Lélekerősítő levelek 165

Imádkozzunk férjünkért a Szentírás alapján
Wendy Blight

„…éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” Iz 55,11

Nagyon különbözünk a férjemmel, Montyval. Házasságunk kezdetén ezt még élveztem is. De ahogy teltek az évek, egyre több idegességet – vitákat, ajtócsapkodást, egymás fejéhez vágott visszavonhatatlan szavakat - okoztak a különbségek.
Toxikus gondolatok és szavak bukkannak fel, és töltik meg szívemet, majd buggyannak ki az ajkamon. Gondolatok, melyek nem távoznak, gyökeret eresztenek. Vagy mély vágásokat okoznak.
Sokszor támadva védekezem.
Megkértem rá. Ha számítanék neki, megtette volna. Tudja, mennyire fontos nekem. Kérés nélkül is megtehette volna.
Elkeseredem.
Késik a vacsoráról. Megint. Nem tudott volna felhívni? Tudja, hogy mindig ugyanakkor vacsorázunk.
Újra-meg újra eljátszom magamban a fájdalmas jelenetet, és ezzel kimerítem magam.
Szeretném, ha tudnád, hogy egy olyan feleség gondolatai ezek, aki mélységesen szereti a férjét. Egy feleségé, aki azon igyekszik, hogy Istennek tetsző módon élje ezt a szerepet.
Talán tudod, miről beszélek, ismered te is ezt az állapotot. Küszködöm a csúnya gondolataimmal, amiket azzal az emberrel kapcsolatban táplálok magamban, akit mindenkinél jobban szeretek. És eszembe jut Isten Igéjének igazsága, ami nagyon személyes tud lenni néha:
Wendy – szól -, a szádból az jön elő, ami a szívedben van (Mt 12,34b).
„Figyelj, fiam /Wendy/, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének. Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.” (Péld 4,20-23).
E figyelmeztetés nekem szól, változtatnom kell szívem tartalmán. Forduljak oda Isten beszédéhez, keressek benne életadó szavakat a házasságomért, a férjemért.
Elhatároztam, hogy Isten Igéjével imádkozom a férjemért. Megosztom itt veled, amit imádkozni szoktam, társulj hozzám, és imádkozz te is a férjedért:
Atyám, adj tisztánlátást a férjemnek, hogy felismerje, milyen nagyon szereted őt, milyen csodálatos terveid vannak róla és a családunkról. Tervek a békére, és nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánsz nekünk. (Jer 29, 11).
Atyám, add férjemnek Krisztus gondolatait, töltsd fel bölcsességeddel. Add, hogy kapjon el, és kényszerítsen behódolásra minden gondolatot, ami nem a Te Igéd szerint való, és nem az engedelmességről szól, és védd meg őt a büszkeség kísértésétől (1Kor 2,16; 2Kor 10,5).
Atyám, nyisd meg férjem szívét, hogy megértse Igédet, hogy ne hasonuljon a világhoz, hanem gondolkodásában megújulva ismerje fel a Te helyes, jó, tökéletes akaratodat az ő életéről és a házasságunkról. (Róm 12,2).
Atyám add, hogy teljes szívével bízni tudjon Benned, ne saját gondolkodására hagyatkozzon, próbálja mindenben felismerni, mi a Te akaratod, és aszerint vezetni családunk életét. (Péld 3,5-6).
Atyám, jóságod virrasszon férjem fölött, és őrizd meg keze és értelme munkáját! (Zsolt 90,17).
Atyám, segíts, hogy tökéletes egységben tudjunk együtt élni szeretve, tisztelve, megbecsülve egymást és szolgáljuk egymást Téged áldva, a Te dicsőségedre! (1Tessz 5,13).
Kedves barátnőm, amikor mérgező gondolatainkat átváltjuk Isten drága szavaira, amikor imádkozunk azokkal a szavakkal, az élő és cselekvő Igével imádkozunk, mely át tudja alakítani szívünket, elménket. Istennek az Igében kinyilvánított gondolatait és akaratát imádkozzuk bele a házasságunkba!
Imádkozz hát reménységgel, bátorsággal, bizalommal! Isten hűséges, megbecsüli Igéjét.

Uram, cseréld le toxikus gondolataimat a te életadó szavaidra, taníts meg imádkozni velük férjemért, a házasságunkért. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Blight: 6 Scriptural Prayers for Husbands
Encouragement for today, 2014.06.16.
www.proverbs31.org


De Uram, ő most minden, csak nem szeretetreméltó
Jill Savage

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent elfedez, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” 1Kor 13,4-7

Házasságom egy nagyon nehéz időszakában érzelmeim összegabalyodtak. Férjem úgy érezte, csalódott az életben, Istenben és a házasságunkban – mélyen depressziós lett. Egyike volt életem legsötétebb periódusainak.
„Uram, mutasd meg, mit vársz tőlem”- suttogtam kétségbeesetten.
„Azt, hogy szeresd” – hallottam a választ a szívem mélyén.
Rögtön folytattam: „De Uram, most ő minden, csak nem szeretetreméltó”.
„Tudom, Jill. Te se vagy mindig az” – suttogott vissza Isten.
„Rendben, Uram, értem. Te szeretsz engem akkor is, mikor nem vagyok szeretetreméltó. Segíts, hogy én is ezt tegyem.”
Ez a beszélgetés Istennel elindított egy tanulási folyamatot, amire nagy szükségem volt feleségként, anyaként a mindennapokban.
A szeretet érzelem, odaadás, hűség együtt. Részben érzelem, részben elköteleződés. A valódi szeretet – a feltétel nélkül való – az élet valóságába szőtt remény.
Két évvel az említett nehéz időszak után újabb következett, de most anyaként kerültem bele. Öt gyermekem lévén, már sok kihívással szembesültem, de egyik sem volt olyan kemény és hosszantartó, mint ez az egyikükkel. Tudtam, hogy Isten azt várja tőlem, szeretettel válaszoljak gyermekemnek akkor is, mikor ő minden, csak nem szeretetreméltó.
Családtagjainknak, akik nem tökéletesek, tudniuk kell, hogy szeretetünk sosem kétséges. Mindig védelmezi őket, bízik bennük, reménykedik és kitart.
Ha Isten vezeti az életünket, elvárja, hogy megtagadjuk magunkat, és Őt kövessük. Ez azt jelenti, hogy álljunk ellen a késztetéseinknek, annak, ahogy mi akarunk reagálni, és válaszoljunk úgy, ahogy Isten akarja, hogy reagáljunk.
Folyamatos küzdelem zajlik bennünk a „szerintem” és a „Szerinte” között. Ha hagyjuk, hogy Isten győzzön, egy lépéssel előrébb jutunk hitünk felnőtté válásában. Egyúttal megtapasztalunk egy sajátos örömérzést, ha hagyjuk, hogy Szerinte történjenek a dolgok, és ne szerintünk.
Felnyitottam a Bibliát a Szeretethimnusznál, és teszteltem szülői szeretetemet.
A szeretet türelmes. Türelmes szoktam lenni a gyermekemmel, aki annyira más, mint én?
A szeretet jóságos. Jóságos, kedves szoktam lenni a gyermekemhez, mikor kétszer annyi időbe telik, hogy hozzálásson valamihez, mint amennyire szerintem szükség van?
A szeretet nem féltékeny. Szoktam irigyelni mások gyermekeit, és azt akarom néha, hogy bár az enyém is olyan lenne? Zavar, ha látom, hogy nagyon szeret valakit?
A szeretet nem kérkedik. Szoktam dicsekedni gyermekem teljesítményével - ha meg gyengébb valamiben, azt rejtegetem?
A szeretet nem kevély. Előfordul, hogy palástolok valamit magamról vagy gyermekemről, attól félve, hogy mit szólnak majd mások?
A szeretet nem tapintatlan. Előfordul, hogy leszólom a gyermekemet, azt várom el tőle, hogy más legyen, mint az a különleges személy, akinek Isten megalkotta?
A szeretet nem keresi a maga javát. Szoktam önző módon viszonyulni a gyermekemhez?
A szeretet nem gerjed haragra. Mennyi energiát szoktam pazarolni a gyermekemmel szembeni haragra?
A szeretet nem rója fel a rosszat. Van egy hosszú lista a fejemben gyermekem korábban elkövetett vétkeiről?
A szeretet nem örül a gonoszságnak, de örül az igazságban. Figyelmemet Isten igazságára szegezem, amikor a gyermekemről van szó?
A szeretet mindent elfedez. Amikor szembeszáll velem, tudom-e védeni ezt a drága emberkét, akit Isten a gondjaimra bízott?
A szeretet mindent elhisz. Bízom-e benne, hogy Isten nagyobb összefüggésben nézi gyermekem életét, mint amennyit én látok belőle?
A szeretet remél. Remélem-e a legjobbat a gyermekemről, vagy rettegek attól, mit hoz a holnap?
A szeretet mindent elvisel. Tudok-e előre nézni, a jövő lehetőségeit látni, vagy csak a pillanatnyi nehézségeken rágódom?

Köszönöm, Istenem, hogy szeretsz hibáimmal együtt. Köszönöm mindazokat a nem tökéletes embereket, akiket körém adtál. Tudom, hogy tökéletlenségeikkel engem akarsz alakítani, hogy egyre hasonlóbbá váljak Hozzád. És ugyanerre használod az én tökéletlenségeimet is az ő életükben. Segíts, hogy igazságodat mindig szem előtt tartsam, és ne lankadjon szeretetem az enyéim iránt akkor sem, ha nem tűnnek igazán szeretetreméltónak. Jézus nevében, Ámen.

Jill Savage: But God… He’s Not Very Lovable Right Now
Encouragement for today, 2014.06.17.
www.proverbs31.org

Minden, ami csillog
Liz Curtis Higgs

„Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.” Péld 31,11

Az ékszerész hölgy mosolyogva nézte, hogy a vőlegényemmel megérintjük a sötétkék bársonyra helyezett gyémántokat, amiket elénk rakott. „És mégis mekkora keretben gondolkoznak?” – kérdezte, és hangjában reménység csengett.
Bill nyelt egyet. „400 dollárban”. Összerezzentem, pedig tudhattam, hogy főiskolai tanári fizetéséből nem telik többre. 400 dollár annyi évvel ezelőtt is csak egy igen apró gyémántra volt elég. Pindurkára.
Az ékszerész a pult túlsó végéhez hívott át minket. „Talán itt találunk majd valami kedvükre valót.” Újra előkerült egy négyzet alakú bársony, de a kövek, amiket ráhelyezett, szinte eltűntek az anyag szálai között. Bill hallgatta az eladót, aki a kövek tisztaságáról, karátban kifejezhető értékéről beszélt, én meg közben vágyakozva pillantgattam vissza az előzőleg látott gyémántokra, amik kint maradtak a pulton. A számtalan apró, csiszolt felületen megsokszorozódott az üzlet világítása, mintha hunyorognának, rám kacsintanának.
A gyémánt örök érték – mondtam magamnak. - Biztos van rá valami mód, hogy egy nagyobbhoz hozzájussunk.
Mivel semmilyen megoldás nem jutott eszembe, kiválasztottam egy csinos, de igencsak picike követ, és próbáltam úgy tenni, mintha nagyon örülnék.
„Ismerkedj vele, azt szeretném, ha boldoggá tenne – szólt Bill, megérintve a könyökömet. – Én még egy kicsit körülnézek.”
Kétségkívül boldog voltam Billel. A legdrágább, legkedvesebb, legjobb ember, akit valaha ismertem. De hogy ez a picurka gyémánt boldoggá tett volna… Hát…
Íme, az ocsmány valóság: egyedülálló nőként ahhoz voltam szokva, hogy bármit megvehetek, amit akarok, legfeljebb elő kellett vennem a hitelkártyámat. Takarékosan élő vőlegényemnek viszont annyi pénze volt, amennyit a pénztárcájában hordott.
De ő maga mondta, hogy szeretné, ha boldoggá tenne a kő…
Megvártam, míg Bill hallótávolságon kívül kerül, áthajoltam a pulton, s közelebb intettem az ékszerésznőt. „Megnézhetném újra a nagyobb köveket?”
Szó nélkül elém rakta őket. „Igazából ezeket szeretném”- suttogtam egy gyönyörűen csiszolt darabra mutatva. „Mi lenne, ha elfogadná Billtől a 400 dollárt, a különbözetet meg leszedné a hitelkártyámról úgy, hogy Bill ne lássa?”
Közömbös tekintettel csak ennyit kérdezett: „Biztos, hogy így akarja kezdeni ezt a házasságot?”
Elvörösödtem. „Nem, én csak… azt hiszem, nem.” Gyorsan elfordultam, és nagyon szégyelltem, hogy a bűneimet, mint megannyi sziporkázó gyémántot, kiraktam a pultra. Kapzsiság, álnokság, mohóság, büszkeség – nem volt jó mindezzel szembenézni.
Eszembe jutott a Példabeszédekből a mai igénk. „Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.”
Szememmel megkerestem a bolt túlsó sarkában álló Billt: a férfit, aki olyan feleséget érdemel, akire egész szívével – és pénztárcájával - ráhagyatkozik, és nem csalódik. Magamban bocsánatot kértem tőle az előbbi félresiklásért.
Mosolyogva néztünk egymásra az ékszerésznővel. „Igaza van – mondtam. –A pici kő tökéletesen megfelelő lesz.” És az is volt.
Évek jöttek, évek mentek, és én úgy tekintettem a jegygyűrűmre, mintha a Reménység Gyémántját tartaná. Mert számomra azt jelképezte: a reménységet, hogy házasságunk alapja a tisztesség és nem a csalás, és a köztünk lévő szeretet többet ér bármilyen drágakő csillogásánál.
Ezüstlakodalmunkra Bill nagyvonalúan megajándékozott egy új gyűrűvel, amiben gyönyörűen csiszolt gyémántkő csillogott. Nem győzök hálát adni Istennek azért, hogy hibáimat elfeledve hajlandó minden reggelre újracsiszolni engem.

Köszönöm, Uram, gyöngéd, de határozott figyelmeztetéseidet az életemben, a házasságomban. Kimondhatatlanul hálás vagyok a férjemért, akit szerethetek és tisztelhetek. Váljék dicsőségedre közös életünk. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: All That Glitters
Encouragement for today, 2014.06.19.
www.proverbs31.org


Mikor a gyerekek nem azt teszik, amit kéne
Lynn Cowell

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.” Lk 15,11-13

Igaz, tisztelettudóan engedélyt kért, hogy megnézhesse. De már akkor döntöttem, mikor láttam az előzetest. Ki van zárva, hogy az én gyermekem lássa ezt a filmet. Jóval azelőtt tudtam ezt, mielőtt rákérdezett volna. A válaszom: „Nem”. Fiam szó nélkül megfordult, és visszament a barátaihoz.
Nem volt olyan egyértelmű a helyzet, magamban küszködtem is a döntésemmel, hisz gyakorlatilag a fiam már felnőttnek számított. De mivel tudom, mennyi fájdalomtól szabadul meg, ha nem teszi meg az első lépést a rossz irányba vezető úton, szerettem volna minél hosszabb ideig ellenőrzésem alatt tartani legidősebb gyermekemet.
Megtehette volna, hogy hazudik, elmegy a moziba, neked meg valami mást mond – érvelt az értelmem. A szívem meg így biztatott: - Még hathatsz a döntéseire, ne add fel, amíg még otthon lakik.
A férjem bölcs tanácsára volt szükségem, és végül úgy határoztunk, rábízzuk a fiunkra a döntést. Ám ezt a nagy elhatározást bizony megkönnyeztük. Triviális dolognak tűnhet az egész, indokolatlannak a könnyek. Ám ahogy próbáltam kielemezni, miért hatódtunk meg annyira, rájöttem, hogy nem maga a döntésünk volt nagy dolog, hanem az elengedés gesztusa.
Elképzelem, hogy az apa mai igénkben szintén küzdött az elengedéssel. A fiú közölte, amit akart, egy olyan gyermek beszélt, aki úgy gondolta, többet tud már, mint az apja: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! (Lk 15,12). Ez az a pont, ahol minden csodálatom az apáé. Jézus történetében az apa nem kezdi nyaggatni a fiát, nem szólja le döntése miatt, nem ordítja le a fejét. Nem mondta neki: „Még nem vagy készen erre. Helytelen a döntésed. Túl fiatal vagy. Fogalmad sincs, mit csinálsz.”
Nem. Ez a bölcs apa hagyta, hogy a fia megtanulja a leckét – a maga kárán.
A szívem elfacsarodik, mikor elképzelem az apa fájdalmát, ahogy elosztja a vagyonát. Szinte hallom a gondolatait, amik a lelkében kavarogtak. Ez az egész nagyon nem jó. Nem így kellett volna történnie. Egész életemben ezért a két fiúért dolgoztam. Nem erre számítottam.
Bennem is ilyen fájó gondolatok kavarogtak.
Melyik szülő nem tapasztalja meg ezt a zaklatottságot mialatt elkíséri gyermekét a születéstől az elengedésig?
Arra a barátnőmre gondolok, aki végignézte, hogy szakad szét egy életre szóló kapcsolat egyetlen rossz döntés nyomán.
A másik fiúra, aki látja, hogyan rohan a vesztébe a testvére.
Mindegyik fájdalmas élethelyzet.
Talán a történetbeli apa azt élte át, amit szerintem én átéltem volna az ő helyében: kavargó gondolatok, képek mindarról a rosszról, amik fia döntésének következményei lehetnek. De bölcsessége megakadályozta, hogy hangot adjon aggodalmának, mély szomorúságának. Tudta, hogy némelyik gyermek leginkább saját tapasztalatából tanul.
Viszont az Atya bölcsességére van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni ebből a szempontból gyermekeinket.
És azután Isten határtalan kegyelmébe kapaszkodva elálljunk az útjukból.
Az út mellett boruljunk térdre, és imádkozzunk, hogy a mi „tékozló” gyermekünk mielőbb biztonságba kerüljön. Vagy hogy rájöjjön, hogy a „fogoly” (ahogy Pál nevezi magát a Filemonhoz írt levél első versében) sokkal boldogabb, mint az, aki kiszalad Isten kegyelmének, áldásának védőszárnya alól.

Uram, óriási szükségünk van bölcsességedre. Mutasd meg, Jézus, mikor beszéljünk, és mikor jobb, ha hallgatunk. Mikor avatkozzunk be, és mikor térjünk ki az útból, hogy szeretteink minél hamarabb átadják magukat vezetésednek. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: When Kids Don’t Go According to Plan
Encouragement for today, 2014.06.20.
www.proverbs31.org


Emlékeztessenek a kulcsok
Amy Carroll

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Erőteljes leckét kaptam Istentől egy szorongató helyzet által. Elvesztettem a kulcsaimat. Ugyanazon a karikán csüngött a kocsim, a garázs és a lakásunk kulcsa. Számbavéve aznapi tevékenységemet, két helyen lehetett a kulcs: a házban vagy az udvaron. Utóbbi helyen bárki felvehette. És betörhet hozzánk. És meggyilkolhatja a családomat. Érzed, ahogy erősödik bennem a pánik?
Eleinte higgadt voltam. Biztos meglesz, valahova letettem, anélkül hogy odafigyeltem volna. Meg fogom oldani, jött a biztatás a tudatom alól, és nekiláttam a keresésnek. Gyorsan végignéztem a lehetséges helyeket a házban, de sehol se láttam a kulcsokat. Négykézlábra álltam, s új perspektívából néztem át a helyiségeket, belestem minden bútor alá. Sehol semmi.
Nemsokára hazaért a férjem és a fiam, felszerelkeztünk zseblámpákkal, és nekiláttunk végigpásztázni az udvart. Többször. Ott sem voltak a kulcsok.
Mivel már rég elmúlt a lefekvési idő, félszívvel fohászkodtam egyet, az ebédlőasztal mellől néhány széket az ajtógombok alá szorítottam, aztán ágyba bújtam, s forgolódtam egész éjszaka. Valahol a szívem mélyén mégis meg voltam győződve róla, hogy megtalálom a kulcsokat.
Hajnalhasadtával újra átkutattam minden helyet, amit előző nap is, hátha valami elkerülte a figyelmemet. Most már valóban rám tört a félelem és az idegesség. Elgondoltam, hány száz dollárba fog kerülni a szükséges zárak lecserélése.
Felhívott egy barátnőm, a beszélgetés végén kértem, hogy nagyon erősen imádkozzon értem. Leraktam a kagylót, nekidőltem a kandallónak, és Istenhez kiáltottam: „Istenem, Te is tudod, hogy a főiskolai tandíjra tettük félre a pénzt. Nagyon félek, hogy betörnek hozzánk. Segíts, kérlek. Te tudod, hol vannak a kulcsaim. Nagyon kérlek, mutasd meg nekem!”
Nem éreztem rögtön, hogy új ötletem támadna a kereséshez, hátramentem, hogy a hátsó teraszon leszedjem a virágokról a fóliát, amit fagy ellen terítettem rájuk tegnap. Ahogy lerántottam, valami megcsillant. A virágcserép oldalán ott csüngött a kulcsom, akkor eshetett le, mikor előző nap itt dolgoztam.
Befelé menet nem győztem csodálkozni. Tudom, hogy Isten időbeosztása nem azonos az enyémmel, nem szokta rögtön teljesíteni a kéréseinket. Most mégis azonnal válaszolt a könyörgésemre. Miért vártam ennyi ideig azzal, hogy Hozzá forduljak?
Eszembe jutott, hogy egy hónappal ezelőtt behívtak egy újabb vizsgálatra a mammográfia után. Azonnal Istenhez fordultam, és másfél hétig szüntelenül imádkoztam, míg el nem jött a megbeszélt időpont. Abban a valóban súlyosnak tűnő helyzetben az imádság hatására megtapasztaltam Isten békéjét jóval azelőtt, hogy a negatív eredményt megkaptam volna.
Belegondoltam, hányszor visszatart az imádságtól – és ezzel Isten jelenlétének biztonságától, békességétől, erejétől - saját büszkeségem, a meggyőződésem, hogy kezelni tudom a helyzetet.
Mostantól kezdve a kulcsom emlékeztetni fog. Ajánlom neked is. Valahányszor elővesszük a kulcsainkat, jusson eszünkbe, hogy alázattal forduljunk Istenhez a nagy és a kisebb dolgokban. Ha megtesszük, megtapasztaljuk Isten békéjét, mely átmossa lelkünket és körülményeinket egyaránt.

Jézus, tégy alázatossá engem. Segíts, hogy Hozzád fussak mindennel, nagy dolgokkal és kicsikkel is. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: A Key to Remembering
Encouragement for today, 2014.06.23.
www.proverbs31.org


Sosem vagy egyedül
Renee Swope

„Így keresztül kellett mennie Szamarián… Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. Dél felé járt az idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Jn 4,4.6-7

Egyedül megint. Ezen tűnődött, mialatt magányosan lépkedett a kút felé. Nem voltak körülötte nevetgélő barátnők. Apró kezek nem kapaszkodtak a szoknyájába. Testvérek jelenléte nem segítette az idő múlását.
Talán jobb is volt így. Könnyebb volt egyedül lenni, mint ítélkező szavakat hallani, és látni a megrovó tekinteteket. De nem sokáig lehetett egyedül. Nem ismerte a férfit, és csodálkozott, hogy szóba áll vele, egy szamariai asszonnyal.
Hangjában gyöngédség volt. Kedvesen és alázatosan vizet kért. Szemében az asszony elfogadást látott, nem ítélkezést. Szeretet volt a tekintetében, nem gyűlölet.
Általában úgy ismerjük, hogy ő „a szamariai asszony”. Én Sam-nek hívom inkább , mert így valóságosabbnak érzem. Sam, aki fájdalommal, elutasítással, magánnyal küszködött.
Azt mondja mai alapigénk, hogy Jézusnak „keresztül kellett mennie Szamarián”. Pedig tudjuk a teológusoktól, hogy a zsidók szemében a szamaritánusok a világ szemete voltak, és mindent megtettek, hogy elkerüljék a velük való találkozást. Inkább megkerülték Szamariát, semhogy átutazzanak rajta – kivéve Jézust.
Neki keresztül kellett mennie Szamarián. Talán azért, mert tudta, hogy találkozik Sam-mel?
Az általános szokás szerint az asszonyok együtt mentek a kútra az alkony hűvösében, hogy elkerüljék a nap hevét, hisz nehéz, vízzel telt korsókat kellett onnan hazacipelniük. Sam egyedül jött a legnagyobb melegben. Úgy értelmezik sokan, hogy inkább az égető napot választotta, mint az elutasító, ítélkező tekintetek égető fájdalmát. Sam ötször volt férjnél, és akivel most van együtt, az nem a férje.
Szörnyű lehetett a perzselő napon cipelni a vízzel teli korsót, de még mindig elviselhetőbb volt, mint hallgatni a többiek szurkálódását elrontott házasságai miatt.
Mikor Jézus találkozott vele, Sam napi munkáját végezte, miközben menekült azok elől, akik tudtak hibáiról, szégyenéről, bukásairól. És belefutott a tökéletes szeretettel rá váró Jézusba.
A beszélgetést Jézus kezdeményezte, az egyetlen dolgot kérte tőle, amit adni tudott: vizet. Nem sok, de kezdetnek elég volt.
Sam megállt, és hallgatta Jézust. Hagyta, hogy biztató szavakat mondjon, elfogadást hintsen szíve széttört, bizonytalan, üresen maradt területeire.
Ugyanúgy, ahogy szándékosan kereste a találkozást Sam-mel magányos órájában, Jézus ott van a te olykor magányos, távolról sem tökéletes életedben is. Ő ott van, amikor a csalódások, a kudarcok után üresnek érzed magad, amikor megkérdőjelezed saját értékedet, saját céljaidat.
Ő ott van, mialatt teszed a dolgod, tudod, mit kellene csinálnod, de fogalmad sincs, hogy tudsz majd mindent elvégezni.
Ő ott van a házi feladatokkal, pelenkákkal, mosnivalóval teli végtelen napokon, mikor azon töprengsz, van-e értelme ennek a taposómalomnak.
Ő ott van, mikor elégedetlen vagy magaddal, és megkérdőjelezed, hogy olyan vagy-e, amilyennek lenned kellene.
Lát téged. Észrevesz mindent, amit csinálsz, és tudja, mire vágysz. Végső soron Jézus az Egyetlen, aki betölti a benned lévő legmélyebb vágyat, hogy valaki ismerjen, elfogadjon, keressen téged önmagadért.
Ma is keres tökéletes szeretetének ajándékával: türelmes és gyengéd szeretettel, ami nem tartja számon a hibákat, nem hátrál meg, nem hagy el sem téged, sem engem.
Bárhol légy, bármit csinálj, Ő ott van veled. Szakíts rá egy kis időt, hogy beszélgess Vele, s aztán csendesítsd el a lelkedet, hogy meghalld, amit mondani akar neked.

Uram, köszönöm, hogy keresel engem. Szeretném megismerni szeretetedet, szeretnék ráhagyatkozni, és a biztonságában élni! Mikor félek, mikor jelentéktelennek és magányosnak érzem magam, segíts, hogy Feléd forduljak, jusson eszembe, hogy Te ott vagy velem! Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: You Are Never Alone
Encouragement for today, 2014.06.24.
www.proverbs31.org