Lélekerősítő levelek 39

Belső nagytakarítás
Karen Ehman

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsolt 51,12

„Óh, Jenny, teljesen összezavarsz”, korholtam tréfálkozva a barátnőmet. „Rendben, akkor jövő héten találkozunk.” Ezzel a várandós anyuka felkapta a táskáját és a Bibliáját, futólag átölelt, és kiviharzott az ajtón. Ezt megelőzően közölte bibliakörünk összegyűlt tagjaival, hogy nem tud maradni, mert az anyósa jön pár napra látogatóba, este érkezik. A nagymama azért teszi meg az utat, hogy segítsen menyének a nagytakarításban. A kismamára, akinek már majd szétrepedt a pocakja, rátört a kedvesen „fészekrakási késztetésnek” nevezett ösztönös feszültség, amit a szülés előtti napokban vagy olyankor érzünk, amikor már csak pár nap választ el attól, hogy az örökbe fogadott gyermek megérkezzék családunkba.

Ami kiverte nálam a biztosítékot, az volt, amit Jenny csinálni akart, mielőtt az anyósa megérkezik. Meleg vacsorát szeretett volna főzni neki? Vagy előkészíteni a helyét valamelyik gyerekszobában?

Egyiket sem. Jenny egyetlen tennivalóért száguldott haza: ki akarta takarítani a házat.

Igen, kitakarítani. Mielőtt a nagytakarításhoz érkező segítség betoppanna. Azzal érvelt, hogy szégyellné, ha anyósa felfedezné a több hetes porcicákat, a sarkokban helyet igényelt pókhálókat. Felszíni takarítást végez tehát, mielőtt az anyós nekilátna a nehézfegyverekkel – porszívó, tisztítószerek, miegymás – a tényleges nagytakarításnak.

Ugye mindnyájan tettünk már ilyet? Alaposan megtisztogatjuk a fogainkat – hónapok óta először fogselyemmel is – mielőtt a félévenkénti kontrollra mennénk fogorvosunkhoz. Levágjuk körmünket, felpuhítjuk, lereszeljük a bőrkeményedéseket este, mielőtt másnap felhasználnánk a születésnapi ajándékba kapott pedikűr-kupont. Valami bennünk nem bírja elviselni, hogy mások meglássák, milyen koszt hagyunk felgyűlni néha az életünkben.

És ez nemcsak a takarításra és a higiéniára vonatkozik. Nagymértékben jellemzi életünk más területeit is.

Egy belső késztetés arra sarkall, hogy valamiképpen letisztogassuk a bűnünket, mielőtt Jézus elé vinnénk. Ezt érezzük a Vele való első találkozás előtt is. Nagyon nehéznek érezzük az addig elkövetett bűneinkkel megrakott zsákot. Ezért megpróbálunk könnyíteni rajta, mielőtt Jézus elé vinnénk. Pedig a pásztorból lett költő, Dávid is kijelenti a mai zsoltárrészletben, hogy nem kell nyállal tisztogatni elhomályosodott szívünket, inkább könyörögjünk: „Teremts bennem tiszta szívet, Istenem”.

Igen, a mi dolgunk a könyörgés.

Az Ő dolga a takarítás.

De mikor belegázolunk bűneink mocskába, néha mi is, akik évek, évtizedek óta Vele járunk, úgy érezzük, el kell lapátolnunk a felszínt, mielőtt Vele újra szóba állhatnánk.

Pedig nem kell mást tenni: forduljunk a Nagy Takarítóhoz, mert egyedül nála van lélek-fertőtlenítő. Hívjuk be a lelkünkbe, és kérjük meg, hogy teremtsen bennünk tiszta szívet, újítsa meg a lelkünket, hogy teljesebben szolgálhassuk Őt. Csak így tűnhetnek el a sötétség porcicái, melyek homályba borítják lelkünket, és ragyoghat fel újra bennünk a megújult lélek.

Uram, add, hogy merjek odajárulni eléd koszosan, mocskosan is, tudva, hogy csak Te tudod ragyogóra sikálni a szívemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.05.
www.proverbs31.org

A haldokló hit újraéled
Wendy Blight

„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róm 10,17

Jogi tanulmányok. Két szó, ami egyeseket megrémít, másokat elbűvöl.

Három évet áldoztam életemből jogi tanulmányokra – adatgyűjtésre, esettanulmányozásra, törvényalkalmazásra, érvelésre. Órákat töltöttem a jogi könyvtárban. A kutatás, tanulás, írás minden időmet elrabolta. Kemény munkám kifizetődött, mikor leadtam a dolgozatokat.

Újra kifizetődött, mikor átmentem az ügyvédi vizsgán.

Aztán megint, mikor végzett jogászként beléptem első munkahelyemre, az egyik legnagyobb, legnevesebb céghez Dallas alsóvárosában.

Életem legjobb időszaka kezdődhetett volna, ehelyett én üresnek, céltalannak éreztem. Nem találtam örömöt, elégedettséget abban, amit nap mint nap csináltam. Mennyi időmbe és pénzembe került, hogy idejussak! És valami mégis hiányzott.

Amit lelkem mélyén éreztem, a haldokló hit nyöszörgése volt. A kimerült lélek mardosó éhsége. Feltöltöttem magam világi tudománnyal, s közben kiéheztettem a lelkemet.

Testvérem, érzel valami hasonlót, mialatt olvasod a szavaimat? Üresnek, száraznak, kimerültnek érzed magad? A hit Isten Igéjéből táplálkozik. Ha nem adagoljuk magunknak rendszeresen Isten Igéjét, egyre csak gyengülünk. Próbáltam táplálni hitemet két-három perces áhítatokkal reggelente vagy legalább néhány alkalommal egy héten. Ha éheztetjük hitünket, egyre messzebb kerülünk Atyánk szívétől. Egyre nehezebben bízunk benne. Néha nem akarjuk dicsőíteni Őt. Bűntudatunk van. Egyedül érezzük magunkat. Hallgasd csak az Atya szívéből fakadó szavakat:

„A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róm 10,17

„Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Mt 4,4

„Boldog ember az, aki /…/ az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,1-3

A hit Isten szavából táplálkozik. Hitünk meghal, ha nem kap életet az Igéből. Rájöttem, hogy változtatnom kell étkezési szokásaimon. Valami mást kell fogyasztanom, nem a jogi eseteket és törvénycikkelyeket.

Isten ma ideterelt téged. Kérdezd meg, miért tette. Megbirizgálta az Úr a szívedet? Szíved egyik húrja rezonál arra, amit írtam? Nagyon kérlek, ne hagyd figyelmen kívül a fenti szavak, igék hatását rád.

Legyünk mi is boldogok, mint az az ember, akiről az 1. zsoltár szól, aki éjjel-nappal elmélkedik Isten szavain. Mondjuk, tanuljunk meg ma egy idézetet a Bibliából. Keress egyet, talán valamelyik a fentiek közül alkalmas lesz. Adj „hit-ételt” szívednek, elmédnek. A következő napokban emészd a megtanult igét, mondd el újra meg újra, és add tovább. Figyeld Isten munkáját benned. Engedelmességed meghozza gyümölcsét.

Csak várj, figyelj, és látni fogod.

Uram, kimerültnek és üresnek érzem magam, s olyan távol vagy tőlem. Gyere közelebb, kérlek, táplálj szavaiddal, éleszd fel haldokló hitemet. Tégy olyanná, mint a folyóvíz partjára ültetett fa, teremjek jó gyümölcsöt, álld meg minden cselekedetemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.08.
www.proverbs31.org



Igen, de nem látok!
Lynn Cowell

„Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: ’Kövess engem!’” Jn 1,43

Apró fénykört írva lábunk elé, elemlámpánk csak a következő lépésünknek nyújtott irányt és biztonságot, mikor Rose-zal napkelte előtti sétánkra indultunk. Szorongásunk feloldódott, ahogy beszélgetni kezdtünk az előttünk álló napról. Tudtuk, hogy a fény jó irányba visz. Mindig csak a következő lépésre kellett figyelnünk.

Tedd meg a következő lépést – Jézus ezt már régen megmondta. „Jöjj velem, és látni fogod.” „Kövess engem.” Ilyeneket mondott Jézus tanítványainak, amikor elhívta őket. Nem ült le velük, hogy megbeszéljék az előttük álló három esztendő eseményeit. Tudta, hogy túlterhelné őket, talán hátat is fordítanának. „Kövess engem”, ennyit mondott. Tedd meg a következő lépést…

Kamaszlányként ismerni szerettem volna a jövőmet. Vajon teljesülnek az álmaim? Milyen egyetemre fogok járni? Az egyházban dolgozom majd? Férjhez megyek egy lelkészhez? Iowában fogok lakni, közel a szüleimhez? Jézus végig tudta a választ ezekre a kérdésekre. Nem mentem egyetemre. Nem dolgozom az egyházban, nem lettem lelkészfeleség. Ő tudta. Bölcsen mindig csak annyi fényt mutatott, melynél meg tudtam tenni a következő lépést.

Mostanában is azon kapom magam néha, hogy tudni szeretném a jövőt. Félelem és aggódás lesz úrrá rajtam. Munkával kapcsolatos aggodalmak: Vajon öt-tíz év múlva is ezt fogom dolgozni? Anyai aggódások: Vajon jó férjet/feleséget találnak a gyermekeim, aki szereti őket és Jézust? Házassági szorongások: Vajon hosszú közös nyugdíjas évek elé nézünk a férjemmel? Olyan dolgokon rágódom, amiknek semmi közük a mai naphoz, a következő lépésemhez.

Jézus tudja. Tudja melyik kérdésre „igen”, melyikre „nem” a válasz. Tudja, hol és mikor kell feltárnia a következő lépést. Az én dolgom, hogy engedelmesen megtegyem azt a lépést.

Fiatalabb koromban nem fogtam fel, hogy amikor megtagadott tőlem valamit, ezek a „nemek” az Ő csodálatos „igenje” felé vezető lépcsőfokok voltak. Megtanultam a sötétségben, hogy ha bizalommal, engedelmesen előre lépek, az út mentén áldás vár. Meg kellett tanulnom, hogy a fájdalmat rejtő ösvények is hozzátartoznak az úthoz. Ezek segítettek hozzá, hogy utamon az engedelmesség felülkerekedjék az aggódáson, a félelmen, az önállósági törekvéseken.

Most már, ha a sötétből felbukkan a szorongás és kétely árnyéka, elhallgattatom a „mi lesz, hogyha” képzelgéseket. Felidézem Jézus szavát: „kövess engem”, és visszatérek az ösvényre, amin a lábam előtt ott a fénykör, és megteszem a következő lépést – a bizalom lépését. Kérem, hogy mutassa meg, mit kell tennem ma. Elhagyom az aggódást azáltal, hogy elmondom Jézusnak gondolataimat, érzéseimet, és bízom benne, hogy gondjaiba veszi minden egyes következő lépésemet.

Uram, ijesztő tud lenni a sötétség. Néha olyan kicsike a bizalomképességem a megteendő lépéshez képest. Segíts, hogy Veled járjam az utat. Hogy lássam, Te segíteni fogsz, hogy bízzam Benned újra meg újra meg újra. Ezt szeretném. Beléd helyezem bizalmamat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.09.
www.proverbs31.org

Barátságrecept
Micca Monda Campbell

„mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.” 1Sám 20,17

Oly sokan keresik ma a mély, őszinte kapcsolatokat, s mégis milyen kevesen találnak ilyet. Édesanyám gyakran mondta nekem, hogy szerencsés vagyok, ha csak egy „igaz barátom” van is. A szoros, életre szóló barátságok ritkák. Mai társadalmunkban az emberek egyre magányosabbá válnak, ami „magán”, az válik értékké, egyre ritkábban látunk tartalmas, mély, örökké tartó kapcsolatokat. Pedig a barátság nem csak álom, hanem szükséges valóság.

