2017. január 3., kedd

Lélekerősítő - Őszinte szembenézés a szeretettel


Lysa TerKeurst

„Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” 1Kor 13,7-8a

Ma egy kicsit másként akarok a szeretetre nézni. Olykor előfordul, hogy lelkem belső csendjében a szeretettel foglalkozom, ilyenkor többnyire azt keresem, mit kapok tőle.
Szívem kis csészéjét odanyújtom annak, akit szerelemmel szeretek: „Kérlek szépen, töltsd tele. Tegyél valamit, amitől érezhetem, hogy én vagyok a legfontosabb, legkülönlegesebb nő a világon.”
Majd odanyújtom a gyermekeimnek: „Kérlek szépen, töltsétek tele. Viselkedjetek ma úgy, hogy azt érezzem, jó anya vagyok, tegyetek valamit, amitől büszke lehetek.”
Aztán odanyújtom a munkatársaimnak: „Kérlek, töltsétek meg az üres helyeket a lelkemben. Nyújtsatok valamit, amitől fontosabbnak érezhetem magam.”
Egy akármilyen szerda reggel talán kevéssé alkalmas az ilyen töprengésekre.
De így az újesztendő közeledtével talán épp ezen a szerda reggelen kell megnyomnom az újraindítás gombot gyakran törékeny szívemen. Bonyolult dolog a szeretet. Isten úgy alkotta szívünket, hogy sóvárogjon a szeretet után. Kijelentette róla, hogy nagyobb a reménynél, és nagyobb a hitnél is.
Elképesztő.
Azt is mondja, hogy nem szűnik meg soha. Szívem csendjébe belecsikordul az a félmondat az 1Kor 13-ból. Újra meg újra tapasztalom, hogy megszűnik a szeretet. Vagy mégsem?
Ha a szeretet számomra az, amit kapok belőle másoktól, akkor természetes, hogy újra meg újra megtapasztalom múlását. De nem a szeretet szűnik meg. Csak az van, hogy emberek nem helyettesíthetik Istent az életemben. A legcsodálatosabb család, a legkielégítőbb munka sem tud betölteni minden űrt a szívemben, nem hozza helyre a hibáimat, és nem simogatja el a mélyen meghúzódó védtelenségérzést.
Nem, nem szabad szeretetre éhesen olvasnom az 1Kor 13-at, aztán elvárni környezetemtől mindazt, amit találok benne. Inkább azzal a szilárd elhatározással olvassam, hogy lám, ez az a szeretet, amit adni tudok.
Határozzam el, hogy a szeretetem türelmes lesz. Jóságos. Nem fogja számon tartani a rosszat. (Hú, ez aztán nehéz, ugye?)
Határozzam el, hogy a szeretetem védelmező lesz és kitartó.
És elhatározom, hogy szívem csészéjét Jézus lábához rakom, abbahagyom a pörgést körbe-körbe remélve – nem is, elvárva -, hogy a környezetem olyasmit adjon, amire nem képes.
A szeretet nem annak lehetősége, hogy a világ adjon nekem valamit. A szeretet annak lehetősége, hogy én adjak másoknak.

Uram, megköszönöm szeretetedet. Tudom, hogy mivel bőséggel kapom a szeretetet Tőled, bőséggel tudom tovább is adni. Segíts, Uram, hogy szeretetedben éljek, szeretet nyújtva másoknak. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: A Gut-Honest Look at Love
Encouragement for today, 2016.12.28.
www.proverbs31.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése