"Jöhet bármi" - köss vele barátságot

Max Lucado

Öleld magadhoz. Fogadd el. Ne állj ellen. A változás nemcsak az élet velejárója, hanem Isten stratégiájának szükséges eleme. Úgy tud használni minket a világ megváltoztatására, ha alakít feladatainkon. Gedeon földművesből tábornok lett. Mária parasztlányból Krisztus édesanyja. Pál helyi rabbiból a világ igehirdetője. Józsefet kistestvérből Egyiptom hercegévé tette Isten. Dávidot pásztorból királlyá. Péter a Galileai-tengeren akart halászni, Isten elhívta az első egyház vezetésére. Isten újrafogalmazza feladatainkat.
De kérdezhetnénk, hogy mi van akkor, ha Isten tragikus változásokat enged meg?
Vannak értelmetlen időszakok az életben – ezeknek is céljuk van?
Igen, ha az örökkévalóság perspektívájából nézzük őket. Ami értelmetlen ebben az életben, tökéletesen értelmessé válik a következőben. Bebizonyítom, hogy van ilyen.
Tudom, nem emlékszel magzati életedre, de hadd mondjam meg, mi történt veled azalatt. Minden méhben töltött nap a kinti életedre készített elő. Megszilárdultak a csontjaid, kifejlődött a szemed, a köldökzsinór állandó tápanyagot szállított egész testednek – miért? Hogy benn maradj a méhben? Ellenkezőleg. A méhben töltött idő felkészített földi életedre, alkalmassá tett a méhen kívüli létre.
Egyes magzati szerveknek semmi hasznát nem vetted a születés előtt. Orrod nőtt, pedig nem lélegeztél. Kifejlődött a szemed, de láttál-e vele? A nyelvednek, körmeidnek, hajadnak semmi hasznát nem vetted édesanyád hasában. De ugye most örülsz, hogy mindezekkel rendelkezel?
Néhány fejezetet az életünkből feleslegesnek tarthatunk, ahogy a magzatnak sincs szüksége orrlyukakra. Szenvedés. Magány. Betegség. Tömeggyilkosságok. Mártírhalál. Monszunok. Ha úgy véljük, a világ csak a sír előtti boldogságunkat szolgálja, ezek a szörnyűségek nem illenek a képbe. De mi van akkor, ha ez a világ csak az anyaméh? Lehet, hogy ezek a kihívások, legyenek bármilyen súlyosak, arra szolgálnak, hogy felkészítsenek a jövendő életünkre? Ahogy Pál fogalmazott: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk” (2Kor 4,17).

From Fearless
© (Thomas Nelson, 2009), Max Lucado
Upwords with Max Lucado 2019. január 13.