Lélekerősítő - Lassíts, és figyelj

Jill Hoven

„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46,11

A „csendesedj el” kérés most már mindig anyukámra fog emlékeztetni.
„Itthon vagyunk, minden rendben”, közöltem vele gyorsan telefonon. Rohantam, mint mindig. Csak tudni akarta, hogy épségben hazaértünk, minden további beszélgetést szükségtelennek éreztem.
Lassíts, türelem – suttogta egy apró hang az agyamban. Elhessentettem, leraktam a kagylót, és nekiláttam a fektetésnek.
„Csak egy dolgot még, ha lehet” – kérte anyukám néhány hónappal később, mikor indultam az ajtó felé az ágya mellől a kórteremben.
Figyelj oda, hallottam a fejemben a hangot.
Megértettem, visszafordultam, és odaültem az ágya mellé, hogy elmondja, amit olyan fontosnak tart. Meg akarta osztani velem, még mielőtt másnap megműtik, hisz ki tudja, hogy alakul.
„Minden rendben lesz, Anyu”, biztosítottam reménykedve. Nem így lett. A következő napokban egyik komplikáció a másik után lépett fel, egy ritka betegség jeleként sorozatos apró agyvérzések zúzták össze anyukám rövid távú memóriáját.
„Hova készülsz?” – kérdezte úgy egy év múlva, mikor az ágya mellett ülve manikűrözni kezdtem mindkettőnk kezét. Elfeledkezett a fontos munkahelyi összejövetelről, pedig sokszor meséltem neki róla. Még mindig összeszorult a szívem, valahányszor nem emlékezett, pedig ez már nem számított. Szerettem volna rendbe tenni a körmeit a közelgő temetésre, de ez is csak egy kifogás volt, hogy vele maradhassak.
Csendesedj el, légy jelen, hallottam belülről.
Anyukám arra sem emlékezett, hogy haldoklik, és ez áldás volt. Csevegni kezdtünk hát az összejövetelről, miközben reszeltem, puhítottam, fényeztem a körmeit. Ez lett az utolsó beszélgetésünk.
Egy hét múlva, mikor lepillantottam szépen rendbe hozott körmeire a koporsóban, megkérdeztem halkan a hangtól: És most?
„Csendesedj el és tudd” – érkezett a válasz. Tudtam Isten jelenlétét. Ő segített át az elmúlt éven anyukám forgószélként jelentkező betegsége óta egészen haláláig. A gyász és keresés elkövetkező évén is ölben fog átvinni. De nehéz volt nyugton maradni.
Egész életemben gyorsmozgású voltam. Rohanok, hogy időben odaérjek, valamit elvégezzek, s már futok is tovább a következő feladathoz. Gyakran hasznos ez a sietés, viszont sokszor elszalasztok fontos pillanatokat. Most már tudom.
Isten a legnehezebb napjaimat használta fel, hogy megtanítsa a leckét.
Lassíts. Légy türelmes. Figyelj oda. Hallgasd. Légy csendben. Légy jelen.
Amiket akkor suttogott nekem, most én tanítom másoknak. Isten új ösvény felé irányított, mikor elég nyugodt és csendes voltam, hogy odafigyeljek. Folyamatosan tanít.
Engem? Aki mindig rohan? Isten arra kért, hogy memóriazavaros emberekkel foglalkozzam. Én, akinek minden sietős? Lassítsak, és legyek türelmes. Én. Akinek nehezére esik a megállás – tanulok csendben lenni.
Isten mindenütt ott van körülöttünk. Beszél hozzánk a teremtett világban, egy gyermek kacajában, egy barát vigasztalásában, egy apró belső suttogásban. Mindig tudtam, hogy ott van, de nem mindig figyeltem oda. Talán sosem fogjuk megérteni, miért hoz az utunkba Isten bizonyos embereket, miért enged megtörténni dolgokat, létrejönni helyzeteket. De sosem hagy el. Mindig jelen van.
Örökös jelenlétét megérteni és észrevenni, ez két külön dolog. Le kellett lassítanom, el kellett csendesítenem magam, hogy meghalljam.
Egész életemben szólt hozzám. Hangtalan suttogásai, a megérzések, hogy mit tegyek, mondjak, vagy ne mondjak – ez mindig ott volt. De a folytonos rohanásban gyakran nem hallottam, nem vettem észre.
Az, hogy időt szakítottam rá, lelassítottam, és Istent helyeztem az első helyre, segített, hogy tisztábban halljam a hangját. Ma már jobban ismerem, és másokat is erre biztatok. Az, hogy meghallom suttogásait, olyan élményekkel ajándékozott meg, amiket magamtól sosem találtam volna meg. De mindenekelőtt el kellett csendesednem.
Érzékeled a jelenlétét? Halk, csendes hangját? Figyelj oda. Lassíts. Csendesedj el és tudd.

Uram, tudjuk, hogy jelenléted mindig ott van velünk. Tedd alkalmassá szívünket, elménket az elcsendesedésre, hogy lelkünk legmélyéből tudjuk ezt. Segíts, hogy halljuk meg a hangodat, és egyedül azt kövessük. Jézus nevében, Ámen.

Jill Hoven: Slow Down and Listen
Encouragement for today, 2016. október 10.
www.proverbs31.org