Lélekerősítő levelek 151

Megtart
Leah DiPascal

„Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.” Zsolt 94,18-19

Alig pár éve voltunk házasok, mikor a férjem, Keith meglepett egy síeléssel összekötött üdüléssel a hegyekben. Még soha életemben nem láttam igazi havat, az ötlet ezért különösen izgalmasnak és kalandosnak hangzott.
Heteken át készülődtem, meleg, vízhatlan öltözéket vásároltam, oktató cikkeket olvastam, elképzeltem, milyen lehet lefelé suhanni a havas hegyoldalon. Csodálatos lesz. Legalábbis így gondoltam. Később derült ki, hogy álmodozásaimat a téli csodáról nem mindenben fedte a csodamentes valóság.
Ahelyett, hogy együtt suhantunk volna, én más kezdőkkel együtt a sítanfolyamon bukdácsoltam, mialatt Keith egyedül síelt.
Több időt töltöttem a fenekem, mint állva. Már a horzsolódásaim is lehorzsolódtak, gyermekkorú tanulótársaim sokkal ügyesebbnek bizonyultak nálam.
Egy vereségekkel teli nap után úgy döntöttem, otthagyom a tanfolyamot, felülkerekedek a félelmemen, és megpróbálok a magam módján boldogulni. Szorongásom az egekbe szökött, ahogy felérve a hegytetőre síléceim megcsúsztak a jeges havon.
Újra meg újra fenékre estem. Végül elhajítottam a botokat, a síléceket, a védőszemüveget. Szörnyen éreztem magam, kész voltam feladni az egészet.
Eleredtek a könnyeim, de Keith átölelte a vállam, s azzal biztatott, hogy biztonságban le fogunk érni a völgybe. Szorosan mellettem maradt. Amikor kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat, azonnal megfogott, megtartott.
Lassan, de biztosan visszatért az önbizalmam, és mire leértünk, szívem ujjongott az örömtől.
„Bevállalsz még egyet?”- kérdezte Keith. Bár nem voltam még kész az újabb próbálkozásra, férjem szerető hűsége feltöltött bátorsággal. Tudtam, nem hagy magamra, ott lesz, ha elesem, és ettől minden megváltozott.
Évek múltak el havas kalandunk óta. Ám az élet lejtőin azóta is újra meg újra érzem, hogy megcsúszom, hogy megbillen az egyensúlyom. Zavaró körülmények, váratlan történések felizgatnak, kiborítanak, kész vagyok feladni – épp úgy, mint akkor ott a hegyen.
Talán ismerős neked is. Van valami, ami hegynél is magasabban tornyosul eléd? A „mi lesz, ha…” kérdések kiszívják az erődet, kész vagy feladni? Valamilyen csapás ért, amitől elveszítetted a lelki egyensúlyodat, s úgy érzed, a szilárd talaj kifut a lábad alól?
Nagy hálával olvasom Isten ígéretét a 94. zsoltár 18-19-ben, hogy biztosan megtart, ha meginog a lábam. „Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.”
Amikor az élet útjai síkossá válnak, odakiálthatunk az Úrnak segítségért. Szeretete nem hanyatlik, mindig ott van, hogy megtartson, ha lábunk csúszni kezd. A kihívások, a megpróbáltatások elbizonytalaníthatnak, de Isten hűségesen megtart, ha bízunk Benne.
Megfog szeretettel, és mi biztonságban siklunk az élet lejtőjén. Álljunk meg néha, és visszatekintve a megtett útra, adjunk hálát Istennek, aki ilyen messzire elsegített. Lépésről lépésre.

Uram, köszönöm, hogy megtartottál szilárd szereteteddel, mikor lábam megcsúszott az élet sípályáján. Segíts, hogy bízzam benne, hogy mindig ott leszel, hogy elkapj. Vigasztalják lelkemet biztató szavaid, mikor aggódni kezdek és elbizonytalanodom. Jézus nevében, Ámen.

Leah DiPascal: Get a Grip
Elcouragement for today, 2014.01.06.
www.proverbs31.org


Mikor a kutya megeszi vendégeid vacsoráját
Sharon Glasgow

„Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” 1Pt 4,11b

Heteken át imádkoztam, hogy jól sikerüljön ez a vacsora. Meghívtunk egy házaspárt, akiknek Jézusra volt szükségük. Vörös bársonyszőnyeges, királyi vacsorát akartam – Isten a tudója, mennyire szükségük van egy hatalmas adag szeretetre Tőle.
Az idő túl gyorsan telt – kitakarítottam a házat, elkészítettem a desszertet. Még el kell futnom a henteshez szeletelt borjúbélszínért. Igen, tudom, drága mulatság, de a pénzt nem kímélve királyi vacsorát akartam adni vendégeimnek!
Visszatérve, leraktam a zacskókat a bejárat mellé, s kirohantam, hogy meggyújtsam a szenet a grillezőben. Alig félóra múlva itt vannak a vendégek! Rohanás vissza a hússzeletekért – a zacskó üres. Nézem a többit – azok is üresek. Ne már, mi történt?
Ekkor sompolygott be a kutyám leszegett fejjel. Anélkül, hogy rám nézett volna, bebújt a dívány mögé. Utánamentem, de sehol semmi nyoma a húsnak – csak egy bűnbánó kutyát találtam. Megtette máskor is, egész pizzákat, tortákat, teljes grillcsirkét fogyasztott már el az utolsó morzsáig. Az egész lénye azt sugározta: „bűnös vagyok”.
Míg ott álltam fejemet csóválva, kopogtattak. Korábban érkeztek a vendégek.
Szerencsére eszembe jutott, hogy van egy csirke a fagyasztóban, meg egy tál pörkölt is galuskával. Bekapcsoltam a sütőt, mindent behajigáltam, elnézést kértem, hogy a fürdőbe kell mennem, becsuktam magam mögött az ajtót, és imádkozni kezdtem, mert eszembe jutottak Péter szavai az első leveléből: „Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1Pt 4,11b).
„Segíts, Jézusom. Segítsd elengednem az elvárásaimat, amiket ehhez az estéhez kapcsoltam. Hetek óta kérem, hogy szeretetedet áraszd erre a párra. Ehhez nincs szükséged borjúszeletre. Jöjj, és töltsd meg jelenléteddel ezt a helyet. Add erődet, hogy szeressek és szolgáljak. Segíts, hogy úgy szeressek, ahogy Te. Adj, kérlek szavakat, és erőt, hogy megszólaljak. Átadom Neked ezt az estét. Váljék a Te dicsőségedre. Köszönöm, Jézusom.”
Visszamentem a vendégekhez, azzal a megújult felismeréssel, hogy a vendégfogadás nem a tökéletes menüről, a gyönyörűséges dekorációról, a tiszta házról vagy saját vendéglátó képességeimről szól, hanem arról, hogy úgy szeressem a vendégeimet, mint Jézus, teljes odafordulással. Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, nem foglalkoznak azzal, mit kapnak enni, vagy milyen a környezet, ahol fogadjuk őket.
Végül csodásan sikerült az este. Nem a csirke meg a pörkölt jó íze miatt. Vagy mert csinos a nappalink. Hanem Isten szeretetének hatalmától.
Amikor nem magunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy szeressük vendégeinket, csökken a szórakoztatással járó feszültség. Ha alkalmatlannak érezzük magunkat, kérjük, és Jézustól megkapjuk a képességet, hogy szeressük a másik embert. Nem a mi erőfeszítéseinkről szól ez az egész, hanem Róla.

Uram, segíts, hogy meghívjak másokat magunkhoz. A szeretetre akarok figyelni, és nem otthonom szépségére vagy főzési tudományomra. Használj, Uram, a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: When the Dog Eats Your Company’s Dinner
Encouragement for today, 2013.01.08.
www.proverbs31.org


Ki ül szíved trónusán?
Wendy Blight

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.” 1Kor 13,4

Nehéz időszakban kezdtük házasságunkat Monty-val. Tizenegy hónappal az esküvőnk előtt szörnyű támadás áldozata lettem. Kevesen éltek meg olyan félelmet és kétségbeesést, ami a szívemben lakott.
Nehezemre esett az intim együttlét. Iszonyatos emlékeket ébresztett. Próbáltam „jó feleség” lenni, boldoggá tenni a férjemet, de egyszerűen képtelen voltam.
Ám szükségem volt Monty-ra. Emésztett a rettegés. Ő volt a biztonságom. Borzasztóan féltem egyedül otthon. Amikor tehát elment kosarazni vagy egy étterembe a barátaival, mindig gyötörtem miatta, sírtam, és számon kértem, miért nem rak engem az első helyre.
Komoly veszélybe sodortam ezzel a házasságunkat. A nappalok nehezek voltak, az éjszakák túl hosszúak. Elkezdtem gyanakodni, hogy Monty másutt keres vigasztalást, társaságot. Feltámadt lelkemben a féltékenység, és minden távol töltött percéről tudni akartam, hol volt, kivel volt. Amikor nem sikerült elérnem, bepánikoltam. Mindenféle helyeket és helyzeteket képzeltem el, amiket nem kellett volna. A féltékenység át meg átszőtte a szívemet.
Tudtam, hogy ez így nem helyes. Sőt romboló. De nem tudtam úrrá lenni rajta. Ahogy a féltékenység gyökeret eresztett, rögeszmémmé vált, és ontotta elmémbe a hazugságokat.
Férjemmel eltávolodtunk egymástól. Végső kétségbeesésemben térdre estem, és könyörögtem Istenhez, segítsen rajtam.
Neki hála, megmutatta a megoldást, hogyan szabadulhatok meg a féltékenység kötelékéből: úgy, hogy Őt fogom szeretni. Ahogy egyre közelebb kerültem Istenhez, a féltékenység fokozatosan engedett.
Isten felnyitotta szememet, hogy másként tekintsek Jézusra: Szabadítómként és „első szerelmemként”. Mindaddig Monty-ban találtam meg a szerelmet és a biztonságot. Olyan kétségbeejtően szükségem volt rá, hogy tőle vártam, hogy szabadítóm legyen, védelmezőm a világban lévő rossz ellen. Mindennél jobban kellett nekem, és csak mellette éreztem biztonságban magam.
Ebből egy nagyon egészségtelen kapcsolat született. Soha nem lenne szabad azt éreznünk, hogy „kell” a férjünk, a gyerekünk vagy bárki más, hogy nagyobb szükségünk van rájuk, mint Krisztusra. Az már kész irónia, hogy elvesztésétől való félelmemben úgy viselkedtem, amivel kiválthattam volna, hogy elhagy. Soha senki ezen a földön nem lehet a megmentőnk. Egyetlen Megmentőnk van, akinek a neve Jézus.
A gyógyulás akkor jött el, mikor megismerkedtem „első szerelmemmel”, védelmezőmmel, menedékemmel, erős bástyámmal. Ez a felismerés helyre tette a házasságomat. Ahogy Isten elfoglalta az őt megillető helyet szívem trónusán, Monty is elfoglalta a neki járó helyet. Drámai fordulat következett be a házasságunkban.
Természetesen, soha nem akarom elveszíteni Monty-t, de megtanultam, hogy képes lennék nélküle élni, mert Isten ott ül az Őt megillető helyen, szívem trónusán. Ő az első szerelmem. Férjem és gyermekeim az Ő nagylelkű, csodálatos ajándékai számomra.

Mennyei Atyám, köszönöm hatalmas szeretetedet és hűségedet. Add, hogy vegyem észre, ha van valaki vagy valami, aki elfoglalja a helyet, ami Neked jár a szívemben. Segíts Szentlelked erejével, hogy Téged, és csak Téged helyezzelek az első helyre. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében kérem ezt Tőled, Ámen.

Wendy Blight: Who Sits ont he Throne of Your Heart?
Encouragement for today, 2014.01.10.
www.proverbs31.org


Hogy ne botoljon meg a lelkünk
Tracie Miles

„'Gyere!' – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: 'Uram, ments meg!'” Mt 14,29-30

Kivert a víz a rémülettől, ahogy meghallottam a fentről jövő nagy zajt és visítást.
Ébredés után úgy döntött a lányom, hogy fut néhány kilométert a futópadon.
Minden rendben ment, aztán megtörtént a legrosszabb.
Nem figyelt oda, megbotlott, elvesztette az egyensúlyát. A futópad levetette magáról, a padlóra esett a gép és a fal közé. Kiszabadította magát, de a lába, háta, karja tele lett karcolásokkal, zúzódásokkal.
Miután a könnyek felszáradtak, és tapasz került minden sebre, megkérdeztem, hogy történt a baleset. Kiderült, hogy sok minden közrejátszott. Figyelme megoszlott, mert ment a tévé, jöttek az sms-ek, amiket nem lehetett olvasatlanul és megválaszolatlanul hagyni, kioldódott a cipője, és a lába már nagyon fáradt volt.
Túl sokfelé figyelt, ettől elvesztette egyensúlyát, s nem volt ereje azt visszanyerni. Akkor és ott megfogadta, hogy soha többé rá nem áll egy futópadra. Soha.
Hasonló balesetek Krisztuskövető utunkon is előfordulnak. Elhatározzuk, hogy Krisztusra figyelünk, de az élet történései magukra vonják tekintetünket, elgáncsolják hitünket, s úgy elgyengíthetnek, hogy azt érezzük, már sosem tudunk talpra állni.
A Máté 14,29 leírja, hogyan járta meg Péter, mikor figyelme irányt váltott. Ő és a tanítványok a viharos tengeren hánykolódtak, mikor meglátta Jézust a vízen közeledni. Ő is a vízen akart járni. Lássuk, mi történik: „’Gyere!’ – felelte /Jézus/. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: ’Uram, ments meg!’” (Mt 14,29-30).
Amikor a félelem, a bizonytalanság, a csüggedés vagy a stressz csapkodnak bennem és körülöttem, én is könnyen megtántorodom. Figyelmemet rájuk fordítom, ahelyett hogy Jézuson tartanám. Ha így teszek, biztos süllyedni kezdek a körülmények súlya alatt, vagy elbotlom és elesek. Hogyan nyilvánul meg az „esésem”? Imádkozás helyett édesapám halálán szomorkodom. Ahelyett, hogy dicsőíteném Istent, és Hozzá fordulnék gondoskodásért, a számlák kifizetése aggaszt. Ahelyett, hogy az Ő segítségében bíznék az aktuális feladat elvégzésénél, azon szorongok, hogy képtelen leszek mindennek eleget tenni. Ezek az elterelődések lehúznak, hitemet eltántorítják Jézustól.
De nézd, mit tesz Jézus. Mikor Péter süllyedni kezdett, Jézushoz kiáltott szabadításért. És Jézus megtette, amit kért. Ahogy Ő nem tétovázott kihúzni Pétert az őrjöngő hullámok közül, ugyanúgy visszahúz minket is, ha kérjük.
Az életnek vannak viharos időszakai. Váratlan orvosi diagnózis, gyermekek, akik évekig kerülik Jézus követését, göröngyös szakaszok házasságunk útján – ezek mind felkorbácsolják a kételkedés, a stressz, az aggódás, a félelem hullámait. Kibillentenek egyensúlyunkból, s elesünk, ha csak őket tartjuk szem előtt.
Figyelmünk számára a legjobb irány Jézus. Ő a békességünk, reményforrásunk, az Egyetlen, aki mindig ott van nekünk. Ha esünk, és Hozzá kiáltunk, biztosan felemel.

Drága Jézus, bevallom, figyelmem gyakran lesiklik Rólad, miközben az élet napi történései között rohangálko. Sokszor elestem már. Segíts, hogy bízzam és higgyek Benned, és ne engedjem, hogy az élet elterelje igazságaidról a figyelmemet. Ámen.

Tracie Miles: Avoiding a Spiritual Stumble
Encouragement for today, 2013.07.26.
www.proverbs31.org


Három szóból álló imádság, amit szeret Isten
Stormie Omartian

„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt 51,12

Michaellel való házasságunk elején, mikor összekülönböztünk, nem az imádkozás volt az első gondolatom. Inkább utolsó menedéknek számított. Előbb más módszerekkel próbálkoztam: vitatkoztam, könyörögtem, nem hallottam meg, elkerültem, szembeszálltam, veszekedtem, na és persze alkalmaztam az örökké népszerű csenddel büntetést. Az eredmény? Egyáltalán nem meglepő módon, szinte semmi.
Ha imádkoztam, gyakran megzavarta Istennel való kommunikációmat a neheztelés, a harag és más, jámbornak nem nevezhető érzések. Bár megvolt az alapjuk, imádságom miattuk nem fakadhatott igaz szívből. Arról nem is beszélve, hogy azért imádkoztam, hogy férjem idomuljon az én eszményképemhez. Arra kértem Istent, alakítsa őt olyanná, amilyennek én szeretném.
Ám ahogy napról napra Isten elé járultam imádságban, valami szokatlan változás ment végbe – bennem. Isten először rajtam kezdett dolgozni, nem a férjemen. Gyengéden kezdte meglágyítani a szívemet. Alázatosabbá tenni. Átgyúrni. És újraépíteni. Ezalatt lassan kitörölte belőle a keserűséget és a neheztelést, ami hatott a viselkedésemre, és ártott a házasságomnak.
Így fedeztem fel a három szóból álló imádságot, amit szeret Isten: Alakíts engem, Uram.
Lassan rájöttem, hogy nem tudok teljes odaadással Michaelért imádkozni, ha nem vizsgálom meg előbb a szívemet.
De nemcsak a férjemmel való kapcsolatom igényelte ezt a hatékony háromszavas imát. Ezt kívánta a fiammal és lányommal való kapcsolatom is. A barátaimmal és ismerőseimmel való kapcsolatom is. Megváltozott a gondolkozásom. Megváltozott a hozzáállásom. Megváltozott az életem.
Most, ha kicsit is hasonlítasz hozzám, már szinte felrobbansz. „Tessék? – kérded. – De hát nem nekem kell megváltoznom!”
Ám Isten azt is látja, amit mi nem. Ő tudja, mely területeken tudunk még fejlődni. Nem sokáig kell keresgélnie, hogy rátaláljon azokra a szokásokra és attitűdökre bennünk, amelyek kívül vannak az ő tökéletes szándékán.
Néha Isten bűnt fed fel a szívünkben. Ezt nagyon fontos beazonosítani, mert elválaszt Tőle, és elzárja imádságaink útját Isten felé. „Ha szívemben gonoszság van, nem hallgat meg az Úr” (Zsolt 66,18 alapján). Isten azt kívánja, hogy szívünk igaz legyen, hogy ne kompromittálja semmi a válaszát kéréseinkre.
Házasságunk elején tudtam, hogy fontos imádkoznom a férjemért. Három háromszavas imádságom is volt, amiket ismételgettem: Védelmezd őt, Uram. Őrizd meg házasságunkat. Alakítsd őt, Uram. Biztos voltam benne, hogy ez a helyes imádság, közös célom van Istennel: egy megváltozott férj, aki megfelel igényeimnek. De Isten útja gyakran nem a mi utunk. Isten nem volt hajlandó azokat a kezdeti átalakításokat véghezvinni a férjemben. Úgy döntött, engem alakít inkább.
Egyik legnagyobb ajándék, amit Michaelnek adhattam, az én kiteljesedésem volt. Az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy ő megváltozzon, ha én magam változom meg.
Bíznod kell abban, hogy Isten mindezt véghez tudja vinni. És még ennél is többet. Megtanultam egy új imádságot: Bármit, amit szeretnél, Uram. Mutasd meg, és én megteszem. Alakíts engem, Uram.

Uram, teremts bennem tiszta szívet, és igaz lelket Előtted. Add, hogy másokhoz való hozzáállásom megújuljon, legyen pozitív, örömteli, szeretetteljes és megbocsátó. Ha bárminek meg kell változnia bennem, kérlek, tedd lehetővé, hogy megtörténjen a változás. Jézus nevében, Ámen.

Stormie Omartian: The Three-Word Prayer God Loves
Encouragement for today, 2014.01.13.
www.proverbs31.org


A támadható erő
Suzie Eller

„Ha csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, miért vártok jutalmat? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” Lk 6,32

Ha megtámadnak, visszatámadsz, és ezzel úgy érzed, az erődet bizonyítod? Velem néha megtörténik, s aztán oda jutok vele, ahova sosem akartam kerülni.
Nemrég egy barátnőm közölte, hogy valaki továbbadta a titkát, és megkérdezte, tudom-e, ki volt az. Mondtam, hogy nem tudom, de újra megkérdezte. Aztán megint. Végül rájöttem, hogy engem gyanúsít.
Először meglepődtem, aztán mérges lettem.
Ha valóban ismernél, tudhatnád, hogy nem adom ki mások titkait.
Nem követtem el semmit.
Már többször megmondtam. Miért kérded még mindig?
Sokféleképpen reagálhattam volna, de akkor a magam igazának hangoztatása tűnt a legfontosabbnak. Nem emeltem fel a hangomat, de a pillantásom és a tömör válaszom egyértelműen jelezte, hogy haragszom.
Pár perccel később a Szentlélek kezdte kitágítani a képet. Barátnőm kérdése idegességből és félelemből fakadt, mert a titok nyilvánosságra kerüléséből baja lehet. Sajnos, beszélgetés helyett visszatámadtam.
Sajnos, hasonló szituációkban védekezésképpen agresszióval válaszolunk az agresszióra, és ez bizony véteknek számít. Odaszúrni egyet, ha úgy érezzük, belénk szúrtak szavakkal vagy passzív agresszióval.
De ilyenkor valóban erősek vagyunk?
A Lk 6-ban Jézus egy kemény igazságra mutat rá. Az élet nem mindig barátságos. Előfordul, hogy alaptalanul megvádolnak. Fájó töviseket szerzünk. Egy barát ellenségnek bizonyul, s ez nem tölt el örömmel.
Nyugis helyzetekben, kedves emberek felé könnyű szeretettel reagálni. De mi van a nehezebb helyzetekben? Jézus rávezeti tanítványait, hogy nem csak támadó, hanem támadható erő is létezik, mely el tudja simítani a konfliktust.
A támadható erő nem támad verbálisan. Kimondod ugyan az igazságot, de inkább hagyod beérkezni, nem igyekszel bekalapálni.
A támadható erő nem fejezi ki magát érzelmi kirobbanással. Igyekszik a másikkal együtt feldolgozni a félreértést.
A támadható erő nem marad egyik oldalon, megpróbál egy pillanatra a másik fél helyébe lépni, az ő oldaláról megérteni a konfliktust.
Nehéz dió. Továbbra is érni fognak verbális támadások, továbbra is előfordul, hogy megharagudtok egymásra valakivel. A támadható erő nem garantálja a happy endet.
De ha agresszíven reagálunk az agresszióra, biztos, hogy lesznek sérülések.
A támadható erő csökkenti ezek lehetőségét, és megnyitja az utat a békülésre. De ha nem sikerül is, „a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt” (Lk 6,35b).
Nem kár lenne, ha életünk végéig csak azokat szeretnénk, akik szeretnek minket? Ki tudja, mit hagynánk ki, ha elkerülnénk hitünknek ezeket a próbatételeit. Ahogy viszonyulásomat a helyzethez át tudtam állítani a támadó erőről a támadható erőre, barátnőmmel sikerült tisztáznunk azt a fájdalmas beszélgetést. A Szentlélek indításának köszönhetően kaptam egy lehetőséget, amikor ahelyett, hogy azt nézném, miben hibázott a másik, arra fordíthatom a figyelmemet, mi az, amiben én javulni tudnék.

Uram, sokszor elítélem, amit mások mondanak és tesznek, ahelyett, hogy a Te szemeddel nézném őket. Támadó erővel reagálok, legyen az bár passzív, odacsapó vagy kirekesztő. Segíts, hogy azokat, akik nem tűnnek szeretni valónak, támadható erővel szeretni tudjam. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Vulnerable Strength
Encouragement for today, 2014.01.14.
www.proverbs31.org