2017. december 22., péntek

Lélekerősítő - Elhengerítve


Suzie Eller

„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.”
Lk 24,2-3


Nyolc hónapja már, hogy a lányomnál rákot diagnosztizáltak, és azzal szokott tréfálkozni, hogy ez az elmúlt időszak nekem nehezebb volt, mint neki. Egy pillanatig sem hiszem, hogy így lenne, de tudom, mire gondol. Erősnek hiszem magam a hitben, de ha volna Achillesz-sarkom, az a gyermekeim szenvedése lenne. Bármilyen okból.
Lányom nagyműtéte alatt a váróban ültem, s arra gondoltam, bár én lennék a helyében. A lélegzetemet is visszafojtottam, amíg a laboreredményekre várt.
Karácsony közeledtével egy másik édesanya története kerül közel hozzám, akinek szintén végig kellett néznie gyermeke szenvedését. Istállóban szülte meg kisfiát. Mikor az angyal hírül hozta, hogy a Messiást hordozza méhében, az egész álomnak tűnt. Aztán egyszercsak ott pihent a karjában a kisded.
A többi édesanyához hasonlóan, Mária sem tudta, mit hoz a jövő. A csecsemőből kisfiú, majd meglett férfi lett. Mária néha csodálkozott azon, amit mondott a fia (Lk 2,33), máskor megdöbbentette a gyermek viselkedése (Lk 2,48).
Igazi anyaság volt ez!
Harminchárom éves korában a fiú ott függött egy durva, ácsolt kereszten, hogy elviselje a büntetést az egész emberiség bűneiért. Anyja végig mellette volt szenvedése alatt. Miután a fiú meghalt, sírba helyezték, és egy nagy követ hengerítettek a bejárat elé.
Három nappal később két másik Mária és Salomé kimentek a sírhoz, tömjént vittek magukkal, és szívük fájdalmát. Az akkori szokások szerint be akarták balzsamozni a holttestet. Útközben azon tanakodtak, vajon hogy tudják majd elhengeríteni a hatalmas követ a bejárat elől (Mk 16,3).
A Lk 24 írja le azt, ami ez után következett.
„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét” (Lk 24,2-3).
A sír üres volt. Az angyal közölte velük, hogy az élőt nem találhatják a holtak között. Jézus nem volt ott. Feltámadt!
Azon a napon hatalmas szikladarabot hengerítettek el a sír szájától, és egy gyöngéd édesanya szívének nyomasztó terhe is el lett hengerítve. Igaz, szenvedett a gyermeke, de örökké tart életének hatása a világra. Egész életén át, sőt halálában is Jézus mellett volt az édesanyja, de Isten még közelebb volt hozzá.
Ezen az úton jártam én is az elmúlt nyolc hónapban. Amennyire tudtam, közel voltam a gyermekemhez, de térdre is borultam, hogy kérjem Istent, hengerítse el róla a terhet, amit én nem tudok megmozdítani.
A félelmet hitre cseréltem.
A bizonytalanságot bizonyosságra, hogy Isten keze ott van gyermekem fölött, még a szenvedésben is.
Nem feledem, hogy Neki terve van vele, amit én talán nem látok át, de Ő igen.
Karácsony közeledtével kitárt kezekkel dicsérjük Istent egy gyermekért, aki istállóban született. Köszönetet mondunk az elhengerített kőért, mely megmutatta, hogy Megváltónk él.
Végül pedig megköszönjük Jézusnak, hogy elhengeríti terheinket, és hordozza a súlyt, amit mi nem tudunk elviselni.

Drága Jézus! Karácsonykor ajándékokat fogok bontogatni, de a legnagyobb ajándék az, hogy Atyád elküldött hozzánk Téged. Velünk jársz minden nap. Köszönöm, hogy elhengeríted a terheket, amiket mi magunk nem tudunk hordozni. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Rolled Away
Encouragement for today, 2017.12.22.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/12/22/rolled-away

2017. december 12., kedd

Lélekerősítő - Amikor megszólal a kakas


Sharon Jaynes

„… elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” Fil 3, 13b-14

A ház mögötti teraszon ültem kopott, bő háziruhámban, amit már 20 éve viselek, de valahogy nem tudok megválni tőle.
A hűvös reggeli szellőben suhogtak a nyírfa levelei, a gerberák meg a tegnapinál picit magasabbra nyújtották arcukat a nap felé.
Ekkor szólalt meg. A kakas.
Kukurikúúú! Nem tudom, hol lakik, de az biztos, hogy hallótávolságon belül.
Kukurikúúú! Péterre gondoltam. Meg magamra. Meg rád.
Bizonyára ismered a Lk 22,31-34-ben leírt történetet. Egy nappal azelőtt, hogy elindult a Kálváriára, a vacsoraasztalnál Jézus a barátjával, Péterrel beszélget. Tanítványvolta előtti nevén, Simonnak szólítja.
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd visszatérsz, erősítsd meg a testvéreidet!”
Péter erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe és a halálba is!”
- Na persze, kedvesem – gondoltam volna magamban, ha én vagyok Jézus.
„Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem” (Lk 22,34).
És pár órával később megtörtént. Péter azt is letagadta, hogy ismerné Jézust. Háromszor. És akkor megszólalt a kakas. Kukurikúúúúú!
És Péter kiment, és sírt megállíthatatlanul.
Másnap a kakas újra szólt. És Péternek erről eszébe jutott a bukása.
Majd a következő napon és az azután következőkön újra meg újra. Friss emlékeztető volt minden kukorékolás. Az első dolog, ami reggelente történt.
Ismerem ezt az állapotot. Talán te is. Elbuktam. Sírtam megállíthatatlanul. És azóta újra meg újra emlékezem.
Szentlélekkel feltöltött önbizalmamat számtalan ponton kilyukasztotta a szégyen, és mint Péter, elbújtam a fal mögé. Vagy a bokrok közé, mint Éva. És bár kértem Istent, bocsásson meg, a kakas tovább szólt a lelkemben. Bukásom emléke mindegyre visszatért. Mint a cirkuszi trapézugró, aki már elkapta a második rudat, de nem ereszti el az elsőt, lógok a levegőben, ahelyett, hogy „bőségben élnék”. Isten szólongat: - Engedd el. Lendülj előre. Bátran. Nincs más út.
Pál megmondja, mit kell tennem: „… elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban” (Fil 3, 13b-14).
Tisztán látom az utat. Számomra és számodra is.
Amikor végre felfogjuk, mit tett Jézus értünk és mit helyezett belénk, akkor kezdünk „bőségben élni”- azzal a hittel, amire mindig is vágytunk. De nem elég megragadni. Tudnunk kell valamit el is engedni.
Engedjük el szégyenteli töprengéseinket, és ragadjuk meg az irgalmat.
Engedjük el a kínzó keserűséget, és ragadjuk meg a radikális megbocsátást.
Engedjük el a remegő térdű aggódást, és ragadjuk meg a biztos lábú önbizalmat.
Engedjük el bizonytalanságainkat, és ragadjuk meg valódi, istengyermeki identitásunkat.
Engedjük el kétségeinket önmagunk felől, és ragadjuk meg Isten erővel teli ígéreteit.
Engedjük el az összehasonlítgatást, és ragadjuk meg Isten-tervezte egyediségünket.
Engedjük el a hazugságokat, melyek fogságban tartanak, és ragadjuk meg az igazságot, mely szabaddá tesz.
Isten egy széfet helyezett szívembe, bőségesen megtöltötte ígéretekkel, egy kereszt alakú kulcsot tervezett hozzá, mellyel kinyithatom. Csak én. A tiedet csak te. De ehhez előbb engedjük el a szégyent, és ragadjuk meg a kegyelmet.
Mit szólt Jézus Péter három tagadásához? Adott neki három pofont? Aligha.
Feltámadása után Jézus félrevonta Pétert, és háromszor feltette neki ugyanazt a kérdést. Minden tagadáshoz egyszer. „Simon, Jónás fia, szeretsz te engem?” majd hozzátette: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,15b).
Jézus leemelte Péter válláról a bűntudat súlyos köpenyét, s visszairányította megkezdett missziójához. Ezt teszi velem és veled is.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megbocsátod, ha vétkezem ellened. Segíts megszabadulnom a bűntudattól olyasmiért, amit te már megbocsátottál. Segíts, hogy a Sátán vádaskodásai helyett a Szentlélek irgalomüzeneteire hallgassak. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When Your Rooster Crows
Encouragement for today, 2017.12.08.
www.proverbs31.org

2017. december 1., péntek

Lélekerősítő - Hat ok, amiért hálás lehetek, hogy rákos vagyok


Liz Curtis Higgs

„Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” 1Tessz 5,18


Mikor megosztottam másokkal a nemrég kapott hírt, hogy méhnyálkahártya-rákom van, többen fogalmaztak így, csupa nagybetűvel: „GYŰLÖLÖM A RÁKOT!”
Megértem. Nincs mit szeretni a rákos sejteken, nem okoz örömöt a rosszindulatú daganat, és határozottan nincs semmi gyönyörűség a műtétben, kemoterápiában, sugarazásban stb.
De ennek a nem-várt utazásnak lett egy másik oldala is. Csodálatos, megvilágosító, semmiért-oda-nem-adnám pillanatok, amikor teljes lelkemmel azonosultam mai alapigénkkel: „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban” (1Tessz 5,18).
Azt akarod mondani, Liz, hogy hálás vagy azért, mert rákos vagy? Igen, pontosan ezt mondom.
Csóváld a fejed nyugodtan, forgasd a szemed, vagy sóhajts egy nagyot, mikor ezt olvasod. Talán olybá tűnik az, amit meg akarok osztani veled, mintha túl sok szteroidot kaptam volna legutóbbi kemoterápiám előtt, és most bedrogozva, euforikus állapotban beszélnék.
Az igazság az, hogy hálámnak semmi köze a szerekhez, mindenestül Krisztusra irányul. Harminchat évig tudtam, hogy ő Uram és Megváltóm, de most úgy is ismerem, mint Vigasztalót, Gyógyítót, Barátot. Sosem éreztem jobban jelenlétét, sosem csodáltam ennyire a hatalmát. És sosem éreztem ilyen erős késztetést, hogy újra meg újra kimondjam a nevét, és énekeljem dicséretét!
Senkinek sem kívánom, hogy rákos legyen, de szeretném, ha minden testvérem Krisztusban átélné, mi történik, ha elfogadja saját helyzetének valóságát, és nemcsak bízik Istenben, de hálát is ad neki azért az útért, amit eltervezett számára.
Mi tehát az a hat ok, amiért hálásak lehetünk egy nehéz időszakban?
Isten hűségének mélyebb megtapasztalása. Amikor kórházi ágyamon az éjszaka közepén Hozzá kiáltottam, Ő már ott volt, megnyugtatta összetört szívemet, biztosított szeretetéről épp, ahogy a zsoltáros írja: „Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig” (Zsolt 36,6).
Isten békéjének jobb megértése. Miután az onkológus elmagyarázta a diagnózisomat, az Úr felszárította könnyeimet, és emlékeztetett rá, hogy Ő uralkodik mindenen. Mivel Isten nem mi, hanem felel az életünkért, nyugodtan letehetjük aggodalmaskodó gondolatainkat, és megpihenhetünk Benne. „Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7).
Állandó bizonyosság jósága felől. Mivel rólunk szóló terve jó, és mindig célravezető, felemelhetem fényes, sima fejemet, és így szólhatok: „Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátor szívű, és bízzál az Úrban!” (Zsolt 27,14).
Szorosabb kötődés Hozzá. Szívem mélyéből átélem, mennyire szükségem van Jézusra, gyakrabban, és komolyabban imádkozom, mint valaha. Amikor térdre borulok, mindig ott van velem. „Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban” (Kol 4,2).
Szabadságának új megtapasztalása. Sokféle érzelem kavargott bennem, de a bénító félelem egyetlen napig uralkodott rajtam. Sok sírás és fogcsikorgatás után Isten kegyelméből úgy döntöttem, hogy szilárdan beleállok az Ő igazságába, és a szabadságot választom. „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened!" (Iz 41,10a).
Tisztábban látom a Tőle jövő reményt. Mindegy, mi lesz a vége – gyógyulás vagy mennyország – Isten kezében ott a világító jelzőfény jövőm és a te jövőd számára, és ez a legnagyszerűbb ok a hálaadásra. „Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak,…” (Zsid 12,28a).
Kedvesem, nem tudom, min mész át, de hálás vagyok, amiért bátoríthatlak most, az ünnepre készülve - és mindig.

Uram, adj erőt, hogy minden körülmények között hálásak legyünk. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: Six Reasons I’m Thankful for Cancer
Encouragement for today, 2017. november 24.
www.proverbs31.org

2017. november 18., szombat

Lélekerősítő - Mikor gyengének érzed magad


Tiffany Smiling

„…de azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’” 2Kor 12,9

A nővér fluoreszkáló zseblámpájának fénye bántotta a szememet. Még nem tudtam, mire számítsak, de reménykedtem. Az első, amit észrevettem, mikor magamhoz tértem a hűvös kórházi szobában, az infúzió csöndes csöpögése volt, és a száraz vér szaga borotvált koponyámon.
- Tiffany, kérlek, mozdítsd meg a jobb lábadat – szólt a nővér.
Megemeltem a lábam. Messze lévén a fejemtől, a legkevésbé fájó testrészem volt.
- Nagyon jó. Most a balt.
Megpróbáltam, de a lábam nem akart együttműködni . - Biztos rácsavarodott a lepedő – reménykedtem.
- Kérlek, most a jobb karodat emeld fel – mondta a nővér a jobb karomra mutatva.
Engedelmeskedtem.
- Most a balt.
A bal karom nem mozdult. Próbáltam felemelni, de nem ment.
A nővér kérésére kábultan és kicsit zavarodottan megpróbáltam felülni, először a műtét óta. Az agyam kiadta a parancsot a tagjaimnak, de a testem nem mozdult. Miért nem reagál a testem?
Pár pillanat múlva szembesültem a mindent elsöprő hírrel: agyvérzésen estem át.
Tizenhat éves fiatal lány voltam, hat éve küzdöttem egy veszélyes agydaganattal. Azt reméltem, hogy most, miután eltávolították, az életem visszatér a normális kerékvágásba. Nem így történt. Ehelyett lebénult a fél oldalam, nehezen érthetően mondtam a szavakat, az arcom megmerevedett.
Egész világom megrendült.
Mit tehetünk, ha másként alakulnak a körülményeink, mint amire Isten reményteli ígéretei alapján számítottunk?
Képzeld el… Szép életed van. Persze néha vannak hullámvölgyek, de látod Isten működését, érzed áldásait a munkádban, házasságodban, összetartó családodban. Aztán az élet bevág egy lecsapó labdát. Elveszítesz valakit. A szíved összetörik. Anyagi csődbe kerülsz. Akkora teher nehezedik rád, amit már nem bírsz elviselni.
A nehéz időkben gyengeségeim, mint buborékok törnek a felszínre. Nagy küzdelmembe kerül, hogy higgyek a csodában. Nehezen tudom elhinni Isten jóságát a bajban. Sebezhetővé válok. Próbálok remélni, de nem sikerül. Ilyen pillanatokban jövök rá, mennyire gyenge vagyok.
Az igazság az, hogy mindegyikünknek vannak gyenge pontjaink, és Isten pontosan ismeri ezeket. Őt nem lepi meg, ha látszólag bizonytalanná válik a jövőnk, ha megrendülnek kapcsolataink, és úgy tűnik, a mi életünkben nem akarnak teljesülni ígéretei.
Képes lenne Isten egyik pillanatról a másikra teljesíteni kéréseinket? Hát persze!
De ennél fontosabb leckét szán nekünk a bizonytalan időkkel: az Ő ereje a gyengeségben nyilvánul meg.
Mai alapigénk azt üzeni, hogy Krisztus erejét gyengeségünkben fedezzük fel. „… de azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében’” (2Kor 12,9).
Kétségeink, bizonytalanságaink, hiányosságaink teszik teljessé életünkben Krisztus erejét.
Amikor már nem bírjuk elviselni az űrt a lelkünkben, és válaszért esengünk, sebzettségünk odafordít az Úrhoz. És Ő kézen fogja reménytelen, csüggedt magunkat, és a Benne való bizalom mélyebb szintjére vezet. Abba a bizalomba, mely nem saját gyengeségeinket, hanem az Ő erejét akarja látni.
Még ha az orvosi jelentés szerint minden remény elveszett is,
Ő hűséges.
Még ha elhagy is, akit legjobban szeretünk,
Ő kitart mellettünk.
Még ha kimerültünk, és kudarcnak látjuk is az életünk,
Ő sosem hagy el.
Még ha múlnak is az évek, és a győzelem egyre távolabbnak látszik,
az Ő ígéretei igazak.
Úgy érzed, hogy az élet viharai megrendítették Isten jóságába vetett hitedet?
Mai igénkben vigaszt találhatsz, tudd, hogy Isten működik az életedben. Nem felejtett el, csak tökéletesíteni akarja hitedet. És napról napra, viharról viharra bizonyítja mennyei Atyánk, hogy az Ő kegyelme elég, és az Ő ereje gyengeségeinkben teljesedik ki.

Uram, hadd jelenítse meg gyengeségem a Te erődet. Vond napról napra közelebb magadhoz szívemet, miközben a Te erődre hagyatkozom, és nem a magaméra. Jézus nevében, Ámen.

Tiffany Smiling: When You’re Feeling Week
Encouragement for today, 2017.11.15.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/11/15/when-youre-feeling-weak

2017. november 10., péntek

Lélekerősítő - Isten többre szánt


Suzie Eller

„Ekkor így szólt hozzá az ördög: ’Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!’”
Lk 4,3


„Szerintem nem bánja Isten” – mondta a barátnőm.
A sírás kerülgetett. Meg akartam értetni vele, hogy Istennek bizonyára nem tetszik, ami potenciálisan bánatot okoz azoknak, akiket szeret.
Nem tudtam meggyőzni, összetört a szívem. Később aztán az ő szíve következett.
Barátnőm küzdelme egy kísértéssel kezdődött. Eleinte csak eljátszadozott a gondolattal. Aztán összeszedte a mellette szóló érveket, de ami ellene szólt, azt nem vette számításba. Később a tettek mezejére lépett. Végül pedig összeomlott, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy gondolta.
Mind szembesülünk kísértésekkel. Talán nem azzal, amivel a barátnőm. Fel akarjuk adni, amikor nehézségekbe ütközünk. Nem fogadunk el valami jó dolgot, mert úgy érezzük, méltatlanok vagyunk rá.
Küzdelmeinkben nem vagyunk egyedül. Jézus is megtapasztalta a kísértést. A Lukács evangélium negyedik fejezetében Jézus szemtől szemben találja magát a Sátánnal a pusztaságban. Minden szinten kísértés éri, ugyanúgy, mint minket.
Az ellenség egy egyszerű csábítással indít.
„Ekkor így szólt hozzá az ördög: ’Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!’” (Lk 4,3).
Képzeld el magad a sivatagban minden élelem nélkül. Jézus gyomra már-már kilyukadhatott az éhségtől.
Egyetlen szavától kenyérré válnának a kövek a lábai előtt. Jézus rendíthetetlen. Tudja, mi az ellenség terve. A Mennyei Atya azért küldte Jézust, hogy ezt a sebzett világot magához vonja.
Ez nem a kenyérről szól. Az ellenség nemcsak Jézust akarta tönkretenni, hanem Isten tervét Vele.
Jézus nem bonyolódik vitába. Nem időzik a kísértésnél, Isten igéjét szegezi neki. Példája megmutatja nekünk, hogy a Mennyei Atyához való hűség fontosabb, mint a pillanatnyi éhség csillapítása. Jézus nem hagyja magát félrevezetni az által, aki bár úgy tesz, vele törődik, igazából a lelkét akarja elpusztítani.
Mind hallottuk már a csábítás hangját. Nem is egyszer.
A kísértés kompromisszumra hív, vagy arra, hogy elégítsük ki pillanatnyi vágyunkat, mely eltávolít Istentől. Hogy vegyük saját kezünkbe a dolgainkat, ragadjuk ki őket Isten kezéből. Amennyire lehetséges, el akar távolítani Istentől és az Ő rólunk szóló tökéletes tervétől.
Kísértéssel küzdő barátnőm a pillanatnyi éhségre fordította figyelmét, és így nem vette észre a valódi harcot, ami benne zajlott.
Ha kísértést érzel, tudd, Megváltód ismeri a mostani pillanaton túli szükségleteidet is. Tudja, milyen kísértést szenvedni. Ígéri, hogy segít küzdeni a kísértés ellen mindaddig, míg az ellenség fel nem adja.
Évek múltán a barátnőm megtalálta a visszautat. Hosszú szenvedéseken át Isten végül meggyógyította a szívét, és ő nem tágított Mellőle, mialatt igyekezett rendbehozni a tettével szétzilált kapcsolatait.
Amikor felkérik, hogy mondja el történetét, így foglalja össze a tanulságot: „Ha nem illeszthető be Isten legjobb tervébe rólad, fuss az ellenkező irányba”.
Bármi legyen a kísértés, pillanatnyi igényeink kielégítése sosem múlja fölül az igazság melletti döntésből fakadó tartós átalakulást.

Drága Jézus, segíts túllátnom az érzéseimen, hogy Rád találjak. Segíts legyőznöm a kísértést igéddel, és kizárnom azt szívemből és gondolataimból. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: You Are Made for More
Encouragement for today, 2017.11.07.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/11/07/you-are-made-for-more

2017. november 4., szombat

Lélekerősítő - Juss lélegzethez!


Max Lucado

„Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény.” Kiv 23,12

Isten számunkra készített tervében ott szerepel a napi és heti pihenés. Így szólt Mózeshez és a néphez: „Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény” (Kiv 23,12).
Ez nem jótanács vagy ajánlás, hanem parancs: - Pihenj meg! A hét egy napját szánd rá, hogy a rendszer újra tudjon töltődni. A hét egy napján lassítson egész házad népe. Életével fizetett az az izraelita, aki nem tartotta meg ezt a törvényt.
Ma is érvényben van ez a halálos ítélet, de többnyire a túlmunka, a stressz, a szorongás hajtja végre.
A Biblia szerint a pihenés nem gyengeség, nem lustaság, hanem a hódolat kifejezése. Azzal, hogy betartod a szombati pihenőnapot, kijelented: - Isten jobban tudja, mire van szükségem. Ha Ő azt mondja, pihenjek, akkor pihenek.
Sosem volt nagyobb szükségünk a pihenésre. Túl nagy sebességgel élünk, adrenalincsapjaink ritkán vannak elzárva. Rohanunk, hogy elérjük az éjszakai járatot, kora reggelre is szervezünk értekezleteket, túlhajszoljuk magunkat. A magas adrenalinkibocsátás kimeríti az agy természetes nyugtató rendszerét, és nagyfokú szorongást idéz elő. Sokan asszociálunk felelőtlenségre, mikor lazításról hallunk, ezért itt az ideje, hogy kicsit áthuzalozzuk gondolkodásunkat.
Íme néhány ötlet, amit érdemes kipróbálni:
- Ne feszítsd túl magad. Ismerd fel, és értsd meg a határaidat. Ne hidd, hogy nincsenek korlátaid.
- Ha elérkeztél a határra, állj le. Ne dolgozz addig, míg összeesel. Alakíts ki egy számodra működő életritmust, és ragaszkodj hozzá.
- Építs be szüneteket a napjaidba. A szunyókálásnak bibliai alapja is van.
- Vond néha ki agyadat a technika bűvköréből. Kapcsold ki, húzd ki, jelentkezz ki a szociális médiáról, a hírcsatornákról, internetes játékokról, amik mind szívják az energiát.
- Tanulj meg lazítani. Kapcsolódj ki, ereszd el a munkát. A pihenésre szánt napi óra vagy heti egy nap nem arra szolgál, hogy elvégezd, amire máskor nincs időd. Ilyenkor bízd Istenre a dolgaidat. Ő is megpihent hatnapi munka után. És nem esett szét a világ. Akkor sem fog, ha te megpihensz.
Isten mannát ígért a zsidóknak minden napra. De kikötötte, hogy reggelente csak egy napi adagot szedjenek össze. Aki két napra valót szedett, annak másnapra megrohadt a mannája. De volt egy kivétel. A szombatot megelőző nap kétszer annyit gyűjthettek, mint máskor, és a mannának nem lett semmi baja. Isten megadta nekik, amire szükségük volt, akkor, amikor itt volt az ideje.
Nemde minden napnak megvannak a kihívásai? Van, ami egyszeri, van, ami ismétlődik.
Megtanultam, hogy a nyugalom és a valódi pihenés kulcsa, ha kizárólag a mai nap gondjaival foglalkozom, és minden napot zárt egésznek élek meg. Íme, itt vannak a mai nap feladatai. Isten erőt ad hozzá. Ne nyúljak a holnap feladataihoz, míg fel nem virrad a holnapi nap, mert a holnapi erőadagot még nem kaptam meg. Annyi erőm van, amennyi mára elég. Nem tudok átmenni a hídon, mielőtt odaértem.
Mi hát a tennivaló?
- Legyen egy parkolóhelye a holnap feladatainak. Jegyezd fel őket, és hagyd ott a „parkolóban”.
- Ne feszítsd túl megküzdési képességeid kereteit. Az érzelmi energia véges. Adj engedélyt magadnak, hogy így szólhass: - Ezt holnap fogom elvégezni. Reggelre testileg-lelkileg feltöltődöm. Minden nap egy új kezdet, és a holnapi napot frissen fogom kezdeni.
- Csukd rá az ajtót a tegnapra, és ne érj a holnap kilincséhez.
A tegnap már nem a tiéd. A holnap még nem a tiéd. Csak a mával rendelkezel. Éld meg a mát!

Uram, add, hogy ne akarjam állandó tevékenykedéssel táplálni önértékelésemet. Add, hogy biztonságban érezzem magam attól, aki Te vagy, és attól, akinek engem alkottál, és taníts megpihenni. Segíts lélegzethez jutnom. Jézus nevében, Ámen.

Max Lucado: Catch Your Breath
Encouragement for today, 2017.11.02.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/11/02/catch-your-breath

2017. október 26., csütörtök

Lélekerősítő - A csend hangja


Mark Batterson

„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a


A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3 percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?)
Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.
Gondolj bele: egy Gordon Hempton nevű környezetkutató 30 évnyi munkával összeállított egy listát ezzel a címmel: Az utolsó nagy, csendes helyek listája. Olyan helyeket vett fel, amelyeken a nappali órákban legalább 15 percnyi folyamatos, zavartalan csend uralkodik. A legutóbbi listája szerint összesen 12 ilyen hely van az Egyesült Államokban! S akkor csodálkozunk, miért szenved a lélek…
Nehéz kirekeszteni mások hangját, a szociális média hívójeleit, s az elvárást, hogy egyre többet teljesítsünk. Pedig a csendben nagyobb eséllyel hallhatjuk meg Isten hangját, és énekelhetjük az Ő énekét.
A csend különbözteti meg a belátást a látástól.
A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól.
A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.
Próbáltál már elcsendesíteni egy zajongó termet? Aligha sikerül, ha igyekszel túlordítani a zajt. Ennél hatékonyabb, ha így szólsz: sss. Isten is ezzel a módszerrel él. Suttogása elcsendesít, megnyugtat, lecsillapít. Mai alapigénk is erről szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11a).
A világ fehérzaja a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben. A fehérzajban minden emberi fül által érzékelhető frekvencia azonos nyomáson van jelen. És mert minden benne van, nagyon nehéz egy-egy frekvenciát külön észlelni – főleg Isten halk hangját.
Amikor felhangosodik az életünk, és zaj tölt be minden frekvenciát, megszűnik létérzékelésünk. Ha túl zsúfoltak a napjaink, elveszítjük az egyensúlyt, ami a belső fül egyik funkciója.
Lehet egy végtagon járni?
Túl zajos és túl zsúfolt az életünk.
És így elfelejtjük, hogy Isten Isten. A legapróbb dolgok is elvonják Róla a figyelmünket. John Donne írta: „Egy légy zümmögése elvonta a figyelmemet Istenről és angyalairól”.
Az utóbbi tíz évben sokat dolgoztam együtt hangoskönyvek készítésénél Brad Smiley-val, a briliáns hangmérnökkel. A legutóbbi felvételen Brad elmagyarázta, hogyan dolgoznak kollégái. Mielőtt belépnének a stúdióba, előkészítik a hallásukat: tökéletes csendben lenyugtatják és újrakalibrálják a hangérzékelésüket. Csak így képesek valóban hallani. Az akusztikus ökológusok fültisztításnak nevezik a műveletet.
A csend a kulcsa annak, hogy meghalld Isten szívének dobbanását.
Csendesedj el, ha szeretnéd, hogy eltöltsön a Szentlélek.

A zsoltárok menedéknek, erődítménynek, mindig jelenlévő segítségnek hívják Istent. Az én kedvenc kifejezésem a búvóhelynek is értelmezhető „menedék”. „Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival"(Zsolt 32,7).
Csak azt tudjuk hangunkkal visszaadni, amit fülünkkel meghallottunk. Imádkozom, hogy kihalld a zajból Isten hangját. Dala fel fog szabadítani.
Egyszóval, Isten annál hangosabban beszél, minél nagyobb bennünk a nyugalom. Annyira fontos lelki vitalitásunk számára a csend, hogy érdemes szavanként végigelmélkedni alapigénket.
Csendesedj el.
Csendesedj el és tudd.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.


Uram, szeretném tisztábban hallani hangodat, mint a világ zaját, mely körülvesz. Ma mit mondasz nekem? Jézus nevében, Ámen.

Mark Batterson: The Sound of Silence
Encouragement for today, 2017. 10. 23.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/23/the-sound-of-silence

2017. október 21., szombat

Lélekerősítő - Úgy érzem, fukar vagyok, Uram


Glynnis Whitwer

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” Mt 10,8b

Mondott valamit a fiam, amivel megbántott. Már nem is emlékszem, mit mondott (olyan apróság volt), de azt nem felejtettem el, mit éreztem akkor.
Azt, hogy fukar vagyok.
Abban a pillanatban szívem sértett fele átvette a hatalmat. Elhessegethettem volna a megjegyzést, gondolhattam volna, hogy félreértettem valamit, vagy próbálhattam volna megérteni a fiamat. De nem, reakcióm nem szeretetből fakadt, inkább megvontam a szeretetet.
Indulatok nélkül, ridegen közöltem nemtetszésemet. Az érzelmi nagylelkűség helyett a fukarságot választottam.
Előfordult már, hogy nyitottság helyett rácsapod az ajtót valakire érzelmileg?
Én sajnos így reagálok, ha megbántanak. Persze, könnyen igazolható ez a reakció, mert miért legyek megértő valaki felé, aki megsértett? Ám az Úr figyelmeztet, hogy ilyenkor hiányzik belőlem a nagylelkűség.
Ha őszintén magamba nézek, el kell ismernem, hogy ez a lelki fukarság évek óta fennáll. Azóta nevezem így ezt a hozzáállást, mióta olvastam Nicki barátnőm írását az érzelmi nagylelkűségről. Én gyakran tapasztalom magamon az ellenkezőjét.
Nehezen lépek túl egy sértésen. Nem örülök, ha valaki más kapja, amire titkon vágyakoztam. Nem tudok türelmes lenni, amikor stresszes vagyok. Nagylelkű válasz helyett önzően reagálok.
De nem akarok ilyen lenni. Nem ilyen anyának, feleségnek, barátnak szeretne látni Isten.
Évekkel ezelőtt találkoztam valakivel, aki a nagylelkűség mintaképe volt. Fiatal anya voltam, és épp elvállaltam kis gyülekezetünkben a gyermekprogramok irányítását. Volt a közelben egy nagyobb gyülekezet, találkozót kértem az ottani hasonló pozíciót viselő hölgytől, Joditól. Jodi azonnal talált rám időt sűrű tennivalói között, és mikor ezt megköszöntem, ennyit válaszolt: „Ingyen kaptuk, ingyen adjuk.”
Sejtettem, hogy a Bibliából erednek szavai, és később meg is találtam a megfelelő idézetet a Mt 10,8b versben. Maga Jézus mondta e szavakat, mikor elküldte 12 tanítványát szolgálni a nevében. Elmondta nekik utasításait, majd így szólt: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”.
Jézus olyan vidékre küldte a tanítványokat, ahol bizonyosan találkoznak elutasítással. Az emberek bírálni, sőt talán üldözni is fogják őket. Jézus szerette volna, hogy ha elutasítással találkoznak, barátai emlékeznek mindarra, amit kaptak Tőle, és képesek szeretettel, érzelmi nagylelkűséggel válaszolni.
Jó volna, ha ez eszembe jutna, mikor legközelebb fukar módon készülök reagálni. Annyi mindent adott és megbocsátott nekem Isten, miért akarom szeretetét, megbocsátását, irgalmát megtartani magamnak?
Fukar szívem viszont még többet akar.
Pedig már mindenem megvan! Enyém Mennyei Atyám feltétel nélküli szeretete, aminek kiapadhatatlan a forrása. Korlátlan elfogadásban, korlátlan lehetőségekben, korlátlan ellátásban van részem. Nem kell szűkmarkúan visszatartanom semmit.
Szeretnék nagylelkűen élni! Minden helyzetben és minden körülmények között.
Milyen a nagylelkű szív? Irgalommal és megértéssel viszonyul a másikhoz. Elengedi az elvárásait, igyekszik elfogadó lenni. Hagyja, hogy a Szentlélek tegye a dolgát, és szeret feltétel nélkül, még akkor is, ha szerinte a másik rossz döntést hozott.
A fiammal való összezörrenéskor eszembe jutottak Jézus idézett szavai. Eszembe jutott elhatározásom, hogy nagylelkűen akarok élni. És helyre tudtam hozni, amit szinte elrontottam. Istennek legyen hála.
Ingyen kaptam, adjam is ingyen – egy igazság, ami szerint élnem kell. Így lehetővé válik, hogy önzés helyett áldást nyújtsak másoknak.

Uram, köszönöm, hogy annyira nagylelkű vagy velem. Nem érdemeltem megbocsátást, és Te mégis elküldted Fiadat, hogy meghaljon értem. Segíts nagylelkűen élni, ingyen megbocsátani és bőséggel szeretni! Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Lord, I Feel Stingy Today
Encouragement for today, 2017.10.20.
www.proverbs31.org

2017. október 18., szerda

Lélekerősítő - Szeretnénk, ha szeretnének


John Ortberg

„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” 1Jn 4,11

Mindenki szeretné, ha szeretnék, ha kedvelnék, ha tapsolnának neki. Szeretnénk, ha valaki elfogadna, történjék bármi. Szeretnénk, ha volna kihez fordulnunk krízis idején. Szeretnénk, ha valakinél biztonságban tudhatnánk titkainkat. És ez nem véletlen.
Kapcsolatokra teremtettünk.
Meghitt kapcsolatokra.
Ha van olyan ember, akivel bensőséges kapcsolatban vagyunk, mindennel meg tudunk birkózni, amit elénk hoz az élet. Enélkül viszont a legnagyobb teljesítmény is üresen kong. Elmarad a siker öröme, ha nincs kivel megosztanunk. Szerintem a bensőséges kapcsolatra törekvés minden más törekvésnél többet ér.
Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, nem olyan, mint mikor elhatározzuk, hogy holnaptól több rostot adunk a diétánkhoz. Dolgozni kell rajta. De megéri, mert legbelül érezzük, hogy semmi sem olyan fontos a világon, mint egy másik emberrel való bensőséges kapcsolat. És az Istennel való szoros kapcsolat? Az mindent egy másik szintre emel.
Az Istennel kialakítandó meghitt kapcsolatot talán csak egy új feladatnak látjuk amúgy is túlhajszolt életünkben. Kacskaringós út vezet egy igazi, élő, hús-vér emberrel való bensőséges viszony kialakításához is, hát még, ha olyan valakihez akarunk tartozni, akit még csak nem is látunk!
Pedig nem olyan bonyolult, főleg, ha belegondolsz, mit jelent a meghittség.
A bensőséges kapcsolat nem grandiózus, alaposan kidolgozott gesztusok eredménye. Inkább sok-sok apró, mindennapi interakcióból áll össze. Amikor egy élményt megosztunk valakivel, épül a vele való meghitt kapcsolatunk.
Megkérdezzük hazaérkező gyermekeinktől, hogy telt a napjuk az iskolában. Észrevesszük és méltányoljuk a ruhát, amit társunk hord egy különleges alkalmon. Meglátjuk a csüggedtséget a másik szemében, és felajánljuk a segítségünket. Biztató kacsintást küldünk egy túlhajszolt kolléga felé, aki épp beszámolót tart egy értekezleten.
Egyetlen zenei hang nem igazán számít. De ha jó sokat összeraksz belőlük a megfelelő rendben, felcsendül Beethoven 9. szimfóniája. Így van ez a kapcsolatokban is. Egyetlen találkozás lehet jelentéktelen. De a sok közös élmény létrehozza a bensőséges kapcsolatot.
Erre sarkall Isten is mai alapigénkben: „Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11).
Mivel Isten mindig jelen van, minden pillanatban építhetjük a vele való kapcsolatunkat. Mindig ott van, ahol mi. Csak forduljunk Felé, és akarjunk Vele lenni.
Ha segítségre van szükséged, mondd el Neki. Ha öröm ér, vedd észre jóságát az öröm mögött, és adj hálát érte. Amikor valami szépség tárul eléd, ismerd fel a nagy Művész keze nyomát, és köszönd meg Neki.
Próbáld meg. Rájössz, hogy egy közönséges nap, olyan, mint a mai, a legmeghittebb együttlétté válhat Istennel.
Ám ez még nem minden.
Ha a meghittség a közös élményekből, tapasztalatokból adódik össze, milyen magas foka a meghittségnek a megtestesülés – Isten misztikus, titokzatos döntése, hogy egy lesz közülünk!
Távolról is szerethetett volna minket. De Ő ennél többet akart. Meghitt viszonyba akart kerülni velünk. Jézus által osztozott magányunkban, fáradságunkban, aggódásunkban és szomorúságunkban. Osztozott örömünkben és fájdalmunkban. Vigasztalást nyújtott, mikor elhagyottnak éreztük magunkat.
A megtestesülés nem más, mint Isten vágya a meghittségre az emberekkel. Fájdalma a meghittség elvesztése miatt a bűnbeeséskor, akarata, hogy visszaszerezze, és hatalmas öröme a megváltás sikere fölött.
Ha ez így van, akkor már közelebb vagyunk Istenhez, mint gondolnánk.
Az Istennel való meghitt kapcsolat nem olyasmi, amit el kell érnünk, hanem amit meg is kaphatunk.
És talán egy időre meg is pihenhetünk benne.

Köszönöm, Uram, hogy az emberekkel és a Veled való meghitt kapcsolatra teremtettél. Kérlek, segíts, hogy egyre közelebb kerüljek azokhoz, akik a legtöbbet jelentenek az életemben. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz minket. Jézus nevében, Ámen.

John Ortberg: Everyone Wants to Be Loved
Encouragement for today, 2017.10.10.
www.proverbs31.org

2017. október 9., hétfő

Lélekerősítő - Ételkincsek a szemétdombon


Lysa TerKeurst

„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,7

Jackson, a fiam, néhány éve írt egy iskolai dolgozatot a korrupcióról és kapzsiságról, mely polgárháborúhoz vezetett a szülőhazájában. Csakhogy ez a dolgozat nem egy történelmi esemény leírása volt kutatások alapján. Jackson és öccse, Mark maguk is átélték a szörnyű háború rémségeit. Életük első éveit a fiaim egy Isten háta mögötti árvaházban töltötték Libériában, Afrikában.
A dolgozatban azt is leírta Jackson, milyen érzés volt meztelenül a szemétben turkálni kidobott ételkincsek után.
Kidobott ételkincsek.
Még ma is nehezen tudom visszatartani a sírást, mikor ezeket a szavakat írom. Ő az én fiam.
Ugyanakkor, a leírt szörnyű körülmények ellenére a gyermekkori visszaemlékezésen megmagyarázhatatlan békesség húzódott végig. Isten jelenlétének tudatából fakadó békesség.
Aki alapvetően hálás, annak a lelkében béke van. Ez pedig abból ered, hogy észreveszi a dolgokat, megáll, és aztán dönt.
Bármilyen körülmények között észreveszi azt, amiért hálás lehet.
Megáll, és tudatosítja, hogy az a valami Isten jelenlétére utal.
És úgy dönt, hogy mindaddig Isten jelenlétére figyel, míg az Ő hatalmas békéje el nem árasztja a lelkét.
Meg tudjuk tenni? Figyelünk, hogy észrevegyük a jelet, megállunk, és az Istenre figyelést választjuk? Hálásak leszünk minden helyzetben?
A Szentírásban sok helyen rátaláltam a hálaadás erejére. Hogyan imádkozott Dániel közvetlenül azelőtt, hogy az oroszlánok vermébe dobták, ahol megtapasztalhatta, hogy Isten bezárta az oroszlánok száját? – Hálaadással.
A hal gyomrában töltött három nap után, épp mielőtt kiszabadult volna, hogy imádkozott Jónás? Hálaadással.
Mire int a Fil 4,6, hogyan imádkozzunk, ha aggódunk valamiért? Hálaadással.
És mi következik mindegyik felsorolt esetben a hálaadás után?
Béke.
Hatalmas, megmagyarázhatatlan, mérhetetlen béke.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7).
A hálaadás szó egyik jelentése a hivatalos, Webster-féle értelmező szótár szerint: „Isten jóságának nyilvános elismerése vagy megünneplése”.
Ma vajon hogy tudnánk megünnepelni Isten jóságát?
Talán határozzuk el itt és most, hogy mi is figyelünk, hogy észrevegyük, megállunk, hogy értelmezzük, és a szívből jövő hálaadást választjuk.

Uram, segítenél, hogy észrevegyem, mi az, amiért hálás lehetek, bármi történik? Hogy hajlandó legyek mindig megállni, és tudatosítani, hogy az a valami a jelenlétedre utal? És kérlek, segíts, hogy ne szakadjon el figyelmem jelenléted valóságától mindaddig, míg békességed elönti a lelkemet, és segít, hogy mindent tisztábban lássak. Köszönöm neked, hogy a hála mindent át tud alakítani. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Treasure of Thrown-Away Food
Encouragement for today, 2017.10.04.
www.proverbs31.org

2017. szeptember 29., péntek

Lélekerősítő - Istennel járni


Karen Ehman

„Énokh az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte.” Ter 5,24


Van olyan szereplő a Bibliában, akinek a történetét különösen kedveled? Olyan, aki buzdít, kihívás elé állít, vagy élethelyzete hasonlít a tiedhez?
Talán Mózes a különleges vezetői képességei miatt? Vagy Eszter, az ellenállhatatlan királynő, aki gyönyörű, okos, és éles észjárása egy egész nép megmentésére szolgált? Talán Józsefet választod, elgondolván, mi mindenen ment keresztül, és sikerült mindig fent maradnia, eljutva egész a politikai hatalomig és a megbocsátásig?
Csodálatos történetek mind, de én Énokhot választom.
Először tizenévesen hallottam róla, és már akkor megragadott a története. Keveset ír róla a Biblia, de egy mondat azonnal felkeltette az érdeklődésemet: „Az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte” (Ter 5,24). Hmm. Ifjú elmém eltöprengett ezen a furcsa leíráson.
Növekedvén a hitben, többet is megtudtam erről az ószövetségi férfiról. A Zsid 11,5-6-ban olvassuk: „Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (KG).
Ez az! Énok elragadtatott, nem ízlelte meg a halál kínját, és azonnal Istenhez vitetett, egy egyszerű okból: tetszésére volt Istennek.
Azt mondtam, egyszerű, de azt nem, hogy könnyű.
Egyszerű tetszeni Istennek: csináld azt, amit mond Igéjében. Sima ügy, nem?
A Krisztus követésében eltelt évek megtanították, hogy ami egyszerű, nem mindig könnyű is. Döntési lehetőségek kerülnek elénk, a világ harsog a fülünkbe, testünk az utunkba áll, bosszúra vágyunk vagy dicsőségre – így gyakran megfeledkezünk a hitről, s inkább magunk irányítjuk sorsunkat. Saját kezünk és szívünk keresztezi az Istennek tetszés útját.
Énokh Istennel járt.
Hát nem arra vágyunk, hogy ezt rólunk is el lehessen mondani? Elismerem, nem mindig járok Istennel. Néha szembe helyezkedem vele, én tudom, mi a helyes, és szóvá is teszem. Máskor Isten mögött járok. És sajnos az is előfordul, hogy eléje kerülök, előre futok, terveket készítek, majd így szólok. „Igaz is, Istenem, lennél szíves megáldani a terveimet? A Te nevedben készítettem őket. Talán nem beszéltem meg Veled menet közben, de Érted vannak, rendben?” Szégyellni való hamisság!
Istennel járni annyit tesz, hogy naponta feladjuk a késztetést, hogy magunk kormányozzuk életünket, és bizalommal Rá bízzuk magunkat. Elismerjük, hogy Ő tudja, mi a legjobb nekünk, elfogadjuk, hogy nem mindig fedi fel menet közben a hogyanokat és miérteket. Isten ritkán érkezik korán, de késni sohasem késik. Csak a napi szintű hitben járás kedves Isten előtt.
Szeretnél ily módon Isten tetszésére lenni? Mosolyt csalni az arcára, mikor látja, hogy újra meg újra teljes bizalommal Rá és végtelen bölcsességére bízod magad? Talán sikerülne, ha olyanok lennénk, mint kedvenc bibliai hősöm, Énokh, aki oly szorosan Isten közelében járt, hogy hosszú útjuk során egyik nap Isten ránézett, és így szólt: „Figyelj, oly régóta járunk már együtt, hogy mostanra közelebb vagyunk az én otthonomhoz, mint a tiédhez. Mi lenne, ha most azonnal bejönnél hozzám?
Én legalábbis valahogy így képzelem el.

Uram, mutasd meg, hogyan járhatok minden lépésnél hitben Veled – nem előtted, nem mögötted, hanem az oldaladon. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: A Long Walk of Faith
Encouragement for today, 2017.09.27.
www.proverbs31.org

2017. szeptember 18., hétfő

Lélekerősítő - Mikor úgy érzed, nem bírod a terhet

Mikor úgy érzed, nem bírod a terhet
Glynnis Whitwer

„Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.” Zsolt 55,23


Mikor két kislányt adoptáltunk Afrikából, tudtuk, nem lesz könnyű. De hogy mennyire nehéz, arról fogalmunk se volt.
Öttagú családunk (a férjem, három fiunk és én) tisztán hallottuk Isten szólítását. Legyen héttagú a családunk. Mikor pedig megláttuk a szemétkupacon álló két kis testvér képét, a szívünk jelezte, hogy ők a mi gyermekeink.
Túlcsorduló örömmel hoztuk haza őket új otthonukba, s ez az öröm el is tartott – úgy egy hétig.
És aztán jött a valóság.
A képen nem látszott, és az árvaházban sem tudták elmondani, hogy egyikük milyen sérüléseket hordoz magával élete első éveiből. Az elhanyagoltság és bántalmazás nagyon nehezen gyógyítható sebeket okozott.
Minden nap történt valami, amit nehezen viseltünk. Aztán a napokból évek lettek, és amiről azt hittük, idővel helyrejön, egyre romlott. Az életünk aknamezőre hasonlított, sosem lehetett tudni, mikor robban. És robbant. Nem is egyszer.
Tanácsadókkal próbálkoztunk, segítő központokba jártunk, de nem tudták kitapintani a mögöttes okokat, és kezdtem elveszíteni a reményt. Nem tudtam segíteni kislányomnak, és nem tudtam megvédeni a családomat. A bűntudat terhe ránk nehezedett a férjemmel. Valamit biztos elrontottunk, vagy eleve nem jól csináltunk. Hogyan kezeljük az erős érzelemkitöréseket?
Valóban túl nagy volt a teher.
Azelőtt sosem értettem, mit jelent saját erőnk végéhez érni. Viszonylag könnyű életem volt, megoldható gondokkal. De amivel akkor szembesültem, túlnőtt képességeimen. Nagyobb szükségem volt az Úr segítségére, mint bármikor.
Ekkor nyert új értelmet, más igék mellett, az 55. zsoltár 23. verse: „Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.”
Vagy átadom az Úrnak, vagy összeroskadok az adott szituáció terhe alatt. Az Úrtól való függés új szintjére emelt a kétségbeesés. Ha Ő nem tart meg, úgy éreztem, darabokra törik a szívem, és rettegtem, idővel milyen választ ad majd a testem az állandósult stresszre.
Nem történt villanásszerű átalakulás, de lassacskán kezdtem békére lelni. Sokat számított, hogy az Úr megmutatta, hogy amit kért tőlem, megtettem. A kislányunk gyógyítása már az Ő dolga volt. Mellette kell állnunk az útján, tőlünk telhetően bizonyítva, Isten mennyire szereti. Ez a tudat sokszor adott erőt a nehéz időkben.
A történetnek nincs még vége, most is tart. Barátaink néha megkérdik, mostani eszünkkel is az adoptálás mellett döntenénk-e. Azonnali igen a válasz két okból. Először, mert biztosan tudjuk, hogy Isten akaratát teljesítettük. Másodszor, mert menet közben több módon megtapasztaltuk Isten segítségét. Megtanultuk, hogy:
Isten megmutatkozik, mikor legnagyobb szükséged van rá.
A megtérésem utáni első időben sokszor hallottam tanúságtételeket csodákról, amikor a legnagyobb szükségben megmutatkozott Isten ereje. De úgy gondoltam, ez másokkal szokott megtörténni. Mindaddig így hittem, míg az én szükségem akkora, és a rám nehezedő teher oly nehéz nem lett, hogy egyedül már nem bírtam elhordozni.
Van úgy, hogy nem érzékeljük Isten segítségét, mert nincs szükségünk rá – legalábbis így gondoljuk. Mikor az életünk gyeplőjét biztos kézzel fogjuk, és saját erőnket elégnek érezzük. De ha szétesik a világunk, a nagy szükség felnyitja szemünket. A legsötétebb pillanatokban megtapasztaljuk Isten erejét, megérezzük jelenlétét, átéljük békéjét úgy, mint soha azelőtt. Velem is ez történt.
Ha úgy érzed, túl nagy a teher, mely rád nehezedik, ne csüggedj, van remény. Öntsd ki szívedet Mennyei Atyádnak, ne tarts vissza semmit. És ha csak picit is érzed a megkönnyebbülést, adj hálát Istennek hűségéért. Ő végig veled van, készen arra, hogy segítsen.

Uram, köszönöm, hogy mindig jelen vagy az életemben. Köszönöm Neked a nehéz időket is. Mikor benne voltam, talán nem ezt mondtam, de visszatekintve látom, hogy hűséges voltál (és vagy) a nagy szükségben. Segíts, hogy maradjak mindig szorosan melletted, és ne akarjak Tőled függetlenedve a magam erejére támaszkodni. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: When Your Burden Feels Too Much to Bear
Encouragement for today, 2017.09.14.
www.proverbs31.org

2017. szeptember 9., szombat

Lélekerősítő - A legjobb haditerv


Lysa TerKeurst

„Amikor Józsué Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsué odament hozzá és megkérdezte tőle: ’Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?’” Józs 5,13

Mind voltunk már ilyen helyzetben. Ott állunk az elénk tornyosuló nehézségek mozdulatlan fala előtt, s elkerülhetetlen vereségről suttog a fülünkbe a félelem.
Ezért is vagyok annyira hálás Isten igéjének. A Biblia lapjain újra meg újra elénk kerülnek történetek emberekről, akiknek példája segíthet küzdelmeinkben. Akik tudják, mit jelent Az Úrra tekinteni, és Rá bízni magunkat.
Például Józsué. Ha volt valaha kétségbeejtő helyzet, az övé az volt Jerikó falai előtt.
Egyrészt bevehetetlennek látszottak a falak, másrészt Izrael seregének nem voltak megfelelő fegyverei egy ilyen erődítménnyel védett város bevételéhez. Nyilakkal és lándzsákkal nem lehet bezúzni a falakat. Az ehhez szükséges faltörő kosok, katapultok nem szerepeltek arzenáljukban.
De már nem fordulhattak vissza, túl messzire mentek. A nép pedig arra számított, hogy Józsué bevezeti őket az Isten ígérte földre.
E hatalmas nyomás alatt állt Józsué, mikor megjelent előtte egy férfi kivont karddal. A szövegből kiderül, hogy nem egyszerű emberről van szó, ő az Úr seregének parancsnoka. Isten jelenléte emberi formában. Nem mindennapi jelenet. Hihetetlen találkozás.
Látva, hogy a férfi harcra készen áll, Józsué megkérdezi: „Hozzánk tartozol, vagy ellenségeinkhez?” (Józs 5,13b).
A nyílt kérdésben, mely bepillantást enged Józsué gondolatvilágába, tétovázást érzünk, mintha megerősítést szeretne. Nagyon őszinte a kérdés, és kiérzem belőle, hogy Józsuéból hiányzik a teljes önbizalom és bizonyosság. Különben nem tette volna fel ezt a kérdést.
Azt várnánk, hogy Isten jelenléte megnyugtatja Józsuét, és valami ilyesmit válaszol: „Veletek vagyok, Józsué, a ti oldalatokon állok!”
De nem ez történik.
A kérdésre, hogy „Hozzánk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”, Isten jelenlétének válasza: „Egyikhez sem, én az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” (Józs 5,14a). Józsué hódolattal és alázattal földre borult előtte, majd megkérdezte, milyen üzenetet küldött az Úr az ő szolgájának (Józs 5,14b).
Vajon milyen üzenetre számít? Talán stratégiai és taktikai tanácsokra. De részletes haditerv helyett az üzenet imádásra szólítja fel Józsuét: vesse le saruit, mert a föld, ahol áll, szent hely (Józs 5,15).
Felhívja ez a mondat Józsuét, hogy dicsőítse Azt, aki elég hatalmas ahhoz, hogy eldöntse a közelgő csata kimenetelét, és szereti annyira, hogy elcsitítsa a Józsué lelkében kavargó kételyt, félelmet, bizonytalanságot. Míg nézem, ahogy Józsué leveszi saruját, rájövök, nekem mi a feladatom az elém tornyosuló nehézségek fala előtt: kevesebb aggódás, több dicsőítés…
Mikor kétségbeesetten lesem, hogy Isten közölje a részleteket…
Mikor arra vágyok, hogy bár egy aprócska bepillantást engedne a terveibe…
Mikor elbizonytalanodom, hogy vajon velem van-e, vagy ellenem…
Álljak meg, emeljem fel a tekintetemet Rá, aki félelmeimben is találkozni akar velem, és dicsőítsem Őt. Az imádás nemcsak arra való, hogy Őt dicsőítse, hanem hogy engem megváltoztasson.
Talán nem a dicsőítés az első dolog, ami eszünkbe jut, mikor valami ránk nehezedik, pedig valóban nagy ereje van: reszkető szívünket, remegő térdünket emlékezteti Isten hatalmára, szeretetére, mindenhatóságára. Egyszerre megnyugtat és megerősít – tökéletesen felkészíti elménket és lelkünket az előttünk álló küzdelemre, bármi legyen az.
Nem tudom, milyen „falak” előtt állsz életednek ebben a szakaszában, barátnőm. Nem tudom, mennyire látszanak bevehetetlennek. De tudom, mi a tökéletes haditerv mindnyájunk számára.
Kevesebb aggódás. Több imádás. És bízzunk benne, hogy Isten győzelemre vezet.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy emlékeztetsz, hogy legjobban úgy tudom felkészíteni szívemet és elmémet a harcra, ha egyszerűen, alázatosan eléd borulok, és imádlak Téged. Ezért most leteszem lábaidhoz félelmeimet, és dicsőítve tárom ki kezemet Feléd. Te méltó vagy a bizalmamra. Méltó vagy imádásomra. Ma is és minden áldott nap. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Best Battle Plan
Encouragement for today, 2017. 09. 07.
www.proverbs31.org

2017. szeptember 4., hétfő

Lélekerősítő - Isten lát téged


Jenny Wheeler

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik teljes szívvel az övéi.” (2Krón 16,9a)

„Enyém szemembe nézz, apu! Enyém szemembe nézz!” kiabált kicsi gyermekünk egy zsúfolt vasárnap délután.
A fura mondat szavajárásává vált. Nemegyszer nevettünk rajta férjemmel, tetszett a benne rejlő nyomaték, amit Chase másképpen is megerősített: két kis tenyerébe vette az apja arcát, maga felé fordította, és előre hajolva alig pár centiről belenézett a szemébe.
Amikor egy kis többletfigyelemre vágyott, mindig ehhez a varázsmondathoz folyamodott, és csak akkor nyugodott meg, mikor azt a választ kapta, hogy „Látlak, drágaságom. Látlak.”
Sokgyerekes családból származom, máig emlékszem, mennyire vágytam a kettesben töltött időre valamelyik szülőmmel. Sokat utaztunk, énekeltünk, hamar megtanultam, hogy ha jól szerepelek, egy időre kielégül a vágyam, hogy rám irányuljon a figyelem. Nagyon szerettem a zenét, és bár félénk voltam, jó érzés volt mosolyt fakasztani a hallgatóság arcán.
Ahogy nőttem, egyre tisztábban láttam, hogy a taps előbb-utóbb elhal, az előadásnak vége lesz, az emberek másfele fordítják a tekintetüket.
Egy érzékeny fiatal lélek eltöpreng ezen…
Számítok én egyáltalán? Lát engem úgy IGAZÁN valaki? Vagy észre sem vesznek?
Hiába nem vagyok már gyerek, még mindig küzdök a vággyal, hogy a körülöttem élők felém forduljanak, hogy az „enyém szemembe nézzenek”. Néha úgy érzem, Isten tekintetét is magamra kell vonzanom.
Könnyen meginog önbecsülésünk, ha azt látjuk, senki nem vesz észre, nem figyel ránk, vagy ha összehasonlítjuk a magunk szürke életét, mások csillogó világával. Látom, milyen kiemelt figyelmet kapna barátnőm, aki Ugandába ment árva gyerekekkel foglalkozni, és úgy érzem, engem pedig maguk alá temetnek a kimerítő, dolgos hétköznapok.
Mosogatás, rohangálás, vacsorafőzés – egyik se igazán fontos. Törékeny szívünket néha össze tudja zúzni az a hamis gondolat, miszerint értékünket az adja, amit teszünk, és nem Isten, aki teremtett és szenvedélyesen szeret minket.
Ismered ezt az állapotot?
Hadd mondjak valami biztatót: az Isten felé fordított szív sosem marad észrevétlen.
Ő lát téged ott, ahol éppen vagy, akkor is, ha senki más nem vesz észre. Keresi az olyan szíveket, mint a tiéd! A szív, amely szereti az Urat, és átadja magát Neki, nem marad előtte észrevétlen. És irgalmas Istenünk tovább is megy.
Alapigénkben, a 2 Krón 16,9a-ban azt a kijelentést olvassuk, hogy Isten áttekinti az egész földet, és ígéretet kapunk, hogy „megmutatja erejét azoknak, akik teljes szívvel az övéi”. Megerősít.
Kapsz erőt ahhoz, hogy összehajtogass még egy adag száraz ruhát? Tutira.
Hogy kitalálj és kitálalj még egy ebédet? Igen.
Hogy bízd magad az Ő időzítésére? Biztos lehetsz benne.
Hogy a kis dolgokban is hűségesen szolgáld? De még mennyire!
Hogy várni tudj, míg jóra fordulnak a dolgok? Elhiheted!
A nehéz időkben, vagy amikor nagyon magányos vagyok, nem kell szerepelnem, le-föl ugrálnom, hogy Isten észrevegyen. Ő az, aki mindig nyúl felém, készen arra, hogy tenyerébe vegye arcomat, hozzám hajoljon, és ezt suttogja: „Nézz a szemembe, gyermekem. Az én szemembe nézz.”
Ebben a szoros együttlétben, amikor szelíd szeme találkozik fáradt tekintetünkkel, meghallhatjuk biztatását: „Látlak, drágaságom. Látlak.”
Szemtől-szemben mennyei Atyánkkal elcsitul vágyam, hogy észrevegyenek. Teljesítménykényszerem feloszlik a felismeréstől, hogy Isten tökéletesen ismer, és mindenestül szeret. Szívem rájön végre, hogy az Ő szeme felém fordul, és nincs is szükségem más figyelmére.

Istenem, köszönöm, hogy te valóságosan látsz engem. A tudat, hogy szemed mindig rajtam van, többet ér bárki más figyelménél. Amikor figyelemre, elismerésre vágyom, szereteted felé fordulok, és a kezedbe teszem mindazt, aki vagyok. Köszönöm, hogy megerősíted szívemet. Jézus nevében, Ámen.

Jenny Wheeler: God Sees You
Encouragement for today 2017. aug. 31.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 26., szombat

Lélekerősítő - Ha Istentől van, megnyugodhatom


Suzie Eller

„Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok.” (ApCsel 5,38-39)

Kezdettől fogva ott éreztem Istent a részletekben. Nehéz munka volt, de hálás voltam érte. Mindent elvégeztem, amit kellett, a végén mégsem úgy sikerült, ahogy vártam.
Voltál már hasonló helyzetben?
Megteszel mindent, amiről úgy érzed, Jézus akarata. Van benne gond is, gyönyörűség is, de ez természetes. Élvezed a pillanatokat, amikor érzed, hogy Isten valami nagyszerűt alkot, aztán hiába teszel meg minden tőled telhetőt, a végeredmény elmarad attól, amire számítottál.
Enyhén szólva lehangoló az egész.
Mai olvasmányunkban Péter és az apostolok igencsak nehéz helyzetben vannak. Hiába maradtak hűségesek, többször bebörtönözték, és meg is verték őket. Ők is emberek, el tudnak keseredni. Ám valahányszor kiszabadultak, ott folytatták, ahol abbahagyták, ahova Jézus szólította őket.
A hatóságoknak egy adott ponton elegük lett az apostolok csökönyösségéből. Összegyűlnek, hogy döntsenek a sorsukról. Ezen a tanácskozáson kér szót a közösség egy tekintélyes tagja, Gamáliel, és a következőt mondja:
„Engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok” (ApCsel 5,38-39).
Ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket.
Mi lenne, ha másként tekintenék Istentől kapott feladataimra?
Szeretettel nevelek egy gyermeket, közösséget vezetek, vagy egy kapcsolaton dolgozom – ha Istentől van, megnyugodhatom. A siker nem a nehézségektől, a befektetett munkától függ, de még az eredményektől sem.
Elég, ha biztosak vagyunk abban, hogy Isten bízta ránk a munkát. Nem vár többet, csak hogy tegyük meg a magunkét. Bízhatunk abban, hogy Ő is megteszi a magáét. Mi nem látjuk a végső eredményt, Ő viszont látja.
Jézus követése mindig gondok (érzéseink, az emberek ítélete, gyors eredmény reménye) és hit egyvelege. Talán azt hittük, könnyebb lesz. Talán abban reménykedtünk, sok örömünk lesz benne. Arra gondoltunk, hogy a gyors eredménnyel teszünk Isten kedvére. Ha csalódottnak érezzük magunkat, gondoljunk arra, hogy:
Ha Istentől van, semmi nem akadályozhatja meg. Nem miattam, hanem Miatta.
Ha Isten kér tőlünk valamit, elejétől végig nyugodtak lehetünk. Megtesszük, ami tőlünk telik. Hűségesek leszünk. Amikor befejezzük a feladatot, várjuk a következőt. Szeretünk tovább. Szívünket Isten hívására hangoltan tartjuk. Nem engedjük, hogy az ügy kimenetele vagy az elénk tornyosuló akadályok elvegyék örömünket, hogy Isten munkatársai lehetünk.
Ha Istentől van, és ezt tudjuk, egyszerűen lássunk neki, és végezzük el, ami a mi dolgunk. A végeredmény Istentől függ.

Mennyei Atyám! Munkatársadnak hívtál meg, és én végig a külsőségekre koncentráltam. Az érzéseimmel, az eredményekkel foglalkoztam, azzal, hogy szerintem hogyan kellene történnie. Most visszafordítom tekintetem Rád. Ha Tőled van, az nekem elég. Köszönöm, hogy felhasználsz terveid végrehajtásában. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: If God Is in It, I Can Rest
Encouragement for today, 2017.08.18.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 18., péntek

Lélekerősítő - Mit adjunk, amikor nincs mit adnunk


Alicia Bruxvoort

„Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy az Isten, aki lát!«” Ter 16,13a


Hazafelé tartottam kocsival az áruházból, mikor megláttam. Két szutykos, olvadó hókupac között állt egy forgalmas kereszteződés sarkánál.
A kezében tartott kartontábla felirata tette közhírré elkeseredését, s a felfirkált szavakat olvasva összeszorult a gyomrom a szánalomtól. De mit tehetnék? Három rekesz tej van a csomagtartóban, két egydolláros bankjegy a pénztárcámban, és egy doboz rózsaszín rágógumi a műszerfalon.
Ahogy a lámpa zöldre váltott, elfordítottam a fejem a sarki látvány keltette dilemmáról, és hazafelé kormányoztam az autót.
Alig egy mérföld után úgy éreztem, szent suttogás szól hozzám újra meg újra: Menj vissza, és jelezd neki, hogy észrevetted.
Visszagondoltam, hogyan fordítottam el a fejemet, mikor befordultam a sarkon, mintha az asszony ott se volna. Mintha láthatatlan lenne. Értéktelen. Vagy mindkettő.
Vajon mi fáj jobban - kérdeztem magamtól, - a nincstelenség, vagy az, hogy levegőnek néznek?
Egy forgalmas kereszteződésnél vonakodva megfordultam, és megállítottam a kocsit egy közeli parkolóban.
Fogtam a két gyűrött bankjegyet, és bár minden lépéssel egyre jobban zavarba jöttem, odamentem az asszonyhoz. És ha megbántom, hogy ilyen keveset adok? Ha ezzel csak tovább rontok a helyzeten?
„Asszonyom, segíthetek valamit?” – kérdeztem az asszonytól, aki arcán viselte a zord időjárás nyomait.
„Munka kellene” – felelte higgadt határozottsággal. De aztán megtört a jég, és őszintén elbeszélte gondjait.
Nem ajánlottam megoldást bajaira, és nem mondtam véleményt gondjairól. Csak álltam a szélfújta sarkon, és hallgattam. Néha a legegyszerűbb módja, hogy megmutassuk valakinek, számít nekünk, az, ha időt szánunk a meghallgatására.
Ami ez után következett, nem illene bele egy megrendítő Hallmark film forgatókönyvébe, de még egy gondosan megtervezett vasárnapi iskolai óravázlatba sem.
„Nem igazán tudom, hogy segíthetnék”, ismertem be könnyes szemmel. „De tudom, hogy Jézus él, és hogy Ő nagyon szereti önt.”
Vágyakozón a kocsim felé pillantottam, de mielőtt elindultam, megkérdeztem: „Megengedi, hogy imádkozzam önért?”
Meglepetésemre, az asszony bólintott, és lerakta a kartontáblát.
A Teremtés könyve 16. részében is hallunk egy kétségbeesett asszonyról, aki több fájdalmas körülmény fogságába került. Hágár nem állt egy utcasarkon kartontáblával, hanem megfogant gyermekével a hasában elhagyatva kóborolt a pusztában. Amikor már reménytelennek látszott a helyzete, Isten egy küldönce érkezik hozzá biztató szavakkal.
A küldönc szavai nem változtatnak azonnal Hágár helyzetén, de gyökeresen megváltoztatják lelkiállapotát. Egy egyszerű igazság felülírja elhagyatottságát. Isten látja. Ismeri fájdalmát. Terve van vele.
Bevallom, máskor is előfordul, hogy félresöpröm valaki problémáját, mert nem tudok mit kezdeni vele. Hágár története arra tanít, hogy még ha nem is tudunk mit tenni, rámutathatunk Arra, Aki figyel az illetőre, és ismeri helyzetét.
Ha nincs is megoldásunk minden problémára, van lelki balzsamunk mindenki számára. Hiszünk Jézusban, és magunkban hordjuk az evangélium reménységét. Ismerünk egy Istent, aki ott van a fájdalomban, türelmes a bajban, bőkezű irgalmában és sokat tűrő szeretetében. És tudjuk, hogy Teremtőnk kincsnek tart minden embert, akit megteremtett a földön.
Ezeket az igazságokat mondtam ki az asszony fölött ott az utcasarkon. És mikor befejeztem, ő könnyes szemmel megköszönte.
„Hogy hívják?” – kérdeztem, mielőtt búcsút vettem tőle.
„Daisynek” – válaszolta, és halványan elmosolyodott. Visszamosolyogtam, és mikor hátranéztem, jó volt látni, hogy már nem olyan görnyedt, magasabb volt, kiegyenesedett.
Aztán másodszor is elindultam hazafelé. Ám ezúttal nem fordítottam el a fejemet, mikor a sarokhoz értem. Integettem Daisynek az ablakon át, és tekintetemmel próbáltam kifejezni azt, amiben reméltem, már ő is elkezdett hinni: Nem vagy láthatatlan. Értéked felbecsülhetetln. Isten, aki lát, téged is lát.

Uram, bocsásd meg, ha néha nem figyelek szükséget szenvedő testvéreimre, akik az utamba kerülnek. Használj fel engem, hogy elvigyem reményedet a reményüket vesztetteknek, és jelenlétedet a szenvedőknek. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: Giving When We Have Nothing to Give
Encouragement for today, 2017. augusztus 17.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 15., kedd

Alázatos vagyok-e

Szt Josemaria Escriva (az Opus Dei alapítója, 1902-1975) szerint, ha ezt a 17 dolgot tapasztalod magadon, valószínűleg dolgoznod kell még az alázatosság erényén

Az alázatosság hiányának 17 jele

1. Úgy tartod, hogy amit teszel vagy mondasz, jobb, mint amit mások tesznek vagy mondanak.
2. Mindig a magad útját járod.
3. Vitatkozol akkor is, ha nincs igazad, vagy erőszakosan, rossz modorban bizonygatod igazadat.
4. Véleményt nyilvánítasz akkor is, ha nem kértek fel rá, vagy ha nem segítesz vele.
5. Megveted mások álláspontját.
6. Elfelejted, hogy minden képességed, tulajdonságod kölcsönbe kaptad.
7. Nem ismered el, hogy semmire sem vagy érdemeid által jogosult, még a földre sem, amelyen jársz, vagy a dolgokra, amelyeket birtokolsz.
8. Beszélgetésben magadat hozod fel követendő példának.
9. Rosszat mondasz magadról, hogy elnyerd mások szimpátiáját, vagy hogy tiltakozzanak.
10. Mentségeket keresel, ha rendreutasítanak.
11. Eltitkolod feljebbvalód elől bizonyos hibáidat, nehogy rossz véleménnyel legyen rólad.
12. Megelégedéssel tölt el, ha dicsérnek, örömmel hallod, ha mások jókat mondanak rólad.
13. Sértve érzed magad, ha másokat többre becsülnek, mint téged.
14. Nem vagy hajlandó alantas feladatokat végrehajtani.
15. Azon igyekszel, vagy azt szeretnéd, ha kiemelnének, ha feltűnnél.
16. Beszélgetés közben öndicsérő szavakat ejtesz el, vagy olyanokat, amik igazolják, milyen tisztességes vagy szellemes vagy tehetséges, szakképzett stb. vagy.
17. Szégyelled, hogy bizonyos javakat nem birtokolsz.

http://catholic-link.org/2017/08/01/17-ways-to-tell-if-youre-humble-from-st-josemaria-escriva-and-the-litany-of-humility-that-we-will-all-need-to-say-after/

Rafael Merry del Val bíboros (1865-1930):
Az alázatosság litániája
(A Szeretet Misszionáriusainak - Teréz Anya nővérei - napi imádsága)

A vágytól, hogy megbecsüljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy szeressenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy népszerű legyek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy fölemeljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tiszteljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy dicsérjenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy előnyben részesítsenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tanácsomat kérjék, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy igazat adjanak nekem, - szabadíts meg Jézusom!
a vágytól, hogy elismerjenek, - szabadíts meg Jézusom!

A félelemtől, hogy megaláznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy lenéznek, vagy leráznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megvetnek, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy korholnak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megütnek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy megrágalmaznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy kigúnyolnak, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy mellőznek vagy elfelejtenek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy igazságtalanság ér, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak, - szabadíts meg Jézusom!

Hogy másokat nálam jobban szeretnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam többre becsülnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy a világ szemében más növekszik és én kisebbedem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat magasztalnak, míg engem észre sem vesznek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam jobban előnyben részesítenek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy mások szentebbek, jobbak nálam, és én csak olyan szent leszek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

http://keresztezo.hu/content/rafael-merry-del-val-biboros-az-alazatossag-litaniaja

2017. augusztus 13., vasárnap

Lélekerősítő - Valami új készül neked

Micca Campbell

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Épp utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok.” Iz 43,18-19

„Most az egyszer tényleg túlléptem a határt”- vallotta be sírva, remegő ajakkal Melany. Átkaroltam a vállát, és közelebb húztam magamhoz.
„Anya sosem bocsátja meg” – szipogta.
„Édesanyád biztos kiborul, de szeret téged” – bizonygattam. „Ha akarod, elkísérlek, s ott leszek, mikor elmondod neki.”
Melany nagyot sóhajtott, kézfejével letörölte könnyeit. „Az jó lenne” – mondtad. Rám mosolygott, és én újra magamhoz szorítottam.
„Mit nem adnék azért, hogy meg nem történtté tegyem az egészet!” – mondta még.
Érezted-e már, hogy Istennek elege van belőled? Hogy megbocsáthatatlan, amit tettél. Szeretnéd visszafordítani az időt, oda, amikor még minden jó volt. Ha így érzel, mai alapigénk neked szól, téged is biztat.
„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Épp utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok” (Iz 43,18-19).
Izajás a fogságban szólt e szavakkal Izrael népéhez. Mindenük odaveszett, amiről azt hitték, örökké az övék lesz. Úgy érezték, Isten elfordult tőlük lázadásaik miatt.
Isten viszont így biztatta őket: felejtsétek el a múltat. Bármit követtetek is el, bármilyen messze távolodtatok is, én valami újat készítek számotokra.
Akárhol vagy is, tudd, Isten valami újat készít elő az életedben. Alapigénkből megtanulhatjuk, hogyan fogadjunk mindent Istent kezéből.
1. Ne foglalkozzunk azzal, ami elmúlt.
Sosem fogjuk észrevenni, merre vezet Isten, ha egyre csak hátrafelé tekintünk.
Izrael nép visszasírta a régi időket, amikor még Isten kegyeiben éltek. Emlékeztek, hogyan vezette át őket a Vörös tengeren, hogyan mentette meg őket az ellenségtől, és látta el őket minden szükségessel. Az izraeliták a múltban keresték a megoldást mai gondjaikra. Pedig hajdani győzelmeik nem tudják kiszabadítani őket mai fogságukból. Valami újra volt szükségük. Új csodára. Új győzelemre.
2. Vedd észre jövődet a mában.
Ahogy az elvetett mag a földben csírázik ki, mielőtt a felszínen láthatóvá válna, az új dolog, amit Isten neked szán, már most készül. Törekedik a felszínre. Még nem látjuk, de mozgásban van. Isten minden nap működik bennünk új életünkön. Azon dolgozik, hogy megerősítse Vele való kapcsolatunkat mind lelki, mind gyakorlati értelemben. Oda kell figyelnünk, hogyan munkálkodik most is az életünkön. Te látod?
3. Add át magad Isten tervének.
Akár lehetőségeket, akár csak problémákat látunk életünkben, Isten készíti az utat. Izrael népe azt hitte, már semmire sem számíthat Istentől. De Isten nem ítéli el gyermekeit, hanem segítő kezet nyújt nekik.
„… utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok” (Iz 43,19b).
Melany azt hitte, élete puszta lett, de Isten a múltját új élet forrásává tette. És ugyanígy áldásokkal teli földdé alakítja át a te pusztaságodat is. Ő képes új életet fakasztani a régi, kiszáradt vidékből.
Bármi történt is ezelőtt, Isten új irányt, új célt készít elő az életednek. Átadod magad a terveinek?

Uram, hiszem, hogy valami újat készítesz elő az életemben. Segíts, hogy vegyem észre működésedet, és add, hogy hálatelt szívvel fogadjam irgalmadat, mely sosem hagy el. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbell: Something New For You
Encouragement for today, 2017.08.11.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 9., szerda

Lélekerősítő - Mikor az erős édesanya nagyon gyengének érzi magát


Lysa TerKeurst

„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” Józs 1,9 (KG)

Dühösen álltam az italautomata előtt.
Nemcsak bosszús voltam. Nemcsak mérges. Nem is csak egyszerűen dühös.
Rettenetesen dühös voltam.
Előfordul, hogy az ember lánya túlreagál valami kellemetlenséget. Ilyenkor a düh, ami elfogja, mint az iránytű nyila mutat valami más felé. Így volt ez most is. De azzal a valamivel nem akartam foglalkozni.
Szerettem volna inni egy diétás kólát. Ehhez megtettem a szükséges lépéseket. Követtem az előírásokat. Bedobtam a megfelelő pénzérmét. Megnyomtam a megfelelő gombot.
De az eredmény nem az volt, amire számítottam.
Valami elromolhatott.
Kezem ökölbe szorult, bekaptam az alsó ajkamat.
És mikor ezt észrevettem, már tudtam, hogy nem a kólára vagyok mérges. Csalódást okozott az egyik gyermekem.
Abból indulok ki mindig, hogy ha a megfelelő lépéseket megteszem, az eredmény az lesz, amire számítok. Megteszed, amit elvárnak tőled, és megkapod, amit te elvársz.
Bedobom a pénzt. Megnyomom a gombot. Kijön a diétás kóla.
Minden időt és szeretetet megadok. Odafigyelést. Imádkozást. Fegyelmet. Bibliaórákat. Gyülekezeti közösséget. Közös vacsorát az asztalnál. Esti beszélgetéseket lefekvéskor. Puszit. Ölelést. Munkát.
Megnyomom a gombot. Kijön az egyenes, szűk ösvényen járó gyermek.
De nem ez történt. Néha nem azt kapod, amit vársz.
És tudod, mire érzek kísértést anyaként? Hogy gyermekem helytelen lépéseiből arra következtessek, én rontottam el valamit, kudarcot vallottam anyaként.
Ez a gondolat pedig meg tud ölni egy édesanyát. Rést üt a szívére, és azon át feltölti bénító bánkódással a múltról és félelmes képekkel a jövőről. És a Sátán pontosan ezt szeretné. Megbénítani az anyákat.
De mi van akkor, ha következtetésem helytelen?
Mi van, ha gyermekem rossz döntése jó anyává tesz engem?
Mi van, ha Isten egyszer így szólt: Lássuk,
- melyik édesanya bízza rám, hogy elég erőssé, kitartóvá, keménnyé tegyem, hogy gyermeke rossz döntéseinek súlya alatt csak meghajoljon, de ne roppanjon össze?
- melyik édesanya vállalja, hogy földig alázzák, de közben felismerje a helyzetből fakadó bölcsességet, mintha aranyrögre lelne a sárban?
- melyik édesanya elég bátor, hogy hagyja, én írjam meg gyermeke történetét?
És akkor rámutat valakire.
Nem mondom, hogy valaha is szerettem volna, hogy rám mutasson. De néha nem azt kapjuk, amire számítunk.
Szeretném, ha egy kis reményt tudnék most lehelni valaki lelkébe, aki bénultan üldögél álmai romjain.
A Józsué 1,9-ben Isten világosan kimondja, mennyire fontos, hogy bátrak legyünk a harcban. Pontosabban, megparancsolja, hogy legyünk bátrak! „Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”
Édesanya, tudd, erős vagy. Kitartó. Kemény. Képes vagy meghajolni anélkül, hogy megroppannál. Hagyod, hogy földig alázzanak. De nem vagy vak. Keresed a bölcsességet. Kiimádkozod magad a bajból. Bátor anya vagy. Azt szeretnéd, ha gyermeked nemcsak a szabályokat, de mindenekelőtt Istent követné.
Hadd fogjam meg a kezed, és álljak melléd.
Összetört szívedbe Isten erőt lehel. S ez az erő felemel, míg újra egyenesen állsz. Dacosan közlöd a Sátánnal: Tévedsz, ha azt hiszed, el tudsz gyengíteni, és beveszem a hazugságaidat.

Uram, kérlek, öntsd erődet gyengeségembe. Nehéz perceket élek át, néha úgy érzem, összeroppanok, de tudom, hogy a Te erőd mindenen átsegít. Segíts, hogy ezt a nehéz időszakot alkalomnak lássam, ami közelebb visz Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: When Strong Moms Feel Quite Weak
Encouragement for today, 2017. augusztus 3.
www.proverbs31.org

2017. augusztus 5., szombat

Lélekerősítő - Megszabadultunk az adósságtól


Arlene Pellicane

„Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.” Kol 2,13-14

Meggyőződésem volt, hogy a golyóautomata biznisszel meg fogok gazdagodni.
Az értékesítési szeminárium oktatója bemutatta, milyen könnyű az egész. Csak helyezzük ki az automatákat forgalmas helyekre, éttermek, orvosi rendelők, templomok elé. Töltsük fel pattogó gumilabdával vagy édességgel, és hetente zsebeljük be az összegyűlt vagyont.
Aztán a bejött pénzből vásároljunk újabb automatákat, építsük ki a birodalmunkat, s nem sok idő múlva már az édességből fogunk megélni.
Optimista vagyok, rögtön láttam, hogy ez lehetséges. Gyors fejszámolást végeztem. A tanfolyam végén aláírtam a szerződést: hat fényes, zöld automata büszke tulajdonosa lettem.
Pár nap múlva a buborék kezdett túlfeszülni.
Tucatnyi helyi vállalkozást felhívtam, elhelyezhetnék-e a területükön egy édesség-automatát. Egytől egyig nemet mondtak. „Franchise-rendszerben működünk – mondták, - az ilyesmit engedélyeztetni kell.”
Hetekig próbáltam otthont találni pénzcsináló automatáimnak, végül egyet el tudtam helyezni egy szépségszalonnál. A fodrászom üzlete volt, bizonyára megsajnált.
Minden második héten feltöltöttem édességgel a magányos automatát, de az ilyenkor kiszedett aprópénz sosem haladta meg az 5 dollárt.
A legrosszabbat még nem is említettem. Több száz dollárt kértem kölcsön a szüleimtől a vállalkozás beindításához. Adósságom volt, és semmi lehetőséget nem láttam a visszafizetésre.
És ekkor megjelent a Szívtipró Herceg, férjem, James alakjában, akivel együtt jártunk a kútbaesett édességvállalkozás idején. Mielőtt összeházasodtunk, aláírt egy csekket a szüleimnek az összegről, amivel tartoztam az automatavásárlás miatt.
Azt mondta, minden adósságtól mentesen akar feleségül venni.
Ez a hozzáállás felidéz egy másik adósságrendezést, amit Jézus végzett el értem. Azt akarta, hogy a menyasszonya legyek, és ehhez ki kellett egyenlítenie az adósságaimat.
Istentől elszakadva, halottak voltunk a bűnben, amikor Krisztus meghalt a kereszten, hogy eltörölje bűneinket, és elfedje szégyenünket. Mai alapigénkben így olvassuk: „A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte”. Egy másik, modern amerikai fordításban: Érvénytelenítette a szerződést, mely tartozásunkat tartalmazta. A törvény átka (amit először Mózes osztott meg Izrael népével), volt a szerződés, amire hivatkozni lehetett ellenünk. Bűnösök voltunk mind, nélkülöztük Isten dicsőségét (Róm 3,23). Jézus a kereszten érvénytelenítette a szerződést.
Az adóslevél érvénytelenítésének kétféle ősi módja volt: kereszttel áthúzták az írást, vagy egy szöggel átlyukasztották. Mekkora jelkép! Jézus keresztje áthúzta az ítéletet, a kezébe vert szögek végleg megsemmisítették.
Minden adósságunkat megfizette.
Sejthetitek, az édességvállalkozást megszüntettem. A gépeket mind átadtam egy helyi ifjúsági szervezetnek. Nem építettem karriert cukorkákból, de sok hasznos leckét megtanultam.
Hálát és csodálatot tanultam James iránt, aki kifizette leendő menyasszonya adósságát.
Megtanultam, hogy sose menjek egyedül egy értékesítési bemutatóra.
Világosabban látom már, mit jelent, hogy Jézus Krisztus aláírt egy csekket, hogy az emberiség adóslevelére felkerüljön: „Maradéktalanul teljesítve”.
Jézus annyira szeret, hogy menyasszonyának hív minket. Kidolgozott egy tervet, amivel megszüntetheti bűnos voltunkat. Már nincs rajtunk ítélet, nincs adósságunk. A csekket a vérével írta alá. Azóta édes szabadságban élhetünk.

Drága Jézus, hogyan tudnám meghálálni, amit értem tettél? Köszönöm, hogy kifizetted életemért az adósságot. Köszönöm, hogy eltörölted bűneimet, és a Tiéd lehetek. Már nem vagyok a bűn foglya, nincs tartozásom a szent Isten felé. Isten gyermeke lettem. Jézus nevében, Ámen.

Arlene Pellicane: Getting Out of Debt
Encouragement for today, 2017.08.24.
www.proverbs31.org

2017. július 31., hétfő

Lélekerősítő - Amikor úgy érzed, láthatatlan vagy


Ashlee Glad

„Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.” És 40,26 (KG)

Hat hónapja voltunk szülők, mikor apósom elhunyt.
Ha behunyom a szemem, még mindig magam előtt látom a jelenetet, amikor megtudtuk a hírt. Öt nemfogadott hívás. A férjem a kocsifelhajtón állt, s újra meg újra ezt mondta a telefonba: „Az nem lehet. Az nem lehet.”
Tudtam, mi történt.
Elszorult torokkal szabadítottam ki a kocsiülésből kisbabámat. 90 mérföldre voltunk apósomék otthonától. Emlékszem, sütött a nap, pedig nem illett volna. Emlékszem, ott álltunk a kocsifelhajtón, a hasamra kötött gyermekünkkel kettőnk között öleltük egymást. Emlékszem az útra, egyszer megálltunk marhahúsos szendvicset venni. Emlékszem a megérkezésre anyósom házához, ahol első mozdulatommal a karjaiba tettem egyetlen felajánlásomat, hat és fél kilónyi ártatlanságot: kékszemű kisbabámat.
Különös dolog megtapasztalni a születést és a halált ilyen közeli időpontban egymáshoz. Kisfiam első évét a családunkat ért mélységes fájdalom vette körül. Az egész élet tele lett ellentmondásokkal. Egyik nap pici fiúnk először nevet magára a tükörben. Másnap ott állunk a koporsókkal teli ravatalozóban. Hogyan tud az ember egyszerre örülni és gyötrődni? Mikor van ideje a nevetésnek? Mikor a sírásnak?
A Prédikátor könyvének 3. fejezete állítja, hogy mindennek megvan az órája, mindennek a maga ideje az ég alatt. De hogy létezhet egyidőben mély gyász és elragadtatott öröm?
Anyaságom első évét két folyamat határozta meg: egyfelől tanultam a csecsemőgondozást, másfelől azt, hogyan lehetek férjem támasza az egész életét megrázó veszteségben. E felelősségeken túl nem tudtam, ki vagyok. Lábujjhegyen járkáltam a házban, csak azon igyekeztem, hogy ne zavarjak senkit és semmit. Még egy ellentmondást átéltem: hiába volt egy kisbaba állandóan a csípőmön, még soha nem éreztem magam ennyire egyedül.
„Úgy érzem, láthatatlan lettem – vallottam be egyik éjjel a férjemnek. – Próbálok mindenkinek mindene lenni, de senki sem akar nekem valakim lenni.”
„Nagyon el vagyok keseredve – viszonozta a vallomást a férjem. – Apám elvesztésével mintha egy rész belőlem szintén meghalt volna.”
Így folytatódtak a vallomások könnyek között oda-vissza azon az éjszakán, míg rá nem jöttem valamire.
Én nem tudom megszabadítani a férjemet, és ő sem tud engem.
Nagyon szerettük volna, ha valaki meggyógyítana, szeretne, észrevenne, megértene, de magunk körül kerestük a megoldást, ahelyett, hogy felfelé néztünk volna. Mindketten Szabadítót kerestünk, de ezt sosem találhatjuk meg egymásban.
Jézust nem lehet helyettesíteni. Amíg a házastársunkban, egy barátban, a gyermekünkben vagy internetes közönséghez fordulva keressük a szeretetet, gyógyulást, elismerést, amit csak egy Szabadító adhat, mindig hoppon maradunk.
Láthatatlannak érzed magad? Senki nem vesz észre, bár nagyon szeretnéd, ha valaki feléd fordulna, és megértené, miben vagy éppen?
Legyen mai alapigénk vigasztalásodra: „Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen” (És 40,26).
Akár reggel 7-kor a fürdőszobában sírsz, vagy este 7-kor, mikor a kilencedik adag ruhát hajtogatod, vagy éjjel 3-kor a gyermekedet ringatva, nyugodj meg: Isten lát, Isten észrevesz, Isten szeret téged.
Minden egyes nap minden egyes percében, mindent tud rólad, és mindenestül szeret. Ha Isten az égbolt összes csillagát előhívja, és néven nevezi, mennyivel inkább ismer és szeret téged!

Uram, köszönöm, hogy Te látsz, mikor láthatatlannak érzem magam, és szeretsz, mikor el vagyok keseredve. Segíts, hogy tekintetemet a magasba fordítsam, Rád, és juttasd mindig eszembe, hogy most és mindörökre a gyermeked vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Ashlee Gadd: When You feel Invisible
Encouragement for today, 2017.07.26.
www.proverbs31.org

2017. július 25., kedd

Lélekerősítő - Úton az ismeretlenbe


Bekah Difelice

„Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” Ruth 1,16-17
(KG)

Amikor a nagy váltásokra gondolok életem helyszíneiben, egy sárga költöztető kamion jelenik meg lelki szemeim előtt, s az otthon egyre távolodó képét látom a visszapillantó tükörben.
Úgy tíz éve már, hogy elköltöztem szülővárosomból, miután férjhez mentem egyetemi szerelmemhez, aki a katonaságnál kezdte pályafutását.
Yumába helyezték, Arizban.
Tudod, hol van?
Nos, én sem tudtam. (Ha meg tudod, jó neked!)
Kiderült, hogy egy város a mexikói határ mellett, és forró éghajlatáról, a Cracker Barrel étteremhálózatról és egy vadnyugati időkből fennmaradt történelmi börtönről nevezetes.
Nemde ez minden újdonsült asszonyka álma?
Nehéz döntés volt elhagyni otthonunkat. Bevallom, mikor megálltunk egy benzinkútnál, leültem sírdogálni a járdaszegélyre, és szipogva mondtam a férjemnek: „Nem hiszem, hogy folytatni tudom az utat. Rettenetes ötlet volt.”
Azt hiszem, a nagy döntéseket gyakran éljük meg hatalmas, túlzott áldozatnak, és remegő hitünk könyörög Istennek, hogy ne hagyja el.
A változás költözéssel jár. Régiből az újba, ismertből az ismeretlenbe, hazulról idegenbe. Mintha egy külföldi túrára indulnánk.
Ruth könyvében is találkozunk ezzel az élethelyzettel. A könyv elején Naómi és férje, Elimélek, elhagyják szülővárosukat, és Moáb vidékén telepednek meg. Pár mondattal később azt olvassuk, hogy miután férje és fiai meghalnak, Naómi újból útra kel, ezúttal a menyeivel.
Bethlehembe tartanak, és útközben Naómi felajánlja Ruthnak és Orpának, hogy forduljanak vissza. Megérti, ha nem vállalják az út és az ismeretlen jövő nehézségeit, és hazamennek.
Megható, hogy Ruth vállalja az áldozatot. „Ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg” (Ruth 1,16b), mondja Naóminak.
Ruth nemcsak Naómi mellett dönt, hanem Izrael Istene mellett is („Istened az én Istenem). Ez ránk is igaz nehéz döntéseinkben. Nemcsak a cél mellett döntünk, hanem az Isten hűségébe vetett hit mellett is. Az Ő gondoskodásába kapaszkodunk.
Akárcsak Ruth, mi is arra kényszerülünk, hogy valami új helyre menjünk, anélkül, hogy tudnánk, mi vár a túloldalon. Ritkán kapunk isteni eredetű felvilágosítást arról, ami előttünk áll. De megyünk előre, bízva Isten jóságában, még ha nem is látjuk át a helyzetünket.
Isten gyakran úgy húzza közelebb magához az embereket, hogy előbb kiemeli őket komfortzónájukból. Ha kiszakadunk megszokott kényelmünkből, élesebben látjuk Isten megváltó munkáját a mindennapokban. Hitünk gyökereket növeszt, ha életünkből hiányzik a stabilitás.
Ruth könyvének vége arról tanúskodik, hogy Isten a legfájdalmasabb változásokból is jót tud kihozni. Előbb éhség és gyász jellemzi Ruth életét, mely azután kiteljesedik: a fiatalasszony férjhez megy Boázhoz, és megszüli gyermekét, Obedet.
És még itt sincs vége a történetnek. Ruth és Boáz egyesülését utódok sora követi, mely elvezet Dávidig. És Dávid sarjai sorának végén ott találjuk a világ Üdvözítőjét.
Ha nehéz döntést kell meghoznod, vagy ismeretlenbe vezető út előtt állsz, biztatni szeretnélek. Ruth története igazolja, hogy a fájdalmas elszakadások megsokszorozzák Isten gondviselését, Aki aktívan jelen van közöttünk, és nincs olyan út, mely olyan helyre visz, ahova Isten oda ne ért volna már előttünk.
Uram, köszönöm az utat, amelyen az életemet vezeted, bár néhány éles kanyarban nehéz meglátnom gondviselésedet. Segíts, hogy bízzam Benned, bárhogy alakul életem története. Jézus nevében, Ámen.

Bekah Difelice: Traveling Toward the Unknown
Encouragement for today, 2017.07.24.
www.proverbs31.org

2017. július 24., hétfő

Lélekerősítő - Szerette volna, ha másra hasonlítanék


Tondi Wheat

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal 2,20 (KG)

Mindig önbizalomhiánnyal küzdöttem, és ezen a házasság sem változtatott.
Befolyásolta életem minden területét, és a gondolataimat is:
Gyermekeim boldogabbak lennének, ha belevalóbb anyukájuk lenne.
Nem vagyok alkalmas az otthoni tanításra.
Ha jobban meg tudnám szervezni a munkámat, nem volna mindig ekkora felfordulás itthon.
A férjem boldogabb lenne valaki mással.
Valamit biztos rosszul csinálok, azért nem bíztak rám semmi feladatot a közösségi esemény lebonyolításában.

Folytonosan azon rágódtam, hogy nem felelek meg.
Néhány éve úgy éreztem, nő a távolság köztem és férjem között. Valaki más boldoggá tudná tenni, gondoltam újra meg újra.
Karba font kézzel, fejemet lehajtva vettem egy nagy levegőt, és bátran kijelentettem: „Érzem, hogy szeretnéd, ha másmilyen lennék.” A szívem vadul vert, miközben rettegve vártam a választ. Vajon megmondja, kihez kellene hasonlítanom, vagy el fogja titkolni? – szorongtam.
Felnézett a munkájából, és így szólt: „Igen, így van.”
Összeszorult a szívem. Igazolódott, amitől féltem. A férjem nem akar engem. Valaki másra vágyik.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, és megkérdeztem: „Ki az, akihez hasonlítanom kellene?"
A szemembe nézett, és tudtam, hogy a válasza örökre meghatározza az életemet. Megfontoltan, törődéssel a hangjában így szólt: „Szeretném, ha jobban hasonlítanál Jézusra”.
Nem erre számítottam. Sokan megfordultak a fejemben, de Jézusra nem gondoltam. A férjem nem azt akarja, hogy csinosabb legyek, aktívabb, összeszedettebb. Azt szeretné, ha jobban figyelnék Istenre.
Mindaz, amitől féltem, meg sem fordult a gondolataiban.
Azon a napon eldöntöttem, hogy olyan leszek, amilyennek a férjem látni szeretne, amilyen feleségre vágyik. Tanulmányozni kezdtem a „kézikönyvet” (Isten tanácsait a Bibliában), hogyan lehetnék jobb feleség, anya, ember és keresztény.
Pál írásai sokat segítettek. Mai alapigénket a galatáknak címezte: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal 2,20).
Ez ma is áll. Amikor szívünkbe fogadtuk Krisztust, meghaltunk önmagunknak. Ehhez az „önmagunkhoz” tartoznak bűneink, szokásaink, gondolataink és még az önbizalomhiányunk is.
Ha nem bízom magamban, nem lehetek teljesen hasonló Krisztushoz.
Pedig én ezt szeretném. Nem azért, mert erre vágyik a férjem, hanem mert Krisztus új életet ad. Az önbizalomhiány néha nagyon el tud gyengíteni. Megszabadulok tőle, ha feltételezett hiányosságaim helyett Istenre koncentrálok.
Nem könnyű elhessegetni a gondolatokat, amik éveken át uralkodtak rajtam.
Isten gyakran - van úgy, hogy naponta - figyelmeztet, hogy ezek mind negatív gondolatok, és nem Tőle származnak. Az, hogy befogadtuk szívünkbe Krisztust, nem jelenti, hogy a Sátán abbahagyja a negatív gondolatok sugalmazását.
Viszont Jézus segít túllépni a negatív gondolatokon. Néha egy olyan ember által, aki közel áll hozzánk.

Uram, Te formáltál engem anyám méhében. Ismered erősségeimet, gyengeségeimet. Nyisd meg a szívemet, hogy Hozzád váljak hasonlóvá. Segíts, hogy Rád figyeljek, és arra, ami a Te akaratod velem. A Te utad tökéletes és igaz. Vezess és irányíts, hogy az legyek, akinek Te látni akarsz. Köszönöm, hogy segítsz megváltozni, és új életet adsz. Jézus nevében, Ámen.

Tondi Heat: My Husband Wanted Me to Be Like Someone Else
Encouragement for today, 2017.07.21.
www.proverbs31.org

2017. július 15., szombat

Lélekerősítő - Meghívót kaptál


Suzie Eller

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” Róm 5,3-5


A hűtőm eleje tele van meghívókkal. Egyik egy kisbaba születésének megünneplésére hív. Egy másik esküvőre. A harmadik születésnapi mulatságra. Nem tudok mindenhova elmenni, de jól esik, hogy valaki rám gondolt, mialatt szervezte a számára fontos eseményt.
Nemrég kaptam egy másik meghívót. Nincs kirakva a hűtőre. A naptáramban sem szerepel. Muszáj részt vennem, pedig nem akarok jelen lenni. Ugyanakkor tudom, Valaki rám gondol közben.
Huszonöt éve mellrákot állapítottak meg nálam. Nehéz időszak volt, de drágakövek is előbukkantak közben. Megtapasztaltam a barátság értékét. Megtanultam, mi számít, mi nem. Az emberek kerültek figyelmem középpontjába. Krisztus volt a támaszom.
Nemrég megtudtam, hogy a lányomnak mellrákja van. Épp úton voltam a repülőtérre, mikor a hír érkezett. Kerestem egy üres helyiséget a fürdőben, és addig zokogtam, míg elapadtak a könnyeim.
Ne megint, Uram.
Igaz, hogy hálás vagyok mindazért, amit annak idején megtanultam, de nincs anya, aki ilyen megpróbáltatást kívánna a gyermekének.
Alapigénk, a Róm 5 szolgált vigasztalásul.
Pál apostol itt meghívja valamire a római egyházat. Ha felületesen olvassuk, a meghívás szenvedésre szól, pedig nem így van. Valójában azt akarja, hogy megtapasztalják a hit örömét a megpróbáltatásban.
A szenvedésből türelem fakad.
Pál nem tagadja a szenvedés valóságát, de felhívja figyelmünket, hogy a szenvedés meg tud erősíteni. Két évtizeddel ezelőtt fogalmam sem volt, mennyire erős vagyok, Isten viszont tudott róla.
Ahogy a váróteremben ültem a lányommal, átkaroltam a vállát, de tudtam, hogy a Mennyei Atya is átölelve tartja. A lányom már erős, és ezt a hitének köszönheti. Mialatt végigéli ezt a megpróbáltatást, sok mindent fel fog még fedezni arról a nőről, akinek Isten megalkotta.
A türelemből kipróbált erény.
A kipróbáltság erénye megfizethetetlen, kemény kövek végzik a csiszolását. Azzá válunk, amivé lennünk kell, amilyennek Isten ismer minket. Ez az erény túlnő a megpróbáltatáson, bölcsesség, éleslátás, bátorság jellemzi.
A kipróbált erényből reménység.
A Jézussal viselt szenvedés alatt tekintetünk Rá, a Belé vetett reményre fókuszál. Ahogy lányomat kísérem az úton, fura, hogy kívül vagyok. Minden hajdani érzést újraélek, és minden még nehezebb, mert az én drága kislányom éli most át.
Egy dolgot biztosan tudok: Jézus végig vele lesz, és szelíden fogja tanítani. Azt kérem, hogy kislányom új fényben lássa meg a hit nyújtotta reménységet, amire ígéretet kaptunk a váratlan megpróbáltatások idejére.
A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiárad szívünkbe az Isten szeretete.
Amiben 25 éve támaszt leltem, most is érvényes. Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Szeret engem. Szeret téged. Szeretete bőségesen árad megpróbáltatások idején.
Mire szól hát meghívásunk a megpróbáltatásban?
A hűtőre és a naptárba új meghívók kerültek, mióta ezt az új utat járom a lányommal. Elhozni az unokákat ekkor, orvoshoz menni akkor, együtt imádkozás a lányomért egy másik alkalommal.
De az igazi meghívást anyai szívem őrzi, és imádkozom, hogy a lányom is megkapja: örömre szól, mert Isten szeretete még a legnehezebb időszakokon is átsegít.
Ezt a meghívást elfogadom, és az Úrba vetem bizalmamat.

Mennyei Atyám! Én ezt nem kértem, nem akartam, de tudom, hogy itt is velem vagy, és azokkal, akiket szeretek. Te vagy Kősziklám és Pajzsom, Benned biztonságban vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: You are Invited
Encouragement for today, 2017.07.13.
www.proverbs31.org-

2017. július 12., szerda

Lélekerősítő - Amikor nem tetszik Isten forgatókönyve

Sharon Jaynes

„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6

Ha én dönthetnék, az élet forgatókönyvét néhány helyen átírtam volna. Annyi tragédia történt a környezetemben, a hozzám közel állók életében! Ha én volnék az író, több ponton változtattam volna a történeteken.
Szerencsére nem én vagyok a szerző, mert azok, akik mindazt átélték, most világszerte ezer és ezer nőre hatnak Isten szabadító erejéről szóló történeteikkel. Fájdalmuk céllá változott, nyomorúságuk misszióvá, a veszteségből reményt és újjáéledést hozó üzenet lett. Életükből újra meg újra tündöklő szikrák pattannak ki.
Útjuk sötét alagutakon vezetett át a fénybe.
Ha én dönthetnék?
Második gyermekem nem hagyott volna itt, mielőtt megszületett. Carol fia nem lenne börtönben. Linda lányának nem lenne béna mind a négy végtagja. Barbara lánya nem volna bipoláris depressziós. Patty 21 éves lánya nem lett volna autóbaleset áldozata. Jennifer férjének agyát nem pusztítanák daganatok.
A nehéz időszakok dicsőséges percekkel terhesek – olyan percek ezek, melyekben Isten terve készül megszületni azok életében, akik vállalják, hogy végigküzdik magukat a szenvedésen. Ne hagyjuk, hogy a keserűség és harag alkalmatlanná tegye lelkünket Isten ajándékainak befogadására.
A lelki sötétség elkerüléséhez mindenekelőtt állandó, hálatelt kommunikációra van szükség: Isten jelenlétének folytonos tudatosítására.
Miután elvégeztük az egyetemet, férjemmel Charlotte-ba költöztünk egy új vállalkozás kedvéért. De mikor már ott voltunk, a férfi, aki a társa lett volna az üzletben, meggondolta magát.
„Bocs, Steve. Más terveim vannak. Sok szerencsét, fiam.”
Nagyon el voltam keseredve. Őszintén szólva, szörnyen mérges voltam. Haragudtam a potenciális partnerre. Haragudtam Istenre. Imádkoztunk, böjtöltünk, úgy éreztük, ezen az úton vezet Isten. És most ott álltunk pénz nélkül, munka nélkül, diákhitel tartozással.
Három hónappal később kaptunk egy ajánlatot, ami sokkal jobb volt az előzőnél. Ef 3,20 a gyakorlatban: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erővel”.
De miért nem csinálta meg Isten elsőre? Miért nem vezetett egyenesen ehhez a második lehetőséghez, mikor annyit imádkoztunk és érdeklődtünk? Megtehette volna.
Őt bizony sokkal jobban izgatja jellemünk fejlődése, mint hogy kényelmes, ölünkbe hulló lehetőségekkel kényeztessen. C.S. Lewis mondta: „Ha azt gondolod, hogy a világot csak a mi boldogságunkért teremtették, kibírhatatlannak fogod tartani. Gondolj rá edzőteremként, fejlesztő szobaként, máris jobban érzed magad.”
Itt érkezünk el alapigénkhez: „Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).
Mindig mi vagyunk a diákok, és Ő a tanár. A megpróbáltatások szétfeszítik önelégültségünk gyenge burkát, és Isten csodáinak nyersanyagává válnak. Ezek a csodák váratlan tündöklő pillanatok az út során.
Bárcsak tudnánk bízni akkor is, ha a menny innenső oldalán nem értjük meg az élet minden fordulatát. Igazából ezt jelenti az Istenbe vetett bizalom. Ha Benne élünk, mozgunk és vagyunk, az élet sötét időszakai alkalmat adnak arra, hogy higgyük, Isten ismeri az utat, tudja a megfelelő időpontokat, nekünk csak Bele kell kapaszkodnunk.
Főleg, mivel még írja a történetet.

Atyám, köszönöm, hogy mindig tudod, mi a legjobb nekem, és aszerint cselekszel. Bocsásd meg, amikor nem bízom benned, amikor azt hiszem, nekem jobb megoldás jutott az eszembe. Tudom, hogy nagyszerű meglepetésekkel vársz, ha egyszerűen csak bízom Benned. Köszönöm, hogy a Tanítóm vagy. Segíts, hogy jeles tanuló legyek igazságodból. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When You Don’t Like the Story God is Writing
Encouragement for today, 2017.07.11.
www.proverbs31.org