Lélekerősítő - Sosem akarok hibázni

Glynnis Whitwer

„(Az evangéliumban) Isten igazsága nyilvánul meg, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: „Az igaz ember a hitből él.” Róm 1,17

Nagyon fontos nekem, hogy helyes legyen, amit mondok és teszek. Mintha egy hang állandóan arra sarkallna, hogy bizonyítsam, amit mondok, ne kövessek el hibát, és mások ne vegyék észre a gyengeségeimet.
Hosszú évekig megadtam magam ennek a hangnak. De ahelyett, hogy jó színben tűntem volna fel, az ellenkezője történt. Sokszor enyém volt az utolsó szó, túl gyorsan reagáltam, és őrt állítottam a szívem elé. Mindez kihatott a kapcsolataimra, mert míg én úgy láttam, az igazság mellett állok ki, mások ítélkezésnek, szeretetlenségnek, nagyképűségnek vették.
Úgy tűnik, nem csak én akarom, hogy nálam legyen az igazság. Részt vettem tavaly egy konferencián, ahol az előadó arról beszélt, hogy döntéseinket három szempont szokta meghatározni. Az, hogy jó színben tűnjünk fel, hogy jónak higgyük magunkat, és hogy igazunk legyen.
Néhány hete ez be is igazolódott, mikor épp mentem ki a templomból. A férjemmel beszélgettem, ránéztem, és megbotlottam egy kiálló kockakőben. Esélyem sem volt megtartani magam, és nagyot estem. Előbb térdre, majd könyökre, végül az arcomra. Az út tele volt emberekkel, többen odasiettek segíteni.
Szerencsére a zavarom nagyobb volt a sérüléseknél. Férjem felsegített, elnézést kért, hogy nem tudott megtartani, és folytattuk utunkat a gyerekeink fel. Az arcomon maradt piros folton kívül semmi se mutatta, mi történt. Ebéd közben aztán elmeséltem a gyerekeknek, hogy elestem, mire egyik fiam tett egy megjegyzést, amivel bizonyította velünk született tulajdonságunkat, hogy jó színben akarunk feltűnni mások előtt.
Nem azt kérdezte, hogy hogy érzem magam, fáj-e, hanem azt, hogy „Látott valaki?”.
Elnevettem magam, mert engem is az zavart legjobban, hogy sokan tanúi voltak az esésemnek.
Pár éve még nem nevettem volna. A büszkeségemen akkora csorba esett volna, ami meghatározta volna a közös étkezés hangulatát. Persze, tudtam, hogy a fiam törődik velem, és kérdése egyszerűen csak őszinte volt. Mindig ez az első gondolatunk, ha hibázunk: észrevette-e valaki.
Az Úr csodálatos munkát végez az életemben. Rávilágított, hogy a vágy, hogy tévedhetetlen legyek, büszkeségből ered, és a büszkeség mindig szembeállít másokkal. Először Istennel, aztán a környezetemmel. Bonyolult folyamat volt, míg felszínre került a büszkeségem, de Isten segítségével jó úton haladok, hogy mindig felismerjem, és gyorsan be is valljam.
Nehéz tananyag volt, de megtanultam, hogy Isten gyűlöli a büszkeséget, a gőgöt. Jézus legélesebben azokhoz a vallási vezetőkhöz szólt, akik azt hitték, náluk az igazság, és azt akarták, hogy mások is ezt higgyék. Jézus tudta, hogy szívük nincs a helyén, és rájuk pirított.
Sosem szidta azokat, akiknek a gyengesége nyilvánvaló volt. Nem szégyenítette meg a prostituáltat vagy a koldust. Nem ítélkezett nyilvánosan azok fölött, akik bűnnel hadakoztak. Magához hívta őket, hogy irgalmat és megbocsátást leljenek. Jézus mindig szeretettel irányított.
Az igazság vágyát Isten ültette belénk. Csakhogy azt szerette volna, hogy az Ő igazságára vágyjunk, ne az emberekére. Még ha Ő a fontosabb nekünk, akkor is tudunk tévúton járni, mert megpróbálunk minden szabályt betartani, és lessük, hogy a többiek is betartják-e. Ez nem az a fajta „igaz” magatartás, amit Isten vár tőlünk.
Jézus megmutatta azt az igazságot, ami szerint élnünk kell Isten akaratával egyezően, és ez az igazság nem a helyes cselekedetben nyilvánul meg, hanem a hit által. Ahogy mai alapigénk mondja: „ (Az evangéliumban) Isten igazsága nyilvánul meg, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: „Az igaz a hitből él.”” (Róm 1,17).
Ha meg akarunk szabadulni az egészségtelen vágytól, hogy tévedhetetlenek legyünk, a hitet kell az első helyre tennünk. Ha abbahagyjuk, hogy minden körülményt kontrollálni akarjunk, és egyszerűen rábízzuk magunkat Istenre, örök Gondviselőnkre, akkor kevésbé fog minden rólunk szólni, jobban tudunk figyelni másokra. És mint Jézus, nagylelkűen tudunk szeretni.
Huhh! Mekkora megkönnyebbülés. Kimerítő mindig arra ügyelni, hogy tévedhetetlenek legyünk. Természetesen vannak olyan területek, ahol nagyon fontos, hogy helyesen járjunk el (pl. a szerkesztésben, ami a munkám). Már meg tudom különböztetni ezt a fajta „helyesen” cselekvést, attól, ami a büszkeségemből sarjad, és már tudok a Jézusban való hitből élni.

Köszönöm, Uram, hogy megszabadítottál attól a kényszertől, hogy mindig igazam legyen, és sosem tévedhetek. Segíts, hogy minden helyzetben a szeretet vezéreljen, és a többiek fontosabbak legyenek számomra, mint az, hogy jó benyomást tegyek rájuk. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: I Want to Be Right!
Encouragement for today, 2017.03.24.
www.proverbs31.org