2016. május 14., szombat

Jn 21,15-19

Péter háromszoros szeretetvallomása, és Jézus jövendölése Péter sorsáról.

Úgy szoktuk értelmezni, hogy azért ismétli meg Jézus a kérdését – Szeretsz engem? – hogy Péter a válasszal mintegy érvénytelenítse a háromszoros tagadást.
Amikor egyszer kérdezi meg tőlünk valaki, hogy szeretjük-e, könnyedén, gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy igen. Amikor másodszor is rákérdez, meglepődünk, megint igennel válaszolunk, de már elgondolkodunk, mi lelte. Amikor harmadszor kérdez, már nem is tudunk másra gondolni, teljes figyelmünkkel a kérdésre koncentrálunk. Adtam rá okot, hogy kételkedjen? – Péter talán azért szomorodott el, mert ezt kérdezte magától. Tényleg szeretem? lehetne egy másik kérdésünk, amikor az érdeklődés faggatássá erősödik. Szeretem?
Péter tudta, és ez most is megerősödött benne, hogy szereti Jézust. Ha nem szomorodik el, hanem idegessé válik a faggatás miatt, ez azt mutatta volna, hogy nem szereti eléggé.
Jézusnak is szüksége volt arra, hogy Péter szeretetéről megbizonyosodjon, hisz ő is szerette sziklatanítványát. És sajnálta, mert tudta, milyen sors vár rá. El is mondja neki azonnal. Ha annyira szereti Jézust, ki fog tartani, és az így szeretett Jézusért szenvedve nem lesz akkora gyötrelem a kegyetlen kivégzés. Talán erről akart megbizonyosodni Jézus. Talán fel akarta szítani a szeretetet Péterben, mielőtt megmondja neki, mi vár rá. Még az is lehet, ha úgy látja, nem elég erős Péter szeretete, hogy elfogadja ezt a halálnemet, talán kiesdi az Atyánál, hogy kevésbé fájdalmas halállal haljon meg. Ahogy a tanítványok közül egyetlenként a „szeretett tanítvány”, János elkerülte az erőszakos halált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése