Egy idős ember egyik vasárnap elment egy templomba. Korán érkezett, leparkolt, és kiszállt az autóból. Melléhúzott egy másik kocsi, s a vezető kiszólt. „Én szoktam ott parkolni. Elfoglalta a helyemet.” A látogató bement a vasárnapi iskola termébe, talált egy üres széket, leült. Egy fiatal lány a gyülekezetből odasietett, s rászólt: „Az az én helyem! A helyemen ül.”
A látogatót elkedvetlenítette a barátságtalan fogadtatás, de nem szólt semmit. A vasárnapi iskola végén bement a templomba, és leült egy padba. Rövidesen odajött egy gyülekezeti tag, s megszólította: „Ott én szoktam ülni, maga elfoglalta a helyemet”.
A látogatónak ez még az eddigieknél is rosszabbul esett, de továbbra is hallgatott. Később, amikor a gyülekezet közösen imádkozott Krisztushoz, hogy legyen jelen közöttük, a látogató felállt, s a külseje lassan megváltozott. Szörnyű hegek jelentek meg a kezén, s a szandálba bújtatott lábfején. Valaki észrevette, s felkiáltott: „Mi történt magával?”
A látogató megszólalt: „A helyetekre álltam.”
freechristiancontent.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése