Lélekerősítő levelek 150

Egy csendes hely, ahol megpihenhetünk
Karen Ehman

Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Mk 6,31

- Mézet kérek a teámba! Meg citromot! És kaphatom a dédi csészéjében? Lécci anya, nagyon fogok vigyázni rá…! – kérlelt ötéves kislányom, egyik szokásos anya-lánya alkalmunkon.
Mikor mindkét öccse aludt, mi ketten szertartásosan együtt teáztunk délutánonként. Előszedtem két porcelán teáscsészét a gyűjteményemből, szürcsölgettük a herbateát, és mesét olvastam a kislányomnak.
Ezen a bizonyos délutánon egy olyan csészét kért, ami része volt az örökségemnek, és anyáról leányra szállt nemzedékeken át a családunkban. Tudtam, hogy nagyon óvatosan fog bánni a fehér-rózsaszín porcelánnal, kis tenyerével majd körbeöleli, mégis volt valami, amiért meg kellett tagadnom a kérését. Igyekeztem úgy magyarázni, hogy megértse.
- Édesem, tudom, hogy nagyon vigyáznál rá, de abba a csészébe nem önthetünk forró teát. Repedések vannak rajta, látod?
Megmutattam neki a csésze füle körüli hajszálvékony pattogzásokat a festéken. Nem volt végighasadva, de ha forró víz érné, a repedés végigfuthatna a csészén, és leválhatna a fül (már jártam így…).
Nem tehettünk semmit, hogy megóvjuk a csészét, csak védenünk kellett a forró víztől.
Ilyen az érzelmi életünk is. Az élet stressze, feszültségei, milliónyi kis hajszálrepedést okoz rajta, és ha nem hagyunk időt a pihenésre, érzelmileg és spirituálisan törékennyé válunk. Csak hajtunk tovább nyaktörő sebességgel, és nagyon ritkán állunk meg egy kis frissítő pihenésre.
A Márk 6,31-ben arról olvasunk, hogy még Jézus is fontosnak tartotta a félrevonulást, a lassítást, a tevékenység szüneteltetését. A Biblia megőrzött egy ilyen jelenetet: „Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.”
Jézus hívta a tanítványait, vonuljanak el egy csendes helyre. Ahol megpihenhetnek. Ahol a magány és a nyugalom helyreállítja túlhajtott lelküket.
Sokunk számára a december egy állandó mókuskerék. Gyorsforgalmú életvitelünk nem kedvez az elcsendesedésnek, a félrevonulásnak. Észre sem vesszük, és a stressz szorításától hajszálrepedések keletkeznek érzelmi, lelki életünkön, amik bár alig látszanak, egy időn túl hozzájárulhatnak az összeroppanáshoz a tovább-tovább-tovább őrjítő ritmusa alatt.
Tudatosan kell pihenést keresnünk. Vonuljunk félre, csendesedjünk el. Keressünk egy csendes helyet, ahol ha csak egy órácskára is, de kettesben lehetünk Megváltó Krisztusunkkal.
Ha hallgatunk Jézusra, és félrevonulunk vele egy nyugodt helyre, be tudjuk foltozni a hajszálrepedéseket, meg tudjuk erősíteni lelkünket, hogy készen álljon a folytatásra. Néhány perc nyugalom Jézussal alkalmassá tesz az ünnepek alatt az Isten által ránk bízott feladatok elvégzésére.

Uram, add, hogy vágyjak rá, és tudatosan építsem be életembe az elcsendesedést Veled. Tudom, hogy Te mindig vársz rám. Keresni akarom arcodat, és valódi nyugalomra vágyom. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: A Quiet Place to Rest
Encouragement for today, 2013.12.27.
www.proverbs31.org


Mi az én dolgom?
Renee Stearns

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Fil 4,13

Nagyon kicsinek éreztem magam, ahogy ott álltam egy kopasz dombháton az ősi földön. Férjemmel az izraeli megszállás alatt lévő, palesztin közösségek által lakott terület, Ciszjordánia egy aprócska falujában töltöttük az éjszakát. Látni akartuk, hogy a World Vision szervezet hogyan segít leküzdeni a szegénységet, és hogyan biztosít békét a helyi szenvedő, elzárt közösségnek
Azon a dombon valaha olajfák álltak, de az izraeli erők betonfalat építettek a helyükre. A biztonságra hivatkozva elvágták a helyi közösség tagjait munkahelyeiktől, iskoláiktól, egymástól. Az ősi olajfaligetek csak egy újabb járulékos veszteségnek számítottak a nemzedékek óta tartó konfliktusban.
A helyiek próbálták pótolni a fákat, de azok egyelőre műanyag konténerekben álltak, nem ültették el őket, talán hogy készen legyenek az újabb költözködésre, ha visszatérnek a nehézgépek.
Aznap reggel felmásztam a dombra a konténeres fák között Rawah-val, egy érettségi előtt álló lánnyal, aki rövidesen egyetemista lesz. Séta közben az álmairól mesélt, saját jövőjéről, ugyanazzal az optimizmussal, amivel a világ bármelyik pontján beszélnének az egyetemi tanulmányokat kezdő fiatalok.
A helyi közösség idősebb tagjai nem voltak ilyen derűlátók.
- Ugyan mi végre? – kérdezte egyikük. - A mi gyermekeinknek nincs jövőjük. Elvégzik az egyetemet, aztán hazajönnek olyan tudással, amit nincs hol alkalmazni. Turistákat vezetnek majd, ahelyett hogy a világ vezetői lennének.
Itt a gyermekek jövője nem volt nagyobb biztonságban az olajfákénál.
Az izraeli-palesztin konfliktus bonyolult dolog. Gyökerei évezredekre nyúlnak vissza. A modern Izrael létrejötte óta gyakran erőszakos események kísérik.
Nem meglepő, hogy a legsérülékenyebbek szenvednek a legtöbbet.
És most itt vagyok, a kellős közepén, beszélgetek emberekkel, akiknek az életét ősi ellenségeskedés veszélyezteti, olyan, ami erősebb és bonyolultabb mindnyájunknál.
Régebben, ha olyan helyzettel szembesültem, ami túlnőtt a lehetőségeimen, vagy ha bántó igazságtalanságot tapasztaltam, megpróbáltam túllépni rajta, mondván: „Nem az én dolgom”.
Ez néha segített felfogni, hogy nem az én felelősségem, hogy mindent helyrehozzak. Máskor viszont mentségül szolgált arra, hogy ne tegyek semmit.
Te érezted már ezt? Túl nagyok a gondok a világban, a közösségetekben, esetleg családon belül ahhoz, hogy átérd a két karoddal, és magadhoz öleld? Fordulj Isten Igéjéhez, ne feledd, mit mond Pál apostol a Filippibeliekhez írt levélben: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” Fil 4,13. Isten ellát annyi erővel, amennyire szükségünk van, hogy elvégezzük, amit feladatul adott nekünk.
Isten erejével és bölcsességével felvértezve felteszem a kérdést: „Mi az én dolgom?”
A válasz számomra az, hogy személyes közelségbe hozhatom a konfliktust. Tudom, nem teremthetek békét a Közel-Keleten, de hozzájárulhatok, hogy a világ rájöjjön, valóságos nők és férfiak, fiúk és lányok élete forog kockán – mindkét oldalon. Ezt meg tudom tenni.
Ne add meg magad a kísértésnek, hogy ne tegyél semmit, mert úgysem tudsz mindent megoldani. Isten nem azt várja tőlünk, hogy minden problémát mi oldjunk meg, de arra hív, hogy tegyünk valamit. Találd ki, mi az, és ha megvan, fogj hozzá az Ő erejével, szíved teljes odaadásával.

Drága Mennyei Atyánk, világunk súlyosan sérült. De mindegyikünknek adtál erőt, hogy valamivel hozzájáruljunk a gyógyulásához. Nem tudunk megtenni mindent, de valamit megtehetünk. Segíts meglelnünk azt, amit ránk bíztál, és adj erőt, hogy el is végezzük. Jézus nevében, Ámen.

Renee Stearns: What’s Mine to Do?
Encouragement for today, 2013.12.30.
www.proverbs31.org


Gyújts világosságot
Ann Spangler

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” Ézs 60,1-3

Ha te is olyan hírbolond vagy, mint én, tudsz a rengeteg rosszról, ami a világban történik. Lehet, hogy te magad szembesültél nehéz helyzetekkel. Akárhogy is, bizonyára legtöbben magunk előtt látjuk a képet, amit Ézsaiás próféta a világról fest az Ézs 60,1-3-ban.
Ragyogó kék és élénkzöld helyett Ézsaiás egészen más színben láttatja a világ szellemi állapotát. Így fogalmaz: „sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket” (2a v.).
Nemrég kaptam egy elég megrázó emailt. „Amit a híradóban látok a világból, a lelőtt gyermekek, a munkahelyükön legyilkolt ártatlan emberek látványa árnyékot vet, festéket szór az Istenről eddig alkotott képemre.” Majd ez a fiatal nő tovább fejtegette gondolatait, és végül így fogalmazott: „elhomályosult Krisztus képe a lelkemben”.
Megdöbbentettek a szavai. El kellett gondolkoznom, az én Isten-képemet mi szennyezi be. Közeli és távoli nehézségek, tragédiák megtapasztalása közben fenn tudom-e tartani Isten hatalmáról és jóságáról alkotott elképzelésemet? Annyi kérdés villan fel a sötétből: „Miért nem lép közbe Isten?” „Miért van ennyi gonoszság a világban?” Vagy sokkal személyesebben: „Miért nem segít rajtam Isten?”
Ézsaiás nem szolgált válasszal ezekre a kérdésekre. Ehelyett ő Istenre figyelt, és továbbadta, amit Tőle hallott. Sötétségbe burkolt világról beszél, de szól egy fényről is, mely olyan erős lesz, hogy át tudja törni a sötétséget. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége” (1.vers).
Nem annyira boldog jelenről, inkább áldott jövőről beszélt. Bár még nem tudta a nevét, mégis Jézus eljöveteléről szólt 700 évvel Jézus születése előtt. Jézus a válasz, mikor azt kérdezzük, hol van Isten. Ő a fény, mely eloszlatja a sötétséget, és megvilágítja Isten szeretetét.
Akárcsak Ézsaiás és az akkor élt emberek, mi is bele-belecsúszunk a borúlátásba. Annyi sötétség van a világban! De nem vagyunk magunkra hagyva, nem botorkálunk egyedül a sötétben. Megkaptuk Jézust, a fényt, ami átszüremlik az élet nehézségein.
Adjunk ma néhány percet magunknak arra, hogy figyelmünket a gondokról Istenre fordítsuk. Közben kérjük Jézust, segítsen, hogy mélyebben belelássunk az Ő személyiségébe, és imádkozzunk azért, hogy ez a személyiség fényként ragyogjon át rajtunk. Kérjük segítségét, hogy a tragédiákra, a rossz hírekre az Ő szemével tekintsünk, bízva benne, hogy Ő mindenből jót hoz ki az őt szeretők számára (Róm 8,28).
Imádkozás közben gondolj arra, hogy a sötétség nem valóság, csak a fény hiánya. Amint megnyomod a kapcsolót, a sötétség eltűnik. Kérd ma Istent, hogy gyújtson világosságot benned, hogy mások számára is megmutathasd az Ő hatalmát, és megismerjék jóságát.

Uram, add, hogy mélyebben megismerjelek. Mialatt kereslek, vonj közelebb magadhoz, és tölts fel jelenléteddel. Azután gyújts világot bennem. Jézus nevében, Ámen.

Ann Spangler: Turn the Light On
Encouragement for today, 2013.10.22.
www.proverbs31.org


Újévi áldozati ajándékom
Wendy Blight

„Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” Róm 12,1a – mai nyelvre lefordítva: „Vegyétek mindennapi életeteket - az alvást, az evést, a munkába menést, minden tevékenységeteket – és nyújtsátok át Istennek áldozati ajándékként.”

Boldog Újévet!
Január első hete sokunknak az újrakezdést jelenti. Új étrend, rendszeres testmozgás. Új bibliai tanulmányok, olvasási tervek. Új szokásrend kialakítása a közösségi és a magánéletben.
Elhatározzuk, hogy szakítunk rossz szokásainkkal, helyrehozzuk kapcsolatainkat, és úgy általában „jobb emberek” leszünk.
Mindezeket újévi fogadalmaknak hívjuk. Megvallom, én is tettem rengeteg ilyet, a kelleténél is többet, az elmúlt 25 évben.
Csak hát, mint én is szoktam, elég hamar megfeledkezünk jószándékú elhatározásainkról. Jó az alapötlet, de az élet rohanás. Visszatérünk régi szokásainkhoz. Ahhoz, ami kényelmes, ami nem jár oly sok áldozattal.
Szeretnék ezen változtatni. Valamit újítani.
Hát te?
Velem tartasz? Kezdünk valami újat ebben az évben?
Indítsunk a legjobb helyen: Isten igéjénél. Olvassuk el a Róm 12,1-2-t mai nyelven:
„Ezt kérem tehát tőletek, Isten segítségére számítva: Vegyétek mindennapi életeteket - az alvást, az evést, a munkába menést, minden tevékenységeteket – és nyújtsátok át Istennek áldozati ajándékul. Figyelmeteket rögzítsétek Istenre. Meg fog változtatni benneteket mindenestül. Ismerjétek fel azonnal, mit akar tőletek, és gyorsan tegyétek meg. Isten a legjobbat hozza ki belőletek, érett felnőtté alakít.”
Ebből az igehelyből kiindulva fogalmazzunk meg egy újévi imát. De ez ne csak ima legyen. Olvassuk újra a Róm 12,1-et. Van ott egy nagyon erős kifejezés az első mondatban. Azt mondja Pál, vegyük az életünket, és adjuk oda Istennek áldozati ajándékként.
Gyertek, ajánljunk fel együtt újévi áldozatot.
Megfogadhatunk bármit, de mi úgysem tudjuk megváltoztatni magunkat. Ha viszont szándékosan átadjuk, felajánljuk Istennek az életünket, akkor Ő meg tud változtatni. „Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át”, fogalmaz a Róm 12,2. A „gondolkodásunkban” való megújulás belső változást jelent, és ezt a bennünk működő Isten hajtja végre. Nekünk is szorgalmasan részt kell vennünk viszont. Meg kell változtatnunk gondolatainkat, a fontossági sorrendet, amit alkalmazunk, céljainkat, hogy Krisztus céljaival egyezzenek.
Ezek apró lépések egyszerre. Nem kell mindent azonnal megváltoztatni.
Kezdjük ma az első lépéssel: egy egyszerű imádsággal, amiben felajánljuk szívünket Istennek.
Hogyan tegyük ezt?
Fogalmazzunk meg együtt egy imádságot. Én kezdem, te meg majd befejezed.
Mennyei Atyám! A mai napon Elohimként, Teremtő Istenemként folyamodom Hozzád. Te vagy életem Alkotója. Te vagy az Erő a szívemben, osztályrészem mindörökre. Te vagy minden, amire szükségem van. Szívem arra vágyik ebben az új évben, hogy egyre közelebb kerüljön Hozzád. Azzal, hogy Téged jobban megismerlek, magamat is jobban meg fogom ismerni, mert személyiségem Benned jön létre.
A Te tetszésed szerinti emberré akarok válni. Istenem, arra kérlek, segíts, hogy minden nap tudjak szakítani időt a Veled való együttlétre. Adj látó szemet, halló fület, befogadó szívet, értő elmét mindahhoz, amit tanítani akarsz nekem. Tedd szívemet érzékennyé, hogy meghallja hangodat minden alkalommal, mikor találkozunk. Igéd járja át szívemet. Hozz létre egy állandó vágyakozást a lelkemben, mely mind többet és többet akar Belőled. Semmi se elégítsen ki jobban, mint Te.
Adj alázatos szívet. Ha van bennem bármi, ami útjába áll annak, hogy meghalljalak, mutass rá, kérlek. Mondd meg, ha hibáztam. Vegyél rá a bűnvallásra. Teremts bennem tiszta szívet, az igaz lelket újítsd meg bennem, hogy tökéletes társad lehessek.
Töltsd fel a szívemet a Te igazságoddal. Vesd el jó mélyre, hogy gyökeret eresszen. Hass meg. Változtass meg. Alakíts át. Tölts fel erővel, hogy életre váltsam, amit hallok és megtudok.
Az új esztendő minden napját tedd az Igédnek és a bennem élő és uralkodó Szentléleknek engedelmeskedő életút részévé. Add, hogy szereteted és Igéd formázza életemet. Ez az én imaáldozati ajándékom. Ezt kérem Jézus nevében, Ámen.
Fogadjuk meg, hogy egész évben imádkozzuk felajánló imánkat, kérve Istent, hogy alakítson át mindenestül – apró lépésekben.

Wendy Blight: My New Year’s Offering
Encouragement for today, 2014.01.01.
www.proverbs31.org


Az élet egy kötélhúzás
Gwen Smith

„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya.” Zsid 6,19a

Nagycsaládban nőttem fel egy kisvárosban Pitthburgh mellett, Pennsylvania államban. Kislánykoromban az év egyik legígéretesebb eseménye a nagy családi összejövetel volt nyáron a White Oak Parkban. Tudom, van, aki irtózik a nagy családi találkozóktól, de én gyermekkoromban nagyon szerettem. Az oka pedig az volt, hogy izgalmas játékokban vettünk részt, és én nagyon szeretek játszani!
A testvéreimmel, unokatestvéreimmel (és másodunokatestvéreimmel) mindenfélét játszottunk egymás ellen mókás apró nyereményekért, édességért. Zsákbafutást például: nagy, otromba zsákokba bújva kellett végigugrálnunk a réten. De volt háromlábú verseny, evőverseny, kincskeresés, ami rettentő izgalmas volt mindig. Aztán, mikor már mindent végigjátszottunk, következett az utolsó megmérettetés, amiben a felnőttek is csatlakoztak hozzánk: a kötélhúzás.
Arra nem emlékszem, volt-e valami sorrend, valami elv, mely szerint a csapatok összeálltak, csak azt tudom, hogy mindenki oda akart tartozni, ahol az édesapám volt. Így hát, amikor a kötélhúzás következett, én apám nyomában jártam mindenhova. Ő nagyon erős volt! Ha beállt a sor végére, az olyan volt, mintha lehorgonyoztunk volna. Hiába volt mondjuk 20-20 ember mindkét oldalon, hiába tűnhetett úgy egy darabig, hogy az erőviszonyok egyenlők, hol erre-hol arra húzták el a kötelet, a végeredményt az döntötte el, amikor édesapám teljes erejét beleadta a húzásba.
Minden napunk egy kalandjáték, egy másfajta kötélhúzás: harcolunk, de az ellenség láthatatlan. A kötél túlsó végén felsorakoznak ellenfeleink, készen rá, hogy legyőzzenek, hogy szakadékba húzzanak. Ők a félelem, a kételkedés, a bűntudat, az elbizonytalanodás, az összehasonlítás, az alkalmatlanság érzése és sokféle hazugság. A hit felőli oldalán a kötélnek szilárdan áll harcra készen a bizalom, krisztusi énünk, az együttérzés, a hozzáértés, az igazság.
Ismerd fel, hogy a harc valóságos, és készülj fel rá:
„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért” (Ef 6,10-18).
Harcolj az Ige fegyverzetében:
„Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet. Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap" (Zsid 6,17b-20).
Jézus mondta: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33b).
Biztasd magad: „Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!” (Zsolt 42,6).
Imádkozz a zsoltárossal: „Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!” (Zsolt 25,5).
Igen, az élet egy nagy kötélhúzás. De nem reménytelen a helyzetünk, nem vagyunk magunkra hagyva. Ahogy elindulunk az új esztendőben, ne felejtsük határozottan elfoglalni a helyünket a kötél egyik oldalán. Ha velem tartasz, akkor a hit oldalára állsz te is – mert édesapánk (Abba Atyánk) az erő és a reménység horgonyaként nyerni segít az élet minden kötélhúzásában.

Imádkozzunk!
Uram, harc dúl körülöttem. Néha engem is elér, és földre dönt. Kérlek, légy az erő és reménység horgonya számomra most is. Tarts biztosan, és húzz ki minden megpróbáltatásból. Segíts, hogy egy percre se felejtsem el, hogy a Te gyermeked vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Gwen Smith: Life is a Tug of War
Today’s Truth 2014.01.03.
www.crosswalk.com/devotionals/girlfriends


Vizsgáljuk meg indítékainkat
Amy Carroll

„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Fil 2,5

Örökre emlékezetes marad az az időszak, amikor összekeveredett indítékaim szinte megakadályozták igazi hivatásom kibontakozását. Röviddel azután, hogy elfogadtam a felkérést, hogy gyülekezetünk nőegyesületének vezetőségi tagja legyek, egyik tagtársnőm odajött hozzám: „Ó, majd elfelejtettem – mondta vigyorogva -, te fogod megszervezni az éves konferenciánkat.”
Meglepődtem, de alig vártam, hogy nekilássak. Amikor viszont a konferencia főelőadójával egyeztettem, az irigység lassan kezdte körbefonni a szívemet. Ha hangot adtam volna neki, így kiáltott volna: „Ezt akarom!”
Az előadó dobogóját.
Ékesszólását.
Hallgatóságát.
Eleganciáját.
Szerencsére hamar felismertem, hogy ezek a vágyak nem a hivatást jelzik, hanem irigységből fakadnak. Tudtam, hogy Isten a konferencia szervezését bízta rám, nem a beszédet. És valahányszor arra figyeltem, mivel rendelkezik az előadó, elfordult tekintetem a rám bízott feladatról.
Ezért kértem Istent, húzza ki szívemből az irigység gyökerét, mielőtt az elszívná erőmet az egyesület vezetésétől. Kértem, tisztítsa meg indítékaimat, és irányítsa szívemet azok felé, akiknek szolgálatát rám bízta.
Olyan könnyen beférkőznek szívünkbe a téves motivációk. Te talán nem előadó akarsz lenni, hanem olyan anyuka, aki gyermekei csinos öltöztetésével hívja fel magára mások figyelmét. Vagy olyan munkavállaló, aki mindenben igyekszik főnöke kedvében járni, hogy az ki ne hagyja a következő előléptetéskor.
Nincs semmi rossz a csinosan öltöztetett gyerekekben vagy az előléptetésben, de a motivációink gyakran lépre csalnak. Ahelyett, hogy tisztán maradnának, keverednek másokkal, amiktől aztán a végeredmény megbüdösödik – érzelmesség, büszkeség, magamutogatás, csak hogy néhányat említsek.
Évekkel az után, hogy imádkoztam Istenhez az előadóval szembeni irigység ellen, a Vele töltött csendes perceimben Isten suttogni kezdett a lelkembe a beszédről. Első reakcióm az volt, hogy megint feltört a régi irigység, és kértem Istent, tisztítsa meg szívemet.
De ez más volt. Ahogy kibontottam motivációimat, rájöttem, hogy Isten valóban átalakította a szívemet. Indítékaimat kiválogatta, és csak egyet hagyott meg: azt, hogy engedelmeskedjem Neki.
A Fil 2,5 leszögezi az ideális kiindulási pontot: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” Egyetlen motivációnk az legyen, hogy kövessük Őt, váljunk Hozzá hasonlóvá. Ennek a késztetésnek felül kell írnia az összes többit, és uralkodnia kell fölöttük. Hogyan valósíthatjuk ezt meg?
A kulcs szerintem a fenti ige folytatásában van: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6-7).
A cél tehát, hogy üressé legyünk. Az üresség nem az állapotunkra vagy az értékünkre vonatkozik. Mindig szentek vagyunk, a király szeretett gyermekei.
A üresség választott helyzetünkre: a szolga-létre vonatkozik.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Jézus a tökéletes példa. Ő a minden: az urak Ura, a királyok Királya. Olyan mérhetetlenül hatalmas és annyira fontos, hogy a Kol 1,16 azt állítja Róla, hogy „minden általa és érte lett”. Különleges helyzete ellenére, Jézus azzal mutatta ki motivációinak tisztaságát, hogy értünk mindenről lemondott, amije csak volt.
Mialatt azon gondolkoztam, hogyan követhetném Jézust az indítékaimmal, két kérdés kristályosodott ki bennem, amiket fel kell tennem döntéshozatal előtt:
- Ha ezt választom, én kerülök előtérbe, vagy mások?
- Azért döntök így, hogy több legyek, vagy hogy jobban kiüresedjem?
Ez a két kérdés minden rejtett motivációt megmutat, és visszaállít az eredeti üresség-állapotba. Indítékaim napról napra tisztulnak. Néha fájdalommal jár a folyamat, de alapvetően jó, mert tiszta szívet, Istennek tetsző kimenetelt eredményez.

Uram, Te vagy az egyetlen, akinek szennyezetlen indítékai vannak. Bevallom, hogy az enyémek gyakran keverednek büszkeséggel, érzelmességgel, személyes véleménnyel. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet. Bocsáss meg, kérlek, válaszd szét az indítékaimat, és segíts, hogy tiszta szívvel lépjek tovább. Ámen.

Amy Carroll: Unmixing Our Motives
Encouragement for today, 2014.01.03.
www.proverbs31.org