Sharon Jaynes
„Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a rá váró öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és most Isten trónjának jobbján ül.” Zsid 12,1-2
Érezted már, hogy legszívesebben feladnád? Érezted lelki lábad fájdalmát, hajdan erős szíved gyengülését, a tűz hamvadását a kebledben? Én igen. És rájöttem, hogy sokan éreznek így körülöttem.
Kedvetlenül álldogáltam a megyei futóverseny nézői közt, mikor mellettem álló sógornőm szájához emelte a megafonját. Nem engem akart biztatni, hanem a fiát, Stu-t.
Hetven lelkes fiatalember állt a rajthoz. Mikor a lövés eldördült, elkezdődött az öt kilométeres erdei vágta. Amint Stu lába elhagyta a startvonalat, Pat belekiáltott a megafonba.
„Haj-rá Stu!” - nem egyszer, hanem tíz másodpercenként. Amikor a fiú kikerült a látóteréből, az anyja átfutott a kanyargó pálya egy másik pontjához, ahol át fognak haladni a versenyzők. Még ha senki sem volt a láthatáron, akkor sem hagyta abba a biztatást: „Haj-rá, Stu!”.
Megkérdeztem, szerinte hallja-e a fia. „Nem tudom, de ha a legkisebb esély van rá, hogy igen, azt akarom, hogy hallja a biztatásomat” - válaszolta. Így hát 16 percen át rendületlenül pumpálta fia szívébe a bátorságot és önbizalmat.
A verseny után megkérdeztem Stutól, hogy a fák között futva hallotta-e anyja biztatását.
„Ó igen – felelte, - a teljes szakaszon hallottam.”
„És mit jelentett neked?” – kérdeztem.
„Segít, hogy ne akarjak kiszállni” – válaszolta.
„Amikor sajognak a lábaim, ég a tüdőm, és úgy érzem, hánynom kell, meghallom anya biztatását, és futni akarok tovább.”
A Biblia így tanít: „Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a rá váró öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 12,1-2).
Látod a sok tanút a pálya mentén? „Hajrá, kislány! Ne add fel! Fuss tovább! Csak a célvonalat lásd magad előtt!” Neked szurkolnak.
És idefigyelj: Jézus imádkozik érted! A Róm 8,34b írja: „Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk”. Nincs ennél jobb!
Már régebbről tudom, milyen érzés részt venni futóversenyen. Ahogy közeledsz a vége felé, a torkod ég, a lábaid sajognak, az egész tested azt üvölti, állj meg! Ilyenkor jön jól a család, barátok, szurkolók segítsége. Biztatásukkal át tudsz nyomulni a fájdalmon a célig.
Egy nő szavának van ereje ahhoz, hogy valakiben fenntartsa az erőt a verseny végéig. A te szavadnak is ilyen ereje van. Egy jókor mondott bátorító szó eldöntheti, hogy valaki végigjut a pályán, vagy összeesik a cél előtt.
Mennyei Atyám! Elismerem, néha úgy érzem, túl kemény nekem a pálya, amit meg kell futnom. Segíts, hogy ne feledkezzem el a „tanúk fellegéről”, akik a pálya szélén szurkolnak nekem. Köszönöm neked Jézust, aki naponta közbenjár értem. Segíts, hogy a bátorság vezetéke legyek azok számára, akik együtt futnak velem a pályán. Jézus nevében, Ámen.
Sharon Jaynes: When You Feel like Giving Up
Daily Devotion 2020.07.23.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/07/23/when-you-feel-like-giving-up
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése