Garrett Johnson
A mai elmélkedésünk tárgyát képező festmény címe Mária és Éva. A Mississippi Apátság ciszterci nővérei közösségében élő Grace Remington OCSO nővér készítette viaszkrétával és ceruzával.
Ennek a gyönyörű képnek a jelképrendszere több szempontból is összefoglalja mindazt, amit hiszünk Máriáról.
A kép formája és esztétikuma Éva nyilvánvaló sérülékenységét és Mária tiszta örömét sugallja.
Baloldalt Évát látjuk, pontosabban önmagunkat, ahogy az úton haladva visszatart a kígyó ránk tekeredő pikkelyes teste, mialatt fájdalommal telve magunkhoz szorítjuk élvezetvágyunk és isteni nagyravágyásunk szimbólumát.
A háttérből a Szentháromság legszelídebb (mindig tevékeny, de a háttérben meghúzódó) alakja, a Szentlélek lebeg, és fényével megvilágítja a jelenetet. Isten, az Atya lenéz szeretett kertjére. Talán egy könnycsepp is legördül az arcán, ahogy ez a régen várt találkozás megtörténik. A Fiú végre alászáll az emberiség mélységeibe, hogy ott szegénységből, szelídségből lakhelyet építsen magának. Olyan közel az emberi szívhez, amennyire fizikailag lehetséges, türelemmel elfogadva az emberi magzat fejlődésének ritmusát, növekedni kezd egy fiatal nő méhében, akit Máriának hívnak.
Sokat tudnánk beszélni erről a jelenetről. Sr. Grace bizonyára sokkal jobban el tudná magyarázni saját alkotását. Én mégis belevágok, hogy megfogalmazzak néhány gondolatot, melyekkel ez a szépséges alkotás hasznunkra válhat, hogy megértessük másokkal, mi az, amit Máriáról hiszünk.
1. A Kert
Számos kultúrában (köztük az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában) a kert a vendégfogadás helye. Öntözik, művelik, szépítgetik. A találkozás, a közösség céljait szolgálja.
A Teremtés Könyvének 2. fejezetében maga Isten sétálgat a kertben, kimutatva ezzel barátságát, közelségét az emberhez. A kertet az ember ajándékba kapta, hogy művelje és gondozza. Ebben az értelemben a kapcsolat és együttműködés helyszíne.
Sajnos, a Bibliában a kert negatív érzelmekre is utal, irigységre, emberölésre. Ezzel találkozhatunk Zsuzsanna kertjében (Dán 13), és mindenekelőtt Nábot szőlőskertjében (1Kir 21).
A prófétai iratokban a kert békében, bőségben élő embert jelez.
Az Énekek énekében a szerelmet ábrázolja a kert. Így szól a vőlegény kedveséhez: „Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás” /a görögben az ’elzárt kert’ a paradicsomot jelképezi/ (Én 4,12).
Végül János evangéliuma 18. részében a kert újra az árulás helyszíne lesz.
Mindebből azt vonhatjuk le, hogy mi magunk vagyunk ez a kert. A szívünkben állandóan zajlik a hűség és szeretet, elgyengülés és árulás véget nem érő drámája. Ez a rajz eszünkbe juttatja mégis, hogy Mária a maga engedelmes hűségével megszakította az ördögi kört. Ezért mondhatjuk, hogy ő „spes nostrae” (a reményünk).
2. A boltív
A katolikus építészetre, művészetre különösen is jellemző a boltív. Sok mindent magába foglal és szimbolizál: erőt és támaszt, könnyedséget és nyitottságot, kezdetet és véget. A mitológiában a boltívek vagy ajtók időbeli és térbeli átjárók, melyeken az ember átmehet egyik időből-térből (chronos, az ideig tartó világ) egy másik időbe-térbe (kairos, a szellemi világ).
A boltív erős, inspiráló kép, de ugyanakkor paradoxon is, hisz gyengeségből épül fel. Leonardo da Vinci így fogalmaz: „a boltív nem más, mint két gyengeségből összeálló erő; az épületekben a boltív két körív, melyek önmagukban erőtlenek, le akarnak omlani, és azáltal, hogy egyik a másikat megtámasztja, a két gyengeség egyetlen erővé egyesül.” (www.ssje.org/symbols.html)
Ugyanúgy, ahogy templomainkban a boltív arra hív, hogy átmenvén alatta, lépjünk be egy más időbeliségbe, ezen a képen ugyanez történik. Valami különlegesbe lépünk be. A történelem és az örökkévalóság találkozik itt. Éva bánata és Mária öröme visszamutat a történeti valóságra (Éva szomorúsága az emberiség bánatát jeleníti meg az egész történelem folyamán), ugyanakkor előre is mutatnak valami örökkévalóra: a gyengeség és bűn fölötti végső győzelemre, megváltásunkra Jézus Krisztusban, mely örök örömünk forrása.
3. A Gyümölcs
Ezen az ábrán háromféle gyümölcsöt vesz észre a figyelmes szem. Kettő a szemünk előtt van. Az egyik fajta gyümölcs az, ami a boltívet alkotó gyümölcsfa-szerű ágakon díszeleg. Egészségesnek, ízletesnek, bőven termőnek látszik ez a gyümölcs. A másik Éva markában van – egyértelműen visszautal Éva tettére, hogy leszakította a tudás fájáról, és evett belőle (Ter 3). A harmadik gyümölcs rejtve van Mária méhében: ő természetesen Jézus Krisztus. Jussanak eszünkbe Erzsébet szavai: „… és áldott a te méhednek gyümölcse” (Lk 2,42).
Az Évánál lévő gyümölcs „élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére”. Mária gyümölcse, fia Jézus, ennek az ellenkezője. Alighogy megszüli gyermekét, Máriát figyelmeztetik, hogy „szívét tőr járja át” miatta. Szenvedése közben elmondható volt Jézusról, hogy „sokan megborzadtak láttán, – hiszen oly dicstelennek látszott és alig volt emberi ábrázata –… Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó”( Iz 52,14.53,2). Ahogy Pál mondta róla: „Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság” (1Kor 1,23).
Paradox módon mégis Jézus az igazi gyümölcs. Minden egyes ember összes vágyának megtestesítője. Ebben az értelemben elmondhatjuk, hogy kereszténynek lenni annyit tesz, hogy felfogjuk végre, hogy Jézus önmagában a mi összes táplálékunk, boldogságunk egyedüli forrása, egyetlen „gyümölcsünk”.
Ezért, bűne és engedetlensége következtében Évát szomorúnak, gyümölcstelennek ábrázolják. Mária viszont gyermeket vár. Lénye mélyén élet – az Élet – vert gyökeret, mely rövidesen minden ember életét helyre fogja hozni. Ez az a gyönyörű titok, mely beragyogja Mária örömteli arcát a képen.
Mindebből megérthetjük, miért tartjuk Máriát mind Urunk, mind az összes keresztény ember anyjának. Ő a mi anyánk! /…/
4. Kéz és tekintet
A bűn furcsán hat ránk. Eleinte mindent ígér, a végén viszont csak szégyen és csalódottság marad utána. És mégis, bizarr módon, kitartunk mellette. Mint egy szúrás, amit nem tudunk észre nem venni, sebhely, amit mindegyre megérintünk. Még azok előtt is vonakodunk küzdelmeinkről beszélni, akik meg tudnának gyógyítani.
A bánat lassan megtelepszik lelkünkben. Míg Mária kékbe öltözött (a kék az ember színe, aki az egyetlen teremtmény, mely fel tud nézni az égre, a mennyre), Éva saját barna – föld színű - hajába burkolózik. Igen, a bűn egyfajta Alzheimer kórt okoz bennünk, elfelejtjük, honnan jövünk, de azt is, hová tartunk: az örök együttlétbe Istennel, aki a Szeretet. Oda juttat, hogy bezárkózunk mások előtt. Már nem nézünk az emberek szemébe, mert félünk, hogy belénk látnak.
Mária tekintete az almára fordul, de meg merem kockáztatni, hogy túl néz rajta, Éva lelkébe. Ne feledjük, hogy bár bűn nélkül született, bűntelensége a Fia által szerzett megváltás gyümölcse. Tisztasága és öröme egyszerűen ajándék, egyszerűen elfogadás. Ő is megtapasztalta Isten végtelen irgalmasságát, és ezért képes irgalommal tekinteni Éva szívére. Tekintetében értés és anyai megértés van.
Kezei két mozdulatot hajtanak végre. Balkezével megragadta Éva kezét, mely szégyenében valószínű még mindig az almára kulcsolódott, és odahúzta a méhe fölé. Mária ezzel a keresztény dráma első cselekedetét tanítja meg: eresszük el büszkeségünket és szégyenünket, hogy felfedezhessük az Élő Isten szíve dobogását.
Ez a végtelen szeretet túl erős ahhoz, hogy a homályhoz szokott szemek, az eltompított fülek érzékelni tudják. A tapintás az, ami az első odamozdulásnál eszköz lehet. Mária nem magyaráz, nem érvel, egyszerűen odavezet a testté-lett-Istennel való találkozáshoz. Teljesen váratlan módon Isten úgy ment meg, hogy sérülékennyé válik, arra tanít, hogy merjünk újra gyermekek lenni, felhívja figyelmünket a Szent Gyermek szíve dobogásának ellenállhatatlan szépségére az anyaméhben.
Jobb kezét Mária Éva megvetéshez szokott arcára teszi. Gyengéd mozdulattal támogatja tekintetét szeretett Fia felé.
Ez Mária küldetése, de a miénk is ez: hirdetni Isten megbocsátásának örömhírét (az evangéliumot), és elvezetni mindenkit az Ő Szent Szívéhez.
5. A Fény
Szeretném felhívni a figyelmet az aranysárga fényre, mely az egész jelenetet megvilágítja. Ez a szín általában az istenit jelképezi, Isten kegyelmét és jelenlétét. Ezen a képen szemlélhetjük, hogyan burkolja be, öleli át mind Évát, mind Máriát.
Fiában, Jézus Krisztusban Isten minden kételyt feloldott. Ő Emmánuel. Velünk van. Akár elesésünk és bűnünk perce, akár hűségünk és engedelmességünk ideje van – Isten nem hagy el. Ott van, működik és szeret a háttérben. Még ha ezer és ezer évet kell is várnia, mire végre hajlandók vagyunk kimondani tiszta, nagylelkű igenünket, Ő várni fog rá.
6. A kígyó
Azt olvassuk a Lk 1,42-ben, hogy Mária köszöntését hallva Erzsébet eltelt Szentlélekkel, és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Két másik helyen is megtaláljuk ezt a kifejezést („áldott az asszonyok között”) a Bibliában, az Ószövetségben: a Bírák 5,24-ben és a Judit 13,18-20-ban.
Az első esetben Debóra és Bárák áldja e szavakkal Jáélt, mert megölte Sziszerát. A Bírák korában (Kr.e. 1220-1040) vagyunk, nehéz korszaka volt ez Izraelnek. Isten bírákat választott ki és hívott el, hogy álljanak ki, és vezessék Isten népét a belső és külső harcokban.
A második alkalom jóval később következik be, Kr. e. 105 körül, de a történelmi helyzet hasonló: Izraelt erős külső ellenség tartja elnyomás alatt, jelen esetben Nebukadnezár, Babilon királya. Uzija az, aki Juditnak címezi az áldó szavakat, amiért megölte Holoferneszt, Nebukadnezár hadvezérét.
Lukács szemében, akiről joggal tételezzük fel, hogy jól ismerte az Ószövetséget, Mária az asszony, aki azáltal, hogy szívébe és testébe fogadta a Megtestesült Igét, el fogja hozni a végső győzelmet az ellenség felett. Az Isten tervére mondott alázatos és hűséges igenjével Mária mind a maga, mind az egész emberiség számára biztosította a megváltás lehetőségét.
És amikor a korai keresztények és egyházatyák a Vulgátában, a Ter 3,15-ben, azt olvasták, hogy „ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba”, Máriára asszociáltak, aki Isten kegyelmének hűséges elfogadásával megszülte Azt, aki legyőzi a kígyót, vagyis az ördögöt.
És ezért van az, hogy sok keresztény fordul ma is Máriához segítségért. Hiszik, hogy közbenjárásával Mária anyaként segít az ördög elleni, a kísértések elleni harcban életünk során.
/.../
A fordítás az alábbi linken található írás alapján készült:
http://catholic-link.org/2016/04/04/mary-and-eve/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése