Lélekerősítő levelek 93

Jól időzített ajándékok
Lynn Cowell

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” Jak 1,17

Pár éve, pontosabban sok-sok évvel ezelőtt, kaptam a szüleimtől egy egyedi kulcstartót, rajta a kocsijuk kulcsával. Nagyon tetszett! Az a kulcs a szabadság és a függetlenség jelképe volt. Épp ezeket áhítottam tinédzser fejjel. A megfelelő ajándék volt a megfelelő időben.
Ha szüleim hatéves koromban adják azt az ajándékot, nem tudtam volna mit kezdeni vele. Furcsállottam volna, s nem illett volna hozzám. A szüleim pontosan tudták, mit mikor kell adniuk.
A Jakab Levél 1,17-ben azt olvassuk, hogy Mennyei Atyánk jó adományokat ad nekünk, gyermekeinek. De nemcsak jók az ajándékai, hanem Ő tökéletesen tudja, mit és mikor kell adnia. Az ő ajándékötleteit nem a pillanat szüli, mert elfeledkezett a születés- vagy névnapunkról. Az ő ajándékai tökéletes időzítés szerint érkeznek.
Ötéves koromban nem értem el a kabátomat a fogason, ami a pincébe vezető cementlépcső szélénél volt. Segítséget hívtam, de nem bíztam abban, hogy jön is valaki, és megteszi, amit kérek, akkor, amikor én akarom. Legurultam a lépcsőn, s egy lassan gyógyuló zúzódás a fejemen sokáig emlékeztetett a türelmetlenségemre.
Sokan fordulunk Istenhez segítségért. Kérünk valamit, amire szükségünk van. A kérdés az, hogy tudunk-e türelmesen várakozni, bízva Isten tökéletes időzítésében. Tudunk-e hinni abban, hogy ő a legjobbat akarja nekünk, és értünk teszi, amit tesz?
Néha elveszítjük a türelmünket. Amit akarunk, itt és most akarjuk. Ezért elkövetjük azt a hibát, hogy mi magunk próbáljuk megszerezni.
Van most valami, ami ha sikerülne, attól úgy érzed, teljesebb lenne az életed? Ha megszerezhetnéd azt az állást, azt a fizetést, minden könnyebb lenne. Ha Isten végre megnyitná a méhedet, kiteljesedne az életed, elmúlna végre az üresség. Bárcsak helyrehozná tönkrement, kihűlt házasságodat, rögtön öröm költözne a szívedbe. Kísértést érzel, hogy mint én, te magad szerezd meg, amire vágysz, még akkor is, ha kockáztatsz egy nehezen gyógyuló zúzódást?
Néha úgy érezzük, Isten válasza kérésünkre: „Nem”, de legalábbis „Még nem”. Ezen a ponton, ahol a mi vágyaink keresztezik az Ő akaratát, itt kell bíznunk abban, hogy Atyánk jobban tudja, és minden ajándék tőle érkezik. Az ajándék mindig jó és tökéletes - a maga idejében.
Megtapasztaltam Isten tökéletes ajándékait, ha várni tudtam Rá. Vártam, hogy férjhez menjek. Vártam, hogy megnyíljon az út a szolgálat előtt. Vártam, hogy gyermekeimet Magához vonzza. Tartsuk tekintetünket Isten hűségének történetén az életünkben, és várjuk ki a jó, a tökéletes ajándék idejét.

Uram, nagyon nehéz várni Rád. Úgy szeretném, ha sürgethetném a dolgokat, ha beindulhatnék és intézkedhetnék. Segíts, kérlek, hogy mindig tudjam Eléd vinni a vágyaimat, tudva, hogy Te mindig a legjobbat akarod nekem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.20.
www.proverbs31.org

Mit mondanak rólam a kiadásaim
Glynnis Whitwer

„Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegénykedik.” Péld 11,24

Képzeld el, hogy valaki belép a templomba, s a hirdetések között ott találja elmúlt havi bevételei és kiadásai jegyzékét. Mint egy kinyomtatott Power Point bemutatót, mindenki láthatja, mennyit kapott, és azt mire költötte. Biztos volna olyan, aki megállás nélkül futna ki a hátsó ajtón, elszörnyedve attól, hogy mások is láthatják, mire költi a pénzét.
Pénzkezelési szokásaink – hogyan jutunk hozzá, mire költjük, mennyit adunk tovább – felfedik, mi az, ami fontos számunkra. A figyelmes szemlélő megállapíthatja, milyen az értékrendünk.
Házasságom első éveiben a csekkfüzetem pontosan jelezte, mit tartok sokra, mi az, amiben bízom - és az nem Isten volt. Férjem kérte, hogy havi bevételünk 10%-át adjuk az egyháznak, de én újra meg újra addig győzködtem, míg sikerült lealkudnom a százalékot, mindig megígérve, hogy majd legközelebb többet adunk.
Hitetlenségem (Istenben és férjemben) üvöltött a csekkfüzet lapjairól.
Évekkel később aztán megadtam magam férjem kérésének, hogy adakozzunk rendszeresen. Szomorúan vallom be, hogy nem jó szívvel tettem, nem derűs bizalommal. Titokban mintha reménykedtem volna, hogy egyszer majd az orra alá dörgölhetem, hogy „ugye, megmondtam”.
Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor Isten hűségesnek bizonyult ígéreteihez az én bizalmatlanságom ellenére.
Életre szóló lecke volt: Isten megbízható. Nem tudtak addig meggyőzni erről nagyszerű prédikációk. Hiába hallottam barátnőm történetét a meghallgatott imáiról. Magamnak kellett meggyőződnöm róla. S egyik legjobb módja, hogy megtanuljunk hinni Isten megbízhatóságában, ha a pénzünket bízzuk Rá.
Sokan érezzük kényelmetlennek, hogy a pénzről beszéljünk, pedig a Bibliában több mint 2000 vers utal rá. Isten tudja, hogy a pénz életünk szükségszerű velejárója, és megfelelő kezelése fontos ahhoz, hogy hatékony keresztényekké váljunk, mert engedelmességet gyakorolunk egy sokak szeme elől rejtett területen.
Ha nyitott tenyérrel kapcsolódunk a pénzünkhöz, azt mutatja, bízunk Istenben. Mindent tőle kapunk: egészségünket, munkánkat, otthonunkat, anyagi forrásainkat. Ha visszaadunk belőle, ezzel kifejezzük, hogy hiszünk Igéje igazságában, bízunk Istenben, hogy mindig kielégíti szükségleteinket.
Annak mélyén, hogy adakozunk-e vagy sem, az a kérdés áll, megbízhatónak tartjuk-e Istent. A válasz egyértelmű igen. Isten megbízható! Ma már csekkfüzetem bejegyzései erről a felfogásomról árulkodnak.

Uram, te megérdemled teljes bizalmamat. Bocsásd meg nekem, hogy néha kételkedtem, és inkább magamban bíztam. Köszönöm, hogy újabb alkalmat adtál, hogy engedelmeskedjem kérésednek, és adakozzam jókedvűen. Segíts olyan emberré válnom, aki pénzügyeiben és szavaiban is tanúságot tesz a hitéről. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.23.
www.proverbs31.org

Civódások
Tracie Miles

„A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13, 8-9

Észrevettem, hogy 12 éves fiam összekapott valakivel. Mint minden vasárnap, most is ott ült a fiatalok között a szentély túloldalán, szemben velünk.
Odamentem, s szóltam neki, hogy kövessen az előtérbe. Ott helyben meg akartam beszélni vele, min civakodtak az istentiszteletre készülve.
Annyi történt, hogy valaki úgy gondolta, az ő helyén ülnek, s nézeteltérésüket szokásos kiskamasz módon adták egymás értésére. Bár könnyes volt a szeme – részben attól, hogy belekönyököltek a szemébe, részben a dühtől és a sértett büszkeségtől -, ragaszkodott hozzá, hogy visszamegy a többiek közé.
Lelkészünk prédikációja aznap délelőtt a haragról szólt. Beszélt arról, hogyan kezelhetjük Isten Igéje szerint. Ezek is a példái között voltak:
„A bolond mindjárt kimutatja haragját; a bölcs elfedezi, ha bántják.” Péld. 12,16
„Nincs sikere annak, aki titkolja bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.” Péld 28,13
A prédikáció végeztével lágy zene csendült fel, s aki úgy érezte, előre mehetett az oltárhoz az Úr elé.
Mikor felnéztem, láttam, hogy egy fiatalember is ott térdel az oltárnál, kezét az arcába temetve imádkozik. Ismerősnek tűnt, de felnőttebbnek látszott a fiamnál… Vagy mégis?
Előrehajoltam, hogy jobban lássak, s felismertem, hogy az oltár előtt térdelő fiatalember az én fiam.
Szívem hevesen dobogott, mert tanúja lettem, hogyan lett Krisztusé a gyermekem itt, a szemem előtt. Isten Igéje elindította az oltár felé.
Hazafelé menet megkérdeztem Michaeltől, mit imádkozott. „Tudod, anyu, ahogy hallgattam a prédikációt a haragról, nagyon rosszul éreztem magam az összetűzésünk miatt. Kértem Istent, bocsásson meg nekem, és segítsen uralkodni magamon.”
Három dolog miatt akadt meg bennem a szó: a fiam odafigyelt a prédikációra! Fájdalmat okozott neki az engedetlensége, és harmadszor: hallgatta a szívében Isten szavát. Amikor pedig Isten megszólalt, az Ige visszhangzott a szívében, és ő válaszolt a késztetésre: elindult.
Három egyszerű lépés: figyelni Isten hangjára, meghallani, amikor az Igén keresztül szól hozzánk, és indulni, amikor hív.
Lehet, hogy látható módon nem kapok össze senkivel, nem verekszem, mint a fiúk. De igenis vannak érzelmi, lelki civódásaim, amikor szembesülök az élet hozta próbatételekkel, elvárásokkal, kísértésekkel, bosszantó dolgokkal.
Fiam bátorsága, amivel elismerte, hogy megbocsátásra és segítségre van szüksége, egészen odáig, hogy kiment az oltárhoz, arra indított, hogy a magam „civódásait” is másképp lássam.
Ahelyett, hogy hagynám, hogy lehúzzanak a gondok, ahelyett, hogy elcsüggednék, követem a fiamat. Figyelem Isten hangját, meghallom, ha szól az Ige által, és indulok, ha hív.
Ma is ezt akarom tenni, ezt ajánlom neked is. Hallgassunk Isten szavára, tegyük le megpróbáltatásainkat, félelmeinket, kísértéseinket a kereszt lábához, s hagyjuk, hogy Isten meggyógyítsa a szívünket. Gyermeki hittel engedjük, hogy civódásaink végül az oltárhoz vezessenek.

Uram, figyelni akarok ma a hangodra, indulni akarok, amikor hívsz. Lágyítsd meg, kérlek, a szívemet, hogy meg tudjak bocsátani barátaimnak, családtagjaimnak. Köszönöm, Uram, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.28.
www.proverbs31.org

Sosem vagyok egyedül
Samantha Reed

„Amint az Atya szeretett engem, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradtam a szeretetében.” Jn,9-10

Miss Emma ráncos kezébe fogta az államat, könnyeim a tenyerébe hulltak. Végigjártam a termeket, sírás nélkül mondtam búcsút 119 lakónak, de Miss Emmával más volt, a tőle való búcsúzkodás az érzelmek lavináját indította el.
Összetört szívem darabkáit mintha mindegyre szétfújná a nővérek lépteinek és az orvosok utasításainak hangja, ami beszűrődik az szeretetotthon folyosójáról.
Nem tudtam csak úgy elhagyni Miss Emmát. Úgy éreztem, óriási hibát követek el, ha magára hagyom ezen a sötét helyen.
A családja, pontosabban annak hiánya miatt vitorla nélkül maradt, hánykolódhatott a 120 ágyas intézet magányos óceánján. Első „igazi” munkám nagyon sivár lett volna Miss Emma és néhány másik bentlakó nélkül.
Nem engedtem meg, hogy ennek a helynek a hatása a szívem felszínén belül kerüljön. Naponta tízszer elismételt történetek. Gyógyszer- és ételosztás, rendrakás az előterekben. Ám egy név, egyetlen személy mélyen bevésődött a szívembe: Miss Emma.
Tétovázva feszengtem az ágya szélén ülve, búcsúzkodva. Ki fogja ezentúl kivinni a jótékony napfényre? Ki fogja meghallgatni? Kivel fog himnuszokat énekelni?
Aggódás szorongatta a szívemet. Magam előtt láttam Miss Emmát egyedül, elhagyatva. Megfeszült az állkapcsom a fájdalomtól.
Az ő szemében nem láttam szomorúságot. Mint két szép, barna gomb, a bizalom aranykeretében. Jó volt sütkérezni a bölcsességben, ami a tekintetéből áradt.
„Minden rendben lesz, aranyoskám. Nem maradok magamra. Hát nem tudod, hogy mellettem ül Az, aki megalkotta a napot? Ő mindig meghallgat, imádkozhatom, beszélhetek hozzá, elmondhatok neki mindent. Jelen van a szavakban, amiket énekelek hozzá.
Gyermekem, sosem vagyunk egyedül.”
A világtól elszakadva élő Miss Emma nagy hatással volt az én világomra. Ő a Szőlőtőbe oltva élt. Jézus szeretetében az Ige, a dicsőítés, az imádkozás által. Miss Emma lakhelyét írja le Szt. Patrik:
Krisztus mellettem, Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem, Krisztus énbennem,
Krisztus alattam, Krisztus fölöttem.
Földi családjától elhagyatva Miss Emma nyugalmat lelt az igazságban, hogy Mennyei Atyja sosem hagyja el. Jézus beleköltözött, így ő is Benne lakhat.
De jó lenne megpihennünk ebben a jóleső tudatban. Belekuporodni Jézus szeretetébe, szívünkre írni a szavait. Engedd, hogy körülöleljen Isten jelenléte, mialatt énekelsz Neki, áradjon szét benned békessége, amíg imádkozol Hozzá. Oszd meg vele gondodat, örömödet, s várd csendben a válaszát.

Uram, köszönöm, hogy gyermekeidnek nevezel minket. Köszönöm, hogy otthont készítesz bennünk magadnak, hogy megpihenhessünk Benned. Mivel Benned lakhatunk, sosem vagyunk egyedül. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.25.
www.proverbs31.org

Jézus szereti a zűrös házasságban élőket
Lysa TeKeurst

„Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, aki az Úrhoz ragaszkodik.” Jer 17,7

A pohár narancslét földhöz vágtam a konyhában. Jól esett tenni valamit, bármit, ami feloldja bennem a dühöt, a feszültséget. Azt sem bántam, hogy fel kell takarítanom a habzó, ragacsos folyadékot.
Megnyugtató érzés volt, hogy tudom, hogyan kell valamit tisztává tenni. Tudom, hogy kell feltakarítani a mocskot. És jó volt látni, ahogy eltűnik.
Bárcsak a házasságomat is rendbe lehetne tenni egy kis mosószeres vízzel, néhány papírtörlővel. De jó lenne!
Istenem, suttogtam, miért megy ilyen nehezen?
Átélted már ezt?
Azt hiszem, legtöbben átéltük. Ha nehéz a kapcsolatunk, vagy csak egy keményebb időszakot élünk is, a házasság lehet zűrös. Lehet fájdalmas. Lehet magányos.
Senki sem beszélt nekem erről, mielőtt magamra öltöttem a szépséges fehér ruhát, és ellejtettem a menyasszonyi táncot a lakodalmamon.
Íme, mi az, amit már tudok húsz évnyi tanulás, fejlődés után, mialatt többször átnyomakodtam a sötétségen, hogy valami szépséget találjak a házasságomban.
Jézus szereti a zűrös házasságban élőket.
Szeret engem, és szereti a férjemet így, a zűrös kapcsolatunkban. Nem a zűrzavart szereti, a bántásokat, az elkülönülést, a keserűséget. Azt akarja, hogy dolgozzunk ezeken, kezeljük őket. De mindettől nem csökken szeretete irántunk.
Igen.
Jézus szeret engem. És kegyelme elég erős, hogy minden porcikámra eljusson a szeretete. A jó oldalaimra, a sérült helyekre, a csúnya részekre, a keserűkre, a szeretőkre, még arra a részemre is, amelyik földhöz vágja a narancslét.
Igen, Jézus szeret engem.
És Jézus szereti a férjemet. Kegyelme elég erős, hogy férjem minden porcikájára jusson a szeretetéből. A jó oldalaira, a sérült helyekre, a csúnya részekre, a keserűkre, a szeretőkre, még arra a részére is, aki azt gondolja, megbolondultam, mikor földhöz vágom a narancslét.
Mivel Jézus szeret mindkettőnket, ő a legjobb segítője házasságunknak. És ezt nem úgy mondom, hogy ne tudnám, milyen iszonyatosan nehéz Jézushoz fordulni, mikor épp úgy érzem, megőrjít a férjem.
És nem is együgyű naivitás beszél belőlem. Isten ments, hogy ne tudnám, mit éltek át néhányan napról napra, mikor úgy érzitek, megszakad a szívetek.
Mindezekkel együtt is tudom, hogy Jézus a legjobb segítség.
A Jézushoz szóló őszinte kiáltás célhoz ér. Hallja. Látja. Tudja, mi van. És szeret. Jézus vezetni fog, ha ragaszkodsz hozzá.
A Jeremiás 17,7-8 üzenete így szól:
"Áldott az a férfi, aki bízik Istenben, és a nő, aki ragaszkodik Istenhez. Olyanok, mint az édenkert fái, melyek gyökerüket a folyók mellé eresztik. Nem aggódnak a legforróbb nyárban sem, leveleik nem hullnak le, derűsek és nyugodtak a szárazság idején, minden évszakban friss gyümölcsöt hoznak."
Hogyan ragaszkodom Jézushoz? Íme Jézushoz ragaszkodásom kiáltványa:
Jézus, ragaszkodom Hozzád.
Átadok neked mindent, amit nem értek, amit nem tudok megoldani.
Átadok neked mindent, amit nem szeretek magamban.
Átadok neked mindent, amit nem szeretek benne.
És átadom neked, amit nem szeretek a házasságunkban.
Hallgatom utasításaidat.
Arra fordulok mindig, ahonnan a Te igazságodat hallom.
Azok felé fordulok, akik szeretnek és szolgálnak Téged, hogy velük beszélgessek.
Jó könyvekhez fordulok, legfőképpen a Te Könyvedhez, a Bibliához, hogy bölcs tanácsokat olvassak.
És még ha belepusztulok is, nem fogom földhöz vágni a narancslét.
Isten szereti a zűrös házasságban élőket. Én tudom. Bár mostanában csodálatos házasságban élünk Arttal, még előfordulnak összezörrenések köztünk. De talán te is örülsz neki, hogy már nagyon régóta nem vágtam földhöz semmit.

Uram, valami bennem nagyon szeretne a haraghoz, a sértődöttséghez ragaszkodni. De én Téged választalak. Kézben akarom tartani indulataimat, tartani akarom a nyelvemet, és tartani akarom magam a Te igazságaidhoz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.26.
www.lelekerosito.hu