Lélekerősítő levelek 175

Az egyszerű imádság ereje
Max Lucado

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6

Szeretnéd látni, hogyan konyul le egy apa arca, hogyan akad meg egy anya lélegzete? Akkor ülj le melléjük, mikor kibontanak egy új játékot, amire az van írva: „össze kell rakni”. Hosszú, éjszakába nyúló kínlódás következik ezután, hogy az A pont illeszkedjék a B-hez, a D pont meghajlítva elérje az F-et. És hogy a véletlenül kimaradt lépéseknek ne legyen látványos következménye. A szülők ajándékot szeretnének venni a gyermeküknek. Ehelyett mit kapnak? Feladatot. Néha életre szólót.
„Össze kell rakni” – nem egy olyan mondat, aminek mindig örülünk, de legalább őszinte. A házassági engedélyekbe is bele kéne írni ezt a pár szót, nagy nyomtatott betűkkel. Meg a munkaszerződésekbe is. Az anyaméhből kipottyanó csecsemőn is ott kéne fityegjen a cédula: „össze kell rakni”.
Az élet ajándék – csak szét van szedve. Szétjön, néha szétesik darabokra. Az A nem mindig illeszkedik a B-hez. Hosszúnak ígérkezik a küzdelem, és valami még mindig hiányozni fog.
Mindennapi probléma. Kinek az életében nincs egyetlen olyan terület sem, ami nem működik rendesen? Hogyan reagálsz, ha nem illeszkednek a darabok? Ideges leszel? Dühös? Imádkozni kezdesz?
Szeretném azt válaszolni, hogy igen, én mindig imádkozni szoktam ilyenkor. És mi az igazság? Csak botladozom az imádságban. Néha belealszom. A gondolataim eltekeregnek erre, majd arra, majd megint erre… Ha az imádkozásra is vonatkozik a figyelemzavar, akkor bizony én is érintett vagyok.
Pedig tudom, mekkora ereje van az imádságnak, a legegyszerűbbnek is. Mária, Jézus anyja, tudta ezt.
Talán már hallottad a történetet. Kétezer évvel ezelőtt volt egy közönséges lakodalom Kánában. A menyasszony nem a császár lánya volt. A vőlegény sem volt királyi herceg. Egyetlen apró részlet híján ez a lagzi a múlt homályába veszett volna. De mi számon tartjuk, mert Jézus rajta volt a vendéglistán.
Ő jelen volt a lakodalomban, mikor elfogyott a bor. Itt lép a történetbe Mária, Jézus anyja. Szerintem ő túl keveset szerepel a Szentírásban. Pedig ki ismerte volna jobban Jézust, mint ő? Hegyezzük hát a fülünket, mit mond a ritka alkalmak egyikén, mikor megszólal: „Jézus anyja így szólt hozzá: ’Nincs boruk’” (Jn 2,3b).
Gondolj bele Máriának ebbe az imádságába. A részek nem illeszkedtek össze, ezért Ő odaadta az egészet Jézusnak. Nem parancsolgatott. Nem mondta: „Figyelj, Jézus, elfogyott a boruk. A következőt tedd: menj ki a ház mögötti szőlőbe. Gyorsítsd fel a bordeaux-i szőlőtőkék érését. Csinálj bort belőlük.”
Nem akarta ő maga megoldani a problémát. Nem ítélkezett. „Látod, Jézus, az a baj, hogy nem elég előrelátók az emberek. Egyszerűen nem gondolkoznak. Mi lesz ezzel a társadalommal?”
Jézust se hibáztatta. „Miféle Messiás vagy te? Ha jól végeznéd a dolgodat, ez nem fordult volna elő!”
És nem szidta saját magát sem. „Én vagyok a hibás, Jézus. Büntess meg. Megbuktam barátként. Lám, most tönkrement a lakodalom. Összeomlik a házasságuk. Én tehetek róla.”
Nem. A bor nem tette borússá Máriát. Egyszerűen megállapította a problémát. Majd „Jézus azt felelte: ’Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.’ Erre anyja szólt a szolgáknak: ’Tegyetek meg mindent, amit csak mond!’” (Jn 2,4-5).
Úgy tűnik, mintha Jézusnak nem állna szándékában megmenteni a lagzit. Nem ebben az órában és ezen a helyen akarta kinyilvánítani hatalmát. De Mária belépett a történetbe. Mária, akit ő szeretett, kifejezett egy valós szükségletet.
Mit tett erre Jézus? Szólt a szolgáknak, hogy töltsék fel a korsókat vízzel, és a víz borrá változott, ami ízlett az egész vendégseregnek.
Kimondatott a hiány. Az imádságra válasz érkezett. A krízist elkerülték. Mindez azért, mert Mária rábízta Jézusra a problémát. Egyszerű kérésére isteni válasz érkezett!
Talán te is úgy vagy vele, mint én, hogy ha minden gondodat Jézus elé vinnéd, akkor egész nap csak Vele beszélgetnél. Hát épp ez az. Mit mond a Filippi levél szerzője mai igénkben? „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).
Amikor az élet darabjai nem illeszkednek, könnyen aggodalmaskodni kezdünk, ítélkezünk, magunk igyekszünk változtatni. Nézzük inkább Mária példáját. Ő fogta, és odavitte a problémát Jézushoz. És ott is hagyta. Egyszerűen megfogalmazta, hittel átnyújtotta, és alázattal bizakodott.

Atyám, Te jó vagy. Segítségre van szükségem, hogy lábad elé tudjam tenni a gondjaimat. Segítsd ebben a barátaimat is. Köszönöm, hogy meghallgatod segélykiáltásaimat, és hűséges szeretettel válaszolsz. Jézus nevében, Ámen.

Max Lucado: The Power of a Simple Prayer
Encouragement for today, 2014. 11.03.
www.proverbs31.org


Imádkozz mindig, mindenért, akkor is, ha apróság, akkor is, ha fura, amit kérsz
Liz Curtis Higgs

„Szüntelenül imádkozzatok” 1Tessz, 5,17

Szépen be volt karikázva a naptárban a nap, amikorra kiírtak – de a csecsemők híresek arról, hogy nem nézik meg a naptárt. Két héttel a várva-várt nap után azon töprengtem, vajon hajlandó-e valaha is bemutatkozni a világnak a kisfiunk.
Természetesen az volt nekem is a legfontosabb, hogy egészséges legyen, de azért apró kis önmagamért is aggódtam, hogy sikerül-e majd eljátszanom a szerepemet. Na jó, nem is olyan apró…
Azon a forró augusztusi estén, mikor a férjemmel elkocsikáztunk a kórházba, biztosak voltunk benne, hogy végtelen várakozásunk véget ért.
Pedig nem. Hiába vajúdtam. És imádkoztam szüntelen.
22 órával később éhes voltam, kimerült, és rémült. Beindult a gépezet, hogy előkészítsék a császármetszést, engem át fognak pakolni kényelmes kórházi ágyamból egy keskeny, guruló hordágyra. Nem nagy ügy, ha épp nem kilenc és fél hónapos terhes vagy az én testalkatommal.
A két fiatal, unott arcú beteghurcoló nem volt túl bizalomgerjesztő. Már láttam az újságcímet: Leejtett anyukából pottyant ki a baba…
Voltak már különleges kéréseim imádságban, de ez új volt: Uram, add, hogy ne ejtsenek el! Még a gondolat is butaságnak tűnt, hogy ilyesmiért imádkozom, de csak nem hagytam abba, annyira féltem.
Kérlek, Uram. Segíts, hogy bátor legyek. Ők meg erősek. Kérlek!
A következő percben belibbent a kórterembe egy kékangyal: Don, az altatóasszisztens. Mint egy fertőtlenítő illatú, túlméretezett játékmackó, megállt az ágyam mellett ragyogó kerek képpel: „Készen vagyunk?”
Nyeltem egyet. Eljött a pillanat. Most fognak a levegőbe emelni.
Don felmérte a helyzetet, majd elhessegette a két ideges fiút, és vidáman közölte: „Majd én rendezem Mrs. Higgs-t.”
Én hősöm.
Mióta felnőttem, soha senki nem mert ölbe venni. Bill sem emelt át a küszöbön a nászéjszakánkon. Csak fogtuk egymás kezét, és egyszerre ugrottunk. Most meg hagyom, hogy egy vadidegen nekigyürkőzzön a lehetetlennek.
Don rám hajolt. „Át tudja karolni a nyakamat?”
Át tudtam, és meg is tettem, bár a karom merev volt, és remegett a kimerültségtől. Vajon meghallgatja az Úr a kérésemet, vagy valósággá válik a szalagcím?
Mintha csak egy párnát kellett volna felemelnie, a nagy ember, a nagy szívével, felkapott, és a levegőben átlendítve gyöngéden ráhelyezett a hordágyra. Még egy nyögést se hallatott.
„Semmiség” – nyugtatott meg.
Neki lehet, hogy az. Meg Istennek is. Ő küldte hozzám legjobb emberét – a Paul Bunyan méretű hapsit, akinek a szíve egészen az Övé volt.
Négy órával később Don újra felnyalábolt, és áttett a pihenőben az ágyra. Karomba helyezett egy értékes kis csomagot, és azt suttogta: „Nézze, milyen ajándékot adott magának Isten ma éjjel.”
Don nem tudhatta, hogy a név, amit kisfiúnknak választottunk, épp ezt jelenti: „Isten ajándéka”. De Isten tudta ezt.
Így szól hozzánk Igéjében: „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra” (Jn 16,21).
Mennyire így van. A fájdalom elmúlt, imádságom meghallgatásra talált, örömöm az eget verte. Isten biztonságos szállítást nyújtott engedelmes szolgája karjában, és meghallgatta könyörgésemet egy egészséges kisbabáért. Matthew több mint 5,3 kilóval született. Határozottan egészségesnek mondható súly.
Tudva, hogy az Úr hallja kéréseinket, legyenek bár nagyok vagy kicsik, közönségesek vagy furcsák, a mi dolgunk nyilvánvaló. Imádkozzunk szüntelen. Várjunk reményteljesen. Bízzunk félelem nélkül.

Uram, a Te hűséged túlmutat elképzeléseinken. Mielőtt még szavakba öntenénk kéréseinket, Te tudod, mire van szükségünk, és már dolgozol is a teljesítésén. Köszönöm, hogy mindig meghallgatsz, és mindig szeretsz. Jézus nevében, Ámen.

Liz Curtis Higgs: Pray Any Time for Any Reason, However Small or Off-the Wall
Encouragement for today, 2014.11.10.
www.proverbs31.org


Amikor még nincs válasz az imádságunkra
Lysa TerKeurst

„Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.” Ter 50,20

A szívem összeszorult, mikor felnyitottam a névtelen levelet. Egy anyuka írta, aki biztos akart lenni benne, hogy pontosan tudom, miféle vétkek terhelik egyik lányom lelkét. Feketén-fehéren felsorolta minden hibáját, hiányosságát, gyengeségét.
Aztán, hogy biztosan komolyan vegyem névtelen levelét, közölte, hogy el fogja küldeni a lelkészünknek is.
Első reakcióm az volt, hogy rájövök, ki küldte a levelet, és felhívom. Beszéljük ezt meg szemtől-szembe. Tudjam megnyugtatni, hogy a férjemmel együtt nem csak tisztában vagyunk lányunk küzdelmeivel, de megállás nélkül dolgozunk azon, hogy jó útra térjen.
De ahogy újraolvastam a levelet, rá kellett jönnöm, hogy aki küldte, azt nem a családom iránti szeretet vagy a segítő szándék motiválta.
A használt kifejezések, és az, hogy nem adott meg elérhetőséget, azt jelezte, hogy nem a lányom iránti jóakarat buzog benne.
Leültem az ágyra, és sírni kezdtem.
Annyira fáj, mikor valaki épp azon a ponton üt rád, ami már tele van horzsolásokkal. A levelével egyenesen a szívembe lőtt.
Ugyanakkor felhívás is volt ez a levél, hogy imádkozzam erőteljesebben a lányomért. Sokat foglalkoztam gondolatban a dolgaival. Beszéltem a küzdelmeiről. Aggódtam miatta.
De gondolatban foglalkozni valamivel, beszélni róla és aggódni nem ugyanaz, mint imádkozni érte.
Elhatároztam, hogy ebből a lövedéknek szánt levélből áldást hozok ki, és általa fogom fellendíteni imádságos életemet.
Könnyek között szólítottam meg Uramat: „Nem fogom gyermekem iránti kegyelmedet feláldozni mások véleményének oltárán. Persze, hogy szeretném, ha kislányom a jó döntések szűk és egyenes ösvényén járna. De bízom benne, Uram, hogy Te fogod megírni az ő tanúságtételét. Nem az a fő célom, hogy megváltozzék a viselkedése, hanem hogy a szíve változzék meg. Azt szeretném, ha Terád vágyna, Uram, és arra a legjobb útra, amit Te készítettél számára. Segíts, hogy ne csak rendszeresen imádkozzam a lányomért, hanem imádságban legyek mellette végig ebben a küzdelemben.”
Nem volt könnyű mellette lenni imádságban a hullámvasúton. Voltak napok, amikor arra gondoltam, Isten talán nem is hallja az imádságaimat.
Nehéz imádságban mellette állni valakinek a zűrzavaros, kemény, bonyolult helyzetekben, amiknek végén nem látszik a fény. Talán te is átélted ezt. Talán épp most vagy benne.
Szeretném három pontban összefoglalni, mi segít túl a megválaszolatlan imádságok időszakán.
1. Tudd biztosan, hogy Isten hallja a könyörgésedet.
Az 1Jn 5,14-ben olvassuk: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.”
2. Bízz abban, hogy az imádságnak ereje van még akkor is, ha nem látsz változást.
Időbe telhet, míg felismered, hogy Isten válaszolt a kérésedre. De már most is kapsz „köztes választ”. A Fil 4,6-7 elmondja, mi az azonnali válasz minden imádságunkra: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Érted? Isten békessége fogja szívedet és elmédet végigvezetni a várakozás folyamatán, míg Isten kinyilatkoztatja válaszát könyörgésedre. Amikor imádkozol, tudd, hogy te a te dolgodat végzed, és Isten is elvégzi a magáét.
3. Mondd a félelemnek, hogy neki nincs helye ebben a párbeszédben.
Az ima kapu, melyen át a biztonság érzése árad, mielőtt még megpillantanád. Ám a félelem arra sarkall, hogy a problémára koncentrálj, és ne Isten ígéreteire. Ezt olvassuk az Iz 41,10-ben: „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom.”
Másfél évvel ezelőtt kaptam azt a névtelen levelet, ami arra késztetett, hogy gyakrabban imádkozzam a lányomért. A lövedék áldássá változott. Nemrég meglátogattam lányomat a kollégiumban. Alig hittem a szememnek.
Egészen más volt, mint régen.
Sokat beszélgettünk, és egy adott ponton megkérdeztem tőle: „Végső soron mi vett rá, hogy teljes szíveddel Jézus követőjévé szegődj?” „Tudod, anyu – mondta -, olyan emberekkel ismerkedtem meg, barátkoztam össze, akik szeretik Jézust. Láttam rajtuk valami örömöt, amit én is szerettem volna átélni. Így hát elkezdtem úgy élni, azt tenni, amit ők, még akkor is, ha semmi kedvem nem volt hozzá. Eleinte nem hittem, hogy képes vagyok korábban kelni a reggeli áhítatért, a közös imádságokat untam, a dicsőítő zene nem kötött le. De mert kitartottam, az Úr kezdte megváltoztatni a hozzáállásomat. És mikor végül az igazság alapján kezdtem felépíteni az életemet, megéreztem azt az örömöt, amire annyira vágytam.”
Elhallgatott, majd olyat mondott, amit mindig is hallani szerettem volna, amiért olyan régóta imádkoztam: „Anyu, én teljesen beleszerettem Jézusba”.
Még most is könnybe lábad a szemem, ahogy leírom ezeket a szavakat.
Azért imádkozom, hogy ez a történet itassa át reménységgel a lelkedet, és folytasd az imádkozást. Azért könyörgöm, hogy hidd el, Isten kézbe tudja venni azt, amivel mások bántani akarnak téged vagy valakit, akit szeretsz, és jót hoz ki belőle, ami elősegíti az ő akaratának, terveinek megvalósulását – mint mai alapigénk mondja.

Uram, csak te tudod jóra fordítani azt, amit valaki rossz szándékkal tett vagy mondott. Előre megköszönök mindent, amit az életemmel tenni fogsz. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: 3 Ways to Press Through Unanswered Prayer
Encouragement for today, 2014.11.12.
www.proverbs31.org


Mikor nem látszik, mit épít Isten
Tracie Miles

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” Ef 2,10

Iskolai házi feladatként indult, Istentől kapott tanítás lett belőle.
Hetedikes fiam osztálya azt a feladatot kapta a társadalomismeret tanártól, hogy építsenek otthon egy piramist. Nem volt megadva, miből, vagy hogy mekkorát építsenek. Támaszkodjanak saját képzeletükre.
Mikor meghallottam, mi a feladat, kézműves-anyuka énem beindult. Mennyi habszivacsra és melegíthető ragasztóra lesz szükségünk, hogy kialakítsunk egy piramist? Készen álltam, hogy elkezdjük a munkát, de mikor az apjának is előadta Michael a tervet, a történet más fordulatot vett. Észre se vettük, és már a helyi fűrészáru- és vaskereskedésben voltunk lécet meg szöget venni.
Lécet és szöget? „De édesem, ezt a feladatot hetedikeseknek adták!”- mondtam a férjemnek, mintha figyelmeztetni kéne rá. Ő csak elmosolyodott, és ennyit mondott: „Tudom”. Fogalmam sem volt, hogyan változtatható piramissá néhány léc, én egészen másként képzeltem el. Férjem agyában pontos kép volt a kimenetről. Bíznunk kellett benne.
Fiammal együtt hosszú órákat töltöttek a hideg garázsban, deszkát mértek, fűrészeltek, szögeztek. A piramis lépésről lépésre kezdett kialakulni. Türelmetlenül vártuk, hogy férjem látomása testet öltsön. És mikor megtörtént, egy mestermű állt előttünk.
Ahogy néztem ezt a csodát, ami a férjem és a fiam keze alól jött elő, Isten halkan szólt hozzám, és emlékeztetett rá, hogy az Ő építőmesteri képességeiben is kételkedtem. Mikor éveken át úgy hittem, nem szeret, vagy nem látja a fájdalmamat. Akkoriban állandóan megkérdőjeleztem módszereit, és nem értettem, miért engedi meg, hogy annyi rossz történjék az életemben. Dühös voltam Istenre, és arra gondoltam, talán ő is dühös rám bűneim és tévedéseim miatt.
Most már többet látok a képből. Visszatekintek, és látom, hogyan dolgozott Isten a jövőmön múltbeli - jó és rossz – tapasztalataimat felhasználva.
Ott, a garázsban, így suttogott Isten: Látod, Tracie, én végig valami jó dolgon munkálkodtam, amit a te emberi értelmed nem foghatott fel. Célom volt mindazzal, amin keresztülmentél, és a maga idejében megláthatod majd mesterművemet.
Mai igénk emlékeztet, hogy Isten alkotásai vagyunk, az Ő mesterművei. Az alkotás szóban benne van az ókori görög eredetiben is az „alkot” ige, azt a végterméket jelenti, amit valaki elkészít. Isten is „készít” minket, mindegyikünket. Az Ef 2,10 igyekszik tudatosítani bennünk, hogy Teremtőnk, mint egy festőművész , szobrász, író vagy építész, alkotja a műveit, és ehhez minden jó dolgot és nehézséget felhasznál.
Amikor mi visszatekintve nehézséget látunk, Isten tanulási élményt lát. Amikor mi a mélypontokra emlékezünk, Isten azt látja, hogyan hozott ki belőle. Amikor mi fájdalmat látunk, Isten különleges alkalmat lát arra, hogy az együttérzést, mások szolgálatának készségét növelje bennünk.
Lépésről lépésre, egyik napról a másikra, Isten dolgozik és épít. Jelenlétének csodálatos művét alkotja meg bennünk. Szeretné, ha azt látnánk, amit Ő, ha életünket készülőben lévő műalkotásként szemlélnénk, bízva Benne, hogy a végeredmény nagyon jó lesz. Lehet, hogy nem tetszik valami az alkotási folyamat során, de talán az a valami lesz a legbőségesebb áldások forrásává az életünkben.
Ugyanúgy, ahogy a férjem fejében is pontos kép volt arról, amit létre akart hozni, Istennek is szent látomása van arról, hogyan építi fel az életünket, és ezt valamikor – az Ő időzítése szerint – mi is megpillanthatjuk.

Uram, hiszem, hogy jó munkát végzel bennem és általam. Segíts, hogy tudjam magamévá tenni a gondolatot, hogy valami jót hozol ki az életemből, egyik műalkotásodat készíted, amit majd egyszer én is megláthatok. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: When You Can’t See What God Is Building
Encouragement for today, 2014.11.14.
www.proverbs31.org

Adjunk új irányt a gondolatoknak
Sharon Glasgow

„Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami nemes és magasztos.” Fil 4,8

Fülsiketítő visongás, verekedés a hátsó ülésen. Életre-halálra! Próbáltam lecsillapítani őket, közben a kocsi letért az útról. Kisteherautók húztak el mellettem 120 km-es sebességgel, mialatt félreálltam, hogy véget vessek a küzdelemnek.
Néhány héttel ezelőtt történt mindez, a gyönyörűséges Appalache-hegységen autóztam keresztül hátul családunk két frissen szerzett új tagjával: egy Royal Palm és egy Vörös Bourbon pulykával. Nem örültek egymás társaságának, az összezártságnak, meg a ketrecnek úgy egyáltalán. Ezért vívták élet-halál harcukat a hátsó ülésen. A Vörös Bourbon vad támadásban próbálta levezetni bosszúságát. Szó szerint gyilkos méreg dühöngött benne. Ráugrott a másikra, és próbálta eltalálni a nyakát.
Pánikszerűen hívtam a férjemet. Hogy mit tanácsolt? „Adj új irányt a gondolataiknak. Be van ragadva a gondolkodásuk. Ordíts egyet, és rázd meg a ketrecet.” Szót fogadtam, és 10 percre abbamaradt a csatározás. Aztán kezdődött elölről. Rájuk üvöltöttem megint, és meglöktem a ketrecet, aztán ezt még néhányszor meg kellett ismételnem, míg végre elcsendesedtek. Mindnyájan életben hazaérkeztünk, és mostanra már jó barátságban vannak.
Mikor elgondolkoztam a pulykák beragadt gondolkozásán, éreztem, hogy az Úr így szól a lelkemben: Te sem vagy különb.
Hoppá! Amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, az én gondolataim is beragadnak. Aznap reggel is, mikor a pulykákért mentem. Rémülten vettem észre, hogy kifogyott a benzin a kocsimban, és ami még rosszabb, nem volt nálam semmi pénz. Úgy telezsúfoltam a napomat programokkal, hogy abba nem fért bele egy visszafordulás pénzért és egy tankolás.
De hát üres pénztárcával nem tehettem mást, mint hogy hazamentem, amitől csúszott minden programom. Legrosszabb az volt, hogy megígértem a lányomnak, kiviszem a repülőtérre, és miattam késte le a gépét. Ki voltam borulva, s ezt hallgathatta a családom egész nap!
Néha mindenki küszködik negatív gondolatokkal. Ez közös harcunk. Ezért olyan fontos felismerni a negatív gondolkodási mintákat, és új irányt adni nekik. Szolgáljon örömünkre, hogy igenis irányíthatjuk a gondolatainkat.
Amikor szomorúak, letörtek, csüggedtek vagyunk, vegyük számba a gondolatainkat. Ha azt tapasztaljuk, hogy megalapozatlan következtetéseket vonunk le, vétkesekre vadászunk, vagy újra meg újra eljátszunk gondolatban egy veszekedést, tudatosan tereljük el a gondolatainkat. Szorongásomat gyakran okozza, hogy túl sokáig elidőzöm valami negatív gondolatnál. Pál apostol arra buzdít mai alapigénkben, hogy olyasmin gondolkozzunk, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami nemes és magasztos.
Legközelebb, ha negatív gondolkozáson kapod magad, „rázd meg a ketrecet”, és gondolj arra, hogy tudsz Krisztus elméjével gondolkozni. Ragadd meg egyesével a negatív gondolatokat, és tegyél a helyükre egyet-egyet a Pál apostol által felsoroltak közül. A Szentírás megígéri, hogy ha gondolatainkat hozzáigazítjuk Istenéhez, az Ő minden értelmet felülmúló békessége megőrzi szívünket és elménket Jézus Krisztus által.

Uram, add, hogy segítségeddel elkapjak minden negatív gondolatot, és lecseréljem őket igazságoddal. Köszönöm, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: Re-Routing Negative Thoughts
Encouragement for today, 2014. november 18.
www.proverbs31.org

A 285 dolláros (80ezer Ft) fahéjas kifli
Karen Ehman

„Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.” Zsolt 106,3

Csak egy fahéjas kifli volt. Persze nem a közönséges, előrecsomagolt, nehezen harapható fajta. A helyi éjjel-nappali büfében árulták, bőséges sajtkrémes töltelékkel. Érdekel az ára? 285 dollár.
16 éves fiam a közelben lakó barátjánál töltötte az estét a haverokkal. Alkonyat után megéhezvén, megkívánták ezt a híres fahéjas csodát, és úgy döntöttek, megéri a kb. 3 km utat, hogy kielégítsék kulináris vágyaikat.
Az itteni közlekedési szabályok szerint 16 éves gyerek vezethet autót, de csak egy utas lehet a kocsiban. Több csak akkor, ha rokonságban vannak, vagy ha iskolába mennek, illetve onnan jönnek. Nem szabad este 10 után vezetniük, kivéve ha iskolából, templomból vagy munkából mennek haza.
Ezek a gyerekek mindezt tudták, el is határozták, hogy a 19 éves társuk fog vezetni. Igen ám, csakhogy nem volt üzemanyag a kocsijában. A fiam ezért megengedte, hogy vezesse a mi autónkat. Ahogy elindultak, a sofőr észrevette, hogy nincs nála a jogosítványa. Közös megegyezéssel a csapat úgy döntött, hogy kisebb baj, ha ezen a rövid távon a fiam szállítja őket, mint ha a másik barátjuk jogosítvány nélkül.
Már szinte hazaértek, mikor egy piros-kéken villogó rendőrautó véget vetett a kirándulásnak. A fiamat kiszállították. Kikérdezték. Lebukott. Egyrészt a megengedettnél később vezetett, másrészt hárman voltak a kocsijában, akik nem voltak a rokonai. Komoly helyi bírságot szabtak ki rá, és be kellett fizetnie egy online, közlekedési szabályok ismeretét felfrissítő tanfolyamra. Mindezen túl meg kellett jelennie az államtitkár hivatalában egy bíró előtt.
A rendőrök megnyugtattak, hogy a kihallgatás általában csak egy szigorú letolás szokott lenni (amit egyáltalán nem bántunk). Mikor sor került rá, kiderült, hogy a helyi bíró megbetegedett. A szomszédos megyéből helyettesítette egy hölgy, aki végighallgatta a fiam történetét. Mit tett azután? Megvonta tőle két hónapra a jogosítványát, és kiszabott rá egy három számjegyű büntetést ahhoz, hogy egyáltalán visszakapja!
A büfében 3 dollárral számították aznap este a fahéjas kiflit, a fiunknak viszont összesen 285 dollárjába került, amit saját nehezen szerzett pénzéből kellett, hogy kifizessen, hiszen nem tartotta be a törvényeket.
Hiába tudjuk, hogy az igazsághoz kell szabnunk a tetteinket minden időben, ahogy mai igénk is említi - néha úgy gondoljuk, egy kicsit hajlíthatunk az egyenes úton. Talán még jó okunk is van rá, ahogy a fiam gondolta akkor éjjel. De a szabály az szabály. A törvény az törvény. Ha megszegjük, annak következményei vannak – még akár izmos pénzbüntetés is.
Ugyanígy hajlítgatjuk Isten szabályait is. Kacérkodunk a bűnnel. Racionalizáljuk rossztetteinket. Valahogy így… Valójában ez nem is pletykálás, csak megosztok egy imakérést… Ez nem hazugság, csak ügyesen kihagyok egy-két apró részletet…Ne már! Csak beülök kávézni egy régi barátommal, akivel egymásra találtunk a Facebookon. Mit ártok vele?
Kívülről fújhatjuk Isten parancsait a Szentírásból, de néha úgy gondoljuk, nem nagy ügy, ha „csak most az egyszer” kicsit eltérünk tőle. Meggyőzzük magunkat, hogy úgysem fog kiderülni. Pedig az ilyen ártatlannak látszó félrelépésnek is nagy ára lehet. Hólabda bűnből. Elindul lefelé a hegyről, és maga alá temeti azt, aki elindította, vagy valakit, aki véletlenül került elé, ártatlanul.
Amikor legközelebb úgy érezzük, engedhetünk kicsit a törvény szigorából, jusson eszünkbe fiam fahéjas kiflije. Amiről úgy gondoljuk, jár nekünk, és elfogadható ára van, arról kiderülhet, hogy sokkal, de sokkal többe kerül.

Atyám, kérlek állíts meg, mielőtt a legkisebb mértékben is meg akarom hajlítani parancsaidat. Adj erőt, hogy igaz és igazságos döntéseket hozzak. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: The $285 Cinnamon Roll
Encouragement for today, 2014. november 21.
www.proverbs31.org