Minden egyes ember egyedi és megismételhetetlen. Megkapunk minden hozzávalót, hogy az az egyedi és megismételhetetlen fogás készüljön el, ami mi vagyunk. A hozzávalók jó része már születéskor rendelkezésre áll, a többit életünk során kapjuk. Az életünk maga a készülés. Nem felkészülés valamire, nem készülődés, hanem az elkészülés folyamata. Minden perce egyformán fontos, az elején is és a végén is.
Képzeljük el, hogy készítünk egy süteményt, belerakjuk a hozzávalókat, már össze is állt, és akkor úgy döntünk, kár folytatni, hisz már minden egyben van, letesszük a fakanalat és odébbállunk. Ezt tesszük, amikor túljutván az átlagéletkor zenitjén, elkeseredünk, „megülünk”, úgy gondoljuk, már leéltük az életünket, az a kevés, ami még hátravan, nem számít. Hogyne számítana! Ezután jön a formázása a süteménynek, a tepsibe rakás, a sütés. Ezek épp olyan fontos részei a folyamatnak, mint a hozzávalók összedolgozása.
Isten tökéletes pékmester. Pontosan tudja, mikor készültünk el. Akkor kivesz a sütőből. Kikapcsolja a gázt. Magához vesz.
Vannak sütemények, amikhez nem kell sütő. Gyorsan elkészülnek. Ha csak öt perc kell hozzá, attól még ő épp úgy készen van, épp úgy tökéletesen önmaga, mint a másik, ami hat órán át készül.
Tehát:
1. Életünk minden szakasza egyformán fontos.
2. A történések, jók és rosszak a készülési folyamat részei, nélkülük nem lehetnénk azzá, amivé lennünk kell.
3. Isten csak akkor vesz ki a sütőből, vagy akkor vesz magához, amikor készen vagyunk. Azaz: amikor magához vesz, akkor készen vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése