Lélekerősítő - Amikor távol érzed magad Istentől

Sharon Jaynes

„Ő maga ígérte: ’Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra’.” Zsid 13,5b

A gyermekemért imádkoztam egy minden nap szinte gépiesen ismételt mondattal: „Kérlek, Istenem, legyél ma Stevennel”.
Mint a mérkőzéseken a játékvezető sípja, ha csalást jelez, a Szentlélek hirtelen megálljt parancsolt: Miért imádkozod ezt nap nap után? Isten Stevennel van. Miért kérek olyasmit, ami már megvan, mintha nem hinnék benne?
Ezért átváltottam édesanyám imájára: Uram, segítsd Stevent, hogy mindig tudatában legyen jelenlétednek.
Isten közelségének, jelenvalóságának igazságát számos helyen hangsúlyozza a Szentírás. Dávid így fogalmazott:
„Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana” (Zsolt 139,7-10).
A Zsidókhoz írt levél szerzője figyelmeztet, hogy amit Isten az izraelitáknak mondott, ránk is érvényes, (ezt találjuk az 5Móz 31,6.8-ban és a Józs 1,5-ben is):
„Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” (Zsid 13,5b)
Pár éve volt egy divatos mondás: „Ha távol érzed magad Istentől, szerinted ki távolodott el?”
De Isten nem egy teremtmény, akitől el lehet távolodni. Sehova sem mehetsz, ahol ne volna jelen. De (és ez egy igen nagy de), távol érezheted magad Istentől. A távolságérzés gyógyszere a dicsőítés, hálaadás, jelenlétének tudatosítása. Ezeket a kapszulákat kell bevenned minél gyakrabban, hogy meggyógyulj.
Edzd magad, de ez nem olyan fáradságos, mint a hangszeres gyakorlás, nem merít ki úgy fizikailag, mintha egy maratonra készülnél.
A gyakorlás abból áll, hogy az élet minden területén újra meg újra tudatosítod jelenlétét. Egyszerű, mint a lassúzás, amit Isten ritmusára táncolsz - mialatt betöltöd a mosógépet, vagy figyeled a szalonna sercegését a serpenyőben. Isten jelenvalóságának gyakorlása azt jelenti, hogy állandóan tudatában vagy jelenlétének, figyeled működését.
Istent hol közelebb, hol távolabb érezzük magunktól, és ezzel mindnyájan így vagyunk. De ez csak egy érzés. Bevallom, a férjemet is hol közelebb, hol távolabb érzem magamtól, és ez nem azt jelenti, hogy hol jobban, hol kevésbé vagyunk összeházasodva. Általában közelebb érzem magamhoz egy közös kikapcsolódás vagy bensőséges együttlét után, vagy olyankor, ha vállvetve küzdünk meg valami nehézséggel.
Nem sokban különbözik ettől az Istennel való kapcsolatunk sem. Néha közelebb érzem magam hozzá, például egy dicsőítő alkalom vagy bensőséges lelki élmény (reggeli csendes percek) után, vagy mikor vállvetve küzdünk végig egy nehéz folyamatot (pl. egy hozzátartozó halálnak feldolgozását).
De az, hogy úgy érzem, nem jelenti, hogy abban a percben közelebb vagyok Istenhez. Csak úgy érzem.
Mindig távol fogjuk érezni magunkat Istentől, ha nem foglalkozunk vele, ha tőle függetlenül rendezzük dolgainkat, vagy csak rohanunk a magunk feje után, és várjuk, hogy csatlakozzon. És bár embervoltunkból következik, hogy hol bővelkedünk, hol szűkölködünk lelkiekben, az Istenhez való közelség érzése mindig ott van egy sóhajtásnyira, ha tudatosítjuk.
Igen, mekkora örömöt és biztonságot ad, hogy nem juthatunk olyan helyre, ahol Isten ne lenne jelen! Ő sosem távolodik el, és sosem hagy magunkra. Az a tény, hogy benne élünk, az élet minden percének értelmet ad. Minden kiborulásunkban, hangulatváltozásunkban, minden napunkban és éjszakánkban, gyengéinkben és gyengeségeinkben jelen van.
Jussunk bárhova, ő ott van velünk, nem távolodhatunk el tőle. Hálát adok azért, hogy ott van veled is.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy velem vagy ma is, és életem minden napján. Nyisd meg lelki szememet, hogy meglássalak, fülemet, hogy meghalljalak, és szívemet, hogy megérezzem jelenlétedet. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jayne: When You Feel Far From God
Daily Devotion, 2019. november 19. 11. 22.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/11/19/when-you-feel-far-from-god

Lélekerősítő - Út az alázatossághoz

Lysa TerKeurst

„Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” 5Móz 8,3

Egy osztályvezető fiatal barátom nemrég csüggedtségéről, küzdelmeiről vallott nekem. Keményen dolgozott, sikereket ért el, de a főnökeitől nem kapott semmi elismerést, bátorítást. Sőt, bizonyos átszervezések miatt alacsonyabb pozícióba sorolták a cégnél.
Miután kiöntötte a szívét, látszólag oda nem illő kérdést tettem fel neki: „Tudod, mi a büszkeség ellentéte?”
Lehajtotta a fejét, és úgy kérdezett vissza: „Szerinted a büszkeségemmel van baj?”
Nem akartam azt sugallni, hogy büszke lenne, csak előkészítettem a terepet, hogy más szemszögből nézze azt, ami történt vele.
Ezért így folytattam: „Szerintem a büszkeség ellentéte a bizalom Istenben. A büszkeség arra indít, hogy elhiggyük, minden rajtunk áll. Az Istenben való bizalom viszont azt kéri, teljesen Őtőle függjünk. Az út a büszkeségtől az Istenben való teljes bizalomig alázatossággal van kikövezve. Az alázatosságnak pedig ára van. Valamit mindig adnunk kell érte, de a végeredmény megéri.
Lehet, hogy a mostani helyzetet használja fel Isten, hogy mély és megingathatatlan bizalom épüljön ki benned Iránta? Ha Ő nagy dolgokat lát előtted, és hiszem, hogy így van, akkor a büszkeség legapróbb morzsáit is el kell takarítania az útból. Ha a büszkeségnek csak egy kicsiny szálkája van is a szívedben, ha magasabb szintre lépsz a karrieredben, vagy több elismerést kapsz, a kis szálka tőrré tud növekedni, ami agyonszúrhatja hivatásodat.”
Az Ószövetségben ugyanezt a büszkeségromboló folyamatot láthatjuk, mikor Isten mannával táplálja Izrael gyermekeit a pusztában, hogy alázatossá tegye őket. Rendkívül fontos volt, hogy teljesen rábízzák magukat, ahogy a pusztaságon át a nekik szánt Ígéret földjére lépnek.
Az 5Móz 8,2-ben olvassuk: „Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem.” Majd mai alapigénkben kinyilatkoztatja: „Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából származik.”
Miért volt hát olyan megalázó a manna? És mit tudunk mi saját életünkre vonatkozóan ebből az igeszakaszból szemezgetni?
Három dolgot bizonyosan:
1. Isten az, aki gondoskodik rólunk
Izrael fiai megszokták Egyiptomban, hogy lefelé nézve a földet és saját földművelésüket tekintsék ellátásuk forrásának. Saját munkás kezükben bíztak gondviselőként. Most fel kellett tekinteniük Istenre, hogy lássák, csak Benne bízhatnak.
2. Arra van szükségünk, amivel Isten ellát, és ez nem mindig egyezik azzal, amit mi szeretnénk
A manna nem hasonlított a szokásos ételekhez, amit az izraeliták maguknak készítettek. De Isten tudta, hogy tökéletes táplálék a pusztai vándorláshoz. Ő jobban ismeri szükségleteinket, mint mi magunk. Isten inkább törődik a végső jóval, mint a múló jóérzéssel.
3. Isten gondoskodása megóvja, vágyaink viszont megronthatják lelkünket.
Az emberek által készített kenyér nem nyújtja azt a teljességet, amit Isten szán nekünk. Ugyanez a helyzet a sikerrel, a gazdagsággal, a népszerűséggel. Nem elégítenek ki úgy, ahogy feltételezzük. Csak Isten Igéje képes kielégíteni lelkünk éhségét, új erőt adni, ha elcsüggedünk, életre kelteni bennünk, amit már halottnak hittünk. Őt kell akarnunk mindennél jobban. És akkor Ő látni fogja, hogy szívünk megbízható és készen áll minden másra.
Beszélgetésünk végén fiatal barátom megköszönte, hogy segítettem neki megérteni, hogy vezetőként léptei vagy a büszkeség útján vezetik, ahol magában bízik, vagy az alázatosság útján, ahol teljes bizalmát Istenbe veti. Ez mindnyájunkra igaz.
Bárcsak mindig az Istenbe vetett bizalom vezetne minket, és ebből kiindulva szerveznénk életünket! Vegyük észre, hogy Isten nem összetörni akarja a szívünket, hanem felkészíteni mindarra, amit Ő előre lát az utunkon.

Uram, köszönöm, hogy mindig a legjobbat akarod nekem. Mutass rá a büszkeség legkisebb szilánkjára is szívemben, segíts, hogy életemet alázatosan éljem, és teljesen bízzam Rád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Pathway to Humility
Daily Devotions, 2019. november 5.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/11/05/the-pathway-to-humility