Jézus imája a kenyérszaporítás után

24Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. 25Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, hogy kerültél ide?" 26"Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 27De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot." 28Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?" 29"Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött." 30De ők így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni." 32Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak." 34Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!" 35"Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.(Jn 6)

„Atyám, el kell érnem, hogy az emberek higgyenek bennem. De nézd, hiába teszek csodákat, nem hisznek. Most, hogy kenyeret adtam nekik, követni akarnak. De még nem hisznek. A mannára hivatkoznak, ami életben tartotta őket a pusztában. Azt kérik, adjak nekik mindig a mennyei kenyérből. De ők megehető táplálékra gondolnak, csak az anyagi valóságot tudják felfogni és értékelni. Hogyan tudnám megoldani, hogy a manna, a kenyér, aminek a valóságában hisznek, és én, akiben hinniük kell, valahogy eggyé váljunk? Hogyan tudnám magamat kenyérré tenni? Hiába mondom nekik, hogy én vagyok az élő kenyér, ez túl elvont, hisz engem nem tudnak megenni. Mi lenne, Atyám, ha megfordítanánk. Te a Teremtő Isten vagy, segíts, teremtsünk egy olyan valóságot, ami felülmúl mindent. Váljak eggyé a kenyérrel. Vagy a kenyér váljék azzá, ami én vagyok.”
„Jól van, Fiam, meglesz. A „Legyen” a te kezedben van. Amikor utoljára eszel kenyeret a földön a barátaiddal, akkor tedd meg. Tudni fogod, mikor eljön az idő.”
„Köszönöm, Atyám.”