Chrystal Evans Hurt
„Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr” Mk 5,19b
Eleinte könnyen ment. Férjemmel együtt úgy gondoltuk, jó döntés volt, hogy otthagytam az állásomat. Mikor összeházasodtunk, mindkettőnknek jól fizető munkája volt. De munkaköri kötelességeink miatt nem tudtunk rendszeresen együtt lenni. Amikor meg a gyermekek is bekerültek a képbe, már lehetetlen volt összehangolni a munkát és a családépítést.
Elhatároztuk, hogy egyikünknek el kell engednie a munkáját.
Nem bántam, hogy én maradtam otthon. Elképzeltem, milyen lesz otthonülő anyukának lenni - mindig elérhető leszek a gyermekeim számára, rendben tartom az otthonunkat, lesz időm gyülekezeti és közösségi szolgálatra. Ábrándoztam arról, milyen lesz, ha egész időmet a családomnak, az otthonomnak szentelem. De mikor aztán ott találtam magam, hogy nem volt az otthontól távol végzett, fizetős munkám, felemás érzések fogtak el.
Kihívásként éltem meg a főállású anyaságot. Hiányzott a munkám. Hiányzott a cím, a rendszeres fizetés, a felnőtt beszélgetés. Addig nem fogtam fel, mekkora értéke van számomra a karriernek, de miután meghoztam a döntést, hogy egy időre félreteszem a munkámat, fájdalmasan világossá vált annak értéke.
Otthoni tevékenységemet megpróbáltam szakszerűen végezni, de a végeláthatatlan mosatlan, a szennyes pelenkák hada, a folyamatos tervezés, hogy mit főzzek, távolról sem tűnt olyan vonzónak, mint a kint végzett munkám volt.
Mégis tudtam, hogy az Úr hívását teljesítettem, mikor erre az időszakra a család szolgálatát választottam. Bár nagyon szerettem volna valami „fontos”, „látványos” tevékenységet folytatni, engedelmes akartam lenni. A legnagyobb, amit tehettem, hogy jól végzem a dolgomat ott, ahol vagyok.
Márk evangéliumának 5. fejezetében Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállott embert. Hálából a férfi azt kérte, mehessen vele. Jézusnak kiterjedt nyilvános szolgálata volt, tömegeket tanított, csodákat vitt véghez. De ahelyett, hogy engedte volna, hogy a meggyógyított ember csatlakozzon hozzá, Jézus felszólította, hogy menjen haza, és mesélje el az otthoniaknak, milyen nagyot változott az élete Jézus csodálatos beavatkozásának köszönhetően.
„Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr” (Mk 5,19b).
Vajon a korábban démonoktól megszállott ember érezte-e, hogy amit Jézus kér tőle, az kicsi és jelentéktelen dolog ahhoz képest, amire vágyott, hogy Jézussal maradjon, és részt vegyen nyilvános szolgálatában?
Lehangolónak tűnt a nagy esemény után visszatérni az ismerős helyekre, és hűségesen családjához csatlakozni? Bánta, hogy nem tud részesülni mindabban az élményben, amivel Jézus társasága jár?
Nem tudjuk, mit érzett az az ember, de az biztos, hogy engedelmeskedett Jézusnak, hazament, és elmesélte milyen nagy dolgot cselekedett vele az Úr.
Manapság, mikor oly sokan küzdenek az elismertségért, a nagy célokért, talán Jézus egyszerű utasítását észre sem vesszük. Pedig értékes az otthoni szolgálat –bármit tekintünk is annak.
Lehet az otthon maga a tényleges otthonod, ahol gondozod a gyermekeidet, vagy ápolod egy szerettedet, de otthoni munka lehet a hűséggel végzett feladat helyi gyülekezetedben, a szomszédaid segítése, közösséged elkötelezett szolgálata. Otthoni munka az, amit álmodban is el tudnál végezni, vagy a barátság, amit magától értetődőnek tartasz, a kiscsoport, amit vezetsz.
Az otthont gyakran érezhetjük közönségesnek, és azt hisszük, kimaradunk a „nagy dolgokból”, amiket végezhetnénk Istenért. De mi van, ha a nagy dolog, amire Isten hív, nem más, mint hogy hűséggel végezd otthoni munkádat – bármi legyen is az most számodra?
Gyakran előfordul, hogy a nagyszerű dolgok, amiket Jézusért végezni akarunk, nem felelnek meg annak, amit Ő vár tőlünk. Engedelmességet kér, és ez gyakran azt jelenti, hogy szolgáljuk Őt jól ott, ahol éppen vagyunk. Határozzuk el, hogy töretlenül engedelmeskedünk Jézusnak – akkor is, ha azt kéri, hogy otthon szolgáljunk neki hűségesen.
Istenem, szeretnék nagy dolgokat véghezvinni Érted. Segíts, hogy ott tudjalak hűséggel szolgálni, ahova rendeltél. Engedelmeskedni akarok Neked, és jelenlegi köreimben hirdetni a reményt, amit adtál, amit adsz. Add kegyelmedet, hogy hűséggel hirdessem nagy Nevedet ott, ahol rendeled. Jézus nevében, Ámen.
Chrystal Evans Hurst: When God Won’t Let You Be Great
Daily Devotions, 2019.09.06.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/09/06/when-god-wont-let-you-be-great
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése