Ha szabad vagyok
Lynn Cowell
„Testvéreim, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” Gal 5,13
„Anyu, hiába hívom a kutyát! Úgy látszik, megint kiszaladt.”
NE. Ez most az ÉN időm. Miért nekem kéne törődnöm a kutyával? Soha nem is akartam, hogy legyen kutyánk! Ilyen és hasonló pocsék gondolatok suhantak át a fejemen este fél tízkor, egy kötelező tennivalókkal zsúfolt nap után. Épp azt a pár percet szerettem volna élvezni, amit nem azzal töltök, ami „kell”, hanem amit „szeretnék”. Nem akartam, hogy félbeszakítsák!
Míg felkászálódtam a díványról, a lányom megkérdezte: „Mi baj van?” Úgy éreztem, mintha Maga a Szentlélek kérdezné. Mi bajod van?
A bajom én magam vagyok.
Te is szenvedsz néha az én-szindrómától? Tudod, mikor a napnak vagy a hónapnak van egy szakasza, amiről úgy érzed, ez most az enyém. Én igen. Mondhatni gyakran. Ha valami nem esik jól, vagy nincs hasznomra, nem akarom megcsinálni! Szerintem ezért ugrott a szemem elé ez a mondat (Gal 5,13), amikor nemrég olvastam a Galatákhoz írt levelet.
„Testvéreim, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.”
Hát ez fájt! A szabadságot azért kaptam, hogy szolgálni tudjak. Rendben, Uram, mutasd meg, mitől akarsz megszabadítani, hogy szolgálni tudjak.
Íme egy rövid lista, ami két perc alatt feltöltődött szívem képernyőjére, mikor a válaszra rákerestem:
Ha ambícióimtól megszabadulok, örömmel tudok szolgálni.
Ha megszabadulok az önzéstől, akkor az érzékenységtől is szabaddá válok.
Ha megszabadulok a féltékenységtől, örülni tudok a jónak, ami mással történik.
Ha megszabadulok az ítélkezéstől, tiszta szívvel tudok imádkozni.
Ha megszabadulok attól, hogy elvárásaim legyenek, mindennek tudok örülni.
Ha megszabadulok attól, hogy irányítani akarjak másokat, észre tudom venni a csodát bennük.
Ha valóban szabad vagyok, felismerem Isten Országát az életemben.
Igen, ezt akarom látni: hogy eljöjjön Isten Országa az életemben. Mivel fog ez járni? Megszabadulok saját önző gondolataimtól és érzéseimtől. Isten szemszögéből fogom látni a dolgokat. Megkapom Isten segítségét. Ahhoz, hogy szabad legyek, magamtól kell megszabadulnom.
Akarsz szabad lenni? Szabad ahhoz, hogy kiteljesedj Jézusban? Milyen lépéseket teszel ezen a héten, hogy ez valósággá váljék?
Atyám, ha nem sikerül elvégeznem azt, amit „kell”, ingerlékeny és ideges leszek. Ha fáradt vagyok, és valaki kér még valamit, dühös leszek és ingerült. Csak Te tudsz megszabadítani önmagamtól, Jézus. Tedd meg, kérlek, megengedem! A Te hatalmas nevedben kérem, Ámen.
Encouragement for today, 2011.03.18.
www.proverbs31.org
Amikor én nem vagyok velük, Isten ott van akkor is
Glynnis Whitwer
„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” Zsolt 91,11
A szokásosnál izgatottabban hallgattam az időjárásjelentést. Általában remek hírnek tartjuk, ha hóvihart jeleznek a Fehér Hegyekben, mert azt jelenti, hogy rövidesen megnyitják a sípályákat, s amúgy eléggé száraz éghajlatú államunk földje egy kis jótékony nedvességhez jut. Ma viszont a hírnek sokkal nagyobb jelentősége volt, mert Dylan fiam a vihar haladási irányában tartózkodott.
A gimnázium birkózó csapatával edzésre ment néhány napra a hegyekbe. Nemsokára indulniuk kellett hazafelé, s elképzeltem, hogy ezek a síklakó emberkék egy hegyi hóviharban próbálnak úton maradni. Bepánikolt képzeletem elém idézte a tévében, rádióban hallott rémtörténeteket diákokat, sportolókat szállító elakadt, felborult, szakadékba zuhant autóbuszokról. Magam előtt láttam a szerpentint, ahol a kavargó hótól egy méterre sem lehet látni. A szívem a torkomban dobogott.
A telefon csengése szakította meg beteges képzelődésemet, majd meghallottam a fiam hangját a vonal túloldalán. „Szia, anya”, mondta, „most indulunk, hogy ne érjen utol a vihar.” Hálaimát rebegtem az edzőkért, akiknek fontosabb a gyermekek biztonsága, mint hogy befejezzék az edzésprogramot, de azért nem szűnt meg az aggódásom.
Sosem vágytam még így arra, hogy itt legyen velem a fiam. De hát ez lehetetlen volt. Dylannak még nagy utat kellett megtennie, mialatt mások viselték gondját.
Hála Neki, Isten eszembe juttatta, hogy Dylanra nemcsak az edzők vigyáznak, hanem Ő is.
A gyermekeimért való aggódással azóta küszködöm, hogy megszülettek. Hajlamos vagyok a szorongásra, s így a szülői túlzott féltésre is. Isten már évekkel ezelőtt rávilágított, hogy félelmeim nem egészséges aggódásból, hanem a bizalom hiányából fakadnak. Valójában azt hittem, a gyermekeim csak mellettem vannak biztonságban. Pedig az igazság az, hogy elesett világunk körülményei közt biztonságukat egyedül Isten közelsége, az Ő gondviselése garantálja.
Sokan aggódunk gyermekeink biztonságáért és még sok más miatt is. Megtanultam, hogy a félelem eluralkodása mindig abból ered, hogy rossz irányba fordult a bizalmam. Ilyenkor még hevesebben imádkozom, erősítem a bizalmamat Istenben, és megnyitom a szívem a gyermekeimért érzett öröm előtt.
Egyébként Dylan és a birkózó csapat épségben hazaért, és imaéletem azóta még erősebb, még gazdagabb lett.
Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy gondját viseled gyermekeimnek, sokkal jobban, mint ahogy én teszem. Köszönöm, hogy meghallgatod imáimat, és vigyázol rájuk. Segíts, hogy egyre jobban bízzam Benned, és imádkozni tudjak a legapróbb dolgokért is velük, az életükkel kapcsolatban. Olyan ember és olyan anya szeretnék lenni, aki mindenben Rád számít, a segítség egyetlen forrására. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.03.22.
www.proverbs31.org
Maradni
Amy Carroll
„Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” Zsolt 33,22
Cserbenhagytam a barátnőmet. Szeretném ugyan azt mondani, hogy mellette álltam, jelenlétemmel bátorítva és gyakorlatban is segítve őt élete legsötétebb időszakában, de ez nem volna igaz.
Nem értettem a döntéseit. Nem tudtam helyeselni a cselekedeteit. Féltem elhatározásának következményeitől, ezért inkább leléptem. Fizikai értelemben nem mentem sehová, de nem álltam rendelkezésére, és bezárkóztam. Szívemet egy biztonságos kis dobozba helyeztem, és kisétáltam a helyzetből, amibe került.
Mindez hosszú évekkel ezelőtt történt, de ma is szomorúsággal, megbánással gondolok vissza rá. Többször próbáltam azóta újra közeledni hozzá, kiengesztelni, de barátnőm érthető módon óvatos lett velem szemben, védelmezi a még mindig sajgó sebet, amit ütöttem rajta. Remélem, hogy majd egyszer újra helyreáll a barátságunk, de addig is igyekszem levonni a tanulságokat. Meg kell tanulnom maradni.
Maradni konfliktusban is.
Maradni küzdelmek között is.
Maradni a szenvedésben.
Maradni, ha rosszul érzem magam.
Maradni, ha értetlenül állok.
Mária Magdolna ékes példája az állhatatosságnak. Mert nagyon szerette Jézust, maradt.
Maradt, miután Jézus kiszabadította.
Maradt a vándorlásai során.
Maradt, mikor megkínozták Jézust.
Maradt a kereszt lábánál.
Maradt a temetésen.
Maradt, hogy továbbadja a feltámadás hírét.
Mária Magdolna az állhatatos hűség jelképe.
Nekem néha nehéz maradnom.
Ha egy gyülekezet nem felel meg az elvárásaimnak, szeretnék egy „boldogabb” közösséghez tartozni. Mikor egy barátom saját, általam meg nem értett döntései miatt bajba kerül, nem tudok mellette maradni. Amikor Isten olyasmit tesz, amit nem értek, vágyom a kényelmesebb, kellemesebb megoldásokra. A visszavonulás könnyebb és kevésbé fájdalmas, mint a maradás.
Kedvenc énekem a Jöjj minden áldás forrása, valószínű az utolsó versszakáért, amelyben azt kérem Istentől, bilincselje Önmagához tévelygő szívemet, rakjon rá pecsétet, hogy örökre az égi királysághoz tartozzon.
El akarok menni, de maradni szeretnék. Arra vágyom, hogy állhatatosan szeressem Istent, a családomat, a barátaimat, olyan szeretettel, amely túlnő önmagán, mely Annak erejéből táplálkozik, aki soha nem hagy el. Aki megtanít engem is maradni.
Uram, néha nagyon nehéz maradni, amikor összecsapnak a hullámok, felerősödnek a konfliktusok, ellentétek, különbségek. Adj kérlek erőt, hogy feltétel nélkül tudjak szeretni, s bölcsességet, hogy jól szeressek. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.03.23.
www.proverbs31.org
Néha elég egy-két mondat
Lysa TerKeurst
„Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!” Péld 5,1
Előfordult már veled, hogy leülsz a bibliáddal, és hirtelen nem tudod, hogyan fogj az olvasáshoz? Annyi könyv, annyi mély gondolat, szellemi táplálék, sorsfordító igazságok… Ma hol nyissam ki?
Ősrégi konyhaasztalom hosszú-hosszú évek óta megosztja velem a korareggeleket. Veszem a bibliámat és a laptopomat, igyekszem úrrá lenni az álmosságon, ami még vissza akar küldeni az ágyba. Nézem a viseltes könyvet, Isten szerelmes levelét hozzám.
Ne érezd ezt édeskés-csöpögős vallomásnak, mert nem úgy értem. Az Ő szavai életet adnak nekem. A Királyom szól hozzám. Személyes üzenet. Kincs.
De most olyan időszakot élek, amikor nem falom a fejezeteket. Néha csak egy-egy mondatot, igét olvasok, hogy kövessem a Példabeszédek 5,1 tanácsát. Valóban oda akarok figyelni. Nagyon kell figyelnem, hogy megértsem, mit mond Isten. Keresek egy igét, aminek minden szavát ízlelgethetem, hagyom, hogy mélyen belém ivódjon – átírjon, újrarendezzen, új irányt adjon.
És imádkozom.
„Istenem, mit terveztem a mai napra, amit át akar írni ez az ige?”
„Istenem, milyen gondolatokat hoztam tegnapról, amiket át akar rendezni szavad?”
„Istenem, milyen érzelmeket akarsz másfelé irányítani bennem?”
Isten igéje terveim, elmém, szívem védőburka. Ha nélküle indulnék el, belefutnék az önzés, a bizonytalanság, az elgyengülések csapdájába. A Szerelmes levél arra int, hogy tartsak szünetet, álljak meg, és várjak.
Álljak meg, és hagyjam, hogy a Szentlélek szóljon közbe, mielőtt ösztönösen cselekednék.
Álljak meg, hogy ne mindig magamról beszéljek.
Álljak meg, és tudatosítsam, hogy nem mindig nekem van igazam.
Álljak meg, és vegyem észre az áldásokat, a rengeteg kegyelmet, s legalább egyszer óránként adjak hálát értük.
Álljak meg, hogy szolgálhassak, hogy adhassak, hogy bátorítsak valakit, mikor mindenki más elrohan mellette.
„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, … majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.” (Péld 2, 1-3; 9).
Ne zavarjon, ha túl sok, ha túl mély a Biblia.
Az is elég, ha egy vagy két igét olvasol egy nap.
De annál, hogy olvassuk, még fontosabb, hogy befogadjuk az igét. S ami a legfontosabb, hogy éljük is, amit olvastunk és befogadtunk.
Uram, segíts, hogy akár egyetlen szóban, vagy egyetlen igében meglássalak. Hatalmas vagy, és minden lehetséges általad. Igéid és igazságod szivárogjanak bele minden tervembe és minden gondolatomba a mai napon. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.03.24.
www.proverbs31.org
Csüggedés
Marybeth Whalen
„Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk,
nem csüggedünk el.” 2 Kor 4,1
Valamikor a 90-es évek közepén a fenti verset választottam életem igéjévé. Abban az időszakban Isten komoly leckét adott, hogy megtanuljam őszintén értékelni a helyet, ahová az életben állított. Több apró gyermek anyjaként gyakran panaszkodtam a rendetlenség, a zsivaj miatt, azért, mert nem jutott időm magamra. Nemegyszer megfordult a fejemben, hogy elmenekülök, beülök az autómba, s irány a horizont, amíg véget nem ér az út.
Isten lassacskán rávilágított, hogy az anyaság szolgálat, ezeknek a kicsiny emberkéknek a szolgálata, akiket nekem adott. Mikor erre az igeversre rátaláltam, úgy éreztem, ez az egy sor mindazt összefoglalja, amit meg kell jegyeznem, amit szem előtt kell tartanom: az Ő kegyelméből vannak a gyermekeim, és e szolgálat közben nem csüggedhetek el – amire pedig hajlamos voltam. Mint egy szellemi mentőövbe, úgy kapaszkodtam ebbe a mondatba.
Ugorjunk egy nagyot az időben, egyik napra a múlt héten, mikor a Bibliát tanulmányoztam. A körülmények megváltoztak, ahogy általában szoktak. Már nem vagyok zaklatott fiatal anyuka. Most valami mással harcoltam, amikor megint a szemem elé került a 2 Kor 4,1. Tekintetem az évekkel ezelőtt odaírt bejegyzésre esett. „ÉLETEM IGÉJE” – csupa nagybetűvel. Újra meg újra elolvastam a jól ismert mondatot, de most a jelen szituáció fényében. Annyi év után ugyanolyan könnyen elcsüggedek. Szolgálatban állok most is, de ez a szolgálat más, mint az akkori. Új kihívások, másfajta alkalmatlanság-érzés. Újra fel kellett idéznem, hogy ezt a szolgálatot is Isten irgalmából kaptam. És ebben a szolgálatban sem szabad elcsüggednem, bármily nagyok a kihívások, bármennyire alkalmatlannak érzem is magam.
Mit tehetünk, ha az Istentől kapott szolgálatban – akármi legyen is az - ránk tör a csüggedés? Az Íráshoz fordultam, és a következő válaszokat kaptam:
Lukács 18,1: mindig imádkozni kell, és nem szabad belefáradni.
A 2 Kor 4,16 azt kéri, ne feledjük, hogy napról napra megújulunk bensőleg.
A Gal 6,9 arra int, gondoljunk az aratásra, amikor majd megtérül fáradozásunk, ha nem adjuk fel.
Az Ef 3,12-13, kér, hogy ne csüggedjünk, mert bátran és szabadon járhatunk a Jézusban való hit által, és ez dicsőségünkre szolgál.
A 2 Tessz 3,13 azt kéri, ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe.
Végül a Zsid 12,3 figyelmeztet, gondoljunk Jézusra, s mindarra, amit Ő értünk elszenvedett. Bármin megyünk is keresztül, nem hasonlítható ahhoz.
Ezek az igék segíteni szoktak felülkerekednem a csüggedésen, s remélem neked is hasznosak lesznek. Lehetsz bár magányos asszony, aki beteg, idős szüleit ápolja, vagy kisgyermekek édesanyja, nehéz, felelősségteljes pozíciót tölthetsz be, vagy zűrös házasságban élő feleség vagy, esetleg hiába próbálod megvalósítani az álmaidat – a csüggedés időről időre utolér. Nem az a kérdés, elcsüggedünk-e, hanem az, hogy mit teszünk, ha igen. Ezekkel az igékkel felfegyverkezve gondoljunk arra, hogy Isten kegyelméből szolgálhatunk, s teljesítsük szolgálatunkat csüggedés nélkül, újra meg újra Hozzá fordulva erőért és kitartásért.
Uram, tudom, hogy ott állok, ahova Te akartál tenni engem, Tőled kaptam a szolgálatot. Tudom, azt akarod, hogy tartsak ki, és ne csüggedjek el. Segíts, hogy Feléd forduljak, ha el akarok menekülni, és kapjak Tőled erőt a folytatáshoz. Hála Neked kegyelmeidért. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.03.25.
www.proverbs31.org
Utam idáig
Melanie Chitwood
„Hiszen kegyelemből üdvözültetek a hit által, s ez nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.” Ef 2, 8-9.
Szeretek visszagondolni az útra, amin Isten a Vele való mostani kapcsolatomig vezetett. Próbáltad már? Végiggondoltad már, milyen eseményeket, milyen találkozásokat, kiket használt erre Isten a múltban?
Ahogy számbaveszem Isten működését az életemben, eszembe jutnak helyzetek, emberek, akik hozzájárultak Isten iránti szeretetem kialakulásához. Édesanyám és édesapám, akik a templomba járás fontosságára szoktattak. Nagymamám gyengéd szeretete Isten gyöngédségéről beszélt. Megjelenik előttem Kathy néném, aki annyiszor hallgatott végig és sírt velem együtt zaklatott kamaszéveimben. Ifjúsági vezetőim hétről hétre mellettem álltak akkor is, ha tudták, hogy többször nyúlok az italhoz, mint a Bibliához, nem adták fel, és Isten sem adta fel.
Egy Ifjúsági élettáborban töltött hét hatására szemem és lelkemben új módon nyílt meg Isten előtt. Egy sziklán ültem, fölöttem a csillagos ég, és elgondolkoztam életem üres foltjain. Egész nap azért küzdöttem, hogy csinos, kedves, népszerű legyek, de bármennyire igyekeztem, éreztem, hogy egyikben sem vagyok elég jó.
Egyetlen menedékem a termosznyi bor volt, amit a szekrényemben rejtegettem. Ha eleget ittam, legalább egy időre elhittem, hogy megfelelek a magam állította mércének, olyan vagyok, amilyen lenni szeretnék.
A sziklán ülve el kellett ismernem, hogy az elégedettség, amit az italtól kaptam, csak ideig-óráig tart, és csak árnyéka annak, amire valóban vágyom. A vágyott elismerést és szeretetet csak Abban találom meg, aki feltétel nélkül szeret engem. Tudtam, hogy ez a személy Jézus.
Valahogy így imádkoztam: Jézus, nem ismerlek teljesen, de azt tudom, hogy annyira szeretsz, hogy meghaltál a kereszten, csak hogy megszabadíts a megérdemelt büntetéstől. Köszönöm, hogy ezt tetted értem. Szeretnék a gyermeked lenni most és mindörökké. Köszönöm, hogy Uram, Megváltóm és a Barátom vagy.
Ennek a meghatározó percnek és a Jézushoz vezető lépéseknek az emléke hálával tölt el. Jézus iránti szeretetem megújul tőle, és újra meg akarom Őt találni, ahogy felidézem, Ő hogyan talált rám.
Próbáld meg te is, szakíts rá időt ma vagy a héten, hogy felidézd azokat az embereket, azokat a helyzeteket, amiket Isten jelzőtáblákként az utadra helyezett, hogy Hozzá vezessenek. Állj meg az egyes állomásoknál, és köszönd meg Istennek azt az embert vagy azt az eseményt. Adj hálát a szeretetért, amivel Isten kinyúlt érted, és ami soha nem hagy el.
Mialatt ezt olvasod, talán eszedbe jut olyan időszak, amikor a mostaninál teljesebben szeretted és követted Istent, de azóta valami visszahúzott és eltávolított Tőle. Imádkozz, kérlek, hogy életedet visszafordítsd Isten követésére.
Nem ismerem a történetedet, de azt tudom, hogy Isten keres téged. Hát nem csodálatos, hogy Ő figyel ránk akkor is, amikor mi nem veszünk Róla tudomást? Állandóan működik az életünkben, hogy közelebb húzzon a szeretetéhez.
Uram, hála tölt el, ahogy felidézem, hogyan kerestél engem szereteteddel. Köszönöm, hogy Te előbb szerettél engem, már akkor, amikor én még nem is figyeltem Rád. Köszönök minden embert és minden eseményt, amiket az utamra helyeztél, hogy Hozzád vezessenek. Szítsd fel újra lelkemben szereteted tüzét, hadd lobogjon egyre erősebben. Add, hogy minden, amit teszek, mondok, ami vagyok, mind a Te soha nem múló szeretetedre mutasson. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.03.28.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése