A szentély nem az
Lynn Cowell
„Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, a szentélybe, ahova mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus…” Zsid 6:19-20a
Mialatt öltözködtem, a farmerem márkacéduláján akadt meg a szemem: Sanctuary (szentély). Na ne! Ez tényleg a kedvenc farmerem, de hogy szentély lenne…
A „szentély” szóval újra meg újra találkozom. Nem rég családommal kivonultunk nyüzsgő, követelőző világunkból. Egy olyan helyre mentünk, mely „teljes kiszakadás a mindennapokból” jelszóval hirdette magát. Tökéletesen hangzott.
Egyik reggel elindultam a hely egy pontjára, melynek Szentély volt a neve. Alig vártam, hogy kettesben legyek az Úrral a sima víztükörre néző csendes nyugszékben. Elhelyezkedtem, elővettem a Bibliámat, a jegyzetfüzetemet és a tollamat, s ekkor egy hang szólalt meg mögöttem. „Elnézést asszonyom, van jegye a Szentélybe?” Jegy a Szentélybe? Viccel? Külön jegyre van szükségem, hogy a „Szentélyben” tartózkodjam? Felszedelőzködtem, s pár lépéssel odébb, a „Szentélyen” kívül leültem egy ugyanolyan csendes helyre, ahol nem volt szükségem jegyre ahhoz, hogy Istennel találkozzam.
Kinyitottam a Bibliámat, és nem hittem a szememnek:
„Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, a szentélybe, ahova mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus…” Zsid 6:19-20a
Nem léphettem be jegy nélkül két lépéssel arrébb a „Szentélybe”, de Jézusnak köszönhetően beléphettem az igazi szentélybe: az Ő jelenlétébe.
A Biblia szerint a szentély nem egy kényelmes ülésekkel, halk zenével felszerelt hely kilátással a tóra. A szentély olyan hely, ahol Isten jelenléte gyógyító balzsamként vesz körül, ahol jelen van Jahve, aki meg tud gyógyítani.
A szótárban található sokféle meghatározásból összeállítottam egyet: A szentély egy hely Isten jelenlétében, ahol menedéket és védelmet találok a gondok és veszélyek elől, enyhülést és felszabadulást, felmentést a felelősség alól, menedéket az üldözők elől.
Ilyen szentély iránti igényéről énekel a zsoltáros a 73. zsoltárban:
Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!
Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,
(Néha úgy érzem, egy sziklafal peremébe kapaszkodom. Valami történt, úgy érzem, el fogom ereszteni. Hol vagy, Isten?)
mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.
Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.
Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.
Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.
(Néha fájdalmunkban körülnézünk, és azt kérdezzük: Nekik miért megy olyan jól? Miért nem véd meg a kereszténységem?)
Azt gondoltam: „Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban, hisz minden nap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel.”
(Nem érti, miért zűrös az élete. Emlékeztet ez valamire?)
Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, és nehéz volt nekem, amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.
(Isten szentélyében minden megváltozik. Jahveh gyógyító jelenlétében megkönnyebbülést találok. Enyhülést és felszabadulást, felmentést a felelősség alól, menedéket az üldözők elől. Meggyógyulok.)
De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.
Tanácsoddal vezetsz, s aztán dicsőségre emelsz.
Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem ereje Istenem, Ő az osztályrészem.
Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bízom, és hirdetem minden művedet (Zsolt 73: 1-5, 12-14, 16-17, 23-28.).
Úgy tűnik, a zsoltáros valóban megértette végül.
Uram, néha úgy érzem, menekülnöm kell. Légy Te az egyetlen hely, ahova menekülök. Ha úgy érzem, el kell futnom, segíts, hogy egyenesen a Te karjaidba fussak! Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.29.
www.proverbs31.org
A Bizottság
Susanne Scheppmann
„Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsait tartsátok, az ő szavára hallgassatok, neki szolgáljatok, s őhozzá ragaszkodjatok.” Második Törv: 13:4
Egy bizottság lakik a fejemben. Általában csendben vannak a tagok. Ha viszont kulcsfontosságú döntés előtt állok, egymás szavába vágva győzködnek az igazukról. Ezzel azt érik el, hogy világosság helyett teljes kalamajka támad a fejemben. Mondok egy példát, ami bármelyik nap elhangozhatna.
Félős kisasszony így suttog: Ne tedd. Úgysem sikerül.
Nyerő asszonyság bekiabál: Hajrá! Fogj neki! Mit veszíthetsz?
Megszólal Hiúság: Mit fognak szólni a többiek? Mit mondanak majd rólam?
Pató Pálné kijelenti: Várj még, nem kell elhamarkodni. Aludj rá egyet.
Tudom, mit mondott Jézus: „Juhaim hallgatnak szavamra; ismerem őket, és követnek engem” (Jn 10:27). El kell ismernem, hogy az Ő kedves szava gyakran elvész a Bizottság vitái közben. Döntően „A” típusú személyiségem rengeteg ötlettel, álommal áll elő. Az erős személyiség szavát nehéz elfojtani. Sajnos, Isten hangja többnyire halk suttogás a félelem, a büszkeség és a halogatás zsivajában.
A Bizottság gyakran felkeres, és minél jelentősebb a döntés, annál nagyobb hévvel csap le rám a gondolataimban. Az életet megváltoztató választások váltják ki a legnagyobb hangzavart. Az olyan döntések, melyek kapcsolati konfliktusokat, munkaköri váltást, önkéntes erőfeszítéseket érintenek, a gondolatok megállíthatatlan áramlását indítják el bennem.
Hogy tudom meghátrálásra kényszeríteni a Bizottságot? Nálam az vált be, hogy keresek egy magányos helyet, ahol leülhetek, és hallgathatom Isten szavát. Felnyitom a Bibliámat, elolvasok néhány zsoltárt. Ülök és várok. Lecsendesítem az elmémet. Előbb-utóbb (ez időbe telik) a lelkem és az agyam lenyugszik, s alkalmassá válik arra, hogy felismerje és meghallja Isten halk hangját. A Bizottság visszavonul, és Isten átveszi az uralmat. Mikor ez megtörténik, „minden értelmet felülmúló békesség” árad szét bennem. Ez képessé tesz a racionális gondolkodásra, amit nem zavar meg az érzelmek belső párbeszéde.
Tudom, sosem fogok könnyen döntést hozni, de sokkal elviselhetőbbé válik a folyamat, ha Isten irányítását keresem. Ki kell neveznem a Szentlelket a Bizottság elnökének. Nyugalomra van szükségem, el kell csendesítenem a Bizottságot a fejemben, hogy meghallhassam Isten suttogását.
Uram, kérlek csendesítsd el a gondolataimat. Taníts meg csendben ülni és figyelni. Képezz ki arra, hogy meghalljam a hangodat. Add meg azt a képességet, hogy felismerjem az életemre vonatkozó gondolataidat és akaratodat. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.30.
www.proverbs31.org
Édesanyám keze
T. Suzanne Eller
„Most azért megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” 1Kor 13:13.
Édesanyám felemelte a rózsaszín szalaggal körbehorgolt fehér takarót. „ Nem is tudom, odaadjam-e”, szólt. A kötés szemei kicsit tágabbak voltak, mint édesanyám legutóbbi kézimunkáján, de éreztem a szeretetet minden négyzetcentiméterén.
Megfogtam édesanyám kezét. Valaha törékeny, hosszú ujjai meggörbültek, az ízületeknél megvastagodtak. Elképzeltem, ahogy a kötőtűket csattogtatva órákon, napokon, heteken át fáradhatatlanul dolgozik, míg elkészül a takaró. Első dédunokájának fájdalommal és szeretettel alkotott öröksége.
Valahogy magától értetődőnek veszem édesanyám kezét. Simogatják az arcomat. Rám kényszerítenek egy kabátot (tiltakozásom ellenére, pedig már három nagy gyermek anyja voltam). Tárcsázzák az utált mobiltelefonját, amit mégis szeret, hisz azzal beszélhet az „ő Suzie-jával”. Képeslapokat ír, amik a postaládámban landolnak: „Szeretlek, kislányom”.
Van egy régi szám a 70-es évekből, aminek visszatérő mondata: „Az idő siklik, siklik, siklik a jövő felé.” Igaza van. Látom az idő tovatűnését édesanyám kezén. Eltelnek a percek, az órák, a napok, észrevétlenül. Az élet mindig tele van tennivalókkal. Júniusban is, a hűtőre erősített fehér tábla, amire a havi tennivalókat jegyezzük, tele volt gyülekezeti alkalmakkal, előadásokkal, fogorvosi előjegyzéssel, esküvővel és ballagással, meg apróbb megjegyeznivalókkal, mint számlabefizetés, fűnyírás, takarítás.
Nemrég rádöbbentem, hogy édesanyám egyre lejjebb kerül a listán. Eltelik egy hét, elszáll egy hónap. Meg-megszólal a telefon: „Szia Suz, csak azért hívtalak, hogy halljam a hangodat. Hiányzol.”
Pár hete e-mail érkezett egy barátnőmtől. Megbetegedett az édesanyja. A következő hetekben imádkoztam érte, minden nap követtem a fejleményeket. Egyik esti e-mailben szépséges barátnőm a haldokló édesanyja iránti szeretetéről beszélt, kérte, imádkozzam erőért számára, hogy tudja elengedni. Hirtelen rádöbbentem, milyen kevés időt szántam édesanyámra. A megnyitott e-mail előtt ültem és sírtam. Másnap találkozót beszéltem meg édesanyámmal. Mint egy fiatal lány nevetgélt a telefonban, míg tervezgettük a másnapot.
Azért imádkozom, hogy még sok ilyen közös együttlétünk legyen, és még inkább azért, hogy ne vegyem természetesnek, hogy ő van nekem.
Az élet siklása nem valószínű, hogy lelassul. De ha hasznos dolgokra akarom szentelni az időmet, nem szabad figyelmen kívül hagynom, hogy édesanyám kezének megsimogatása egyike a legolcsóbb befektetéseknek, amit valaha is tehetek.
Atyám, köszönöm Neked azokat, akiket szerethetek. Az élet nagyon zűrössé tud válni néha, nehéz lelassulni, hogy ki tudjam fejezni, mennyire fontosak számomra. Segíts lassítanom, hogy észrevegyem, mi az, ami értéktelen, hogy a felmérhetetlen értékű emberekbe fektethessem időmet, energiámat. Jézus drága nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.07.01.
www.proverbs31.org
Elég nekem Isten?
Melissa Taylor
„Az én Istenem kielégíti majd minden szükségeteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” Filippi 4:19
Elég nekem Isten? Életem eseményei újra meg újra visszatérítenek ehhez a kérdéshez. Arra a következtetésre jutottam, hogy Isten nemcsak hogy elég, de elég kell, hogy legyen. Meg arra is, hogy erőfeszítéseket kell tennem, hogy ezt ne felejtsem el.
Gyermekként nem fogtam fel, hogy szükségem van Istenre, de azt igen, hogy valami hiányzik. Hét éves koromban szexuális zaklatás ért. Tizenegy éves koromban édesapám elhagyott minket. Mindkét esemény hozzájárult ahhoz, hogy elhagyottnak, üresnek érezzem magam, s nem hittem, hogy Isten valaha is meg tud gyógyítani. Sok éven át próbáltam magamat gyógyítgatni, próbáltam jobban érezni magam. Nem működött.
Ahogy teltek az évek, olyan keresztényből, aki egyszerűen csak hisz, olyan kereszténnyé váltam, aki aktív kapcsolatban áll Jézussal, és az életem lassan megváltozott. Mivel egyenesen Vele beszélgethettem, kitartóan olvastam Igéjét, ez komoly kihívás elé állította az életemet. Megtanultam, hogy amikor a nehézségek jönnek – és jönnek -, fel kell tennem magamnak egy kérdést, hogy továbbléphessek. „Elég nekem Isten?”
Mikor megcsal egy barátom, elég nekem Isten?
Ha meg kell bocsátanom a megbocsáthatatlant, elég nekem Isten?
Ha a gyermekem olyan helyzetbe kerül, amit én nem felügyelhetek, elég nekem Isten?
Amikor a házasságom az összeomlás szélére kerül, elég nekem Isten?
Ha valaki nem bocsát meg nekem, elég nekem Isten?
Mikor édesanyám meghal rákban, elég nekem Isten?
Mikor mások nem értékelnek, elég nekem Isten?
Mikor hivatásomban kudarc ér, elég nekem Isten?
Mikor valaki, akit szeretek, bántó szavakat mond, elég nekem Isten?
Mikor nagy tartozásom van, és nem tudom, hogy fogom kifizetni a számlákat, elég nekem Isten?
Mikor felhánytorgatnak valamit, amit a múltban elkövettem, elég nekem Isten?
Amikor háborog a világ körülöttem, elég nekem Isten?
Mikor romlik az egészségem, elég nekem Isten?
Mikor szomorú vagyok, csalódok mindenben, elég nekem Isten?
Tegnap este sírva ültem a szobámban. Megint ott álltam a kérdés előtt: „Elég nekem Isten?” Kinyitottam egy kis dobozt, ami tele volt személyre szabott Bibliai idézetekkel, s amit egy számomra fontos valakitől kaptam. Elkezdtem felolvasni őket. Igéről igére haladva vitázni kezdtem a gondolatokkal, amik kétségekkel bénítottak. Azt fedeztem fel újra, amit mindig, amikor megkérdezem magamtól, hogy „Elég nekem Isten?” Igen, elég.
Mindent elveszthettem volna az életben. Semmire sincs garancia a földön. De ha mindent elvesztenék is, jól lennék, mert senki sem veheti el személyiségemet Krisztusban. Akár villában lakom a domboldalon, akár egy nádkunyhóban a mocsár szélén, Jézus az enyém. Ha letaglóz az élet, térdre rogyok, és ott találom Jézusomat. Szavai mélyen a lelkembe vésődtek, és hiszem őket.
Ha úgy összezavarodik az élet, hogy azt hiszed, már nem tudod kezelni, ne add fel. És ne higgy azoknak a gondolatoknak, amik felmerülnek benned. Inkább kérdezd meg magadtól: „Elég nekem Isten?” A válasz mindent megváltoztathat.
Istenem, segíts felfedeznem, hogy a körülményektől független elégedettség forrása Te vagy. Segíts, hogy mindig tudatában legyek jelenlétednek az életemben. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.07.02.
www.proverbs31.org
Az erkölcsi tekintély megalapozása
Glynis Whitwer
„Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Jn 13:14-15.
Valamelyik nap fiammal beszélgetve megemlítettem, hogy szerintem én jó ügyvéd lennék. Szeretem feltárni a tényeket, bebizonyítani az álláspontomat, kiállni az igazság mellett. Ez nem vágyakozás bennem, csak úgy eszembe jutott egy véletlenszerűen kialakult kellemes délutáni beszélgetés közben.
Megjegyzésemre a fiam azonnal és határozottan így válaszolt: „Csapnivaló ügyvéd lennél!”
Meglepődve és kíváncsian néztem rá, de már folytatta is. „Soha nem hazudnál. A te ügyeid zajlanának a leggyorsabban. Látlak, ahogy felállsz a bíró előtt, és közlöd: ’Tisztelt bíróság, a védencem bűnös!’”
Jót nevettünk. És be kellett látnom, hogy ügyvédi képességeimről adott értékelése tökéletesen helytálló. Jó, hogy végülis az írást választottam hivatásnak.
A fiam túlzó megjegyzése rávilágított egy jellemvonásomra. Mindketten tudjuk, hogy vannak becsületes ügyvédek. Nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy az ő anyja nem szokott hazudni.
Ez a kijelentés utat talált a szívembe, és meg is ült benne. Rengeteg hibát követek el szülőként, de úgy látszik, van valami, amit jól csináltam. A fiam ismer engem – a jót is, a rosszat is, a szépet is, a csúnyát is. Életemnek ezen az egy területén megfigyelt valamit: a tetteim és a szavaim között következetesség van.
Észrevettem, hogy általában olyan emberek hatnak rám, akiknek az élete összhangban van a szavaikkal. Érdekes, hogy számukra a helyes cselekvés természetes módja Isten dicsőítésének. Rám gyakorolt hatásuk ennek az odaadásnak a mellékterméke, megváltozom, míg figyelem a kimondatlan elkötelezettséget szavaikban és tetteikben.
Jézus tekintélye és hatása abból adódott, hogy személyisége és tettei összhangban voltak a tanításával, azzal, amit mondott. Tizenkét tanítvány leste minden mozdulatát. Mivel nem tapasztaltak ellentmondást, következetlenséget, töretlen bizalom alakult ki bennük Jézus iránt. Ez adott Jézusnak olyan erkölcsi tekintélyt, ami meghaladta a korabeli vallási vezetők tekintélyét.
Ilyen anya, feleség és barát szeretnék lenni. Egész szívemmel Istent akarom keresni, s ez megalapozná életem erkölcsi tekintélyét a hozzám közelállók előtt. Tudom, hogy hiába van tekintélyem a gyermekeim előtt, nem tudok hatni rájuk, ha nincs következetesség az életemben.
Egyik legnagyobb vágyam, hogy összhang legyen a szavaim és tetteim között. Az emberek észrevehetik a legkisebb ellentmondást is, és ez alááshatja tekintélyemet. Előfordul, hogy csak egyetlen esély van rá, hogy hatással legyek valakire. Ha az erkölcsi tekintély meginog vagy elvész, nagyon nehéz – ha egyáltalán lehetséges – visszaállítani.
Nem mindig sikerül, amit szeretnék. Gyakran előfordul, hogy tetteim nem felelnek meg a szavaimnak. De fiam megjegyzése arra késztetett, hogy megvizsgáljam az életemet, és kutassak az ellentmondások után. Ha találok ilyet, őszintén elismerem a gyengeségemet, és kérem Istent, segítsen megoldani a dolgot. Ez az egyetlen módja, hogy azzá váljak, akinek tudom, Isten látni akar engem: olyannak, akinek nem kell kiabálnia, hogy meghallják a hangját, akinek a csendben véghezvitt tettei hangosabban beszélnek a szavaknál.
Drága Mennyei Atyám, a segítségedre van szükségem. Olyan ember szeretnék lenni, akinek a tettei összhangban vannak a szavaival. Te tudod, hogy vannak területek, ahol ez nem mindig sikerül, ilyen például a türelem. Átadom Neked ezeket a területeit az életemnek, és kérlek, segíts, hogy a Te erőddel azzá váljak, akinek látni szeretnél. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today 2010.07.06.
www.proverbs31.org
Ha senki nem vesz észre
Lysa TerKeurst
„Saul elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ’Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki majd megteszi minden akaratomat.’” Ap. Csel. 13:22.
Elnézést kérek. Igyekszem ritkán panaszkodni. Tudom, hogy hatalmas áldás az, hogy van egy élelmiszerbolt a közeli utcasarkon, van mosógépem és szárítóm, amikor mosnom kell. De néha kicsit rosszkedvűen ébredek hétfő reggel. Kezdődik minden elölről. Megyek, megvásárolom az élelmiszert, amit rövidesen megesznek. Kimosom a ruhát, ami nemsokára újra szennyesbe kerül. Felseprem a padlót, és egy óra múlva kezdhetném elölről.
Lehet ez több is, mint a mindennapi tennivalók elvégzése?
Ma mielőtt nekiláttam a szokásos reggeli tevékenységeimnek, Jézussal találkoztam. És lám, mit találtam: nagy igazságokat, miközben egy kicsit bepillantottam Dávid életébe. Mások alig vették észre, bűnös hajlamai voltak, a családban nem volt helye, ám mindezek ellenére Isten számon tartotta, és ez elég volt.
Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.
Idősebb testvérei kölyöknek nézték. Apja, Izai számára ő csak a legkisebb fiú volt. Mások egy pásztorfiút láttak benne. De Isten szemében királynak született. És nem akármilyen királynak. Az ő utódai sorában fog megérkezni Jézus.
Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.
Sokatmondó királlyá kenésének története is. Az 1 Sámuel 16-ban Isten közli Sámuellel, hogy elvetette Sault, és helyébe Izai egyik fiát állítja. Képzeljük el, milyen tulajdonságok fordultak meg Sámuel fejében, mikor arra gondolt, hogy Izai egyik fia a kiválasztott: magas, csinos, szépen beszél, bátor, rendes külsejű, jó modorú, méltóságteljes, született vezetőalkat. „Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: ’Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt (Sault)! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.’” (7. vs)
Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.
Ezután Sámuel sorba állíttatta Izai fiait. Mindegyiket meg kellett néznie. Izai nem hívja el Dávidot a nyáj mellől. Elfeledkezett róla? Előfeltételezés volt? Ítélkezett? Szükségszerűség volt? Szabad választás?
Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.
Sámuel végigpásztázza a fiúkat, majd megkérdezi: „Ez az összes fiad?”
Elképzelem Izai zavart képét, ahogy válaszol: „Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti”. Az, aki egész idejét az állatok gondozásával tölti, bizonyára alkalmatlan arra, hogy egy nép gondját viselje.
Senki nem vette észre. Isten kiválasztotta.
Ahogy Sámuel meglátta Dávidot, tudta, hogy ő az. Királlyá kente a fiút. De nem foglalhatta el azonnal a trónt. Évek teltek el, mielőtt mások is elismerték Dávidot. Hova ment, miután királlyá kenték? Valami előkelő iskolába, ahol az udvari etikettre tanították? Katonai vagy vezetőképző akadémiára? Dehogy.
Visszament a legelőre, és folytatta a pásztorkodást. Egy király, aki alacsonyrendű munkát végez. Egy király, akinek a jelleme a mindennapi élet mezején csiszolódott és készült elő hivatása betöltésére.
Éppen, mint mi. A szennyes ruha bűze, a mosatlan edények, taknyos orrocskák, rossz helyre tett kulcsok, lejárt könyvtári kölcsönzések, a nagymamának postázandó születésnapi ajándék – ennek mind-mind komoly nevelő szerepe van. Jellemépítés zajlik. Alakul a személyiség. Körvonalazódik a lélek, megalapozódik a szív. Ezek mind meg kell történjenek, hogy azzá váljunk, akinek Isten akar minket.
Érzed néha, hogy senki nem vesz észre? Bátorság, testvérem – Isten kiválasztott minket.
Nem csak feladatokat végzek. Építem az örökségemet. Formálom Isten országát. Nem csak a saját hivatásom megtalálásán, hanem a családom hivatásán is munkálkodom. Nem tudom, rád hogy hat mindez, de nekem segített, hogy egészen más szemmel nézzek mindennapi feladataimra, beleértve a halomnyi szennyest is.
Uram, köszönöm Neked, hogy mikor úgy érzem, nem vesznek észre, megnyugodhatom abban, hogy Te kiválasztottál. Segíts, hogy életemet az Egytagú közönség előtt játsszam. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.07.08.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése