Amikor eljön Krisztus

Kocsiban ülsz, hazafelé tartasz. A focimeccsre gondolsz, amit meg fogsz nézni, vagy a vacsorára, amit főzni szeretnél, mikor egyszerre olyan hang üti meg a füledet, amilyet még soha nem hallottál. Valahonnan fentről hallatszik, és betölt mindent. Trombita? Kórus? Trombitakórus? Nem tudod, de meg akarod tudni. Lehúzódsz az útról, kiszállsz a kocsiból, és felnézel.
Közben észreveszed, hogy nem csak téged hajt a kíváncsiság. Parkoló lett az út széle. Nyitott ajtajú kocsik, az emberek mind felfelé néznek. A zöldségestől kiszaladtak a vásárlók. Az út túloldalán lévő pályán leállt a junior focimeccs, szülők és játékosok mind az eget kémlelik.
És amit látnak, amit látsz, senki nem látta azelőtt.
Mintha az ég csak egy függöny lenne, az atmoszféra széthúzódik. Ragyogó fény árad a földre. Nincsenek árnyékok. Egy sem. Ahonnan a fény indult, most kristályfolyó hömpölyög minden létező és milliónyi sosem látott színárnyalatban sziporkázva. A folyó felszínén angyalok végtelen serege siklik.
Hatalmas tömegben bukkannak elő a függöny nyílásában, míg betöltik az egész eget. Északon, délen, keleten, nyugaton. Ezernyi ezüst szárny lebeg azonos ritmusban, és a trombiták hangján túl a kerubok és szeráfok éneke hallatszik: „Szent, szent, szent!”
Az angyalokat huszonnégy ezüst szakállú öreg követi, és számtalan lélek, akik csatlakoznak az angyalok dicsőítő karához. Aztán hirtelen minden megáll, a trombiták elhallgatnak, csak a győztes három szó hallatszik: Szent. Szent. Szent. Minden szó után szünet, minden szó mélységes tisztelettel ejtve. Hallod, ahogy saját hangod csatlakozik a kórushoz. Nem tudod, miért mondod a szót, de tudod, hogy mondanod kell.
Hirtelen ez is megszűnik. Teljes a csend a mennyben. Az angyalok megfordulnak, te is megfordulsz, az egész világ odafordul – és ott van Jézus. Fényhullámokon át előtűnik Krisztus Király alakja. Egy hömpölygő felhőn álló magas ménen ül. Megszólal, és mindent körbevesz a kijelentés: „Én vagyok az Alfa és az Omega”.
Az angyalok fejet hajtanak. Az öregek leveszik koronájukat. És te látsz egy alakot, mely annyira magával ragad, hogy tudod, azonnal tudod: semmi más nem számít. Felejtsd el a kiárusításokat és az iskolai intőket. Az értekezleteket és a focimeccseket. Semminek sincs hírértéke. Semmi sem számít már, ami valaha fontos volt, mert eljött Krisztus.
2006. február 15. Max Lucado
Upwords with Max Lucado, 2018.05.06.