyunk időt a pihenésre, érzelmileg és spirituálisan törékennyé válunk. Csak hajtunk tovább nyaktörő sebességgel, és nagyon ritkán állunk meg egy kis frissítő pihenésre.
A Márk 6,31-ben arról olvasunk, hogy még Jézus is fontosnak tartotta a félrevonulást, a lassítást, a tevékenység szüneteltetését. A Biblia megőrzött egy ilyen jelenetet: „Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.”
Jézus hívta a tanítványait, vonuljanak el egy csendes helyre. Ahol megpihenhetnek. Ahol a magány és a nyugalom helyreállítja túlhajtott lelküket.
Sokunk számára a december egy állandó mókuskerék. Gyorsforgalmú életvitelünk nem kedvez az elcsendesedésnek, a félrevonulásnak. Észre sem vesszük, és a stressz szorításától hajszálrepedések keletkeznek érzelmi, lelki életünkön, amik bár alig látszanak, egy időn túl hozzájárulhatnak az összeroppanáshoz a tovább-tovább-tovább őrjítő ritmusa alatt.
Tudatosan kell pihenést keresnünk. Vonuljunk félre, csendesedjünk el. Keressünk egy csendes helyet, ahol ha csak egy órácskára is, de kettesben lehetünk Megváltó Krisztusunkkal.
Ha hallgatunk Jézusra, és félrevonulunk vele egy nyugodt helyre, be tudjuk foltozni a hajszálrepedéseket, meg tudjuk erősíteni lelkünket, hogy készen álljon a folytatásra. Néhány perc nyugalom Jézussal alkalmassá tesz az ünnepek alatt az Isten által ránk bízott feladatok elvégzésére.

Uram, add, hogy vágyjak rá, és tudatosan építsem be életembe az elcsendesedést Veled. Tudom, hogy Te mindig vársz rám. Keresni akarom arcodat, és valódi nyugalomra vágyom. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: A Quiet Place to Rest
Encouragement for today, 2013.12.27.
www.proverbs31.org


Mi az én dolgom?

Renee Stearns

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Fil 4,13


Nagyon kicsinek éreztem magam, ahogy ott álltam egy kopasz dombháton az ősi földön. Férjemmel az izraeli megszállás alatt lévő, palesztin közösségek által lakott terület, Ciszjordánia egy aprócska falujában töltöttük az éjszakát. Látni akartuk, hogy a World Vision szervezet hogyan segít leküzdeni a szegénységet, és hogyan biztosít békét a helyi szenvedő, elzárt közösségnek
Azon a dombon valaha olajfák álltak, de az izraeli erők betonfalat építettek a helyükre. A biztonságra hivatkozva elvágták a helyi közösség tagjait munkahelyeiktől, iskoláiktól, egymástól. Az ősi olajfaligetek csak egy újabb járulékos veszteségnek számítottak a nemzedékek óta tartó konfliktusban.
A helyiek próbálták pótolni a fákat, de azok egyelőre műanyag konténerekben álltak, nem ültették el őket, talán hogy készen legyenek az újabb költözködésre, ha visszatérnek a nehézgépek.
Aznap reggel felmásztam a dombra a konténeres fák között Rawah-val, egy érettségi előtt álló lánnyal, aki rövidesen egyetemista lesz. Séta közben az álmairól mesélt, saját jövőjéről, ugyanazzal az optimizmussal, amivel a világ bármelyik pontján beszélnének az egyetemi tanulmányokat kezdő fiatalok.
A helyi közösség idősebb tagjai nem voltak ilyen derűlátók.
- Ugyan mi végre? – kérdezte egyikük. - A mi gyermekeinknek nincs jövőjük. Elvégzik az egyetemet, aztán hazajönnek olyan tudással, amit nincs hol alkalmazni. Turistákat vezetnek majd, ahelyett hogy a világ vezetői lennének.
Itt a gyermekek jövője nem volt nagyobb biztonságban az olajfákénál.
Az izraeli-palesztin konfliktus bonyolult dolog. Gyökerei évezredekre nyúlnak vissza. A modern Izrael létrejötte óta gyakran erőszakos események kísérik.
Nem meglepő, hogy a legsérülékenyebbek szenvednek a legtöbbet.
És most itt vagyok, a kellős közepén, beszélgetek emberekkel, akiknek az életét ősi ellenségeskedés veszélyezteti, olyan, ami erősebb és bonyolultabb mindnyájunknál.
Régebben, ha olyan helyzettel szembesültem, ami túlnőtt a lehetőségeimen, vagy ha bántó igazságtalanságot tapasztaltam, megpróbáltam túllépni rajta, mondván: „Nem az én dolgom”.
Ez néha segített felfogni, hogy nem az én felelősségem, hogy mindent helyrehozzak. Máskor viszont mentségül szolgált arra, hogy ne tegyek semmit.
Te érezted már ezt? Túl nagyok a gondok a világban, a közösségetekben, esetleg családon belül ahhoz, hogy átérd a két karoddal, és magadhoz öleld? Fordulj Isten Igéjéhez, ne feledd, mit mond Pál apostol a Filippibeliekhez írt levélben: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” Fil 4,13. Isten ellát annyi erővel, amennyire szükségünk van, hogy elvégezzük, amit feladatul adott nekünk.
Isten erejével és bölcsességével felvértezve felteszem a kérdést: „Mi az én dolgom?”
A válasz számomra az, hogy személyes közelségbe hozhatom a konfliktust. Tudom, nem teremthetek békét a Közel-Keleten, de hozzájárulhatok, hogy a világ rájöjjön, valóságos nők és férfiak, fiúk és lányok élete forog kockán – mindkét oldalon. Ezt meg tudom tenni.
Ne add meg magad a kísértésnek, hogy ne tegyél semmit, mert úgysem tudsz mindent megoldani. Isten nem azt várja tőlünk, hogy minden problémát mi oldjunk meg, de arra hív, hogy tegyünk valamit. Találd ki, mi az, és ha megvan, fogj hozzá az Ő erejével, szíved teljes odaadásával.

Drága Mennyei Atyánk, világunk súlyosan sérült. De mindegyikünknek adtál erőt, hogy valamivel hozzájáruljunk a gyógyulásához. Nem tudunk megtenni mindent, de valamit megtehetünk. Segíts meglelnünk azt, amit ránk bíztál, és adj erőt, hogy el is végezzük. Jézus nevében, Ámen.

Renee Stearns: What’s Mine to Do?
Encouragement for today, 2013.12.30.
www.proverbs31.org


