Lélekerősítő levelek 57

Szálljak ki?
Lysa TerKeurst

„Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!” Zsolt 116,7

Hányszor átéljük, hogy de jó lenne hangosan, tisztán hallani Isten hangját, amint egyértelmű jelzést ad: „Azt akarom, hogy ebbe és ebbe az irányba menj.” Akkor tudnánk, ki kell-e még tartanunk, vagy hagyjuk abba, s induljunk el egy másik irányba.
Ugye te is átélted már, hogy szerettél volna abszolút bizonyosságot?
Velem mindenesetre többször megtörtént már.
Jó tudni, mit kell tennünk.
Néha túl sokáig időzünk egyhelyben. De azt hiszem, nagyobb kár akkor ér, ha túl hamar kiszállunk. És aztán élhetünk tovább a gyötrő gondolattal: mi lett volna ha…? Mi lett volna, ha vártam volna még egy évet – egy hónapot – egy napot?
Mi lett volna, ha Dávid úgy megsértődik, amiért az apja kihagyta a sorból, hogy nem hajlandó bejönni a mezőről, hogy találkozzék Sámuellel? (1Sám 16)
Mi lett volna, ha nem a Mindenható árnyéka, hanem a Góliáté szerint dönti el, szembeszáll-e a nagyra nőtt ellenféllel? (1Sám 17)
Mi lett volna, ha a büszkeség vagy a félénkség megakadályozta volna Abigélt, hogy leboruljon Dávid előtt? (1Sám 25)
Tudni, mikor kell megállni, s mikor kell kitartani, az egyik legfontosabb megtanulni való az életben.
Jézus így bátorít a Mt11,28-ban: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve: én pihenést nyújtok nektek.”
Mindig zavart ez a vers, mert úgy gondoltam, én nem akarok pihenni. Nekem biztatásra van szükségem! A terhem most az, hogy döntenem kell. Nem akarom összekuszálni az életemet azzal, hogy nem veszem észre a jelt, amit küldesz, Istenem!
Az a pihenés, amit Jézus ajánl fel itt nekünk, nem puszta henyélés. A görög anapauo szó, amit itt olvasunk, többek közt azt jelenti: „nyugodt, türelmes várakozás”.
Jézus tehát más szavakkal azt üzeni: Ha hozzám jössz, kimerültségedet, bizonytalanságodat átalakítom türelmes várakozássá.
De hogyan? Mi az, ami akadályozza, hogy megnyugodjam? Az én. Figyeljük csak a következő gyakran megfogalmazott mondatainkat:
Nem tudom, mit tegyek. Nem értem. Kimerült vagyok. Mindent megpróbáltam már. Feladtam a reményt.
Ugye ismerjük, ezeket az én-ről szóló megállapításokat? Sokszor mondtam ki őket én is.
Csak úgy találhatunk rá az anapauo pihenésre – a felfrissült reményre -, ha nem vánszorgunk tovább, hanem átvesszük Jézustól a következő feladatot. Azt, ami épp most következik.
A Mt 11,29-ben Jézus azt a feladatot adja, hogy vegyük fel az Ő igáját, és tanuljunk Tőle. Kérjük hát meg Tanítónkat, mutassa meg a következő lépést. Csak azt az egyet: a következőt. Nem tízet, nem végig az egész utat, nem a Google-térképet a kiemelt útvonallal. Csak egyetlen lépést, azt, ami következik.
Végezd el azt a lépést tökéletesen, nyitott, alázatos szívvel. Figyelj, találd meg, mire akar Jézus tanítani ezzel a lépéssel. Ez a te oldalad az egyenletben.
A feladat kimondása után jön a biztatás a 30. versben: „Az én igám édes, az én terhem könnyű”. Nem kell ismernünk minden választ. Csak maradjunk állandó kapcsolatban azzal, aki ismeri őket. Ahol a mi erőnk végződik, ott kezdődik az Övé. Ez Isten oldala az egyenletben.
Mindent meg kell tennem, amire képes vagyok. Aztán bízzam Istenben, hogy Ő is megteszi, amire Ő képes.
Maradjak? Menjek? Talán inkább így tegyük fel a kérdést: „Istenem, mi a következő lépés, amit meg kell tennem? Megteszem, ami az én részem. A többit Rád bízom.”

Uram, fáradt vagyok, és vannak dolgok, amiket nem látok tisztán. Kérlek, hadd lássam meg, hogy az egyenletnek két oldala van: ahol az én erőm végződik, ott kezdődik a Tied. Segíts, hogy mindig Rád nézzek a következő lépés előtt. Nyugodtan, türelmesen fogok várakozni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.02.
www.proverbs31.org

Az elégedettség titka
Micca Monda Campbell

„Megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van.” Filippi 4,11b

Észrevetted, hogy ha túlnyújtózol a takaródon, ezzel nemkívánatos feszültséget gerjesztesz az életedben?
Néha úgy gondolom, azért törjük annyit magunkat a nagyobb keresetért, hogy elfogadjanak a társaink, jobb helyet vívjunk ki a társadalomban, és mindenféle bőséghez jussunk. Abban az illúzióban élünk talán, hogy ezek a javak teszik az embert teljessé, elégedetté, felhőtlenül boldoggá. Amikor pedig rájövünk, hogy ez nem így van, ürességet, csalódottságot érzünk.
Az elégedettséget és a biztonságot nem a címek vagy az autómárkák adják. Kocsink márkajelzése arról árulkodik, hogy milyen autót vezetünk, nem arról, hogy kik vagyunk. Valódi elégedettséget kizárólag Isten gazdagságának a felfogása adhat, az a bőség, amit az Ő kegyelme áraszt ránk.
Nemrég Isten megmutatta, hogy ha mindig többre vágyom, ezzel azt bizonyítom, hogy elégedetlen vagyok Vele. Mintha azt mondanám: „Nem vagyok elégedett azzal, amit adsz nekem. Többet akarok.”
Azzal, hogy többre vágyom, nyomás alá helyezem magam, hisz olyasminek a megszerzésével próbálkozom, amit Isten nem adott nekem. Természetszerűleg következik ebből a szorongás, az aggódás, mert nem Istenre figyelek, és nem arra, amit Ő akar kezdeni az életemmel.
Az egyre-többet nyomása olyan utakra vezet, ahova soha nem akartam eljutni. Mialatt próbáljuk kitölteni a lelkünkben lévő légüres teret, rájövünk, hogy minden külső luxus csak szánalmas utánzata a lelki teljességnek. Mai igénk rámutat, hogy Pál felfedezte az elégedettség titkát: „Megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van.”
Ne feledjük, hogy Pál ezt igen nehéz körülmények között jelenti ki. Börtönben ül, olyasmivel vádolják, amit nem követett el. Nem tudom, hogy én be tudnám-e érni azzal, amije neki ott volt. Talán öklömmel verném börtönöm ajtajának rácsát, s közben panaszkodnék az ismert dal szavaival: „Nobody knows the trouble I’ve seen, Nobody knows my sorrow.” (Senki sem ismeri a bajt, amibe kerültem. Senki sem ismeri a fájdalmamat.) Az elégedettség nem azt jelenti, hogy kedveljük jelen körülményeinket, arra viszont szükség van, hogy értékeljük azokat. Hadd magyarázzam meg.
Pál megtanulta, hogy az elégedettség gyümölcse akkor érik be, ha hálásak vagyunk Istennek azért, amit nyújtott nekünk, függetlenül attól, hogy ezt szeretjük-e vagy sem. Isten jelenléte számít a feszültségben, amiben élünk, és a mi viszonyulásunk az Ő gondoskodásához. Azzal, hogy kifejezte háláját, Pál nem a birtoklás, hanem a létezés gazdagságát tapasztalta meg.
Talán épp nehéz helyzetben vagy, és szabadulni szeretnél. Talán megingott a munkahelyed – vagy épp két funkcióban kell helyt állnod. Talán nagyon kis területen kell meghúzódnod a családoddal, és ezt utálod. Nem ott vagy, nem azt teszed, amire számítottál, amire vágytál, és persze ezt nem szereted.
Az igazság az, hogy nem kell szeretnünk azt, ahol vagyunk, vagy azt, amink van, de ha úgy döntünk, hogy hálát adunk Istennek mindazért, amivel ellát – akár szeretjük azt, akár nem – megtapasztalhatjuk ugyanazt az elégedettséget, amiről Pál tett bizonyságot.
Az, hogy hálásak vagyunk, nem jelenti föltétlen, hogy Isten csak erre várt, és mostmár kihúz a csávából. Lehet, hogy megteszi, lehet, hogy nem. Meglévő dolgaink értékelése abban segít, hogy megszabaduljunk a még-többre-vágyástól, és megpihenjünk az elégedettség gazdagságában. S ha eljutunk az elégedettséghez, már nincs szükségünk földi javak bőségére.
Isten lesz a legnagyobb kincsünk. Benne mindenünk megvan, ami kell.

Uram, köszönök mindent, amivel ellátsz engem. Tölts fel békességeddel, hogy valóban elégedett legyek áldásaiddal. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.03.
www.proverbs31.org

Eljövendő örömök
Marybeth Whalen

„Rajta hát, mondjátok csak: ’Ma vagy holnap abba a városba indulunk, ott töltünk egy évet, kereskedünk, nyerészkedünk.’ Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap!” Jak 4,13-14a

Teljes-gőzzel-előre élem az életem, rohanok, tennivalóim listájával a kezemben, tekintetem mindig a következő feladatokon. Élvezek célokat kitűzni, és elérni őket. Kevés dolog tesz olyan boldoggá, mint mikor kihúzhatok valamit a listámról egy elégedett vonallal: elvégeztem.
Egyik délután a nyáron egy barátnőmnél lazítottam, úgy döntöttünk, tévézni fogunk. Van egy olyan funkció a készülékén, amivel meg lehet nézni a következő időszakban vetített filmek, műsorok előzeteseit. Az volt a tervünk, hogy megnézünk egy filmet, de végül az idő jórészében az előzeteseket nézegettük. „Legtöbbször ezeket nézem, s nem jutok oda, hogy végignézzek egy műsort” – kuncogott a barátnőm.
Megérintettek a szavai, mert rájöttem, hogy gyakran erről szól az egész életem. Arra koncentrálok, ami előttem áll, és megfosztom magam a főműsor – a ma, a most – adta egyszerű örömöktől.
Új regényem, a She makes it look easy (kb.: Úgy tesz, mintha könnyű lenne) főszereplője nagy iramban előre él. Azt a házat látja maga előtt, amiben majd élni szeretne, azt az életet, amilyet elképzel magának, azt a tökélyt, amit el akar érni. Kikéri egy befolyásos szomszédja tanácsát, hogyan juthatna el minél előbb a megálmodott tökéletességre. Nem jut eszébe, hogy mialatt egyre gyorsabban fut az egyre jobbért, elveszíti az itt és most ajándékait és áldásait.
Szomorúan vallom be, hogy a regény saját tapasztalataimon alapszik. Az egész életem arról szólt, hogy leküzdjem a jelennel való elégedetlenségemet, és elnyomjam az állandó késztetést a tünékeny jövő megragadására.
Pár hónapja megkaptam az első, gyorshajtásért járó büntetésemet. Mialatt a rendőr visszaszállt a kocsijába, dermedt csendben próbáltam felfogni, mi történt. Autóvezetői tisztaságomon folt esett, mert képtelen voltam lassítani, és élvezni az utazást. Állandóan az előttem álló cél felé száguldó szokásom csapdájába estem. Ahelyett, hogy gyönyörködtem volna a körülöttem lévő tájban, az egészet lefokoztam az ablakom előtt elsuhanó homályos folttá. A sokk elmúltával levontam a tanulságot: ha lassítok, ha megnyomom a szünet gombot, nemcsak gazdagabbá válik az életem, de a sérülésektől is jobban megóvom magam.
Azóta igyekszem meg-megállni, figyelni Isten működését a jelenben, észrevenni apró kis kacsintásait, amiket küld felém, ha rápillantok. Keresem az Igében, és minden reggel megkérem, segítsen megmaradni a felfedezett igazságok mellett. Néha megállok a rohanásban, csendben elmosolyodom, s csak ennyit mondok: Köszönöm, Uram. Megtanulok a főműsorra koncentrálni, és abbahagyom az előzetesek pörgetését.

Uram, a mai nap a Te kegyelmed ajándéka. Segíts felfedeznem, mi mindent adtál vele nekem. Tudom, hogy a holnapjaimat a kezedben tartod, s nyugodtan élhetek a mostban, amit kaptam Tőled. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.06.
www.proverbs31.org

Lelki társ
Rachel Olsen

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” Péld 10,9

Barátnőm egyedülálló volt, és ez nem zavarta. Békességben élt, míg azok a bizonyos szavak fel nem kavarták lelkét, felélesztve a magányosság érzését, a vágyat, hogy szeressék, s hogy szerethessen. A férfi családos ember volt.
Egy keresztény nő, akinek égető szüksége volt tisztánlátásra és támaszra, belesodródott egy érzelmi kapcsolatba, és beszélni akart velem erről.
Hajdani barátja tűnt fel a semmiből. Rég elmúlt érzésemlékek villantak fel, mikor meghallotta a hangját, jól esett, hogy megkereste. De a férfi rövidesen arról kezdett beszélni, mennyit gondolt rá az eltelt időben, mennyire hiányzott neki.
Elmesélte, hogy nem boldog a házasságában, s arra vágyik, hogy újra vele legyen. Érthető, hogy a nő lelkében felszínre törtek a régi érzelmek buborékjai. Elmondta nekem, hogy nem találkozott személyesen a volt barátjával, de a számítógép és a telefon újraépítette az érzelmi és a gondolati kapcsolatot közöttük.
Érezted már valakivel kapcsolatban, hogy ő a neked rendelt lelki társ?
Ha két ember elkötelezi magát egymásnak Isten előtti házasságban, ők ketten lelki társakká válnak. „Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, s a kettő egy lesz. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” (Mk 10,7b)*
Évekkel ezelőtt beszélgettem egy másik asszonnyal, aki érzelmi kapcsolatba lépett egy férfival, akivel „sokkal több közös volt bennük”, mint a férjével. Az nem számított, hogy iskoláskorú gyermekeik voltak közösen a férjével. A gyülekezet tagjai óva intették, de a nő nem szakította meg a kapcsolatot. Most elváltan él.
Legyünk őszinték önmagunkkal és Istennel. Jézus megmondta, hogy gondolatban is elkövethetünk házasságtörést (Mt 5,28). A lelkünk is paráználkodhat. Arról nem is beszélve, hogy az érzelmi egyesülés csak egy lépcsőfok a testi kapcsolat felé.
Barátnőm, aki most ezzel a helyzettel küszködik, egyedülálló, ám a férfi nős. Ez tehát nemcsak a férjes asszonyok gondja. Mindnyájunknak őriznünk kell a szívünket. A biblia szerint szívünk az életünk forrása.
Ha úgy érzed, hogy amit most leírtam, az a jelen életed problémája, igyekezz megszakítani a kapcsolatot. Ne tápláld tovább a függőséget. Fordíts hátat a tisztességtelenségnek. Válts telefonszámot, emailcímet, ha kell, keress új munkát, változtasd meg napi szokásaidat. Istennek hála, a fent említett barátnőm abbahagyta a beszélgetéseket régi barátjával.
Ha jelenleg nem érzed érintve magad, akkor is vigyázz, nehogy beleess a csapdába. Ne lépj csúszós pályákra. Ne keresd az interneten régi szerelmeidet. Ne ossz meg mással, különösen ne a másik nem képviselőivel belső, személyes gondolatokat, érzéseket, főleg házasságbeli problémákat. Ha szükséged van beszélgetésre, keress erre egy barátnőt, vagy menj el tanácsadóhoz. Legyen egy megbízható valaki az életedben, aki időnként rákérdezhet, hogy állsz az érzelmeiddel. Ha házasságban élsz, tápláld, gondozd a házasságodat.
Végezetül forduljunk Ahhoz, aki a Szeretet (1Jn 4,8), és aki jobban ismeri szívünket, mint bárki más. Húzódjunk Krisztus közelébe, aki valóban a lelki társunk. Az Ő szívével való egyesülés biztonságban kielégíti szívünk vágyait.

Uram, adj erőt azoknak, akik ezt olvassák, hogy azt tegyék, ami jó, ami helyes. Segíts tisztán maradnunk gondolatainkban, érzelmeinkben, testünkben, lelkünkben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.07.
www.proverbs31.org

*A pontos értelmezés végett kihagytuk a szövegből a „test” szót, mert az az eredeti értelmében nemcsak a fizikai testet jelenti, ahogy ma értenénk, hanem a teljes embert.

Fölkelünk
Renee Swope

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel.” Péld 24,16a

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik nem félnek a kudarctól. Tudod, akiknek eszükbe sem jut, hogy valami nem sikerülhet; akik egy kedvezőtlen fordulatot kihívásnak, újabb legyőzendő akadálynak látnak.
Hát én nem mindig vagyok ilyen bátor. Az igazat megvallva, nagyon elszontyolodom a kudarcoktól, még az apróbbaktól is. Úgy szoktam mondani, hogy van bennem egy kis piszkálódó alak, aki újra meg újra végigjátszatja velem gondolatban a tévedéseimet, s emlékeztet rá, hogy mekkora csalódást okoztam valakinek, hogy türelmetlen voltam a férjemmel, kemény a gyerekekkel, vagy egyéb gyenge pillanataimra a nap folyamán.
Leginkább akkor van baj, ha engedem, hogy egy rossz döntés, egy félresikerült találkozás, valami komolyabb tévedés kapcsán meggyőzzem magam, hogy ne is próbáljam helyrehozni a hibát, mert úgysem sikerül. Talán veled is megtörtént, hogy egy kudarc leterített, a bűntudat megkötözött, és túszként fogva tartott.
1200 nővel készítettem felmérést készülő könyvemhez, s levontam a következtetést, hogy leginkább múltbeli botlásaink és félelmünk az újabb bukástól okozzák kételkedésünket önmagunkban.
A fenti ige, a Példabeszédek 24,16 segített elengednem a nyomasztó lelkiismeretfurdalást, bűntudatot, félelmet és szégyenérzetet, amik nem engedtek előre lépni. Szánj rá egy percet, és olvasd el figyelmesen: az igazak elesnek. Ez így van. Azok is elesnek, akik megkapták Krisztus igazságának és megváltásának ajándékát. De nem azért esünk el, hogy lent is maradjunk.
Ahelyett, hogy feladnánk, hagyjuk, hogy Jézus ereje felemeljen.
Fölkelés közben bocsánatot kérhetünk. Fölkelés közben megújult türelemmel fordulhatunk gyermekeink felé, új erővel foghatunk a munkánkhoz, folytathatjuk szolgálatunkat, a házaséletünket, helyrehozhatjuk hibáinkat. Mert bízunk abban, hogy ha elesünk is, Isten segíteni fog. Figyeld meg, mit ígér neked a 37. zsoltár 23-24. versében. Olvasás közben a hiányzó helyekre illeszd be a nevedet: „Az Úr irányítja …… lépteit, akinek útja tetszik neki. Ha elesik is ……., nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.”
Fölkelés után bukásunk segít azzá a magabiztos emberré válni, amilyennek Isten alkotott, mert a bukás és felkelés erőssé és jobbá tesz, ha Istenhez fordultunk segítségért. A bukás hatására többre leszünk képesek, mint amit képzeltünk magunkról, új megoldásokat keresünk, mert rájöttünk, hogy a régi nem működik.
Igen, a bukás fáj, de jótékony hatása is van. A bukás bölcsességet ad, ha kérjük, és érettséget, ha tanulunk belőle.
Jézus követése nem azt jelenti, hogy mentesülünk a tévedésektől, és tökéletesek leszünk. Azt jelenti, hogy elfogadjuk gyengeségeinket, hagyjuk, hogy egyre inkább függjünk Isten bennünk működő szeretetétől és erejétől. Legközelebb tehát, ha nem sikerül olyannak lenned, amilyennek Isten elhívott, vagy amit te magad vársz el magadtól, kérd Őt, hogy emlékeztessen erre az igazságra. Néha nem sikerül olyannak lennünk, amilyenek lenni szeretnénk, de minden elesésünkkel közelebb kerülünk hozzá, ha Isten kezébe kapaszkodunk, hogy fel tudjunk kelni.

Uram, köszönöm kegyelmedet, ami emlékeztet rá, hogy nem esik ítélet alá, aki Jézus Krisztusban van. Lépteimet Te szilárdítod meg, Uram, ezért hiszem, hogy akkor sem vetsz el magadtól, ha elesem vagy elbukom. Kezedbe akarok kapaszkodni, és bízni akarok szeretetedben, miközben felemelsz, és felhasználod eleséseimet, hogy azzá a magabiztos emberré váljak, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.08.
www.proverbs31.org

Vágyaink kielégítésének csábítása
Lysa TerKeurst

„Az én Istenem, dicsőséges gazdagsága szerint Jézus Krisztusban, kielégít mindennel, amire szükségetek van.” Filippi 4,19

A kísértés a Sátán késztetése vágyaink kielégítésére Isten akaratától függetlenül.
Kifinomult módszereinek egyike, hogy kételkedő gondolatokat ültet el bennünk: Isten hátha nem adja meg, amire szükségünk van – Isten talán nem elég.
A Sátán azt akarja, hogy egyedül, elhagyatva érezzük magunkat, s figyeljünk oda az ő ajánlataira. Ez vágyaink kielégítésének csábítása.
Az agyunkban lévő képlet valahogy így szól: „vágyom rá – tehát jár nekem.”
Ez a képlet küldi a családanyát vásárló körútra lemerült folyószámlával. Ott helyben átéli a vásárlás izgalmát. De mikor hazaérve igyekszik eldugni férje elől a csomagokat, feléled benne a szégyen.
Ez űzi az üzletasszonyt dolgozni és még többet dolgozni, anélkül, hogy határt szabna a munkájának. Fut az új megbízás, az új siker után, amiből soha nem elég.
Ez hajtott engem a nassolás felé. Hangosak a gyerekek, fut a ház, nem látom a végét a tennivalóknak. Igazán jár nekem pár perc öröm, amit egy tejszínhabos süti, vagy egy csokibonbon nyújthat. Ám csak megvastagodott derék, elhájasodott szív az eredmény.
A Sátán e finom kis csalására azonnal fény derül, ha megértünk valamit: vágyaink nem a szükségleteink.
A fenti példákban mind vágyak szerepelnek, és nem szükségletek. Nem untatlak a két szó meghatározásával, mindnyájan tudjuk, melyik mit jelent. Ó mennyire szeretné a Sátán, ha eggyé olvadna a kettő.
Mikor a két fogalom közti különbség kezd bennünk elmosódni, előjövünk a kompromisszumokkal. Magyarázkodunk, mentegetőzünk. És szükségletnek hitt vágyainkat kezdjük elválasztani Isten akaratától. Az elégedetlenség örvénye hívogat, s azzal fenyeget, hogy egész világunkat sötétbe borítja, szétforgácsolja.
Figyelj, tudjuk, hogy a Sátán fő vonása az, hogy hazudik. Minél inkább feltöltenek az általa sugalmazott ferde vágyak, annál üresebbnek fogjuk érezni magunkat. Ez a fenti esetekre is igaz. Minél többet költekezünk, minél többet dolgozunk vagy eszünk, annál üresebbnek érezzük magunkat. Ne feledd, a Sátán el akar minket szakítani Isten velünk kapcsolatos terveitől. El akar szakítani Isten megfelelő gondoskodásától. El akar szakítani Isten békességétől.
Isten gondoskodása fenntartja az életet. A Sátán kísértése elszívja az életet.
Isten rövidtávú gondoskodása hosszútávú áldással jár. A Sátán-sugallta rövidtávú kielégülés hosszú távon fejfájást okoz.
Isten gondviselése a lelket elégíti ki. A Sátán kísértése a testet jutalmazza.
Drága testvérem, jusson eszedbe mindez, amikor ma döntéseket hozol. Isten azt mondja, mindennel ellát, amire szükségünk van dicsőségének gazdasága szerint Jézus Krisztusban. Bízz Istenben. Öleld magadhoz az igazságot. Élj az ígéretei szerint.

Uram, kérlek, segíts, hogy a Te gondviselésedben bízva éljek. Nem akarom, hogy bármi elválasszon Tőled, a terveidtől, a békességedtől. Segíts, hogy észrevegyem, ha az ellenség hamis vágyakkal támad rám, hisz kielégítésük, tudom, csak ürességhez vezet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.06.09.
www.proverbs31.org