Lélekerősítő - Túlélni a szenvedés idejét

 

Lysa TerKeurst

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11

 

A „hosszantűrés” nem tartozik kedvenc fogalmaim közé. Azt jelenti, hogy türelemmel viseljük a gondokat, bajokat. Én viszont nem akarok semmilyen bajt, s főleg nem hosszan tartó, gondterhes időket.

Mai szentírási szakaszunk bátorítást nyújt, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább.

A Jeremiás 29-ben azt olvassuk, hogy a próféta közli Izrael gyermekeivel, hogy hetven évig fogságban lesznek Babilonban. Gondolj bele, milyen hosszú hetven év! Ha hetven év börtönre ítélnének mától, legtöbben valószínű a börtönben hunynánk el. Hetven év hihetetlenül hosszú időnek tűnik, borzasztó igazságtalannak és keménynek. Egy egész, nyomorúságban töltött, reménytelen élet.

De lám mit mond Isten Izrael népének: „Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre” (Jer 29,10)

Ez a háttere azoknak az ismerős, csodálatos ígéreteknek, melyekbe annyira szeretek kapaszkodni:

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr” (Jer 29,11-14a).

Isten biztosítja népét, hogy róluk szóló gondolatai és szándékai szilárdak. Terve jóllétükre vonatkozik, nem arra, hogy bajt hozzon rájuk. Biztos és határozott ígérete újjáépítésről szól.

De azt is megmondja, mit kell tenniük, mialatt várják az ígéret beteljesülését. Segítségül kell hívniuk, teljes szívükből keresniük kell Őt.

Ha keressük, meglátjuk Istent. Nem testi formában, hanem működésében, és egyre jobban látni fogjuk, amit ő lát. Növekedik a bizalom. Ha bízni akarunk Benne, egyre többet megmutat szándékaiból, egyre inkább megengedi, hogy az Ő szemszögéből lássuk a történéseket.

Ha Rá akarunk találni az adott helyzetben, körülményekben, ha az Ő szemével akarjuk látni mindezt, keressük Istent, működésének jeleit, kutassuk Igéjét. Így fogunk rátalálni reményre jogosító, jövőre vonatkozó jó tervére és ígéreteire.

Ha nehezen elviselhető, nagyon elkeserítő helyzetben találjuk magunkat, bármiben, amit nem akartunk megtapasztalni, könnyen esünk abba a tévedésbe, hogy úgy gondoljuk, Isten jó tervei nem vonatkoznak ránk. Úgy érezhetjük, jó terve megrepedezett, s mi kicsúsztunk a repedéseken át.

De a valóság az, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint gondolnák. Látja azt, amit mi nem látunk, tudja azt, amit mi nem tudunk. Onnan, ahol van, mindent lát: a múltat, a jelent, a jövőt, minket is fogantatásunk pillanatától majdani utolsó leheletünkig, és még azon is túl, lát minket az örökkévalóságban. Kijelentette, hogy Ő a Szabadítónk. Ő az, aki fenn akar, és fenn fog tartani. És ha valaki, hát Ő képes arra, hogy keresztülvigye terveit (Iz 46,3-11).

Mindez igaz volt az izraelitákra, és igaz ránk is.

A hetven éves fogság valóság lett az izraeliták számára. De mialatt fogságban voltak, egyre bontakozott Isten rájuk vonatkozó ígéretének beteljesülése, hogy tervei a békére irányulnak, és nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szán nekik.

Ne lépj túl azonnal az utolsó mondaton. Isten rád vonatkozó ígéreteinek beteljesülése is zajlik. Akkor is, ha még semmi jónak nem látod jelét az életedben. Ne feledd: a „még nem” nem azonos azzal, hogy „sohasem”.

Kiáltsunk hát az Úrhoz a szenvedések idején. Keressük Őt, s kérjük segítségét, hogy amikor bizonytalannak látszik az események kibontakozása, tudjuk a helyzetet olyan szűrőn át látni, mely Isten kilétének bizonyosságából szövődik. S akkor hosszantűrésünk már nem tűnik olyan hosszúnak és  fájdalmasnak, hiszen tudjuk, hogy Isten szenvedésünk minden egyes percét valami jóra használja.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy emlékeztettél, hogy a várakozás közben bízhatom Benned. Köszönöm, hogy jelen vagy ezekben a percekben is. Tudom, hogy át fogsz vinni rajta, és Rád bízhatom magam. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Surviving our Seasons of Suffering

Daily Devotion, 2021.03.26.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/25/surviving-our-seasons-of-suffering

Lélekerősítő - Úgy érzed, valamit elrontottál?

 

Crystal Paine

„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn 8,36

 

„Nem az számít, hogyan játszottál. A lényeg, hogy te mindent megtettél, ami tőled telt.”

Silas nevű hétéves kisfiamnak mondtam ezeket a szavakat, amikor a kocsi felé tartottunk a baseball meccs után. El volt keseredve, mert több hibát is elkövetett a pályán, amivel esélyt adott az ellenfélnek, akik végül megnyerték a mérkőzést.

- Te megtettél mindent, ami tőled telt? – kérdeztem tőle.

- Igen - válaszolta határozottan.

- Akkor nincs miért szégyenkezned, nem kell vádolnod magad. És tudd, hogy akárhogyan játszottál is a pályán, én büszke vagyok és mindig is büszke leszek rád.

Anyai szerepem gyakran eszembe juttatja, mennyire szeret engem mennyei Atyám. Olyankor, ha botladozom, vagy elrontok valamit, nem áll ott mérgesen, idegesen, nem borul ki attól, hogy hibáztam. Nem haragszik rám, amikor nem sikerül a napom.

Szeretete nem a teljesítményemen múlik – de egyetlen cselekedetemen sem. „…Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8).

Szeret, és pont. Nem azért, aki vagyok (vagy nem vagyok), nem is azért, amit tettem (vagy nem tettem), hanem azért, aki Isten, és amit Ő tett.

Természetes késztetésem a szülői aggodalmaskodás. Éjszakánként néha órákon át morfondírozok: elég időt töltök velük? Elég egészségesen étkeznek? Jól fogalmaztam a kérdést, mikor beszélgettünk? Érzi, hogy szeretem? Másként kellett volna válaszolnom neki?

Ezekből az aggodalmaskodásokból komoly szorongás alakulhat ki, felzaklatom magam, s csak szégyent és bűntudatot érzek anyaként. Hálás vagyok, hogy Jézus nem fordul el tőlem, mikor elrontok valamit. Inkább közelebb hív magához:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)

Ezt súgja nekem: - Szabad vagy. Amikor meghaltam a kereszten, érted haltam meg. Hibáidért és tévedéseidért. Azért, hogy ne kelljen magaddal hurcolnod a szégyent és a bűntudatot, ne érezd elégtelennek magadat. Pihenj meg bennem. Hadd legyek én elég, ahol te nem vagy az. Bízz bennem az összekuszált, elrontott helyzetekben. Nézz rám, amikor nem tudod, mit kéne mondanod, mit kéne tenned. Támaszkodj rám ebben a gyermeknevelési munkában, amit rád bíztam. Hagyd abba az izgulást, aggodalmaskodást, a nagy igyekezetet. Azért jöttem, hogy életet, reményt és örömöt adjak. Pihenj meg bennem. Szabad vagy!

Amikor felfogtam, megértettem és megéltem ezt a szabadságot, teljesen megváltozott az életem. Nem kell szégyenkezve, bűntudattal gondoznom a gyermekeimet (és élnem az életemet!), vagy azzal az igyekezettel, hogy jó benyomást keltsek másokban.

Nem tudom, te mit érzel, mivel küzdesz naponta. De egyet tudok: Jézus neked is felajánlja ezt a szabadságot.

Ne hurcold magaddal a megfelelni akarás terhét. Ne akarj még jobban teljesíteni, még jobban bizonyítani, hogy érdemes vagy Isten szeretetére.

Krisztusban Isten megváltott, kiválasztott, megbocsátott és szeret. Megpihenhetsz Krisztus csodálatos szeretetében – azokon a napokon is, amikor tévedsz, hibázol vagy elbuksz.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz engem – akkor is, ha hibázom vagy elrontok valamit. Köszönöm, hogy meghaltál a kereszten bűneimért, hogy ne kelljen magammal cipelnem elégtelen voltom súlyát. Add, hogy meg tudjak pihenni szeretetedben, és tölts fel szereteteddel, hogy átsugározzon azokra is, akik ma az utamba kerülnek. Jézus nevében, Ámen.

Crystal Paine: Feel Like You’ve Messed Up Recently?

Daily Devotion, March 17, 2021      

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/17/feel-like-youve-messed-up-recently