Lélekerősítő levelek 189

Miről maradsz le éppen?
Lysa TerKeurst

„Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.” Zsolt 14,2


Egyik nyáron, pár évvel ezelőtt, Mark fiam egy családi táborba ment dolgozni. A hegyek lélegzetelállítóak voltak, sok barát vette körül, és a menüt a tinédzserek álmai szerint állították össze, az otthon mégis hiányzott neki. Nem borzasztóan, csak épp annyira, hogy néha belenyilalljon a lelkébe.
Tudtam, hogy jól esne neki valami, ami az otthon jelenti. Összepakoltam hát néhány szükséges dolgot, s hozzátettem ezt-azt, amiről tudtam, hogy örömöt okoz és a szeretetüzenetemet közvetíti, majd elpostáztam a csomagot.
Néhány nap elteltével egyre türelmetlenebbül lestem, mikor érkezik a mosolygó fejes, köszönő sms, „Azta! Te vagy a világ legjobb anyukája!” Mi lányok mindig álmodozunk…
Nem jött üzenet.
Ahogy teltek a napok egyre jobban zavart, hogy nem reagál az ajándékomra. Hátha nem kapta meg? Megkértem józanul gondolkodó páromat, Artot, hívja fel a fiúnkat, és kérdezze meg egyszerűen, világosan, kapott-e csomagot az anyjától. A válasz: „Ja, igen, jött egy doboz anyától, de még nem bontottam fel.”
Uff.
Ki az, aki kap egy szeretetajándék-csomagot, és még csak fel sem bontja?
Abban a pillanatban úgy éreztem, a Szentlélek megkocogtatja a lelkemet. „Lysa, te is szoktad ezt csinálni. Ha tudnád hány élményt csomagolt már be és küldött el neked Isten, és te nem szántál rá időt, hogy felbontsd!
Hányszor rendezett az utad mellé vadvirágcsokrot, hogy mosolyra késztessen, de te elrohantál mellette anélkül, hogy észrevennéd!
Vagy hányszor rejtett kincseket az Igéjébe, várva, hogy megtaláld, és ezzel felkészítsen valamire, ami aznap érni fog, de te csak átfutottál a szavakon.”
Mai alapigénk eszünkbe juttatja: „Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent” (Zsolt 14,2).
Úgy szeretném, ha ez a mondat másképp hangzana: „Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa milyen sokan értő lelkűek, milyen sokan keresik az Istent.” De ennek az igének más a valósága. És sajnos, nagy igyekezetemben, hogy mindent elintézzek, amit feladatomnak tartok, sokszor nem tartozik az én életem valóságába sem.
Pedig szeretném, ha így lenne. A lelkem figyelme viszont nagyon könnyen elkalandozik.
A keresés – a valódi keresés – nem annyit tesz, hogy reggel elolvasok néhány sort a Bibliából, és igyekszem jó ember lenni napközben. A keresés azt kívánja tőlem, hogy áldozzam fel a rohanást valami más után, és tegyem magam alkalmassá arra, hogy észrevegyem Isten világos útmutatását.
Akár tetszik, akár nem, az, amit kergetünk, teljes figyelmünket követeli.
Vajon miért érzek egy kis bizonytalanságot, egy kis nyugtalanságot, egy kis csalódottságot olyankor, mikor valamitől boldog kellene lennem? Talán azt válaszolhatnád, hogy azért, mert olyankor nekem is honvágyam van.
Szeretek itt vakációzni ebben a világban, ahány évig Isten rendeli, de tudom, hol van az igazi otthonom, és tudom, Ki az, aki vár haza engem.
És tudom, hogy most épp összekészít egy kis gondoskodást jelző otthoni csomagot – néhány dolgot, amire szükségem van, néhányat, amit tovább kell adnom másoknak, és néhány olyat is, amiről tudja, hogy egyszerűen csak örömöt okoz.
Azután várakozik Isten, hogy lássa – észreveszem-e – eszembe jut-e – talán ma lesz a nap – amikor felemelem az arcom – abbahagyom a rohanást – és valóban keresem Őt.

Uram, bocsáss meg, hogy annyiszor elrohanok ajándékaid mellett, nem veszem észre áldásaidat. Szeretnék ma megállni, és egész valómmal Téged keresni. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: What Are You Missing?
Encouragement for today, 2015.08.06.
www.proverbs31.org


Én is ilyen hitet szeretnék
Priscilla Shirer

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsid 11,1


Alig vártam, hogy együtt ebédeljek vele. Na nem az evés vagy a beszélgetés kedvéért, hanem hogy hallgathassam.
Figyeltem egy ideje, és tudtam,hogy bibliaolvasó csoportunknak ez a tagja más, mint a többi. Sugárzott belőle Isten ereje, repesett Isten örömétől, és elárasztotta az Ő békéje.
De nem csak néhanapján. Mindig.
Egyértelmű volt, hogy tisztán hallja Isten hangját. Közeli kapcsolatban állt Vele, és ez üdítően hatott rá. Folyamatosan Isten működésének nyomait látta élete ritmusában.
Isten igéje élt számára, mert Istent is élőnek élte meg.
Talán te is ismersz egy-két ilyen asszonyt. Imádkozik és bízik. Remél és lát. Kér és kap. Nem könnyű elcsüggeszteni, félelemmel, aggódással lebénítani. Tapasztalatok hosszú sora áll rendelkezésére, hogy bizonyítsa Isten működését az életében.
Tudni szerettem volna, hogy jutott el idáig, ezért rákérdeztem az Úrral való útjának részleteire, amik olyan lüktetővé, üdévé, élővé teszik a kapcsolatukat.
Továbbadom nektek a titkot, amit akkor egy saláta és forró tea mellett megosztott velem. Egyetlen apró, de félelmetesen erős szóban lehet összefoglalni: HIT.
- Priscilla – mondta, - legyél a hit embere - nem olyan, aki csak beszél a hitről –, és sosem fogod megbánni.
A hit talán a leginkább agyonbeszélt, de „alulgyakorolt” szó keresztény körökben. Ami nagyon sajnálatos, mert a hitről való beszéd nem egyenlő a hit megélésével.
A hit jelentése tiszta és egyszerű: a hit cselekvés. Valójában a cselekvés az, ami a hitet hitté teszi.
Meghatározása szerint a hit nem azt jelenti, hogy Isten igazságairól beszélek vagy gondolkodom, de még azt sem, hogy örömöt lelek bennük. A hit azt jelenti, hogy viselkedésemet, döntéseimet, végső soron egész életstílusomat ahhoz igazítom, amit Isten kér tőlem – anélkül, hogy bizonyítva látnám, hogy amit sugall, működni fog.
Dr. Tony Evans így fogalmazta meg: „Hit az, amikor úgy teszünk, mintha igaz lenne, még akkor is, amikor nem igaz, azért, hogy igaz lehessen – csak, mert Isten mondta”.
Azt mondta nekem ez a hölgy, hogy amennyire vissza tud emlékezni, attól kezdett fejlődni Istennel való kapcsolata, hogy elhatározta, cselekvő hitté fogja alakítani mindazt, amiben hisz,: nem csak beszélni fog Isten ígéreteiről és iránymutatásáról, hanem aszerint is fog cselekedni.
Látszólag apróságok ezek: ajándék egy idegennek, elsőként jelentkezni, mikor egy ismerős segítséget kér a kerítésjavításhoz. De lehetnek nagyobbak is, mint például az elköltözés egy új helyre. Igyekezete, hogy felismerje és kövesse Isten útmutatását, amit a szívében kapott, volt a kulcs, mely nemcsak megnyitotta az ajtót a lüktető lelki élet felé, de be is zárt egy másikat, mely mögött az ellenség leselkedett, hogy elbizonytalanítsa, eltérítse, elcsüggessze.
Hogy mindig könnyű lett volna? Dehogyis.
De idővel megtanult annyira bízni Istenben, hogy képes legyen mindig az Ő szava szerint cselekedni. És ezzel egy csodálatos kalandokkal teli élet kezdődött el az Úr társaságában.
Tele hassal és tele szívvel álltam fel az asztal mellől, és minden vágyam az volt, hogy tudjam életre váltani a példát, amit ez az asszony mutatott nekem.

Mennyei Atyám! Szeretném, ha veled való kapcsolatom szoros lenne, tele élettel, lüktetéssel. Segíts, hogy hitben Veled járjak akkor is, amikor nem látom működésedet. Jézus nevében, Ámen.

Priscilla Shirer: I Want Faith Like That
Encouragement for today, 2015.08.04.
www.proverbs31.org


Némely napokon csak egy vagy két igevers
Lysa TerKeurst

„Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! ” Péld 4,20b-22


Veled is elő szokott fordulni, hogy leülsz olvasni a Bibliát, és rád tör a bőség zavara? Annyi könyv van benne, annyi mély gondolat, életre szóló igazság… ma mihez nyúljak?
Patinás konyhaasztalom régóta társam ébredés után. Veszem a Bibliát meg a laptopot, és félretolom az álmosságot, ami még vissza akar csábítani az ágyba. Ránézek a könyvre: szerelmeslevél, amit Istentől kaptam.
Ezt nem csöpögősen értem. Őszintén. Az Ő szavai az én útmutatóm. Napi súgás Istentől. Személyes üzenet. Kincs. De most épp olyan korszakban vagyok, amikor nem falom a fejezeteket. Némely napokon csak egy vagy két igeverset veszek, bevésem a szívembe, ahogy mai alapigénk írja, és figyelek, mit akar vele közölni Isten.
Valóban figyelni akarok. Jól akarom hallani, amit Isten mond. Keresek egy igeverset, amit szavanként ízlelgethetek, hagyom, hogy mélyen belém ivódjon: akassza meg, rendezze át, fordítsa más irányba azt, aki én vagyok. És imádkozom:
Istenem! Mára vonatkozó terveim közül melyiket akarod ezzel az igével megakasztani?
Istenem! Milyen gondolatokat hoztam magammal, amiket át kellene rendeznem ez ige fényében?
Istenem! Milyen hozzáállásokat hurcolok magammal, amiket ez az ige meg akar változtatni?
Isten Igéje terveim, gondolataim, érzelmeim védőfóliája. Ha nélküle indulok napi futásomnak, rövidesen belebotlok saját önzésembe, bizonytalanságaimba, gyengeségeimbe.
Szerelmeslevelével Isten arra int, hogy tartsak szünetet.
Tartsak szünetet, hogy a Szentlélek megakadályozza ösztönös reakcióimat.
Tartsak szünetet, hogy a beszélgetések ne mindig csak rólam szóljanak.
Tartsak szünetet, hogy eszembe jusson: nincs mindig igazam.
Tartsak szünetet, hogy észrevegyem az áldásokat - a sok-sok áldást -, és legalább óránként egyszer kimondjam: „köszönöm”.
Tartsak szünetet, hogy szolgálni tudjak, adni tudjak, bátorítást nyújtsak, mikor mindenki rohan.
„Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat, megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak, igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod … Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat” (Péld 2,1-3. 9).
Ne ijesszen meg a Biblia terjedelme. Elég, ha csak egy vagy két verset olvasol ma.
De az olvasásnál is fontosabb, hogy befogadd, és még annál is fontosabb, hogy életre is váltsd, amit olvastál és befogadtál.

Uram, segíts, hogy Rád találjak egyetlen szóban vagy egyetlen igeversben is. Hatalmas vagy, általad minden lehetséges. Terveimet, és minden gondolatomat itassa át ma igéd és igazságod. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Sometimes It’s a One- or Two-Verse Day
Encouragement for today, 2015.07.09.
www.proverbs31.org


Miért nem imádkozom már, hogy múljék el a félelmem
Julie K. Gillies

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 2Tim 1,7


Szia. Julie vagyok. Hosszú-hosszú ideig joggal hívhattak volna Félős Julie-nak.
Sok döntésem alapult félelmen. A képzeletemet is rossz irányba befolyásolta – mindig a legsötétebb forgatókönyv szerint álltam hozzá a lehetséges történésekhez.
Még abban is meg tudott akadályozni a félelem, hogy lépéseket tegyek olyan cél felé, amiről éreztem, hogy Isten tűzött ki elém.
Azt tettem hát, amit a bölcs hívő emberek szoktak: imádkoztam. Évekig szorgalmasan könyörögtem, hogy Isten vegye el a félelmemet. Hogy ne kínozzon már, tűnjön el a félelem. Távozzon tőlem messzire.
Rájöttem azonban, hogy ehhez üvegkalitkában kellene élnem, visszahúzódva az emberekkel való interakcióktól, nem fogva soha semmibe, ami egy kicsit is kockázatos. Legjobb, ha ki sem lépek a házból.
Háát…
Az igazság az, hogy Krisztus visszajöveteléig a félelem része lesz a földi életnek. Ijesztő világban élünk, sok rossz dolog történik. Elég csak a hírek címein végigfutni.
A Jn 10,10 szerint az ellenség azért jön, „hogy lopjon, öljön, pusztítson”. Ennek egyik elsődleges módja a félelem. Az ellenség célja, hogy szemünket a félelmeinken tartsuk, és ne bízzunk Istenben. Ne hozzunk bölcs döntéseket. Ne higgyük, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. Ne kergessük szívünk megvalósíthatatlannak látszó álmait.
Rájöttem, hogy van egy jobb módja az imádkozásnak. Hiába imádkozom a félelem ellen, karjai továbbra sem engednek, befolyása életemre még mindig túl erős. Ha Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, ahogy alapigénk kijelenti, akkor érezni akarom azt, amit adott. Bátor és erős akarok lenni, hogy a félelemnek ne legyen hatalma rajtam.
Megváltoztattam hát az imádságomat. Drasztikusan. Nem a félelem ellen imádkoztam már, hanem speciális vonásokért. Istentől kapott vonásokért. Bátorságért, bizalomért, felfoghatatlan békességért.
Nem leszünk mindig félelemnélküli emberek, de ha az Ige alapján Istentől nekünk szánt lelkületért imádkozunk, kevesebbet fogunk félni. Ha te is rettegsz valamitől, szeretnélek hívni, tégy így te is.
Mikor érezzük a rettegést, ahelyett, hogy azért könyörögnénk, hogy űzze el a félelmeinket, kérjük Istent, adjon erős és bátor szívet (Józs 1,9).
Ahelyett, hogy azt kérnénk, vegye el a félelmet a lelkünkből, kérjük kegyelmét, hogy bátran fussunk neki az előttünk tornyosuló nagy és félelmetes dolgoknak - mint Dávid a filiszteusnak (1Sám 17,48).
Ahelyett, hogy a félelem ellen imádkozunk, kérjük, hogy bízni tudjunk Istenben, mikor félünk – „Ha félek is, Benned bízom!” (Zsolt, 56,4).
Ahelyett, hogy azt kérnénk, múljon el az életünkből minden félelem, kérhetjük, hogy a békesség, „mely minden értelmet meghalad”, őrizze meg szívünket és elménket Krisztus Jézusban, és írja fölül félelmünket (ld. Fil 4,6-7).
Az ilyen imádkozás változást idéz elő. Engem is megváltoztatott. Már nem a félelem alapján hozok döntéseket. Felismerem, mikor a legrosszabb kimenetelen kezdek gondolkozni, elkapom, és elfojtom még csírájában. Engedelmesen megteszem a lépéseket, amikre úgy érzem, Isten hív.
Isten nem ígéri, hogy mindig minden félelemtől megszabadít. Ám erőt ad, szeretetet és önuralmat, hogy elfogadjuk az Ő életre szóló igazságait. Amikor élő Igéjét olvassuk, valami felfoghatatlan történik: Isten megerősíti a szívünket. Segít, hogy bízzunk Benne, átjár minket az emberi értelmet meghaladó békessége, és segít, hogy bátran folytassuk az utunkat.
És kevesebbet fogunk félni.
Szia. Julie vagyok. Bátor Julie.

Uram, segíts, hogy a félelem ne bénítson le, hanem amikor félek, tudjak bízni Benned. Jézus nevében, Ámen.

Julie K. Gillies: Why I Stopped Praying Against Fear
Encouragement for today, 2015. július 17.
www.proverbs31.org


Szeretnék éhes lenni
Suzie Eller


„Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.” Ef 3,20-21


Miután befaltam egy hatalmas szendvicset, egy zacskó teljes kiőrlésű ropogtatnivalót és egy fehércsokoládés makadámdiós süteményt, kínálhatnának bármilyen finoman illatozó ínyencfalattal, visszautasítanám, mert tele lennék.
Ez így természetes a test vonatkozásában. Minél többet eszik az ember, annál jobban jóllakik, annál kevesebbre vágyik.
A lelki éhség ennek a fordítottja. Minél többet eszel, annál éhesebb vagy, annál többre vágyol.
Néhány éve volt az életemben egy időszak, amit lelki szárazságként jellemezhetnék. Hiába nyitottam ki a Bibliát, a szavak ott maradtak a papíron, nem ugráltak át a szívembe, mint régebben. Imádkozni kezdtem, s közben egy csomó minden keringett a fejemben. El ne felejtsek vécépapírt vásárolni. Kifizettem már a vízszámlát?
Ez az étvágytalanság elkeserített. Tehetetlen voltam, kísértést éreztem, hogy hagyom az egészet, vagy épp csak átfutok rajta, letudom.
Csakhogy újra meg újra eszembe jutott az Ef 3,20-21 szavaiból sugárzó igazság: Isten, akit szolgálok, mérhetetlenül többre képes, mint amit kérhetnék, vagy akár csak el is tudnék képzelni, s mindezt azzal az erővel, ami bennem is működik.
Isten működni szeretne bennünk.
Nem tudnám megmondani, mi okozta azt a lelki szárazságot, de voltak még hasonló időszakok az életemben. Okozhatta túlzott elfoglaltság, az ellenség támadása, vagy egyszerűen egy szükséges fokozat volt lelki életem fejlődésében, nem tudom. Azt viszont már megtanultam, hogy amikor észreveszem, ne adjam meg neki magam, hanem menjek, és tömjem magamba a lelki táplálékot.
Akkor is, ha éhes vagyok rá, akkor is, ha nem.
Stormie Omartian, akinek az imádságról írt könyvei milliókhoz jutottak el (néhányuk magyarul is olvasható), leírja, hogy egy alkalommal, mikor aggodalmaskodó gondolatokkal küszködött, egy barátnője azt tanácsolta, hagyjon magának időt az Istennel való csendes együttlétre, hogy Ő elcsitítsa a gondolatait. Ettől kezdve minden reggel és este elolvasott egy-egy fejezetet a Zsoltárok Könyvéből és a Példabeszédekből. Néhány hét elteltével már várt ezekre az alkalmakra, és ami kényszeredetten indult, pár hónap alatt Istennel való átélt találkozásokká vált.
Életbe lépett a lelki éhség szabálya: minél többet eszel, annál éhesebb vagy.
Ha szeretnél rákapcsolódni Istenre, de étvágytalanságban szenvedsz, és emiatt lelkiismeret furdalásod van, tudd, hogy nem vagy egyedül.
Ne várj az éhségre ahhoz, hogy imádkozz, vagy kinyisd a Bibliát. Isten arra vágyik, hogy működni tudjon benned. Hála neki, ez nem egy kötelezően végzendő feladat, vagy egy vizsga, amin elbukhatsz.
Meghívás ez a Mindenség Istenétől, aki nagyon szeret téged, és szeretne veled együtt lenni.
Tekintsd úgy, mintha a legjobb barátodról lenne szó. Minden nap beugrik hozzád. Nem nézed az órát. Van úgy, hogy csak pár percet vagytok együtt, szent perceket. Ha a tervezett néhány perc alatt történik valami mélyen a lelkedben, add át neki magad. Ne foglalkozz mással. Ha beugrik valami elintéznivaló, amit nem kéne elfelejteni, írd le mindig nyitott jegyzetfüzetedbe, aztán hagyd is ott, és fordulj vissza Istenhez.
A hajdani lelki szárazság? Nem tartott örökké.
Étvágytalanságom lassan elmúlt, és már alig vártam a napi találkozásokat Istennel. Ha újra jelentkezik – és bizonyára fog – enni kezdek. Előbb egy falatot, majd még egyet, és így tovább. Fel fogom tölteni magam Annak igéivel és jelenlétével, aki mérhetetlenül többre képes, mint amit én kérni vagy elképzelni tudok.

Mennyei Atyám! Nem érzem az éhséget, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy jelenlétedbe helyezkedjem. Köszönöm, hogy mindig ott vagy, ahol én, felfrissíted és táplálod a lelkemet. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: I’m Not Hungry, But I Want To Be
Encouragement for today, 2015.07.16.
www.proverbs31.org


Hogyan tervezzünk tökéletes életet
Amy Carroll

„Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz.” Péld 19,21


Fiatal lányként szerettem ötéves terveket készíteni magamnak. A szívemben hordoztam egy listát mindarról, amit el akarok érni, meg akarok tapasztalni, meg akarok valósítani. Amikor szóba került ötéves tervem, úgy tettem, mintha butaságnak tartanám, nevetnék magamon. De valójában… Nagyon, de nagyon fontos volt. És tíz körömmel ragaszkodtam hozzá.
Húszéves koromban az ötéves tervben az szerepelt, hogy befejezem a tanulmányaimat, egy évig tanítok, egy évre beiratkozom egy bibliai főiskolára, és aztán irány a misszió. Mindez logikusnak tűnt.
Nyolcévesen határoztam el, hogy tanár leszek. Tizenkét éves voltam, mikor egy misszionárius férfi előadást tartott a gyülekezetben, és elvetette lelkemben a távoli népek iránti szenvedély magját. Terveimbe belekerült, hogy amint elvégzem a főiskolát, megvalósítom ezeket az elképzeléseket. Hiszen Isten ültette ezeket az álmokat a lelkembe. Az én dolgom, ugye, hogy beteljesítsem őket. Tökéletesen hangzott!
Ötéves tervemet a harmadik évben megszakította egy magas, szőke fiatalember, aki nem szerepelt hosszú távra szóló határidőnaplómban. Már első randink előtt megmondtam anyukámnak, hogy nem az esetem.
Aztán hozzámentem.
Furán hangozhat az előzőek alapján, és az is volt. Kilenc hónappal azután, hogy kijelentettem, Barry Carroll „nem az esetem”, hosszú, hófehér fátylat húzva magam után ott lépkedtem a padsorok között a vőlegényem felé. Úgy magával ragadott a szerelem és az esemény méltósága, hogy alig tudtam kinyögni az eskü szavait.
Idén ünnepeljük az ezüstlakodalmunkat. Vőlegényem a valaha volt legcsodálatosabb megszakítása lett terveimnek. Igazolódott az ige: „Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz” (Péld 19,21).
Előfordul, hogy tökéletesen elgondolt tervünk megszakad, hogy a számunkra tökéletes terv megvalósulhasson.
Fiatal koromban azt hittem, a terveket előre megkapjuk, de aztán rájöttem, hogy az élet kibontakozik. Mi lett a tervekkel, amiket lánykoromban a szívembe ültetett Isten?
Egyenként szépen szertefoszlottak az elmúlt huszonöt évben. És most olyan álmokat élek, amiket nem én álmodtam meg.
Szoktál tervezni? Nagyon jó! Tervezz nyugodtan, de tenyeredet, melyre a terveidet helyezted, tartsd nyitva, és szíved álljon készen a változásra.
Ma reggel, ahogy a 2Péter 3-at olvastam, találtam néhány tervet, amit szorosan megmarkolhatnánk, miközben hagyjuk, hogy Isten kibontakoztassa életünket. „…szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét” (2Pét 3,11b-12a). Azt kellene megterveznünk, hogy milyen emberek legyünk, nem azt, hogy mivel fogunk foglalkozni.
Zavar, hogy neked nincsenek terveid? Sose bánd! De tényleg. Attól még Isten ugyanúgy irányítja az életedet, mint az örök tervezőkét körülötted. Várakozz. Figyelj, és hagyd, hogy terve kibontakozzék. Talán még jobb is neked, mint nekünk, tervezgetőknek, akik egész életünkben küszködünk álmaink elengedésével, és az Isten működésére való ráhangolódással. Segíthetnéd tervekkel bajlódó barátaidat, hogy lazítsanak, és adják át magukat az isteni működés áramlatának.
Feladtam ötéves tervemet, és minden reggel gyakorlom, hogy felkelés után készen álljak szinkronba hozni a napomat Isten terveivel. Ő életem hűséges kibontakoztatója.

Uram, bízom Benned, hogy végbeviszed életemre vonatkozó terveidet, sajátjaimat alárendelem a tieidnek. Jézus nevében, Ámen.

Amy Carroll: Planning the Perfect Life
Encouragement for today, 2015.08.07.
Proverbs31.org