Lélekerősítő levelek 106

Felfogtam valójában, kicsoda Isten?
Micca Campbell

„Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.” Ám 4,13

Házimunka.
Gyerekek gondozása, nevelése.
A férjemmel való jó kapcsolat ápolása.
Még a telefonbeszélgetések is.
Gyakran érzem úgy, hogy mindez tőlem függ, rajtam áll. És őszintén bevallva, nem hiszem magamról, hogy képes vagyok mindenütt tökéletesen helytállni. Pedig tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Ki nem érezte még a növekvő élelmiszerárak, az egyre szaporodó éhes szájak miatti nyomást? Ki nem cipeli magával a jól végzett munka igényének terhét? Melyik szülő nem retteg attól, hogy gyermeke megadja magát a kortársak, a drog, a szex csábításának?
Ez a sok aggódó gondolat szorongáscsomókat köt a lelkünkön. Ha úgy érezzük, mindenért mi felelünk, hatalmas terhet hordozunk magunkkal.
De figyelj csak. Te meg én nem vagyunk magunkban, nem egyedül felelünk azért, hogy minden tökéletesen működjék. Rájöttem, hogy amikor egyedül érzem magam, elfelejtem, hogy Isten mindig velem van.
Amikor alkalmatlannak érzem magam, olyankor elfelejtem tudatosítani az Ő jelenlétét, hatalmának működését az életemben. Pedig így mennyire másként fest minden. Ám hiába vagyok tudatában Isten jelenlétének és hatalmának, ha ezt a valóságot rosszul értelmezem. Helyesen kell látnom, mennyire hatalmas Isten, és mennyire odafigyel ránk.
Könnyen a magam korlátaiból indulok ki, és emiatt úgy érzem, Neki is vannak korlátai. Ilyenformán az a kép alakul ki bennem Istenről, hogy Ő olyan, mint én, csak nagyobb, jobb, erősebb, és bölcsebb nálam egy kicsivel. Alapvetően egy túlméretezett önmagamnak látom.
Ez viszont nagyon összezsugorítja Istent. Ha pedig Istent kicsinek vélem, úgy érezhetem, hogy tőlem, tőlünk függ, hogy mennyire tudja jól végezni a dolgát.
Főleg akkor éreztem ezt, mikor anya lettem. Úgy véltem, ha minden okos könyvet elolvasok a gyermeknevelésről, és én is mindent beleadok, akkor minden sikerülni fog. Ha minden csínját-bínját elsajátítom a nevelésnek, ha tökéletesen eleget teszek a szakértők előírásainak, akkor jó szülő leszek. Bedőltem annak a hazugságnak, hogy a sikeres gyermeknevelés rajtam áll. Ettől stresszes lettem, és egyedül éreztem magam.
Akkor kezdtem végre felfogni, kicsoda Isten, mikor beiratkoztam egy Biblia-tanfolyamra. Ott kezdtem látni, mit jelent az Ő bölcsessége és gondviselése. Attól kezdve, hogy megtanultam az Ő gondoskodásától és iránymutatásától függeni, megszűnt az az érzésem, hogy gyermekeim felnövekedését az én tudásom és anyai teljesítményem határozza meg.
Istennek sosem állt szándékában, hogy stressz és nyomás alatt tartson minket, hogy azt higgyük, minden rajtunk áll. Ha magunk helyett Rá hagyatkozunk, meg fogjuk tapasztalni természetfeletti erejét és gondoskodását. Olvasd el újra alapigénket, és elmélkedj egy pillanatig Isten hatalmas voltán:
„Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.” Ám 4,13
Ha Isten mindezt meg tudta tenni, hogyne tudna ellátni mindennel, ami a napi feladataink elvégzéséhez szükséges, legyen az mosogatás, gyermeknevelés, egy munkahelyi projekt elkészítése, egy előadás megtartása, vagy a vasalt ruha elrakása.
Ha viszont magunkat állítjuk minden mércéjéül, sosem fogjuk megtapasztalni Isten áldásának teljességét, nem érezzük nagyszerűségének jótéteményeit. De ez nem kell, hogy így legyen. Ha helyesen fogjuk fel Isten valóságát, ez megszabadít a rajtunk lévő tehertől, és lehetővé teszi, hogy megpihenjünk hatalmas jelenlétében.

Uram, fordítsd tekintetemet nagyságodra. Segíts, hogy a Te jelenlétedben éljek, hogy életem minden napján a Te iránymutatásodra bízzam magam. Jézus nevében, Ámen.

Micca Campbell: Do I Really „Get” God
Encouragement for today, 2012.09.25.
www.proverbs31.org


Uram, szükségem van a segítségedre
Renee Swope

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam az Istenhez.” Zsolt 18,6

Nem tudnám megmondani, mikor kezdődött, de emlékszem, hogy heteken át szinte mindennap felhúzott valamivel a férjem.
Egyik este, egy elég intenzív „beszélgetés” végén J.J. azt mondta, hogy teljesen mindegy, mit tesz, mennyire igyekszik, sosem vagyok megelégedve. Igaza volt. Állandóan találtam benne kivetnivalót férjként is, apaként is.
Az viszont, hogy szerinte én olyan vagyok, akinek semmivel sem lehet a kedvére tenni, a már addig is felpörgetett indulataimat kitörésre késztették, felkaptam a kabátomat, s az ajtót becsapva magam mögött elviharzottam. Forró könnyek csorogtak az arcomon, ahogy újra-meg újra végigjátszottam magamban a veszekedésünket.
Rá akartam jönni, mi baja van J.J-nek, Jézusra akartam bízni, hogy tegye már rendbe, ezért elkezdtem panaszkodni róla Istennek.
Egyre csak soroltam a sérelmeimet, mígnem egyszer csak meghallottam saját belső hangomat. Ez a sok mocsok, amit elmondok, mind belőlem fakad. Minden, amit kiokádok magamból.
Nos, akkor jöttem rá, hogy nekem van szükségem segítségre.
Istenre volt szükségem, hogy megvilágítsa, mi folyik itt. Hogy segítsen megfejteni, hogyan jutottunk idáig hét év boldog házasság után.
Nem csak sírtam már, hanem az Úrhoz kiáltottam segítségért.
Dávid király nálam sokkal jobban értett ehhez. Ő mindig Istenhez kiáltott nyomorúságában. Barnes így ír a Kommentárban a Zsolt 18,6-ról: „A ’nyomorúságomban’ kifejezés valószínűleg nem egy bizonyos alkalomra vonatkozik, hanem arra a természetes beállítódásra, hogy bármilyen komoly baj vagy veszélyhelyzet esetén ő mindig Istenhez kiáltott, és nála segítséget talált.”
Azon az estén, mikor végre abbahagytam a mondókámat, és figyelni kezdtem, megéreztem, hogy Isten rámutat, miszerint én J.J.-től azt várom el, amire az én apám nem volt alkalmas sem apaként, sem anyám férjeként.
Összetört szívű gyermeki éveim egy szétesett családban erős hiányérzetet és mély csalódást hagytak bennem. Sosem sirattam el a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” állapotot, amire vágytam, de soha nem is volt részem benne.
A beteljesületlen vágyak megkeseredett elvárásokká váltak.
Próbáltam megalkotni a magam verzióját a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” állapotra, és ettől irányítóvá, ítélkezővé váltam. Azt hittem, ha J.J.-ből olyan férjet és apát faragok, amilyet elképzeltem, akkor a saját régi csalódásaimról megfeledkezhetem.
Hordasz-e magadban olyan sebeket, amiktől ellenséges vagy? Elvárásokat, amiknek senki sem tud megfelelni? Meg akarsz javítani valakit, helyrehozni egy szituációt? Szükséged van segítségre?
Nekem szükségem van, és Isten ott van, hogy segítsen.
Várja, hogy kiáltsunk Hozzá. Nem csak egyszer, gyors válaszra várva. Hanem ahogy Dávid király, kialakult Isten-függőséggel. Isten segítségére rendszeresen szükségünk van.
Mialatt végiggondoltam, mit éltem át gyermekkoromban, és ez hogyan befolyásolta házasságomat, megtanultam, hogy a gyógyulás útján tett minden lépés előtt Isten segítségét kérjem. Kértem, segítsen megtalálnom az áhított biztonságot Benne, mint Apámban. Kértem, segítsen elsiratni mindannak hiányát, amire vágytam apámtól, és soha nem kaptam meg. Kértem, segítsen megbocsátanom apámnak, és eleresztenem a düh, az elhagyatottság, a megsebzettség érzését. Kértem, segítsen elengednem férjemmel szembeni irreális elvárásaimat, feladnom a harcot a magamképzelte „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” állapotért.
Idő kellett mindehhez, sok-sok imádság és nagy bátorság, de Isten mindig jelenvaló segítség volt a folyamatban, aki megmutatta, hogyan engedjem el múltamat és fájdalmaimat, hogy megragadhassam a reményt, a gyógyulást.
Csak hogy tudd, odavagyok a férjemért. És nagyon-nagyon hálás azért a napért, amikor végre az Úrhoz kiáltottam segítségért.

Uram, Hozzád kiáltok. A segítségedre van szükségem, hogy……. Kérlek, mutasd meg, hogyan kezdjem el, és segíts minden lépésnél, amit meg kell tennem az úton. Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: Lord, I Need Your Help
Encouragement for today, 2012.09.26.
www.proverbs31.org

A valaha volt legjobb tanárom
Glynnis Whitwer

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” Mt 11,28-29.

Ötödikben minden pénteken dolgozatot írtunk természettudományból. Minden csütörtök este fájt a gyomrom. Az ötödik osztállyal kezdődött számomra a „felső tagozat”, és ezt nem tudtam megfelelően kezelni. Az elvárások megnőttek, a tanterv már nehezebb volt, a teljesítménykényszerem magas. Belebetegedtem az izgulásba.
Ez a képlet jellemezte a következő 12 évet. A testi tünetek néha alábbhagytak, de a belső kényszer, hogy jól teljesítsek a teszteken, a vizsgákon, kemény munkára ösztönzött. Sajnos, ezt nem annyira a tudásszomj ihlette. Az érdemjegy elérése hajtott – egy teljesítmény, amire aztán büszkén rámutathatok.
Az egyetem után ezt a beállítottságot továbbvittem a munkahelyemre, sőt az Isten-szolgálatomba is. Bármilyen feladatot kaptam, tanulmányoztam az elvárásokat, elsajátítottam a szabályokat, és igyekeztem tökéletesen megfelelni nekik. Egy gond volt csak. Ez az életstílus nagyon kimerített.
Mélyen a lelkemben az önbecsülésem, saját értékem az elért „érdemjegyekhez” kapcsolódott. Az élet menete az egyik teljesítményértékeléstől a másikig tartott, és sosem éreztem érzelmi vagy lelki megnyugvást. Mindig ott volt valami újabb teljesítenivaló, amivel bizonyíthatok.
Bibliatanulmányozásom során, ahogy az egy jó tanulóhoz illik, felfedeztem, hogy nem csak nekem fontos, hogy „helyesen”, „megfelelően” éljek. A zsidó nép is mintha ilyen lett volna. Rengeteg szabályt és törvényt követtek. Tanulmányozták az Írást, és büszkék voltak, ha engedelmeskedtek neki. Zsinórmértéknek tartották a törvényt. Saját értékes voltuk bizonyítása emésztette őket, főleg azokat, akik vezető emberek voltak.
Vajon ezt látta meg rajtuk Jézus? Megérezte a helyesen élés terhének hatalmas súlyát? Látta lelküket görnyedezni a mesterséges elvárások terhe alatt? Elöntötte a szomorúság, tudva, hogy fontosabbak nekik a szabályok, az emberalkotta hagyományok, mint Isten megismerése? Vajon erre gondolt, mikor így szólt hozzájuk: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,29)?
Nagyot sóhajt a lelkem Jézus szavait hallva. Mekkora megkönnyebbülés rejlik az ígéretében! Szinte érzem, hogy a tenyerébe veszi az arcomat, a szemembe néz, és így szól hozzám: „Ne a szabályok betartásában lásd a saját értékedet. Ne a törvényhez mérd magad. Ezt nagyon nehéz magaddal cipelni. Soha nem fogsz megfelelni minden elvárásnak. Nézz rám. Tőlem tanulj.”
Mekkorát változtatott az életemen ez a felismerés! Ha a tekintetemet a szabályokról, a vizsgákról, a teljesítményről Jézusra fordítom, a súly, ami nyom, felemelkedik. Jézus feloldja teljesítmény kényszeremet, s a megfelelésért való küzdelmet felváltja az Ő elfogadó szeretete. A büszkeség kemény terhét felváltja Jézus alázatának könnyű igája.
Jézus meghívása nem egyszeri alkalomra szólt. Fáradt vagy? Kimerít a próbálkozás, hogy mindenki elvárásainak eleget tégy? Jézus igája most is könnyű, Ő most is felajánlja a megnyugvást, a megpihenést. Tanulj Tőle, Ő a valaha volt legjobb Tanítómesterem.

Uram, köszönöm, hogy látod igényemet a megnyugvásra, és hívsz, hogy Tőled tanuljak. A magam fejétől én mindig másutt keresem a tudást, a rám-bólintást. A lelkem arra vágyik, amit Te ajánlasz nekem. Segíts, hogy tekintetemet rajtad tartsam. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: The Best Teacher I Have Ever Had
Encouragement for today, 2012.09.27.
www.proverbs31.org

Mikor begurulok
Lysa TerKeurst

„Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” JSir 3,19-23

Nemrég a férjem úgy döntött, hogy kivágat egy fát a házunk előtt. Kihívott egy szakembert, aki megállapította, hogy a fa beteg, és egy nagyobb vihar akár le is döntheti. Nem beszélve a rengeteg lehulló, apró, tüskés termésről, ami nagyon idegesítette a férjemet.
Így hát egy gyors döntés és néhány tagbaszakadt férfiember segítségével a fa ledőlt.
Én nem voltam jelen, mikor a fáról beszélgettek.
Nem tudtam, hogy beteg.
Nem tudtam, hogy egy vihar rádöntheti a házunkra vagy az autónkra.
Engem nem zavartak a tüskés termések.
Csak annyit tudtam, hogy mikor kiléptem az ajtón, ott láttam darabokra hasítva azt a drága, árnyat adó fát a ház előtt. A látványtól elakadt a lélegzetem. Jesszusom, mi történt? Rémülten hívtam a férjemet.
Nyugodt, magabiztos hangja nem sokat javított a helyzeten. Valahányszor kinéztem, csak azt a csonkot láttam. A nagy űrt a megszokott tájban az ablak előtt. A hiányzó árnyékot.
Nem tudtam nem gondolni rá, s mielőtt észrevettem volna, harapós lettem tőle. Csak arra fókuszáltam, ami hiányzott, s ez megakadályozta, hogy a teljes képet lássam. Vidéken élünk, sok fa van a házunk körül. Mondhatnám rengeteg. De minél jobban felhergeltem magam a hiányzó egytől, annál kevésbé vettem észre a többit, ami ott maradt.
Egyetlen rossz dolog elvonta a figyelmemet minden jóról.
Azt hiszem, ez a gonosz szokásos taktikája velem. Meg veled. Meg velünk. A sátán szereti a szemünk elé helyezni a kicsi rosszat, hogy ezzel eltakarja a sok jót, ami rajta van a teljes képen.
Nemrég szemembe ötlött valami a Siralmak 3. fejezetében, a 19-23. versekben, s új stratégiát tanultam belőle. Figyeld meg, hogyan változik meg az író depressziós hangulata, ahogy szándékosan a jó dolgokra irányítja a figyelmét:
„Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”
Elhatároztam, hogy amikor észreveszem, hogy kezdek felhúzódni, leállítom magam, és erre gondolok: „igen, DE…” majd sorolni kezdem a jó dolgokat. Igen, hiányzik a fa a házunk elől, DE… a férjem megígérte, hogy ültet egy újat. Olyat, ami nehezebben betegszik meg, és nincs tüskés termése.
Igen, a férjem nem mondta el nekem, mit tervez, DE… védelmezte a családját. Annyira védelmezi, hogy csak arra koncentrál, mit kell tennie, hogy megvédelmezze. Bízhatom benne.
Igen, könnyen dühbe gurulok apróságok miatt, DE … ma új nap kezdődik, új lehetőségekkel. És megpróbálok csak a jó dolgokra koncentrálni, nem az esetlegesen meglévő apró rosszra.

Uram, követni szeretném tanításodat, az áldásokra szeretnék koncentrálni, amit az életembe helyezel. Segíts, kérlek, megtanulnom, hogy úgy lássam a dolgokat, ahogy Te szeretnéd, a mai napon is arra figyeljek, milyen új kegyelmi ajándékokkal halmozol el. Engem és másokat. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: When I Get in a Twit
Encouragement for today, 2012.09.27.
www.proverbs31.org


A békesség receptje
Tracie Miles

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem mindenkor imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseiteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Egy éven át tartó orvosi vizsgálatok sem tudták megállapítani, mi bajom van. Nem mintha azt akartam volna, hogy valami komoly dolgot kimutassanak. Nem volt szükségem egy újabb okra, ami miatt stresszelhetném magam. Békességreceptre lett volna iszonyatosan szükségem.
Visszatekintve látom, hogy a stressz fő forrása a munkahelyem volt. A nyomasztó elvárások, a képtelen perfekcionizmusból adódó követelések a főnököm részéről testileg-lelkileg leterheltek.
Éles kritikái, gúnyos megjegyzései miatt alkalmatlannak éreztem magam, önbecsülésem minimumra süllyedt. Körülöttem a káosz, bennem a stressz dúlt, az egészségem megingott. De nem ismertem fel az okot. Mivel nem kaptam orvosi diagnózist az állapotomra, elhitettem magammal, hogy a túlzott stressz egy természetes állapot, csak meg kell tanulnom együtt élni vele.
Aztán mikor már éreztem, hogy a bennem lévő feszültség veszélyessé kezd válni, eltöprengtem, hogy vajon valóban Isten akarata-e ez az életemről. Nem voltam biztos benne, hogy a Biblia foglalkozik-e egyáltalán a stresszel, de kétségbeesésem arra indított, hogy a Bibliában kezdjek választ keresni a problémára. Véget kellett vetni valaminek, s nem akartam, hogy az életem legyen az.
Rátaláltam a Filippiekhez írt levél 4,6-7-re. „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem mindenkor imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseiteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.”
Olvastam már máskor is, de most, mintha villany gyúlt volna az agyamban. Megkötözött az állandó aggódás. Védelemre, gyógyulásra vágytam. Szerettem volna elérni, hogy én irányítsam a stresszt, és ne az engem. Kétségbeesve áhítoztam békesség után.
Ahogy ezek az igék átmosták a lelkemet, rájöttem, hogy eddig embereknél kerestem a megvilágosító választ, a diagnózist, és nem fordultam Istenhez gyógyírért. Egyik orvostól a másikhoz jártam, s nem vettem észre az Egyetlent, akinek receptje van a gyógyulásomhoz: Jézus Krisztust.
Imádkozni kezdtem, hogy képes legyek leállni az aggódással, igyekeztem több időt tölteni Istennel, hogy feldolgozzam Vele a problémámat, s ugyanakkor hálát adtam Neki, hogy munkahellyel látott el. Megkérdeztem Tőle, eljött-e az idő, hogy váltsak. Ki kellett szabadulnom, és beláttam, hogy Ő az egyetlen, akinek hatalma van a megmentésemre. Elköteleztem magam a követésére, akkor is, ha nem mindig értem, miért az adott úton vezet.
Nem jött el a békesség egyik napról a másikra, de végül is megérkezett. Nem azért, mert megváltoztak a körülményeim, hanem mert minden nap rátapadtam az Ő békességére a legkevésbé békés körülmények között is. Lassan megéreztem, hogy Isten gyógyítja a lelkem, szívembe az ott lévő stressz helyére az Ő igazságát és szeretetét árasztja. És mikor pár hónap múlva világossá tette, hogy itt az idő a váltásra, már képes voltam vállalni az újfajta stresszt, ami ezzel a döntéssel járt.
Ha neked is szükséged van békességreceptre, arra biztatlak, hagyd gondolataidat Isten ígéretein megnyugodni, pihenj meg a Jelenlétében imádkozás közben.
Kérd, segítsen elengedni az aggódást. Adj Neki hálát mindazért a jóért, amit kapsz Tőle, s beszélj Neki a gondjaidról, a küzdelmeidről. Keresd Isten akaratát életed minden területén, add át teljesen magad a Belé vetett bizalomnak, hogy képes legyél meghozni a változásokat, amik felé gyengéden tologat téged.
Az igazi békesség akkor jön el, ha bízunk Istenben, ha megpihenünk Benne, nem pedig akkor, ha konfliktusmentes életet élünk. Minden nap egy adag Isten jelenlétéből és ígéreteiből – ez a békesség legjobb receptje.

Uram, feszültségben élek. Tudom, hogy változtatnom kell az életemen, kész vagyok elfogadni azt a gyógyírt, amit csak Te írhatsz fel. Árassz belém egy adag derűt a mai napra, olyan derűt, amit sehol másutt nem találhatok meg, csak Nálad. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: A Prescription for Peace
Encouragement for today, 2012.10.02.
www.proverbs31.org


A bűz forrása
Lysa TerKeurst

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes.” Róm 12,2

Nemrég egy barátnőm annyira megbántott, hogy teljesen kifordultam magamból. És bizony, angyalom, mindenki tudta a házban, hogy anyunak rossz kedve van. Próbálkoztam én mindennel, hogy visszatérjen a kedvesség a hangomba s a hangulatomba.
Igeverseket mondtam magamban.
Összeszidtam a Sátánt.
Körberaktam érzéseimet igazság-idézetekkel.
Még aludtam is egyet délután.
Semmi se használt.
Ami végülis kizökkentett, az egy újonnan megjelenő bűz volt a lakásban, amit három erős illatgyertya sem tudott elnyomni. Igencsak érzékeny vagyok a szagokra.
És a szag egyre csak terjedt, és sehogy sem voltam képes felfedezni a forrását: sem azt, hogy micsoda, sem azt, hogy honnan jön.
Végül rájöttem, hogy egyik lányom előkotort valahonnan egy régi fürdőszobai szemetest, a hálószobám közepére állította, hogy rábiggyesszen különféle cédulákat, amiket az iskolai projektjéhez készített. Valamikor valami belekerülhetett abba az elfeledett szemetesbe, ami hulladékból végül rohadékká érett.
Vagy valami belebújt, aztán nem tudott kiszabadulni, s megdöglött.
Nem akartam megtudni, mi van benne, csak azt tudtam, hogy a szemetest ki kell dobni. Azonnal.
A bűz külső megnyilvánulása volt egy belső állapotnak.
Azért nem tudtam magam megnyugtatni az igeversekkel, önuralommal, a Sátánnal való veszekedéssel, de még bóbiskolással sem, mert Isten észre akarta vétetni velem, hogy bűzlök – valami romlott dolog van bennem – valami rothadásnak indult.
Megbántott egy barátnőm, és én nem akartam ezzel szembenézni, nem akartam megbocsátani az illetőnek. Belegyömöszöltem a szívembe a keserűséget, s úgy tettem, mintha ott se lenne. Pedig ott volt, a rothadás beindult, s a bűz a szívem mélyéről egyre csak szivárgott kifelé.
Isten nem azt várta tőlem, hogy elfedjem egy időre ezt a helyzetet pillanatnyi jóérzésekkel. Azt akarta, hogy foglalkozzam a bűz forrásával: lássam meg, ismerjem el, tárjam fel, engedjem, hogy Ő megtisztítsa és lezárja. Azonnal.
Egy apró rothadás nagyon gyorsan el tud terjedni, ha nem kezeljük azonnal, ha nem vesszük komolyan.
Ezért annyira fontos, hogy mindig figyeljünk a megnyilvánulásainkra. Reakcióink biztos indikátorai annak, ami bennünk játszódik.
Természetes dolog, hogy rosszul esik, ha emberek vagy történések megzavarják boldogságunkat. De ha ettől a reakcióink túldimenzionáltakká válnak, mérget vehetünk rá, hogy kitörésünk mélyén valami rothad.
Íme néhány tünet, ami a belső rothadást jelzi:
- Odamondogatás: Igen, mert te mindig….; Mert képtelen vagy…; Miért nem lehet bár most az egyszer…
- Régmúlt dolgokra kezdek hivatkozni, hogy védjem az álláspontomat.
- Olyan szavakat és hanghordozást használok, amik nem jellemzők rám.
- Azzal érvelek, hogy mennyire nehéz most az életem.
- Elvárom a bocsánatkérést, miközben tudom, hogy nekem kéne bocsánatot kérnem.
Nem öröm belátni ezeket a dolgokat, de azért van benne valami jó: minél gyorsabban rálelünk a bűz forrására, annál gyorsabban kidobhatjuk, és megszabadulunk tőle.


Uram, köszönöm, hogy rávilágítasz szívem rothadásnak indult rejtett zugaira. Segíts, kérlek, hogy kegyelmeddel és igazságoddal kitisztíthassam ezeket a helyeket. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Root of My Rot
Encouragement for today, 2012.10.03.
www.proverbs31.org/devotions/