Lélekerősítő - Több, mint por és csont

 

Lysa TerKeurst

„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.” Ter 1,31

Ne feledd, ki vagy.

Számtalanszor mondtam ezt a gyermekeimnek, mikor kisebbek voltak. Azt akartam, emlékezzenek rá, hogy a Mindenható Isten gyermekei. Tudtam, hogy ha észben tartják, könnyebben meg tudják élni ezt az igazságot.

A Teremtés könyvének első két fejezete engem erre emlékeztet, és ezzel segített, amikor összetört a szívem, és úgy éreztem, minden jó eltűnik az életemből. Olyan jelentéktelennek éreztem akkor magam! Megpróbáltam továbblépni a csalódás okozta mély fájdalomból. „Ki lehet ebből gyógyulni egyáltalán?” – kérdeztem magamtól. Ahogy ebben a fájdalommal és szégyenkezéssel teli világban próbálunk navigálni, a Biblia első két fejezetében Isten így suttog a fülünkbe: „Ne feledd, ki vagy. Emlékezz rá, hogyan alkottalak. Emlékezz rá, milyen hivatást szántam neked.”

Amikor Isten létre hívta, megformálta, megfestette a világot és benne a teremtményeket, minden gondolatával és érintésével az Ő jósága szivárgott beléjük. És mikor elkészült, „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31a).

Annyira szeretem, hogy Isten nagyon jónak találta Ádámot és Évát a szerény alapanyagok ellenére, melyekből alkotta őket. Por és kitört csont – nem valami ígéretes indulás.

Magukban ezek az alapanyagok semmit sem érnek. Értéktelenek. Elfogadhatatlanok.

De mert Isten kiválasztotta őket, rájuk lehelt, és megérintette őket, a teremtés egyetlen darabkájává váltak, mely Isten képmását tükrözi. E két anyag „semmi” volt és a legdicsőbb „valamivé” vált. Isten képéhez hasonlítanak. Ezek a képmások a láthatatlan Istent láthatóvá tették.

Szeretném felhívni a figyelmeteket a Ter 2,18-ra is, ahol Isten kijelenti, hogy hozzáillő segítőtársat alkot Ádámnak.

A „hozzáillő” az eredeti héber szövegben נֶגֶד neged, melynek alapjelentése: előtte, vele szemben, a látóterében. Ez a jelentésárnyalat rávilágít, milyen segítőt szánt Isten Ádámnak: olyat, aki azon túl, hogy a föld megmunkálásában segít, és alkalmas arra, hogy gyermekeket hordozzon és hozzon világra, ott van Ádám előtt, aki nézheti őt.

Én ezt úgy értelmezem, hogy tükörkép. Nem olyanformán, hogy visszatükrözi, amit eléje helyezel, hanem emlékezteti Ádámot, hogy aki előtte áll – és így ő maga is – Isten képmása.

Éva, amellett, hogy alkalmas segítőtárs, nem engedi, hogy Ádám elfeledje, ki ő: Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi lény. Isten jóságának és dicsőségének tükörképe. Erre az emlékeztetőre Évának ugyanúgy szüksége volt. Feladatuk, hogy betöltsék a földet Isten dicsőségével.  Ne csak úgy legyenek termékenyek, hogy gyermekek által sokasodnak, hanem mint Istenbizonyítékok szaporodjanak el. (Ter 1,28)

Istenre való hasonlóságuk azt hirdeti a világnak, hogy „Isten dicséretre méltó”!

Egymás felé pedig azt üzeni képmásuk, hogy: „Ne feledd, ki vagy. Istené vagy. Istentől vagy. Az Ő képmására lettél megalkotva. Isten a maga édesapai szívének mérhetetlen mélységével szeret. Képzeletedet felülmúlóan drága vagy neki.”

Isteni visszaverődés. Nemcsak Ádám és Éva feladata, hanem mindannyiunké. Nemcsak a házasoké, hanem minden egyes emberé, akinek dobog a szíve. És minél inkább emlékeztetjük egymást arra, kik vagyunk valójában, annál teljesebben tölti be a földet Isten jóságának és dicsőségének visszaverődése.

Nemcsak por és csont vagyunk.

Nem az vagyunk, amit teszünk, vagy amit tesznek velünk.

Nem az a rossz vagyunk, amit mások mondanak rólunk.

Magának Istennek a lehelete és érintése vagyunk. Isten alkotása, akit szeret. Isten jóságának és dicsőségének tükörképe vagyunk.

Ezekre az igazságokra van szükségem, hogy tudjam, ki vagyok. Sokkal több vagyok, mint a sérüléseim, fájdalmaim, szorongásom, bizonytalanságom. Talán neked is erre volt szükséged. Hadd súgjam hát a füledbe: „Ne feledd, ki vagy”.

Atyám, Istenem, milyen gyönyörű ajándék, hogy a Te képmásod lehetek! Segíts, hogy másként lássam magamat és a többieket. Mutasd meg, ha valakire a sértettség vagy a szégyen szemüvegén át nézek a Te szereteted isteni lencséje helyett. Azt szeretném, hogy életem a te jóságodat és dicsőségedet tükrözze. És szeretnék szeretetet és igazságot közvetíteni szenvedő szíveknek, akik elfelejtették, kik ők. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: More Than Dust and Bone

Daily Devotion, 2020.10.28.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/29/more-than-dust-and-bone

Lélekerősítő - Ezért szoktam akkor is imádkozni, amikor nehéz

 

Anne Graham Lotz

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akitől nevét kapja minden nemzetség mennyben és földön, és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva meg tudjátok érteni minden szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; és megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten mindent átfogó teljességével.” Ef 3,14-19

Keresztény életem egyik legnagyobb kihívása az imádkozás. Hiába tudom, hogy erre kaptunk parancsot, biztatást, meghívást, sőt gyakran kényszerítve vagyunk rá, még mindig küszködök az imádsággal. Küzdelmem elsősorban három területre összpontosul.

Először is küzdök az összpontosítással. Miért van az, hogy amint lehajtom a fejem, hogy imádkozzam, szanaszét futnak a gondolataim? Ahelyett, hogy valóban Istennel kommunikálnék, azon töröm a fejem, mit főzzek ebédre, mit viseljek egy bizonyos alkalomra, vagy mikorra időzítsem a találkozást barátnőmmel. De olyan is van, hogy annyira fáradt vagyok, hogy a nyugodt légkör elálmosít, és elszundítok.

Második az állhatatosság. Küszködöm, hogy naponta kerítsek időt az Úrral való találkozásra.  Hányszor megtörténik, hogy a telefonom csipogása, vagy a kutyám jelzése miatt abbahagyom az imádkozást, vagy az utolsó percben ébredek, amikor hogy el ne késsek, ki kell ugranom az ágyból, és így teljesen imádkozás nélkül indítom a napot.

Végül imádságom tartalmával is küzdök, azzal, hogy mit és hogyan mondjak.

Istenhez fordultam megoldásért mindhárom területen. Segített! Ébresztőórámat korábbra állítom, így van időm találkozni az Úrral, mielőtt elindul a nap – ez segít a kitartásban. Leírom az imádságomat, így könnyebben koncentrálok, és segít a megfogalmazásban is. Négy elemből szerkesztem meg az imádságomat: dicsőítés, bűnvallás, hálaadás és közbenjárás.

Azzal kezdem, hogy dicsőítem Istent önmagáért, azért, Aki, mert az ő nagyságára koncentrálva, ezzel összehasonlítva, az én szükségleteim és problémáim összezsugorodnak. Ezután magamba nézek, és Isten szentségének és dicsőségének fényében azonnal meglátom bűnös voltomat.

Nem ostorozom magam vétkeimért, hanem csak megnevezem őket, és utána kifejezem hálámat Annak, Aki megbocsát, és megtisztít engem. Ekkor fogalmazom meg kéréseimet magamért és másokért.

Pál apostol imádkozott Jézus efézusi követőiért, én is így imádkozom értünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez:

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akitől nevét kapja minden nemzetség mennyben és földön, és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva meg tudjátok érteni minden szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; és megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten mindent átfogó teljességével” (Ef 3,14-19).

Ne feledjük, az imádság célja nem csak az, hogy válaszokat kapjunk. Az a célja, hogy bensőséges, személyes kapcsolatot fejlesszünk ki Azzal, aki szeret minket, önmagát adta értünk, és arra vágyik, hogy jelenlétének világosságában éljünk. Ezért a célért érdemes küzdeni!

Abba, Atyám! Köszönöm a kiváltságot, hogy Eléd jöhetek. Köszönöm, hogy segítesz győzelemre vinni harcomat a koncentrálással, az állhatatossággal, imádságom tartalmával. Továbbra is ki akarok tartani az imádságban. Szeretlek! Százszoros jutalmat kapok imádságomért azzal, hogy közelebb juthatok szívedhez. Kérlek, ahogy hozzád fordulok, még ha esetlen is imádságom, fordulj felém. Segíts, hogy figyelmemet a veled való kapcsolatra összpontosítsam. Jézus nevében, Ámen.

Anne Graham Lotz: The Reason I Pray, Even When It’s a Struggle

Daily Devotion, 2020.10.19.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/19/the-reason-i-pray-even-when-its-a-struggle

Lélekerősítő - Amikor elfelejtem, hogy bennem él Jézus

 

Lynn Cowell

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Gal 2,20

 

Tekintetemmel a tömeget pásztáztam, kerestem az arcát. A gimnázium kórusával léptünk fel, és egy dolgot szerettem volna látni: hogy édesapám ott van a nézőtéren.

Nem mintha nem bíztam volna a szeretetében. Tudtam, hogy szeret, legalábbis azt hittem, tudom. Szó szerint éjjel-nappal dolgozott, hogy eltartsa tíztagú családunkat. Ez bizonyítja, hogy szeret, nem?

Miközben továbbra is kerestem a nézők között, azon tépelődtem, hogy vajon az én szereplésem elég ok arra, hogy elkéredzkedjen a munkahelyéről? Elég fontos vagyok ehhez? Bizonyítékot akartam a szeretetére. De ha nem jön el, hinni fogom-e, hogy mégis szeret?

Néha mostanában is rajtakapom magam, hogy pásztázom a körülményeket, bizonyítékot keresek arra, hogy szeretnek. Ilyesmikre gondolok:

- tudja-e a férjem, hogy attól még, hogy nem járok be dolgozni 9-5-ig, az én munkám is kimerítő tud lenni?

- vajon megköszöni-e a főnököm, hogy olyan sokat túlóráztam, hogy a projekt időben elkészüljön?

- vajon felnőtt gyermekem szakít-e rám időt?

Úgy sejtem, nem csak én teszek fel magamnak ilyen kérdéseket.

Mai igénkben ezt írja Pál apostol: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20).

Keresztre vagyok feszítve (persze nem szó szerint én, hanem a korábbi élet- és gondolkodásmódom) – itt kezdődik hívő életem. Számomra ez a jóváhagyásért, megerősítésért való állandó vágyakozásom keresztre feszítését jelenti. Jézus már jóváhagyott engem, és ez elég!

Jó arra gondolni, hogy mivel Jézus rám bólintott, minden önző vágy, hogy a nem megfelelő helyen keressem az elismerést, egyszer s mindenkorra megszűnik. Így lesz?

Hát nem. Feléled, amikor elfelejtem, hogy Jézus él bennem.

Amíg a menny innenső oldalán élek, testem harcolni fog azért, hogy újraéledjen és átvegye az uralmat. Tudnom kell, hogy a meghalás önmagamnak nem egy egyszeri, hanem naponta (sőt percről percre) megújított döntés.

Minden egyes nap abból kell kiindulnom, hogy Valaki mélyen, mindörökre szeret. Tudnom kell, hogy Krisztus bennem élő Lelke nagyobb a szeretet, elfogadás, megfelelés bizonyítékát követelő vágyamnál.

Ha nem pazarlom az energiát arra, hogy keressem a szeretetet, az Ő szeretetének, céljának, életének vezetékévé válhatok magam és mások számára.

Kedves barátom, mindketten abbahagyhatjuk a tömeg pásztázását. Atyánk szeret minket. Egyszer s mindenkorra bizonyította ezt Jézus halálával és feltámadásával. És naponta bizonyítja a bennünk élő Szentlélek erőt adó jelenlétével. Bizonyítja azzal az erővel, amit megkapunk, hogy szeretni tudjuk a másikat akkor is, ha nehéz vagy kényelmetlen.

Igen, Jézus bennünk él. Hiszünk és bízunk Isten Fiában, aki szeret, és önmagát adta értünk, és ezzel a bizalommal felvértezve meg tudjuk osztani csodálatos szeretetét másokkal is.

Jézusom, veled együtt keresztre feszítettek. Amikor megkísért, hogy mások hozzám való viszonyulásában keressem a szeretetet, szólj rám, segíts, hogy ragaszkodni tudjak az Igazsághoz, hogy te már elfogadtál és szeretsz engem. Segíts, hogy abban a pillanatban és a következőkben újra meg tudjak halni magam számára, s így lehetővé tegyem, hogy a te Lelked éljen bennem és általam. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: What Happens When I Forget Christ Lives in Me

Daily Devotion, 2020.10.16.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/10/16/what-happens-when-i-forget-christ-lives-in-me