A Szentlélek hatása

Mikor Jézus a földön járt, a vele való személyes találkozás a leírások alapján nem váltotta ki azt az istenélményt, amit ma egy imádkozás, egy együtt éneklés, elcsendesedés, meditáció kivált, de még azt az „értelmet meghaladó” békességet sem érezték, amit mi érezhetünk, ha elképzeljük, hogy Jézus mellettünk ül, ránk néz. Volt persze megmagyarázhatatlan hatása pl. a hívásának, ahogy a halászok mindent odahagynak, s mennek utána. De többször olvasunk ijedtségről, összezavarodásról, félelemről, amit újra meg újra el kell oszlatni egy „ne féljetek”-kel. Mai Jézus-kapcsolatunkból nézve nehezen tudjuk megérteni, hogy a személyes jelenlétében hogyan lehet félni, szomorúnak, gondterheltnek lenni. Talán az egyetlen, ami emlékeztet arra, amit mi elképzelnénk Jézus személyes jelenlétének hatásaként, az emmauszi tanítványok „lángolt a szívünk” állapota.

A magyarázat az lehet, hogy mindez Pünkösd előtt történt, mi pedig Pünkösd után élünk. A kiáradt Szentlélek, ami azóta a szívünkben él, (s amit tízen – mert Tamás nem volt jelen - még Pünkösd előtt, az emeleti teremben megkaptak személyesen Jézustól) teszi lehetővé, hogy teljes lélekkel rezonáljunk Jézusra.