Lélekerősítő - Már kevésbé rettegek

Alli Worthington

„Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 139,16

Miután becsukódott az ajtó, nekidőltem, s hálás voltam, hogy sikerült visszatartanom a könnyeimet, amíg el nem indult. Hogy jött el ez az idő ilyen hamar?
Nemrég költöztettük be a kollégiumba legnagyobb gyermekünket, s be kell vallanom, ez az esemény állandó anyai rettegések forrása lett. Mintha csak tegnap lett volna, amikor ujjongtunk a csecsemőkori teljesítményeknek, vagy amikor még kettévágtam és kimagoztam neki a szőlőszemeket. Most meg elindul az önálló élet útján.
Még az egyébként magabiztos anyukák idegszálait is pattanásig feszítheti a félelem, hogy valami rossz történik vele, a tehetetlenség, hogy nem védheti meg a nehézségektől. Attól kezdve, hogy megtudjuk, gyermeket várunk, millió kép merül fel bennünk mindenféle elképzelt veszélyhelyzetről. (És valljuk be, ha nincs gyermekünk, akkor is tudunk bajokról képzelődni.)
Ha a terhességet és a csecsemőkort sikeresen megúsztuk, ott tornyosulnak előttünk a kisgyermekkorral járó veszélyek. Aztán következik az iskola, ahol rossz társaságba keveredhet, helytelen döntéseket hozhat, csalódások érhetik, balesetet szenvedhet, szerelmes lesz valakibe, aki nem érdemli meg, stb.
Nagyszerű volna, ha a Bibliában lenne egy külön könyv angyalkáink neveléséhez, csak fel kéne nyitni, mikor elbizonytalanodunk, s ránk tör a rettegés.
A képzeletbeli Nevelés 2,14-ben választ kapnánk arra, hogy valóban csak az organikus, otthon főzött-passzírozott bébiétel egészséges-e.
A Nevelés 4,3 megmondaná, hogy pontosan mennyi időt tölthet képernyő előtt egy hároméves.
Különös kedvencem volna a Nevelés 35,7, ami kijelenti, hogy ha pogányként viselkedik a gyermeked, az egyáltalán nem a te hibád. Ha viszont angyal, akkor tied a pont. Ámen!
De hát mind tudjuk, hogy ez nincs benne a Bibliában. Annak ellenére viszont, hogy Isten nem adott útmutatást lépésről-lépésre, szilárd alapot kaptunk tőle, és a Szentlélek hihetetlenül hatékony támogatását.
Hogyan használhatjuk ezt a szilárd alapot és a Szentlélek irányítását, amikor elárad lelkünkben a félelem?
Bemutatom azt a három lépést, ami nekem segített, hogy ne éljek állandóan a félelem fogságában.
Vizsgáld meg, hogy félelmed reális-e, vagy elképzelt
Amikor rám tör a rettegés, felteszem magamnak a kérdést: Mekkora esély van arra, hogy bekövetkezzék, amire gondolok? Valós, vagy csak a félelem rajzolja a képzeletem falára?
Ha valós a félelem, nekiállok bölcsen tervet szőni, amivel megelőzhetem, majd ha úgy vélem, mindent megtettem, ami rajtam áll, nyugodtan Istenre bízom a többit. Ha viszont valószerűtlen a félelmem, akkor kimondom, hogy képzelődöm, Istenhez fordulok, és imádságban átadom neki a félelmemet.
Ne tápláld a rettegést
Megtanultam az évek során, hogy ne keressek rá a Google-ban minden lehetséges betegségre, és ne hagyjam, hogy vészmadár barátok vegyenek körül. Azt is megtanultam, hogy nem segít, ha túl sokat beszélek a félelmeimről, ezzel gyakran tovább súlyosbítom a helyzetet.
Támaszkodj a bajtársakra
Van néhány ember, akiknek elmondhatom a félelmeimet, akik biztatni tudnak, ha szükséges, rámutatnak, ha rossz oldalról közelítek, és tekintetemet visszafordítják Jézusra.
Gyakran annyira szeretjük gyermekeinket, hogy elfelejtjük: nem mi alkottuk őket. Isten volt, aki ezt tette. Ahogy alapigénkben olvassuk: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. … Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsolt 139,13.16).
Isten az egész életüket előre elrendelte, miért rettegnünk hát attól, hogy vajon mi fog történni.
Mi egyet tehetünk: szeretjük és a jó felé tereljük gyermekeinket, és bízunk Abban, aki még nálunk is jobban szereti őket.
Isten gondoskodása sokkal többet ér, mint a miénk.

Uram, köszönöm, hogy Te irányítod a világot, s benne a gyermekeim életét is, és ez biztonságot ad. Jézus nevében, Ámen.

Alli Worthington: How I Learned to Stop Being so Afraid
Encouragement for today, 2018. 01. 30.
www.proverbs31.org