Újévi imádság neked, érted
Wendy Blight
„Nékem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.” Mt.28:18
Újévi fogadalmak.
Mi jut eszedbe erről a két szóról?
Bármerre nézünk ezekben a napokban, a média ontja ránk a kívánatosnál kívánatosabb újévi fogadalmakat. Diéta. Fogyókúra. Testedzés. Külsőd megújítása. Életed megváltoztatása. Új év – új te! Felemelő, nem?
Éveken át nekem is voltak újévi fogadalmaim, de soha nem tudtam betartani őket. Néhány hónapig sikerült, de aztán leálltam. Mivel nem sikerült betartanom, rosszabbul éreztem magam, mint mikor megfogadtam a változtatást. Úgyhogy pár évvel ezelőtt abbahagytam az újévi fogadalmasdit. Ehelyett, írtam egy imádságot. Azóta mindig csodálattal figyelem Isten működését az életemben, és másokéban is, az én egyszerű imádságom által.
Ma érted szeretnék imádkozni. Olvasd el ezt az imádságot, és kérlek, ennek mintájára írd meg a magad újévi imádságát.
Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy Tiéd minden hatalom a mennyben és a földön. Köszönöm, hogy idevezetted azt, aki olvassa az imádságot. Te tudod, mire van szüksége, mik a legrejtettebb vágyai, mik a fájdalmas pontok az életében. Uram, mindketten szeretnénk minél jobban megismerni Téged, add, hogy meglássuk a Te utaid minden gyönyörűségét!
Add, hogy szívünk mindenekelőtt Utánad és a Te igazságod után vágyakozzék. Azt mondja Igéd, hogy ha a Bölcsességre szomjazunk, csak kérnünk kell, és Te szívesen megadod nekünk. Most hát kérjük, Uram, tölts meg minket a Te Bölcsességeddel. Adj erőt, hogy a Te Igazságodban járjunk bármi áron. Őrizd meg szívünket, és tartsd Magadon a tekintetünket. Növeld bennünk Szentlelked gyümölcseit: azokat a tulajdonságokat, amelyek Hozzád tesznek hasonlóvá minket. Ahogy tanulmányozzuk Igédet, áradj szét bennünk, enyhítsd az élő víz iránti szomjúságunkat.
Atyám, ma letesszük a múltunkat, és a jövő felé nézünk, hálát adva az újjászületésért. Nem számít, mit tettünk tegnap, bízunk abban, hogy Te mindent összeszedsz, és felhasználod a Te dicsőségedre, országod javára. Köszönjük, hogy bízhatunk Benned. Köszönjük, hogy tervezhetünk, de Te fogod irányítani a lépteinket. Bízunk abban, hogy bennünk és általunk hatékonyan munkálkodsz ebben az évben, és ezt folytatod addig a napig, míg átlépjük Veled az örökkévalóság küszöbét.
Istenem, szeretünk Téged. Tedd életünket Szereteted élő bizonyítékává. Mindezeket a mi Urunk, Jézus Krisztus erős és hatalmas nevében kérjük tőled, Aki végtelenül többre képes, mint amit mi kérni vagy akár elképzelni tudunk. Ámen.
Encouragement for today, 2010.01.01.
www.proverbs31.org
Hullámzás a házasságban
Melanie Chitwood
„Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” Kol 1:17
Érezted már, hogy a házasság nehezebb, mint amire számítottál, több benne a kihívás, mint amit szeretnél? 18 éves házasságom Scottal ezen a héten egy hullámvasúthoz hasonlított, s most bizony szeretném, ha többet lennénk fent, mint lent, de legalábbis ha kiszámíthatóbb lenne a kapcsolatunk. Vitáztunk azon, milyen gyakran éljünk házaséletet, és milyen gyakran beszélgessünk. Vitáztunk azon, ki dolgozik többet, és ki tesz többet a kapcsolatunkért. Kulcsfontosságú dolgokon veszekedtünk.
Magamban már sokszor töprengtem a házasságunkon. Hogyan lehet elégedett a házasságban két ember, akik ennyire különböznek egymástól? Mi fog minket együtt tartani az elkövetkező években, mi tudja erősíteni a házasságunkat?
Mindenek tetejébe jött ez a feladat, amiről megkérdeztem magam: „Melanie, a házasság a témád. Nem tudtad volna valahogy elkerülni? Hogy jössz ahhoz, hogy a házasságról írj?” Lelkem legmélyén tudtam, hogy épp ezért kaptam Istentől ezt a feladatot. Sok kérdésre nem tudom a megoldást – amint ez ezen a héten is kiderült.
De ismerem Azt, aki tudja. Ismerem Azt, aki megalkotta a házasságot. Ismerem Azt, aki megáldja a házasságomat. Ismerem Azt, aki fenntartja a házasságomat – ahogy a fenti ige is emlékeztet.
Ma reggel, ahogy beszélgettem Istennel a Scottal való házasságomról, így imádkoztam: „Uram, nem akarom, hogy zsákutcában legyen a házasságunk. Szeretném, hogy huzamosan béke legyen köztünk. Hogy megtaláljuk az egységet. Segíteni szeretném a férjemet, nem hátráltatni.” Egész lelkemmel Istenhez fordultam, és Ő válaszolt. Átalakított.
Gyakorlatias választ adott az imádságomra. Azt kérdeztem: „Hogyan tudnék, Uram, kedvedben járni ma, a házasságomban?” Isten sugallata így hangzott: „Vigyél Scottnak ebédet. Készíts neki egy nagy adag ízletes, egészséges salátát, amit olyan nagyon szeret.”
„Tényleg ezt akarod, Istenem? Nem kéne Scottal megbeszélnünk a dolgainkat?” És éreztem, hogy Isten így válaszol: „Eljön annak is az ideje, most azt kérem, engedelmeskedj nekem”.
Újra megtapasztaltam, hogy ha átengedem Isten kezébe a szívemet, hogy Ő formálja tetszése szerint, és engedelmeskedem neki, Isten szeretete és hatalma betölti a házasságomat, és oda vezet minket, ahol lennünk kell. Lesz majd alkalom beszélgetésre, most azt akarja Isten, hogy megtegyek egy lépést, és engedelmeskedjem Neki.
Jól van, Uram, indulok salátát készíteni.
Istenem, hálát adok Neked a házasságomért, a férjemért. Köszönöm, hogy együtt tartasz minket a házasságunk hullámzásai közben. Segíts, hogy állandóan Rád figyeljek, a Te dicsőségedre éljek, és áldást jelentsek a férjem számára. Uram, amikor beszélgetnünk kell, add, hogy ezt őszintén és békésen tegyük. Ha meg kell bocsátanunk, add, hogy mindketten szabadon és azonnal készek legyünk megbocsátani a másiknak. Ha valamiben nem értünk egyet, kérlek, Uram, mielőbb juttass minket közös nevezőre. Ha irgalmasságot kell gyakorolnunk a másikkal, tegyük ezt, emlékezve a Te bőséges irgalmasságodra, amivel befedsz minket. Rád bízom a házasságunkat, Uram, add, hogy hozzon Neked dicsőséget. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.01.04.
www.proverbs31.org
Barátságprojekt
Whitney Capps
„De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ’De ki az én felebarátom?’” Lk,10:29
Tele volt a terem egymást alig ismerő emberekkel, akik nem voltak barátoknak nevezhetők – addig a napig. Azt kértem a jelenlevőktől, hogy mialatt felolvasok egy listát különböző, mások által megélt élményekről, álljon fel, aki személyesen érintve érzi magát. Szipogva, sírva álltak fel a lányok, asszonyok, egyik a másik után, ahogy előrehaladtam az olvasásban. Családtagok voltak bizonyos értelemben – ugyanazon gyülekezet családjába taroztak, akik összegyűltek egy nőknek szervezett lelkigyakorlatra, ahol én voltam a vendégelőadó.
Tizenketten álltak fel, amikor azt kérdeztem, volt-e valakinek vetélése. Egy nő eltemette a férjét. Öten jöttek hitetlen családokból. Egyvalaki átélte házastársa hűtlenségét. Hárman menekültek ki olyan kapcsolatból, ahol gyakran érte őket szóbeli, testi vagy szexuális erőszak. Három hölgy küzdött depresszióval. És a lista még hosszan folytatódott. Mire befejeztem, mindenki állt a teremben.
Térdig álltunk egymás szemetében, de még soha nem éreztem ennyire szorosnak a kapcsolatot egy csoport tagjai között. Mikor befejeztem az előadást, kértem őket, hogy az asztaloknál ülve folytassák élményeik megosztását egymással. Járkálva a teremben azt láttam, hogy olyan asszonyok, akik nemrég még idegennek tartották a másikat, elmélyülten beszélgetnek, együtt sírnak, simogatva, átölelve vigasztalják, erősítik egymást. Isten összekapcsolta a szíveket. Sosem fogom elfelejteni azokat a perceket.
Rá kellett jönnöm, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetben lévő nők valamennyien áhítoznak a barátságra. És mégis legtöbben úgy érezzük, hogy nincsenek igazi, mély kapcsolataink. Hogyan lehetséges, hogy egy templomnyi azonos hitben élő nő nem barátkozik egymással? De ami ennél is rosszabb, ha nem vagyunk barátok, hogyan reméljük, hogy azoknak, akik vasárnaponként betévednek a templomunkba, igazi kapcsolatot tudunk felajánlani?
Félek, hogy erre csak egy válasz van: Sehogy. Hacsak meg nem változunk, és nem hozunk meg néhány elengedhetetlen áldozatot.
Nemrég néhány fontos tanulságot sikerült levonnom az irgalmas szamaritánus történetéből. Lukács evangéliumában (10:30) Jézus nem valami vonzó képet fest a vallásos, a tiszteletreméltó emberekről. Félek, hogy nem volna sokkal enyhébb az ítélete mai gyülekezeteinkről sem. A pap túlságosan elfoglalt (volt), hogy segítséget nyújtson a bajba jutottnak.
Lehetek őszinte? Én is gyakran beleesem ebbe a bűnbe. Templomozás előtt és után a férjemmel együtt nagyon leköt minket a gyermekek rendezése, a gyülekezeti tennivalók intézése. Úgy megyek el láthatóan szomorú emberek mellett, hogy elfoglaltságom miatt nem állok meg megkérdezni, mi történt. Nem szállok le a lóról. Én vagyok a pap.
A levita is elporoszkált a sebesült mellett. Túlságosan tisztának tartotta magát ahhoz, hogy a könyörület kosszal járó cselekedeteivel bepiszkítsa magát. A fájdalomban gyötrődő ember ellátása tisztátalanná tette volna a szertartások elvégzéséhez. Fontosabb volt neki, hogy helyét, pozícióját megőrizze.
Hadd folytassam az őszinteséget. Nem nagyon akarok térdig merülni mások szemetébe. Ha nem keveredem zavaros történetekbe, kapcsolatokba, nemcsak a magam szemetéről tudok megfeledkezni, de a másokéról is. Úgyhogy inkább nem szállok le a lóról. Én vagyok a levita.
Itt van a gond. Az igaz kapcsolatok időigényesek és átlátszóak. Ha tovább akarunk lépni a felszínes kapcsolattól az igaz barátság felé, őszinte, áldozatkész módon kell, hogy megosszuk fájdalmainkat és örömeinket. Én hiszem ezt, de jelen pillanatban számomra ez csak elmélet.
Kíváncsi vagyok, mi történne, ha szövetséget kötnénk, hogy együtt leszállunk a lóról, és térdig gázolunk egymás szemetébe. Felrobbanna a templomunk? Mindannyiunk élete örökre megváltozna. Talán az egyházról is lepattogzana a kétszínűség máza.
Érdekel, hogy mi történne? Még nem késő elkezdeni az újévben. Határozzuk el, hogy megváltoztatunk életeket a barátságunkkal. Csökkentjük a tempót. Meghallgatjuk egymás történeteit. Térdig merülünk.
Édes Istenem, adj, kérlek, látó szemet, hogy észrevegyem, ha valakinek szüksége van rám, s legyen bátorságom odamenni hozzá. Uram, szeretnék résztvenni életfordító barátságokban, amelyek a Te kegyelmedet és irgalmadat közvetítik. Azt kéred, szeressük egymást, mint önmagunkat. Segíts, hogy engedelmeskedjek mindent felemésztő parancsodnak. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.01.05.
www.proverbs31.org
Legyél ma az...
Amy Carroll
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsolt 90:12
Ahogy leszállt a gépem, azon töprengtem, ott lesz-e. Nélküle nem ugyanaz a lelkigyakorlat. Előadásom közben hiányozna bátorító mosolya, s a gyülekezet tagjainak is fájna a szíve, ha nem tudnák maguk között. Egész évben gondolkoztam a múlt ősszel mondott szavain, s nagyon szerettem volna még néhány lényegbevágó kérdésben kikérni a véleményét. Titka van, amit tudni szeretnék.
Sok nővel kapcsolatban lett volna kérdésem a rendezvény szervezőjéhez, mialatt a csomagunkra vártunk, de ezzel kezdtem: „Ruth Clark ott lesz?” Örömre gyulladt a szívem, ahogy meghallottam a mosolygó választ: „Sok problémája volt év közben az egészségével, de biztosan eljön!”
Ahogy beléptem a terembe, tekintetemmel keresgélni kezdtem a beszélgető csoportok között. Hamar megtaláltam kedves, mosolygó arcát, és rögtön felé indultam. Szélesre tárt karral fogadott, megölelt, és így szólt: „Egész évben imádkoztam érted”. Kérte, várjak egy percet, kotorászni kezdett a táskájában, előszedett egy elnyűtt, rózsaszín könyvet tele apró cédulákkal, s lapozgatni kezdett benne. Megtalálta, és kiemelte azt a cédulát, amit keresett. Fekete-fehér fényképem volt rajta, alul a nevemmel. „Ez a könyv emlékeztet minden nap arra, hogy kikért kell imádkoznom – magyarázta. - Téged is beletettelek az őszi lelkigyakorlat után, és minden nap imádkoztam érted.”
Ránéztem a sok mosolygástól és szelíd pillantástól szarkalábakkal, mosolyráncokkal televésett arcára. Láttam ősz haját, a botot a kezében, a kényelmes cipőt a lábán, s csak egy szó jutott eszembe róla: - „Gyönyörű!”
Ruth olyan, amilyen én is lenni szeretnék, ha a kor rávési nyomait az arcomra, és meglassítja a lépteimet. Szépsége egy belső fényből ered, amely az idő és a tapasztalatok hatására ahelyett, hogy fakulna, egyre ragyogóbb. Az, hogy megismertem Ruthot, megváltoztatta az életemet, elindított egy úton. Első találkozásunkkor már tudtam, olyan kincse van, amit én is birtokolni szeretnék.
Miután egy ideig hallgattam ezt az elbűvölő asszonyt, megkérdeztem tőle: „Mi a titkod? Hogy tudtál egyfolytában növekedni az Úrban? Hogy tudtál derűs, sugárzó maradni?” Azonnal válaszolt: „Legyél ma az, aki holnap szeretnél lenni.”
Milyen mély bölcsesség!
Hogyan tudjuk Ruth tanácsát alkalmazni, amíg még fiatalabbak vagyunk? Kérhetjük Istent, mutasson rá bűneinkre, vétkeinkre, bánjuk meg őket, és kérjük az Úr irgalmát, hogy mától új életet kezdhessünk. Én kaptam Tőle egy nagyon személyes, egyéni listát arról, honnan kell kiindulnom! Kérjem Isten segítségét, hogy hagyjam abba a siránkozást a mostoha életkörülmények fölött, s rendszeresen dicsőítsem őt azért, mert jellememet próbatételekkel alakítja. Kérjem Tőle az önuralom lelki ajándékát, hogy tudjak leállni, mielőtt komoly indok nélkül kirobbannék valamiért. Kérjem, hogy állítsa le szavaim szabad folyását, és segítsen odafigyelni másokra, mielőtt én megszólalnék. Folytathatnám, de ebből is látod, miről beszélek. Megpróbálod Te is összeállítani a magad listáját?
Bár saját öregedésünk s szeretteink öregedése néha félelemmel tölt el, határtalan reménnyel és hittel nézhetünk előre, ha tudjuk, hogy holnapjainkat már ma elkezdhetjük kialakítani. Őszintén hiszem, hogy ha betartjuk Ruth tanácsát, azzá a bájjal, szeretettel, bölcsességgel teli idős hölggyé válhatunk 70-80 éves korunkra, akivé lenni szeretnénk.
Uram, szeretném, hogy utolsó leheletemig fejlődve, egyre szentebb idős asszonnyá váljak. Segíts, hogy már ma elkezdjem kifejleszteni magamban azt a jellemet, azokat a szellemi képességeket, amelyekkel akadálytalanul tudlak követni Téged egész életemen át. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.01.06.
www.proverbs31.org
Az elégedettség titka
Micca Monda Campbell
„mert én megtanultam, hogy abban az állapotban, amelyben épp vagyok, megelégedett legyek.” Fil 4:11b
Észrevetted már, hogy ha többet akarunk elérni, mint amink van, nő a nemkívánatos nyomás az életünkben? Általában az foglalkoztat, hogy többet keressünk, hogy elfogadjon a környezetünk, hogy jobb állásunk legyen, hogy mindenféle anyagi javakra tegyünk szert. Abban az illúzióban élünk, hogy ha ezek a javak a mieink lesznek, kiteljesedik az egyéniségünk, elégedettek és felhőtlenül boldogok leszünk. Amikor meg rájövünk, hogy ez nem így van, üresnek, elégedetlennek, csalódottnak érezzük magunkat.
Az elégedettség és a biztonság nem a karrierünkből fakad, vagy abból, hogy milyen autóval járunk. Autónk logója csak azt mutatja másoknak, hogy milyen autót vezetünk, nem azt, hogy kik vagyunk. Az igazi elégedettséget, legtisztább formájában az a gazdagság adja, amit Isten jelent, és azok a javak, amelyekkel Ő kegyelmével elárasztja életünket.
Nemrég megmutatta Isten, hogy ha állandóan többre vágyom, mint amit Ő adott nekem, ezzel azt bizonyítom, hogy elégedetlen a szívem. Ezt üzenem Neki: „Nem elég nekem annyi, amennyit adtál. Többet akarok.” Azzal, hogy többet akarok, hiábavaló nyomás alá helyezem magam, hisz azt akarom, amit Ő nem adott. Természetes következmény a nyugtalanság, az aggodalom, ha olyasmire összpontosítok, ami az Ő terve és akarata szerint nem része az életemnek.
Az egyre többet birtokolni, egyre többet dolgozni feszültsége olyan utakra vezet, amin soha nem akartam járni. Mialatt a lelkünkben lévő űrt akarjuk kitölteni, rájövünk, hogy a külső luxus csak értéktelen pótléka a szellemi gazdagságnak. Ahogy a fenti ige is mutatja, Pál tudta az elégedettség titkát. „… mert megtanultam, hogy abban az állapotban, amelyben épp vagyok, megelégedett legyek.”
Ne felejtsük, hogy ezeket a sorokat Pál egy igen feszült élethelyzetben írta, amikor börtönben ülve az ítéletet várta egy olyan bűntettért, amit nem követett el. Nem hiszem, hogy én az ő helyében elégedett tudtam volna lenni. Valószínűbb, hogy egy kővel pengetném a börtönöm ajtaját szánalmasan énekelve a közismert gospelt: „Nobody knows the trouble I’ve seen. Nobody knows my sorrow.” (Senki sem tudja, min megyek keresztül, senki sem ismeri a fájdalmamat.) Az elégedettség nem azt jelenti, hogy szeretnünk kell azt, amiben vagyunk, hanem hogy értékeljük aktuális élethelyzetünket. Hadd magyarázzam meg.
Pál megtanulta, hogy az elégedettség gyümölcsét az növeszti, ha hálásak vagyunk Istennek azért, amit adott, függetlenül attól, hogy örömünkre szolgál-e vagy sem. A békesség nem a rajtunk lévő nyomás hiánya. A békesség Isten jelenlétéből és az ő adományaihoz való hozzáállásunkból fakad a feszültségek közepette. Azzal, hogy háláját kifejezte, Pál a létezés gazdagságát tapasztalta meg, nem a birtoklás gazdagságát.
El tudom képzelni, hogy most is nehéz helyzetben vagy, szabadulni szeretnél belőle. Talán a munkád nyomaszt, esetleg kétfelé kell helytállnod! Lehet, túl szűk a tér, amiben élsz a családoddal, és ezt utálod. Nem ott vagy, nem azt teszed, amit terveztél, amit reméltél, és ezt nagyon nem szereted.
Az igazság az, hogy nem kell szeretnünk azt, ahol vagyunk, és azt, amink van, de ha hálával fordulunk Isten felé azért, amit adott nekünk, függetlenül attól, hogy mik az érzelmeink az adományai iránt, akkor meg fogjuk tapasztalni ugyanazt az elégedettséget, amiben Pál élt.
Azt is vegyük észre, hogy azzal, hogy hálásak vagyunk, még nem késztetjük Istent arra, hogy megváltoztassa a körülményeinket. Talán megteszi, talán nem. Viszont a hála felszabadít minket a birtoklás vágya alól, és engedi, hogy megpihenjünk az elégedettség gazdagságában. És ha már elértük az elégedettséget, nem lesz többé szükségünk az anyagi javak bőségére. Isten válik legnagyobb kincsünkké. Benne mindent birtoklunk, amire szükségünk van.
Drága Istenem, tudom, hogy a helyzet mindig lehetne rosszabb, mint amilyen. Hálás vagyok azért, amit nyújtottál nekem. Tölts be a Te békességeddel, hogy valóban elégedett lehessek a Te áldásaiddal. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010. január 7.
www.proverbs31.org
Javaink zsugorgatása
Wendy Pope
„Ezért félelmemben elmentem, elástam a földbe, íme itt van, ami a tied.” Mt 25:25
A valóságshow-k a mai világ őrülete. Különböző amerikai műsorokban megnézheted, hogyan nevelik problémás gyermekeiket a legszigorúbb szülők; ha meguntad a feleségedet, lecserélheted egy időre, mialatt milliók lesik minden mozdulatodat. Már az alkohol- és drogelvonás legintimebb pillanatainak szemlélésére is meghívják az embereket.
Egyik legújabb valóságshow, ami terjed az éter hullámain, a Zsugorgatók. A műsorban szereplő emberek életstílusának lényege, hogy mindenhez ragaszkodnak, mindent megőriznek, ami valaha a tulajdonukba került. A Zsugorgatók szembesíti ezeket az egyéneket a problémájukkal, a segítők beavatkoznak, bátorítják őket arra, hogy megszabaduljanak a felgyűlt lomtól.
Kiinduló igénk három szolgának a történetéből való, akikre távollétében uruk rábízta a vagyonát. A két első szolga a pénz megszaporításával örvendeztette meg urát, a harmadik viszont csalódást okozott neki. Eldugta a pénzt, hogy biztonságban legyen, de ezzel a gyarapodásnak is elejét vette. Másszóval „zsugorgatta”, amit urától kapott. Miért tette?
Az Írás válaszol erre a kérdésre. A szolga félt. Annyira eluralkodott rajta a félelem, hogy nem tett semmit. Félt, hogy nem fog neki sikerülni. Lebénította a gondolat, hogy elront valamit, és a gazdája haragudni fog rá. Rettegése arra késztette, hogy elássa a pénzt, majd sértetlenül visszaadja gazdájának.
Míg a fenti eseményeken töprengtem, egy kép jelent meg előttem, egy olyan kép, aminek nem igazán örültem. A képen én hajlongok az Uram előtt, visszaadva neki érintetlenül azt, amit kaptam tőle. Felmerült bennem a kérdés: úgy cselekszem én is, mint a példabeszédbeli szolga? Felhasználtam-e, felhasználom-e, sőt gyarapítom-e a képességeket, a talentumokat, amiket rám bízott? Vagy elrejtem őket, mert félek, hogy elrontok valamit?
Te hogy látod? Hogy válaszolnál ezekre a kérdésekre? Könnyű azt gondolni, hogy nem vagyunk képesek valamire, vagy hogy nem érdemeljük meg Isten ajándékait. Negatív gondolataink foglyul ejtenek, azt sugallják, hogy nem tetszene Urunknak, ha megpróbálnánk gyarapítani az adományait. Ez a mai levél legyen a mi beavatkozásunk. Itt az ideje, hogy kiszórjuk, amit zsugorgattunk, amit rejtegettünk. Istennek hála, a mi beavatkozásunkból nem lesz milliók szeme előtt zajló dráma. Nekünk egyetlen nézőnk van – az Egyetlen, aki számít.
Uram, bocsánatot kérek, amiért rejtegettem, zsugorgattam bármit abból, amit Te adtál nekem. Segíts, hogy jó intézője legyek a vagyonnak, amit rám bízol. Használj fel engem is Országod építésére. Tölts fel a szükséges önbizalommal, hogy feltárjam és kiürítsem rejtekhelyeimet. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.01.11.
www.proverbs31.org
Válaszúton
T. Suzanne Eller
„És így felelt: Kicsoda vagy, Uram? És az így felelt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” ApCsel 9:5-6
Lysa TerKeurst a színpadon állt, megosztotta velünk „A kiválóság nyomában” című tanúságtételét, de az én lelkem színpadának közepén a Szentlélek adott elő. Az az este, a szokásos éves She Speaks Conference (A nő beszél konferencia) estje, egyike volt a néhány válaszút-élménynek, amit átéltem: tudtam, hogy Isten szól hozzám, és kéri, hogy döntsem el, melyik irányba indulok tovább.
Lysa felszólította a közönséget, hogy tegyenek félre mindent, ami akadályozza, hogy a legtökéletesebb úton kövessék Isten hívását. Azon az estén a Szentlélek gyengéden jelezte, hogy valami visszatart a kiválóság útjáról. Nem valami nagy bűn. Nem egy titkos cél. De valami, ami Isten előtt számított.
Vajon nekem is számított? S mit tegyek vele? Visszavonultam az imaszobába azon az éjszakán, s mikor kijöttem, tudtam, milyen lépéseket kell megtennem.
Amikor hazatértem, hamar rájöttem, hogy keményebb lesz a harc, mint amire számítottam. Isten megmutatta, hogy valami „ártalmatlan” dolog elvonta az időmet és a figyelmemet, eltérített attól, amire Isten meghívott: hogy könyveket írjak, tanúságtételeket dolgozzak ki, s hogy több időt töltsek Jézussal.
Nem a szuper-kereszténnyé válást céloztam meg, csak elindultam egy felfedezőúton: merre hív Isten engem, az ő leányát?
Az Apostolok Cselekedetei 9. részének elején Saul küldetést teljesít: Damaszkuszba siet, hogy foglyul ejtse Krisztus követőit. Egy hang és egy Fény megállítja az úton. Földre esik, és megkérdezi: „Ki vagy te, Uram?”
Ez volt Saul személyes válaszútja. Maradjon-e azon az úton, amelyen elindult, vagy álljon meg, és engedje, hogy Isten vegye át az irányítást? Nem volt könnyű, de Saul átadja Istennek az uralmat az élete fölött, és a többi már történelem. Mi lett volna Saullal, ha figyelmen kívül hagyta volna Isten hangját?
Előkelő ember volt, római polgár. Sokan tisztelték, sokan féltek tőle. Maradhatott volna az eredeti úton, élvezve hatalmát és hírnevét. Ehelyett egészen más irányba fordult, egy olyan útra, ami a végzete felé vitte. Új utakat fedezett fel. Felfedezte, amit Isten mindig is tudott, hogy ki és mi ő valójában.
