Lk 19, 1-10
„Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.”
Kistermetűek vagyunk, és nem látjuk Jézust a sokaságtól. Kinek-kinek megvan a maga sokasága: gondjaink, elfoglaltságaink, feladataink, programjaink. Ha szeretnénk látni Jézust, ki kell emelkednünk ezekből. Mindig megtalálhatjuk azt a vadfügefát, ami erre lehetőséget ad, ha valóban látni akarjuk Jézust. Nem is kell megszólítanunk. Csak várakozzunk csendben. Jézus meglát. Ránk néz, megszólít, és eljön hozzánk. Ha pedig Velünk van, véghezviszi bennünk azt a változást, ami szükséges, hogy állandóan Vele maradjunk. És attól kezdve „üdvössége lesz” a lelkünknek, mely befogadta Jézust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése