Lélekerősítő levelek 28

Az időutazó felesége
Rachel Olsen

„Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket.” 1 Jn 4:19

Nemrég láttam a moziban Az időutazó felesége című filmet. A főszereplő abban a különleges élményben részesült, hogy valami természetfölötti erő újra meg újra felkapta onnan, ahol éppen tartózkodott, és egy ezredmásodperc alatt valahol másutt letette. Aztán egy rövid idő múlva titokzatos módon újra visszaküldte a jelenbe. Sohasem tudta, mikor indul, és hova érkezik. A film, hasonlóan az alapjául szolgáló regényhez, egy sci-fi kanyarral kombinált szerelmi történet.

Ma reggel az Apostolok cselekedetében hasonlót olvastam: egy természetfeletti szerelmi történetet sci-fi kanyarral.

A 8. fejezetben megismerhetünk egy Fülöp nevű embert – aki nem azonos a tizenkettő közé tartozó Fülöp apostollal, hanem egy másik hívő férfiú -, amint éppen a szamáriabelieknek prédikál. Krisztus mennybemenetele és helyettese, a Szentlélek pünkösdi megérkezése óta a tanítványok mindeddig Jeruzsálemben tartózkodtak. Inkább maradtak a megszokott helyen, minthogy elinduljanak a nagyvilágba az örömhírrel. Üldözésre volt szükség, hogy kikergesse a hívőket Jeruzsálemből a környező vidékekre, ahol terjeszthették Jézus üzenetét.

Fülöp elhagyta a várost, és nekilátott a feladatnak. A pogányoknak tanította, hogy Isten szereti őket, és Krisztus meghalt értük.

Az ApCsel 8 vége egy ilyen esetet mesél el. Isten angyala arra indítja Fülöpöt, hogy menjen egy bizonyos útra, egy bizonyos irányba. Mikor engedelmeskedett, egy afrikai férfival találkozott, aki Jeruzsálemből igyekezett haza, Afrikába. A férfi eunuch volt, az etiópiai királyi udvar egyik főembere. Fülöpnek azt sugallta a Szentlélek, hogy menjen a kocsi közelébe. Fülöp engedelmeskedett, és csodálkozva hallotta, hogy az afrikai ember Izaiás könyvét olvassa – Isten már elkezdett működni a lelkében. Isten, aki eltervezte a megváltás útját Afrikában. A fekete kontinens még nem hallott Krisztusról, bűnükben halottak voltak, de Isten szeretete már kövezte az utat a megváltás felé. Mondtam nektek, hogy szerelmi történet!

Fülöp segített az etiópiainak megérteni, amit Izaiás könyvében olvasott – a Jézusról szóló próféciát, és elmagyarázta neki a megváltás történetét. A férfi hitt a Jézusról szóló beszámolónak. Vizet vett észre a közelben, és kérte Fülöpöt, hogy keresztelje meg. Idáig a történet természetfölötti, Isten szerető szívének vonzását írja le, itt viszont belép a sci-fi kanyar. Íme:

„Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, és örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett” (ApCsel 8:39-40).

Mint az időutazós filmben, Fülöpöt természetfeletti módon transzportálták az etióp férfi keresztelési helyéről egy északon fekvő városba, hogy ott tanítsa tovább a pogányokat Jézusról. Furcsának, bizarrnak érezzük a történetet, de Istennek természetes.

Isten akadály nélkül utazik térben és időben, nem köti semmi. Próbáljuk ezt elképzelni egy pillanatra. Itt van a jelenünkben, és ugyanakkor a holnapunkban is.

Ha erre képes, nyugodtan rábízhatjuk a napunkat. Biztosan kezelni tudja bármilyen problémánkat, ami felmerül, vagy indulatunkat, ami látszólag hatalmába kerít.

A filmben az időutazó rendkívüli módon szerette a feleségét, akit gyermekkora óta ismert, időn és téren át rajongott érte. Isten, az igazi Időutazó, rajong érted, és törődik veled. Hívőként te vagy az Időutazó felesége: a mennybement Krisztus valódi jegyese.

Uram, Te nagyobb, hatalmasabb, fenségesebb vagy, mint ahogy én el tudom képzelni. A Te kezeidbe helyezem magam. Bízni fogok Benned, akárhol találom ma magam, és akármivel találkozom. Szeretlek, és tudom, ez azért lehetséges, mert Te előbb szerettél engem. Segíts, hogy másoknak is megmutassam káprázatos szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.21.
www.proverbs31.org

Isten azt akarja, hogy most gyászoljak
Melissa Taylor

„Boldog vagy, ha úgy érzed, elvesztetted azt, ami a legkedvesebb, mert ekkor tud átölelni Az, Aki a legkedvesebb.” – a Mt 5:4 alapján

Nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Édesanyám március 25-én hunyt el. Azon a napon egy rész meghalt belőlem is.

A halálát megelőző hónapok tele voltak céltudatos aktivitással. Mialatt végeztem a körülmények miatt rám szabott tevékenységeket, kristálytisztán tudtam, mi a tennivalóim fontossági sorrendje, és ez önbizalmat adott. Ebben az időszakban édesanyám ápolása volt a feladatom.

Csodálatos, hogyan kerül minden a helyére az életben, ha azt tesszük, ami Isten akarata velünk. A munkatársaim és önkéntes segítők elvégezték helyettem, ami az én munkám lett volna. Társaim a Missziónál megtartották helyettem az előadásokat. A férjem és az anyósom elmentek a gyermekekért az iskolába, és segítettek a háztartási munkákban. A barátnőim ebédet hoztak. Az Úr minden részletet kidolgozott, és ettől a lelkemet béke töltötte el életem legnehezebb időszakában.

Meglepett, hogyan éltem át ezt az időszakot. A rám jellemző reakció a kiborulás lett volna, főleg, mert előtörténetemben voltak szorongásos periódusok. Ha régebben megkérdezted volna, hogyan bírnám ki, ha az orvosok tüdőrákot diagnosztizálnának édesanyámnál, azt mondtam volna: sehogy. Belepusztulnék. De nem pusztultam bele, és nyugodtan csináltam végig. Persze volt, hogy sírtam, voltak napok, amikor fizikailag és lelkileg kimerültnek éreztem magam, de volt egy célom, és édesanyámnak szüksége volt rám. Bíztam az Úrban, és egész idő alatt éreztem az Ő békéjét.

Mióta anya elment, nem érzem azt a békét és a biztos célját a napjaimnak. Továbbra is bízom Istenben, tudom, hogy a béke elérhető, de küzdök az új helyzettel, hogy már nincs édesanyám. Mikor meghalt, részben én is meghaltam. Elvesztettem őt, és elvesztettem magamból az ő ápolóját. Gyakran érzem szétesettnek, összetörtnek magam. Néha tudatosítanom kell, hogy még lélegzem. Sokszor kell emlékeztetnem magam, hogy a béke nem hagyott el vele együtt, még mindig rendelkezésemre áll. Isten nem hagyott el, és függetlenül attól, hogyan érzem magam, még van célja velem.

Lehet, hogy most az a cél, hogy gyászoljak? Nehéz dolog a gyász, és bár természetes része az életünknek, sosem érezzük természetesnek. Csendre és nyugalomra van hozzá szükség, és azt az én világomban nehéz elérni. Arra is szükség van, hogy elismerjem, érzéseim elfogadhatóak, és hogy az is rendben van, ha ebben az időszakban nem látok egy világos célt magam előtt – a gyászon kívül. Meg kell engednem magamnak, hogy gyászoljak, s hinnem kell, hogy Isten akarata ebben is megnyilvánulhat.

Az élet tele van magaslatokkal és mélységekkel, és Isten mindegyikben jelen van. Néha világosan megmutatja a célt, máskor talán azt várja el, hogy keressük Őt és várjunk Rá, amíg kinyilvánítja akaratát. A keresés és várakozás közben kell a krisztusi reménybe kapaszkodnunk, és megragadnunk a békét, amelyet nyújt nekünk.

Most tehát a gyász ideje van számomra. Gyászom naponta változhat, de egy dolog biztosan nem változik: boldog, azaz áldott vagyok, ahogy mai versünk állítja. A veszteség miatt vagyok áldott, ami ért. És azért vagyok boldog, mert Isten minden lépésnél átölel.

Istenem, hálás vagyok szeretetedért. Adj, kérlek békességet a megpróbáltatások között. Segíts, hogy elégedett legyek abban az állapotban, amibe ma helyeztél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.22.
www.proverbs31.org

A nagyobb jóra várva
Micca Monda Campbell

„Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ter 50:20

József kétségkívül szeretett fiú volt. Ahogy elolvastam József történetét a Teremtés könyve 37-50-ben, elképzeltem, milyen jó interjúalany lenne egy mai tévés beszélgetős műsorban. Valami ilyen címet adnának a filmnek, hogy A gödörtől a palotáig.

József története úgy indul, mint bármelyikünké. Ártatlan gyermekként jött a világra. Nem kérte, hogy megszülessen. Mint mindnyájunknak, szülői szeretetre, gondoskodásra volt szüksége. Ez kellett a testvéreinek is. De édesapjuk szemében ők háttérbe szorultak József mögött. Apjuk hozzáállása rettenetes testvéri féltékenységet gyújtott a fiúk szívében, ami oda vezetett, hogy egy napon beledobták öccsüket egy kiszáradt kútba.

Mialatt vacsorájukat fogyasztották, s azon tanakodtak, mit csináljanak Józseffel, egész további életüket meghatározó lehetőség adódott. Egyiptomba tartó midianiták karavánja haladt el a táborhelyük mellett. A fiúk kihasználták az alkalmat, s 20 ezüstért eladták az öccsüket. Ez ma 1,28 dollárt érne.

Hasonló helyzetbe kerültél? Úgy érzed, valaki elvetett magától, s beledobott egy gödörbe? Ne félj. Nem vagy elveszett. Isten nem hagyott el. Ő tudja, mi történt veled. Sanyarú helyzetedet lépcsőfoknak használja, ahonnan feljebb léphetsz – mint tette József esetében is.

Évekkel később, egy életeket fenyegető éhínség idején József testvérei Egyiptomba mentek gabonáért. József, az öccsük volt az, aki előre megjósolta az aszályt, és felkészítette Egyiptomot a túlélésre. Sokan jöttek mindenfelől gabonáért, többek között József bátyjai is. József ekkor már Egyiptom második számú főembere volt. Hatalmában állt bosszút állni a testvérein. Ehelyett úgy döntött, hogy megbocsát, és újra egyesíti a családot.

Ahogy testvérei leborulva József előtt rettegtek félelmetes bosszújától, ő így szólt hozzájuk: „Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ezt a mondatot gyakran párhuzamba állítják a Római levél 8:28-cal: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.”

Ha lebontjuk a félelem falait magunkban, és hisszük, hogy Isten valami nagyobb jót készít elő az életünkben, a gyógyulás és újraépülés lehetőségét kapjuk, ugyanúgy, mint József. Ehelyett mi inkább a fájdalmunkhoz akarunk ragaszkodni. Ez a fajta gondolkodás bent tart a gödörben, sebeink és félelmeink ahelyett, hogy gyógyulnának, csak mélyülnek és szaporodnak. Isten ennél sokkal többet szán nekünk.

Ha valami rossz dolog történt veled, Isten azt a javadra akarja fordítani. Ki akar emelni a gödörből, és a palotájában készít helyet neked. Tőlünk függ, hogy kapunk-e a lehetőségen. Koncentrálhatunk a rosszra, ami történt velünk, és ezzel elveszítjük a nekünk készített örömöt. Vagy, mint József, vállaljuk a kockázatot, kitörünk a fájdalmunkból, megbocsátunk azoknak, akik ártani akartak nekünk, és hittel fordulunk a szebb jövő felé, amit Isten készített számunkra.

Istenem, ígéreteidet ajándéknak szántad nekem. Fenn akarsz tartani velük, reményt adsz és békességet, amikor a gödörben vagyok. Segíts, hogy higgyek ígéreteidben, míg be nem teljesíted őket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.23.
www.proverbs31.org

Várakozás
Wendy Pope

„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat.” Zsolt 27:14

A várakozás egy képesség, amire nagyon vágyom, de nem igazán sikerült elsajátítanom. Te hogy állsz vele?

Rohanó, kell-nekem, most-kell kultúránk agymosásának hatására úgy érezzük, a várakozás valami rossz, amit nem kéne megérnünk. Másodpercek alatt megtudjuk, milyen az időjárás Dél-Mongóliában, rendelünk egy csinos felsőt valamelyik felkapott áruházból, szkájpolunk a kontinens túlsó felén lakó barátnőnkkel. Üzenetet küldhetünk a barátunknak vagy egy csiripet ezreknek egy szempillantás alatt; nem csoda, hogy nehéz dolognak tartjuk a várakozást.

Mai igénk szerzőjétől nem volt idegen a várakozás, és ismerte minden nehézségét. Valahonnan a semmiből előbukkant Sámuel próféta, hogy felkenje Izrael következő királyát az ő családjából. Jessze fiai közül csak egyet választott ki Isten szeretett Izraele királyául. A kiválasztott Dávid volt. Az Írás elmondja, hogy a Szentlélek azonnal rászállt Dávidra, és attól kezdve rajta maradt (1 Sám 16:13). Azt gondolná az ember, hogy ilyen felkenés után Dávid máris rohan elfoglalni a trónját, de Dávid rohanásának iránya visszafelé volt a legelőre, hogy folytassa megszokott életmódját. Elkezdődött a várakozás.

Várakozása alatt Isten felkészítette a trónra. Dávid egy dologhoz értett, a pásztorkodáshoz. Nem ismerte a királyi udvar protokollrendszerét, az uralkodás szabályait. Nem állt mögötte a nép és a katonaság, hogy megvédje királyságát. Alacsonysorsú pásztorfiú volt. Ahelyett, hogy elfoglalta volna a megígért helyet, Dávid várta Istent, hogy elköltöztesse őt a legelőről a palotába. Várakozás közben Isten felkészítette Dávidot a költözésre.

Sok leckét tanult várakozásból. Ha megvizsgáljuk és alkalmazzuk ezeket az igazságokat, reményt találunk a várakozás nehézségeiben, és belátjuk, hogy a jelenbeli várakozásnak jó hatása van a jövendőnkre.

1. Hiába vagyunk felkentek, kiválasztottak, attól még várakoznunk kell. Dávid tizenöt évet várt, hogy Júda, és még többet, hogy egész Izrael királya legyen.

2. Isten útjai nem a mi útjaink; gondolatai nem a mi gondolataink. Miután felkenték és kiválasztották, Dávid először Saul szolgálatába szegődött, Sauléba, aki az „ő trónján” ült.

3. Isten nem pazarolja az időt. Kezében tartja. Arra használja, hogy tapasztalataink hasznunkra váljanak életünk bármelyik szakaszában.

4. Ha hagyjuk, várakozásunk közben szorosabb kapcsolatba kerülünk Megváltónkkal, mintha nem kéne várakoznunk. Dávid legszebb, legköltőibb zsoltárai a barlangokban, a pusztaságban születtek Istenre való várakozás közben.

5. Isten nem hagyja figyelmen kívül, ha gyermekei Hozzá kiáltanak. Dávid Hozzá kiáltott, néha könyörgött segítségért, megoldásért, védelemért. Isten sosem hagyta válasz nélkül. Ugye, végül még a trónt is elfoglalta?

6. Várakozásunkra valaki másnak van szüksége. Nem csak rólunk szól ez az egész. Gondolj bele, mennyivel gazdagabbak vagyunk, hogy Dávid végigtűrte a várakozást. Miénk lehet csodálatos költészetének szépsége, szeretete, reménye, gyógyítása.

Milyen vagány útmutatót ad Dávid a várakozáshoz! Ha hagyjuk, hogy Isten tegye a dolgát közben, várakozásunk könnyebbé, jövőnk fényesebbé válik. Ha lebontjuk bástyáinkat és védőfalunkat, Isten hűségesnek bizonyul, és beteljesíti életünkre kigondolt terveit.

Drága Uram, segíts várni. Segíts jól várakozni. Nyugton szeretnék maradni, hogy hagyjam, vidd végbe tervedet az életemben. Nélküled én nem tudom megcsinálni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.26.
www.proverbs31.org

Ötletszerű vásárlás
Shari Braendel

Képzelj el egy embert, aki helyesen él, másokkal jól bánik, nem él ösztönei és vágyai szerint, nem kedvez senkinek a másik kárára, „a törvényeimhez ragaszkodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz és biztosan életben marad, mondja az Úr, az Isten.” Ezékiel 18:5-9

Előfordult már, hogy elrohantál venni valami új cuccot, mert úgy gondoltad, nincs mit magadra vegyél? Vagy vásárolni voltál a barátnőddel, megláttál egy hú-de-milyen-trendi felsőt, megvetted, s otthon jöttél rá, hogy semmihez sem tudod felvenni – azóta is ott lóg a szekrényedben, nyakán az árcédulával?

Egy érettségi találkozó, egy esküvő, egy különleges buli, vagy akár egy baráti grill-parti arra indít, hogy elszaladjunk a legközelebbi áruházba, s vásároljunk valami új ruhadarabot. Aztán többnyire beérjük egy többé-kevésbé ránk illő holmival, mert valamit mindenképpen venni kell, s végül csak egyetlen alkalommal viseljük, amit vásároltunk. Mennyi kár, mennyi kidobott pénz az ötletszerű vásárlással!

Vajon Isten nem ilyen ötletszerű keresztényeknek lát minket? Hirtelen megeresztünk egy imát, amiben segítséget kérünk valami betegségben vagy szorult anyagi helyzetünkben. Esetleg átlapozunk egy könyvet, ami lelki – spirituális – egészséget ígér három könnyű lépésben. Igaz, hogy sem a röptiben mondott imádság, sem az átlapozott könyv nem nyújtja azt, amire számítottunk, de még ezt sem vesszük észre, mert már a következő ötletszerű tevékenységünket végezzük.

Újra meg újra félretesszük a sarokba Istennel való kapcsolatunkat, aztán ha valami beüt, hirtelen előkapjuk, majd ha visszaáll a rend, megint a sarokba kerül. És csodálkozunk, miért alakulnak úgy a dolgaink, ahogy. Küzdünk az Istennel való kapcsolatért, de csak akkor, ha valamit helyre kell hoznia az életünkben. S még mi vagyunk dühösek, ha távolinak érezzük. Ahogy csalódottak vagyunk, mikor a hirtelen vásárolt új felső vagy topánka sem hozza helyre öltözködési gondjainkat.

Az ötletszerű vásárlás és az ötletszerű kereszténység sokmindenben hasonlít. Mindkettő kavarodást, zavart okoz. Mindkettő leküzdéséhez céltudatos tervezés kell.

Ahogy a jól felszerelt ruhatár sem alakul ki egyik napról a másikra, a jól felszerelt hit sem. Az összevissza, ötletszerűen vásárolt cuccokból nem alakul ki egy jól használható, rendezett, megbízható ruhatár. Hasonlóképpen az ötletszerűen eltöltött idő az Úrral nem fog egy hatékony, tartós, szoros kapcsolatot kialakítani Vele. Keresztény divattervezőként elmondhatom nektek, hogy időbe telik, míg szilárd kapcsolatot alakítsz ki az Úrral, éppúgy ahogy időbe telik egy működő ruhatár összegyűjtése is.

Fogjunk hozzá, és vegyük számba azokat a területeket az életünkben, amiken dolgoznunk kell. Lépj be imafülkédbe, és kérdezd meg magadtól: hogyan tudnám céltudatosabban járni az utamat Istennel?

Köszönöm, Istenem, hogy többre vágysz tőlem, mint ötletszerűen érkező imádságokra. Szeretnék minden nappal közelebb jutni Hozzád, és céltudatosan keresni Téged. Kérlek, mutasd meg, hogyan tegyem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.27.
www.proverbs31.org

Türelem
Rachel Olsen

„Erősítsen meg titeket dicsőségének hatalmából minden erővel, hogy végig kitartsatok, és türelmesek legyetek.” Kol 1:11

Az utóbbi hetekben mindegyre a sárgán hajtottam át, nem akartam megvárni a pirosat – ez veszélyes! Az interneten kerestem a tüneteim magyarázatát, mert nem akartam az orvosi váróteremben ücsörögni – ez is lehet veszélyes. Inkább ráfizettem, de interneten rendeltem meg valamit, hogy ne kelljen a pénztárnál sorba állnom – ez pazarlás. Még olyan is volt, hogy a desszerttel kezdtem az étkezést, mert nem volt türelmem kivárni, míg eljön „a desszert ideje”. Bár nem tudok konkrét helyzetet felidézni, de nem egyszer elfogyott a cérnám, és kiabáltam a gyermekeimmel.

Kell, és most kell. Eredményt akarunk látni, de azonnal. Pedig a Biblia sokszor figyelmeztet, hogy Krisztus követőit a türelem jellemezze.

Az Isten szeretet, és a türelem a természetéhez tartozik. Ahhoz, hogy úgy szeressünk, mint Ő, nekünk is türelemre van szükségünk (1Kor 13:4-7). Úgy szeretni, ahogy Isten szeret, ez földi életünk végső célja, miközben próbálunk a kedvében járni, és hasonlóvá válni Hozzá.

Számomra a türelem meghatározása: méltósággal elviselni valamit. Mind kerülünk olyan helyzetbe, amikor emberek vagy helyzetek próbára teszik az önuralmunkat: egy hálátlan gyermek, egy figyelmetlen pincér, lassan haladó sor a pénztár előtt, a társunk vagy egy barát, aki magától értetődőnek veszi erőfeszítéseinket. Mennyire tudunk méltósággal viselkedni ezekben a helyzetekben?

A Biblia szerint Isten kitart, míg befejezi a jó művet, amit elkezdett bennünk (Filippi 1:6). Ebből egyértelműen következik, hogy addig távolról sem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk könnyen szerethetők. Na itt jön be a türelem. Pál apostol így int: „Éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a béke kötelékében” (Ef. 4:1-3).

Türelmesnek kell lennünk Istenhez is, miközben várjuk, hogy tervét véghezvigye. Olykor imáinkra adott válaszára várunk, szabadulásra, ellátásra vagy hogy érvényesüljön az igazság, hogy kinyilvánítsa akaratát. Nincs más lehetőségünk, várnunk kell, de ha kialakítjuk magunkban a türelem lelkét, méltósággal tudunk várakozni. Talán segít, ha felidézzük, mennyire türelmes volt hozzánk Isten nemegyszer!

A türelem gyakorlása nem csak akarat kérdése. Az a fajta türelem, amiről Pál apostol beszél, a Lélek gyümölcse is, mely akkor érik be, ha állandó kapcsolatban vagyunk Istennel. Forrása a bizalom Isten hatalmában, abban, hogy mindent véghez tud vinni kellő időben gyermekei javára, önmaga dicsőségére.

Időbe telhet, míg kialakul a türelem, de elhatároztam, hogy méltósággal viselem el a folyamatot. Azzal kezdtem ma, hogy megálltam a sárgánál, és bevártam, míg zöldre vált a lámpa. Míg az útkereszteződésben ácsorogtam, Istenre gondoltam és a türelem fejlesztésére. Egy perc múlva már zöld volt a lámpa, és én mosolyogva hajtottam tovább, boldogan, hogy megtettem egy picike lépést a türelem felé.

Köszönöm, Uram, hogy olyan türelmes vagy hozzám. Segíts, hogy bennem is kialakuljon a türelem, és a te dicsőségedre használjam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.07.28.
www.proverbs31.org