Gyújts világosságot
Ann Spangler

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” Ézs 60,1-3

Ha te is olyan hírbolond vagy, mint én, tudsz a rengeteg rosszról, ami a világban történik. Lehet, hogy te magad szembesültél nehéz helyzetekkel. Akárhogy is, bizonyára legtöbben magunk előtt látjuk a képet, amit Ézsaiás próféta a világról fest az Ézs 60,1-3-ban.
Ragyogó kék és élénkzöld helyett Ézsaiás egészen más színben láttatja a világ szellemi állapotát. Így fogalmaz: „sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket” (2a v.).
Nemrég kaptam egy elég megrázó emailt. „Amit a híradóban látok a világból, a lelőtt gyermekek, a munkahelyükön legyilkolt ártatlan emberek látványa árnyékot vet, festéket szór az Istenről eddig alkotott képemre.” Majd ez a fiatal nő tovább fejtegette gondolatait, és végül így fogalmazott: „elhomályosult Krisztus képe a lelkemben”.
Megdöbbentettek a szavai. El kellett gondolkoznom, az én Isten-képemet mi szennyezi be. Közeli és távoli nehézségek, tragédiák megtapasztalása közben fenn tudom-e tartani Isten hatalmáról és jóságáról alkotott elképzelésemet? Annyi kérdés villan fel a sötétből: „Miért nem lép közbe Isten?” „Miért van ennyi gonoszság a világban?” Vagy sokkal személyesebben: „Miért nem segít rajtam Isten?”
Ézsaiás nem szolgált válasszal ezekre a kérdésekre. Ehelyett ő Istenre figyelt, és továbbadta, amit Tőle hallott. Sötétségbe burkolt világról beszél, de szól egy fényről is, mely olyan erős lesz, hogy át tudja törni a sötétséget. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége” (1.vers).
Nem annyira boldog jelenről, inkább áldott jövőről beszélt. Bár még nem tudta a nevét, mégis Jézus eljöveteléről szólt 700 évvel Jézus születése előtt. Jézus a válasz, mikor azt kérdezzük, hol van Isten. Ő a fény, mely eloszlatja a sötétséget, és megvilágítja Isten szeretetét.
Akárcsak Ézsaiás és az akkor élt emberek, mi is bele-belecsúszunk a borúlátásba. Annyi sötétség van a világban! De nem vagyunk magunkra hagyva, nem botorkálunk egyedül a sötétben. Megkaptuk Jézust, a fényt, ami átszüremlik az élet nehézségein.
Adjunk ma néhány percet magunknak arra, hogy figyelmünket a gondokról Istenre fordítsuk. Közben kérjük Jézust, segítsen, hogy mélyebben belelássunk az Ő személyiségébe, és imádkozzunk azért, hogy ez a személyiség fényként ragyogjon át rajtunk. Kérjük segítségét, hogy a tragédiákra, a rossz hírekre az Ő szemével tekintsünk, bízva benne, hogy Ő mindenből jót hoz ki az őt szeretők számára (Róm 8,28).
Imádkozás közben gondolj arra, hogy a sötétség nem valóság, csak a fény hiánya. Amint megnyomod a kapcsolót, a sötétség eltűnik. Kérd ma Istent, hogy gyújtson világosságot benned, hogy mások számára is megmutathasd az Ő hatalmát, és megismerjék jóságát.

Uram, add, hogy mélyebben megismerjelek. Mialatt kereslek, vonj közelebb magadhoz, és tölts fel jelenléteddel. Azután gyújts világot bennem. Jézus nevében, Ámen.

Ann Spangler: Turn the Light On
Encouragement for today, 2013.10.22.
www.proverbs31.org


Újévi áldozati ajándékom
Wendy Blight

„Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” Róm 12,1a
– mai nyelvre lefordítva: „Vegyétek mindennapi életeteket - az alvást, az evést, a munkába menést, minden tevékenységeteket – és nyújtsátok át Istennek áldozati ajándékként.”

Boldog Újévet!
Január első hete sokunknak az újrakezdést jelenti. Új étrend, rendszeres testmozgás. Új bibliai tanulmányok, olvasási tervek. Új szokásrend kialakítása a közösségi és a magánéletben.
Elhatározzuk, hogy szakítunk rossz szokásainkkal, helyrehozzuk kapcsolatainkat, és úgy általában „jobb emberek” leszünk.
Mindezeket újévi fogadalmaknak hívjuk. Megvallom, én is tettem rengeteg ilyet, a kelleténél is többet, az elmúlt 25 évben.
Csak hát, mint én is szoktam, elég hamar megfeledkezünk jószándékú elhatározásainkról. Jó az alapötlet, de az élet rohanás. Visszatérünk régi szokásainkhoz. Ahhoz, ami kényelmes, ami nem jár oly sok áldozattal.
Szeretnék ezen változtatni. Valamit újítani.
Hát te?
Velem tartasz? Kezdünk valami újat ebben az évben?
Indítsunk a legjobb helyen: Isten igéjénél. Olvassuk el a Róm 12,1-2-t mai nyelven:
„Ezt kérem tehát tőletek, Isten segítségére számítva: Vegyétek mindennapi életeteket - az alvást, az evést, a munkába menést, minden tevékenységeteket – és nyújtsátok át Istennek áldozati ajándékul. Figyelmeteket rögzítsétek Istenre. Meg fog változtatni benneteket mindenestül. Ismerjétek fel azonnal, mit akar tőletek, és gyorsan tegyétek meg. Isten a legjobbat hozza ki belőletek, érett felnőtté alakít.”
Ebből az igehelyből kiindulva fogalmazzunk meg egy újévi imát. De ez ne csak ima legyen. Olvassuk újra a Róm 12,1-et. Van ott egy nagyon erős kifejezés az első mondatban. Azt mondja Pál, vegyük az életünket, és adjuk oda Istennek áldozati ajándékként.
Gyertek, ajánljunk fel együtt újévi áldozatot.
Megfogadhatunk bármit, de mi úgysem tudjuk megváltoztatni magunkat. Ha viszont szándékosan átadjuk, felajánljuk Istennek az életünket, akkor Ő meg tud változtatni. „Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át”, fogalmaz a Róm 12,2. A „gondolkodásunkban” való megújulás belső változást jelent, és ezt a bennünk működő Isten hajtja végre. Nekünk is szorgalmasan részt kell vennünk viszont. Meg kell változtatnunk gondolatainkat, a fontossági sorrendet, amit alkalmazunk, céljainkat, hogy Krisztus céljaival egyezzenek.
Ezek apró lépések egyszerre. Nem kell mindent azonnal megváltoztatni.
Kezdjük ma az első lépéssel: egy egyszerű imádsággal, amiben felajánljuk szívünket Istennek.
Hogyan tegyük ezt?
Fogalmazzunk meg együtt egy imádságot. Én kezdem, te meg majd befejezed.
Mennyei Atyám! A mai napon Elohimként, Teremtő Istenemként folyamodom Hozzád. Te vagy életem Alkotója. Te vagy az Erő a szívemben, osztályrészem mindörökre. Te vagy minden, amire szükségem van. Szívem arra vágyik ebben az új évben, hogy egyre közelebb kerüljön Hozzád. Azzal, hogy Téged jobban megismerlek, magamat is jobban meg fogom ismerni, mert személyiségem Benned jön létre.
A Te tetszésed szerinti emberré akarok válni. Istenem, arra kérlek, segíts, hogy minden nap tudjak szakítani időt a Veled való együttlétre. Adj látó szemet, halló fület, befogadó szívet, értő elmét mindahhoz, amit tanítani akarsz nekem. Tedd szívemet érzékennyé, hogy meghallja hangodat minden alkalommal, mikor találkozunk. Igéd járja át szívemet. Hozz létre egy állandó vágyakozást a lelkemben, mely mind többet és többet akar Belőled. Semmi se elégítsen ki jobban, mint Te.
Adj alázatos szívet. Ha van bennem bármi, ami útjába áll annak, hogy meghalljalak, mutass rá, kérlek. Mondd meg, ha hibáztam. Vegyél rá a bűnvallásra. Teremts bennem tiszta szívet, az igaz lelket újítsd meg bennem, hogy tökéletes társad lehessek.
Töltsd fel a szívemet a Te igazságoddal. Vesd el jó mélyre, hogy gyökeret eresszen. Hass meg. Változtass meg. Alakíts át. Tölts fel erővel, hogy életre váltsam, amit hallok és megtudok.
Az új esztendő minden napját tedd az Igédnek és a bennem élő és uralkodó Szentléleknek engedelmeskedő életút részévé. Add, hogy szereteted és Igéd formázza életemet. Ez az én imaáldozati ajándékom. Ezt kérem Jézus nevében, Ámen.

Fogadjuk meg, hogy egész évben imádkozzuk felajánló imánkat, kérve Istent, hogy alakítson át mindenestül – apró lépésekben.

Wendy Blight: My New Year’s Offering
Encouragement for today, 2014.01.01.
www.proverbs31.org


Az élet egy kötélhúzás

Gwen Smith

„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya.” Zsid 6,19a


Nagycsaládban nőttem fel egy kisvárosban Pitthburgh mellett, Pennsylvania államban. Kislánykoromban az év egyik legígéretesebb eseménye a nagy családi összejövetel volt nyáron a White Oak Parkban. Tudom, van, aki irtózik a nagy családi találkozóktól, de én gyermekkoromban nagyon szerettem. Az oka pedig az volt, hogy izgalmas játékokban vettünk részt, és én nagyon szeretek játszani!
A testvéreimmel, unokatestvéreimmel (és másodunokatestvéreimmel) mindenfélét játszottunk egymás ellen mókás apró nyereményekért, édességért. Zsákbafutást például: nagy, otromba zsákokba bújva kellett végigugrálnunk a réten. De volt háromlábú verseny, evőverseny, kincskeresés, ami rettentő izgalmas volt mindig. Aztán, mikor már mindent végigjátszottunk, következett az utolsó megmérettetés, amiben a felnőttek is csatlakoztak hozzánk: a kötélhúzás.
Arra nem emlékszem, volt-e valami sorrend, valami elv, mely szerint a csapatok összeálltak, csak azt tudom, hogy mindenki oda akart tartozni, ahol az édesapám volt. Így hát, amikor a kötélhúzás következett, én apám nyomában jártam mindenhova. Ő nagyon erős volt! Ha beállt a sor végére, az olyan volt, mintha lehorgonyoztunk volna. Hiába volt mondjuk 20-20 ember mindkét oldalon, hiába tűnhetett úgy egy darabig, hogy az erőviszonyok egyenlők, hol erre-hol arra húzták el a kötelet, a végeredményt az döntötte el, amikor édesapám teljes erejét beleadta a húzásba.
Minden napunk egy kalandjáték, egy másfajta kötélhúzás: harcolunk, de az ellenség láthatatlan. A kötél túlsó végén felsorakoznak ellenfeleink, készen rá, hogy legyőzzenek, hogy szakadékba húzzanak. Ők a félelem, a kételkedés, a bűntudat, az elbizonytalanodás, az összehasonlítás, az alkalmatlanság érzése és sokféle hazugság. A hit felőli oldalán a kötélnek szilárdan áll harcra készen a bizalom, krisztusi énünk, az együttérzés, a hozzáértés, az igazság.
Ismerd fel, hogy a harc valóságos, és készülj fel rá:
„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért” (Ef 6,10-18).
Harcolj az Ige fegyverzetében:
Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet. Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap" (Zsid 6,17b-20).
Jézus mondta: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33b).
Biztasd magad: „Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!” (Zsolt 42,6).
Imádkozz a zsoltárossal: „Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!” (Zsolt 25,5).
Igen, az élet egy nagy kötélhúzás. De nem reménytelen a helyzetünk, nem vagyunk magunkra hagyva. Ahogy elindulunk az új esztendőben, ne felejtsük határozottan elfoglalni a helyünket a kötél egyik oldalán. Ha velem tartasz, akkor a hit oldalára állsz te is – mert édesapánk (Abba Atyánk) az erő és a reménység horgonyaként nyerni segít az élet minden kötélhúzásában.

Imádkozzunk!
Uram, harc dúl körülöttem. Néha engem is elér, és földre dönt. Kérlek, légy az erő és reménység horgonya számomra most is. Tarts biztosan, és húzz ki minden megpróbáltatásból. Segíts, hogy egy percre se felejtsem el, hogy a Te gyermeked vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Gwen Smith: Life is a Tug of War
Today’s Truth 2014.01.03.
www.crosswalk.com/devotionals/girlfriends


Vizsgáljuk meg indítékainkat
Amy Carroll

„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Fil 2,5

Örökre emlékezetes marad az az időszak, amikor összekeveredett indítékaim szinte megakadályozták igazi hivatásom kibontakozását. Röviddel azután, hogy elfogadtam a felkérést, hogy gyülekezetünk nőegyesületének vezetőségi tagja legyek, egyik tagtársnőm odajött hozzám: „Ó, majd elfelejtettem – mondta vigyorogva -, te fogod megszervezni az éves konferenciánkat.”
Meglepődtem, de alig vártam, hogy nekilássak. Amikor viszont a konferencia főelőadójával egyeztettem, az irigység lassan kezdte körbefonni a szívemet. Ha hangot adtam volna neki, így kiáltott volna: „Ezt akarom!”
Az előadó dobogóját.
Ékesszólását.
Hallgatóságát.
Eleganciáját.
Szerencsére hamar felismertem, hogy ezek a vágyak nem a hivatást jelzik, hanem irigységből fakadnak. Tudtam, hogy Isten a konferencia szervezését bízta rám, nem a beszédet. És valahányszor arra figyeltem, mivel rendelkezik az előadó, elfordult tekintetem a rám bízott feladatról.
Ezért kértem Istent, húzza ki szívemből az irigység gyökerét, mielőtt az elszívná erőmet az egyesület vezetésétől. Kértem, tisztítsa meg indítékaimat, és irányítsa szívemet azok felé, akiknek szolgálatát rám bízta.
Olyan könnyen beférkőznek szívünkbe a téves motivációk. Te talán nem előadó akarsz lenni, hanem olyan anyuka, aki gyermekei csinos öltöztetésével hívja fel magára mások figyelmét. Vagy olyan munkavállaló, aki mindenben igyekszik főnöke kedvében járni, hogy az ki ne hagyja a következő előléptetéskor.
Nincs semmi rossz a csinosan öltöztetett gyerekekben vagy az előléptetésben, de a motivációink gyakran lépre csalnak. Ahelyett, hogy tisztán maradnának, keverednek másokkal, amiktől aztán a végeredmény megbüdösödik – érzelmesség, büszkeség, magamutogatás, csak hogy néhányat említsek.
Évekkel az után, hogy imádkoztam Istenhez az előadóval szembeni irigység ellen, a Vele töltött csendes perceimben Isten suttogni kezdett a lelkembe a beszédről. Első reakcióm az volt, hogy megint feltört a régi irigység, és kértem Istent, tisztítsa meg szívemet.
De ez más volt. Ahogy kibontottam motivációimat, rájöttem, hogy Isten valóban átalakította a szívemet. Indítékaimat kiválogatta, és csak egyet hagyott meg: azt, hogy engedelmeskedjem Neki.
A Fil 2,5 leszögezi az ideális kiindulási pontot: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Egyetlen motivációnk az legyen, hogy kövessük Őt, váljunk Hozzá hasonlóvá. Ennek a késztetésnek felül kell írnia az összes többit, és uralkodnia kell fölöttük. Hogyan valósíthatjuk ezt meg?
A kulcs szerintem a fenti ige folytatásában van: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6-7).
A cél tehát, hogy üressé legyünk. Az üresség nem az állapotunkra vagy az értékünkre vonatkozik. Mindig szentek vagyunk, a király szeretett gyermekei.
A üresség választott helyzetünkre: a szolga-létre vonatkozik.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Jézus a tökéletes példa. Ő a minden: az urak Ura, a királyok Királya. Olyan mérhetetlenül hatalmas és annyira fontos, hogy a Kol 1,16 azt állítja Róla, hogy „minden általa és érte lett”. Különleges helyzete ellenére, Jézus azzal mutatta ki motivációinak tisztaságát, hogy értünk mindenről lemondott, amije csak volt.
Mialatt azon gondolkoztam, hogyan követhetném Jézust az indítékaimmal, két kérdés kristályosodott ki bennem, amiket fel kell tennem döntéshozatal előtt:
- Ha ezt választom, én kerülök előtérbe, vagy mások?
- Azért döntök így, hogy több legyek, vagy hogy jobban kiüresedjem?
Ez a két kérdés minden rejtett motivációt megmutat, és visszaállít az eredeti üresség-állapotba. Indítékaim napról napra tisztulnak. Néha fájdalommal jár a folyamat, de alapvetően jó, mert tiszta szívet, Istennek tetsző kimenetelt eredményez.

Uram, Te vagy az egyetlen, akinek szennyezetlen indítékai vannak. Bevallom, hogy az enyémek gyakran keverednek büszkeséggel, érzelmességgel, személyes véleménnyel. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet. Bocsáss meg, kérlek, válaszd szét az indítékaimat, és segíts, hogy tiszta szívvel lépjek tovább. Ámen.

Amy Carroll: Unmixing Our Motives
Encouragement for today, 2014.01.03.
www.proverbs31.org