Lányok lányokkal tudnak igazán barátkozni. Legtöbb esetben egy kislány első szívfájdalma a „legjobb barátnője” elvesztése szokott lenni, nem a „barátjáé”. A nők értékelik a barátságot. Ha elveszítjük, meggyászoljuk. Nemcsak magát a barátságot siratjuk, hanem a megosztott titkokat, az elfecsérelt bizalmat, az elfogadottság érzésének biztonságát. Ha csalódunk, mély fájdalmat élünk át, s megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán létezhetnek-e bensőséges barátságok.

Mikor bibliai példát keresek az igaz barátságra, Dávid és Jonatán története jut az eszembe az 1 Sámuel 19-ből.

Dávid legjobb barátja Jonatán volt, Saul király fia. A király gyűlölte Dávidot, irigyelte egyre növekvő népszerűségét, s azt, hogy Isten királlyá kente. Dühe odáig fokozódott, hogy megparancsolta szolgáinak és Jonatánnak, tegyék el Dávidot láb alól. Ám Jonatán szerette Dávidot, és nem akarta megcsalni.

Az igaz barátságot nem csak a szeretet jellemzi, hanem az áldozatvállalás is. Azt olvassuk a történetben, hogy Jonatán levetette köntösét, és Dávidnak adta, páncéljával, kardjával, íjával és övével együtt. Jonatán a királyi trón potenciális várományosa volt, de feláldozta saját jövőjét, és szó szerint átadta a királyságot Dávidnak. Megtanulhatjuk ebből, hogy az igaz barátok áldozatot akarnak hozni egymásért. Egymás szükségleteit, vágyait, kívánságait előbbre helyezik a magukénál.

A barátság harmadik jellemzője a hűség. Jonatán odaállt apja, a király elé, és igyekezett a lelkére beszélni Dávidot illetően. „Apám, nincs igazad Dáviddal kapcsolatban. Ő nem tett ellened semmi rosszat, inkább mindenben a segítségedre volt.” Az igaz barát hűségesen véd másokkal szemben. Nem beszél rólad, ha nem vagy jelen. Az igaz barátok mint önmagukat védik egymást minden külső támadástól.

Végezetül, az igaz barát teljes szabadságot ad, hogy önmagad legyél. Az igaz barátnak nem kell magyarázkodnod, hogy mit miért teszel. Szabadon teheted.

Mikor Jonatán jelt adott Dávidnak, hogy rosszul fordultak a dolgok, és az apja meg akarja ölni Dávidot, a két jó barátnak búcsúznia kellett. A szöveg megemlíti, hogy mindketten sírtak.

Ha összetört a szíved, nyugodtan sírhatsz a barátnőd előtt, meg fog érteni. Nem próbál vigasztalni, nem mondja, hogy szedd össze magad. A jó barátok hagyják, hogy sírjon a másik, s vele sírnak. Ha barátnőd el akar panaszolni valamit, neked elmondhatja. A jó barát hagyja, hogy a másik önmaga legyen, előtte nem kell szerepet játszania.

Ha barátságreceptet szeretnél, nem kell tovább keresgélned. Keverj össze szeretetet, áldozatkészséged, hűséget és szabadságot és ezekből összerakhatod az élethosszig tartó szoros barátságot.

Uram, segíts, hogy olyan barát legyek, mint Jonatán. Aztán áldj meg engem is egy olyan baráttal. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.10.
www.proverbs31.org

Anyának lenni
Lysa TerKeurst

„Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet.” Zsolt 62,12-13a

Nekünk, anyáknak, sosem volna szabad gyermekeink törékeny döntéseire alapoznunk egyéniségünk stabilitását.

Érezted, hogy kudarcot vallottál anyaként, amikor gyermeked osztályfőnöke behívott az iskolába, mert beszélni akar veled? Én is így éreztem. És fordítva: te voltál a legkiválóbb anya, amikor valami különleges jutalomban részesült a gyermeked? Én is éreztem ezt. Hadd mondjam hát még egyszer, hogy épüljön be ez az igazság. Nem másért mondom, testvérem, hanem mert nekem van szükségem rá. Nézd hát el nekem, ha ennek a bizonyságtételnek az üzenete csak nekem szól.

Nekünk, anyáknak, sosem volna szabad gyermekeink törékeny döntéseire alapoznunk egyéniségünk stabilitását.

Öt csodálatos gyermekem van. Tényleg azok. Mókásak, kreatívak, szeszélyesek, makacsok, erősek, gyengék, boldogak, szomorúak, jók és néha nem olyan jók. Egyszóval elég normálisak. És mialatt mindent megteszek, ami erőmből telik, hogy valóban klassz emberekké váljanak – aminthogy lehet, hogy azzá is válnak – erre mégsincs semmi garancia. Előfordul, hogy rossz szülők csodálatos gyermekeket nevelnek. Olyan is van, hogy csodálatos szülők gyermekei egész életükben rossz úton járnak.

Mit tegyen hát az anya?

Ölelje magához az egész folyamatot. Tanuljon belőle. Hagyjuk, hogy Isten szóljon hozzánk a nevelés folyamatában. És lássunk gyermekeink nevelésében önmagunkon túl nyúló befektetést.

Szeressük őrülten a gyermekeinket. Imádkozzunk értük szakadatlan. Rendszeresen beszélgessünk velük. Gyöngéd figyelemmel hallgassuk meg őket. Tisztességet, becsületet példázzunk nekik. És mindegyre irányítsuk figyelmüket Jézusra.

Mindezt meg kell tennünk.

Ezekben a szülői kiváltságokban ott rejlik a jutalom. Amíg a jutalomra összpontosítok ebben a folyamatban, nem fogok csalódni. Megnyugodhatok abban a biztos tudatban, hogy Isten látja erőfeszítéseimet, amiket gyermekeimbe fektetek.

És ő minden mozzanatát a nevelési folyamatnak jóra fogja fordítani. A nevelés folyamata jót fog tenni nekem. Jót fog tenni a gyermekeimnek. Jó lesz az egész. De ez nem egyenlő azzal, hogy mindig jól fogom érezni magam tőle, vagy hogy minden jónak fog látszani. Ha arra számítok gyermekeimtől, hogy mindig jól érezzem magam, és mindig mindent szépnek lássak, nagyot fogok csalódni. A gyermekeim nem azért vannak, hogy anyjuk elismerés, igazolás utáni szükségletét kielégítsék. Hibáik, eleséseik nem dönthetnek ágyba. És sikereiket nem könyvelhetem el anyai érdemrendként.

Ugye, kemény dolog anyának lenni?

Valóban az.

Ugyanakkor ez az egyetlen lehetőség, hogy kinyúljunk a következő generációk felé, és hassunk azok alakulására. Tökéletlen, mégis csodálatos alakítást végezhetünk a jövő nemzedékeken.

Uram, segíts, hogy örömmel végezzem az anyaság kiváltságából fakadó nevelési folyamatot. Önmagamon túli befektetésnek tekintsem a szülői szerepet. De tudjam állandóan, hogy nélküled ez sem megy. Irányíts, kérlek úgy, hogy minden nap, minden módon Téged példázzalak. Jézus nevében, Ámen

Encouragement for today, 2010.11.11.
www.proverbs31.org

Kölcsön Istennek
Rachel Olsen

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” Péld 19,17

A kávézóban üldögéltem múlt héten, behúzódtam a laptopom mögé, igyekeztem lazának, természetesnek látszani, miközben papírzsebkendővel törölgettem kibuggyanó könnyeimet. Nem számítottam arra, hogy így hatnak rám azok a képernyőről rám tekintő fekete szemek.

Elfelejtettem, hogy Isten beköltözik annak a szívébe, aki a szegényekre figyel.

A Compassion International honlapján nézegettem a szponzorra váró gyermekek képeit, el akartam dönteni, melyiküket válasszam. Mialatt az őket bemutató sorokat olvastam, az az érzésem volt, hogy a szívem kétszeresére duzzad. Éreztem már ezt máskor is.

Néhány hónapja tudatták velem, hogy Mauricio, a kisfiú, akit néhány éve szponzoráltam, családjával elköltözött egy olyan részére az országnak, ahol kikerül a Compassion programból. Jártam náluk Ecuadorban, megismerkedtem Mauricióval, a szüleivel, a nagyapjával. Írtam neki, imádkoztam érte. Gyakran eszembe jut, olyankor is tágul a szívem. Remélem, sosem fogja elfelejteni, hogy Jézus szereti, és egy másik féltekén élő asszonyt használt fel arra, hogy ezt bebizonyítsa neki.

Azonnal új gyermeket akartam választani, de aztán a napi történések kiverték a fejemből. Mindaddig halasztódott, míg ott a kávézóban eszembe nem jutott Mauricio.

Elhatároztam, hogy keresek a Compassion honlapján egy új „Mauriciót”, beállítom a rendszeres átutalást, és ezzel levehetem a tennivalók listájáról, mielőtt újra elfelejteném.

Nem tudom, hogy képzelhettem, hogy ezt is olyan egyszerű dolog egy kávézóban elvégezni, mint az internetes címkeresést vagy a bevásárlólista összeállítását. Nem tudom, hogy a szememben lakozó könnycseppek hogyan tudták kihasználni figyelmetlenségemet. Azt felejtettem el, hogy amikor Isten akarata szerint kinyúlunk a szegények felé, az nem csak egy feladat elvégzése. Isten olyankor beköltözik a lelkünkbe.

Ahogy olvasod, amit írtam, azt gondolhatod, hogy önfeláldozó, adakozó lélek vagyok. Sajnos, erről szó sincs. Kifejezetten fukar vagyok, ha pénzről van szó. De elég sokszor engedtem már, hogy Isten visszaszorítsa fukarságomat, és megtanítsa, mennyivel jobb adni, mint kapni. Az idők folyamán megtanultam a mai igénk igazságát, hogy amikor a nálunk szegényebbeknek adunk, az olyan, mintha kamatozó betétet nyitnánk egy mennyei bankban. Isten nem csak beköltözik hozzánk, de meg is jutalmaz, ha adakozunk.

Randy Alcorn írja a Pénz, tulajdon, örökkévalóság című könyvében: „Isten nyit nekünk egy számlát a mennyben, és minden ajándék, amit valakinek az Ő kedvéért adunk, rákerül erre a számlára. Nemcsak Istennek okozunk örömöt, nemcsak másokat ajándékozunk meg, hanem mi magunk leszünk a végső nyertesei adakozásunknak.” Nemcsak egy kávézóban üldögéltem múlt héten internetezve, hanem egyúttal sorban álltam az Alfa és Omega Takarékbank egyik ablakánál.

Nem akarom elfelejteni, és meg akarom tanítani a gyermekeimnek is ezt az igazságot. Ma reggel megmutattam 9 éves kisfiamnak a gyermekek fényképeit, akikért imádkoztunk, s megkérdeztem, mit gondol, ki legyen az, akit szponzorálhatnánk. Mialatt nézegette őket, szipogni kezdett. Már-már azt hittem megfázott, de aztán észrevettem, hogy megtörli a szemét.

„A gyermekek miatt sírsz, Caleb?” – kérdeztem.

„Igen, egy kicsit”, ismerte el. Gondolom, ő is érezte, hogy kitágul a szíve.

Isten megmozdul, mikor kinyúlunk a szegények felé. Rajtunk keresztül az ő életükbe költözik, és értünk a mi életünkbe. Ő értünk tesz, amikor mi értük teszünk.

Bár kölcsönözhetnénk sokat Istennek a következő időszakban, hogy mozgásteret biztosítsunk számára bennünk, általunk és értünk.

Uram, olyan furcsán hangzik, hogy én adhatok kölcsön Neked. De a Te igéd mondja, hogy amikor segítek a szegényeken, Téged és őket is áldalak. És megígéred, hogy megtéríted. Lágyítsd meg, Uram, a szívemet a szegények felé. Segíts, hogy áldozatkész legyek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.15.
www.probverbs31.org

www.compassion.com