Isten misztérium – név nélküli Valaki, akit nem tudok elérni, felfogni. Néha ez a misztérium végtelennek tűnik, bárhogy próbálok belehatolni, valamilyen sötét nem-tudás vesz körül. Ez akkor is megtörténik, ha közben nem szűnik a vonzás Isten felől, a vágy bennem, hogy felkutassam azt, ami túlmutat rajtam, és szemtől szembe „te”-nek szólítsam az egyre nagyobb misztériumot. A szakadékot, a tátongó mélységet köztem és az engem vonzó Valaki között talán a próféta által hallott szavak fejezik ki legjobban: „Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én utaim nem a ti utaitok – mondja az Úr. Igen, olyan magasan van a menny a földtől, mint amilyen magasan vannak az én utaim a ti utaitok fölött, az én gondolataim a ti gondolataitok fölött” (Iz 55,8-9). És mégis, a hatalmas távolság ellenére, csodálatos módon a legnagyszerűbb közelség is ott van – Isten jelenléte, aki Jézus személyében közeledik felém, és belép szívem hajlékába. Mert a felfoghatatlan, a teljes misztérium közel jön hozzám Krisztusban, nevemen szólít, az igazság és szeretet szavak nélküli szavait suttogja legmélyebb valómba. Azért mondhattam ki a Te-t a sötétségbe, mert már megközelített, és te-nek szólított. A legfelfoghatatlanabb misztériumban létrejött egy találkozás, egy párbeszéd, egy imádság. Ahogy Szent Ágoston írta: „Isten közelebb van hozzám, mint én saját magamhoz”.
Uram, Jézus, a sötétség, amit tapasztalok, egyáltalán nem sötétség, hanem a te közeledésednek fénye. Kérlek hát, hadd fogjam fel imádságban, hogy soha nem hagysz el, hogy velem vagy hűséges szeretetben.
sacredspace.ie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése