Lélekerősítő - Tovább álmodni üvegcserepek között

Meredith Houston Carr

„Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.” Ef 3,20-21

A szokásosnál is kimerítőbb nap volt. Sajátos nevelési igényű fiam majd megőrjített. A lányok képtelen voltak megosztozni a játékokon fülsiketítő visítozás nélkül. Rengeteg dolgom lett volna. Hogy megőrizzem ép elmémet, és rendet teremtsek, csendre intettem a gyerekeket.
A fiamnak nem tetszett, hogy le kell állnia. Belső feszültsége kirobbanni készült, sajátos autista tudatával hiába próbálta lefékezni. Egy pillanat alatt megragadott egy bekeretezett fényképet, s teljes erejével a fürdőszoba padlójához vágta. Az üveg és csempe találkozása egyik félnek sem kedvezett.
Miután kimentettem gyermekemet a szilánkok közül, s feltakarítottam az üvegcserepeket, kézbe vettem a képet. Maradtak még üvegszilánkok a keretben, de közöttük ott volt a kép: férjemmel ketten elragadtatva nézzük tökéletes, újszülött kisfiúnkat.
Forró könnycseppek buggyantak ki a szememen, és csörgedeztek le az arcomon. Az összetört fénykép jelképezte, ami a szívem mélyén történt, mert nem csak az üveg tud összetörni. Ez történt az álmaimmal is, azzal, ahogy elképzeltem, milyen lesz a drága kisgyermek édesanyjának lenni.
A képen látható újdonsült édesanyának még fogalma sem volt róla, hogy az autizmus családi történetük részévé fog válni.
Kétségbeesetten kiáltottam mennyei Atyámhoz, az Ő soha meg nem szűnő jóságához, és ekkor mai alapigénket juttatta eszembe:
„Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen” (Ef 3,20-21).
„Mindent megtehet, bőségesen azon felül is…” Gyöngéd rosszallást éreztem, amiért bezártam Istent egy kis dobozba, saját tökéletlen elképzelésemet az anyaságról azonosítottam az Övével.
A fájdalomban Isten felnyitotta szememet az igazságra, hogy az Ő tervei messze meghaladják mindazt, amit az én gyarló szemem lát. Szívemet eltöltötte szeretettel a többi szülő iránt, akik szembesülnek azzal, hogy álmaik szertefoszlanak. Felkeltette lelkemben a reményt, hogy talán a fájdalom mélyebb, közvetlenebb kapcsolatba von Vele - és másokkal , akik hasonló szenvedést élnek át.
Irgalmasan felhívta figyelmemet arra, hogy még ha olyan körülményekkel szembesülök is, amik látszólag véglegesek, engem Ő mindig meg tud változtatni. Az Istenben való öröm és remény ingyen elérhető akkor is, ha széttört üvegcserepek között vezet az utam.
Amikor szertefoszlanak álmaink, nehezen tudjuk elképzelni, hogy valami jó is következhet. Mai igénkben egy olyan ígéret rejlik, melybe mindig kapaszkodhatunk, ha terveink nem úgy sikerülnek, ahogy elképzeltük.
Egy összetört álom nem ok arra, hogy ne álmodjunk tovább. Isten bennünk működő erejének köszönhetően folytathatjuk az álmodást. Mert ahol mi csak romokat látunk, Isten „bőségesen többet” lát legvadabb álmainknál is.
Kedves testvérem, Isten határtalanul felülmúlja fájdalmad vagy csalódásod mértékét. Ő kétségtelenül jó – akkor is, ha utadat széttört üvegcserepek fedik. Az összetört üveg nem jelenti az út végét. Még az is lehet, hogy a kezdetét jelzi.
Most akkor alázatos és reményteli lélekkel vigyük Isten elé, ami bánt. És bízzunk benne, hogy Ő elég ahhoz, hogy ne kelljen feladnunk az álmodást.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy te sokkal nagyobbat álmodsz, mint amekkorát mi álmodunk magunk számára. Vedd üvegcserepeinket, és alakítsd át valami gyönyörűvé a mi javunkra és a te dicsőségedre. Segíts, hogy mindig bízni tudjunk jóságodban irántunk. Jézus nevében, Ámen.

Meredith Houston Carr: Dreaming Amidst the Shattered Glass
Encouragement for toda, 2019. július 15.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/07/15/dreaming-amidst-the-shattered-glass