Lélekerősítő levelek 183

Kattintsunk a Frissítés gombra
Wendy Pope

„Mert Isten igéje él és hat. Élesebb minden kétélű kardnál, és behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Zsid 4,12

Sosem történik másként. Ha leülök dolgozni a számítógéphez, mindig megzavarnak. Igyekszem egyszerre több mindent csinálni, elmélkedést írok, dolgozom egy előadáson, internetes kutatással segítek gimnazista gyerekemnek, mindezt egyszerre. Emiatt gyakran több honlap van megnyitva a képernyőn.
És akkor valami megakaszt.
Jelez a mosógép, hogy tegyem át a ruhát a szárítóba. Felforrt a víz a spagettihez. És persze: „Anya, segíts!” hallatszik fentről.
Órák múlva, mikor az ebéd már készen, a ruhákat elrendeztem, a problémát megoldottam, végre visszatérek a géphez. Ahogy újraéled a képernyő, mindent pontosan úgy találok, mint ahogy hagytam órákkal azelőtt. Változatlanul. Felfüggesztve.
Ám ahogy rákattintok a Frissítés gombra, a változatlan, érintetlen, felfüggesztett tartalom átvált friss információra.
Ugyanez történik a Biblia szavaival, amiket egy ideje már nem olvastunk. Ahogy mai alapigénk mondja, Isten igéje él és hat. Ha olvassuk, felfrissíti lelkünket, megérinti, akár meg is változtatja életünket.
Nemrég, mialatt a 23. zsoltárt olvastam, Dávid király szavai élni és hatni kezdtek. Mintha Isten rákattintott volna a Frissítés gombra a lelkemben, hogy a jól ismert zsoltár mostanra érvényes üzenetét tárja elém. Szeretném bemutatni nektek, hogy frissített fel engem ez a 6 sor.

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4Ha a legsötétebb völgyben járok is, nem félek, mert te velem vagy. Vessződ és botod védelmez és megvigasztal engem.
5Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom örökkön-örökké.

Felfrissít a tudat, hogy az Úr:
- megad mindent, amire szükségem van (1.v.)
- vezet és pihenést nyújt (2.v.)
- megújít és irányít (3.v.)
- nem hagy egyedül, és megvéd (4.v.)
- táplál és megtisztel (5.v.)
- követ engem, és velem tölti az örökkévalóságot (6).
Érzed, hogy felfrissültél? Én nagyon. Isten igéjének ereje van. Valahányszor olvassuk, a több ezer éves szövegek életre kelnek, és hatni kezdenek újra! Az Ő igéje valóban él és hat. Isten szeretné megérinteni, megújítani életünket minden nap. Nagyon szeretem Isten igéjét! És azért imádkozom, hogy ha eddig még nem is, valamikor te is így legyél vele.

Uram, köszönöm, hogy igédet ránk hagytad, és olvashatjuk. Add, hogy megérezzem erejét az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Pope: I Need to Hit the Refresh Button
Encouragement for today, 2015.02.20.
www.proverbs31.org


Tökéletes anya pedig nincs
Tracie Miles

„Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják” Péld 31,28a

Egy tinédzserkori terhesség miatt az abortuszklinikán kötöttem ki. Hosszú évekig kínzott utána a bűntudat és a szégyen, és közben attól rettegtem, hogy Isten nem fog többé megáldani egy másik gyermekkel. 14 évvel később, mikor első kisbabámat a karomban tartottam, először kezdtek reményteli gondolatok foglalkoztatni.
Belenéztem Morgan apró, sötétkék szemébe, és azon töprengtem, hogy talán Isten nem is vet meg engem. Talán lát bennem valami jót is. Talán önmagam ellenére szeret. Hiszen megengedné Isten, hogy egy ilyen törékeny, drága kis emberke anyja legyek, ha valóban utálna engem?
Ezek a kérdések voltak gyógyulásom első jelei, ahogy Jézus egy újszülött sírásával kezdte kenegetni sebzett szívemet.
Idővel el tudtam fogadni, hogy Isten szeret. De továbbra is azt hittem, meg kell felelnem. Meg voltam róla győződve, hogy nekem kell lennem a legjobb édesanyának a világon, sőt az emberiség történetében. Be akartam bizonyítani Istennek, ennek a kisgyermeknek, és magamnak, hogy megérdemlem őt. Ébrenlétem minden percét arra fordítottam, hogy drága kincsem igényeit kielégítsem.
Mindez irracionális? Megszállottság? Túlteljesítés? Igen, ez mind jellemző volt rám. Kétségbeesetten küzdöttem azért, hogy jó anya legyek, a legjobb. Igazából azt reméltem, hogy múltbeli hibáimat jóváteszem, ha tökéletes anya leszek. Olyan mércét állítottam hát magam elé, aminek sem én, sem más nem tudna megfelelni, és ezért állandóan kudarcokat éltem át.
Szerintem sok anya küzd ezzel. Elképzeljük, hogy mi leszünk a legtürelmesebb, legszeretőbb, leggondosabb, legbölcsebb, legkedvesebb, legnagylelkűbb és legönzetlenebb anyuka, de az élet és a valóság közbelép. Hasfájós csecsemők, hisztis kisgyermekek, dacos harmadikosok, tiszteletlen serdülők, magas hormonszintű tinédzserek megrendítik tökéletességre való törekvésünket.
Bármennyire igyekeznénk, nem tudunk tökéletes anyukái lenni tökéletes gyermekeknek, akik minden egyes nap „felkelnek, és boldognak mondanak” minket.
Mai alapigénket olvasva talán eltöprengünk, megfelelünk-e anyaként – főleg azokon a napokon, amikor nyilvánvalóan érezzük elégtelenségünket. De az igazság az, hogy az igében előttünk álló anya férje és gyermekei, akik mindenki másnál jobban ismerték őt, szeretetet, gondoskodást, önzetlenséget kaptak tőle. Jó anyának tartották, és tisztelték hitéért meg mindazért, ami ő volt, és büszkék voltak rá.
Sehol sem írják, hogy tökéletes lett volna, de tökéletesen szerették és tisztelték.
Mindnyájan követtünk el hibákat, éltünk át nehéz időszakokat, de ne engedjük, hogy múltunk akadály legyen jövőnk előtt, és befolyásolja gyermekeink jövőjét. Mindnyájan isteni küldetést kaptunk ebben az életben, és néha a legistenibb küldetés éppen az, hogy anya legyünk.
Nem tökéletes anya, hanem olyan, aki szereti az Urat, és igényli a kegyelmet, ha botladozik, az erőt, ha elfárad. Olyan anya, aki félretolja önbizalomhiányát és múltja miatti bánkódását, és hagyja, hogy Isten felhasználja ezeket az élményeket, hogy a hit példája lehessen gyermekei előtt.
Olyan anya, aki igyekszik a legjobbat kihozni magából, de közben tudja, hogy van Istene, aki végigvezeti a gyermeknevelés minden időszakán egyik tökéletlen naptól a másikig. Olyan anya, aki szereti annyira a gyermekeit, hogy megtanítsa nekik, hogy ők is szeressék Istent az édesanyjuk hibái ellenére.
És egy nap azok az édes kisbabák egyszer csak felkelnek, és boldognak-áldottnak mondanak minket a hit és szeretet örökségéért, amit rájuk hagyunk. Ez megéri minden irgalomért, megbocsátásért, türelemért, kitartásért mondott imánk várakozását.

Jézusom, néha úgy érzem, csődöt mondok anyaként, és azon gondolkozom, hogy múltbeli rossz döntéseim, nem akadályozzák-e, hogy jó szülő legyek. Segíts szem előtt tartanom, hogy bár távolról sem vagyok tökéletes, Te nagyon szeretsz, és a Te erőddel és bölcsességeddel felvértezve teljesíthetem anyai hivatásomat. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: There’s no Such Thing as a Perfect Mom
Encouragement for today, 2015.03.02.
www.proverbs31.org


Hogyan döntsek?
John Ortberg

„Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” Jel 3,8a

Az élet tele van nehéz döntésekkel.
Honnan tudjam, hogy ő-e az „igazi”? Melyik egyetemre menjek? Milyen szakra felvételizzem? Melyik állást vállaljam el? Melyik templomi közösségbe járjak? Kezdjek valami újba? Most, hogy már felnőttek a gyerekek, vonuljunk vissza? Ideje nyugdíjba menni?
Az emberek utálnak döntéseket hozni. Főleg azért, mert félünk, hogy rosszul döntünk.
A döntési helyzetek félelmet váltanak ki. Megrémítenek. A döntés meghatároz minket. Ha mi hozunk meg egy döntést, nincs kit hibáztatni, és nem bújhatunk el a következmények elől. Ez bizony ijesztő is lehet.
Egy alkalommal Nancy-vel, a feleségemmel, étteremben vacsoráztunk, és a pincér minden egyes választásunkat nagy megelégedéssel fogadta. „Kiváló”, „Tökéletes”, „Ragyogó választás” – mondta mindenre. Olyan következetes volt a dicséretben végig az étkezés alatt, hogy nem álltam meg, és a végén megkérdeztem, előfordult-e már, hogy valakit figyelmeztetett, hogy rosszul választott. Elmondása szerint az étterem vezetője észrevette, hogy a vendégek borzasztóan rettegnek a rossz választástól, ezért kinyomtatott egy dicséret-listát, amiből a személyzet válogathatott a vendégek döntései után.
Gondoljunk bele. Egy ilyen egyszerű kérdéstől, hogy „Levest vagy salátát parancsol?” olyan lelkiállapotba kerülünk, hogy az arra érzékeny éttermek terapeutává képezik ki a személyzetet.
Valahogy Istennel is ezt tesszük. Mivel rettegünk a rossz döntéstől, választás előtt Isten elé tárjuk a lehetőségeket, és kérjük, hogy mondja meg, mi az Ő döntése számunkra.
No, de mi van, ha Isten akarata az, hogy legyünk elég bölcsek és jó ítélőképességűek ahhoz, hogy magunk döntsünk a dolgainkban az Ő Igéje és a hitünk alapján, bízva abban, hogy Ő mellettünk lesz az úton, bármilyen döntést hozunk?
Ettől kicsit felszabadulnánk, nem?
Isten akarata, hogy megtanuljunk jól választani. Talán ezért nincs a Bibliában olyan szakasz, aminek a címe az volna, hogy „Hogyan tudhatod meg, mi Isten akarata az életeddel?” Pál nem ír a biztos párválasztás 6 lépéséről, sem az Isten akarata szerint való hivatás megtalálásának 5 módjáról.
Ami viszont benne van a Bibliában: „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve” (Jak 1,5-6).
Illetve: „Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes” (Fil 1,9-10a).
Ezért hát, mikor legközelebb komoly döntést kell hoznod, ne azt kérd Istentől, hogy mutassa meg, mi az Ő akarata, hanem imádkozz először bölcsességért. És ne félj attól, hogy rosszul döntesz. Még ha a rossz ajtón lépsz is be, ha igaz szívvel teszed, Isten akarata fog teljesülni.
Ne feledd, Isten akarata az életedben nem arról szól, hogy kivel házasodsz össze, vagy hogy egyáltalán megházasodsz-e, és nem arról, milyen állást vállalsz, vagy milyen helyre költözöl. Isten akarata az életedre az, hogy csodálatos emberré válj az Ő hasonlatosságára: Jézus-karakterű emberré. És ennek semmi sem áll az útjában.

Istenem, tudom, hogy Te a nyitott ajtó Istene vagy. Minden nap minden perce alkalmat ad a növekedésre, a szolgálatra, arra, hogy jó hatással legyünk másokra. Szereteted miatt nem kell félnünk a bukástól, nem kell állandóan rettegnünk attól, hogy hátha nem a tökéletes döntést hozzuk meg. Imádkozunk bátorságért és bölcsességért, hogy lépjünk be minden ajtón, amit megnyitsz előttünk. És imádkozunk, hogy tetteink által a Te akaratod teljesüljön. Jézus nevében, Ámen.

John Ortberg: How Do I Choose?
Encouragement for today, 2015.03.03.
www.proverbs31.org


Be akartam húzni valakinek
Amy Carroll

„Akik ugyanis test szerint élnek, azok a testiekre törekszenek, akik azonban a Lélek szerint, a lelkiekre törekszenek.” Róm 8,5

Először remek ötletnek tűnt, hogy azon a napon menjek vásárolni a fiúkkal, amikor a legnagyobb a forgatag az áruházakban. Beültünk a kocsiba, és lelkesen tervezgettük, milyen akciókat fogunk kihasználni. Lelkesedésem hamar elszállt, mikor megláttam a parkoló előtt kígyózó kocsisort.
A fiúkat leraktam kedvenc üzletük előtt azzal, hogy amint leparkolok, csatlakozom hozzájuk.
Ám amint észrevettem egy megürülő helyet, a legközelebbi autó azonnal elfoglalta. Kezdtem egyre idegesebb lenni, a vérnyomásom minden múló perccel emelkedett.
A következő fordulónál kifordítottam a kocsi orrát, reméltem, hogy kijutván a sorból be tudok szabadulni a parkolóba, ám abban a pillanatban, egy terepjáró mellém vágott. Egy férfi ült benne a családjával. Egyikünknek vissza kellett hátrálnia, és nekem úgy tűnt, mögötte több hely van.
Mosolyogva jeleztem a kezemmel, hogy lenne szíves hátratolatni, hogy elférjek előtte. Döbbenetemre, az ő válaszmozdulatában semmi nem volt abból a kedvességből, amivel én indítottam. Nem volt hajlandó elmozdulni onnan.
Ekkor nekem, akit általában kedvesnek és bájosnak mondanak, aki nem szokott dühöngeni, nem támad vissza, a kislánynak, aki jól tudja, hogy az erőszak nem oldja meg a konfliktusokat – szóval hirtelen beindult a képzeletem. Láttam magam, ahogy kiszállok, szitkozódva kiabálok azzal az emberrel, és a mellkasát lökdösve ráveszem, hogy alázatosan tolasson már hátra az utamból. Pattanásig feszült idegekkel, komolyan kész voltam jelenetet rendezni.
Agyamnak az a része, amelyik még működött, szerencsére észre tért, és meggyőzött, hogy ez a férfi úgysem adja fel, így hát dühtől fortyogva óvatosan visszatolattam a sorba, és csak lángoló tekintetemet lövelltem a férfira, ahogy elhajtott mellettem.
Egy órába telt, mire le tudtam parkolni, és ahogy elindultam a bejárat felé, majdnem összeütköztem a férfival és családjával, akik már kifelé jöttek. Nagyot dobbant a szívem, és borzasztóan szégyelltem magam.
Hirtelen új kép jelent meg a szemem előtt. Állok az áruház előtt, homlokomon felirattal: „Szeretem Jézust, és Őt követem”. Mindaddig, míg kocsim biztonságán kívül kerülve nem találkoztam velük, dühös indulatomat jogosnak éreztem. Most, hogy már lecsillapodtam, felismertem, hogy hibáztam.
Alapigénk az ilyen reakciókat, amilyen az enyém volt, „testinek” tartja. Más fordításokat is megnézve, egy még találóbb megfogalmazást találtam: „Ha életedet a test – pontosabban bukott, korrupt természeted – szerint éled, elméd a test dolgaival foglalkozik. De ha hagyod, hogy életedet a Lélek táplálja – azaz a benned lakó Isten – akkor a Lélek dolgaira figyelsz.”
Hiába vágyik arra a szívem, hogy a Lélek szerint éljek, a bennem lakó Isten jelenlétét sugározva magam köré – azon a napon hagytam, hogy a test felülkerekedjen. Ahelyett, hogy a Lélek dolgaira figyeltem volna, arra összpontosítottam, amit a test akart: anyagi javak felhalmozását, egy üres parkolóhelyet és terveim megvalósítását.
Amire elménk be van állítva, aszerint fogunk cselekedni.
Szerencsére úgy tűnt, a férfi és családja nem ismernek fel, de engem hirtelen alázatossá és bűntudatossá tett a látványuk. Istenhez fohászkodtam, kértem, hogy bocsásson meg, és állítsa vissza szívem és elmém fókuszpontját a Lélek dolgaira. Mikor felülkerekedik a test, kérhetjük Istent, állítsa be újra fókuszpontunkat, és ezzel helyreállhat kapcsolatunk Vele és a többiekkel.

Uram, elmém fókuszpontja olyan könnyen elcsúszik, és észrevétlenül a test szerint kezdek élni ahelyett, hogy Lelked jelenlétében lennék. Segíts, kérlek, hogy minden napot azzal kezdjek, hogy Rád tekintek, és figyelmem irányát egész napra beállítom Feléd – a szívemben, a lelkemben és az elmémben egyaránt. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: The Day I Wanted to Punch Somebody
Encouragement for today, 2015.03.04.
www.proverbs31.org


A papírra vetett igazság, mely megváltoztatta az életemet
Lysa TerKeurst

„Péter azonban ezt mondta neki: ’Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom’.” ApCsel 3,6

Volt egy nagyon sötét szakasza az életemnek. Csecsemőkorú kistestvérem váratlan és tragikus halála felforgatta a világomat.
Amit valaha igaznak hittem, megkérdőjeleződött.
Jó az Isten? Ha igen, miért történhetett ez meg? És ha erre nem kapok választ, hogyan bízzam újra Istenben?
Nehéz kérdések. Őszinte kérdések. Olyanok, amik egyre üldöztek engem. Mindaddig, míg egy napon kaptam egy cédulát egy barátnőmtől. Nem mondhatom, hogy ő közel állt hozzám, nem túl meleg érzésekkel „Biblia-barátnőmnek” neveztem. Tényleg az idegeimre ment az állandó idézgetésével. Nem voltam jó viszonyban Istennel abban az időben. Mondhatni a létezésében is kételkedtem. Az biztos, hogy a Bibliát nem vettem a kezembe.
Mindezt kellő eréllyel tudomására is hoztam Biblia-barátnőmnek. De ő a maga szelíd, kedves, aranyos módján – továbbra is a zsebembe-táskámba dugdosta a cédulákat, melyekre gyöngéd szeretettel válogatott igeverseket írt.
És egy nap az egyik mondat áttörte a gátat a lelkemben. Az igazság becsusszant, az életről alkotott kemény nézeteimet szétfeszítette annyira, hogy Isten megmutatkozzon a résen át.
Csak tartottam a kezemben a kis papírdarabot, melyen egyetlen mondat volt írva. Őszinte vágyakozás könnyei csorogtam az arcomon, merev térdem lebicsaklott. „Igen, Istenem”, suttogtam, és ez az IGEN az egész életemet megváltoztatta.
Biblia-barátnőm elért engem. És miatta van az, hogy szilárd elhatározással ajándékozom szavaimat olyanoknak, akik nehéz időszakot élnek át – mint az az ismerősöm, aki nemrég elmondta, mennyit küszködik, hogy ne érezze értelmetlennek az életét.
Minden nap hatalmas kihívásokkal szembesül. Sürgősen elvégzendő, kimerítő feladatok, haladék nélkül.
Ha fuldokolni lehet a szárazon, hát ő ebben az állapotban él.
Talán te is ismersz ilyen embert a környezetedben.
Leültem, hogy írjak neki egy lapot, és küldjek egy kis ajándékot. Nagyon akartam őt szeretni a szavaimon keresztül. A szívem tele volt óvó együttérzéssel, biztatni szerettem volna, de nem találtam a megfelelő szavakat hozzá.
Imádságban kértem Isten segítségét, és a „szeretik” szó ugrott elém, és nem akart békén hagyni. Emlékeztesd rá, hogy szeretik. Mondd el neki, mennyire tiszteled. Hogy ő olyan ember, akitől sokat kérnek, mert sokat tud nyújtani. Hogy nagyon értékes az élete, és jól csinálja.
Az ApCsel 3-ban Péter és János egy nyomorék emberrel találkozik a templom Ékes-kapujánál. Megállnak. Észreveszik. Elhatározzák, hogy megérintik. Pénzük nincs, de vannak értékeik. Ahogy alapigénkben olvassuk: „’Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!’ Jobb kezénél fogva fölsegítette” (ApCsel 3, 6b-7a).
Aranyuk-ezüstjük nem volt, de volt értéket nyújtó segítő kezük. Érdemes volt az ember arra, hogy megérintsék. Arra volt szüksége, hogy valaki meglássa benne az embert. A szükséget szenvedő annyi mindent tudott nyújtani. Miután felkelt, bement a templom udvarába, dicsőítette Istent, és csodálkozásra, Isten hatalma fölötti ámulatra késztette az embereket.
Azt szeretném, ha ismerősöm is tudná, mekkora érték Isten dicsérete. Ő is fel tud kelni. Ő is képes ámulatot kelteni Isten hatalma iránt.
Igen, Isten szereti őt, és terve van számára. Segítenem kell, hogy ezt észrevegye, ahogy hajdan Biblia-barátnőm nekem segített.
Soha nem kételkedem már abban, hogy papírra vetett szeretetszavakkal meg tudjuk érinteni a másik ember lelkét és egész életét.

Olyan hálás vagyok, Uram, a kapcsolatokért, amiket az életembe raktál. Segíts, kérlek, megtalálnom a biztató szavakat, amelyekre barátnőmnek ma szüksége van. A te iránta való szeretetedre szeretnék rámutatni. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Scribbled Truth that Changed My Life
Encouragement for today, 2015.03.05.
www.proverbs31.org


Attól hogy valami befejezetlen, még nem értéktelen
Suzie Eller

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.” Ézs 64,7

A városban, ahova költöztünk, az élelmiszerbolt nem egyszerű bevásárlóhely volt. Ide jártak az asszonyok beszélgetni.
Szerettem volna én is csak úgy őgyelegni, és szóba állni potenciális új barátnőkkel, de nem tettem. Féltem, hogy valami rosszat mondok, vagy nem jut semmi az eszembe.
Mások olyan könnyen tudnak beszélgetni. Én miért nem? Éretlennek tartottam és kényelmetlenül éreztem magam ebben az új szituációban.
Így hát megtanultam ügyesen kivédeni a közeledésüket. Ha valaki felém jött, befordultam a következő sarkon. Ha szemkontaktusba akart lépni velem valaki, úgy tettem, mintha nem látnám. Ha esetlen cseleim nem működtek, és csapdába kerültem a forgalmasabb helyeken, meg se mukkantam.
Nem arról van szó, hogy szégyenlős vagy gyáva lettem volna, bár az is benne volt. Zűrzavaros otthonunk volt, hamar megtanultam, hogy szavaimat félre lehet érteni. Ezért inkább megszoktam, hogy elvonulok és hallgatok.
Ahogy visszatekintek arra az időre, szeretném fiatalka önmagamat magamhoz húzni, és meggyőzni arról, hogy igenis számít a véleménye, és idővel kevésbé fogja befejezetlennek érezni magát ezen a területen.
Elmondanám neki, hogy Isten 100%-ban elégedett volt azzal a szépséggel, ami fejlődött benne.
És elmondanám, hogy mindannyian befejezetlenek vagyunk. Még azok is, akik látszólag könnyedek, tele önbizalommal. Azok is, akik hangosan kiáltják a nevedet, mikor meglátnak az élelmiszerüzletben.
Mert megtanultam valamit: ami befejezetlen még nem értéktelen.
Ha az ember befejezetlen, az azt jelenti, hogy növekedésben van.
Fogalmam sem lehetett akkor arról, hogy egy nap előadó leszek, és semminek nem fogok jobban örülni, mint ha új ismeretségeket kötök. Nem hittem volna, hogy egyszer teljesnek érzem magam Isten keze munkája nyomán, ahogy mai alapigénk mondja: „Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs 64,7).
Te szoktad kevésnek, elégtelennek, befejezetlennek érezni magad, mint én annak idején? Érzel bizonytalanságot valamilyen téren, ahol teljesítened kell?
Ha igen, javaslok három módszert, amik nekem segítettek, hogy magabiztosabb legyek, és talán neked is jól jönnek:
1. Fogadd el, hogy még van veled tennivaló, és ez így van rendjén. Akkor régen nem gondoltam, hogy azok az asszonyok is küszködtek a maguk bizonytalanságaival, akik odakiáltottak nekem a boltban. Mindnyájunk életéhez hozzátartozik ez a küzdelem.
2. Bízz Istenben, hogy Ő pontosan tudja, mi rejlik benned. Mind arra várunk, hogy gyöngéd kezével alakítson minket. És tudod, mi nagyon fontos? Minél inkább bízunk Isten lehetőségeiben és képességeiben, annál kevésbé fog uralkodni rajtunk a bizonytalanság.
3. És végül, itt az ideje elkezdenünk a növekedést. Tudom, hogy ez a legnehezebb része a dolognak, de minden megtett lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy felismerjük, kik is vagyunk valójában, és mi az, amit Isten pontosan tud rólunk és a lehetőségeinkről.
Idővel az a nagyon befejezetlen fiatal lány lassan megtette az első, totyogó lépéseket.
Beszélgettem egy potenciális barátnővel, és hazafelé elhatároztam, hogy nem ostorozom magam, nem elemezgetem, mit mondtam jól vagy rosszul, mit nem kellett volna elhallgatnom.
Kezdtem ugyanolyan irgalommal tekinteni önmagamra, ahogy másokra tekintettem.
Megértettem és elfogadtam azt az igazságot, hogy a szellemi-lelki növekedés nem egyszeri alkalommal történik, hanem egy egész életen át tartó felfedezés. Isten keze életem minden területén ott van.
A Fazekas korongja egyre csak forog. Sok még rajtam a befejezetlen, de ezt már nem akadálynak, inkább kalandnak látom.

Uram, sok minden befolyásolja, hogyan nézek önmagamra, de ma ott szeretném látni magamat a Te alkotó kezedben. Formálj engem. Dolgozz rajtam és általam. Fényed szűrődjön át a repedéseken, hogy mások is láthassák világosságodat. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Unfinished Doesn’t Equal Unworthy
Encouragement for today, 2015.03.11.
www.proverbs31.org