Lélekerősítő levelek 128

Kitartás
Sharon Glasgow

„Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes.” Jak 5,11

Erős vízsugárral mostam a házunk elülső oldalát, koszcsíkok, bogarak folytak le a falon. Örömittasan néztem, ahogy gyönyörű fehér lett minden. A víz ereje mindent levitt. Egy méretes pókháló kivételével.
Hoztam egy széket, felálltam rá, közelebbről próbálkoztam. A háló selyemszálai jobbra-balra hajladoztak a víz erejétől, de sem a pók, sem a pókháló, sem a tojások nem mozdultak.
Maradtak, ahol voltak.
Hüledezve néztem, s ezt gondoltam: „A pókok tudnak valamit. Velük született ösztön a kitartás. A legnagyobb nyomás alatt is kitartanak.”
Eszembe jutott erről egy ismerősöm, aki pár éve feldúlt állapotban keresett fel. A férje megmondta neki, hogy nem szereti, sőt igazából soha nem is szerette.
„Vége” – mondta.
Beszélgettünk még, s aztán azt kérdeztem tőle: „Egy kis ideig ki tudnál még tartani a házasságban? Nem veszíthetsz semmit. Őt már elvesztetted.”
Azt tanácsoltam, legyen férje legnagyobb csodálója. Gyűjtse össze, ami jó benne. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, készítse mindig a férje kedvenc ételeit, süteményeit. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, olyan szerető legyen, mint még soha. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, tegyen mindent úgy, ahogy a férje szereti. Megpróbálta. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, szünet nélkül imádkozzon érte. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, mondja neki: „Megesküdtem neked, hogy kitartok melletted, bármi történjék.” Megmondta neki. A férjét nem érdekelte.
Egy hónap után újra eljött, sírással küszködve mondta: „Nem működik, Sharon”.
„Ugye, még nem ment el, nem hagyott ott? – kérdeztem. – Tudom, hogy nehéz, de folytasd, a szeretet mindig védelmez, mindig remél, mindig kitart.”
Nagy levegőt vett.
Úgy döntött, folytatja. És lassacskán a dolgok kezdtek megváltozni. A férjének ízleni kezdett az étel, és minden más, amit a felesége csinált, beleértve a gyöngéd pillanatokat is.
Egy év múlva szenvedélyesen szerették egymást. Először életükben.
Tudom, hogy ez nem mindig, nem mindenkinél működik így. Másoknak is javasoltam hasonlókat - eredmény nélkül. De egy biztos tanácsot jószívvel adhatok: ha jönnek a viharok – és jönni fognak –, kapaszkodj erősen, tarts ki, mint a pókok az ereszem alatt.
Isten olyan szeretetre szólít fel, amelyik kitart, és nem veszíti el a reményt. Az nem rajtunk múlik, hogy a másik fél milyen szeretettel viszonozza a miénket, de az Isten-féle, kitartó szeretetnek ereje van.
A kitartás azt jelenti, hogy erősen kapaszkodsz a viharban. Ha a szél lesöpör a helyedről, kérd Istent, adjon erőt, hogy visszakerülj, és kapaszkodj tovább.
Végül sikerült minden pókhálót leszednem a falról. Szép lett. Ahogy szedtem össze a tisztítószereket, örömmel nyugtázva munkám eredményét, észrevettem, hogy a pókok elindultak visszafelé a falon.
Elmosolyodtam. Lehet, hogy nem szabadulok meg tőlük, de legalább tanultam tőlük valamit!

Uram, adj olyan szeretetet, ami ki tud tartani a nehéz időkben. Segíts, hogy úgy szeressek, ahogy Te akarod. Adj reményt, erőt, bölcsességet – amilyet csak Te tudsz adni. Tudod, mennyire szükségem van rá. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: To Have and to Hold
Encouragement for today, 2013.05.10.
www.proverbs31.org/devotions

A legfontosabb tanulnivaló
Lysa TerKeurst

„Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz.” MTörv 11,18-19

Anyaságom elején rájöttem, hogy gyermekeim legtöbb összekapását meg tudom oldani. Nem minden problémájukat, de általában, ha csatáztak valamin, közbeléptem egy megoldással, és minden rendbejött.
Arra is rájöttem aztán, hogy van egy másik választásom. Támogathatom, felszerelhetem gyermekeimet olyan eszközökkel, amik segítenek nekik megoldani a problémáikat. Ez a hozzáállás sokkal több időt igényel, kifacsarja az agyunkat, és néha nagyon-nagyon idegesítő.
Szerintem a legnagyobb dolog, amire megtaníthatom a gyermekeimet, az, hogy hogyan gondolkozzanak. Olyan ez, mint a közismert példa a halról meg a szegény emberről. Adj a szegénynek egy darab halat, s egy napra lesz ennivalója. Tanítsd meg halászni, és egy életre elláttad.
Nem akarom, hogy gyermekeim megszokják, hogy minden gondjukkal hozzám fussanak, mert én majd megoldom. Azt szeretném, hogy a biblia igazságai alapján gondolkozzanak, egészséges érzelemviláguk legyen, és megalapozott, érett döntéseket hozzanak. Adott esetben nekik kell megtalálniuk a megoldást. Ha mindig megmondom nekik, mit tegyenek, és mit ne, szabályokat alkotok, amiket követhetnek. Ez is része a nevelésnek, természetesen, de a nevelés nem szólhat csak erről.
Ha megtanítom őket gondolkozni, olyan probléma-feldolgozási mintákkal látom el őket, amik akkor is kéznél lesznek, amikor én nem vagyok a közelükben.
Például sms-ezni vezetés közben életveszélyes dolog. Ezt a szabályt megtanítottam nekik. De hogy segítsek átgondolni a figyelmetlen vezetés veszélyeit, közös családi fórumot hívtam össze.
Megkértem mindegyik gyermekemet, hogy készüljön fel egy közös vacsora utáni beszélgetésre, ki-ki gondolja át a vezetés közben való sms-ezés veszélyeit.
Egyenként számoltak be a gondolataikról, láttam a kis villanásokat, ahogy megvilágosodnak gondolkodás, érvelés közben. Nem egyszerűen betanultak egy szabályt, azt is felfedezték, hogyan gondolhatják át egy veszélyes szokás következményeit. Szenvedély volt az érvelésükben. S a legjobb az egészben az volt, hogy mindegyik önállóan döntött egy rossz szokás elkerüléséről.
Sajátjukká, belső meggyőződésükké vált. Nem azért, mert én prédikáltam egy szabályról. Én csak rásegítettem őket, hogy maguk gondolják végig a veszélyeket.
A Biblia arra tanít, hogy adjuk át gyermekeinknek Isten igazságait, beszélgessünk róluk minden helyzetben, minden napszakban. Tudom, az sms-ezés vezetés közben nem bibliai téma, de példázza, hogyan alkalmazhatunk egy bibliai igazságot a mindennapok gyakorlatában.
Tehát akár bibliai igazságokról, akár az élet gyakorlati kérdéseiről van szó, a nevelés titka ott rejtőzik alapigénk szépséges szavaiban: „Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, hogy sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön” (MTörv 11,18-21).
Igen, legyenek számosak együtt töltött napjaink. Tanulva, gondolkozva, minden kérdést átengedve Isten Igazságának szűrőjén.

Uram, köszönöm a lehetőséget, hogy megtaníthatom gyermekeimnek, hogyan gondolkodjanak oly módon, hogy az a Te dicsőségedre váljék. Használj fel, Uram, hadd példázhassam a Te szeretetedet és irgalmadat az életükben. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Most Important Lesson
Encouragement for today, 2013.05.09.
www.proverbs31.org/devotions


Megéri a fáradságot
Lynn Cowell

„Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember felszínre hozza.” Péld 20,5

Két lányom kétféle egyéniség. Egyikük könnyedén, szabadon beszél a gondolatairól, nem nekem kell kitalálnom, mit gondol, hogyan érez. A másik lányom visszafogottabb, érzelmeit, elképzeléseit megtartja magának.
Egyik fajta egyéniség sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Mindketten mélyen éreznek, mélyen gondolkoznak. De óriási különbség van abban, ahogy mindezt kifejezik, kimutatják. Az egyikkel úgy érzem, együtt dobban a szívem, mert minden nap megosztja örömeit, küzdelmeit. A másik – hát, ahogy édesanyám szokta volt mondani édesapámról: „Lassú víz partot mos”.
A Példabeszédek 20,5 arra buzdít, vegyük a fáradságot, és „hozzuk a felszínre” az emberek belső világát. Hallgatagabb lányomról is megtudhattam, mennyi szépség, mennyi ifjúi bölcsesség rejlik a szíve mélyén. És bár néha fáradságos dolog elérni a mélyben fakadó forrást, legtöbbször érdemes megpróbálni, jutalommal jár.
Mai kultúránkban, ahol a beszélgetések többnyire beleférnek 140 karakteres csiripelésbe a Twitteren, 2-3 mondatba a Facebook-on vagy egy sms-ben, a valódi beszélgetés kihalófélben van. A kapu előtti üldögélések, a vasárnapi ebédmeghívások úgy tűnik, elmúltak. Pedig Isten Igéje szerint is mély víz az ember szíve, nem valami sekélyes dolog, amit kedves, rövid üzenetekben össze lehetne foglalni.
Akár gyermekeinkről, akár szomszédokról, barátnőkről van szó, szükségünk van lassított időszakokra, amikor merhetünk szívük mély vizéből. Idő kell ahhoz, hogy meghalljuk Isten bölcsességét, munkálkodását a másik életében. A két feladat közé betüremkedő, Hogy vagy?-gyal induló beszélgetések általában nem alkalmasak erre. Inkább akkor kerülhet sor rájuk, ha előre rászánjuk az időt a másik meghallgatására.
A „terv”-nek fordított eredeti héber szó célt, tanácsot is jelent. Amikor odafordítjuk a figyelmünket a másikra, megtudhatjuk, milyen terveket babusgat a szívében, milyen célok lebegnek a szeme előtt. Talán szeretetszolgálatra készül, börtönökben, kórházakban akarja megosztani az Örömhírt. Kiderülhet, hogy gyermeked önállóan is tanulmányozza a Bibliát, s megosztja veled a gondolatait.
Nekünk is adhat reményt, bölcsességet, bátorítást a másik mélységének felszínre hozása, egy beszélgetés, találkozás, az, ahogy nyilvánvalóvá válik előttünk Isten működése a másik életében. Tanácsot, eligazítást kaphatunk, miközben hallgatjuk Istennek egy másik gyermekét.
Vedd elő a határidőnaplódat. Válassz ki egy időpontot – ma este, holnap, a hétvégén, és hívj meg valakit egy jó kis beszélgetésre. A lányodat, akinek az élete jórészt már az otthonodon kívül zajlik, egy barátnődet, akivel már hónapok óta nem kávéztatok együtt. Lépj feléjük. Küldj sms-t, hívd fel, állapodjatok meg egy időpontban, amikor felhozhatsz valamennyit szíve mély vizéből.

Jézusom, segíts, hogy lelassuljak, és figyelni tudjak. Jelen akarok lenni a jelenben, és meg akarok hallgatni másokat. Segíts, hogy tudjak meríteni mások mély vizéből. Ámen.

Lynn Cowell: Worth the Effort
Encouragement for today, 2013.05.14.
www.proverbs31.org/devotions


Bizalommal imádkozni
Renee Swope

„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” 1Jn 5,14

Mindig bizonytalankodtam imádkozás közben, keresgéltem a szavakat, mikor Istenhez szóltam. Főleg akkor nem tudtam, hogy fejezzem ki magam, mikor épp elbizonytalanodással, kételkedéssel küszködtem.
Minden erőmmel azon voltam, hogy megtaláljam a helyes szavakat, úgy gondoltam, ha a megfelelő kifejezéseket használom, Isten teljesíti, amit kérek tőle, úgy ahogy én elképzelem.
Beletelt egy időbe, mire fel mertem hozni a témát egy barátnőmnek, s elmondtam neki félelmeimet, küzdelmeimet. Kiderült, régebben ő is ugyanígy érzett. Elmesélte, idővel rájött, hogy az imádkozás nem azt jelenti, hogy helyesen fejezzük ki magunkat, vagy megfelelően kérünk valamit: az ima az Istennel való kapcsolatunk építése beszélgetés által.
Azt is megmutatta, hogyan alakíthatom a Biblia egyes verseit erőteljes imádsággá. Az, hogy Isten Igéjét használtam vezérfonalnak, újfajta biztonságot adott, és irányt mutatott, mikor nem tudtam, hogy milyen szavakat használjak.
Egyik nap az 1Jn 5,14-et olvastam, és ebből rájöttem, hogy bizalommal imádkozhatunk, ha olyasmit kérünk, ami Isten akarata szerint való: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.”
Idővel, ahogy folytattam a Biblia alapú imádkozást, bizalmam tovább erősödött, mert hisz mikor Isten Igéjével imádkozom, biztos, hogy az Ő akaratát imádkozom.
Mostanában, ha azt akarom, hogy erő legyen az imádságomban és hit járja át a szívemet, a Szentírásban keresem Isten akaratát, Isten megoldásait. A Zsidókhoz írt levél szerint például „Isten igéje eleven és átható”(Zsid 4,12). Ezt az igazságot imádkozom, amikor kérem Istent, hogy Igéje hasson át egy helyzetet, vagy váljék elevenné valakinek az életében, akiért könyörgöm – beleértve magamat is.
Ma már gyakran jutnak eszembe odaillő igeversek, amikor imádkozom. Olyankor például, amikor úgy tűnik, minden elképzelésem, tervem szétfoszlik, s nem látom, mindez hova vezet, a Jeremiás 29,11-re gondolok. Ilyenkor így imádkozom:
Uram, Te ismered a velem kapcsolatos terveidet: békére és reménységre vonatkoznak terveid, nem pusztulásomra. Azt mondtad, ha Hozzád megyek, és imádkozom, meghallgatsz és vezetsz engem. Ezért ma terveimet a Te terved alá rendelem. Segíts döntéseimben, gondolataimban, hogy mindig igazodjanak a Tieidhez, és így reményt érjek meg, ne pusztulást. Ha nem is vesznek ma jó irányt az események, bízom, Uram, a terveidben.
Isten nem vár el tőlünk tökéletesen megfogalmazott kéréseket, nincs szabály vagy képlet arra, hogy kell „helyesen” imádkozni. Azóta, hogy a megfelelési kényszer nyomása eltűnt rólam, az imádság egyik kedvenc tevékenységemmé vált, akár egyedül, akár egy baráttal. Néha csak csendben ülök, és hagyom, hogy Isten suttogásai elérjék a gondolataimat, majd azok teljesülését kérem Istentől.

Uram, úgy örülök, hogy nem kell tökéletesen fogalmaznom ahhoz, hogy felém forduljon figyelmed. Köszönöm Szentlelkedet, aki bennem él, és vezet mindennapi tevékenységeimben és az imádkozásban is. Mutass nekem igeverseket, amikkel imádkozhatom Hozzád, hogy megéljem, hogyan válik élővé és hatékonnyá Szavad életem alakulásában. Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: Praying with Confidence
Encouragement for today, 2013.05.15.
www.proverbs31.org/devotions


Születés, magatartás vagy vérvonal
Glynnis Whitwer

„Gondoljatok tehát arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán.” Ef 2,11-13

Van úgy, hogy meg vagyok elégedve magammal. Van úgy, hogy minden együtt van. Sikerül a napot Istennel töltött csendes percekkel kezdenem, amikor csak mi ketten vagyunk. A szokásos reggeli rohanás három gyerekkel nem borít ki. Egész nap kiegyensúlyozott vagyok, határozott a döntéseimben, bízom a képességeimben.
Más napokon feszült, ideges vagyok és elégedetlen önmagammal, különösen, ha másokon vezetem le a dühömet. A bosszúság már akkor elkezdődik, mikor kiderül, hogy a kelleténél később ébredtem, vagy túl korán, és az agyam rápörög az aznapi elintéznivalókra. A kedvesség tovaszáll, mert hagyom, hogy az élet követelései határozzák meg a hangulatomat. A bizonytalanság beindítja a védekező magatartást. A kételkedés beárnyékolja a hitet.
Egyik nap mosolygós és kedves vagyok – máskor összevont szemöldökkel zsörtölődöm naphosszat. Melyik vagyok igazából?
Mindnyájan elgondolkozunk néha azon, kik is vagyunk valójában, főleg, amikor nem sikerül úgy viselkednünk, ahogy szeretnénk. Ha pedig a válasz napról napra más és más, hajlamosak vagyunk feladni a próbálkozást arra, hogy megváltozzunk, hogy jobbá váljunk.
Mélyre le kellett ásnom, hogy rendet tegyek ebben a dologban. Megpróbáltam, mert hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy tudjam a választ. Ha tudom, ki vagyok valójában Isten szemében, megváltozik a játék menete. Más lesz a motivációm, ez megváltoztatja a céljaimat, és arra indít, hogy hű legyek valódi önmagamhoz, és következetesen ahhoz igazodjam. Isten igazsága rólam szűrőként szolgál a világ hazugságai, az emberek véleménye ellen, megvédi szívemet a sérülésektől.
Mi tehát az, ami meghatározza, ki vagyok?
Az, hogy hova születtem? Hogy kik a szüleim? Az ő szakmai és személyes sikereik vagy bukásaik döntik el, ki vagyok? Számít, hogy hol és kik közé születtem? Két fogadott gyermekem egy afrikai háborús övezetben született. Ez dönti el, hogy kik ők?
Vagy a magatartásunk határoz meg? Évekig a sikereimen, az elvégzett feladatokon mértem le, ki vagyok. Minél több kipipálandó feladat volt a tennivalóim listáján, annál jobban éreztem magam.
Mindkét megközelítéssel van valami probléma. Az első kívül esik a hatáskörömön. Nem szólhatok bele abba, hova születek, kik a szüleim. Hamis jogokkal vagy jogtalansággal ruházhat fel. A másodikra megint csak nem támaszkodhatom. A körülmények, amik meghatározhatják viselkedésemet gyakran szintén nem tőlem függnek. De még ha tudatos a magatartásom, akkor is befolyásolhatják embervoltomból adódó gyengeségek.
Szerencsére van egy más módja is önmeghatározásomnak. Ezt pedig istengyermekségem vérvonala adja. Egy olyan származási vonal, melyet Jézus a halálával vásárolt meg nekem. Ezt olvassuk az efezusiaknak írt levélben: „Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán.”
Az ő áldozata határozza meg kik vagyunk: Isten szeretett gyermekei. Kiválasztottak. Kincsek. Akikért kifizették a váltságdíjat. Akiknek megbocsátottak. Akik érdemesek Isten szeretetére. Ha végiggondolom, elfogadom, és hiszem ezeket a meghatározó személyiségjegyeket, méltóvá akarok válni rájuk. Meg akarok változni. Elhiszem, hogy ez lehetséges.
Istennek hála, nem kell a „megfelelő” helyre születnünk, nem kell „megfelelően” viselkednünk, hogy ezek a személyiségjegyek határozzanak meg. Nem függnek a pénztárcánktól, a bankszámlánktól, a magasságunktól, vagy ismerőseink véleményétől. Ezzé az új személlyé válunk, amikor elfogadjuk Krisztust Megváltónknak.
Születés, magatartás vagy vérvonal? Én már tudom, melyik határozza meg, ki vagyok. Ti is tudjátok?

Mennyei Édesapám, köszönöm, hogy elküldted Fiadat, hogy meghaljon értem, és így helyre álljon Veled a kapcsolatom. Segíts, hogy sose felejtsem el, hogy a Te vérvonalad határozza meg, ki vagyok valójában. Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Birth, Behavior or Bloodline
Encouragement for today, 2013.05.27.
www.proverbs31.org/devotions

Válaszirigység
Karen Ehman

„Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit.” Jer 33,3

Szoktad irigyelni, hogy Isten mások imáját bezzeg meghallgatja?
Emlékszem, hányszor belém sajdult, mikor újabb meghívó érkezett egy babaköszöntő buliba. Fiatalasszony koromban alig vártam, hogy anya lehessek, de a pozitív terhességi teszt feletti örömöm pár hét múlva elszállt egy vetéléssel. És bár őszintén örültem mindig, ha egy barátnőm állapotos maradt, mégis mindig meggyötört, hogy azokon a rózsaszín vagy világoskék meghívókon nem az én nevem szerepel anyaként.
Ezt hívom én válaszirigységnek. Azt a „szegény én” mentalitást, ami szétárad bennem, mikor azt tapasztalom, hogy mások kéréseit hamarabb megválaszolja Isten, mint az enyémeket. Vagy a válasza „Nem”-nek vagy „Még nem”-nek tűnik.
Életem különböző korszakaiban gyakran tört fel bennem válaszirigység.
Gyermekkoromban irigyeltem azokat a társaimat, akik édesapjukkal és édesanyjukkal éltek, mert a mi családunkat kettészakította egy válás. Bármily erősen kulcsoltam is össze apró ujjaimat, és könyörögtem Istenhez, apu nem jött vissza hozzánk.
Az iskolában a többi lány csinossága, jó cuccai, fiúbarátai után vágyakoztam. Nekem átlagos kinézetem volt, a ruháim turkálókból származtak. És az iskolaújság sportszerkesztőjeként minden fiú a haverom volt, de barát egy sem akadt köztük.
A főiskolán azokat irigyeltem, akiknek Isten meghallgatta imáját egy fényes fegyverzetű lovagért (aki gyémántgyűrűt is hozott), én meg senkinek sem kellettem.
Szívem tele volt kérdésekkel. Istenem, miért hagyott el apukám? Az én lovagom hol van? Miért nincs egy kisbabám, akit a karomon tarthatnék? Uram, én mikor következem?
Megtanultam az évek során, hogy a válaszirigységet nem könnyű orvosolni. Ahelyett, hogy beleragadnék a csalódásba, vállaljak aktív szerepet a gyógyulásban.
Helyezzem át figyelmem fókuszpontját. Mikor Istenhez kiáltok, ahogy Jer 33,3 buzdít, higgyem, hogy Ő megtartja a szavát. „Nagy és megfoghatatlan titkokat” fog nekem mondani, amiket még nem ismerek. Néha ezek lesznek a válaszok a kéréseimre. De többnyire tudod mik a „nagy és megfoghatatlan titkok?” Ők az ok, amiért mintha nem válaszolna Isten a könyörgéseimre.
Míg Isten jóságosan válaszol, magamnak is fel kell tennem néhány kérdést. „Mit akar megtanítani nekem Teremtőm, amit soha nem tanulhatnék meg, ha azonnal kiszabadítana ebből a szituációból?” „Milyen jellemvonásokat épít bennem a várakoztatásával? Türelmet? Bizalmat? Együttérzést? Elégedettséget?”
A válaszirigység gyógyszerét nem lehet mikróban gyorsan elkészíteni, hosszasan kell pepecselni rajta.
Hinnünk kell, hogy Isten válaszol. Egyértelmű lesz a válasza: lehet „igen”, „nem” vagy „még nem”. Ő képes, hajlandó és készséges a válaszadásra – és ezt szoktuk elfelejteni: – amikor jónak látja, amikor leginkább alkalmas a válasz arra, hogy Fiához hasonulásunk folyamatában hasznunkra váljék.
Előfordulhat, hogy hosszasan kell Isten várótermében tartózkodnunk. Én is voltam ott, tudom, mit jelent: arra szolgál, hogy ne csak a választ lessem a könyörgéseimre, hanem igyekezzek mélyebb kapcsolatra lépni a Válaszadóval.

Köszönöm, Uram, tökéletes terveidet, tökéletes időzítésedet, s a tökéletes módot, ahogy fejlődésemet segíted várakozás közben. Jézus nevében, Ámen.
Karen Ehman: Answer Envy
Encouragement for today, 2013. 05.17.
www.crosswalk.com/devotionals/encouragement