Amy Ford
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi
mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj
alázatosan a te Isteneddel.” Mik 6,8
Örömkönnyek lepték el a szemem az asztalnál, ahol egy lelkésszel beszélgettem. A lányáról, Abbyről mesélt, akinek váratlan terhessége nemcsak a család, hanem az egész gyülekezet életére nagy hatással volt.
A születendő gyermek apja bűnöző volt, több időt töltött börtönben, mint szabadlábon, nem tartozott Abby barátai közé. A lány bocsánatot kért szüleitől a fájdalomért, amit okozott, szeretett volna hazatérni, és ez meg is történt. Aranyos kislánya született. A családban mindenki örült a kis jövevénynek, még ha eredetileg nem így képzelték is el a család bővülését.
A lelkész még a várandósság alatt közölte a hírt a gyülekezettel, és ők méltó módon fogadták. Volt, aki apró ajándékot vett a babának, és lerakta az ajtó elé. Biztatták Abbyt, és dicsérték, hogy az élet mellett döntött. De az érintett meg leginkább, ami ez után következett az elbeszélésben.
Abby megkérte édesapját, hogy a gyermek bemutatása az ő templomában történhessen. A lelkész beleegyezett, és felvette a többi bemutatandó gyermek sorába a kislányt.
A gyermekbemutatási szertartáson, amikor a szülőpárok egyenként odaviszik gyermeküket az oltárhoz, a lelkész a következő kéréssel fordul a gyülekezethez: „Kérem azokat a családtagokat, akik ehhez a gyermekhez tartoznak, álljanak fel!” Ezután a lelkész külön azért a családért, a gyermek melletti elköteleződésükért imádkozik.
Abby gyermekének bemutatásakor is ez történt, egymás után vitték az oltárhoz a gyermekeket, míg aztán rájuk került a sor.
A lelkész ugyanazt a kérést mondta, mint a többieknél is: „Kérem azokat a családtagokat, akik ehhez a gyermekhez és édesanyjához tartoznak, álljanak fel!”
Ami ezután történt, megmutatja, milyennek álmodta meg Isten a világot: felállt az egész gyülekezet.
A nemkívánt terhességgel szembesülő édesanyákat segítő országos egyházi szolgálat vezetőjeként elsőkézből tapasztalom, milyen ereje van a gyülekezet szeretetének, kedvességének. A gyülekezet lelki családja lehet az egyedülálló anyának, nem csak a várandósság alatt, hanem egész további életében. A gyülekezet szeretetharcosai segíthetnek neki túllátni a váratlan helyzeten, mely minden éber pillanatát felemészti, és bátorságot önthetnek belé.
Isten egyedi erősségekkel, képességekkel, szenvedélyekkel oltott be téged, hogy általuk megváltoztasd a világot. Ott van benned a lehetőség, hogy segíts valakinek, hogy tudjon bátor lenni. Együttműködve eljuthatunk oda, hogy az élet választása legyen az egyetlen opció.
Isten elvárja, hogy használjuk ezeket az adottságainkat, és
megmondja azt, is, hogyan: „Megmondták
neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd
tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
Mik 6,8
Alább felsorolok néhány kérdést, melyek alapján elgondolkozhatsz azon, mi lehet a te sajátos szereped, hogyan segítheted közösségedet, azokat, akik hatókörödön belül élnek:
1. Mi az, ami szenvedélyt lobbant benned? Mi a kedvenc hobbid? Fel tudod-e használni valamiképpen a pro-life mozgalomban, vagy más nemes cél érdekében? Például: ha szeretsz a számokkal foglalkozni, taníts meg egy egyedülálló anyukát, hogyan ossza be a pénzét. Ha karriertanácsokat szeretsz adni, segíts egy embernek megírni a pályázatát álláskereséshez. Ha szereted a gyermekeket, vállalj gyerekvigyázást. Ha az autókat bütykölöd szívesen, segíts megjavítani egy gyermekeit fuvarozó anyuka kocsiját.
2. Mi váltja ki belőled, hogy az asztalra csapj, és azt kiáltsd: márpedig valakinek lépnie kell! Ha így érzel, lehet, hogy te vagy az a valaki. Oka van, hogy valamilyen igazságtalanság vagy egy eszme ennyire feltüzel – talán Isten jelzése, hogy ez a dolgod.
3. Miről szól az élettörténeted? Célunk gyakran kötődik történetünkhöz. Átéltél egy abortuszt, és most szeretnéd, ha más, hasonló sorsú anyák ugyanúgy megéreznék Isten gyógyító erejét, mint te? Átélted a nemkívánt terhességgel vagy lányanyasággal járó magányt? Lehetnél te az a személy, akinek a megértését, melléd állását annyira kívántad akkor. Isten gyakran legmélyebb fájdalmainkat használja fel, hogy elinduljunk legfontosabb hivatásunk útján.
Nézz körül a világban, s állapítsd meg, mi okozza neked a legnagyobb fájdalmat benne. Azután ne fuss el fájdalmad elől, hanem fordulj felé. Áss a mélyére, kérdezd meg Istent, azért fáj-e a szíved, mert az övé is fáj. Ha fájdalmad térképpé válik, mely megmutatja a szolgálat útját, lelked lángra gyúl tőle.
Ha együttműködünk, elérhetjük, hogy az élet választása legyen az egyetlen opció, és bátorságot adhatunk ezeknek a nőknek. Fogjunk össze, „váltsuk tettekre az igazságot, törekedjünk szeretetre, és járjunk alázatosan a mi Istenünkkel”!
Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy adtál olyan képességet, amivel változást idézhetek elő. Bocsásd meg, hogy nem mindig használom ki adottságaimat, melyeket azért kaptam, hogy másokat szolgáljak velük. Segíts, és önts belém bátorságot. Jézus nevében, Ámen.
Amy Ford: Help Her Be Brave
Encouragement for today, 2020.01.11.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/11/help-her-be-brave
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése