Lélekerősítő - Amikor megszólal a kakas

Sharon Jaynes

„… elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” Fil 3, 13b-14

A ház mögötti teraszon ültem kopott, bő háziruhámban, amit már 20 éve viselek, de valahogy nem tudok megválni tőle.
A hűvös reggeli szellőben suhogtak a nyírfa levelei, a gerberák meg a tegnapinál picit magasabbra nyújtották arcukat a nap felé.
Ekkor szólalt meg. A kakas.
Kukurikúúú! Nem tudom, hol lakik, de az biztos, hogy hallótávolságon belül.
Kukurikúúú! Péterre gondoltam. Meg magamra. Meg rád.
Bizonyára ismered a Lk 22,31-34-ben leírt történetet. Egy nappal azelőtt, hogy elindult a Kálváriára, a vacsoraasztalnál Jézus a barátjával, Péterrel beszélget. Tanítványvolta előtti nevén, Simonnak szólítja.
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd visszatérsz, erősítsd meg a testvéreidet!”
Péter erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe és a halálba is!”
- Na persze, kedvesem – gondoltam volna magamban, ha én vagyok Jézus.
„Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem” (Lk 22,34).
És pár órával később megtörtént. Péter azt is letagadta, hogy ismerné Jézust. Háromszor. És akkor megszólalt a kakas. Kukurikúúúúú!
És Péter kiment, és sírt megállíthatatlanul.
Másnap a kakas újra szólt. És Péternek erről eszébe jutott a bukása.
Majd a következő napon és az azután következőkön újra meg újra. Friss emlékeztető volt minden kukorékolás. Az első dolog, ami reggelente történt.
Ismerem ezt az állapotot. Talán te is. Elbuktam. Sírtam megállíthatatlanul. És azóta újra meg újra emlékezem.
Szentlélekkel feltöltött önbizalmamat számtalan ponton kilyukasztotta a szégyen, és mint Péter, elbújtam a fal mögé. Vagy a bokrok közé, mint Éva. És bár kértem Istent, bocsásson meg, a kakas tovább szólt a lelkemben. Bukásom emléke mindegyre visszatért. Mint a cirkuszi trapézugró, aki már elkapta a második rudat, de nem ereszti el az elsőt, lógok a levegőben, ahelyett, hogy „bőségben élnék”. Isten szólongat: - Engedd el. Lendülj előre. Bátran. Nincs más út.
Pál megmondja, mit kell tennem: „… elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban” (Fil 3, 13b-14).
Tisztán látom az utat. Számomra és számodra is.
Amikor végre felfogjuk, mit tett Jézus értünk és mit helyezett belénk, akkor kezdünk „bőségben élni”- azzal a hittel, amire mindig is vágytunk. De nem elég megragadni. Tudnunk kell valamit el is engedni.
Engedjük el szégyenteli töprengéseinket, és ragadjuk meg az irgalmat.
Engedjük el a kínzó keserűséget, és ragadjuk meg a radikális megbocsátást.
Engedjük el a remegő térdű aggódást, és ragadjuk meg a biztos lábú önbizalmat.
Engedjük el bizonytalanságainkat, és ragadjuk meg valódi, istengyermeki identitásunkat.
Engedjük el kétségeinket önmagunk felől, és ragadjuk meg Isten erővel teli ígéreteit.
Engedjük el az összehasonlítgatást, és ragadjuk meg Isten-tervezte egyediségünket.
Engedjük el a hazugságokat, melyek fogságban tartanak, és ragadjuk meg az igazságot, mely szabaddá tesz.
Isten egy széfet helyezett szívembe, bőségesen megtöltötte ígéretekkel, egy kereszt alakú kulcsot tervezett hozzá, mellyel kinyithatom. Csak én. A tiedet csak te. De ehhez előbb engedjük el a szégyent, és ragadjuk meg a kegyelmet.
Mit szólt Jézus Péter három tagadásához? Adott neki három pofont? Aligha.
Feltámadása után Jézus félrevonta Pétert, és háromszor feltette neki ugyanazt a kérdést. Minden tagadáshoz egyszer. „Simon, Jónás fia, szeretsz te engem?” majd hozzátette: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,15b).
Jézus leemelte Péter válláról a bűntudat súlyos köpenyét, s visszairányította megkezdett missziójához. Ezt teszi velem és veled is.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megbocsátod, ha vétkezem ellened. Segíts megszabadulnom a bűntudattól olyasmiért, amit te már megbocsátottál. Segíts, hogy a Sátán vádaskodásai helyett a Szentlélek irgalomüzeneteire hallgassak. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When Your Rooster Crows
Encouragement for today, 2017.12.08.
www.proverbs31.org