Pásztorok és asszonyok munka közben
Karen Ehman
„Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.” Lk 2:16-18.
„Anyu, mondd el a mesét a pásztorokról. Az a legkedvencebb…” – kérte a három éves Mitchell. Decemberi esték visszatérő rituáléja volt, hogy a fa alá tett kosárból kiválasztottunk egy könyvet karácsonyi történetekkel, és felolvastunk belőle a gyermekeknek. Édesanyám honosította meg azt a hagyományt, hogy minden évben kaptunk egy könyvet, ami Jézus születéséről szól. Számtalan szebbnél-szebb kötet volt a kosárban a kis Jézusról, az angyalokról, a pásztorokról, a bölcsekről.
Mitch mindig a pásztorokról akart hallani. Azóta, hogy dundi ujjacskáival először kezdte nyitogatni a legkisebbeknek való vastaglapú képeskönyveket, különös varázzsal hatottak rá ezek a nyers, hajlott hátú keleti férfiak, akik vándorolnak nyájaikkal a pusztában, s őrzik őket az éjszakai veszedelmek ellen. Amikor karácsonykor a kicsik előadták a nagyszülőknek a betlehemi történetet, ő mindig pásztornak akart öltözni. Nagyobbik nővére, aki a „darabot” rendezte, mindig igyekezett a kedvében járni, még akkor is, amikor egyik évben egy játéktraktoron akart berobogni a történet színhelyére.
Gyermekeim rajongását látva a születéstörténet e rokonszenves szereplői iránt, eltöprengtem azon, mit is tanulhatnának a mai modern édesanyák a pásztoroktól. Rájöttem, hogy nagyon sok közös vonásunk van velük!
Azon az első karácsonyi éjszakán ezek a szerény, a társadalomban háttérbe szorult emberek szokásos napi teendőiket végezték. Megetették, megitatták az állatokat, irányították, ha kellett védelmezték őket, gondozták a gyengélkedőket, nógatták az elmaradókat. Lesték az éhes ragadozókat, akik megsebesíthették, vagy megölhették drága báránykáikat. Mikor meghallották a mennyei kórust, nem is sejtették, hogy életük gyökeres fordulatot fog venni. Talán még bosszankodtak is, amiért valami megzavarja a megszokott éjszakai rendet. A juhoknak állandó felügyeletre van szükségük. Végzetes lehet, ha csak egy percre is elvonják róluk a tekintetüket. Nem sejtették, hogy rövidesen találkozni fognak Valakivel, aki rongyokba göngyölve fekszik egy jászolban, s aki egyszer s mindenkorra jobbá teszi az életüket, hatékonyabbá pásztori munkájukat.
Néha a mai édesanyák is pásztoroknak érezhetik magukat. Mi is kivesszük a részünket az etetésből-itatásból, a védelmezésből és nógatásból, a gondozásból és bátorításból, s éberen lessük, hogy semmi ne veszélyeztesse drága báránykáink épségét. És néha az édesanyák munkája is mocsokkal jár, néha kényelmetlen, fárasztó, s bizony ritkán kapunk dicséretet vagy társadalmi elismerést hivatásunk teljesítése közben.
De Isten határtalan bölcsességgel készen áll arra, hogy a mi mindennapi robotunkat is megszakítsa. Talán nem halljuk testi fülünkkel az angyalok karát, de az üzenet a régi. Krisztus megszületett, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett; hogy reményt és új életet nyújtson azoknak, akik hajlandók megállni a mindennapi tevékenységek közepette, és szívükkel felé fordulnak. És ugyanúgy, mint a pásztoroktól, tőlünk is kéri, hogy menjünk, és meséljük el másoknak is a Szent Gyermek csodálatos történetét.
Hajlandó vagy megállni ezen a tennivalókkal agyonzsúfolt héten? Tedd le a portörlőt, hagyd abba a díszítést, tedd félre a készülő pásztorjelmezt, rakd le a fakanalat. Kapcsold ki az édes karácsonyi zenét, vonulj félre teljes magányban és csendben.
Hallod az angyalok magasztos énekét? A kórus mélyéről Isten szól hozzánk, szegény kis mindennapi önmagunkhoz: hozzád és hozzám. Azt kéri, álljunk meg egy pillanatra, mert be akar mutatni egy különleges Valakit: a Krisztusgyermeket, aki tökéletes szerepet szán történetében a mindennapi asszonyoknak.
Állj meg egy percre, figyelj, majd mint a pásztorok, menj és beszéld el másoknak is, hogy találkoztál a Gyermekkel. Részesévé válsz így a minden időkben érvényes üzenet terjesztésének:
„ Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2:10-11)
Istenem segíts, hogy meg tudjak állni, és elgondolkozzam a Krisztusgyermek világrajövetelének csodáján. Te küldted Őt. Adj alkalmat rá, hogy beszéljek másoknak is a Te tökéletes, áldozatra kész Fiadról. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today 2009. december 21.
www.proverbs31.org
Mária-pillanat
Wendy Pope
Erzsébet „hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? … És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott néked.” Lk 1:42-45
Mondtál már igent Istennek valamire, amiről hitted, hogy életre szóló feladat lesz? Amikor igent mondtál, tudtad, hogy az életed gyökeresen megváltozik? Szeretem Mária, a fiatal, kedves, ártatlan Mária történetét, aki elvállalta az életre szóló feladatot.
Elképzelem, mit gondolt, mikor Gábriel kijelentette neki, hogy ő lesz az anyja a Magasságbeli Fiának. Mária a fiú fogantatásának részleteit is megismerte. Habozás nélkül válaszolt az életre szóló feladatra: „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1:38).
Mária azt tette, amit legtöbben teszünk, ha valami „nagy dolog” történik: elszaladt egy barátnőjéhez. Nem tudom, hogy a vele történt különös esemény kiváltotta félelmében vagy izgalmában szaladt. Talán csak félre akart vonulni, míg megemészti a történteket. Vagy egy ölelésre vágyott valakitől, aki szereti őt, és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz.
Az Írás azt mondja, hogy „sietve elment” az 5-6 órányira a hegyek között lakó Zakariás és Erzsébet házához – egy menedékhelyre. Amikor megérkezett, unokatestvérének, Erzsébetnek a szavai igazolták, hogy őt, Máriát valóban kiválasztotta Isten, hogy világra hozza a régóta várt Messiást. „Hangosan felkiáltott: ’Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.’”( Lk 1:42-44).
Ez volt Mária pillanata. Amit elhitt az angyal szavának, az most bebizonyosodott. Válaszul Mária dicsőítette Istent, mondván: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve” (Lk 1:46-49).
Történt már veled valami hasonló? Szólt már hozzád az Úr az igéje által, imádkozás közben, és lelkedben érezted, hogy amit mond, az félelmetes? Kérte-e már hogy igent mondjál valamire, ami az egész életedet egyszer s mindenkorra megváltoztatja? Megráztad magad, hogy szabadulj a kötelékektől, és mindentől, ami akadályozhatja a pontos megértést. Vadul járkáltál napokig, nem tudván, jól hallottad-e. Újra meg újra lejátszottad az átélt jelenetet, de csak nem akart megvilágosodni. Aztán egyszerre, váratlanul igazolódott, amit addig csak sejtettél. Isten egy lelkipásztor, egy szentírási részlet, egy ének, egy barát, egy családtag szavaival vagy egy eseménnyel igazolta azt, amit a szívedbe súgott. Ha így történt, tudtál, mint Mária tette, Isten dicsőítésével válaszolni?
Talán ma szól hozzád Isten, és hív egy isteni feladatra? Talán ez a levél igazolja „Mária-pillanatodat”?
Vagy talán még vársz az életre szóló feladatra. Isten mindig a legalkalmasabb időben bízza ránk a feladatot. Maradjunk Isten és az Ige közelében, hogy készen álljunk az igenre, amikor szól hozzánk.
Uram, Veled ünneplem a feladatokat, amiket adsz nekem, kicsiket és nagyokat egyaránt. Felidézem valaha volt Mária-pillanataimat. Félve, remegve és izgalommal várom a következőt. Te a megfelelő idő Istene vagy. Köszönöm, hogy kiválasztottál, hogy része legyek az általad elgondolt történetnek. Minden feladatnál add, hogy úgy válaszoljak, mint Mária: „legyen nekem a te igéd szerint”. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2009. december 22.
www.proverbs31.org
Karácsonyi ajándéklista
Amy Carroll
„Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé.” Fil 4:6
A gyermekeim mindig terveznek. Tele vannak ötletekkel. Előre néznek, és álmodoznak – főleg, ha Karácsony közeledik! Karácsonyi kívánságlistájukat valamikor március táján kezdték összeállítani, de a letisztázott változat mostanra készült el. Édesapjukkal együtt lelkesen hallgatjuk egész évben a kívánságokat, s összedugjuk a fejünket, hogyan tudnánk minél több álmot megvalósítani.
Gondoltál már arra, hogy a Mennyei Atya is örömmel fogadja a kívánságainkat?
Volt egy időszak lelki életemben, amikor úgy gondoltam, nem elég „kegyes” dolog saját magamért imádkozni. Másokért buzgón könyörögtem, és úgy gondoltam, Isten jó néven veszi önzetlenségemet, ha kihagyom magam a sorból. A Filippi levél 4:6 nem erről tesz tanúságot. Isten arra bátorítja gyermekeit, hogy kérjenek. Ahogy mi örömmel adunk gyermekeinknek és másoknak, Ő is örömmel ad nekünk. Máté evangéliumában erről olvasunk: „Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?” (Mt 7:11).
Isten megtanította, hogy ő várja tőlem a kívánságlistát, de azt is megtanultam, hogy vigyáznom kell, mit kérek. Mindnyájan tapasztaltuk, hogy tönkre tudják tenni a Karácsony örömét az elkényeztetett, akaratos gyermekek, akik mindent maguknak akarnak. MINDENT és MOST AZONNAL. A jó szülők válogatnak az adható ajándékok között. Soha nem adnának olyasmit, ami ártalmas vagy veszélyes a gyermeknek.
Atyánk is ilyen. Ő a legnagyvonalúbb adományozó, de bölcsen ad. Olyasmit akar adni, ami segít, tanít és fejleszt minket, az Ő gyermekeit. Mik a legnagyobb ajándékai? Kiszabadít a bűn fogságából, megóv a gonosztól, belénk leheli a Szentlelket, bölcsességet, tisztaságot, szentséget, valódi szabadságot ad – íme néhány ajándék, amit kérhetnek tőle a gyermekei, és aminek nagyon örül, ha kérjük.
Van egy imádság, amit biztos, hogy mindig meghallgat. Ha azt kérjük, hogy legyen meg az Ő akarata.
Ezen a Karácsonyon úgy készítsük el hosszú kívánságlistánkat, hogy közben Isten akaratára figyelünk. Íme felnőttkori karácsonyi kívánságlistám legfontosabb elemei: gyermekeim védelme, egyre nagyobb szeretet Jézus iránt és vágy az Ő megismerésére, Jézus csodálatos örömhírének továbbadására való alkalmak – és ehhez szükséges bátorság, áldás a gyülekezet vezetőire és tagjaira, béke és szeretet a barátaimnak és családjuknak, bölcsesség a mindennapi feladatokhoz. Jó érzéssel tölt el, hogy bizalommal letehetem a listámat Atyám lába elé, mert Ő minden jó és tökéletes ajándék adományozója.
Istenem, sokáig nem akartalak zavarni magamra vonatkozó kérésekkel. Ma már tudom, hogy ez gyakran büszkeségből és önelégültségből fakad. Néha abból, hogy nem bízom Benned eléggé. Kérlek, add, hogy mindennel Hozzád forduljak: örömeimmel, fájdalmaimmal, szorongásaimmal, szükségleteimmel. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2009. december 23.
www.proverbs31.org
Jézus fogadására készülve
Glynnis Whitwer
„Márta pedig sürgött-forgott a sok házi munkában.” Lk 10:40
Én magamat inkább Márta típusú egyéniségnek tartom. Nem Martha Stewartra gondolok, mikor ezt mondom. Az a Martha szerintem már októberben kész volt mindennel karácsonyra.
Nem, én nem hasonlítok Martha Stewartra. Ami azt illeti, pár éve még a fát sem tudtam feldíszíteni. Fény is csak azért volt rajta, mert előre rátették az égőket. Néhány ajándékot sikerült alátennem, de csak azért, mert a gyermekeim újra meg újra rám emelték reményteli pillantásukat: kezdjek már becsomagolni valamit. Ennyi is volt a készülődés. Nem voltak ajándékkártyák, nem volt karácsonyi koncert, de még éneklés sem. Nem jártuk be a várost gyönyörködve a kivilágításban. Nyüzsgés volt, talán a szokásosnál kicsit még intenzívebben.
Akik ismerik Lukács 10. fejezetéből Márta és Mária történetét, azoknak mondom, hogy én arra a Mártára gondolok. Az a Márta abban a kegyben részesült, hogy Jézust láthatta vendégül. De ahelyett, hogy leült volna a lábaihoz, mint a nővére, Mária, Márta dolgozott, és panaszkodott Jézusnak, hogy Mária nem segít neki.
Képzeljük bele magunkat egy pillanatra a jelenetbe. Jézus eljött a TE házadba. Hogy meglátogasson TÉGED. De nem csak nem hagysz magadnak időt arra, hogy Vele legyél, hanem a kevés idődben még panaszkodsz is. „Valakiről” nem végzi a munkáját, és emiatt neked kell mindent megcsinálnod, és ha „valaki” segítene, akkor te is le tudnál ülni Jézus elé, hogy vele legyél, és bla-bla-bla…
Márta egy csodálatos lehetőséget szalasztott el. És ez velem is gyakran megesik. Hagyta, hogy a mindennapi tennivalók elfedjék az isteni hívást. Jézus végülis kedvesen megdorgálta Mártát, és Máriának adott igazat, aki félretéve a sok tennivalót, leült, és Vele töltötte az idejét.
A 42. versben azt olvassuk, hogy Mária azt tette, ami „szükséges”. Jézus szerint tehát, amit Márta tett, az ott és akkor nem volt szükséges – akár azért tette, hogy imponáljon Jézusnak, akár hogy kényeztesse, vagy csak hogy kiszolgálja. Jézus azt szerette volna, ha csak mellé ül, és Vele van.
Képzeld el, hogy elutazol valahová messzire meglátogatni egy régi barátodat. Mivel nagyon kedves akar lenni hozzád, egyfolytában sürög-forog, és nem ül le veled beszélgetni. Ismersz ilyeneket? Szeretnél rászólni: „Ülj már le nyugodtan, nem kell nekem semmit készítened. Azért jöttem, hogy veled legyek, hogy egymásra figyeljünk, hogy beszélgessünk.”
Ezt mondta Jézus is Mártának. Más szavakkal:
Márta, köszönöm, hogy ki akarsz szolgálni, de ne idegeskedj annyit. Egyetlen dologra vágyom most, arra, hogy itt legyél mellettem. Mint Mária. Gyere, ülj ide mellé. Az ebéd várhat. Nem sokáig lehetünk már együtt.
A nagy sürgölődésben Márta alig figyelt Jézus érkezésére. Mi viszont figyelhetünk. Ahogy egy különleges vendég fogadására készülünk, ezen a karácsonyon készüljünk úgy Jézus fogadására.
Megesett már veled, hogy a mindennapi tennivalók elvontak Istentől? Hogy valami jó dolgot választottál a legjobb helyett? Ebben nem vagy egyedül. Arra kérlek, tedd félre a sürgés-forgást, az egyéb tennivalókat, és telepedj le ma Jézus elé, töltsd Vele az idődet.
Nem kell semmi különöset tennünk ahhoz, hogy élvezzük Jézus jelenlétét. Csak le kell állítanunk a napi rohanást, vegyünk egy mély levegőt, és hagyjuk, hogy Jézus békéje és öröme szétáradjon a lelkünkben. Ezt megtehetjük úgy, hogy kiülünk a ház elé, és bámuljuk a csillagokat, hallgathatunk karácsonyi zenét, kortyolgathatunk egy csésze kávét a kandalló előtt. Csak üljünk le, ne csináljunk semmit, és hívjuk Jézust magunk mellé.
Ha elképzelem a Lukács 10-ben leírt jelenetet, nem nehéz kitalálnom, melyik nővérnek volt nagyobb béke a lelkében. Nem Mártának, az biztos. Ezen a karácsonyon, én valóban Jézus fogadására akarok készülni – ez az, amire valóban szükségem van.
Mennyei Atyám, köszönöm neked az ajándékot: Fiadat, Jézust. Ezen a karácsonyon, és a következő évben is segíts, hogy a neked tetsző dolgokat helyezzem előtérbe. Segíts, hogy Jézus fogadására készüljek, és a sok apró részlet ne vonja el erről a figyelmemet. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2009. december 24.
www.proverbs31.org
Oltalom
Melissa Taylor
„Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik” Zsolt 91:1
Megint csak megtörtént. Drága kicsi tíz éves fiam újra mélyen megsebezve érkezett haza. Néhány gyerek kinevette, csúfolta az iskolában. Majd megszakadt a szívem, ahogy próbáltam lelket önteni gyermekembe, kisimítani a gyűrődéseket Isten nekem adott ajándékán.
Alig volt egy éves Dylan, amikor elvégeztek egy műtétet a fejbőrén. Jól látható nyoma van a homlokán. Őt sosem zavarta, mert nem látja. Tudja, hogy ott van, de mert nem látja, elfeledkezett róla. Aztán valaki felhívta rá a figyelmét: mutogatott rá, kinevette, s mások is csatlakoztak hozzá. Nevetésük belefúródott kisfiam szívébe, egy biztonságos helyre volt szüksége, ahol meghúzódhatott sebeit nyalogatva.
Imádkoztam Dylanért, próbáltam neki elmagyarázni, hogy bizony előfordul, hogy olyasmit mondanak ránk, ami fáj. Igyekeztem megvigasztalni, de láttam, hogy miután elhallgattam, újra visszatértek a rossz érzések: más, mint a többiek. Sosem felejtem el, milyen tehetetlennek éreztem magam, mialatt hosszan hallgattam szipogását, s kértem az Urat, vegye el a fájdalmát.
A férjem felhívta Dylant a hálószobánkba. Egy idő múlva feltűnt, milyen csend van. Mintha visszatért volna a békesség a házunkba. Felmentem, hogy megnézzem, mit csinálnak, s amit láttam, könnyeket csalt a szemembe. Ott voltak ők ketten, apa és fia, egy kuckóban, amit Jeff épített Dylannek. Dylan Rejtekhelyének nevezték el. Takarók, párnák és Jeff karjai alkották a falát és a tetejét. Dylan az apja karjára dőlve feküdt, arcán a legteljesebb béke és nyugalom. Az az ember jött megmentésére, akiben a leginkább bízik, s biztonságot, védettséget nyújtott neki. De gyönyörű példája annak, hogyan szeret az Atya minket! Sosem fogom elfelejteni.
Amikor utolér minket a világ kegyetlensége, jusson eszünkbe, hogy van egy Atyánk, akinek az oltalmában mindig meghúzódhatunk. Vár ránk, készen arra, hogy biztonságot, védelmet nyújtson, ha hozzá menekülünk. S ahogy az idézett zsoltárvers mondja, ha az ő oltalmában lakunk, elárad bennünk a nyugalom. Isten soha nem mondta, hogy gond és baj nélkül fogunk élni, de azt megígérte, hogy segít, ha bajba kerülünk.
Kétely, csalódás, félelem, gond gyötör? Isten karjai kitárva várnak. Az Ő oltalmába húzódva biztonságban leszel.
Uram, köszönöm, hogy a te menedéked mindig készen áll, hogy megoltalmazzon. Add, hogy csak Benned keressek oltalmat és menedéket. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2009. december 28.
www.proverbs31.org
Kelj fel az elesettségből
Micca Monda Campbell
„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek - azoknak, akik az ő végzése értelmében elhívottak - minden javukra válik.” Róm 8:28
Nemrég volt egy aha-élményem, az Apostolok cselekedetei 9. fejezetének olvasása közben. Először szürkének tűnt a jól ismert történet. Mint mikor ugyanazt az elbeszélést sokadszor hallod vagy olvasod újra. Aztán egyszerre egy új üzenet emelkedett ki a szövegből. Az „elutasítás” szó jelent meg lelki szemeim előtt, pedig ez így nem is szerepelt a történetben. Talán azt láttam meg, amit egész nap éreztem: az elutasítottságot.
Annál a résznél tartottam, amikor Saul, a gyilkos, átalakul Pállá, Krisztus tanítványává. Bár a személyisége gyökeresen megváltozott, új ember lett belőle, sokan elutasították gyilkos múltja miatt. Ez csak a kezdete volt Pál gyötrelmeinek. Szolgálata során Pál nemcsak az elutasítást élte meg, hanem súlyos szenvedésekben, üldözésekben is része volt. Az újjászületés után igazságtalannak tűnnek a csapások.
Pál odaadta magát Jézus szolgálatára. Feláldozta műveltségét, életét, nőtlen maradt, hogy teljesebben szolgálhassa az Urat. És mégis, többször hajótörést szenvedett, hamisan megvádolták, nem egyszer börtönbe került. Nem furcsa ez egy Isten által elhívott ember életében? Isten jóindulata nem kellett volna, hogy megvédelmezze ezektől a viszontagságoktól?
Eszembe jutott a betegségem, ami egész nyáron át tartott. Olyan súlyos volt, hogy hónapokig nem tudtam felkelni az ágyból, nem tudtam élni az életemet, végezni a szolgálatot. Kezdtem úgy érezni, hogy Isten elfordult tőlem. Nem értettem. Számtalan formában igyekeztem szolgálni Istent. Aztán minden előjel nélkül kitört a vihar. Sűrű fellegek borították be az eget, dörgött-villámlott. Mielőtt észbe kaptam volna, „hajótörést” szenvedtem. Veled is megesett már.
Némelyikünktől a család, a barátok, a munkatársak fordultak el. Másokat hamis vádak érték. Van, aki börtönben ül pénzügyi okokból, vagy mások bűnei miatt üldözik. Nagyon igazságtalannak tűnik ez az egész. Megpróbáltál helyesen élni. Engedelmeskedsz a parancsoknak, amennyire csak bírsz. Hiszel Isten Igéjének, bízol az ígéreteiben. Ez a hit nem érdemelne csendes vizeken hajózást a viharos tengeren hánykolódás helyett?
Izajás figyelmeztet, hogy Isten útjai nem a mi útjaink. Az Ő gondolatai és tervei fölötte vannak a mieinknek (Iz 55:8). Kemény dolog szembesülni Istennel, amikor nem a mi szabályaink, nem a mi ütemtervünk szerint működik. Elfelejtjük, hogy Isten az összképet látja.
Ha végigkísérjük Pál életútját, észrevehetjük, hogyan működik Isten az elutasításokon, a megpróbáltatásokon, a bebörtönzésen, a hajótöréseken keresztül. Ezek a nehézségek tették ismertté Pált. Nem a hírnév, hanem Isten Országa építésének kedvéért. Elutasítottsága és bebörtönzése tette lehetővé, hogy tanúságot tegyen a farizeusok előtt. Az emberek Isten hatalmának bizonyítékául fogták fel Pál túléléseit a tengeri vihar és a kígyómarás után, vagy amikor megrendültek a börtönfalak, kinyíltak az ajtók és leoldódtak a bilincsek. Az Úr mások meggyőzésére, Isten hatalmának bizonyítására használta a nehézségeket, amelyekkel Pál találkozott.
Pál hagyta, hogy Isten használja őt. Nem állt félre telve önsajnálattal és kételyekkel. Ehelyett, ahogy az ApCsel 16:22-31-ben olvassuk, miután levetkőztették, megverték, megbotozták, belökték a börtöncella mélyére, lábukat kalodába zárták, Pál és társa hangosan imádkozott, és himnuszokat énekelt Istenhez. A közelben lévők hallgatták. Isten ereje olyannyira működött, hogy a börtönőr megkérdezte: „Mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?” Azok azt felelték: „Higgy az Úr Jézusban”.
Isten nem vesztegeti el fájdalmainkat, elutasítottságainkat, „hajótöréseinket”. Felhasználja őket terve véghezvitelére: olyan helyzetbe hoz, hogy mások lássák az ő átalakító hatalmának működését az életünkben, és higgyenek az élő Istenben.
Ha ez így van – és így van -, a mi dolgunk, hogy felkeljünk az elesettségből, mint Pál tette, hogy életünk tanúsága másokat a Mesterhez vezessen. Mától nem fogok félreállni a sebeimet nyalogatva, telve önsajnálattal. Felállok, imádkozom és dicsérem Istent, hogy az Ő dicsőségét sugározzam mások felé, hogy ők is higgyenek.
Istenem, bocsásd meg, hogy élvezettel hemperegtem az önsajnálatban, az elutasítottságban. Hiszem, hogy Te az összképet látod. Hiszem, hogy értelme van a fájdalmamnak. Erősíts meg, hogy fel tudjak állni hamvaimból, hogy lássák mások, Te vagy az én segítségem és megváltásom. Jézus nevében kérlek, Ámen.
Encouragement for today, 2009. december 29.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése