Lélekerősítő - Elhengerítve

Suzie Eller

„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.”
Lk 24,2-3

Nyolc hónapja már, hogy a lányomnál rákot diagnosztizáltak, és azzal szokott tréfálkozni, hogy ez az elmúlt időszak nekem nehezebb volt, mint neki. Egy pillanatig sem hiszem, hogy így lenne, de tudom, mire gondol. Erősnek hiszem magam a hitben, de ha volna Achillesz-sarkom, az a gyermekeim szenvedése lenne. Bármilyen okból.
Lányom nagyműtéte alatt a váróban ültem, s arra gondoltam, bár én lennék a helyében. A lélegzetemet is visszafojtottam, amíg a laboreredményekre várt.
Karácsony közeledtével egy másik édesanya története kerül közel hozzám, akinek szintén végig kellett néznie gyermeke szenvedését. Istállóban szülte meg kisfiát. Mikor az angyal hírül hozta, hogy a Messiást hordozza méhében, az egész álomnak tűnt. Aztán egyszercsak ott pihent a karjában a kisded.
A többi édesanyához hasonlóan, Mária sem tudta, mit hoz a jövő. A csecsemőből kisfiú, majd meglett férfi lett. Mária néha csodálkozott azon, amit mondott a fia (Lk 2,33), máskor megdöbbentette a gyermek viselkedése (Lk 2,48).
Igazi anyaság volt ez!
Harminchárom éves korában a fiú ott függött egy durva, ácsolt kereszten, hogy elviselje a büntetést az egész emberiség bűneiért. Anyja végig mellette volt szenvedése alatt. Miután a fiú meghalt, sírba helyezték, és egy nagy követ hengerítettek a bejárat elé.
Három nappal később két másik Mária és Salomé kimentek a sírhoz, tömjént vittek magukkal, és szívük fájdalmát. Az akkori szokások szerint be akarták balzsamozni a holttestet. Útközben azon tanakodtak, vajon hogy tudják majd elhengeríteni a hatalmas követ a bejárat elől (Mk 16,3).
A Lk 24 írja le azt, ami ez után következett.
„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét” (Lk 24,2-3).
A sír üres volt. Az angyal közölte velük, hogy az élőt nem találhatják a holtak között. Jézus nem volt ott. Feltámadt!
Azon a napon hatalmas szikladarabot hengerítettek el a sír szájától, és egy gyöngéd édesanya szívének nyomasztó terhe is el lett hengerítve. Igaz, szenvedett a gyermeke, de örökké tart életének hatása a világra. Egész életén át, sőt halálában is Jézus mellett volt az édesanyja, de Isten még közelebb volt hozzá.
Ezen az úton jártam én is az elmúlt nyolc hónapban. Amennyire tudtam, közel voltam a gyermekemhez, de térdre is borultam, hogy kérjem Istent, hengerítse el róla a terhet, amit én nem tudok megmozdítani.
A félelmet hitre cseréltem.
A bizonytalanságot bizonyosságra, hogy Isten keze ott van gyermekem fölött, még a szenvedésben is.
Nem feledem, hogy Neki terve van vele, amit én talán nem látok át, de Ő igen.
Karácsony közeledtével kitárt kezekkel dicsérjük Istent egy gyermekért, aki istállóban született. Köszönetet mondunk az elhengerített kőért, mely megmutatta, hogy Megváltónk él.
Végül pedig megköszönjük Jézusnak, hogy elhengeríti terheinket, és hordozza a súlyt, amit mi nem tudunk elviselni.

Drága Jézus! Karácsonykor ajándékokat fogok bontogatni, de a legnagyobb ajándék az, hogy Atyád elküldött hozzánk Téged. Velünk jársz minden nap. Köszönöm, hogy elhengeríted a terheket, amiket mi magunk nem tudunk hordozni. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Rolled Away
Encouragement for today, 2017.12.22.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/12/22/rolled-away