Talán te is megérezted mostanában azt a szent zúgolódást. Talán te is válaszúthoz értél.
Nekem az segített leginkább, hogy magam is feltettem Saul kérdését: „Kicsoda vagy, Uram?”
Felmértem az időmet. Felmértem az álmaimat. Felmértem kapcsolatomat az engem szerető és ismerő Istennel. Mi az, ami vezeti az életemet?
Amikor megtaláltam a választ, már tudtam, milyen irányba kell tovább indulnom. Nagyon hálás vagyok, hogy olyan Istenem van, aki megállít az úton, és megmutatja, merre menjek tovább.
Atyám, köszönöm, hogy annyira szeretsz minket, hogy megállítasz az úton. Köszönöm, hogy ismersz minket. Tudod, mire vagyunk képesek, ismered gyengeségeinket. Köszönöm, hogy egy gazdag, általad teljes életre vezetsz. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010. január 12.
www.proverbs31.org
Az érzelmek színei
Susanne Scheppmann
„Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.”
1 Jn 3:19-20
Az én érzelmi állapotaim gyakran végigpásztázzák a teljes színskálát. Vannak boldog napjaim. Máskor nem akarok kikelni az ágyból – belesüppedek a bánatba, a depresszióba. Nagyot sóhajtok, s a férjem már tudja, hogy ilyenkor nagyon mélyen vagyok. Blues - mondják angolul, s ez a szomorkás zenestílusról ismert szó jelenti a kék színt is.
Igen, én ilyen „színes” egyéniség vagyok. Talán te is ilyen vagy. Angolul sokféle hangulatot jellemzünk színekkel.
Ha szomorú vagyok, azt mondom: I’m feeling blue. – Kéknek érzem magam.
Ha dühös vagyok: I’m seeing red. – Vöröset látok.
Ha irigyelek valakit: I’m green – zöld vagyok. Magyarul: sárga vagyok az irigységtől.
A kétségbeesés fekete angolul: I’m in black despair.
Hangulataink gyakran nem a valóság, hanem a valóság pillanatnyi érzékelése alapján alakulnak. Jeremiás próféta írta: „Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?” (Jer 17:9). Nem mindig tudom, honnan ered pillanatnyi hangulatom. Okozhatja kimerültség, hormonok, egy váratlan esemény.
Szerencsénkre, míg a szívünk gyakran kifog rajtunk, színes érzelmekkel csap be minket, Isten nagyobb, erősebb a mi szívünknél. Azt mondja az igénk: „Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent” (1 Jn 3:19-20). Erre csak egy válaszom lehet: Alleluja!
Valamennyire azért felelősek vagyunk gondolatainkért és érzelmeinkért. Így int a Példabeszédek 4:23: „Óvd a szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad!” Hogyan óvhatjuk? Figyeljünk oda, milyen könyvet nyitunk ki, milyen filmet, tv-műsort nézünk, mert ezek mind befolyásolják gondolatainkat. A pletyka, a szenzációs hírek, az elégedetlenség, amit barátaink, ismerőseink szájából hallunk, negatív érzelmeket keltenek bennünk.
Az érzelmi gyorsételek helyett tápláljuk értelmünket istenes hatásokkal. Olvassuk a Szentírást, beszélgessünk hitüket megélő barátokkal, hallgassunk dicsőítő zenét. Minél több örömteli, jó érzést keltő hatást szűrünk át tudatunkon nap mint nap, annál tartósabb derű árad szét a lelkünkben. Hogy a színeknél maradjunk: „rózsaszínben fogjuk látni a világot”.
Istenem, segíts, hogy felismerjem érzelmeim, hangulataim csalóka voltát. Segíts, hogy tudatosítsam, hogy amit érzek, az nem a valóság. Köszönöm, hogy Te erősebb és hatalmasabb vagy csalóka szívemnél. Taníts, kérlek, hogyan tudjam megőrizni a szívemet a változékony hangulattól, az ingadozó érzelmi állapotoktól. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010. január 13.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése