Lélekerősítő levelek 94

Amikor elrontott múltad tanúságtétellé válik
Micca Monda Campbell

„Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.” Jer 17,14

Fivérem gyógyult drogfüggő. Húsz évig hiányzott családunkból kábítószerproblémái miatt. Sokszor hittük halottnak, s a statisztikák alapján már nem is élhetne.
De Isten a restaurációs szakmában dolgozik. Fel akar újítani, meg akar gyógyítani mindenkit, aki Hozzá tér. Mindegy, ki vagy, mit csináltál, vagy mit tettek veled. Isten győzelemmé tudja és akarja alakítani a kudarcokat, a tragédiákat. Fivérem az élő példa.
Sok elvonó programot elkezdett és fejezett be eredmény nélkül, míg végre rátalált a megoldásra: Jézusra. Csak mikor találkozott az Úrral, akkor kezdődött el a gyógyulás, a valódi változás. Hirtelen mintha minden újrakezdődött volna. És ebben az a legizgalmasabb, hogy bárki megtapasztalhatja ezt a mámorító szabadságot!
Valljuk be, nincs erőnk, akaratunk, képességünk rá, hogy magunk szakítsuk szét a köteléket, ami fogva tart, legyen az bármi: drog, érzékiség, falánkság, büszkeség, harag vagy félelem. Amíg el nem ismerjük betegségünket, és át nem adjuk magunkat Krisztusnak, nem fogjuk megtapasztalni a szabadságot. Viszont ha Jézus Királynak adjuk elrontott múltunkat, Ő azt bizonyságtevő üzenetté alakítja.
Nem múlik el nap, hogy a testvérem ne szolgálná ily módon Istent, és ne osztaná meg valakivel a remény üzenetét.
Pár éve történt a példa, amit elmesélek. Egyik este a Vörös Rák étterembe mentünk családunkkal vacsorázni. A huszonhat éves Tiffany szolgált fel az asztalunknál. Két dolgot azonnal észrevettünk. Tiffany kedves volt a vendégekhez, és a várandósság utolsó heteiben járt. Jólesően fogadtuk kedves kiszolgálását, és nem is gondoltuk, hogy Isten tarsolyában már ott van a viszonzás részünkről.
Azzal kezdődött, hogy a nővérem nem akarta hagyni, hogy a fivérem fizesse a számlát. Jellemző nővéremre, hogy szívesen ad, de nehezen fogadja el az ajándékot. Én felfogtam, milyen nagy örömöt jelent a fivéremnek, hogy ő vendégelhet meg minket. Dehogy akartam megfosztani őt ettől a boldogságtól!
Szegény Tiffany a vita kellős közepén lépett az asztalhoz. Fivérem, igyekezetében, hogy ő nyerjen, odafordult a lányhoz: „Tudja, én évekig kábítószerfüggő voltam. A testvéreim rengeteget segítettek nekem. Most szeretnék ebből egy icipicit visszaadni, és kifejezni, mennyire hálás vagyok nekik.”
Tiffany szeme tágra nyílt: „Maga drogfüggő volt? Sosem gondoltam volna.”
„Igen – válaszolta a fivérem. – De Jézus mindent megváltoztatott.” És elmesélte a történetét.
„Elveszett voltam, de rám találtak, hajléktalan voltam, s most van egy házam, alkalmazott voltam, most saját vállalkozásom van, a kábítószer rabja voltam, de Krisztus kiszabadított.”
Tiffany szeme könnybe lábadt, ahogy megosztottuk vele Isten szeretetének üzenetét. Még azon a héten más módon is kimutattuk ezt a szeretetet, egy baba-mama csomagot küldtünk neki.
Drága barátnőm, ha te és én és mindnyájan megengedjük, mint a fivérem, hogy Isten bizonyságtevő üzenetté alakítsa elrontott múltunkat, nemcsak a mi életünk változik meg, de mások életét is alakítani tudjuk.

Uram, irgalmad csodálatra késztet. Jóságodat árasztod rám, mikor Hozzád kiáltok: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok!” Adj, Uram, alkalmakat, amikor másokba is reményt csöpögtethetek, s beszélhetek nekik jóságodról, szabadításodról. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.27.
www.proverbs31.org


Konfliktuskezelés másként
Amy Carroll

„Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, nyelve jósággal tanít.” Péld 31,26

Mintha nem ugyanazt a nyelvet használnánk. Bár mindketten angolul beszéltünk, nem értettük egymást. Amikor elindítottam a témát, azt hittem, egyet fogunk érteni, de aztán az érzelmek fellángoltak, ütköztek a vélemények, sebek ejtődtek. Hogy juthattunk idáig?
Pár nap múlva, mikor már lecsillapodtam, felhívtam egy bölcs barátnőmet, aki mindig őszintén beszél velem. Röviden vázoltam a beszélgetés fonalát, miközben igyekeztem semleges maradni. Végül megkérdeztem, hogy szerinte hol rontottuk el. Ő visszafordította a kérdést: „Mit tudtál volna másként tenni?”
Először semmi sem jutott eszembe. Kezdjük azzal, hogy szerintem nem bennem volt a hiba! Ahogy viszont tovább gondolkodtam, Isten kezdte meglágyítani a szívemet, s rávilágított a hibákra, amiket elkövettem.
Egy olyan időszakban hívtam a barátnőmet, amikor rengeteg határidős tennivalója volt, s amit felvetettem neki, az még rátett volna a túlterheltségére. Ahelyett, hogy rá figyeltem volna, csak erőltettem és erőltettem a saját elképzelésemet. Ahogy belelendültünk a vitába, védekezésem támadásba csapott át, megjegyzéseim élesek, csípősek lettek.
Bölcs barátnőm jóindulatúan nógatott tovább: „Képes lettél volna figyelmesebben hallgatni, amit mond? Ha odafigyeltél volna, együtt tudtál volna érezni vele? Hogyan tudtál volna jóindulatúbban válaszolni?”
A délután további részében Isten új konfliktuskezelési módszert vésett a szívembe. Két mondatból állt: „Hallgass együttérzéssel. Válaszolj jóindulattal.”
Hallgass együttérzéssel
Néhány éve a lelkészünktől tanultam egy konfliktuselemzési módot. Tegyük fel magunkban a kérdést: „Ahogy az illető viselkedik, összhangban van a jellemével, a személyiségével?”
Ha most ezt a kérdést a barátnőmmel való beszélgetésünkre alkalmazom, először fel kell idéznem kedves, szolgálatkész, nyugodt természetét. Akkor elgondolkozhatom rajta, mi váltotta ki az alaptermészetének ellentmondó, heves reakciót részéről? Lehettem volna együttérzőbb, átérezhettem volna, mekkora súly van rajta. Figyelhettem volna az ő érdekeire, ahelyett, hogy a magamét erőltetem.
Az együttérző hallgatás mélyén az önmagunknak meghalás bibliai parancsa van (Jn 12,24-25), s az a kérés, hogy másokat helyezzünk magunk elé (Filippi 2,3).
Beszélj jóindulattal
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld 15,1)
A higgadt, jóindulatú válasznak nincs negatív oldala. Zavarban vagyok, de el kell ismernem, hogy az ilyen reagálást gyakran kudarcként fogom fel. Ez viszont egyszerűen nem igaz. Az igazságot igenis meg lehet mondani méltósággal, kedvesen is. Elég arra gondolnom, hogyan viselkedett velem bölcs barátnőm, akihez tanácsért fordultam.
Mielőtt felhívtam a másik barátnőmet, hogy bocsánatot kérjek, és tisztázzam a félreértéseket, jézusi együttérzésért és jóindulatért imádkoztam.
Azóta is újra meg újra ismételgetem magamban: „Hallgass együttérzéssel – Beszélj jóindulattal”. Múlt héten alkalmam volt gyakorlatba is átültetni, amikor kaptam egy bántó emailt. Első reakcióm az volt, hogy na majd én megmondom neki, de aztán elkezdtem ismételgetni magamban a megtanult leckét, mindaddig, míg át nem tudtam érezni a másik helyzetét, és együttérzéssel, jóindulattal tudtam válaszolni.
Nagyon élvezem, hogy Isten lehetőséget adott rá, hogy gyakoroljam új módszeremet: végy egy nagy levegőt, tarts szünetet, ismételd magadban az új mottót, és azután válaszolj. Az életünk, a kapcsolataink tele vannak konfliktusokkal, biztos vagyok benne, hogy még sok-sok esélyem van a gyakorlásra. Azért imádkozom, hogy legközelebb készen álljak.

Encouragement for today, 2012.04.30.
www.proverbs31.org

Amikor összetör az élet
Samantha Reed

„ Alapvető ténye a létezésnek, hogy ez a bizalom Istenben, ez a hit mindannak biztos alapja, amiért érdemes élni. A látható dolgokon lévő fogantyú, amibe kapaszkodunk.” Zsid 11,1 alapján

Nagyon nehéz év volt. Szívet tépően nehéz.
Tíz év óta dédelgetett álmom füstbe ment. Ez az álom, ez a remény nem hirtelen fellángolás volt. Végig biztos voltam benne, hogy Isten ígérete számomra.
Állni a sarat, és bízni ilyen hosszú ideig, nagyon kimerítő. És izgalmas. Aztán egy villanásnyi idő alatt elszállt az álom. Megszűnt létezni. A szívem kiégett, s én belehulltam a hamuba.
És hosszú, hosszú ideig ott maradtam szomorúan, süketen minden biztatásra. Reménytől kiüresedett szívem hamut markoló öklökkel telt meg.
Tudtam, hogy fel kell kelnem. Csak nem tudtam összegyűjteni egy hoppányi erőt. A fájdalom tűnt az egyetlen természetes érzelemnek, a bánat kényelmes volt.
Tudtam ugyanakkor, hogy a hamuban fetrengésbe én is belehalok. És ami jó: Isten is tudta. Mellettem térdelt, tántoríthatatlanul, kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni. Ezt mondta: Ez még nem a vég. Add át nekem a hamvakat. Kezdeni fogok velük valamit. Valami nagyon szépet.
Százféle módon hozta mindezt tudomásomra. Aztán elhallgatott, és ekkor ért el hozzám az üzenet egy hangversenyen.
Alig lehetett észrevenni. Az előttem ülő lány lábára volt tetoválva; a női bőr ruganyos hátterén férfiasan fekete festékkel ez állt: Szépséget a hamvaknak.
Megértettem. A jóvátétel, a feltámasztás Istene újra kimondta időtlen üzenetét.
Nekem. Neked. Add át nekem a hamvakat. Kezdeni fogok velük valamit. Valami nagyon szépet.
Mindez évekkel ezelőtt történt. Szívesen kötnék végül egy szépséges masnit a történetemre. Mondjuk, hogy összeszorított öklömet megnyitottam, átadtam Istennek a kormot, a hamut, és boldogan élek azóta is. De nem mondom ezt. Nem tudom ezt mondani.
Hű akarok lenni a valósághoz. És a valóság az, hogy nem múlt el nap azóta, amikor ne keresném az akkori összeomlás megváltásra mutató jeleit. Az igazat megvallva, máig nem sok szépséget látok ekkora pusztításban.
De mint mondtam, hű akarok lenni a valósághoz. És a valósághoz tartozik a bizalmam is, a hitem is egy olyan Istenben, aki élni érdemessé tudja tenni az életet. Amikor nem tudom megragadni érzelmeim fogantyúját, amikor értelemmel nem tudom körbefogni a kérdéseket, akkor sem adom fel, hogy…
Szaván fogjam (pontosabban Igéjén), a körülmények ellenére. Higgyem, hogy Ő Teremtő Isten. Reméljem azt, amit nem látok.
Továbbra is keresni fogom biztos alapunk: jósága jeleit, még a hamuban is. Őszintén mondom, a legszebb, amit az elmúlt években és amit a fájdalomban találtam: a hűséges Isten.
Aki kitart mellettem. Aki jóvá tesz – mindent. Aki műalkotást hoz létre a hulladékból is.
Olyan Isten, aki vette a legreménytelenebb helyzetet, a végső halált – és feltámasztotta belőle a reményt. A mi Reményünket: Jézust.
Ez az a szikra, amire szükségünk van, hogy újra láng lobbanjon bennünk. Csak Add át nekem a hamvakat. Kezdeni fogok velük valamit. Valami nagyon szépet.

Uram, nem látom, milyen jó eredhet a fájdalmamból. De Te kreatív Teremtő vagy, és tudom, hogy a hulladékból is képes vagy mesterművet alkotni. Újra elkötelezem magam a Benned való remény és hit mellett, és tekintetemet Rád emelem. Köszönöm, hogy hűségesen mellettem térdelsz. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.01.
www.proverbs31.org

Gyermekeink hite
Lynn Cowell

„Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel és amikor fölkelsz.” MTöv/5Móz 6,6-7

„Elvárod tőle, hogy 44 éves hite legyen, pedig alig töltötte a 14-et!”
Bizony, férjem fején találta a szöget. Szeretném, ha a gyermekeink átvennék a mi hitünket, de nem könnyű megtalálni a hatékony átadás módját. Gyakran esem abba a hibába, hogy elvárom gyermekeimtől, hogy ugyanúgy átéljék és cselekedjék a hitet, mint én magam, s a férjemnek kell emlékeztetnie, hogy ők még csak kamaszkorúak.
De az élet rohan, az idő rövidnek tűnik. Szeretném a legtöbbet kihozni a drága percekből, amíg anya lehetek, anélkül, hogy állandóan kegyes szöveg áramlana belőlem, valahányszor kinyitom a szám.
Hogyan tudom hát csendesen beleszivárogtatni az igazságot gyermekeim szívébe, ahelyett, hogy tűzoltó tömlőből zúdítanám rá? Isten Igéje választ ad: sződd bele az Igazságot a mindennapok szövetébe, amikor ülsz, amikor jársz, amikor lefekszel, amikor felkelsz. Minden perc tanúskodhat. Néhány ötlet, ami nálam működik:
Oszd meg gyermekeddel, hogyan munkálkodik Isten a te életedben
Egyik kedvenc elfoglaltságom, mikor leülünk a lányaimmal, s ők beszámolnak a napjukról. Még jobb, ha sikerül ezt valahogy különleges alkalomhoz kötni. Múlt pénteken például beültünk egy tejturmixra a kedvenc éttermünkbe.
Mikor osztatlan figyelmemmel ajándékozom meg gyermekeimet, s hallgatom beszámolójukat, alkalom adódik arra, hogy én magam is elmondjam, ha történt valami, amiben Isten keze munkáját tapasztaltam meg, vagy amit az Ő tanításaként értékelek. Valójában nem oktatom őket, csak megosztom az élményeimet, és ez sokkal hatékonyabb.
Olvassátok együtt az Igét.
Minden nap, mialatt reggeliznek, felolvasom nekik a napi áhítatot egyik könyvünkből. Fegyelmezett hallgatóságom van, mert a reggeliző asztal fogva tartja őket.
Alakíts kiscsoportot a barátaikból
Hétfőnként Madi és 5 barátnője összegyűlnek nálunk bibliaolvasásra. Ezek az együttlétek alkalmat adnak nekem, hogy elmondjam nekik, Jézus milyen őrülten szereti őket, s egyúttal érintkezésben maradok tinédzser világukkal.
„Vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel és amikor fölkelsz.” Isten bölcsessége tökéletes abban is, ahogy elrendezi, hogy igazságát befektessük gyermekeink életébe. Használjuk ki a mindennapi pillanatokat, és keressünk ötleteket, hogy gyermekeink nyitottá váljanak, és azok is maradjanak.

Uram, nyisd meg a szememet, hogy lássak meg minden alkalmat, amikor megoszthatom igazságodat. Szeretném, ha ez természetes részévé válna az életemnek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.02.
www.proverbs31.org

A kétségbeesés határán
Glynnis Whitwer

„Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérzése.” Lk 8,44

Öt éven belül három kicsi fiú – ez betett nekem. Szó sem lehetett napirendről, bármennyire igyekeztem kialakítani. Mikor úgy tűnt, lerendeztem egy magatartásbeli problémát, már fel is bukkant a következő.
A szülőknek írt könyvek segítettek valamelyest, de nem foglalkoztak azzal, hogyan lehet három különböző személyiségű gyermeket párhuzamosan kezelni. Ami egyiknél bevált, a másiknál nem működött. Fuldokoltam, kétségbe voltam esve.
A férjemmel jelentkeztünk egy nevelési tanfolyamra a gyülekezetben. Egynél több alkalomra lett volna szükségünk, de nem volt, aki vállalja a csoportvezetést. Pasztorációs csoportunk túlterhelt volt a meglévő feladatokkal. Hiába szerettek volna többet tenni, időkorlátba ütköztek. Így hát, mikor egyik lelkészünk megkérdezte, nem segítenénk-e, elég kétségbeesettek voltunk ahhoz, hogy igent mondjunk a szolgálatra.
Amint vezetői szerepkörbe kerültünk, kiderült, hogy azok, akik szintén készek lettek volna segíteni, arra hivatkoztak, hogy nincs meg hozzá a képesítésük. „Nekünk sincs”- feleltük. De hajlandók voltunk mindent megpróbálni, hogy támaszt kapjunk, még ha mindenki számára nyilvánvalóvá válik is, hogy nem vagyunk tökéletes szülők.
A csoportvezetés néhány éve alatt jócskán túlléptük komfortzónánk határait, sokat kockáztattunk, csak hogy megkapjuk a segítséget. De működött. Ahogy elkezdtük megosztani gondjainkat más szülőkkel, bölcs tanácsokat, gyakorlati megoldásokat kaptunk, amik sokat változtattak a helyzeten.
Kétezer évvel ezelőtt élt egy másik asszony, aki szintén elég kétségbeesett volt ahhoz, hogy segítséghez folyamodjon. Tizenkét éve szenvedett már vérfolyásban, és senki nem tudott segíteni rajta. Mikor tehát megtudta, hogy Jézus a közelben tartózkodik, újra akart próbálkozni. El tudom képzelni, mennyire zavarban volt, s mennyire legyengítette az állandó vérzés. Energiája és bátorsága minden szikráját össze kellett gyűjtenie, hogy Jézushoz férkőzzön.
Azt mondja a Biblia, hogy nagy tömeg kísérte aznap Jézust. Ez a kétségbeesett asszony mégis oda tudott furakodni Jézus közelébe, megérintette a köntösét, és a Biblia tanúsága szerint azonnal meggyógyult.
Hiába tolongtak körülötte az emberek, Jézus érezte, hogy valaki szándékosan érintette meg. Mikor megállt, az emberek egymásra torlódtak, nyakukat nyújtogatva próbálták megtudni, mi történt. Jézus szelíd szóval ennyit kérdezett: „Ki nyúlt hozzám?”
A körülötte lévők tagadták, hogy ők tették volna, s akkor az asszony remegve jelentkezett. Elmondta Jézusnak és a körülállóknak, miért érintette meg, és hogy Jézus meggyógyította őt. „Lányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével”- hangzott az Úr válasza.
A kétségbeesés sokmindenre ráveszi az embert. Vannak, akik rossz irányba nyúlnak. Vannak, akik elrejtőznek, remélve, hogy majd csak elmúlik a baj.
Megint mások elég kétségbeesettek ahhoz, hogy bármilyen kockázatos, bármennyire meg kell alázkodniuk, segítséget kérnek. Isten néha más embereket használ fel, hogy segítsenek nekünk, máskor Ő az egyetlen, akinél megoldást találunk.
Nehézségeink közepette sokan találkozunk olyan problémákkal, amik a kétségbeesés szélére sodornak. Azért könyörgök, hogy a kétségbeesés ne győzzön le, hanem motiváljon arra, hogy segítséghez folyamodj. Hogy maga Isten könnyít-e a terheden, vagy valakit felhasznál erre, nem tudhatjuk, de bízz Benne, már megvan a terve számodra.

Uram, csak te tudod, mit élek át. Csak Te látod a súlyát mindannak, ami rám nehezedik. Bevallom, nincs elég erőm, nem vagyok elég bölcs, hogy megoldást találjak. De bízom abban, hogy Te már tudod, hogy fogsz könnyíteni rajtam. Bízom tökéletes időzítésedben. Mutasd meg, kérlek, a következő lépést, és irányíts a segítség forrásához. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.08.
www.proverbs31.org

Jogom van haragudni
Tracie Miles

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.” Jak 1,19.20

Hazudott nekem, elárult, megbántott. Haragudtam, s úgy gondoltam, teljes joggal tehetem.
A harag napról napra újra meg újra elnyomta békülési szándékomat. Igaz, kértem Istent, hogy töltse fel szívemet irgalommal, az eszem közben egyre sorolta az érveket, amik miatt haragudhattam, s ezek állandóan felülírták üres imáimat.
Mintha a fejemben hangok vitatkoztak volna. Egyik szerint helyes, ha mérges vagyok, a másik arról győzködött, hogy meg kell bocsátanom.
Hónapokon át a leghangosabban az szólt, amelyik megsérült érzelmeimhez igazodott, és amelyikre sajnos hallgattam is. Igen, jogom van haragudni. Mindenki igazat adna.
A keserűség és engesztelhetetlenség hangjára hallgatva egyre gyakrabban meglátszott cselekedeteimen is a türelmetlenség, a rosszindulat. Ó, egy darabig mindig sikerült eljátszanom a jó keresztény szerepét, elfedve érzelmeimet. De ha elhangzott vagy történt valami, ami felszínre hozta visszafojtott fájdalmamat, a düh és a neheztelés kibuggyant a felszínre.
Egyik reggel a fenti mondatot olvastam Jakab leveléből, s éreztem, hogy Isten rá akar világítani, vegyem már észre, mennyire rossz irányba hajtanak negatív érzelmeim, s mennyi kárt okozok velük. Nem tudtam elvonni figyelmemet arról, hogy „minden ember” legyen késedelmes a beszédre, késedelmes a haragra.
Ez a kifejezés áthúzta a mentségeimet, kapaszkodásomat a „jogom van haragudni” állításba, hiába gondoltam logikusan, hogy okom van a neheztelésre. Aztán jött a 22. vers: „Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”
Tudtam, hogy világi szemmel nézve minden okom megvan a haragra. De Isten oldaláról haragommal csak tetéztem a rosszat, a bűnt. Engesztelhetetlenségem visszatart attól, hogy megéljem az Evangélium valóságát, azaz hogy továbbadjam az irgalmat és megbocsátást, amit Isten adott nekem Jézus által.
Jakab szavaival Isten meglágyította a szívemet, felismertem, hogy bár szavaimmal megbocsátottam az illetőnek, lelkemben tovább ápoltam a haragot, és ennek ideje véget vetni, s továbblépni.
Isten azt mondja, hogy az élet minden területén, beleértve legerősebb érzelmeinket, indulatainkat is, legyünk gyorsak a hallásra (Isten és mások meghallgatására), lassúak a megszólalásra, és még lassabbak a megharagudásra. Ha ezt átültetjük a gyakorlatba kapcsolataink terén, nemcsak „hallgatói” leszünk az Igének, hanem „megtartói” is, s közelebb jutunk ahhoz az igazsághoz, amit Isten szeretne látni bennünk.

Kérlek, Uram, bocsásd meg, hogy haragot tápláltam a szívemben. Láss el, kérlek, természetfölötti képességgel a megbocsátásra, s arra, hogy őrt álljon szívem ajtajánál, mikor régi érzelmek ki akarnak törni rajta. Ragadd el a haragot szívemből, s tölts örömöt a helyére. Segíts, hogy Érted irgalmasabb legyek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.07.
www.proverbs31.org