Lélekerősítő levelek 40

Isten hangját követve itt és most
Renee Swope

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” Jn 10,27

Ültem a heverőn, kibámultam az ablakon, és a jövőn töprengtem. Új lehetőségek jelentek meg a láthatáron. Izgatott voltam, de féltem is, hogy túlságosan belebonyolódom, agyamban egymást váltották a megválaszolatlan kérdések: Igent vagy nemet mondjak? Mire hív Isten? Hogyan tudnék rájönni, mi az ő terve és célja a jövőmmel?

A töprengés és aggódás nem vezetett sehova, ezért elhatároztam, hogy imádkozni fogok. Leírtam néhány kérdést egy lapra: „Uram, igent mondjak vagy nemet? Mi a te akaratod, hol folytassam az életemet? Kérlek, mutasd meg a rólam szóló terveidet a jövő esztendőre!”

Szerettem volna bekukkantani Isten határidőnaplójába, hogy hozzáigazítsam a magamét. Ehelyett úgy éreztem, azt válaszolja, ne aggódjam a holnap miatt, éljem szépen egymás után a mindennapokat itt és most az ő hangját követve.

Egész jól boldogulok Isten hangjának követésével a nagy dolgokban. Akkor nehezebb, ha apróságokban, olyan színfalak mögötti kis történésekben kell engedelmeskednem. Néhány héttel az Istennel folytatott fenti beszélgetésem után - amikor elköteleztem magam, hogy jobban fogok figyelni a hangjára a mindennapok szintjén -, kinyitottam a férjem szekrényét, és megállapítottam, hogy minden össze-vissza van hajigálva benne. Tudom, mennyire szereti a rendet, de nincs benne természetes hajlandóság a megteremtésére. Eszembe jutott, milyen kimerülten jött haza tegnap. Éreztem Isten suttogását a szívemben. „Kimutathatnád szeretetedet J.J. iránt, és enyhíthetnéd a rajta lévő terhet, ha rendet raknál a szekrényében.”

„Felnőtt ember. Rendet tud rakni a szekrényében. Elég nekem a két gyerek, a két kutya és jómagam, akiket rendben kell tartanom. Meg ott a garázs és a padlás is, láttad, hogy néznek ki?”

„Nem hallottad mit mondtam? Nem azt ígérted, hogy engedelmeskedsz itt és most?” – tuszkolt a szekrény felé a Szentlélek.

Épp azon a héten olvastam a talentumokról szóló példabeszédet a Máté 25-ből, és rájöttem, hogy én leginkább a harmadik szolgához hasonlítok. Nem sokat bíztak rá, és azt is elásta a földbe. Talán így gondolkozott. „Nem sokat kaptam, miért kéne foglalkoznom vele? Nem fogok gondot okozni magamnak ezzel a feladattal. A gazda észre se fogja venni.” Néha úgy látom a rám bízott: férjem felesége – szüleim gyermeke – gyermekeim anyja – barátaim barátja szerepet, mint „közönséges” feladatot, egy-talentumos megbízatást. Rengetegen vannak rajtam kívül, akik ugyanezt a feladatot kapták, vélekedem. Észrevétlenül hagyom, hogy az önzés, a másokkal szembeni figyelmetlenség, türelmetlenség jellemezze néha a megnyilvánulásaimat. De Isten azt akarta, hogy készségességem életem minden területén jelen legyen, meghalljam és kövessem indításait a mindennapok szintjén.

Miért vár el Isten engedelmességet tőlünk minden nap, minden percben? Mert azt akarja, hogy bízzunk Benne. Az engedelmesség azt jelenti, hogy akaratunkat az Ő akaratával cseréljük fel. Isten jól tudja, hogy nehéz lesz meghallanunk a hangját és követnünk tervét a holnapunkra vonatkozóan, ha nem vállaljuk az engedelmességet a mában. De azt ígéri, hogy ha hűek vagyunk a kis dolgokban, „sokat bíz ránk”, és nagy örömben részesít (Mt 25,21).

Olyan türelmes velünk az Isten, amíg megtanulunk engedelmeskedni neki életünk nagy és apró dolgaiban! A Vele való kapcsolatunkban találjuk meg azt a célt, irányt és értelmet, amit annyira keresünk az életünkben. Ha az Ő hangját követve éljük az „itt és most”-ot, hivatásunk és terveink az Isten iránti szeretetre kezdenek irányulni, és nem az „önmegvalósításra” vagy arra, hogy Rajta kívül más szemében is fontossá váljunk.

Igaz is, végül rendet raktam férjem szekrényében. Úgy tűnt, hallom Isten kuncogását, és éreztem a mosolya melegét. Kívánom, hogy te is érezd meg ezt, amikor ma igyekszel „itt és most az Ő hangját követve” élni és cselekedni.

Istenem, amikor ellenőrzöd a rám bízott feladatok teljesítését, hűségesnek találsz? Úgy élek, úgy követem a hangodat, ahogy szeretnéd? Néha beesem a jobb jövő, könnyebb feladat utáni vágyakozás csapdájába, s azokra tartogatom a hűséget. Segíts, hogy bízzam Benned. A Te szeretetedet akarom sugározni, a Te kinyújtott kezed akarok lenni ma is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today
www.proverbs31.org

Épp, mint a falevelek
Marybeth Whalen

„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8,35

Mialatt ezt írom, ősz van, és a falevelek fejedelmi színekben pompáznak. Minden táj olyan, mintha Isten maga festette volna – pirosra, sárgára, narancssárgára, zöldre. Gyönyörködöm vezetés közben, magamba szívom a káprázatos látványt, mely ünnep a szemnek, s megköszönöm Istennek ötletességét, gondosságát, amivel a legapróbb részletet is kidolgozta a Földön.

Amikor kislányom megkérdezte egyik nap, hogy mitől változik meg a levelek színe, kutatni kezdtem agyam távoli sarkaiban, hogy választ leljek erre az alapfokú tudományos kérdésre. Semmit sem találtam. Megsimogattam kislányom buksiját, s – mint már annyiszor – biztosítottam róla, hogy majd együtt fogunk választ keresni erre a kérdésre. (Néha a gyermekeim kétségbe vonják, hogy egyáltalán jártam-e iskolába, vagy ha igen, nem értik, hogy tudtam ennyire kevés dolgot megjegyezni a tanultakból.)

Aztán együtt elolvastuk egy könyvben, mi is történik ősszel a levelekkel. Ahogy lassan haldokolni kezdenek, egyre gyengébben kapaszkodnak az ágba, s minél inkább elszakadnak tőle, annál kevesebb lesz bennük a klorofil. A klorofil zöld színű, ettől látszanak a még életteli levelek zöldnek. Ahogy fogy a klorofil, más színek is érvényre juthatnak. A piros, narancssárga, aranyszín eddig is ott volt a levelekben, de a klorofil zöldje elnyomta őket. A haldoklás kellett hozzá, hogy a színpompa előtűnjön.

A mi életünk is haldoklás napról napra, mint leveleké. Amikor Krisztus mellett döntünk, Ő azt kéri, vegyük fel a keresztünket, és kövessük őt, adjuk át magunkat egy folyamatnak, mely során fokozatosan lemondunk jogainkról, büszkeségünkről és önmagunkról a szolgálatban, az önátadásban. Ez egy fájdalmas haldoklási folyamat, mely viszont olyan színeket hoz elő életünkből, amiknek ottlétéről fogalmunk sem volt. Azelőtt önközpontúságunk beárnyékolta valódi énünket, állandó, ám közönséges zöld színre festve minket. A haldoklás folyamatában rájövünk, hogy Isten sokkal ragyogóbbá, színesebbé tervezett, ha életünket átadjuk Neki.

Az embereket vonzza ez a csodálatos színvilág. Tudni szeretnék, hogyan törhetnek ki ők is régi, zöldre festett életükből, és élhetnek ebben a ragyogásban. Embervoltunk arra késztet, hogy mint a levél a fához, kapaszkodjunk pénzünkbe, családunkba, kényelmünkbe, szokásainkba. Isten viszont azt kéri, hogy mindezt eresszük el, bízzuk Rá magunkat, és haljunk meg egy kicsit minden nap. Bíznunk kell a haldoklás folyamatában, és biztassunk másokat is, hogy ezt tegyék, hogy bontakozzanak ki ragyogó színeink, melyek vonzani kezdik a tekinteteket, és közelebb hozzák az embereket Istenhez, az Ő szándékai szerint.

Uram, nem akarok magam-színezte életet élni. Mutasd meg, kérlek, hogy önmagam számára lassan meghalva, hogyan tudom felragyogtatni magamban a Te színeidet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.26.
www.proverbs31.org

Hogyan tudjak újra bízni?
Micca Monda Campbell

„Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” Jn 11,40

Mária, Márta és testvérük, Lázár, Jézus legbelső baráti köréhez tartoztak. Ezért lehetett biztos Mária és Márta, hogy Jézus eljön, mikor megtudja, hogy Lázár súlyos beteg. Sokszor voltak tanúi annak, hogy Jézus vadidegeneket gyógyít, istápol. Biztos, hogy eljön azokhoz, akiket szeret. Ám, ahogy a Jn 11,4-6-ban olvashatjuk, nem így történt.

Jézus valóban szerette Máriát, Mártát és Lázárt. Mégis, amikor hallott Lázár betegségéről, még „két napig azon a helyen maradt, ahol volt”.

Álljunk itt meg egy percre. Engem nagyon zavar, hogy bár Jézus szerette a barátait, két napot várt, mielőtt elment volna hozzájuk. Ez a részlet mintha igazolná a visszautasítástól való félelmünket. Így gondolkozhatunk: „Ha Jézus még Lázárral sem törődött, aki pedig a személyes barátja volt, akkor velem miért törődne?”

Férjem halála után úgy éreztem, Isten nem szeret, nem törődik velem. Azelőtt bíztam Benne, azt hittem, hogy az Ő gyermekeként semmi rossz nem érhet. Mikor mégis megtörtént a baj, bevettem a Sátán hazugságát: „Tudtam, Uram! Tudtam, hogy igazából nem is szeretsz!” Elhittem a Sátán propagandáját, és kételkedni kezdtem Istenben. Azt ígérte, hogy nem hagy el soha, és lám, itt vagyok, magamra maradtam. „Hogy tehette ezt velem, hogy csaphatott be Isten?”- töprengtem.

Érezted már azt az üres tehetetlenséget, ami egy árulás, egy veszteség, magadra maradás után betölti a lelked? Az otthonodat veszítetted el vagy a magzatodat, vagy elutasított valaki, akit szerettél, akiben bíztál. A fájdalom azt súgja, hogy nem szabad többé bíznod senkiben és semmiben.

Amikor akár érzelmi, akár fizikai traumát élünk át, és Isten nem úgy reagál, ahogy elvárnánk Tőle, két dolgot tehetünk. Vagy odafordulunk Hozzá, és bízunk a pozitív végeredményben, vagy elfordulunk, és tápláljuk magunkban a keserűséget. De ennek nem kell így maradnia. Megtanulhatunk újra bízni Benne.

A körülmények gyakran nem teszik lehetővé, hogy távolabbra tekintsünk. Isten mindig pontosan tudja, mit tesz az életedben, és amit tesz, mindig szeretetből teszi. Ha elfog a félelem, nem a kiutat keresem, hanem megkapaszkodom abban a biztonságban, hogy Isten jelen van, Nála van az irányítás, Ő tudja, mi történik, és gondja van rám.

Míg mások elutasíthatnak, abban biztosak lehetünk, hogy Isten nem csal meg. Ahogy kezdtem megérteni, hogy Isten nem hagyott el, hanem ott van velem a gödörben, lassan felfogtam egy mélyebb igazságot is. Amíg a földön élek, fognak rossz dolgok történni velem. Többnyire annak következményei, hogy ebben a bukott világban élünk.

A betegség, az erőszak, a halál hozzátartozik a bukott világhoz, amit Isten egykor majd helyre fog állítani. Addig viszont előfordulhat, hogy megengedi, hogy ilyen traumák érjenek. Nem azért, hogy fájdalmat okozzon nekem, hanem arra használja őket, hogy gazdagodjon, fejlődjön általuk a lelkem. Charles Stanley szavaival: „Bizonyos dolgokat Isten annyira fontosnak tart, hogy ezek elérése megéri, ha egy időre megszakad gyermekei boldogsága és egészsége.”

Ez történt Mária és Márta esetében is. Jézus megmondta Mártának, hogy ha hisz, látni fogja Isten dicsőségét. Érted? Ha hiszel, látni fogod. Ha te meg én úgy döntünk, hogy félelem helyett hinni fogunk, látni fogjuk, ahogy Isten dicsősége fájdalmunkat életre és áldásra váltja.

Mivel Mária és Márta hitt, tanúi lehettek Isten dicsőségének, amikor feltámasztotta a halálból testvérüket. Félelmük elszállt, hitük megerősödött. Ha bizalomra akarjuk váltani félelmünket, hinnünk kell, hogy olyasmit tartogat számunkra Krisztus, ami megéri a mostani fájdalmat.

Uram, segíts, hogy akkor is higgyem, hogy te a legjobbat akarod nekem, amikor nem értem, miért teszel valamit az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.29.
www.proverbs31.org

A recept
Lysa TerKeurst

„És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,2

Fiatal anya koromban kétségbeesetten kerestem a receptet. Hittem, hogy lennie kell egy képletnek, amihez igazítva családi életünket, nagyszerű gyermekeket nevelhetek. És valóban jó néhány anyuka igyekezett meggyőzni arról, hogy az ő receptje az igazi.

„Üvegből etesd, és ne engedd soha, hogy az ágyadban aludjon.”

„Szoptasd három éves koráig, és aludjon kettőtök között az ágyban, hogy biztonságban érezhesse magát.”

„Ne járasd óvodába. Rossz irányba befolyásolja szociális fejlődését.”

„Amint eléri a megfelelő kort, küldd óvodába. Elengedhetetlen a szociális fejlődéséhez.”

„A TV nézés jót tesz.”

„A TV nézés ártalmas.”

„5 éves korában kezdd el tanítani neki a betűket.”

„Hagyd, hogy saját ritmusában tanuljon olvasni. Megutálja az olvasást, ha erőlteted.”

„Ha veszekszik a testvérével, avatkozz be, és mutass mintát a helyes konfliktusmegoldásra.”

„Hagyd őket, hogy rendezzék le egymás között a konfliktusaikat.”

„Legyél jelen gyermeked életében napi 24 órában.”

„Ne légy helikopter anyuka. Hagyd, hogy felfedezzék önmagukat anélkül, hogy állandóan ott köröznél a fejük fölött.”

Komolyan, nem tudom, hogy mi, fiatal anyukák, hogy jutunk bármire is a rengeteg egymásnak ellentmondó információt és tanácsot hallgatva. Anyaságom első öt évében meg voltam győződve róla, hogy véglegesen elrontom a gyermekeimet. És nem azért, mert hanyag voltam. Dehogyis. Minden morzsányi információt összeszedtem a gyermeknevelésről, s naponta próbáltam újrafogalmazni „a receptet”.

Hogy hova jutottam? Van öt gyermekem 11 és 22 év között, és a legjobb tanácsom a recepttel kapcsolatban az, hogy ilyen nem létezik.

Nincs tökéletes gyermeknevelési recept. Ami az egyik gyermeknél beválik, a másiknál csődöt mond. A látszólag tökéletes algoritmus, amit az egyik család követ, katasztrofális lehet egy másiknál.

Nem azért teremtett Isten, hogy képleteket kövessünk. Jézus követésére lettünk teremtve. Ennyi.

És ahogy ez igaz a gyermeknevelésre, igaz életünk minden más területére is. Úgy alkotott meg Isten, hogy hagyjuk, hogy Jézus irányítson a házasságunkban, a munkánkban, a szolgálatunkban, a gyülekezeteinkben, a barátságainkban, mindenben. Pál apostol erőteljesen hangsúlyozza a Római levél 12,2-ben: „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Nem kell robotként működnünk a világ képletei alapján. Azért alkotott Isten, hogy váljunk azzá az egyedi személlyé, aki el tudja végezni a csak neki előkészített feladatokat. Milyen ő a gyakorlatban?

Egy egyszerű asszony, aki alázatosan elismeri, mennyire keveset tud az életről, és hogy mennyire szüksége van Jézusra. Nem csak lelki életében, hanem minden szempontból. Ahogy telik a napja, mindegyre hallhatod szívből jövő sóhajtásait „Jézusom, mutasd meg, mit kell tennem, mutasd meg, hogyan kell tennem.”

És mindeközben lazul a szorítás, amellyel a receptekbe kapaszkodott, s bátran követi a szelíd hangot, mely így szól: „ez az út, ezen járj” (Iz 30,21).

Uram, segíts, hogy Téged, és csak Téged kövesselek, ne pedig előre megfogalmazott recepteket. Segíts rájönnöm, hogy mindenek előtt Rád van szükségem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.18.
www.proverbs31.org

Ne rágódj
Rachel Olsen

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6

Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel – és félek, kifutok az időből. Mi van, ha sosem jövök rá? Örökre boldogtalan és félig kész maradok? Sosem érem el a célom? Mit kezd velem Isten – haszontalan szolgának tart? De nem tehetek róla. Miért nem válaszol az imáimra, mikor iránymutatást kérek? Túl sokat vétkeztem talán? Biztos többet kéne olvasnom a Bibliát. Vajon ezért büntet? Tényleg ennyivel rosszabb vagyok másoknál? Vagy egyszerűen nincs semmihez se tehetségem. Fejlesztenem kellett volna a képességeimet, és nem tettem. Talán ez lehet a hiba, és már túl késő hozzákezdeni. Akkor most mit tegyek? Fogalmam sincs, hol rontottam el, mit kéne tennem…

Ismerős ez a gondolatmenet? Talán nem a hivatásodról, hanem a társad megtalálásáról, lakásvásárlásról vagy édesanyáddal, a főnököddel való kapcsolatodról voltak hasonló töprengéseid. Hajlamos vagy rágódni a dolgokon? Aggodalmaskodni, elkérődzni a problémákon? Végeérhetetlenül, passzívan, túlzottan elemezgetni az okokat, az esetleges következményeket? Nem tudsz elszakadni tőlük?

Sokan hisszük, hogy amikor rossz passzban vagyunk, meg kell próbálnunk felfejteni az érzéseinket és az adott helyzetet, meg kell vizsgálnunk minden oldalról, hogy belelássunk, megértsük, és megoldást találjunk boldogtalanságunkra. Az utóbbi 20 évben számtalan kutatás igazolta, hogy a hasonló töprengések negatív eredménnyel járnak: fenntartják és tovább rontják a borús hangulatot, erősítik a negatív gondolkodást, motiválatlansághoz, energiavesztéshez vezetnek, gátolják a koncentrációt, a probléma megoldását. Sonja Lyubomirsky professzorasszony írja egy helyen: „Bár az emberek úgy érzik, a töprengés segít önmaguk és problémájuk jobb megértésében, ez ritkán történik meg. Az eredmény inkább egy torzult, pesszimista kép lesz az életükről.” Majd hozzáfűzi: „Szabadulj meg a problémákon való töprengés bilincseitől, hagyd abba a rágódást.”

Azok alapján, amit a Filippibeliekhez írt levélben olvasok, biztos vagyok benne, hogy Pál apostol egyetértene a professzorasszonnyal. Lássuk, mit mond Pál (Fil 4,6-9):

„Ne aggódjatok semmiért. De imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

Végül, testvéreim, irányuljanak gondolataitok mindarra, ami igaz, ami tiszteletre és becsületre méltó, ami tiszta, ami szeretetre és dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és nálam láttatok, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!”

A 6. versben Pál három utasítást ad azoknak, akik állandóan rágódunk a problémáikon:

1. Ne aggódjatok semmiért.

2. Mindenről imádkozzatok.

3. Adjatok hálát Istennek mindenért.

Mi lenne, ha megszívlelnénk, és gyakorlatba ültetnénk a tanácsokat? Ha elhatároznánk, hogy többé nem aggódunk semmiért? Ha mikor észrevesszük, hogy aggodalmaskodni kezdünk, abbahagyjuk, és Isten elé tárjuk gondjainkat? Ha azonnal meg is köszönjük Neki, hogy kezébe veszi az elé tárt dolgainkat?

És végül mi lenne, ha a gondolkodási szabadidőnket arra használnánk, hogy arról elmélkedjünk, milyen csodálatos módon gondoskodik rólunk a mi hatalmas Istenünk?

Ha számbavennénk az áldásokat, Isten hűségének példáit az életünkben – ma, majd holnap, meg a jövő héten is? Mi történne akkor?

A hetedik versben azt ígéri Pál, hogy csodálatos békességet fogunk tapasztalni – olyan békét, amit még elképzelni sem tudtunk azelőtt! Felfoghatatlan békességet! Ennek a békének olyan ereje van, hogy meg tudja védelmezni szívünket és elménket, és megkönnyíti, hogy abbahagyjuk a rágódást és hogy hálásak legyünk.

Ennek olyan boldogság íze van, nem? Hagyjuk hát abba a túl sok töprengést. És hagyjuk abba túl kevés imádkozást is. Döntsük el, hogy boldog, hálatelt napunk lesz. Aztán holnap, mikor felkelünk, döntsük el megint.

Uram, eléd tárom, és átadom Neked minden félelmemet és problémámat, hogy vedd őket gondjaidba. Én semmit sem oldok meg az aggódással - Te viszont mindent helyre teszel, mert számodra semmi sem lehetetlen! Köszönöm, hogy gondot viselsz rám és a mai napomra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.12.01.
www.proverbs31.org

Mindenkit megérinthet az igazság
Lysa TerKeurst

„Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…” Róm 15,18a

Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy az embereket mindaddig nem érdekli, mit mondunk Jézusról, míg meg nem tapasztalják Jézus valóságát az életünkben.

Ne fuss át könnyedén mondatom második felén. Jézussal való közös történetünk a leghatékonyabb megváltó üzenet, amit megoszthatunk másokkal.

A „közös” történetünket másokkal is közössé – azaz közzé - kell tennünk. Erre szomjazik a világ. Vitázhatnak, érvelhetnek a teológia igazságaival szemben, de nem vitatkozhatnak azzal, amit Jézus a mi személyes életünkben véghezvitt. A megélt igazság a leghatékonyabb prédikáció.

Nem tudom, észrevettétek-e, hogy míg ilyenkor, karácsony körül az emberek fogékonyabbak a Jézusról szóló beszélgetésekre, legszűkebb köreinkben, barátokkal, családtagokkal nehezebben beszélünk Róla. Jó ezen elgondolkozni. Mindnyájunk életében vannak olyan emberek, akiknek szükségük van arra, hogy át tudjuk törni tétovázásunk falát, ami elválaszt attól, hogy megosszuk velük Jézussal kapcsolatos élményeinket.

Néhány hete különösen világossá vált ez számomra, amikor Floridában tartottam előadást egy vacsorán a Terhesgondozó Központban. Az est végén a központ igazgatója felkérte az egyik igazgatósági tagot, hogy jöjjön előre, és zárja le az együttlétet egy imádsággal. Majd leestem a székről, mikor megláttam, hogy ezt az igazgatósági tagot még gimnazista koromból ismerem.

Pontosítsunk: én tudtam, hogy kicsoda ő, neki fogalma sem volt, ki vagyok én.

Annakidején ő az iskola népszerűségi listáján a legfelső réteghez tartozott: egy sztáratléta, aki gyönyörű lányokkal járt. Én azok közé a lányok közé tartoztam az iskolában, akiket könnyű volt észre se venni. Kicsit láthatatlannak is éreztem magam akkoriban. Az üres tekintetről, amivel rám nézett, mikor bemutatkoztam neki, s közöltem, hogy egy évben érettségiztünk ugyanabban a gimnáziumban, látszott, hogy igazam volt hajdanában.

Rögtön mentegetőzni kezdett akkori viselkedéséért, s elismerte, hogy ha szavaztak volna, hogy melyikükből lesz később lelkipásztor, ő kapta volna a legkevesebb szavazatot. Egyetértettem vele. De az igazat megvallva rólam se gondolták volna, hogy valaha majd egy missziós egyesületet fogok vezetni.

Néhány percnyi csevegés után elkomolyodott az arca. Majd mondott valamit, amit sokáig nem fogok elfelejteni.

„Tudod, mi a furcsa, Lysa? A gimnáziumi és egyetemi évek alatt mindig a középpontban voltam, mindenki ismert. Rengeteg barátom volt. Aztán bekerültem egy neves egyetem kosárlabda csapatába, és még több ember megismert. De soha senki, se családtag, se társak, se barátnők, se tanárok, se edzők, se professzorok, se rajongók – senki soha nem beszélt nekem Jézusról. Annyi év alatt, annyi emberrel beszélgetve soha senki nem próbált nekem az igazságról beszélni. Végül 21 éves koromban, valaki meg merte osztani velem a Jézussal való találkozásának élményét, és ez az egész életemet megváltoztatta.”

Megdöbbentettek a szavai. És remélem, mindig is így fognak hatni rám.

Mindenkit megérinthet az igazság.

A félénk, láthatatlan lányt is, aki legfeljebb csak háttérzajnak tartja magát. És a sztáratlétát is, akiért ezrek rajonganak.

Mindenki megérdemli, hogy – inkább előbb, mint utóbb – halljon Jézusról.

És sose tartson vissza az a gondolat, hogy valaki más ezt jobban el tudja végezni, mint te. Van a környezetedben valaki, akinek hallania kéne Jézussal való közös történetedről? Ne hagyd, hogy a Sátán elhitesse veled, hogy másnak a dolga az üzenetvivés. A tied is, kedves testvérem, ha olvasod ezeket a sorokat.

És ne töprengj azon, hogyan tudnál tökéletes keretet biztosítani egy ilyen beszélgetésnek. Csak mondd meg Jézusnak, hogy Róla szeretnél beszélni az illetővel. Jézus nagyon ért a részletek kidolgozásához. A mi dolgunk az engedelmesség, Istené az eredményesség.

Uram, köszönöm, hogy előbb szerettél engem, minthogy ismertelek volna. Add, hogy a Te szemeddel lássak, a Te füleddel halljak, hogy észrevegyem, ha valakinek beszélnem kell ma Rólad. És adj megfelelő szavakat, no meg bátorságot, hogy baráti körömben és családomban is tudjam megosztani Veled kapcsolatos élményeimet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.12.02.
www.proverbs31.org