Lélekerősítő levelek 29

Erőnk forrása
Tracie Milles

„Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít” Fil 4:13.

Mikor meglátogattuk a kórházban, az ágyban volt, gyengének, törékenynek látszott. Küszködtem a könnyeimmel, mialatt néztem, ahogy ott fekszik, tehetetlenül a kórral szemben, amely megtámadta szervezetét. Úgy szerettem volna segíteni, de nem tehettem semmit azon kívül, hogy teljes szívemmel vágytam rá, bár fel tudnám tölteni erővel a folytatáshoz.

De az én erőm nem segíthetett rajta.

Később a nap folyamán elővettem a Bibliámat, hogy vigasztalást keressek benne. Rátaláltam néhány versre, melyek betömték szívemben az Isten kedvességét áhító repedéseket. A 4Móz 11:8-9-ben olvastam: „tartsátok meg tehát minden parancsát, amelyet ma meghagyok nektek, hogy elérhessétek, s elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak.”

Mózes száján keresztül az Úr utasításokat ad az izraelieknek az Ígéret Földjére való bejutásukkal kapcsolatosan. Eszükbe juttatja a vándorlásuk során történt csodákat. Engedetlenségeik történetét ismerve, Isten tudta, hogy könnyen kísértésbe esnek, könnyen elfordulnak Tőle, s ezzel elveszítik lelkük erejét.

A Mózes 4. könyvében az Úr a prioritásokra hívja fel az izraeliták figyelmét. Figyelmezteti őket, hogy az engedelmesség az egyetlen út, ami erőt ad ahhoz, hogy belépjenek az ígért helyre. Meg akarta értetni velük, hogy nem fognak erőt kapni abból, ha vágynak a jóra, ha elhiszik az Ő létezését, ha különböző rituálékat és áldozatokat mutatnak be a tiszteletére. Csak akkor lesz erejük, ha engedelmeskednek Neki és az Ő igéjének. Ki is mondja a 18. versben: „Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe”. Erejük onnan származik, hogy teljes szívvel engedelmeskednek Isten parancsainak.

Isten meg akarja értetni velünk, mennyire fontos, hogy minden nap engedelmesen kövessük Őt. Azt kéri, hogy engedelmeskedjünk Neki életünk nagy dolgaiban, de az apró mindennapi dolgokban is. Ha így teszünk, állandóan feltölti lelkünket erővel. Ez az erő alkalmassá tesz a nehézségekkel való szembenézésre akkor is, ha úgy érezzük, egy-egy helyzet felülmúlja emberi erőnket. Akár mi fekszünk a kórházi ágyon, akár mellette állunk.

A napi engedelmességben találjuk meg azt az érzelmi erőt, amivel az Ő békéjében maradunk a kételyek és félelmek között; amivel az Ő örömében maradunk, ha nem találunk okot az örvendezésre; erősek maradunk a hitben akkor is, ha a dolgok reménytelennek látszanak; és erősek akkor, amikor életünkben a fájdalmas történések veszik át a főszerepet.

Akár ahhoz kell az erő, hogy megvigasztaljunk valakit, akit szeretünk, akár saját küzdelmünkhöz, az Istennek való engedelmességre fókuszált élet rátapad a forrásra, ahonnan erőt szívhat magába – annyit, amennyire szüksége van.

Minden reggel, mikor felkelünk, eldönthetjük, honnan jöjjön az erő az aznapi tennivalókhoz, megpróbáltatásokhoz. Magunkra támaszkodunk vagy Istenre?

Ha fizikailag gyengék vagyunk is, lelkünk erős maradhat, ha a végtelen erő igaz forrására tapasztjuk szívünket.

Uram, kérlek adj erőt a mai naphoz. Segíts, hogy Rád támaszkodjam. Fáradt és gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy szembenézzek ezzel a nehéz helyzettel, hogy elviseljem a fájdalmat. Vonj közelebb magadhoz ebben az egészben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.július 30-
www.proverbs31.org

Fékevesztett szeretet
Tosca Lee

„Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka.” Eféz 2:8

Pár éve életem legnehezebb döntése előtt álltam. Nyugtalanított, mi lesz, ha tévedek? Mi lesz, ha nincs igazam, ha helytelenül választok? Ha Isten ezt nem bocsátja meg?

Egy bölcs tanácsadó erre ezt reagálta: „Vagy elég neked Isten kegyelme, vagy nem.”

Megdöbbentem.

11 éves korom óta hittem Krisztus megváltó munkájában, jóformán a templomban nőttem fel. Hányszor énekeltem, hogy Jézus szeret engem. Tanúságot tettem, hogy Krisztus Isten Báránya volt, és ajándékát ingyen kapjuk. Ebben a percben azzal kellett szembesülnöm, hogy évekig a saját jóságomra hagyatkoztam.

Mindig „jó” voltam, míg felnövekedtem. Egész életemben nagyon igyekeztem, hogy mindig helyesen cselekedjem. Talán nem annyira szeretetből, mint inkább félelemből – féltem megbántani Istent. Tökéletességre törekedvén rettegtem a hibáktól, a tévedésektől. Kedvébe akartam járni mindenkinek, de ha az okokat nem nézzük, tényleg jó voltam. Nem tökéletes, de jó. És ezért talán kicsivel kevesebb kegyelemre volt szükségem. Persze, hogy a hit segített. Persze, hogy az üdvösség Isten ingyen ajándéka volt ezalatt is. De ebben a percben döbbentem rá, hogy sosem bíztam rá teljesen Istenre legszörnyűbbnek vélt tévedéseim, legutálatosabb énem egész súlyát.

A tévedések sötét pillanataiban a félelem uralkodott el rajtam, nem a megkönnyebbülés és a hála. Rendszeres templomba járóként gyermekkorom óta gyakran hallottam az ingyen kegyelemről, ami jól bejáratott nyomvonallá vált az elmémben. Igen, Jézus szeret. Igen kegyelemből üdvözülünk. De igazából inkább a félelem, semmint a szabadság működtetett, mert önmagamra hagyatkoztam.

Ebben a helyzetben viszont nem tehettem mást, minthogy bízzam Isten nagyvonalú, fékevesztett szeretetében. Hogy végiggondoljam, milyen korlátlan a kegyelem. Felfoghatatlan, mert nem lehet kiérdemelni és nem lehet viszonozni. Fékevesztett szeretet egy fékevesztett Istentől. Nem érdemelhettem ki jóságommal, helyes döntéseimmel, vagy egy életen át tartó templomba járással. Csak egyszerűen megkaphattam.

Isten kegyelme több, mint amit gyengécske dalainkban éneklünk róla. Be tudja fedni legnagyobb eséseinket és lázadásainkat, megbocsátja, amit megbocsáthatatlannak vélünk. Elég ahhoz, hogy kiszabadítson saját igazságosságunk terhe alól.

Mivel kerültél ma szembe? Mitől félsz? Isten kegyelme elég neki – és neked is.

Szent Isten, mutasd meg nekünk korlátlanságodat. Hadd öleljük magunkhoz kegyelmedet, ne akarjunk saját jóságunkra, helyes döntéseinkre hagyatkozni. Fékevesztett szereteted indítson hálára, szabadítson fel, és ez a hála és szabadság vezesse lépteinket, ne a rettegés, hogy tökéletesen kell teljesítenünk, hogy nem hibázhatunk. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.02.
www.proverbs.31.com

Szól még Isten az „egyszerű emberekhez”?
Glynnis Whitwer

„Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, aki az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Jn 14:25-26

A Biblia izgalmas történeteket mesél olyan esetekről, mikor Isten közvetlenül szólt az emberekhez. Együtt sétált és beszélgetett Ádámmal. Az égő csipkebokorban beszélt Mózeshez, később, miután a régiek prófétáihoz szólt, a néphez is volt közvetlen üzenete. Fiatal koromban többször gondolkoztam rajta, vajon abbahagyta Isten a bibliai idők után, hogy szóljon az emberekhez? Én legalábbis soha nem hallottam beszélni.

Teltek az évek, hitemben is felnőtté váltam, férjhez mentem, tanítani kezdtem a Vasárnapi Iskolában, énekeltem a templomi kórusban, szerettem Istent és az Ő népét. De sose hallottam, hogy megszólított volna. Igazából nem is foglalkoztam vele, úgy gondoltam, amit el akart nekünk mondani, benne van a Bibliában. Mi mást kellene hallanom?

Úgy látszik, Istennek még volt mondanivalója. Mikor elköltöztünk az ország túlsó felébe, kiderült, hogy személyesen hozzám is szólni akar.

Tizenkét évvel ezelőtt Phoenixből Charlotte-ba költözött a családunk. Nem akartam elköltözni, de kelletlenül beleegyeztem, mert férjem álma az volt, hogy valahol másutt éljük. Ahelyett, hogy izgalmas kalandként éltem volna át, csak a veszteséget éreztem: az állásom, a gyülekezetem, a barátaim, a nagy család. Teljesen össze voltam törve.

Ebben az állapotban kezdtem meghallani, hogy Isten szól hozzám. Nem hallható hangon, nem valami szokatlan módon, csak egy tiszta hangként a lelkemben. Ami nem volt ott azelőtt. Bibliai idézetek jutottak eszembe, amiket emlékezetem szerint soha nem tanultam meg. Bátorító szavakat mondott, amik csak nekem szóltak. Olyan lépésekre késztetett, amiket magamtól nem tettem volna meg. Mondok egy példát.

Néhány hete kerestük már a megfelelő templomot, amikor Isten egy kis gyülekezetbe vezetett. Egy kedves fiatal nő tartotta a tanúságtételt. Megérintett. Ugyanazon a héten a rádióban újra hallottam beszélni. Isten olyan tisztán szólt hozzám, ahogy azelőtt még soha, és egyértelműen kérte, hogy hívjam fel ezt a fiatal asszonyt, és ajánljam fel neki az önkéntes segítségemet.

Megijedtem, de engedelmeskedtem. Több hívásba került, de végül sikerült elérnem Lysa TerKeurst-öt, a Proverbs 31 Ministries (Példabeszédek 31 Szolgálat) elnökét.

„Szia Lysa,” mondtam. A következő szavak csak úgy özönlöttek ki a számon, ahogy izgatottan magyaráztam. „Nemrég költöztünk Charlotte-ba, láttalak a templomban, aztán hallottalak a rádióban. Újságíró végzettségem van, nem tudom, nem tudnátok-e hasznomat venni önkéntesként.”

Csend volt a vonal túlsó végén, mielőtt Lysa megszólalt. „Azért imádkoztunk, hogy találjunk valakit újságíró végzettséggel.”

Izgalmas dolog volt felfogni, hogy Isten szólt hozzám, s kezdtem megérteni, mit is értett Jézus azon, hogy elküldi a Szent Lelkét, hogy Ő kommunikáljon velünk. Szinte láttam, ahogy Isten karmesterként összehangolja a dolgokat, miután hallgattam a bennem lévő Szentlélekre, és engedelmeskedtem neki. Egy otthoni barátnőmnek elmeséltem ezt az élményemet. Azt mondta, a költözésünk előtt túl zsúfolt volt az életem ahhoz, hogy meghalljam Isten hangját. Ez igaz, de még más is volt. Nagyon független voltam, úgy hoztam döntéseket, hogy előtte nem konzultáltam Istennel. Igazából nem nagyon volt szükségem Rá vagy a tanácsára. Legalábbis ezt gondoltam. Mikor mindent elvesztettem, amire addig támaszkodtam, kiüresedve és kétségbeesetten vágytam arra, hogy Isten feltöltsön. A szükséghelyzetben Isten Lelke lett a tanácsadóm, a vigasztalóm, a vezetőm.

Néhány éve segítséget kértem Istentől ezen a területen. Tudtam, hogy bennem van a lehetőség a visszaesésre, a függetlenedésre, és én továbbra is hallani akartam a hangját. Kértem, hogy tartson mindig olyan körülmények között, ahol alázatos vagyok, és érzem, hogy szükségem van Rá. Nehéz volt ezért imádkozni, és még nehezebb megélni, mert Isten rábólintott a kérésemre. De ha ez az ára, hogy halljam Istent, örömmel megfizetem.



Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Szentlelked által szólsz az egyszerű emberekhez. Bocsásd meg nekem, ha néha elfoglalttá és függetlenné válok. Mindennél jobban szeretném, hogy szólj hozzám, halljam a hangodat. Segíts kipakolnom az életemből mindazt, ami elfoglalja Előled a helyet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.03.
www.proverbs31.org

Bezzeg, ha …
Zoe Elmore

„A távolból megjelent nekem az Úr: ’Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.’” Jer 31:3

Serdülőlány koromban Thea nevű unokatestvérem volt számomra a női eszménykép. Magas volt és karcsú, a legutóbbi divat szerint öltözködött, a frizurája mindig tökéletes. A jegyei kitűnőek, a szobáját tisztán és rendben tartotta. Mozgása kecses volt, mintha mindig pár centivel a föld felett lebegett volna. Királyinak tartottam szépségét, alakját, méltóságteljes viselkedését.

Jómagam az ellenkezője voltam. Alacsony és duci. Nem engedhettük meg magunknak, hogy a legújabb irányzatok szerint öltözködhessem, a hajamat nem lehetett tökéletesre vágni, szeleburdi fürtökben, fésülhetetlenül nőtt a fejemen. A jegyeim közepesek voltak, és utáltam takarítani a szobámban. Nem lebegtem járás közben, ügyetlenül botladoztam az élet útján. Mire felnőttem, úgy gondoltam, senki sem lehet nálam távolabb a királynői méltóságtól, és biztos voltam benne, hogy mindig csak bosszúságot és csalódást jelentettem a szüleimnek.

Néha arról ábrándoztam, bezzeg, ha olyan volnék, mint Thea. Megpróbáltam utánozni a viselkedését, a mozgását, a kellemes beszédét, tetszeni igyekeztem a szüleimnek, remélve, hogy egy nap érdemes leszek a szeretetükre, s nem csak rossz érzést okozok nekik.

Szomorúan állapíthatom meg, hogy sok évnek kellett eltelnie, míg szépséges hercegnőként láthattam magamat, és talán még több időnek, hogy abbahagyjam, a „bezzeg ha” lelkületű életszemléletet. El kellett jutnom oda, hogy nem az öltözéken és a frizurán múlik a szépség, hanem a szívnek kell megváltoznia, megszépülnie.

Napi rendszerességgel kell a „bezzegeket” félretenni, de sikerül, ha komolyan vesszük az Efézusi levél 5:1 versét: „Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját”.

Látod már? Nem a megfelelő példát utánoztam. Figyelmemnek Mennyei Atyám személyiségvonásaira kellett volna irányulnia, nem egy másik emberre. A mennyei Atya utánzására összpontosított figyelem és a napi igyekezet minden Krisztusban hívő ember lényegi kötelessége.

Könnyű egy másik nőt figyelni, hozzá igazítani elképzeléseinket a sikerről, az értékesről. Látjuk a vonzó, kellemes külsőt, figyeljük a másik nő sikereit, és beleesünk az utánzás csapdájába: azt akarjuk magunknak is, ami neki van, olyanok akarunk lenni, mint ő. Elábrándozunk a lehetőségen: „bezzeg, ha…” Pedig ahhoz, hogy isteni szépségűek legyünk, csak az 1 Kor 11:1-et kéne gyakorlatba átültetnünk: „Legyetek a követőim, amint én Krisztus követője vagyok”.

Bármilyen nehéz lenyelnünk, nem arra teremtettünk, hogy tökéletes külsőnk legyen, és ezzel magunkra vonjuk a világ figyelmét. Arra teremtettünk, hogy hivatásunkhoz méltó életet éljünk, és az Úr Jézus Krisztus szépségét tükrözzük. Ha ezt tesszük, másokat is eljuttathatunk Jézus megismeréséhez, mely az örök életet jelentheti nekik. Ez pedig messze túlmutat mindazon, amit a „bezzeg ha” álmainkkal elérhetnénk.

Úgyhogy elmondhatom, már nem Thea az ideálom, hanem Jézus. Te kihez próbálsz hasonlítani?

Uram, bocsásd meg nekem a „bezzeg ha” álmodozásokat. Elégedettségemet és teljességemet Benned akarom megtalálni. Segíts arra összpontosítanom, hogy Téged tükrözzön életem. Te vagy az én Uram és Megváltóm. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.04.
www.proverbs31.org

A hála mindent átalakít
Lysa Terkeurst

„Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” Eféz 6:12

Ültem az ágyon, csorgott a könnyem, negatív gondolatok kavarogtam az agyamban… Miért tud néha ilyen nehéz lenni a házasság? Miért nem próbálja az én oldalamról is látni a dolgokat? Miért nem próbál megváltozni? Nem kellett volna hozzá mennem…

Házasságunk első öt évében újra meg újra lejátszódott ez a jelenet. Kedvetlen voltam, túlhajszolt, ki akartam szállni. És mégis itt vagyok, rövidesen ünnepeljük 18. házassági évfordulónkat, és nagyon-nagyon örülök, hogy nem adtam fel.

Az Efézusi levél 6:12 fontos emlékeztető, hogy a férjem nem az ellenségem. Lehet, hogy úgy érzem néha, de az igazi ellenségem a Sátán, aki gyűlöli a házasságot, s terveket sző ellenem s Art ellen.

A Sátán mindenképpen szét akar minket választani. Ellentétek szításával, sértésekkel, félreértésekkel, és mindenféle zavarkeltéssel. De el akar választani a szomszédainktól is, a barátainktól is, a munkatársainktól, a szüleinktől, a párunktól, a gyermekeinktől is. És mindenekelőtt Istentől. El akar fordítani Istentől.

Egyik legjobb módszere, hogy belecsábít egy panaszkodós örvénybe, ami észre sem vesszük, elkap és nem enged, csak elégedetlenkedünk, morgolódunk és siránkozunk egyre. Ha sikerül rávennie, hogy csak a rosszat lássuk az életünkben, apró repedések keletkeznek minden kapcsolatunkon. Mindenki fűje zöldebb lesz, mint a miénk.

Olyan tisztán látszik ez, ha visszatekintek házasságunk első öt évére. Annyira elvakított a férjemmel kapcsolatban a rosszra való fókuszálás, hogy semmit nem láttam abból, ami jó. Mindenért zúgolódtam, panaszkodtam, szüntelen nyaggattam, meg akartam változtatni Artot. És közben szinte tönkretettem a házasságomat. A Sátán egyre inkább teret nyert, ahogy Art és köztem tágult a szakadék.

Aztán egy nap, mikor könnyek között kértem Istent, hozza helyre a dolgokat, arra éreztem késztetést, hogy számba vegyek mindent, amiért hálás lehetek a férjemmel kapcsolatban.

Eleinte nehezen ment. Régóta hallgattam és el is fogadtam a Sátán suttogását, hogy csak negatív oldala van a kapcsolatunknak, s úgysem találok benne semmi jót. De ahogy egyenként eszembe jutottak a pozitív vonások, lassan, fokozatosan a mérleg átbillent. Mintha a negatív felhők kezdtek volna felszállni, újra látszottak a jó tulajdonságok. Annyi, de annyi jó tulajdonsága van; megdöbbentett, hogy vakulhattam így el.

Milyen kár, hogy öt évig azt hittem, zöldebb lenne a fű valaki mással. Pedig ez nem igaz. A fű ott zöld, ahol gondozzák, öntözik, trágyázzák. A hálás lelkület – amikor szándékosan összegyűjtjük azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk – kiváló kezdet ahhoz, hogy öntözzünk, gondozzunk, és megváltoztassunk bármit az életünkben.

Istenem, köszönöm, hogy megmutattad, milyen jótékony hatása van, ha észrevesszük és számontartjuk szeretteink jó tulajdonságait. Segíts, kérlek, hogy felismerjem a Sátán mesterkedéseit, és őszintén hálás szívvel verjem vissza a támadásokat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 210.08.05.
www.proverbs31.org

Sötét szemüveg
Melanie Chitwood

„Lerontunk okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek; és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztusnak való engedelmességre.” 2Kor 10:5

Este 6 óra van, s az asztalon gőzölög a finom vacsora, amit a családnak főztél. Fél hétkor felhív a férjed, hogy közölje, egy percre hazaugrik, bekap egy szendvicset, s átöltözik a tréningruhájába, mert 7-kor kezdődik a focimeccse.

Focimeccs? – kérdezed magadtól. Miféle focimeccs?

Még le sem tetted a kagylót, s az elmédben már ott kavarog egy csomó sötét gondolat a férjedről és a házasságotokról. Úgy utálok vacsorát főzni, mikor úgysem eszi meg. Biztos említette a focimeccset, de kiment az eszemből, különben is itthon lenne a helye. Szuper, megint egyedül fektetem a gyerekeket, egyedül rakok rendet a konyhában, a régi lemez. Majd én is kitalálok valamit egyik estére, s „elfelejtem” megmondani neki.

Talán te is éltél már át hasonlót. A részletek talán mások, de a sötét szemüveg ismerősnek tűnik. Azon kapod magad, hogy újra meg újra ugyanazok a romboló gondolatok keringenek az agyadban. Ilyenek:

„Borzasztóan önző. Sosem gondol arra, hogy nekem mi a jó, csak az a fontos, hogy neki jó legyen.”

„Most már igazán tudhatná, mi az, amire nekem szükségem van. Már öt éve házasok vagyunk.”

„Ez a házasság nem működik. Akkor voltam hülye, amikor hozzámentem.”

Ha sötét szemüvegen át nézzük a házasságunkat, könnyen gyökeret ver a lelkünkben a keserűség és a sértődöttség. Ezek a sarjak elszívják a levegőt a gyöngédségtől, a békességtől, a házassági közösségtől. Észrevétlenül ingerlékennyé, nyerssé, távolságtartóvá, dühössé, engesztelhetetlenné válunk a társunkkal szemben. Még tán azon is rajtakapjuk magunkat, hogy a váláson gondolkozunk, vagy lépéseket teszünk abba az irányba.

Ha szembe akarunk szállni a sötét gondolatokkal, Isten ellát a szükséges fegyverzettel. Mindenekelőtt kérjük Őt, segítsen észrevenni azt a gondolkodásmódot, ami árthat a házasságunknak. Másodszor, valljuk be Neki destruktív gondolatainkat. Harmadszor, kérjük meg, hogy ejtse foglyul ezeket a gondolatokat (2 Kor 10:5), és végül, negyedik lépésként helyettesítsük a hazugságokat Isten igazságával.

A fenti szituációban ez a stratégia ilyen gondolatokhoz vezethet:

„Elfáradtam, s rajta akarom kitölteni a haragomat. Uram, adj türelmet, s ne hagyd, hogy felhúzzam magam.”

„Tudom, hogy szüksége van egy kis kikapcsolódásra, amikor olyasmit csinálhat, amit szeret.”

„Segíts, hogy találjunk időt egy kis nyugodt beszélgetésre, amikor elmondhatom, hogy nekem is szükségem van felfrissülésre. Esetleg találunk egy estét jövő héten, amikor együtt elmehetünk valahová.”

Azért nagyon fontos, hogy állandóan figyeljünk a férjünkkel és a házasságunkkal kapcsolatos gondolatainkra, mert a gondolatok alakítják a viszonyulásunkat, az attitűdünket, és az attitűd alakítja a cselekedeteinket. Ha a gondolatainkat alávetjük Krisztusnak, cselekedeteink nem rombolni, hanem építeni fogják a férjünkkel való egységünket.

Uram, szavaid szerint, ha hiszek, akkor a Te értelmed van bennem (1Kor 2:16). Mutass rá minden olyan gondolatra, ami nem a Te igazságodat tükrözi. Segíts, hogy levegyem a sötét szemüveget, mikor a férjemre nézek. Add nekem a Te gondolataidat róla és a házasságunkról, ezek a gondolatok segíteni fognak, hogy megőrizzük az egységünket. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.09.
www.proverbs31.org